#Roma gyerekek

[semioticapocalypse]

Molnár Zoltán. Roma gyerekek [Roma children], Szászcsávás, Erdély, 2004

I Am Collective Memories   •    Follow me, — says Visual Ratatosk

[keresztyandras]

Ki a felelős?

Az iskolaügyben továbbra is integrációs nehézségek vannak. Ahol a cigány gyermekek száma magas, ott sokkal erősebben jelentkeznek – mondta Gulyás Gergely a rossz kompetencia eredmények kapcsán. Erre tucatnyi civil szervezet közleményben reagált Gulyás Gergely kijelentésére, amelyben azt írják: egyetértenek azzal, hogy gond van a roma gyerekek oktatási integrációjával, és ez ma a legsúlyosabb…

[tuntetesinfo]

Több százezer roma ember, magyar állampolgár nem azt érdemli, hogy másodosztályú oktatásban részesüljön, hogy csak a közmunka, a napszám és a gépsorok melletti robot legyen az osztályrésze!

Nem mehet tovább, hogy gyerekeket szociális hátrányuk vagy bőrszínük miatt a speciális oktatásba irányítsanak csak azért, hogy nagyobb forrásokhoz jusson az iskola és ne kelljen a többiekkel együtt tanítani őket!

Nem mehet tovább, hogy Magyarország olyan oktatási rendszert finanszírozzon, ami nem adófizetőket, hanem állami gondoskodásra szorulókat nevel gyerekek százezreiből!

Roma és nem roma szülők, roma és nem roma pedagógusok, az ország sorsáért aggódó állampolgárok vagyunk. Azért szerveztük meg az Együttnevelés Szövetséget, hogy megváltoztassuk közgondolkodást a roma és nem roma gyerekek együttnevelésével kapcsolatban.

Demonstrációt tartunk a Belügyminisztérium Széchenyi téri bejárata előtt és nyílt levelet juttatunk el Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak, melyben megfogalmazzuk követeléseinket.

Itt az ideje, hogy meghallják a hangunkat, tarts velünk!

Gyerekérett iskolákat akarunk!

[fagcrisis]

magyarországon nincs szegregáció a nagy faszomat a sulimba csak roma és rokkant/autista gyerekek járnak máshova a kerületben próbálkozni se érdemes

[nitta86]

Ma valamiért eszembe jutott, hogy milyen rossz volt mikor a 90-es években elvárták tőlem, hogy nevessek a rasszista és a homofób vicceken. Alsóban nagyon sokáig nem volt téma, aztán kb. negyedik környékén kezdett el mindenki cigányozni és buzizni. Még sose láttunk melegeket és nem sok fogalmunk volt a romákról.

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy osztálytársunk, akiről az a hír járta, hogy örökbefogadták. Eleve voltak fura dolgok, ahogy a felnőttek hozzáálltak, mintha elsőtől kezdve pikkeltek volna rá a tanárok. Elsőben még folyton egymás radírjait és ceruzáit lopdostuk. Anyám nagyon kiakadt, mikor azt mondtam, hogy valaki lenyúlta az írószereimet, pedig többnyire ez volt az igazság, aztán általában én másét, hogy legyen, vagy hogy menőbb legyen. De sose hitt nekem, mindig azzal vádolt, hogy elvesztem a dolgaimat, aztán hazudok. De amikor azt mondtam, hogy ez a bizonyos, lehet, hogy örökbefogadott kislány nyúlta le a radíromat, akkor elhitte, sőt közölte, hogy látszik rajta, hogy milyen lopós. Nem értettem, hogy mi történik épp, és hogy látszik rajta, különösen, hogy az egész osztály lopós volt.

