#Felvonulók kérték

[robokacsa]

Oké, hogy 10 éves a 444, de május elsejére ez a 15 éves klasszik Indexes kontentet amit azóta sem sikerült felülmúlni (készült belőle 2009-es és 2011-es valamivel gyengébb változat is).

[ilonablogja]

Éljen május elseje! – Felvonulók kérték – Mert nevetni jó!

Éljen május elseje! – Felvonulók kérték – Mert nevetni jó!

Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés Nyolc óra szórakozás. (Beatrice – 8 óra munka, dalszöveg részlet)

Május elseje táján – korosztálytól függően – sok régi emlék az eszünkbe juthat. Felvonulások, a virsli és sörjegy, a körhintás, különböző programok. Persze, a humor minden területet megérint, így meg sem lepődünk, amikor kiváló művészeink bemutatják, hogy mit kértek a felvonulók május elsején.…

[morvaypeter]

Felvonulók kérték: Kertész leszek

Kedves Bartus Laci,

A munka ünnepét szorgalmas gépeléssel töltötted, rólam például 24 óra alatt három hosszú cikket is írtál. Hát, eddig sem fogtad vissza magad (az elmúlt 12 hónapban 57 cikkedben emlegettél, a hajnalonként küldött Facebook-üzeneteidet nem számítva), de ez azért a te mércéddel sem piskóta. Ám ez szóra sem érdemes, alkalmasint válaszoltam is már rá.

Németh Sándorhoz írt nyílt leveleddel azonban bevallom, komolyan megleptél. Azt írod, ha nem lennék a Hetek újságírója, te ma is a Hit Gyülekezete tagja lennél. Azt írod, hogy Németh Sándor “régi jó barátja” vagy, akit “a közös múlt, az egykori közös munkáért, az Ön által vezetettek iránti felelősségérzetből” szólítasz meg. (Az elmúlt közel két évtizedben írt könyveidből, cikkeidből mintha nem ez a nagy barátság tűnt volna ki, de nyilván bennünk, az olvasókban van a hiba, hogy félreértettünk.)

Sőt, húsz év után talán vissza is jönnél, ha az újságírás helyett - mint írod - “a kertészkedést” választanám a Hit Gyülekezetében. Újra minden szép és jó lenne, mint amikor itt voltál közöttünk.

Nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, tényleg kár ennyi szót pazarolni erre a dologra (te már túl vagy a 4,6 millió karakteren a témában), ha ilyen egyszerű a megoldás. 1997-ben két kerek hónapon át voltunk munkatársak a Hetekben, 18 éve nem beszéltünk, most egy hivatalos ügyben hamarosan úgyis szóba kell állnunk egymással. Gyere és mondd el, mit szeretnél, és meglátjuk, lehet, hogy tényleg kertész leszek, fát nevelek, ahogy József Attila írta.

Addig is üdvözlettel, Morvay Péter

[nemzetinet]

Kalita Gábor: A békegalambot már lelőtték?

Picasso békegalambja még él. Múzeumban, ecsettel papírlapra festve, amit mindannyian megcsodálhatunk. Szívet melengető, egyedi alkotás.

A világ szürke égboltján röpdöső békegalamb sorsa – bizonytalan. A kisember, meghunyászkodva kémleli feje fölött a Madách-i űrmindenséget, rosszat sejtve: – mikor is szakad reá az eddig viszonylag nyugodalmas ég, mikor is hullik eléje – holtan – a békegalamb.

     Forrongó világ

A jólelkű ember, már csak ilyen. Rosszat sejtve, ám bízva bizakodik: – Ma, most a huszonegyedik században – nem történhet meg.  Többségünkben intelligens, másokat tisztelő, olykor naiv, de jóindulatú emberek vagyunk, a rossz már nem érkezhet meg.

Hisszük, hogy magyarságunk eleget szenvedett már a reánk törni készülő germántól, a földeinket felperzselő töröktől, kaptunk rabláncot labanctól, majd jött a Nagy Háború, ahová ágyútöltelék gyanánt rángattak bele a szövetségesek, mely során, f��lig-meddig elpusztultunk. Aztán nyakunkba akasztották Trianon súlyos harangját, de feltápászkodtunk, mert a magyar, már csak – ezer éve – ilyen. Ha megfogyatkozva is, a nemzetnek élnie kell.

