#Felszámolják | Explore Tumblr Posts and Blogs

szasza-chan · 1 year

Text

Triangle Strategy - Liberty Route

Emlékszünk még, mikor azt mondtam, hogy valószínűleg a Liberty Ending fog a legjobban tetszeni? Jó, mert én nem. Mikor visszaolvastam az előző posztot, akkor láttam, mit írtam és eléggé meglepődtem, pláne annak fényében, hogy őszintén szólva, ezt a befejezést utálom a legjobban XD Nem tudom, a legtöbben arról beszélnek, hogy az Utility Endingtől a rosszullét kerülgette őket, én a Liberty Endtől érzem ugyanezt.

Nyilván vannak pozitívumok. Pl. tök jó, hogy itt végre szétrúgjuk Hyzante seggét. Nyilván azokat a szereplőket (pl. Exharme) sajnáltam, akik nem annyira korruptak és talán Idore megbuktatásával egy új, jobb irányba vihették volna az országot, de oh well. Ironikus módon ők meghaltak, míg Idore túlélte. És végre láthattuk a Hierophantot, ami… egy baba? Robot? Mondjuk van egy hordó formájú, önálló tudattal rendelkező gépezet, úgyhogy annyira nem volt gondom ezzel a fordulattal, amúgy is valami ilyesmire számítottam (a másik tippem, hogy egy szimpla lány, aki Idore zsarolása miatt kénytelen ebbe a szerepbe kényszerülni). Másfelől nekem a hordó-gép is furcsán kilóg ebből a világból, de mind1. És még csak most tűnt fel, de Tenebris neve valójában Enigma, csak az angol verzióban átírták… because of reasons?

Aztán derekasan bevallom, én továbbra is nagyon bírom Gustadolph-ot, szóval jó volt végre egy befejezés, ahol összefogunk vele. Egy nagy rohadék, de egy karizmatikus rohadék. Viszont keveslem a vele közös jeleneteket. Ennél többet vártam. Sőt, mi az, hogy egyik harcban sem vesz részt velünk?

Viszont innen kifogytam a jó dolgokból. Technikailag nem is a befejezéssel van bajom, mert bár nagyon sötétnek akarják leírni és inkább a negatívumokat emelik ki, a végén Nozeliában lényegében egy kapitalista világrend kezdett kialakulni, ami nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Ha összevetem azzal, hogy inkább teljes világégés legyen, mert a vezetők leléptek Atlantiszt megkeresni, vagy egy szekta vegye át az irányítást az országok fölött, ami következetesen gyilkolja le azokat, akik nem állnak be a sorba, miközben felszámolják a környező országok kultúráját, a kapitalizmus kicsit jobban hangzik. Legalább a szabadság valamiféle illúziója megvan.

A gondom a szereplők részéről van. Frederica kidobhatja az összes karakterfejlődését, ami eddig a pontig fel volt építve és a másik két befejezésben így vagy úgy kiteljesedik. Nincs beleszólása semmibe, ha mégis megpróbálja érvényesíteni a szavát, gyorsan elhallgattatják. A roseliani emberek talán szabadok, de semmilyen támogatást nem kaptak az államtól, csak tengődnek jobbra-balra, éheznek és bűnöznek. Szabadok, de képtelenek ellátni magukat, és nem csak mert nincs pénzük, hanem a rabszolgaságban nem tanulták meg, hogyan gondoskodhatnának magukról. Frederica pedig csak nézi, mert nem tehet semmi. Poor girl.

Aztán ott van Roland, aki nem képes elfogadni, hogy Serenoáék szövetkezni akarnak azzal az emberrel, aki megölte a családját. Mint Frederica esetében, ez is teljesen érthető (Benedicté nem, ő csak hisztizik), de azért rossz nézni, hogy párbajoznak Serenoával. Ó, és persze Benedict jól belé is rúg azzal, hogy közli, Serenoával féltestvérek és ő a korona jogos örököse. Mintha szegény srác nem lenne így is a padlón. De ahhoz képest elég jól fogadta és szép lett a búcsújuk. Szomorú, hogy évekkel később ő sincs túl jó helyzetben. Nagyon rá vall, hogy próbál a szegényeken és elesetteken segíteni… ahogy az is, hogy Idore be tudta hálózni. Vagyis nekem eléggé az jött le, hogy a vénember is a menekültek között bujkál, és miután Roland amúgy is befolyásolható és simán bekajálta a Hyzante propagandát, szerintem Idore a jövőben tovább fogja manipulálni és végül együtt fognak egy felkelést szervezni.

És végül ott van Serenoa, aki láthatóan marhára nem élvezi a helyzetet, amibe került, miközben egy döntésképtelen, önállótlan kis senkivé avanzsálódott, aki közben valószínűleg nagyon is tisztában van vele, mennyire szánalmas. Eleve sosem éreztem rajta, hogy nagyon ölne a királyi címért. Szerintem Rolandtól sem akarná elvenni a címet (hisz ő nőtt fel a palotában, hivatalosan ő Frani után a következő trónörökös), meg nem is érzi magát királynak valónak. De abban a pillanatban, hogy megkoronázták, onnantól kezdve elvesztette minden önállóságát és Benedict bábujává vált.

És azt hiszem ez a legrosszabb, hogy ez a befejezés megutáltatta velem Benedictet. Eddig is voltak meredek húzásai, de közben láttuk, hogy van emberi oldala, csóválhattuk a fejünket a hajmeresztő ötletein, de érthetőek voltak az indítékai. Most kiderült, hogy Serenoa is csak egy bábu neki lényegében, aki a bosszújához kellett Regna királlyal és Symonnal szemben, mert milyen gonoszul bántak Destrával. Amit nem is értek. Regna oké, ő egy utolsó rohadék. Megszabadul attól a nőtől, akit felcsinált, de azért szimpatizál a fiúval, akit nem volt hajlandó sajátjának elismerni, miközben a törvényes fiával úgy bánik, mint egy ronggyal (a Golden Route miatt most megint elkezdtem a játékot és mikor Svarog büszkén beszél Draganról, hogy „hát igen, egy apa csak büszke a fiára”, majd Roland reakciója egy kínos hallgatás, az olyan fájóan beszédes jelenet volt, ami eddig fel sem tűnt T_T) Symonnal viszont nem tudom, mi baja Benedictnek. A pasas elvileg jól bánt Destrával, és persze Serenoával is. És az egész bosszú hülyeség, mert már mind meghaltak, és az egyetlen, akit tényleg büntetni fog ezzel, az Serenoa, aki semmiről sem tehet. Az, hogy a végén meg akarta ölni magát csak még rosszabbá teszi, mert nemcsak egy rohadék, de még gyáva is, mert kész lenne minden szart otthagyni, ahogy volt. De Serenoa megkéri, hogy maradjon vele, mert szüksége van rá és ez az igazi tragédia.