A gyerekek egy ideig színvakok, de negyedikben a fiúk elkezdték csúfolni ezt a lányt, hogy büdös cigány, ő meg tiltakozott hogy dehogy az, erre a napközis tanár meg a fiúk helyett őt szidta le, hogy legyen okosabb és ne tagadja le a származását. Nem értettük mi van. Az egyik lány mondta neki, hogy ő tudja, hogy tényleg cigány, mert örökbefogadták. Tagadta, hogy örökbefogadták volna. Ezután 3 napig nem jött iskolába, kiderült hogy egész eddig titkolták előle, amit rajta kívül már mindenki tudott, és amikor megtudta érthető okokból nagyon kiborult. Osztálykiránduláson a tanárokkal próbált meg lelkizni arról, hogy nem tudja hirtelen hova tenni hogy a szülei nem vér szerint a szülei, meg hogy roma származású, de kb. azt a választ kapta, hogy az élet nehéz és ezen nem lehet változtatni. Az egészet még nézőként is fájdalmas volt végignézni, el se merem képzelni, hogy milyen lehetett átélni.

És mindezek után ötödiktől jöttek a rasszista viccek, főleg a fiúk, de sokszor a lányok között is, és frocliztak, hogy nem nevetek rajtuk. Mondtam nekik, hogy van olyan roma, akit ismerünk, és ezt így már miatta se kéne, de le lettem oltva, hogy nincs humorérzékem. És aztán mellé bejöttek a homofób viccek is, amikről akkor még nem értettem, hogy miért akadok ki annyira, meg miért érint mélyebben, mert elég lassan kezdett derengeni, hogy ott biszexuálisként én is érintett vagyok. Simán a tanárok is meséltek nekünk szünetben vagy kiránduláson rasszista és homofób vicceket, sőt óra alatt is voltak ilyen viccesnek szánt megjegyzéseik.

Amikor olyasmiket játszottunk lányok egymás között amit alsóban még belefért, pl. hogy szembefutunk egymással és átöleljük egymást, akkor a menőbb osztálytársnők lebuziztak minket. Pedig ez tényleg csak baráti ölelés volt, de vicces módon mellette voltak valódi homoerotikus dolgok 5.-6.-ban például amikor osztálykiránduláskor esténként “birkóztunk”, de az a hangadók szerint nagylányos, tehát menő dolog volt.

Mindenesetre nem nagyon szerettem a mások számára sértő vicceket, a szőke nősökért se rajongtam, de azokért szerencsére akkor még a többi lány se. (Az is érdekes, hogy ahogy idősebbek lettünk, abba is beletörődtek, hogy a szexizmus vicces a többiek szerint.) Amikor megpróbáltam megmondani, hogy valami miért sértő, akkor a tanárok, meg ha megtudták a szüleim is rám szóltak, hogy már megint nem akarok rendesen beilleszkedni hanem csak egyénieskedem. Éveknek kellett ahhoz eltelnie, hogy ezek végre cikinek számítsanak és van olyan volt áltsulis osztálytársnőm, aki ma már szégyelli ha visszaemlékszik, hogy miket mondott kiskamaszként, szóval szerencsére sokan kinőtték magukat, de van olyan is aki úgy maradt és szerinte ezek még mindig a legjobb viccek, de elnyomja őt a PC terror.

[onsieluenkeli]

Szerintem az még könnyű probléma, amikor egy gyerek a rasszizmustól való félelem miatt nem akar lebarnulni... Rajta, neki még lehet segíteni.

Sokkalta rosszabbak azok a személyek, akik mindenfélét rá gondolnak! És akik miatt valójában fél. Azok, akik azt művelik, milliárdszor defektesebbek egy érzékeny, és még tudatlan gyereknél.

Nézzétek meg például

A WMN-nél van egy súlyosan nárcisztikus, és sztereotíp idióta aki rendkívül bugyuta szinten van. Én lassan hetente könyörgök azért, hogy a leszbikusokkal, és a melegekkel hagyjanak békén, mégis újrakezdik. De ha cigányokról van szó, azt is detto megkapom.

