#Galambos-dűlő

[korkep-blog]

Őszi hangulatkép a Bátorkeszi tájról - Képekkel

A dombtetőn szebbnél-szebb borházak sorakoznak, melyekben a munka mellett aktív társasági élet is folyik, így ezer szállal kötődik a falu lakóihoz.

Bátorkeszi község érdekes színfolt a Mátyusföld dél-keleti szegletében. A nagy kiterjedésű Duna-menti síkság mintha ideérve kissé ráunna saját egyhangúságára. Apró teret enged a Bátorkeszi – dombságnak, mely a térkép fölé hajolva összekötő kapocs gyanánt tűnik fel a Duna túloldalán húzódó Gerecse hegyvonulata és a Garam-menti hátság között. E lankás tájon terül el a komáromi járás egyetlen összefüggő, csaknem 5 km átmérőjű erdeje, mely a nagyközséget észak-nyugati irányból fogja át.

  Az erdőség falu felőli részét keskeny, megművelt földnyelvek szabdalják, s ezeken található a már híressé vált Galambos-dűlő és Szentlászló-dűlő, melyek felváltva adnak otthont az évenkénti borfesztiváloknak. Nem véletlen, hiszen a dombvidék kiváló mikroklímával rendelkezik, mely a szőlőtermesztés egyik alapfeltétele.

  Kukoricás a Galambosi Felső út mellett. Mögötte már az erdő kezdődik.

  Galambos-i Felső út

  A dűlőút mentét szegélyező növényvilág

  Persze Bátorkeszi község határa lényegesen több dűlőre osztódik, csupán az előbbiektől kevésbé ismeretesek, de némelyik neve lassan már a feledésbe is merül. Ilyen például az Eredmény, mely közvetlenül a Madari-dűlő szomszédságában húzódik, és fölötte pedig a Gurgyal.

  Az Eredmény-puszta fokozatosan emelkedő földútjáról ha visszatekintünk, egészen közelinek tűnik a Duna túloldalán húzódó Gerecse hegyvonulata.  És ha már a Gurgyal dombjaira is felkapaszkodtunk, átpillanthatunk a jó hírnévnek örvendő Szentlászló-dűlőre, és az alatta húzódó falura.

  A háttérben a Kisújfalu és Köbölkút közötti erdő

  Az Eredmény-pusztán a hatvanas években még juhaklok bújtak meg a ligetnek látszó fák lombjai alatt, és tavasztól őszig gyönyörű nyáj legelészett a domboldalon, a Madari-dűlőút irányába.

  A hátterében húzódó Gurgyal dombsága ma hasonlóan híres lehetne, mint a Galambos és a Szentlászló, ha közbe nem szólt volna a szövetkezetesítés kegyetlensége. A hatvanas, hetvenes években még a dombhátat szorgos kisgazdák szép szőlőskertjei borították, melyeket aztán egy tollvonással elvett a kommunista hatalom akkori tulajdonosaitól, mindenféle anyagi juttatás, kártérítés nélkül.

  Galambosi táj

Galambos

Galambosi táj

A dombtetőn szép borházak sorakoznak

  Gyönyörű szőlőskertek, értékes gyümölcsfák százai vesztek bele a semmibe. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ez nem mindjárt a háború utáni években, az államosítást követően történt, hanem bő húsz évvel később, amikor az emberek már azt hitték, az a tenyérnyi föld, melyet szeretettel, gonddal művelnek, mégiscsak a sajátjuk maradhat.

  Az egybeszántott földterületre aztán az Egységes Földműves Szövetkezet (EFSZ – JRD) saját, nagykiterjedésű szőlészetet telepített, melyet a rendszerválást követően módosított névvel és struktúrával tovább művel. Persze valamiféle kártérítések később aztán történtek, de korántsem egyenlítették ki azt a számlát, amekkora törést az érintettek életében okoztak. Mindezek ellenére maga a táj így is szépséget, nyugalmat áraszt…

  A seregélyek hullávonalban repülnek fel. A háttéri fasor már a Madari határ-dűlőt jelzi.

  Manapság az Eredmény és a Gurgyal dombjai közé azoknak érdemes kisétálni, akik egy kicsit távol szeretnének lenni a világ minden zajától, hogy feltöltődjenek a szabad ég, a természet – nyújtotta csöndes nyugalommal. Majdnem garantált, hogy most ősszel, a termények betakarítása után egyetlen teremtett lélekkel sem fognak találkozni. Ez alól kivételt képeznek a madarak, főként a seregélyek, melyek hatalmas csapatokba verődve keresik az élelmet a szántóföldeken, és főként az óriási kiterjedésű szőlőskertben. Az ott felejtett apró fürtök szemei számukra igazi csemege.