Lehet, csak túl elfogult vagyok Roland irányába, de inkább az Utility End, mint ez. De őszintén szólva egyik befejezés sem tetszik, mert (nyilvánvalóan) egyik sem igazán boldog. Arra van a Golden Route, a totális naiv vágyálom, ahol mindenki boldog lesz (gondolom, az lesz) A másik háromnak pont az a lényege, hogy keserédesek és megosztóak... de akkor sem értem, hogy képes valaki balta arccal mondani, hogy a Liberty End a legjobb, mikor az összes szereplő boldogtalan és szánalmas, hát nem tom. A másik kettőben legalább van valami remény, hogy jobb idők jönnek. Itt nem.

#triangle strategy

0 notes

ecigitesztek · 2 years

Text

378 - Elf Bar járvány

Krisztiánt leveri a lábáról a COVID, így ketten beszéljük ki az utóbbi hetek hisztériakeltését Elf bar témában.

Show notes

Felszámolják

Az a baj vele, hogy jó

Meghallgatom!

0 notes

habkeinb0ck · 2 years

Text

Az "ellenzék" évek óta azt hangoztatja, hogy Magyarország immár diktatúra, nincs demokrácia, a jogállamot felszámolták. És ebben szerintem igazuk is van. Érvelésüket kicsit gyengíti, hogy mindezt abból az országgyűlésből hangoztatták, ami csak afféle demokratikusnak titulált mazsola a diktatúra kalácsán (kinek kalács, kinek kenyér, kinek kicsi zsömle a nagy pofájába, kinek az sem), de ettől még a diktatúra az diktatúra, nem az állítás kétséges, csak az "ellenzék" hitelessége.

De oké. Tegyük fel, hogy nyernek. Akkor elvileg sima ügy, hiszen ígéreteik szerint felszámolják a diktatúrát, visszaállítják a demokráciát. Tulajdonképpen azt állítják, csakis ezért maradtak eddig is az országgyűlésben, hogy ezt elérhessék. Hogy még egyszer megpróbálják.

De mi lesz, ha veszítenek? Szépen visszaülnek a diktatúra parlamentjébe, ahol - rendszeresen megemelt fizetésükért - tovább játsszák majd az általuk is diktatúrának nevezett rendszert legitimáló "demokratikus" bábjátékot? Mert lehet ilyeneket mondani, hogy "életünk választása", meg "ez a harc lesz a végső", de utána megint hétfő lesz, vagy így, vagy úgy. Márpedig egy diktatúrában nincs ellenzék (az csak demokráciákban van), a diktatúrában csak "ellenzék" van, vagy ellenállás. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, ugye. Persze, attól még a Parlament büféjében lehet nagyon finom a libamájas szendvics.

Konok Péter, Fb

53 notes · View notes

allamilogisztikus · 3 years

Text

"Tisztelt Elnök úr,

Kormánytagok,

Parlamenti képviselők

Súlyos időket élünk, Franciaország veszélyben van, több halálos veszély fenyegeti. Mi, akik még nyugdíjas korunkban is francia katonák maradtunk, jelen körülmények között nem maradhatunk közömbösek szép hazánk sorsa iránt.

Háromszínű lobogónk számunkra nem egy rongydarab, korokon keresztül a hagyományt jelenti bőrszíntől vagy vallásuktól függetlenül azok számára, akik Franciaországot szolgálták, életüket adták érte. Ezeken a lobogókon aranybetűkkel van írva, hogy „Haza és Becsület”. Miközben becsületünk ma abban áll, hogy elítéljük a hazánkat sújtó széthullást.

- Azt a széthullást, amelyet egy bizonyos antirasszizmuson keresztül egyetlen cél vezet: az, hogy saját földünkön rossz közérzetet sőt, közösségek közötti gyűlöletet teremtsen. Vannak, akik ma rasszizmusról, bennszülöttekről, dekolonizációról beszélnek, de a gyűlölet és a fanatizmus partizánjai ezeken a kifejezéseken keresztül valójában faji háborút akarnak. Megvetik országunkat, hagyományait, kultúráját, múltját és történelmét kitépve, látni akarják, ahogy szétesik. Szobrainkon és évszázados történéseink elemzésén keresztül támadják egykori katonai és polgári dicsőségünket.

- Azt a széthullást, amely az iszlámizmussal, a külváros hordákkal akarja a nemzettestet felszabdalni, hogy aztán olyan területté alakítsa, amelyen az Alkotmányunkkal ellentétes dogmák uralkodnak majd. Holott minden francia, bármilyen vallású is legyen (vagy nincs vallása) mindenütt otthon van Franciaországban; nem lehet, és nem is szabad, hogy legyen olyan város, kerület, ahol a Köztársaság szabályai nem érvényesek.

- Azt a széthullást, ahol a tüntetéseken a gyűlöletet lép a testvériség helyére, ahol a hatalom bűnbakként használja a rendvédelmet a sárgamellénybe bújt, reménytelenségüket kifejező franciákkal szemben. Mindezt pedig úgy, hogy álarcot viselő egyének üzleteket fosztogatnak és fenyegetik ugyanezeket a rendvédelmi erőket. Ráadásul ez utóbbiak nem tesznek mást, mint végrehajtják az önök által alkotott, néha ellentmondásos szabályokat.

A veszély és az erőszak nap, mint nap nagyobb lesz. Ki mondta volna azt 10 évvel ezelőtt, hogy egy tanárt a saját iskolája előtt fejeznek majd le? Vagy azt, hogy mi, a Nemzet szolgái, ahogy az katona mivoltunkból fakad, a kötelességeinkért mindig készek voltunk arra, hogy a bőrünket kockáztassuk, csak passzív szemlélői lehetünk ilyen cselekedeteknek.

Ezért is elengedhetetlen, hogy azok, akik országunkat irányítják, bátorságot találjanak ahhoz, hogy felszámolják ezeket a veszélyeket. Ehhez gyakran az is elegendő, ha a már meglevő törvényeket alkalmazzuk, gyengeség nélkül. Ne felejtsék el, hogy hozzánk hasonlóan polgártársaink nagy többségének elege van az Önök bizonytalanságából és bűnös hallgatásából.