Azért, mert valaki LMBTQ-hoz tartozik, akkor most minden olyan cikket csak egy helyre kell dobni? (Engemet utoljára 1996-ban érdekeltek a leszbikusok, akkor is 5 csak percig!)

Az, normális, hogy mert valakinek a családjában van roma származású vezetéknév, azt az embert azonnal el kell könyvelni atom cigánynak? És beskatujázni?

Vagy ott vannak a gyermekjogok, és még ezt is lenézően cigány nővel kell ábrázolni? Cigányok = bűnözés.

Vagy ott vannak a túlsúlyosak. 99%-ban csak a "fogadd el magadat" cikkeknél lehet őket látni, amúgy soha. És mindig nők. A fogyókúrás írásoknál csak vékony lehet. Nem sz@r érzés duciként "Inspiration porn"-nak lenni? Csak azért vagy jó, és a dagadtságod, mert a depressziósokat 5 percre legalább feldobod... Más témákkal foglalkozó cikkeknél sosincsenek ducibb emberek. Csak a tipikus instaphicsa fejek... 100%!

Ha jól emlékszem a WMN-en jelent meg egy olyan cikk ami a "hagyjuk már békén a nőket" címmel, és elsöprő sikert aratott. De azóta is, a Szentesi rendszeresen keres újabb és újabb lincselni való céltáblát, mintha csak ez lenne a kenyere az olvasóiknak. Vagy inkább neki. Kim Khardasian az elmúlt években ügyvéd lett, és jogvédő. Hosszú idő óta saját döntésből fogyott le, mert Kanye West zsarnok módjára a súját is meghatározta, és folyton öltöztötte. A vagyonáért az a nő, pedig megdolgozott, és nem a semmire pottyant az ölébe. És habár nem helyeslem minden cselekedetét, és nekem sem a kedvencem, tudom, hogy nála vannak sokkalta ganébb celebek is. És örülök hogy nem volt rákos, és beteg. És felvette azt a ruhát. Legalább hordta újra valaki. Szerintem Marilyn Monroe is csak röhögne az ötleten, írigykedés helyett.

Tisztára mint az óvoda. Mintha a WMN az elmúlt években SEMMI értelmeset nem tett le volna az asztalra!

És akkor meg vagytok lepődve, hogy 2022-ben is ilyesmit tanulnak a gyerekek? Egymást idiótán stigmatizálják, skatujázzák, sztereotípan... írigyen, és rosszmájúan, hisz otthon anyu is ezt műveli, és ezt látja táskás szemekkel, befáradva a net előtt, ettől jobban van. Anyu minden nap lincsel valakit, mert az ott gazdag, mert az olyan ruhát hord, mert biztos cigggány, és stb...

Azt ugye tudjátok hogy sok esetben az intoleranciát, a rasszizmust, a homofóbiát pont ez okozza? Addig buziznak egy gyereket, vagy cigányoznak, amíg a szerencsétlen öngyilkos nem lesz. Vagy félelmetesen meggyűlöli a buzikat, és a cigányokat. Egy valamire való értelmiségi tudja ezt, csak a komplett idióta felejti el, és kezdi újra...

.

[tanakart-blog]

“Rendőrnek, vasutasnak, szakácsnak vagy ügyvédnek készülnek. Pont ugyanúgy, ahogy a nem roma gyerekek. A CFCF Alapítvány sorozata azt mutatja be, nem a gyerekek mások, hanem a tanulási és egyéb körülményeik. Kilenc kis srác, kilenc álom.”

(Julcsi)

[stickalittle]

Jobb felállás lenne, ha Biktor lenne a vastagbélrákos. Valamint ifj. Mészáros kiköpött Viktor. Nem csak annyira hasonlít rá, mint ahogy az egyik kövér roma hasonlít a másikra, hanem annyira, hogy Lölő helyében kértem volna apaságit. Egyébként ahogy Simicska vagy Vajna vagyona zökkenő mentesen csusszant át másik NER potentátok kezeibe, ugyanúgy lehetne az Orbán lányok hozománya ez a vagyon is.

