#Losonci Hírlap

[korkep-blog]

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt - V. rész.

Éppen azok, akik hazafiságukat és magyar voltukat oly sokat hangoztatták, – már nem tartják érdemesnek a magyarok és a város sorsával törődni.

A sorozat eddigi részei itt, itt, itt és itt olvashatók.

  Nem mondható el, hogy Losonc történelmi emlékei között sok egészalakos szobor szerepelne. Mindössze két ilyen alkotásról (Kossuth-szobor és Lenin szobor) van tudomásom, melyek közül egyik sem élte túl a városban (is) lezajlott politikai/társadalmi változásokat. Az új rendszer képviselői már a hatalomra jutásuk első  napjaiban hangsúlyosan törődtek azzal, hogy eltüntessék azokat alkotásokat is, melyek valamilyen formában az előző rendszer jelképei voltak.

  Forrás: lucenec.dnes24.sk

  A két szobor közül V.I. Lenin szobra „élt” hosszabb ideig. A mai kétsávos Nógrádi utca, Masaryk utcával szomszédos parkrészén, a mai Városi Hivatal  (akkor a Kommunista Párt Járási Hivatala) és az YMCA között 1973-ban avatták fel. Az  1989-es bársonyos forradalom novemberi eseményeinek résztvevői távolították el a helyéről. Egy daruval leemelték az alapzatáról, majd a Nógrádi Múzeum udvarán helyezték el, ahol azután évekig porosodott.

  Forrás: lucenec.dnes24.sk

  Nem volt ennyire „szerencsés” a losonci Kossuth-szobor. A város magyar lakosai által nagyon tisztelt Kossuth Lajos tiszteletére emelt szobrot az éj leple alatt 1919. január 8-án távolították el a helyéről. A visszaemlékezések szerint a  legionisták hurkot vetettek a fejére, s kötéllel lehúzták a talapzatáról, majd a város főutcáján végigvontatva  a gácsi úti tüzérlaktanya egyik istállójában helyezték el.  A szobor súlyos sérüléseket szenvedett el, a letört feje nyomtalanul eltűnt.

    A szobor elviteléről először a Magyar Nemzeti Tanács 1919. január 21-i, rendkívüli ülésén esett szó. Ekkor hangzott el az a kijelentés, hogy az “elvitt szobor sértetlen s csupán biztonságba helyezés céljából vitetett el a helyéről”.

  Az ülés történetéhez tartozik, hogy azért lett rendkívüli, mert azt megelőzően, a rendes ülésre olyan kevesen jöttek el, hogy az határozatképtelen volt. „Legnagyobb sajnálattal kell megállapítani, hogy még mielőtt a cseh-szlovák kormánytól a feloszlatásra utasítást kaptunk volna, a Nemzeti Tanács polgári tagjainak nagy része azok, kik a tanácsot feloszlatni igyekeznek, – éppen azok, akik hazafiságukat és magyar voltukat oly sokat hangoztatták, – már nem tartják érdemesnek a magyarok és a város sorsával törődni. – A nemzetköziségükről sokat emlegetett munkások azok, akik minden ülésen pontosan jelen vannak

    Scherer Lajos azt indítványozta, hogy a kereskedőknek a lerombolt cégtáblák miatt felmerült káraikat térítsék meg. Ezzel kapcsolatban Tarján Ödön azt közölte, hogy a cégtáblák kérdésében úgy állapodtak meg Bazovsky zsupánnal, hogy a „magyar feliratok mellé a tót feliratok is alkalmazandók, erről a kereskedők plakátok útján lesznek értesítve.”

    A Tanács elnöke, Szabó József  azt jelentette be, hogy a városban megjelent egy plakát, melyet a Nyitrán székelő tábornok adott ki, s mely szerint mindenkinek teljes nyelvi szabadságot, az ipar és kereskedelme terén teljes szabadságot ígér. Mivel ez eltért a zsupán és a katonai parancsnok  által kiadott plakátok tartalmától, Tarján Ödön, a végrehajtó bizottság elnöke úgy pontosította a helyzetet, hogy Bazovsky által kiadott, a cégtáblákra vonatkozó plakátok nem tartalmaznak kötelező rendeletet, abban csupán a zsupán azon kívánságát fejezi ki, hogy elvárja a lakosságtól „a tót nyelvű czégtáblák alkalmazását”.