Ahogy azt Mercier bíboros, Belgium prímása mondta, „amikor mindenhol az óvatosság honol, akkor a bátorság sehol sincs”. Nos tehát, hölgyeim és uraim, elég volt a halogatásból, itt az ideje a cselekvésnek, rendkívüli munka áll előttünk; ne vesztegessék hát az időt, és tudjanak róla, hogy mi készek vagyunk támogatni azokat a politikákat, amelyek a nemzet védelmét tartják szem előtt.

Viszont ha nem történik semmi sem és a nemtörődömség továbbra is feltartóztatatlanul terjed az országban, akkor egy olyan robbanás következik be, amelynek következtében nemzeti területünkön aktív katonatársaink beavatkozása válik szükségessé, civilizációs értékeink és honfitársaink megvédése céljából.

Látjuk, hogy nincs több idő a halogatásra, és ha mégis ez történik, akkor holnap polgárháború vet véget ennek az egyre növekvő káosznak, és az ezernyi halottért ti lesztek a felelősek.

Aláírók

100 tábornok

Général de Corps d’Armée (ER) Christian PIQUEMAL (Légion Étrangère), général de Corps d’Armée (2S) Gilles BARRIE (Infanterie), général de Division (2S) François GAUBERT ancien Gouverneur militaire de Lille, général de Division (2S) Emmanuel de RICHOUFFTZ (Infanterie), général de Division (2S) Michel JOSLIN DE NORAY (Troupes de Marine), général de Brigade (2S) André COUSTOU (Infanterie), général de Brigade (2S) Philippe DESROUSSEAUX de MEDRANO (Train), général de Brigade Aérienne (2S) Antoine MARTINEZ (Armée de l’air), général de Brigade Aérienne (2S) Daniel GROSMAIRE (Armée de l’air), général de Brigade (2S) Robert JEANNEROD (Cavalerie), général de Brigade (2S) Pierre Dominique AIGUEPERSE (Infanterie), général de Brigade (2S) Roland DUBOIS (Transmissions), général de Brigade (2S) Dominique DELAWARDE (Infanterie), général de Brigade (2S) Jean Claude GROLIER (Artillerie), général de Brigade (2S) Norbert de CACQUERAY (Direction Générale de l’Armement), général de Brigade (2S) Roger PRIGENT (ALAT), général de Brigade (2S) Alfred LEBRETON (CAT), médecin Général (2S) Guy DURAND (Service de Santé des Armées), contre-amiral (2S) Gérard BALASTRE (Marine Nationale)."

A franciák szépen tudnak búcsúzni!

13 notes · View notes

versinator · 1 year

Text

Többieknek emeletet

Nejéről magánzó hétből mosolytalanul Figyelemben környékre etetőre rosszabbul Fuvalomban fregolin amonnét télről Megcsináltad boák jellemző elsejétől Lábfej egyhelybe legsajátabb ilonka Meríthető kihagyok megkérdi nagytáska

Területet tulajdonság többivel életcél Maradványaival képzet mosdó csereberél Robbanást szolgáltatta foglalkozni jékely Csúszva megfelelőbben hasalt kedély Forgalma megkérdezték hozandók réka Fejtegeti etetési tarthatom tizenharmadika

Beszélgetésnek közhelyszerű közölt búcsúzóul Oldalának csatlakozik nyerünk átvonul Pontosságra füzetemből esés fenyőktől Billenti nyavalygott körökből ellenkezőtől Várakozva ismétlődött intenzíven haladéka Rejtettebb gondjait fogyatkozásra bukolika

Feltöltendő gondolnunk rászánni elüldögél Alapi pipinél régebbit átél Lelkesedem érezhetem lényeghez közhely Megörültünk rugaszkodik eltelik esély Koszosabb antibiotikum danolnak harmadika Iskolaépület felragyognak felszámolják patika

Érzésén többszöri növényeit problémátlanul Jegyet landol paklit megmásíthatatlanul Kazetta otthagyják felhívlak tenyeremtől Etethetem megnyomta végigjártuk standardből Vánszorgó tizennégy idegesítsen hurka Írunk eladni elhatározás deka

Rendelőben tárolnék kileng fürdőnél Sikerülnek nyekken gombomat életénél Lábaiban témaként műveltségem éppoly Cage bekerget oldódott tekintély Divatosan hallgassam terepjárás krónika Féltetek ugyanígy lényeges huszadika

#petofivers #Tandori #Többieknek #emeletet #v2.2

0 notes

nemhiszlekelvilag · 6 years

Text

Forevö' alón!

Tizenévesen, amikor néha próbálkoztam lányoknál, mindig meglepődtek: ne haragudjak, barátnak tök jó vagyok.

Persze, akkor is utáltam már magam, nyilván rémisztő voltam.

Le is tettem én erről az egészről, míg nem jött valaki, akinek tetszettem. Nem akartam elhinni. Ő sem, hogy tetszik nekem.

Egymásra találtunk, eltöltöttünk 10 évet, dolgoztunk magunkon sokat. Az elmúlt 4 évem másból sem állt, minthogy magamon dolgoztam. Ez persze jó.

Az viszont nem, hogy most ott tartunk, nem biztos, hogy kellek. Persze nem velem van a baj, ne vegyem magamra, csak nem tudja, mit akar, de bántani nem szeretne, mert nem ezt érdemlem.

Reménykedek, nem tudom, miben.

Közben látom, hogy a párjukkal bunkó, senkiházi embereknek van párkapcsolata. Jó, nyilván olyan, ami nekem nem lenne kielégítő, de kurva dühös vagyok. Másképp viszont nem tudok működni.

Milliószor hallottam már másoktól, olyanoktól, akiktől kezdetben távol állt ez, hogy sajnos arra kellett rájönniük, hogy egy nőt bizonyos időközönként ki kell osztani, hogy tudja, hol a helye. Én erre nem vagyok képes.

A párom pszichológusai közül háromból három bemondta, nem vagyok jó társnak ebben a kapcsolatban, a harmadik egészen oda jutott, hogy férfinak sem vagyok jó, hiszen egy férfinak vezetnie kell a nőt, aki ezért felnéz rá, egy férfi nem sír, mert az rémisztő.

Az én pszichológusom elmondja, hogy mindhárom a hagyományos családmodell miatt mondja ezt, közülük kettő már elvált, a harmadik meg a doktor férje ügyes kis felesége. Sovány vigasz. Persze ettől nem tudok más lenni, nem tudok belesimulni az átlagos "férfi" szerepbe. Úgy érzem, rosszkor vagyok, rossz helyen, de folyamatosan.

Mit mondjak, voltak jobb pillanataim, de ismét rettenetesen utálom magam.

Nincsen senkim, akivel tudnék beszélni, egy Szolnok melletti rezervátumban élek előítéletes, egyszerű emberek között és utálom az életem, a közegem, magam.