Aztán térdig zúzott lábakkal, csonka ország létünkben, szétszóródva az anyaország határainak túloldalán, a tengerek mögött, de ismét csak talpra álltunk, meggyalázva tovább meneteltünk – bele a második világégés kellős közepébe, a Don-kanyar halottakkal meghintett sűrűjébe.

Mert a világ kiszámíthatatlan tengerén a kis hajók a nagy hajók kötelékében képesek csak tovább haladni, szövetségesként vagyis – a nagyoknak alárendeltjeként.

Tehát, ismét, az ágyútöltelék szerep, majd negyven éven át, „szövetségesként” – a vörös iga. Nem hittük, hogy most is felállunk, mert a lábunkra akasztott rabgolyó – a korábbiaknál is súlyosabb volt.

Aztán /1989/ jött a pálfordulás, s a rendszerváltás mámorában, ismét csak naivan elhittük, hogy végre – szabadok vagyunk. De, ismét csak „szövetségesek” lettünk.

Hadiállapot /!/ a szomszédban

Ha az ember belegondol, beleborzad. Mármint abba, hogy a szomszéd országban – hadiállapot van.

Mi, akik hatvannyolc, s a hetvenes évek elejének környékén teljesítettük kötelező katonai szolgálatunkat akár az anyaországi, akár a Csehszlovák hadsereg katonájaként, nagyon is értjük azt, mit is jelent a szó – hadiállapot: hivatalos zsargonokat kerülve – a háború lehetőségét jelenti, – fegyverkezés, korlátozás, mozgósítás, s elég egy szikra, egy gonosz háttérhatalmi impulzus, s halálkakas máris ott kukorékol a béke után vágyó ember feje fölött. Éljen az a csatatér bármelyik oldalán.

Ugyanis az emberek  kilencvenkilenc százaléka – erőszak és háború ellenes. Marad egy százalék, az akarnokok, az intrikusok, a fegyvermonopóliumok vezérkara, a háttérhatalmak pénzhalmozóinak pénz spekulánsai, karrierjüket csakis háborús sikerekben elképzelni tudó tábornokok, Napóleon-szindrómában szenvedő államfők. Ezek bármelyike egy olyan dominóeffektust indíthat be, amit az európai ember a huszadik században – háborúk, menekülés, megtorlás, nyomor formájában – igencsak bőven megélt.

Ma azt hisszük, vagyis elhisszük, hogy ez nem következhet be.

Bekövetkezhet.

Elég csak napi hírekben meghallgatni az Európai Unió nem tudom kik által megválasztott verhofstadtjai, niedermüllerpéterei, sargentinijai, junckerjei szájából előkerülő őrült, akarnoki kijelentéseket, provokációra szólító jelszavakat.

De elég felfigyelni a keresztény értékek képviseletére megalakított Néppárt vezetőjének, képviselőinek puha, totojázó, megalkuvó, az EU-s „apparátusba” besimuló megnyilvánulását, s máris az jut az eszünkbe, nem e pottyan bele reggeli kávénkba, valami nem várt. Mármint az az imagináris, mindannyiunk szeretett békegalambjának teteme, melyre valakik, valahol még gondtalanul, örömmel röpködő mivoltában – rálőttek.

    A kijevi Majdan is mosolygós, jobb élet után vágyó emberek felvonulásával kezdődött

A gondolkodó ember, nem felejt. Ugye, kedves olvasóim, nem feledtük azokat a felvételeket, híradásokat, amikor évekkel ezelőtt Kijevben, a jobblét, a béke után vágyó emberek az utcára vonultak, s narancssárgába borult Majdamuktól azt várták: ezek után mi is Európa jobb feléhez tartozunk majd, szabadon élhetünk, utazhatunk.