Senkinek nem kívánom, hogy rákos legyen, kedves gyerekek, ti se tegyétek. A strómanok vagyona le van papírozva. Ha történik vele valami, simán visszadátumozzák, hogy korábban eladta. Simicska is előállt egy strómanpapírral a TV2 megszerzésekor, hogy ő korábban megvette. Persze hatalma már nem volt hozzá, hogy elfogadják neki a papírt. Lőrincet szerintem is összeköti valami Orbánnal, ami nem a barátság, és amitől megbíznak egymásban. Orbánnak nincsenek barátai. De biztosan van valami közös titkuk, aminek elhallgatása mindkettőnek egyaránt fontos.

[defacto-io]

Magyarországi példa mutatja, hogy működik az integrált oktatás

A roma és nem roma gyerekek integrált oktatása javítja a roma tanulók teljesítményét és csökkenti az előítéleteket. Emellett a nem roma tanulókat sem érinti hátrányosan az integrált oktatás – mutatja egy Magyarországi példa a 2000-es évekből.

A roma fiatalok már 8. osztályos korban nagyon jelentős lemaradásban vannak nem roma társaikhoz képest. Vajon az iskolarendszer képes ezen hátrányok lebontására? És ha igen, milyen iskolarendszer csökkentheti a roma diákok lemaradását? Magyarországon a 2000-es évek közepén volt egy jelentős oktatáspolitikai kísérlet az integrált oktatás erősítésére, bár az erre való törekvés azóta megkopott.

 Kézdi Gábor és Surányi Éva az egyik legnagyobb Magyarországi integrációs program hatását vizsgálták tanulmányukban. (A teljes kutatási itt érhető el angolul.) Az Országos Oktatási Integrációs Hálózat programja a 2003/2004-es tanévben indult, 45 általános iskola részvételével. A program célja a hátrányos helyzetű és roma diákok integrált és minőségi oktatása volt, amelyhez az iskolák anyagi, és szakmabeliek által kidolgozott pedagógia-módszertani támogatást is kaptak. A résztvevő iskolák önkéntes jelentkezésen alapuló pályáztatással kerültek kiválasztásra, és a kötelező integrált oktatáson felül megválaszthatták, hogy a pedagógiai tartalom mely elemeit (pl. csoportmunka, kooperatív tanulásszervezés) építik be tanmenetükbe és melyeket nem.

 Kézdi és Surányi  a programban résztvevő iskolák diákjainak teljesítményét gondosan kiválasztott  kontrolliskolákba járó tanulókéhoz hasonlították.  A kontrolliskolák nem vettek részt a programban, de amúgy nagyon hasonlóak voltak a résztvevő iskolákhoz földrajzi elhelyezkedésükben, méretükben, a tanulók tanulmányi eredményében és családi hátterében, valamint a romák arányában.  

Az első ábra azt mutatja, hogy a program valóban integráltabb oktatáshoz vezetett. A szerzők kiszámolták, hogy egy adott iskola adott évfolyamán belül mekkora a különbség a roma tanulók arányában a legrosszabbul és legjobban teljesítő osztályok között. Noha iskolai szinten a roma tanulók aránya a résztvevő és a kontrolliskolákban nagyjából megegyezett, iskolán belül, az osztályok közötti integrációban a program jelentős hatást ért el:  míg a kontrolliskolákban, egy adott évfolyamon belül, 28 százalékponttal volt alacsonyabb a romák aránya a legjobb osztályokban a legrosszabbakhoz képest, a résztvevő iskolákban ez a különbség  a romák arányában csupán 13 százalékpontra csökkent.