Még az is lehet, hogy vannak olyanok, akik meghallgatnának, de úgy érzem, nem lehetek senki terhére.

Váltani meg gyáva vagyok. Tanulatlan, proli vagyok ahhoz, hogy olyan ismerőseim legyenek, akikkel tudok beszélgetni, egyszerűen magamra zártam az életem, s mit mondjak, geciszar.

Pedig mindent jól akartam csinálni. Ez lett a vége.

Egy ember van, akivel tudok beszélgetni: a pszichológusom, vele is pénzért, hetente egy órát. Igaz, féláron. Tartós bérlet.

Magas élet.

A családom alól évek voltak, míg ki tudtam mászni, önismeretük a töredéke annak, amire szükségem lenne, hogy beszélgetni tudjak velük.

Feljöttem tüntetni, 5 percet bírtam a tömegben, aztán kisomfordáltam szélre, introvertált vagyok, nem bírom a tömeget. Pár kormányellenes matricát felraktam villanyládákra, nem lett jobb tőle. Régebben segített, de most a jól ismert üresség maradt csak. Szar az ország, az is marad.

Az arcomon félelemmel meneteltem a városban egyedül. Annyira kétségbeesett tekintetem lehetett, hogy simán el tudom képzelni, hogy 3-4 lány ismeretlen tettes ellen feljelentést tett zaklatás miatt.

Undorítóan creepy lehetett, ahogy kinéztem.

Gondoltam, osztok szét pár matricát, ha már nyomtattam ki ezért, ragasszon más is. Nagy nehezen rávettem magam, hogy megszólítsak valakit, nem kért. Elraktam az összeset inkább, ez nem az én sportom.

Most ülök a vonaton, s félek tőle, hogy a hazaúton megtámad valaki. Nem újkeletű dolog, 8 éves korom óta ettől félek.

Vár egy penészes szociális bérlakás otthon, amit a közalkalmazotti béremből egyedül a gyanú szerint aligha tudok fizetni majd.

Aztán, ha felszámolják az önkormányzatiságot, ezzel sem lesz gond, no fizu, no problémó!

Ilyenkor mit kell tenni?

Inni nem szeretek, kábóra nincs pénzem.

Nem tudom, valaki nem tudna fájdalommentesen megölni?

Magamtól megmenteni úgysem tud senki. Önmagam megölni ismét csak gyáva vagyok.

A körülöttem lévők meg nem értik, miért gondolom, hogy szar az élet. Nem is tudom.

Persze lehet, csak annyi a bajom, hogy a fülhallgató kábele megtört és nincs mivel zenét hallgatni.

Jöhet a tumblis rommá oltás, nőjek fel, a Kövér Laci is megmondta.

Ez a hely is egyre jobban elbaszódott, jó ideje nem is írtam ki eddig semmi személyeset, de most akkora a szar, hogy már azt sem bánom, ha céltáblája lehetek másoknak.

Ejj, geci, mekkora mártírkodás lett ez így a végére!?

Semmi gond, 30-on túl majd szép lassan eljutok oda, hogy meg merem élni az érzéseim, melyeket eddig egy életen keresztül cinizmussal fedtem el.

Mondjuk, hogy hogyan jutok el oda, arról fogalmam sincs.

Arról, hogy mikor, arról meg pláne.

#te betyár kurva élet te

160 notes · View notes

transforming-the-tunes · 5 years

Link

Az a jó a világban, hogy aki előnyre tesz szert, azt idővel felszámolják, vagy felszámolja önmagát és a világban újra balansz lesz.

Nyolcvan éve a Szovjetunió megkapta koncnak Európa keleti felét, ahol csak álmodozni lehetett arról a szabadságról és jólétről, ami nyugaton volt. Én nem tudom, hogy a magyar ezt érdemelte-e, de 2019-ben azt látni, hogy meg fog fizetni ezért a nyugat: a kritikus gondolkodás képessége eltűnt, a nagy jólét túlzott naivitása pedig az idegen kultúráknak való behódolást és a kapitalizmus “jó dolgunkban unatkozunk” jellegű lecserélését hozza magával.

Nem mondom, hogy nyírd ki magad, USA, nem lenne az jobb, de ha szétveritek a kapitalizmust, hát egyétek is meg, ostobák. Az a jó a világban, hogy aki előnyre tesz szert, azt idővel felszámolják, vagy felszámolja önmagát és a világban újra balansz lesz.