Aztán, idegenek érkeztek a Majdanra. valahol középen, szürke épületek ablakából zord tekintettel nézték a boldog felvonulókat, majd – lőni kezdtek. Egyszer a felvonulók, egyszer a rendet fenntartani kívánó karhatalmi szervek irányába. Az idegen elemek által megrendezett káosz – eluralkodott, a halottak szaporodtak, a világ elit hírközlő szervei azt rikácsolták: éppen a jelenlegi hatalom gyilkolássza a békés tüntetőket.

Aztán még egy sokk ért minket, az eseményeket figyelőket: TV-riportban nyilatkoztak hetekkel, hónapokkal később a felbérelt sznajperok, de a megbízók sem rejtették véka alá pofátlan megnyilvánulásaikat: – az ördöggel is szövetkezünk, ha a jobb élet megteremtése ezt kívánja tőlünk.

A jobb élet, – „megérkezett:” a dombaszi térségben háború tört ki, a határ menti vidéken lakó oroszok nem kértek az ukrán bizonytalanságból. Összeütközések, harcok, halottakkal teli utcák, frontvonal – jellemezték a helyzetet.

   A béke – mindig távolabb?

Aztán hosszas politikai dulakodás után az élre egy milliárdos, Petro Porosenko nevű csokoládé s hajógyáros állt, aki külföldi „segítőkkel” árasztotta el Ukrajna minisztériumait.

Az orosz szomszéd tiltakozott, s elfoglalta, vagyis –szerintük- vissza foglalta a Krím-félszigetet, azóta ezt már híddal is összekötötték. Porosenko, akinek érdekeltsége – hajógyár – volt a félszigeten, az Európai Unióval is szövetséges NATO segítségét kérte.

Fegyverek, kiképző szakemberek érkeztek Ukrajnába, s azóta az országot, – lásd, az ott élő magyarjaink elleni atrocitásokat – provokációk, elszegényedés jellemezte, jellemzi.

Porosenko – felajánlva a dombaszi háborúzásban szerzett tapasztalásokat – a napokban üzent Lengyelországnak is, legyenek ők is felkészülve az esetleges összecsapásra.

Az államelnöknek fáj a Krím-i vagyona, hajógyára elvesztése. a Krími Autonóm Köztársaság, többségükben amúgy is orosz identitással rendelkező lakossága – idő elteltével is Oroszország mellett döntött.

Közben, a meggyengült Ukrajna gazdasági helyzete egyre romlott, a támogatók kérték a vámpénzt: a természeti kincsekben gazdag föld – számos esetben – új tulajdonosokra lelt ezt csupán egyetlen példával illusztrálva: az USA volt elnökének, Obamának helyettese, Joe Biden fiának nagy részesedései vannak az ottani olajmezőkön. S, ez persze csak egyetlen példa – a számtalan közül.

Az Európai Unió a mai napig is – visszatérítés nélküli „kölcsönökkel”  – támogatta, s támogatja Ukrajnát a talpra állás reményében, semmiféle „zálogigénylés” nélkül. Az európai adófizető emberek pénzéből.

Számunkra, Szlovákia, Magyarország számára  is jutott valami a „békeharc,” Ukrajna jobb helyzetének a megteremtéséből: a szomszédunkban – hadiállapot hirdettek ki.

Az oroszok ellenében kihirdetett hadiállapot – a másik félnél nem váltott ki válasz készséget. Egyenlőre. Mindannyiunk, a Kárpát-medencében élők szerencséjére.

   A nagyvilágban – másutt is

Ha el hisszük azt, hogy csak a mi szomszédságunkban van hadiállapot, akkor bizony – rosszul hisszük. Viszonylagos „hadiállapot” – terrortámadások, lázadások, sztrájkok –  Európa nagy részét is szomorítja. De hadiállapot van  az észak-amerikai gyarmatokon is, a Tigris és az Eufrátesz vidékén. De ott van Szíria, Gallia, Líbia, Palesztina, de Texas és Új Mexikó is, hiszen az utóbbi ország határára az USA elnöke a f&ea cute;l h adseregét el küldte strázsára, a szocializmus maradvány országaiból beindult tömegek megfékezése, a határ megvédése érdekében.