  Seregély- sokadalom

  Seregély- sokadalom

Seregély- sokadalom

Seregély- sokadalom

  Ha az arra kószáló vándor egy ilyen felröppenő seregély-sokadalom közvetlen közelébe kerül, egészen biztos, hogy azonnal Hitchcock Madarak című horror-filmjében érezheti magát, amikor megcsapja őt a többezres madár-rend szárnysuhogásának légáramlata. Persze a félelemre valójában semmi ok, hiszen a madarak éppen az ember közeledése miatt húznak el hatalmas iramban.

  Egyébként a seregélyeknek kiváló ízlésük van, hiszen a szőlőtőkéken ottfelejtett apró fürtök mézédesek, minden kis szemükben benne rejlik az anyaföld édessége és a nap heve.

  Az ember testközelből a Hitchcock-i filmben érezheti magát

  Ez a hangulatos táj Hetény és Marcelháza felől érkezve, Madar községet elhagyva, az 1464-es közút mellett, Bátorkeszi határában található.

  A Galambos-dűlő lényegesen ismertebb az előbbieknél, őszi csöndességében is áramlik belőle az élet.  A dombtetőn szebbnél-szebb borházak sorakoznak, melyekben a munka mellett aktív társasági élet is folyik, így ezer szállal kötődik a falu lakóihoz.

  A seregélyek áthúznak a dűlőutat szegélyező bozótos felett a szövetkezet szőlejébe

  Sárgabarck-fa ősszel

  Talán legszebb helye a Bátorkeszi tájnak, hiszen a szőlőhegy az erővel párhuzamosan húzódik, az egymással szembe helyezkedő domboldalakon, melyeket csakis az ide vezető keskeny földút választ el.  E természeti táj szépsége, csendes nyugalma a kikapcsolódni, pihenni vágyók számára szintén kiváló hely. Bár hozzá kell tennem, az itt élő nép a relaxációt szorgalmas munkával párosítja :),  mely elengedhetetlen feltétele a szőlő- és gyümölcstermesztésnek.

  A dűlőútról visszatekintve a Gerecse hegyvonulata köszön ránk

  Gurgyali dombok. Balra kukoricás, jobbra a szőlőhegy, háttérben az erdőség

  Gurgyali táj.

  A Galambos dombjaihoz az említett földúton kívül aszfaltozott út is vezet, melyet Felső-útnak neveznek, és kerékpározásra is kiválóan alkalmas. Ha ősszel járunk erre, szüret után, csönd, béke, nyugalom honol mindenütt.  A természet őszi színpompájával tudtunkra adja, lassan, de biztosan pihenni tér…

  Buday Mária

A képek a szerző felvételei

[korkep-blog]

Tájházak Napja - Bátorkeszin is

Bátorkeszi községben 2014 tavaszán alakult meg a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás, amely a falu történelmével, hagyományaival, néprajzával kezdett foglalkozni

Bátorkeszi községben 2014 tavaszán alakult meg a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás, amely a falu történelmével, hagyományaival, néprajzával kezdett foglalkozni. Fő céljául tűzte ki, hogy létrehozzon egy tájházat, amely egyben falumúzeumként is szolgálna. A fenti névválasztás a település első írásos dokumentálására utal vissza, s egyben annak jövőjét célozza meg. A társulás jelenleg 13 tagot számlál. Elnökük az egyik alapító-tag Bzsoch Zsok Gizella, végzettségét tekintve könyvtáros-muzeológus, így a lelkesedés mellett a megalapozott szakértelem sem hiányzik a csapat munkájához.

  Az ingatlan kiválasztására és megszerzésére néhány évet várni kellett, hiszen a polgári társulásnak nem volt erre semmiféle anyagi fedezete. Ennek ellenére a lelkes tagok a legelső pillanattól munkához láttak, és azonnal gyűjteni kezdték a faluban még föllelhető történelmi  értékű kordokumentumokat, fényképeket, tárgyi eszközöket, előkészítve a majdani ház berendezését, nehogy a még föllelhető tárgyak az utolsó pillanatban az idő martalékává váljanak. A község lakossága nagy örömmel vette a kezdeményezést, többen adományoztak régi bútorokat, használati eszközöket és kölcsönöztek történelmi értékű fényképeket.

    2015-ben létrehozták a társaság  facebook csoportját a már említett  Bátorove Kosihy-Bátorkeszi – OZ Pro Futuro Villa Kezw PT  néven, ahol az összegyűjtött anyag egy részét, illetve rendezvényeiket prezentálják. A bátorkesziek által kölcsönzött, digitalizált fotó-állomány közel 10 ezer felvételből áll.  Az összegyűjtött anyagból eddig a község kultúrházában rendeztek időszakos kiállításokat.