#bernie sanders

1 note · View note

foulchildtiger · 3 years

Text

Valakire itt nagyon nincs szük 2006-11-01 22:04:47, szerda Valakire itt nagyon nincs szükség ... Mottó : ,,Nemekből nem lehet országot építeni" ( Gyurcsány Ferenc ) Úgy tűnik, csodák ez időtájt csak Magyarországon vannak. Miután kiderült, hogy valamely rendkívül gonosz erő hatására teljesen váratlanul ( és megállíthatatlanul ) egy fenyegető államcsőd felé dübörög az ország, Veres János pénzügyminiszter ( egyébként nagyon helyesen, és karakteres gerincességgel ) kormánya nevében elhatárolódott az ,,előző időszak" felelőtlen gazdaságpolitikájától ( ... ), és bátran megnevezte az igazi felelősöket. Miután mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy idén áprilisban Veres és Kóka elvtársak egyaránt a Marsról csöppentek közénk, valamint azzal is, hogy az ,,előző" kormányzati ciklus de facto tulajdonképpen nem is létezett, javaslom fogadjuk el ,,objektív igazságnak" a rendelkezésünkre álló hivatalos kormányzati kommunikációt. Akinek a fentiekkel kapcsolatban mégis fenntartásai lennének, javaslom bátran hallgassa végig Gál J. Zoltán elvtárs ( szintén nyilvánosságra került ) balatonöszödi fejtágítóját az egységes kommunikációs stratégia rendkívüli fontosságáról. A nagyjából félórás előadás lényegét tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy bár a helyzet rendkívűl szar, legalább próbáljunk meg egyformán hazudni. ( Az ehhez összeállított központi kommunikációs szöveg és lózunggyűjtemény azóta már nyilván elkészült, és az ígéretnek megfelelően a koalíciós képviselők között kiosztásra is került. ) Mára tudjuk, hogy a II. Gyurcsány-kormány megalakulásával a felelőtlen gazdaságpolitikának immár vége, és csak a múltba forduló demagóg szélsőségesek tagadják a nagyívű országmegváltó ,,reformok" elengedhetetlen szükségességét. Miután láthatóan az egekbe szökött a kormány társadalmi támogatottsága ( csak egy kisebbségben lévő, ,,erősen szélsőséges jobboldali csürhe" terrorizálja a ,,békés többséget" az utcán ... ), derék szociálliberálisaink bátran belecsaptak a lecsóba, és határozottan a tettek mezejére léptek. Már éppen ideje volt, hiszen ,,... másfél évig majd beledöglöttünk abba, hogy úgy kellett tenni mintha kormányoztunk volna ...", de a megdöbbentően őszinte lelepleződéstől függetlenül is valakinek, valahogyan csak kormányoznia kell az országot. Vagyis hát kellene. Esetleg nem ártana úgy tenni, mintha hasonlítana rá ... Ezért a látszatot mindenáron fenn kell tartani, kerül amibe kerül. Mindent úgy kell csinálni, mintha éppen tennének valami fontosat, közben a jónép számára megemészthetetlen reform-blablába kell becsomagolni a ( még ) működő állami intézmények eszement szétverését éppúgy, mint a társadalomra kirótt brutális megszorításokat. Kit érdekel már, hogy a tervezett ( és részben bevezetett ) kormányzati intézkedések még nyomokban sem hasonlítanak a koalíciós pártok választási ígéreteire ? Nagy hiba lenne kizárólag magamból kiindulni, de én valahogy sohasem hittem ezeknek a politikai bűnözőknek. Gyurcsány ,,nép nélküli demokráciájában" is azok csalódtak igazán, akik ezidáig még őszíntén hittek a hatalom morális önkorlátozásában. Ó Istenem, szegények mekkorát tévedtek ! ,,Aki nincs velünk, az ellenünk van !" A ,,párttal, a néppel egy az utunk"- itt mindenki ellenség, aki kétségbe merészeli vonni, meg meri kérdőjelezni a kormány legitim hatalmát. Akárcsak a diktatúra idejében, a kiszes fajankók ugyanúgy leszarják a véleményünket, mint tették azt egykor. A baj nem jár egyedül, a kialakult erkölcsi deficit sajnos együtt jár a maradék állami vagyon bennfentes elkótyavetyélésével, és az uniós források megcsapolásának hihetetlenül agresszív szándékával. A cél tehát nem egy igazságos, jobb ( közös ) Magyarország megteremtése, hanem a fejlesztési források befogadásának görcsös megteremtése - bármilyen áron. Szerintem a polgárok többsége helyesen felismerte már, hogy ebben a süllyedő hajóban mi magunk vagyunk a felesleges ballaszt, amitől a kormány igyekszik mielőbb megszabadulni. A nagy attrakcióban tehát valamennyien útban vagyunk, és emberi mivoltunk minden ,,nyavalyája" ( mint az oktatás vagy az egészségügy ) csak hátráltatja a kormányközeli ,,üzleti célok" mielőbbi realizálódását. A kormányzati kommunikációt hallgatva elgondolkodtam azon, vajon mennyi felesleges dolog lehet még ebben a dübörgő posztkommunista országban - és a teljesség igénye nélkül - megpróbáltam összeollózni mindazokat a dolgokat, amelyekre állítólag már semmi szükségünk sincs ... Nincs szükség ... Kóka szerint nem kellenek vasúti szárnyvonalak. A kormánydöntés értelmében felszámolják a magyar vasúthálózat jelentős részét. Olyan ez, mint a gyorshajtás. Minnél lassabban haladsz, annál kisebb a baleseti kockázat. A legjobb az, ha egy helyben megállsz. Akkor legfeljebb csak egy cserép eshet a fejedre. Minnél kevesebb vasút, annál kevesebb veszteség. Nulla vasút, nulla veszteség. Ha már közlekedni sem lehet, vajon mi szükség is lenne a kistérségi postahivatalokra és a falusi iskolákra ? Errefelé amúgy is túl sok a lébecoló közszolga, tízezer pedagógus elbocsájtása ennek a kormánynak már meg se kottyan. A maradék néhány ezer barom ezután majd ingyen is elvégzi a törvényileg rájuk kirótt többletmunkát, csak ,,bátran és igazságosan" fel kell emelni számukra a kötelező óraszámot. És akik maradnak ? Azoknak természetesen nincs már szükségük a közalkalmazotti bértáblára ( a kontraszelektált vezető elvtársak maguktól is el tudják majd dönteni, vajon ki dolgozott ,,költséghatékonyan", ezért mindenki érdemei szerint részesül majd az anyagi megbecsülésben ... ), sem a tizenharmadik havi bérre vagy a nyelvpótlékra ... Ennek a hatalomnak valószínűleg nincsen szüksége kiművelt, gondolkodni képes emberekre sem ( ezt a reakciós faját inkább tűzzel-vassal pusztítani kell ), máskülönben miért is sarcolná meg a továbbtanulni vágyó fiatalokat horribilis tandíjjal, vagy a diákhitel emelkedő kamataival ? Ezután a tanulás csak úri huncutság, a szerencsésebb tehetősek egyedi kiváltsága lesz. A rebellis parasztok pedig maradjanak inkább csak otthon, és dolgozzanak cselédként a vörösbáró elvtársak vidéki nagybirtokain. És becsüljék meg hálásan a sorsukat, mert a gyurcsányi jövőképből ekvivalensen hiányoznak az újabb központi adókkal agyonsarcolt, ellehetetlenített és megnyomorított magyar kis és középvállalkozások is. Az a sok fiatal pedig, aki sem tanulni, sem dolgozni nem tud - nyugodtan elmehet innen. Kétségtelenül ők a legnagyobb tehertételi ennek az országnak, mert az ,,istennek sem akarnak mozdulni". Bárki, bármit is állít, nincs itt szükség semmiféle gazdaságélénkítő programra sem, a csókos haverok cégeinek gátlástalan állami finanszírozását a Széchenyi Terv nélkül is elegánsan meg lehet oldani. Ugyan az elbaltázott önkormányzati választások következtében néhány régióban kritikussá vált a helyzet, de Mónika majd segít, hogy ismét a régi elvtársak döntsenek az állami apanázs ,,pártfüggetlen" folyósításáról. Ehhez már csak az ezeréves magyar megyerendszert kell dilettánsan szétverni, és olyan új régiókra átszabni, amelyeknek az élén kinevezett kormánypárti komisszárok fognak dönteni a felhasználható állami és uniós fejlesztési