A második ábra foglalja össze az integrációs program hatását a tanulmány által vizsgált főbb tanulói kimenetekre. A kék oszlopok a résztvevő  és a kontrolliskolákba járó diákok teljesítménye közötti különbségeket mutatják a program bevezetése után, a roma etnikumúak körében. Láthatjuk, hogy a kék oszlopok magassága pozitív, vagyis a program hatására a résztvevő iskolák roma tanulóinak javultak a teljesítménymutatói. Például az első két oszlop azt mutatja, hogy fejlődtek a szövegértési készségeik, illetve nagyobb arányban tanultak tovább érettségit adó középiskolában, mint a kontrolliskolákba járó társaik.

A program igazán jelentős hatása azonban a nem kognitív és társas készségben tapasztalt javulás. Kézdi és Surányi az előbbi készségeket többféle mutatóval mérte. Például egy pozitív önértékelési teszttel, illetve egy ún. belső kontrollhely teszttel, amely azt mutatja meg, mennyire erősen gondoljuk, hogy életünket mi magunk alakítjuk, semmint külső erők. Az ábra harmadik és negyedik kék oszlopainak tanúsága szerint a roma diákok nem kognitív készségei jelentősen növekedtek a kontrolliskolákba járó társaikhoz képest.

Végül a szerzők vizsgálták a romák és nem romák közötti társas kapcsolatok minőségét. Ennek folyamán egy sor eldöntendő kérdést tettek fel a diákoknak arról, hogy bizonyos tevékenységeket szívesen végeznének-e más etnikumú társaikkal. A fenti ábra utolsó (jobb szélső) kék oszlopa azt mutatja, hogy a programba részt vevő iskolákban valamelyest nagyobb például azon roma tanulók aránya, akik szívesen ülnének egy padban nem roma társukkal.

 A program egy nem szándékolt következménye lehetne, hogy a roma diákok teljesítményének javulása a nem roma diákok kárára történik. A fenti ábra narancssárga oszlopai a résztvevő és kontrolliskolák közötti tanulói kimenetek különbségeit mutatják a nem roma tanulók körében.  Ezek az oszlopok is a pozitív tartományban vannak, ami azt mutatja, hogy az integrációs program nem hogy nem érintette hátrányosan a nem roma diákokat, hanem az ő képességeiket is javította, noha a hatások általában kisebbek. Külön megjegyzendő, hogy az integrált oktatás megtapasztalásával a nem roma diákok romák irányába tanúsított társadalmi távolságtartása jelentősen csökkent. Ezt mutatja a jobb szélső narancssárga oszlop, amely szerint kb. 8 százalékponttal nőtt azon nem roma tanulók aránya, akik szívesen fogadnának egy roma padtársat is.

A Defacto szerint ezek az empirikus eredmények alátámasztják, hogy a hasonló integrációs programok segítségével komoly eredményeket lehet(ne) elérni a romák felzárkóztatásában.

Horváth Hedvig (University College London)

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[keresztyandras]

A roma gyerekek a hibásak?

 Onódy-Molnár Dóra >Egy tízes skálán mekkora fokú gazemberség, hogy Gulyás Gergely a roma gyerekek nyakába varrja a rossz kompetenciamérési eredményeket? Kiszólok a fehér szavazóimnak, hogy nyugi, nem a te gyereked teljesített rosszul, hanem a cigány gyerek? Mekkora cinizmus kell ehhez? A miniszter úr a kormányinfón bevallotta, hogy Magyarországon súlyos az oktatási szegregáció. A szegregáció…

[secret-anomalies]

Én is féltem a gyerekeket.

Igaz, nem egy mesétől, de nagyon sok minden mástól.

Féltem őket a beszűkültségtől. Féltem őket a bántalmazás minden féle fajta formájától. Féltem őket az egymás közti erőszaktól is, és a felnőttektől elszenvedett erőszaktól is. Féltem őket minden felnőttől, aki visszaél azzal, hogy ők még csak gyerekek. Féltem őket mindenkitől, aki nem veszi őket komolyan. Féltem őket mindenkitől, aki kineveti, vagy kicsúfolja, vagy megszégyeníti őket, mert a szégyen betegíti a lelket, megaláz, és megbénít.