    A Magyar Nemzeti Tanácsa az utolsó ülését 1919. január 25-én tartotta meg.

  A Kossuth-szobor leleplezése 1910. szeptember 19-én.

  A történtek miatt nagyon sok támadás érte Bazovsky Lajost. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Városi Képviselő Testület 1919. február 4.-i ülésén az újonnan kinevezett polgármester, Golperger Viktor “ünnepélyes kijelentést“ tett arra nézve, hogy a Kossuth-szobor eltávolításában Bazovszky Lajosnak semmilyen része nem volt.

    A szobor kérdését a losonci Városi Képviselő Testület 1921. március 30-i ülésen Szabó Lajos vetette fel újból. A Polgári Párt megbízásából a polgári székfoglaló beszédre való hivatkozással azt igényelte, hogy az eltávolított – ismeretlen tettesek által jogtalanul, erőszakos módon elhurcolt és eltulajdonított Kossuth-szobor visszaállításának ügyében intézkedés történjen. A polgármester válaszában súlyosan elítélte a cselekményt, s azt közölte, hogy illetékes helyekről azt az információt adták neki, hogy a szobrot ismeretlen tettesek összetörték, s így annak visszahelyezéséről szó sem lehet, s a kár megtérítése érdekében sem lehet semmit tenni.

    A késői utókor az utóbbi állítás ellenkezőjét bizonyította be. A szobor testét a losonci B.S. Timrava Gimnázium tornatermének építésekor (az egykori tüzérségi kaszárnya területe), 1973 nyarán megtalálták – fej nélkül, egyéb részeiben is megrongálva. Krúdy Gábor, a losonci Műemlékvédelmi Hivatal akkori igazgatója azonnal a helyszínre jött, a szobrot elvitette és biztonságba helyezte. Érdekes epizódja a történetnek, hogy az egyik jelenlévő felkiáltása nyomán – a szobor gránátokkal van tele – a szoborhoz rajta kívül senki sem mert hozzányúlni. A szobor testét éveken keresztül Füleken őrizték.

    A szobor talapzata 1925 márciusáig állt a helyén. A Kompis János vezetése alatt álló “lučeneci komisariátu s a 580/1925-ös leiratában az 1923/50 sz. törvényre hivatkozva elrendelte a volt Kossuth-szobor talapzatán lévő Kossúth feliratnak és a honvédeknek 15 napon belüli eltávolítását”.  A városi képviselőtestület elutasította a felszólítást és az ellen a zsupáni hivatalhoz fellebbezést nyújtott be, melynek elkészítésével Keszler Lipót városi ügyészt bízta meg.

  A zsupáni hivatal jóváhagyta a szobor talapzatának eltávolítására hozott I. fokú határozatot, ezért a testülete úgy döntött, hogy a határozat ellen a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz nyújt be panaszt. A testület magyar többsége megtagadta a talapzat elvitelét. A zsupáni hivatal határozata ettől függetlenül jogerős volt, ami azt jelentette, hogy az az ellen benyújtott panasznak halasztó hatálya nem volt.

  Ezt követően Belánszky Károly polgármester elrendelte a talapzat eltávolítását. 1919. április 19-én rendőri őrizet mellett a talapzatot lebontották, melyet azután dr. Szilassy Béla állított fel kastélya parkjában.

    A talapzat jelenleg a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kertjében van elhelyezve.

    Zárásul érdemes felidézni a határozat indoklását, melyet a Losonci Hírlap közölt.

  “Kossuth Lajos megszemélyesítője volt az u.n. egységes magyar állameszmének. A szlovák nemzet szabadságának kifejezett ellensége volt, ami kitűnik főként abból, hogy amidőn 1848/49 években a szlovák honfiak Liptószentmiklóson a szlovák nemzet jogai érdekében rezolúciót hoztak, amely általában a volt Magyarország nemzetiségeire is vonatokozott, parancsot adott ki e szlovák honfiak elfogatására.