forrásokról. Nincs szükség Magyarországon családi gazdálkodókra sem, a terményeikről már nem is beszélve. Csak a földjeik kellenének, de az valakiknak nagyon. Gondoljunk csak bele, mennyivel kevesebb agrártámogatást kellene kifizetni, ha ők a haszontalan gazdálkodás helyett ( a 'la Hajdú-Bét ügy ) inkább felakasztanák magukat, és puszta létezésükkel sem nehezítenék meg az unióból behordott szemét szabad értékesítését ? Ráadásul senkinek sem hiányzik, hogy ezek a büdös parasztok a koszos traktorjaikkal és kombájnjaikkal bevonuljanak a Parlament elé, és elriasszák onnan a békés, ( nem tömeg oszlatott ) turistákat. ( A behajtani tilos táblák már készülnek ... ) Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormánynak nincsen szüksége az Euróra sem, máskülönben miért módosult volna a közös valuta bevezetésének ( 2002-ben megígért ) 2007-es céldátuma a végtelenre ? Kár is lenne idegeskedni, hiszen érvényes és elfogadott konvergencia program nélkül is elvoltunk eddig valahogyan. Persze nincsen szükség a Nemzeti Bankra sem, ugyanis azt minden hülye láthatja, hogy a jövő évtől rekordokat dönt majd az infláció. Tudjuk, tesszük - nincs szükség tehát olyanokra, még hangoztatják is a pénzromlást. Különben sincsen szükség az erős Forintra, mert abba ,,szinte beledöglünk". Az orbánbérenc Járai különben is fogja be a száját. Nincsen szükség adókedvezményekre, de lakástámogatási rendszerre sem, hiszen a Gyurcsány-csomag következtében amúgy is tömegesen buknak majd be a futó jelzáloghitelek. Aki pedig ezek után még mindig talpon maradt, azt garantáltan elintézi a ,,társadalmilag igazságos", mindenkit egyformán érintő ingatlanadó. Olyan túlkínálat lesz hamarosan a magyar ingatlanpiacon ( az OTP már most modellezi a helyzetet ! ), hogy minden vágottfarkú kufár előre dörzsölgeti már a tenyerét. Ha így folytatódik, hamarosan bérlők lehetünk csak a saját otthonainkban. Kóka szerint amúgy is fenntarthatatlan a gázártámogatási rendszer, a gondoskodó állam leépítése ( szerinte ) össztársadalmi érdek. A jövő útja ( és kormányzati szlogenje ) az ,,öngondoskodás", ezután fizess mindenért - természetesen még kevesebb pénzből. Gondoskodjon mindenki magáról, ahogyan tud. A szociális ellátórendszer módszeres szétverése, a társadalmi vagyon kiárusítása nyílt hadüzenet a társadalommal szemben. Túl sok lenne itt a kórház, gyermekkórház, hálapénzre ácsingózó orvos vagy a patikus ? Ugyan, ez csak az ostoba ideológia. Rákosi idejében sem kellettek a kulákok - igaz, enni sem volt mit ... Bokros Lajos szerint még így is kevés lesz az egészségügyben a tervezett sarc, szerintem viszont Bokros Lajosból van eggyel több a kelleténél. Nem kellenek tehát betegek sem, amúgy is túl sokat járunk az orvoshoz. Sebaj, ezután fizetünk majd vizit, recept és ágydíjat, kapunk fizetős ,,ingyen gyógyszert" - hátha elmegy a kedvünk betegnek lenni. ( Milyen szerencse, hogy a Fidesz hazug riogatásainak soha, semmilyen alapja nincs ... ) A fentiek miatt feleslegesek a mentők is, minek is vinnék akaratuk ellenére orvoshoz az embereket ? Hát kinek hiányzik az a sok lúzer, aki végül ott áll ,,megfürödve", és sem a gyógyszerért, sem az orvosnak nem tud majd fizetni ? Nincsen szükség fogyatékosokra sem, hiszen a rendszer valamennyi féllábú nyomorékja potenciális társadalombiztosítási csaló, akiket csak a mozgáskorlátozott igazolvánnyal járó ingyenes parkolási lehetőség megszerzése motivál. Nem kellenek már a nyugdíjasok sem ( túl sokba kerülnek, ráadásul a választások is befejeződtek ), különben is vállaljanak részt az igazságos közteherviselésből. Miután ,,túlfogyasztottak", abszolút ,,igazságosnak" mondható a rokkant-nyugdíjak felülvizsgálata, a nyugdíjkorhatár felemelése, a 13. havi nyugdíj eltörlése vagy a nyugdíj melletti munkavégzés feltételeinek megszigorítása és az egészségügyi járulék bevezetése. Drága nyugdíjasaink nem árt ha tudják, hogy Gyurcsány mindenáron meg akarja védeni eddigi kiváltságaikat. Lefordítom : ez azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogja nyirbálni a meglévő kedvezményeket, csak még azt nem tudja mikor, és hogyan kenje mindezt majd a Fideszre. De nincsen szükség gyesen lévő kismamákra sem, hiszen feleslegesen kidobott pénz a jövőbe invesztálni akkor, amikor napi szinten is kong az államkincstár. Természetesen nincs szüksége az államnak a nagycsaládos emberekre, nevelőszülőkre sem, ezek általában úgyis csak henyélő semmirekellők, akik 5-6 gyerekkel játszadoznak otthon egész nap. Ezer szerencse, hogy tavasszal nem az Orbán győzött, hiszen ez a bolond még a családi adózást is képes lett volna bevezetni nekik ... Gyurcsányéknak ( a befizetett adón kívűl ) nincsen szükségük a teherviselő középosztályra sem, azok úgyis általában a Fideszre szavaznak. Ezen társadalmi csoport további megsarcolásának az optimalizálásán jelenleg az APEH munkatársai dolgoznak ... Nem kellenek ide állami ünnepségek sem, azokkal úgyis mindig csak baj van. Hol egy vihar, máskor egy tömegoszlatás : hát kinek hiányzik az ilyesmi ? Nem kellenek ide lelkiismeretes meteorológusok sem, akik csak mindenféle hülye jelentéseket küldözgetnek a katasztrófavédelemnek, pedig senki sem tudja megállapítani hogy ez csak egy otromba fideszes vicc, esetleg komoly, megfontolt riasztás ... Természetesen az 1956-os ünnepségek sem hiányoztak már senkinek, mert a klerikális jobboldal ( egykor az első számú osztályellenség ) ismét kettészakította a nemzetet azzal, hogy nem volt hajlandó együtt ünnepelni az '56-os gyilkosok mai leszármazottjaival. Nincsen szükség Magyarországon ennyi ,,közszolgálati" médiumra sem, nyugodtan össze lehetne vonni a Duna TV-t az MTV-vel. Pártunk és kormányunk dicsőségének hirdetésére valóban elegendő lenne egyetlen állami televízió is. Ebben az esetben természetesen ellenzéki médiákra sem lenne szükség, mint ahogyan magára az ellenzékre sem. A diktatúra nem kerül olyan sokba mint ez a fránya demokrácia, ezért természetesen szabad választások sem kellenének, mint ahogyan értelmetlen választási kampányviták sem osztanák meg a sztahanovista munkamorált. Nincs itt szükség pártatlan igazságszolgáltatásra sem, hiszen büntetlenül lopni-csalni itt kizárólag csak a kormánynak és a holdudvarának, de legfőképpen magának a miniszterelnöknek lehet. Ebben a világban nincs szükség már erkölcsre és igazmondásra sem : végtére is mivé lenne ez a világ, ha mindig őszintén ki kellene bontani az igazság valamennyi részletét ? Szerintem ... Nincsen szükség az adók megfizetésére sem, hiszen az állam amúgy sem arra fordítja, amire kellene. Cserében amúgy sem kíván érte nyújtani semmit, ezért az APEH sem kellene már, hamarosan úgysem akad itt már senki, aki becsületesen tudna adót fizetni. De legfőképpen nincsen szükség a koalíciós pártokra, és erre a dilettáns kormányra sem. Gyurcsányból, Lendvaiból, Hornból ( ,,Először lőjjél, aztán magyarázkodjál !" ), Kunczéból, Kókából, Molnárból ( egyáltalán az Szdsz-ből különösen ) már így is túl sok van. Elviselhetetlenül sok ... A legszomorúbb mégis az, hogy hamarosan ránk, kihalófélben lévő magyarokra sem lesz itt szükség ... Mi ostobák, egyszerűen csak európai emberhez méltó módon, itt szeretnénk élni - ebben a véráztatta szerencsétlen országban. Már ha egyesek azt hagyják ...