Tehát, mit tagadjuk. Európában is beindult a „hadiállapot,” hiszen a nem Európa érdekeit, háttér hatalmakat kiszolgáló, maroknyi, magas poszthoz jutott ember fejvesztve igyekszik átültetni a jövő évi, májusi, uniós választások előtt az olyan törvényeket, melyekkel kontinensünk lakóinak legalább kétharmada korántsem ért egyet.

Azzal sem, hogy Európa a migránsok olvasztótengelyévé, tehát nyílt, vagyis kaotikus, kevert, puskaporos társadalommá váljék, ahol bármikor kitörhet a polgár-, vagy vallásháború.

Mindannyiunk, európaiakért felelős biztos – ellenünk?

Ma már mindenki előtt világos, hogy az Európai Bizottság migrációs ügyekért, uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztosa, Dimitrisz Avramopulosz – megmagyarázhatatlan szereptévesztésbe sodródott. Ugyanis, megfenyítette azokat a tagállamokat, akik nem süvegelték meg, vagyis határozottan elutasították a globális migrációs csomagot.

Ezt az az Avramopulosz tette, aki korábban Görögország védelmi minisztereként /2013-ban/ négy méter magas kerítést épített a görög-török határra abból a célból, hogy hazáját megvédje a bevándorlóktól.

Itt persze nem lehet nem említést tenni az ENSZ mai főtitkáráról, a portugál Antonio Guterresről sem, aki valamikor a Nemzetközi Szocialista Internacionálé /!/ elnöke volt, aki a napokban olyan vízumot kívánt a világ minden lakosa kezébe nyomni, hogy az majd ott telepedhet le, ahol akar, élvezve a befogadó ország mindennemű gondoskodását. Ennek végleges elfogadtatása – Európa halálát jelentheti.

Tehát, a fentiekből is jól kiolvasható, hogy háttérhatalmak bábjaiként, egy maroknyi „kisebbség,” vagyis pozícióba juttatott néhány ember, s ezek hatáskörébe tartozó, jól megfizetett irodahuszárok néhánya dönt arról, merre is forogjon tovább Európa, s a világ kereke, nem  figyelve kontinensünk lakosainak megfontolt szavára, igényeire, Európa nemes hagyományainak szigorú őrzésére, nem figyelve arra, hogy az általuk, vagyis az önző, keményfejű akarnokok által kijelölt út – a pokol kapuja felé vezethet.

Kalita Gábor

Kalita Gábor: A békegalambot már lelőtték? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[szkennelttucsok]

Lesz a tévében

Felvonulók kérték?

[nemzetinet]

Ráth Orsolya: Tessék mondani, lehet „MÁS” a Politika?

Nagyon rájár a rúd manapság a Lehet Más a Politikára, működését ugyanis kiszivárogtatott hangfelvételek, egy jogi csalástól vissza nem riadó képviselő, fegyelmi eljárások tucatjai, valamint egyéb párton belüli viszálykodások nehezítik. Egyes balliberális érzelmű választópolgárok pedig egyenesen azzal vádolják az LMP-t, hogy az zöldnek ugyan zöld, de nem kellő mértékben vörös, sőt, ezerszer inkább narancssárga. Mivel az ehhez hasonló vélemények kifejezetten a Pride-hónappal összefüggésben láttak napvilágot, hatalmas rejtély, hogy értelmi szerzőiknek hirtelen mi a fene bajuk akadt a sokszínűséggel…

Nemrég ért véget a Pride hónapja, ennek kapcsán pedig a következő idézet került ki a Lehet Más a Politika, valamint Szél Bernadett hivatalos Facebook oldalára: Az LMP hisz abban, hogy a világ nem fekete-fehér. Kisvártatva mindkét platformon megjelentek olyan kommentek, amelyek azt kérték számon a politikai tömörülésen, hogy miért nem képviseltette magát a meleg felvonuláson, amikor azt állítólag az MSZP, a DK, a Momentum, a Liberálisok csoportja, és a Kétfarkú Kutya Párt egyaránt megtette.