      … Amikor Zólyom város képviselője a szlovák Štúr Lajos a volt magyar képviselőházban a jobbágyság eltörlését kívánta, Kossuth Lajos fulnimiásul állást foglalt ez ellen, mert meg akarta védeni a nemesség kiváltságait s csak a nyugat demokráciájának nyomása alatt és az általános felkelés következtében volt kénytelen később a jobbágyság megszüntetéséhez hozzájárulni (Új történelem! Szerk.)

    …. A losonci és környékbeli szlovákok Kossuth Lajos szobrát a losonci téren állandóan a szlovák nemzet sérelmének és megcsúfolásának tartották. Ezért a forradalmi időkben az összes losonci és szomszédos szlovákok nyomatékosan kívánták, hogy ezen szobor, mint a szlovák nemzet szégyene (sose szégyelljék magukat Kossuth miatt! Szerk.) a losonci térről távolíttassék el.

  Ez azonnal a városnak csszl. katonaság által történt megszállása utáni első napokban forradalmi módon megtörtént, azonban oly módon, hogy a szoborkő talapzatán még mindig ott maradt az egyrészt kihívó és sérelmes “Kossuth” felirat, másrészt a “honvéd katona” alakja a magyar zászlóval a kezében. A losonci rendőrbiztosság állandó megfigyelésének tárgya, hogy Losoncon minden mozgalom központja a Kossuth szobornak épen ezen maradványai. Állandóan figyeli, hogy ezen szobor maradványai körül gyülekeznek a csszl. köztársasággal szemben ellenségesen hangolt csoportok és bármikor itt, a nemzeti és állami határokon rosszakaratúlag terjesztett hírek kerülnek felszínre Magyarország integritásának visszaállításáról.

  Főként a “Kossuth” felirat, s a magyar zászlós honvéd alakja állandó békétlenség kútforrását képezi, egyrészt a megbotránkozó szlovákok részéről, másrészt a magyar lakosság irredentisztikusan gondolkozó rétegének részéről (Érdekes rendőri megfigyelések! Szerk.)

    A fent említettekből megérthető, hogy Kossuth Lajos szobra minálunk határozottan államellenes jellegű … a mi önálló államunk méltóságával és főként a most már felszabadult csszl. nemzet integráns részét képező szlovák nemzet méltóságával egyáltalán össze nem egyeztethető.

  Végül indokul felhozozom  azt is, hogy Kossuth Lajos az egységes magyar királyság kormányzója, illetve uralkodója volt. Ezek alapján úgy kellett határoznom, amint az elrendeltetett”.  

    Puntigán József

További ajánlott írások:

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/04/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/06/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-ii-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/08/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iii-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/10/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iv-resz

[korkep-blog]

Gorka Géza keramikusművészről Losoncon

„Gorka Géza nemcsak magyarországi, de európai viszonylatban is a legkiválóbb keramikusok közé tartozik. Közel három évtizedes jelentős működése alatt számtalan hazai és külföldi elismerést szerezett“ – írta a Losonci Hírlap 1944. áprilisában.

„Gorka Géza nemcsak magyarországi, de európai viszonylatban is a legkiválóbb keramikusok közé tartozik. Közel három évtizedes jelentős működése alatt számtalan hazai és külföldi elismerést szerezett“ – írta a Losonci Hírlap 1944. áprilisában.

  A Háziipart bemutató füzet címlapja. Forrás: Puntigán József digitális gyűjteménye

  Habán kerámiaváza. Forrás: magyarkeramia.hu.

  A később Kossuth- és Munkácsi Díjas keramikus művész röviddel korábban azért jött Losoncra, hogy bekapcsolódjon  a Palóc Háziipar tevékenységébe. A német megszállás, a világháború felgyorsult eseményei miatt ugyan csak alig fél évet tölthetett el ott, de ez is elég volt arra, hogy egyedi alkotásaival maradandó nyomot hagyjon maga után.

  Szabó Lilla. Felvétel: Puntigán József.

  Erről és a művész életének számos egyéb pillanatáról szólt Szabó Lilla budapesti művészettörténész losonci előadása, aki azt a nem kis feladatot vállalta magára, hogy feldolgozza Gorka Géza életét. Losoncra is kutatni jött, ennek részeként osztotta meg az eddig szerzett ismereteit a helyi érdeklődőkkel.

  Szarvasos falitál. Forrás: magyarkeramia.hu.