    Mindezek közben folyamatosan keresték a megfelelő épületet, és ehhez az anyagi fedezet bebiztosítását. Ennek érdekében a társulás 2016 nyarán egy hivatalos gyűjtésbe kezdett, mely több formában is folyt.  A lakosság 10 eurós címletekben kiadott, úgynevezett téglajegyekkel  támogathatta a kezdeményezést, továbbá bálokat szerveztek, melyeknek tiszta bevétele szintén a gyűjtésbe került, valamint ügyeskezű kézművesek portékáit értékesítették a faluban rendezett vásárokon.

  a falu kis pacsirtája,  Nátek Eszterke

  Az így befolyt összeg azonban korántsem volt elég egy ingatlan megvásárlásához, ezért a szervezet vezetősége pályázatot nyújtott be az Emberi Erőforrások Minisztériumába, amely sikeresnek bizonyult. Eredményeképpen az Anyaország támogatásával végre megvalósulni látszik a társulás terve.

  A faluban több épület is található, amely megfelelne erre a célra, de a csapat  igyekezett a legelőnyösebb ajánlatot megtalálni.

  a  Szőny-i Kemence Egyesület bábcsoportja

  A kiválasztott ház egy múlt századi falusi porta. A főépület vályogtéglából készült, klasszikus beosztással, két szoba, középen konyha, és ezek előtt végighúzódó oszlopos gang. Szemben alápincézett nyári konyha füstölővel. A gazdasági udvarban disznó- és baromfi-ólak, két műhely és egy nagy kert található.

  A ház tulajdonosával egyelőre előszerződés köttetett, de igyekeznek mielőbb birtokba venni az ingatlant. Rengeteg még a tennivaló, ám mindezek ellenére idén tavasszal máris beneveztek a magyarországi TÁJHÁZSZÖVETSÉG által meghirdetett  Tájházak Napja kulturális rendezvénysorozatba. Az eseményre április 28-án, szombaton került sor, amelyen gazdag és színes programmal várták az érdeklődőket.

    Az ünnepséget a szervezet elnökasszonya Bzsoch Zsok Gizella nyitotta meg, aki sok szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket. A rendezvényre ellátogatott a település polgármestere Mgr. Labancz Roland is.

  A kultúrműsor a falu kis pacsirtája,  Nátek Eszterke népdalcsokrával kezdődött.  A rendezvény vendégszereplője a  Szőny-i Kemence Egyesület bábcsoportja volt. Előadásukban a Három kismalac című mesejátékot láthattuk, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tartalmas perceket szerzett.

    A tájház udvarán bőségesen megterített asztallal várták a kedves vendégeket, nagy katlanban főtt a finom paprikáskrumpli, de volt a paraszti konyhának megfelelően zsíroskenyér újhagymával, sonka, szalonna, kolbász, a felnőtt vendégek részére bor, valamint pogácsa, kalács, és sokféle aprósütemény. A finomságokat  a szervezetet támogató lelkes asszony-társaság készítette elő.

  A lakomát követően az  érdeklődők lovaskocsira ülve körülnézhettek a falu központjában, és megismerkedhettek annak nevezetes épületeivel, emlékhelyeivel.

  A Matula Múzeumban

  A tájháznapi program egyik társrendezője a Bátorkeszi  Kováts József Alapiskola Matula Múzeuma volt, melynek megálmodója és létrehozója PaeDr. Szabó Mária tanítónő.  A tárlat elnevezése mögött tulajdonképpen egy természetismereti kiállítás rejlik, melynek fő célja a  környék élővilágának a bemutatása. Gazdag gyűjteményében láthatunk preparált jégmadarat, kormoránt, kuvikot, szárcsát, mormotát, rókát, vidrát, de az élővilág sok egyéb példányát is.

  Az állandó kiállítás az iskola egyik külön bejáratú  épületrészében talált otthonra, mely elsősorban óvodás- és  iskoláskorú gyermekek csoportjait célozza meg, de felnőttek részére is nagy élményt jelent. Az udvar egy elkerített részén valódi élő pávákat csodálhatunk meg.

    A Tájházak Napján  az érdeklődő kedves vendégek ellátogathattak a borfesztiválok által már ismert két dűlő, a Galambos  és a Szent-László  pincéihez, ahol  finom szőlő-nedűvel várták őket. Megkóstolhatták a díjnyertes borokat, és aki úgy gondolta, természetesen vásárolhatott is belőlük.

  A Bátorkeszin megrendezett tájház napi program valóban tartalmas és élményekben gazdag volt, mely minden bizonnyal hagyományt alapozott a hagyomány ápolására. Közösségformáló ereje szintén figyelemre méltó, ami lendületet adhat a település további föllendülésének.

    A rendezvény fő szervezője a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás, fő támogatója Bátorkeszi Község Önkormányzata volt.

                                                                                              Buday Mária

A cikkben szereplő képek a Bátorkeszi Tájház facebook-oldaláról származnak