Az ember azt gondolná, hogy a bosszú azért 'édes', mert olyan jó gonoszkodni. A nagy szart. Az emberből mindig elvesz egy keveset, amikor látja, hogy a másikba sikerült oda rúgni, ahol igazán fáj. Amikor én bárkin bosszút álltam, az leginkább arra volt jó, hogy könnyítsen azon a sok terhen, amit azok raktak rám. Akik előtte engem átbasztak, kitapostak, aztán teljes nyugalommal, semleges tekintettel továbbléptek. Éldegéltek békésen. Én meg magamra maradtam azzal a disszonanciával, ami aztán a hónapok-évek alatt szépen feldagadt bennem. 'O' esetében ez patológiás mértékre dagadt, 3 évig vártam az alkalomra, hogy egy keveset törlesszek neki abból a teherből, amit ő 'dolus eventualis' jelleggel rám pakolt. És amióta ez megtörtént ezerszer könnyebb. Sokkal kevesebbet járok ide. De azért még jócskán maradt inaeqilibrium.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ezt csak azért rakom ide, mert ez a poszt a legalkalmasabb arra, hogy zanzásított módon egyfajta leképeződést nyújtson az oldalamról. Hogy miről írok. Az az egy-két ember, aki időről időre kipécézi az ilyen idézeteket az életemből, azért teszi, mert csak a szavakat látja. Érzelmes, grandiózus, pátoszos mondatokat, amiktől elérzékenyül, eszébe jut a crusha, vagy valamilyen szerette. Aztán reblogol.
A valóság az, hogy az oldalamon lévő ilyen idézetek többsége mögött pontosan az ellenkezője húzódik annak, mint amit gondolnak. A nagyon komoly, reményt keltő szavak mögöttes tartalom nélkül való mértéktelen és gátlástalan használata.
Cyntia volt a legjobb példa az ilyen grandiózus mondatokkal való tét nélküli és ész nélküli dobálózásra. A maga módján ő egy sokkal gátlástalanabb és elvetemültebb picsa volt, mint O., gyakorlatilag az egyik nap még közös gyerekeket tervezett az emberrel, a következő napon ghostingolta azzal, hogy 'találkoztam valakivel és inkább ő az igazi' (ezt minden humor nélkül írom). Ez az, ami belőlem egy olyan választ váltott ki, ami miatt ő maga keresett fel ismét és rögtön a rendőrségre akart menni. Rendkívül mókás. Nem arról van szó ilyenkor, hogy azért lépem át a határt, mert elvesztem a fejem - ha nem gondolnám át a dolgokat kellőképpen, akkor biztosan bevinnének a törvény elé. De eddig kellő mértékletességet tartottam ahhoz, hogy a szürkezónában maradjak (ezért lehetek biztos, hogy amikor a másik rendőrért kiált, az csak üres fenyegetőzés) és ezért nem is írom ki ide, hogy konkrétan mi történt.
O. közel sem volt annyira gátlástalan és nyílt, mint Cyntia. Ő annyiban volt más, hogy egy teljes évig aszalt. Intelligens volt, ravasz és rendkívül pontosan, patikamérlegen adagolta nekem a 'szeretetteljes', illetve a 'megvonásos' epizódokat. Miközben én azt hittem, hogy virágzom.
Nehéz feldolgozni, amikor valakiben a megváltót látod és a végén kiderül, hogy nem hozott mást, csak kárhozatot.
És persze egy nagyon fontos tényező az is, hogy ebben a sorban ő volt az 'első'. Mire kikecmeregtem a lángjából, már nem voltam ugyanaz. Egy nagyon-nagyon megégett ember voltam, gyakorlatilag nem maradt rajtam ép felület. Persze két hétre rá megtaláltam Manót - hogy egy plasztikus hasonlattal éljek - fél évre biztosította nekem az ópiát fájdalomcsillapítót. Őt tényleg szerettem, sőt, most is szeretem és hiányzik. Extázisban voltam tőle. De a valóságban szanaszét voltak már égve a receptoraim. Még egy darabig égtek, de abból a tengernyi neurotranszmitterből, amitől zsongtam, már egy sem volt fiziológiás. És ma már nem feküdnék le vele és talán az is benne van a pakliban, hogy mai fejjel már nem jönnék vele össze. De ezalatt a 3 (2 és fél) év alatt már minden égésnyom besarjadt rajtam. Nem maradt semmi, csak az a rengeteg elhalt szövet, amit cipelek. Az, hogy O.-nak törleszteni akarok, az nem más, csak egyfajta 'sebkimetszés' (debridement). Hogy könnyebb legyen a lelkem. És egy-egy ilyen alkalom tényleg érezhetően elvisz belőlem egy darabot, utána mindig kicsit könnyebb.
1 note
·
View note
Some more funky facts about Cyntia!
Found them on my old ToyHouse page, will note down the ones I'll keep
She has a secret small crop of her favourite fruits and vegetables and she shares them with the locals
She bakes from time to time. Her favourite pastry is apple pie, cheesecake and brownies
At winter, she grows denser, whiter fur to endure rough blizzards.
Her ears barely perk up, if at all
Someday I'll draw some of these out lmao
7 notes
·
View notes
O Bom Samaritano
“Ninguém se lembraria do Bom Samaritano se ele só tivesse boas intenções. Ele possuía também dinheiro.” (Margaret H. Thatcher)
Minhas reflexões (Cyntia Candela)
Me deparei com essa frase quando pesquisava sobre a generosidade para agradecer a uma pessoa querida que foi muito generosa comigo. Além dessa frase também encontrei essa outra: “A generosidade é uma forma de poder.” Enfim, na ocasião…
View On WordPress
0 notes