  Annak ellenére, hogy Gorka Géza néhány alkotása megtalálható a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria gyűjteményében, nem mondhatnánk, hogy helyi szinten az ismert alkotók közé tartozik. Annak viszont megvan az esélye, hogy néhány alkotása ott lehet családok polcain, szekrényeiben, s talán még olyanok is akadhatnak, akiket személyes emlékek fűznek hozzá, Az előadó minden bizonnyal erre is gondolt, amikor arra kérte a jelenlévőket, hogy ha vannak ilyen ismerőseik, emlékeik, alkotásaik, akkor azt osszák meg vele.

  Korabeli bemutató füzet lapja. Forrás: Puntigán József digitális gyűjteménye.

  Gorka Géza a Palóc Háziipar részeként nyitotta meg helyi műhelyét. Az előadásban elhangzottak szerint meghívásában fontos szerepet játszott Koltai Ernő, a város polgármestere, aki a közel 500 embert foglalkoztató Palóc Háziipar igazgatója is volt. Ezen feladatkörében aktívan kereste azokat a személyeket és lehetőségeket, melyekkel b��víthette a háziipari tevékenységét és hírnevét. Megmaradt a Koltai Ernő és Gorka Géza közötti levelezés, amely arra utal, hogy a már akkor neves keramikus nem véletlenül érkezett a városba.

  Háromnyakú váza. Forrás: magyarkeramia.hu.

  A Losonci Hírlap 1941. szepteberi számának írása szerint „a losonci házipar komoly méretekben fejlődik… Koltai Ernő polgármester a háziipari mintatelepet játékkészítő, kosár-, szalma-, háncsfonó, kerámiai és egyéb üzemekkel kívánja bővíteni … a már elkészített áruk a lipcsei és budapesti kiállításon is nagy sikert arattak. Németország mintegy 150.000 pengőért rendelt játékokat…”.

  Zöld ülő nő. Forrás: magyarkeramia.hu.

  A losonci háziopar telephelye a város határában felépített Dohánygyár egykori épülete, mintaboltja a mai Masaryk utcában volt.

  A dohánygyár épülete. Forrás Puntigán József gyűjteménye.

  A Palóc Háziipar története egyelőre nincs feldolgozva. Az ismert részleteket Böszörményi István, nyugalmazott tanár foglalta össze. A helyi és országos lapokban illetve a néhány kiadványban közzétett írások és adatok szerint a Nógrádi Palóc Háziipari tevékenységet Soldos Béla a vármegye egykori főispánja alapította 1931-ben.

  Irányítását 1940-től a Nógrádvármegyei Közjóléti Szövetkezet vette át, s annak háziipari osztályaként működött tovább. A szövetkezet elnöke Neográdi Horváth Sándor a vármegye alispánja volt. A házipari munkákat két központból, Balassagyarmatról és Losoncról irányították. Utóbbi Losoncon és Gácson működtetett telepet.

  Böszörményi István. Felvétel: Puntigán József.

  A Nógrádi Palóc Háziipar fonással, szövéssel, hímzéssel, fűz, gyékény- és kukorica háncs feldolgozásával, csipkekészítéssel, gyermekjátékok előállításával, kerámiával, vas-, fa- és bőr dísztárgyak készítésével foglalkozott.

  Minisztériumi látogatás a Palóc Háziipar műhelyében. Forrás: Tolnai világlapja 1939.

  Egyik törekvése az volt, hogy a feldolgozásra kerülő nyersanyagok (kender, len, gyapjú, fűzfavessző stb.) termesztésével is foglalkozzon. Termékeinek nagyobbik részét a közszállítások részére biztosította, állandó szállítója volt több közkórháznak és közintézménynek, de szállított pl. a honvédség egyik losonci alakulata részére is.

  Parasztfiú. Forrás: magyarkeramia.hu.

  Jelentős volt a külföldi kivitele, ami meghaladta az évi több millió pengő forgalmat. Több, mint 1000 család találta meg benne a megélhetését.