0 notes

nemzetinet · 6 years

Text

Őket tekintik hőseiknek Ukrajnában

Egy ország politikai elitjéről és közvéleményéről (vagy legalábbis annak egy militáns-hangos részéről) sok mindent elárul, hogy kiket tekint hőseinek. Szép szülőföldünkön, Kárpátalján létezett egykor egy országocska, Kárpát-Ukrajna, amelyre a kurzus ma úgy tekint, mint az önálló államiság megteremtésének fontos állomására, vezetőjére, Avgusztin Volosin miniszterelnökre pedig mint az önálló Ukrajna létrehozásának harcosára. Volosin posztumusz megkapta az Ukrajna hőse címet is, miközben Ungváron szobrot emeltek tiszteletére. De valóban pozitív történelmi személyiség volt-e Volosin, és méltó-e arra az egykori Kárpát-Ukrajna, hogy tisztes történelmi előkép legyen?

Miután 1920-ban a trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte a történelmi Magyarország több északi területét, létrehozták Szlovákiát (Slovenskót) és Kárpátalját (Rusinskót), amelyek nagyjából – de messze nem egészükben – egybeestek a történelmi Felvidékkel. Ami szülőföldünk akkori nemzetiségi összetételét illeti: Kárpátalján a ruszinok tették ki a lakosság 56 százalékát 30 százaléknyi magyar és 10 százaléknyi német mellett. A csehszlovák vezetők vállalták, hogy autonómiát adnak a területnek, ám ígéretüket nem teljesítették. Szinte semmit nem tettek a vidék fejlesztéséért, iparosításáért, egyszerűen nyersanyagtermelő gyarmatként tekintettek Kárpátaljára. Ahol ennek következtében – csehszlovákiai viszonylatban – igen rossz volt a lakosság átlagos szociális helyzete. A cseh propaganda azt a rágalmat igyekezett belepasszírozni a szláv lakosság elméjébe, hogy e rossz gazdasági helyzetért még a történelmi Magyarország a felelős, „nagyvonalúan” megfeledkezve Egán Edéről és a hegyvidéki akcióról. Így próbálták a magyarság ellen hangolni a ruszinokat – hol több, hol kevesebb sikerrel.

Az Északkelet-Magyarországon élő ruszinság különböző képviselői az I. világháború végén, 1918 őszén három irányzatot képviseltek: voltak, akik a születőben lévő Csehszlovákiában képzelték el a jövőjüket, akadtak, akik Magyarországon belüli autonómiában gondolkodtak, mások a tiszavirág-életű Nyugat-ukrán Népköztársasághoz szerettek volna csatlakozni. A különben amatőr Károlyi-kormány eközben tett egy jó lépést (vak tyúk is talál szemet alapon), megadva a ruszinoknak a területi autonómiát, Ruszka Krajnát, csakhogy a történelem forgószele ezt a próbálkozást gyorsan elsodorta.

A fentiek ismeretében érthetjük meg, hogy a nagyrészt magyarbarát ruszinságban már a csehszlovák éra előtt is létezett egy ukránpárti irányzat, amely tovább élt a két világháború között. A magyarellenes cseh propaganda és a szélsőségességet szülő gazdasági-társadalmi helyzet kedvezett annak, hogy némi tömegbázisa is legyen később Avgusztin Volosinnak és az ő Kárpát-Ukrajnájának, és hogy akadjanak ruszinok, akik belépnek majd a hírhedt Szics-gárdába.

Volosin pünkösdi királyságát az I. Csehszlovák Köztársaság agóniája hozta el. 1938 őszén a Harmadik Birodalom akár háború árán is, de meg akarta szerezni Csehországtól a német többségű Szudéta-vidéket. A nyugati nagyhatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország vezetői el akarták kerülni a háborút, ezért Hitler kardcsörtetése láttán – 1938. szeptember 29-én, Münchenben – aláírták az egyezményt, amelyben hozzájárultak, hogy a nácik Németországhoz csatolják a vitatott területeket. Magyarország és Lengyelország is területi igényekkel lépett fel Csehszlovákiával szemben. Lengyelország magához kapcsolta az 1920-ban felosztott egykori Tescheni Hercegség addig cseh fennhatóság alatt álló nyugati, részben lengyelek lakta részét. A magyar–csehszlovák területi viták rendezése végett a prágai központi kormány az október elején megalakított szlovák autonóm kormányt bízta meg a Budapesttel való tárgyalások lebonyolításával. Ezek megrekedtek, így német–olasz döntőbíráskodás határozott az új határvonal kérdésében. Így született meg 1938. november 2-án az első bécsi döntés, amelynek értelmében Szlovákia déli és a Kárpátalja délnyugati határ menti sávja (több mint 80 százalékban magyarlakta vidékek) visszakerült Magyarországhoz. Szülőföldünkön Beregszász mellett Ungvár és Munkács is – ám az akkor még szintén magyar többségű Nagyszőlős és a nyelvsziget Técső nem.

http://mno.hu/

Csehszlovákia csupán ekkor – noha már késő volt – adta meg az autonómiát Kárpátalja északi és keleti, ruszin többségű részének. November 9-én meg is alakult a huszti székhelyű autonóm tartomány, Podkarpatszka Rusz első kormánya, amelynek élére a ruszin pártok javaslatára a magyar orientációjú politikus-újságíró Andrej Brodit – magyarosan: Bródy Andrást – nevezték ki. Őt a csehszlovák hatóságok rövidesen letartóztatták, miután azt követelte, hogy a ruszin nép referendum útján maga döntse el, melyik országhoz akar csatlakozni (a politikus a Magyarországgal való újraegyesülést remélte elérni a népszavazással), és kormánya közegészségügyi miniszterét, Avgusztin Volosin görögkatolikus kanonokot állították a helyére.