Féltem azt a roma gyereket, akit ma elsősként megvernek a mosdóban, csak azért, mert roma. Féltem azt a gyereket is, akit egy roma gyerek bántalmaz bármilyen módon.

Féltem azt a gyereket, akit csak azért kergetnek az őrületbe a csúfolással, mert dadog. Vagy mert szemüveges. Vagy mert szeplős, vagy mert túl alacsony, vagy túl magas, vagy túl sovány, vagy nem elég sovány.

Féltem azt a gyereket, akit az iskolában azt mondják, hogy szappant csinálunk belőled, büdös zsidó.

Féltem azt a gyereket, akit az iskolában mindenki kikerül, mert büdös, mert nincs pénzük szappanra, és meleg vízre.

Féltem azt a gyereket, akit az osztálytársai kirekesztenek, csak mert mutista, vagy mert tikkel.

Féltem azt a gyereket, akinek nincs mit ennie. Akinek nincs meleg ruhája télen, és lyukas cipőbe jár minden nap.

Féltem azt a gyereket, akit a tanárai elsőben beskatulyáznak, és elkönyvelnek egy kis szörnyetegnek, és bármit tesz, nem engedik ki a skatulyából.

Féltem azt az autistát, akit kiröhögnek, amikor épp tépi a haját, vagy sikítozik.

Féltem azt az autistát is, akit nem röhögnek ki, amikor tépi a haját, vagy sikítozik, hanem csak bámulják, és a saját gyerekük fejét elfordítják, hogy ne is lássa. Féltem azt a gyereket is, akinek a fejét elfordítják, hogy ne lásson autistát.

Féltem azt a gyereket, aki az oviban homokot eszik, és ezt a felnőttek szótlanul nézik, mert hát ő ilyen.

Féltem azt a gyereket, akinek 6 éves korában nincs életkedve.

Féltem azt a kisfiút, aki nem játszhat babával, akármennyire szeretne, mert kitépik a kezéből, nehogy ettől meleg legyen.

Féltem azt a kislányt, akinek azt tanítják, hogy a fiúk, ha bántanak, akkor annak örülnöd kell, mert ez azt jelenti, hogy tetszel nekik.

Féltem azt a gyereket is, aki gyerekkorában már érzi, hogy ő meleg, de még gondolni sem mer rá, és titkolja még a saját szülei előtt is. Féltem azt a gyereket is, aki nem titkolja, mert napi szinten találkozhat megvetéssel, megszégyenítéssel, de meg is verhetik, csak azért, mert meleg. Vagy épp a saját családjából is kitagadhatják, mondván, ne hozzon rájuk szégyent.

Féltem azt a gyereket, aki felkeléstől lefekvésig nem játszhat, mert arra nincs idő, ugyanis fejleszteni kell a világ összes képességét rajta, és hasznos dolgokkal kell, hogy eltöltse az időt, nehogy elkallódjon.

Féltem azt a gyereket is, aki bánt, és azt is, akit bántanak.

Féltem azt a gyereket is, aki semmilyen szabályt nem ismer, mert tudom, hogy szorong, és retteg, és nem érzi magát biztonságban. Tudom, hogy szörnyen nehéz lesz beilleszkednie bárhova. Tudom, hogy nagyon sok helyzetben meg kellene, hogy védjék saját magától a felnőttek, de nem teszik, helyette bűnbaknak és céltáblának fogják használni, aki mindig minden probléma forrása a közösségben. Féltem attól is, mert mindenki látja, hogy bajban van ő is, és a környezete is, mindenki látja, hogy segítségre szorul, mert egyre nagyobb és egyre súlyosabb dolgokat fog tenni. De a szülei nem viszik el szakemberhez, mert ugye nem hülye az a gyerek.

Féltem azt a gyereket is, akinek minden lépését beszabályozzák, és akinek teljesen értelmetlen szabályokhoz kell igazodnia lépten nyomon.