Akadt olyan hozzászóló is a közösségi oldalon, aki felettébb különös elméletet gyártott a távolmaradás okairól. Arra jutott ugyanis, hogy a párt „a Fidesz zöld tagozataként” funkcionál. Vegyük figyelembe, hogy ez a jobboldali fül számára szürreálisnak hangzó kijelentés alapvetően abban gyökeredzik, hogy az ellenzék szimpatizánsai nem érzik kellően markánsnak és karakteresnek az LMP politikai irányultságát, és úgy gondolják, hogy ez a mentalitás bizony mindenképpen a kormányon lévő erő malmára hajtja a vizet. Ezért tartják aggályosnak, hogy a Lehet Más a Politika – egy újabb ökológiai hasonlattal élve – nem sok vizet zavar…

Ezt tehát már sikerült megfejtenünk, az viszont még mindig talány, hogy egy alapvetően zöld párt hogyan lehet gender-lobbista értelemben szivárványos. Játsszunk hát el a gondolattal, hogy az LMP miként tudna hatékonyan toleranciát gyakorolni 2019-ben, amikor is feltehetően az újabb népharagtól tartva már elvegyül a felvonulók között a Budapest Pride újabb rendezvényén. Feltehetően kétivarú, hímnős virágokat lobogtatnak, azaz olyan növényeket, amelyeken a porzó és a termő egyaránt megtalálható. Esetleg ott jártuk ékes bizonyítékaként még egy táblát is feltartanak, amelyen a politikai tömörülésük teljes elnevezéséből azt a szót, hogy „Más” külön kiemelve megvastagítják.

Azonban öko-párti jelleg ide, öko-párti jelleg oda, semmiképp nem javallott olyan molinót készíteniük, ami arról tájékoztatja a többi vonulót, hogy bizonyos kutatások szerint az édesvízi halak egyötöde a szennyvizekbe került vegyi anyagoktól, nem pedig a fene nagy önkifejezéstől hajtva válik transzneművé. Sokkalta kedvezőbb inkább ott a Pride-on a Némó nyomában című rajzfilmből ismert bohóchal esetéről szónokolni, annak ivadékai ugyanis mindig hímneműnek születnek, majd ha a helyzet szükségessé teszi, nőneművé alakulnak. Egyetlen aprócska gondja lehet ezzel a sztorival az LMP-nek. Képletesen szólva ismét a kályha mellett találhatja magát, éppen ott, ahonnan idén júliusban elindult, és újfent magán érezheti a Fidesz-barát bélyeget. Hogy miért is? Mert az általa emlegetett bohóchal egészen véletlenül narancssárga…

Pedig a fent említett kályha – átvitt értelemben persze – kiválóan passzol a Pride szellemiségéhez, ugyanebből a megfontolásból tehát jövőre érdemes lenne a Lehet Más a Politika képviselőinek azt a radiátort a felvonulás helyszínére odacipelni, amihez annak idején Sallai R. Benedek Hadházy Ákost nekilökte. Nem könnyű feladat ugyan, de simán megoldanák, elvégre – elég csak szétnézni a házuk táján, és rögvest kiderülhet – az ominózus párt tagjai manapság is elég súlyos terheket cipelnek.

The post Ráth Orsolya: Tessék mondani, lehet „MÁS” a Politika? appeared first on PolgárPortál.

Ráth Orsolya: Tessék mondani, lehet „MÁS” a Politika? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Megütötték a Magyar Nemzet újságíróját a békemeneten

Tudósítás közben rángatták és ütötték meg a Magyar Nemzet egyik újságíróját a Margit hídon, a békemeneten. Unyatyinszky György Kósa Lajosról szerette volna kérdezni a rendezvény szervezőit, de a biztonsági emberek kiemelték őt a menetből. A felvonulók provokátornak nevezték, és azt kérték a biztonságiaktól, hogy ne engedjék vissza a tömegbe. A biztonsági személyzet azzal magyarázta az eljárást, hogy az újságíró „túl sokat kérdezett, és ezzel föltartotta a tömeget”.

Megütötték a Magyar Nemzet újságíróját a békemeneten a Nemzeti.net-en jelent meg,