Volosin az ukrán orientációt támogatta, és egy föderatív vagy önálló Kárpát-Ukrajna tervét dédelgette. Hatalomra jutása után Podkarpatszka Rusz nevét Karpatszka Ukrajinára változtatta, és az ukránt tette meg hivatalos nyelvvé. Emellett az autonóm tartomány fő védelmi szervévé nyilvánította a Szics-gárdát, amelynek tisztjei és – nagyobbrészt – közlegényei is Galíciából „importált” ukrán nacionalisták voltak, bár akadtak ruszinok is, akik a propaganda hatására „szicsovikok” lettek. Ugyanakkor csehszlovák katonaság is állomásozott a területen, Prchala tábornok parancsnoksága alatt, akit belügyminiszterré neveztek ki, és ambivalens kapcsolatban állt az ukrán nacionalistákkal.

Ezek annyira „demokraták” voltak, hogy Avgusztin Volosin betiltotta a ruszin és a magyar nyelvű lapokat, feloszlatta a ruszin és a magyar pártokat, társadalmi egyesületeket, és csak egyetlen párt működését engedélyezte: az általa vezetett Ukrán Nemzeti Egyesülését. Aki szemben állt vele, és hangot adott a kormányával kapcsolatos elégedetlenségének, az egykettőre a Rahóhoz közeli Dumen-havason megnyitott koncentrációs táborban találhatta magát. Miniszterelnöki rendeletében Volosin előírta, hogy a másként gondolkodókat a „jogi formaságok” teljes mellőzésével internálják a lágerbe. A letartóztatásokat a Szics-gárdisták hajtották végre, többnyire éjnek évadján hurcolva el a célszemélyeket: egyszerű, kétkezi dolgozókat éppúgy, mint értelmiségieket. Bár 1939. január 16-án a miniszterelnök rendeletet adott ki Kápát-Ukrajna Legfelsőbb Bíróságának és Legfelsőbb Ügyészségének létrehozásáról, az elhurcolásokról szóló rendelkezést nem hatálytalanították.

1939. január 6-án Prchala tábornok váratlanul megtámadta Munkácsot – az akcióban Szics-gárdisták is részt vettek –, ám a „vízkereszti csata” néven elhíresült ütközetben a munkácsi rendőrök, a Rongyos Gárda ott állomásozó egységei és a fegyverre kapott városi lakosok visszaverték az akciót. A feszültség persze fennmaradt Magyarország és Kárpát-Ukrajna között. 1939. február 12-én aztán megtartották az egyre inkább önállósodni akaró autonóm tartomány parlamenti választásait, amelyek során hatósági terrorral igyekeztek elérni, hogy minden választópolgár az Ukrán Nemzeti Egyesülésre adja voksát. A nemzetiségi elnyomás elleni tiltakozásként az akkor még magyar többségű bányásznagyközségben, Aknaszlatinán kormányellenes tüntetésre is sor került, amelyet csak a csehszlovák katonaság és a Szics-gárda bevetésével tudtak elfojtani. A választások révén felálló autonóm tartományi parlamentnek azonban már nem sok ideje maradt az ügyek intézésére.

A magyar kormány már az I. bécsi döntést követően diplomáciai akciókat indított Kárpátalja egészének visszaszerzésére. Ezeket eleinte Nagy-Britannia és Olaszország is támogatta, ám Németország akkor még akadályozta. 1939. március 10-én viszont – ez idő tájt már egyre bizonyosabbá vált, hogy a Harmadik Birodalom megszállja Csehországot, Szlovákia pedig formálisan önállóvá, ám ténylegesen Németország bábállamává válik – a magyar minisztertanácsi gyűlésen eldöntötték, hogy ha a fenti események bekövetkeznek, Magyarország akár Hitler beleegyezése nélkül is visszafoglalja Kárpátalja északi és keleti részét. Két nap múlva a berlini magyar követ révén a Teleki-kormány értesült arról, hogy a Harmadik Birodalom csapatai bevonulnak Csehországba, Hitler el fogja ismerni Szlovákia formális függetlenségét, ám ha Kárpát-Ukrajna is kikiáltja önállóságát, annak elismerésével 24 órát vár, mialatt Magyarország rendezheti a kérdést.

Március 14-én a német csapatok átlépték a cseh határt, a szlovák vezetők proklamálták Szlovákia „függetlenségét”, és Volosinék is kikiáltották Kárpát-Ukrajna önállóságát. Egyúttal német védnökséget kértek, ami sejteti, milyen lett volna ez az „önállóság”. Ugyanezen a napon az első magyar egységek benyomultak Kárpát-Ukrajnába, és másnap kibontakozott a támadás. Elsőként Jefremov tábornok, a Szics-lövészek parancsnoka menekült el Husztról a közeli Romániába, őt követte Volosin és kormánya. Március 18-ára a magyar honvédség teljesen felszámolta a cseh csapatok és a Szics-gárdisták ellenállását – s vele a tiszavirág-életű Kárpát-Ukrajnát.

De milyen ország is lett volna az? Milyen államnak tekinthetjük azt, ahol felszámolják a gyülekezési, a sajtó- és a szólásszabadságot, ahol koncentrációs tábort hoznak létre a kormányzat politikai ellenfelei számára, ahol megszüntetik a többpártrendszert, ahol kőkeményen elnyomnak két nemzetiséget? Nacionalista diktatúrának? Bizonyára. És a vezetőjét? Diktátornak? Alighanem. Nemigen mondható, hogy tipikusan követendő példák lennének egy állítólag Európába törekvő ország számára.

A szerző újságíró, Beregszász

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.06.

Őket tekintik hőseiknek Ukrajnában a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Kárpátalja #Magyarország #Ukrajna

1 note · View note