  Korabeli fényképek. Forrás Pesti Hírlap, 1941

  Termékei között megtalálhatók voltak a teljesség igénye nélkül vásznak, szőttesek, függönyök, női ruhaanyagok, gyapjú szövetek, takarók, csipkék, fűz- és gyékény kerti bútorok, kosarak, díszdobozok, szalmából és kukoricaháncsból készített használati tárgyak lámpák, fényképalbumok, gyertyatartók, népi fafaragások, népi korsók kerámiai tányérok, dísztárgyak, stb. Gorka Géza az utóbbiak választékát bővítette egyedi készítésű alkotásaival.

  Szignó. Forrás: magyarkeramia.hu.

  Szabó Lilla elmondta, hogy Gorka Géza minden alkotásába bekarcolta a nevét és jelét. Ez egy háromszög az N és V (Nógrádverőce) és a G betűkkel (Gorka). A losonci kerámián ott van a Losonc megnevezés is. Az alkotó lakhelye és fő műhelye Nógrádverőcén volt, s nagyon valószínű, hogy az idő rövidsége miatt nem tudta, nem is akarta a műhelyét Losoncra helyezni, azt a verőcei kihelyezett telepének tekintette. Valószínű, hogy a losonci kerámiái készítéséhez környékbeli, gácsi agyagot használt, ahol még a 2. világháború befejezése után is aktívan dolgoztak fazekasok.

  A losonci mintabolt épülete (középen a szálloda mellett). Forrás: Puntigán József gyűjteménye.

  Losoncon Gorka Géza a helyi és környékbeli szőttesek mintázatait kereste és azokat vitte rá a kerámiáira ornamentikaként, díszként. Vannak csak speciálisan Losoncon készült formái is, beleértve a színeit. A Losonci Háziipari Szövetkezet Gorka által vezetett Kerámia Műhelye valószínűleg egy svájci kereskedelmi cégnek dolgozott. Ez lehet az oka annak, hogy Magyarországon csak kevés losonci gorka kerámia található.

  Felvétel: Puntigán József.

  Gorka Géza Nagytapolcsányban született 1894-ben. Édesapja erdőmérnök, aki Nagytapolcsányban kapott állást, ahol házasságot kötött Branstenstein Jozefinával, aki egy galgóci építőipari kereskedő leánya volt. Részt vett a Tanácsköztársaságban, annak bukása után el kellett hagynia Magyarországot. Németországban két kerámiaműhelyben dolgozott, ezek egyike a máztechnikáról, a másik a formakincsről volt ismert.

  Halas falitál. Forrás: magyarkeramia.hu.

  1923-ban Nógrádverőcére költözött, ahol a Floris bankház megbízásából megalakította a Keramos részvénytársaságot, annak műszaki vezetője lett. Az üzem 1927-es tulajdonos váltása után kilépett a cégből és létrehozta saját műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen kiállít az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain.

  Halas tál. Forrás: magyarkeramia.hu.

  Korai termékei főleg használati cikkek voltak esztétikai, dísztárgyak, napi kis kerámia formák – pl. táncoló párok, népi ihletésű figurák magyaros jelleggel. Kísérletező művész volt, bonyolult és összetett máztechnikákat alkalmazott. Egyik leghíresebb találmánya az ún. „repesztett máz“ volt, ami világhírnevet hozott számára. Alkotásait ettől kezdve a világ számos pontján értékként keresték.

  Felvétel: Puntigán József.

  Az 1930-as esztendő egyik legtöbbet kiállító művésze, alkotásai ott voltak pl. az 1934-es brüsszeli, az 1937-es párizsi, és az 1939-es New York-i világkiállításokon. A többi keramikustól eltérően sorozatgyártásba is kezdett. Nem nagy mennyiségben, de jelzett és értékes darabokkal.

  Kezdeményezte, hogy az alkotásokat ne csak kiállítsák, de árusítsák is. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal folytatott levelezésében elmondta, hogy az országnak is érdeke, hogy eladhasson. „Ettől nagyobb a hírünk és többet jelent, mint csak részt venni egy világkiállításon. Modernül és rentábilisan gondolkodott, s ez az egyedi szemlélete nem csak Magyarországon, de a nyugati és amerikai világban is helyet és teret kapott. Tudta, hogy csak így lehet piacot építeni. Munkásságát 1955-ben Munkácsy-díjjal, 1963-ban a Kossuth-díjjal jutalmazták.

  Puntigán József