#Fàj

[lookinsideme-imdemon]

Gyomromban ott feszül a félelem, Te elnézel, és én az arcod kémlelem, Nem tudom mit vártam. Karjaim kitártam, De te nem biztál bennem, A szabad esés helyet nem marad érzelem, Menekülsz és én már nem tehetek semmit, Ilyenkor szòlìtgatom a fentit. De ő sem hall, mert nekem nem jár kegyelem, A marò hatásom miatt kén a vegyjelem, Nem tudom mit vártam. Valahol elveszett szìvem a futòtűz árban, Olyan mintha fuldoklanék, és hiàba, Bele dőltem kardomba, ugyanabba a hibába. S újra kúszik a fájdalom a mellkasomba, Próbálom megérteni, hogy lehetek ilyen ostoba. Nem tudom mit vártam. Te túl jó vagy hozzám, és én bezártam, Csontketrecbe ezt a mérgező részt, Ott pumpál, ott haldoklik, Másképp nem tudom megoldani ezt a vészt. Mi voltunk, most nem tudom, hogy kik.

[banatostenger]

Unom már hogy folyton kihasználod azt hogy nem tudok rád szólni vagy nemet mondani…

[xmrsstilinskix]

Túl messze sodródtál a parttól, mit sem törődve azzal, hogy én ott maradtam. Eddig idegesen járkáltam, megoldást keresve hogy menjek utánad.. Miközben te nyugodtan ültél a kis csónakodban néha vissza-vissza nézve rám. Azóta sok idő eltelt, és még mindig hánykolódsz a vizen, de én màr nem járkálok,nem vagyok ideges. Leültem a part szélére, nézem a hullámokat,és hogy milyen messze kerültél tőlem. Néha még fàj,de elviselhető. Nem keresek megoldást már semmire, csak várom mikor térsz vissza.

[szerethetetlen-lettem]

Talán egyszer elég erős leszek, hogy elmondjam hogy fáj

Fáj, hogy már nem szeretettel vár a családi ház

Fáj, hogy szüleim karjai már nem ölelnek

S az utamon büszkén már nem követnek

Talán egyszer elég erős leszek, hogy elmondjam hiányzik

Hiányzik a szabadságom, hogy lássam ahogy a meggyfa virágzik

Hiányzik, hogy a barátaimmal legyek boldogan

Talán, ha akkor nem lettem volna oly ostoba..

Talán egyszer elég erős leszek, hogy elmenjek

Elmenjek helyekről, hol sosem szerettek

Elmenjek emelt fővel, és egy percig se bánjam

De azt hiszem, ez most még kicsit várhat..

Mert most még nem vagyok elég erős, hogy elmenjek és elmondjam, hogy fàj, s hiányzik

S pont ezért sem láthatom, ahogy a meggyfa virágzik..

-sajat-

[petra2003]

5 évet kidob a kukàba csak azér mert hibàztam egyszer ! Nem tudja el dönteni akar e engem.. de én akarom őt.. mindennél jobban fàj a hiànya..

Ha szeretsz valakit megbocsàjtasz neki bàrmit is tett !

[daniella23sblog]

ha mosolyogsz hazudsz ha fàj 🤍

[mehetnenktovabb]

Bánatom a magány,

mit nem lát, nem hall,

csak magát, a vak magányt.

Ősidők óta csak mereng,

ringatózik, s eltemet.

Néha odébb áll, olykor felsóhajt,

majd két kezével torkomhoz kap,

a magány… a bús halál.

Hát ez volnék én?

Kit nem lát, nem hall,

csak magát, a vak magányt.

Ha magányom társammá testesül,

szívem terhével, már nem bírok egyedül.

S, ha majd az idő felettünk eljár,

mutasd, hogy nem a létezés,

csak a magány, mi úgy fàj.

[i-miss-looking-at-me]

Hazugsàg

Nem tudom mi fàj jobban,ez az egész vagy a hazugság amivel körül lett kerítve…De azt tudom hogy ez végképp rá világított arra hogy ne bízzak meg soha többet senkibe! Azt hiszem becsukok minden ajtót magam körül és élek a saját kis buborékomba,hisz ott legalább nem fog bántani senki.. Eltűnök szép lassan majd mindenkinek az életéből..

[elveszett-lany]

Sohasem bocsàjtom meg azt,amit tettèl.

[dmnykrsztn]

„érted feladtam volna mindent, de te az első problémánál kisétáltál az ajtón..“

[banatostenger]

Hiànyzik a nyár hogy elengedjem a sok stresszt és csalódást.

[hello-wife]

2020 Te nyertél. Feladom.

[fuzetbe-rajzolt-kezdobetuk]

Azt mondtad

Mindig azt mondta aki mer szeretni az egy erős ember,

Hogy a szeretet kivételes dolog,

Hogy nem kell félnem és mutassam ki.

Most pedig itt állok remegve egy doboz cigivel és a könnyektől levegőt sem kapok.

Évek óta most zokogok elősször hangosan.

Köszönöm, hogy eldobtál...

[petra2003]

Fàj a hiànyod...

[egyosszetortlanyasokbol]

Anya II.

Csak megszerettem volna köszönni hogy te bàrmikor bàrmi legyen megtudod nekem mutatni milyen az igazi lelki fàjdalom ami màr fizikai fàjdalomba megy àt.

[myonewonderfullife]

Esterhàzy Péter: ESTI