Féltem azt a gyereket is, akit az edzője szó szerint kínoz és gyötör, hogy kihozza belőle a maximumot.

Féltem azt a gyereket, akinek a tanára utál tanítani, és utálja a gyerekeket.

Féltem azt a gyereket, akit otthon napi szinten vernek, hogy jó ember legyen.

Féltem azt a gyereket, akinek a saját apja bújik be az ágyába, és használja őt a legaberráltabb szexuális vágyaira, miután elolvasta az esti mesét.

Féltem azt a gyereket, aki akkor veszti el a szüzességét, amikor még azt sem tudja, hogy van neki.

Féltem azt a gyereket, akinek az apukája rendszeresen megveri az anyukáját, vagy akinek az anyukája pszichésen terrorizálja az apukáját.

Féltem azt a gyereket, aki félve alszik el a saját ágyában, feltéve, ha el tud aludni.

Féltem azt a gyereket, akit az Isten büntető haragjával ijesztegetnek.

Féltem azt a gyereket, akiben folyamatosan bűntudatot keltenek.

Féltem azt a gyereket, akit utálnak a saját szülei, de a külvilágban tökéletes szülőt játszanak.

Féltem azt a gyereket, aki ki van szolgáltatva egy rá pikkelő tanár kénye kedvének, és rosszindulatának.

Féltem azt a gyereket, aki mozgássérült, de senki nem mer ránézni, vagy hozzászólni, mert nem tudják, hogy kell kezelni.

Féltem azt a gyereket, aki túl nagy hatalmat kap a korához képest, és azt is, aki fölött folyamatosan csak hatalmat gyakorolnak.

Féltem azt a gyereket, akit az anyukája soha semmitől nem véd meg. Féltem azt a gyereket, akinek az anyukája szótlanul nézi végig, ahogy őt bántják.

Féltem azt a gyereket, aki Kaleta Gábor számítógépén rajta van.

Féltem azt a gyereket, akinek a szülei utálják egymást, de őmiatta együtt maradnak, mert hatalmas terhet tesznek a nyakába ezzel.

Azt a gyereket is féltem, akinek a szülei elváltak, és képtelenek normálisan, emberségesen együttműködni egymással, és ezzel folyamatosan azt éreztetik vele, hogy választania kellene közülük.

Féltem azt a gyerereket, akinek a szülei pszichés betegek, és ebben nem kapnak segítséget, vagy nem tudnak segítségért fordulni. Vagy nem is akarnak, mert hát ugye ők sem hülyék, és a pszichológus a hülyéknek való.

Féltem azt a gyereket, akinek titkokkal kell együtt élniük, mert a titok elszigetel. És azt is féltem, aki elől titkolnak mindent, mert ezzel is őt szigetelik el.

Féltem azt a gyereket, akivel nem tudnak, vagy nem mernek őszinték lenni a szülei. Féltem, akit nem tudnak, vagy nem mernek komolyan venni. Féltem, akivel nem tudnak, vagy nem mernek együttérezni. Féltem, akit nem féltenek, és féltem, akit túlféltenek.

Rengeteg mindentől féltem a gyerekeket. Amiket felsoroltam, egyik sem a fantáziám szüleménye, mind valós helyzetek, valós gyerekekkel.

Nem féltem őket a nyitottságtól, az elfogadástól, az esti meséktől, nem féltem őket a beszélgetéstől, az empátiától, a toleranciától. Nem féltem őket az őszinteségtől, a másság megismerésétől. Nem féltem őket a szerető, de hibázó szülőktől. Nem féltem őket az együttérzéstől, és az együttérzésre való képességtől. Nem féltem őket attól, ha megismerik más emberek sorsait, élethelyzeteit, nehézségeit. Nem féltem őket, ha megtanulnak kiállni magukért, a másikért, és egymásért.

[orokreboldog]

6. Történet

49 éves, egyedülálló, gyermektelen nô vagyok. Háromgyerekes családban nôttem fel, s mióta az eszemet tudom én is három gyereket szerettem volna. Szüleim mélységesen boldogtalan házassága nehéz súlyként telepedett mindnyájunkra, a "gyerekek miatt" maradtak együtt. Ennek tudom be, hogy egész életemet végigkísérte a nôiesség megélésének nehézsége, elviselhetetlen fájdalom s hatalmas vérveszteség minden hónapban, s a terméketlenség. 

Alig múltam 20 éves és endometriózis miatt kivették az egyik petefészkem és a betegség hamarosan megtámadta a másikat is. Az orvosok sürgettek, hogy szüljek, de nem akartam egyetem közben, kényszerbôl. Harminc éves koromig átlagosan két évente megmûtöttek, hogy mentsék a menthetôt . A párommal megegyeztünk, hogy amint elérem a 29 éves kort családot alapítunk, de 6 év múlva, mire 29 lettem ô már nem így gondolta. A harmincas és negyvenes éveimet párkereséssel töltöttem. Párjaimnak nem volt vonzó a sok éves lombikozás gondolata és komoly kapcsolataim e miatt sorra zátonyra futottak.  Rengeteg orvos látott, s kísérleti nyúlként mindenféle kezelésen részt vettem. Közben folytak a mûtétek, hogy méhem és maradék petefészkem tipp- topp formában legyen, mire jön az a baba.   

Körülbelül a tizedik nôgyôgyászati mûtét során komplikáció lépett fel, ezért újabb három, mostmár  életmentô mûtétre volt szükség, s sztómát kaptam, amit 8 hónap múlva újabb mûtéttel zártak be. Egy évig munkaképtelen voltam, s ez komoly anyagi problémákat okozott. Külföldön vállaltam munkát és tovább kerestem. 

Végül eldöntöttem, hogy nem várok tovább, adoptálni fogok, s az elsô itthoni munkalehetőségen kapva hazaköltöztem és azonnal beadtam a kérvényt . 

2.5 éve várok, várom a  kislányom! Mostmár nem lesz három... 

Mélységesen felháborodva állok a tervezett törvényi változtatások elôtt. Életem, lelkem és otthonom rendezett. Egész életemben a gyereknevelésre készültem - aztán szakmai és társadalmi konzultáció nélkül egy éjszakai akcióval, egy tollvonással értelmetlenné válik minden áldozat? Hol van itt a gyerekek szeretete?  Mi lesz a sok rendszerbe ragadt túlkoros és roma gyermekkel? "  Hol az egyéni szabadságjogok tisztelete ? Hol a szakma megbecsülése? 

A politikai vezetés, mely hatalmával visszaél méltatlan az emberek bizalmára! Az enyémre biztosan!

[zeroz2ro]

- külön osztályba járatták a roma gyerekeket, alig találkoztak a nem roma gyerekekkel, mert külön emeleten voltak, - nem engedték be őket a farsangi bálba, - nem vitték őket osztálykirándulni, - nem tartották meg nekik az informatika órákat, - nem vehettek részt az úszásoktatáson. Orbán Viktor szerin ez: “A felzárkóztatásnak milyen formája a felzárkóztatás, és mi az, ami szegregáció? Persze, ha valakit etnikai alapon sorolnak be egy osztályba, az nyilván szegregáció. De mondjuk, ha az oktatásra való képességének, befogadóképességének a mértéke alapján - ahol nyilván egy ilyen faluban többen lesznek a cigány gyerekek - sorolnak be valakit, az nem szegregáció, hanem fölzárkóztatás. ”  És: “Én nem vagyok gyöngyöspatai, de hát azért, ha ott élnék, mégis megkérdezném, ez hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap.”  Vagyis a szegregáció az felzárkóztatás.

[troger]

Miért nehezebb a roma gyerekek élete?