#Taszító

[csacskamacskamocska]

Semmiért sem cserélném el

írta valaki. Hogy a kapcsolatát a feleségével nem cserélné el semmilyen (friss, lángoló) szerelemért. Tegnap épp mondta a barátnőmnek, akivel délelőtt kávéztam, hogy be kell látnom, hogy velem valami baj van. Hogy, aki közel 10 év alatt nem talál magának senkit, azzal valami baj van. Mondta ezt Bagdy Emőket is, és őt ezért virtuálisan felkoncolták, én viszont magamra kijelenthetem. Nem volt ebben semmi önostorozás vagy önértékelési zavar, egyszerűen tény. Velem baj van. Hogy pontosan mi, arról pedig fogalmam nincs. A kávézás után bementem a melóhelyemre (tök fölöslegesen, a főnököm azt mondta ne zavarjam a héten, nincs meló. Viszont jött az egyik IT-s és rámerőszakolt egy jobb gépet egy jobb monitorral. E miatt mégsem volt fölösleges), szóval menetkéztem a munkahelyre és azon gondolkodtam, hogy mi lehet velem a baj. Olyan elfogadónak érzem magam, igénytelennek, mint egy vadvirág, az idők nagyobbik részében nem nézek ki okádékul, a kisebbik részében meg diszkréten vagyok elfogadhatatlan. Van pár rossz tulajdonságom, de ezeket is keményen kell triggerelni, hogy kidomborodjanak. Anyira szép vágyakat tudok leírni, meg érezni is. Egy ilyen mondatról, mint ami a cím is, olyan jóféle, egymásrafigyelős kapcsolatot tudok elképzelni, amiben biztonság van meg sok vidámság, halad is az ember, meg szabad is, önazonos tud lenni és a legjobbik énjét hozza ki a dolog, Demegmég kényelmes is. Biztos nem minden perce kényelmes. De nem is ez a lényeg. Mondja a barátnőm, hogy biztos ijesztő vagyok a férfiak számára. Ezért a mondatért haragudni szoktam, mert valami olyasmit sugall, hogy nem vagyok jó, nem vagyok megfelelő, taszító vagyok, rémületes. De most jó kedvem volt, hát elgondolkodtam. Hogy lehet. Bármi lehet. Én nem látom magam kívülről. És fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, arról több van, hogy mit nem. De azt be kell látnom, hogy nyilván van velem valami baj. Az önsorsrontás az biztos. Irreális elvárások, amik nekem nem tűnnek annak, de attól még lehet. Az elhatalmasodó fantáziám, meg az is baj, hogy rosszul tűröm a feszültséget. A rugalmasságom következetlenségnek tűnik. Vak és süket tudok lenni. Látom, hogy emberek, akik egyik nap még meghaltak valaki hiányától, egy hét múlva szerelembe esnek (nagyon szerencsések, sok boldogságot!). Én meg, beleragadtam valami mézes szögesdrótba, vakká, érzéketlenné lettem, beleszoktam valamibe ami nem egészséges. Hiába mondjuk, hogy ez ilyen, ennyi, mert valójában mindennek kevés, ha nem fújom rá a tejszínhabot. És ezért senkit sem szabad bántanom. De fogalmam sincs mit tehetnék.

[banatostenger]

Amit megtanultam 2022-ben:

•Nem minden szó igazi

•A barátságok nem tartanak örökké

•A szív törhet össze

•Nem minden az aminek látszik

•A hazug szavak mindig kiderülnek

•Nem minden a külső

•A társadalom maga a pokol

•Rossz helyzetben találsz barátot

•Nem mindenki segít ha baj van

•A család szó mára kihalt

•Az ember nem születhet szépnek

•Nehéz az érzelmeken uralkodni

•A fájdalom a legszarabb érzés a világon

•Az új dolgok reményt adnak

•Az őszinteség ajándék

•A fontos emberek mindig megbántanak

•Az új kezdetben új emberré alakulunk

•Akinek a hátad mögött nagy a szája a szemedbe baszik elmondani a problémáját

•Nem minden a szeretet

•A gyűlölet sosem változik meg

•Mindig akkor leszel értékes egy embernek ha már eldobott egy másikért akivel végül nem jött össze.

•A B tervnek szar lenni

•Sosem bízni senkiben, csak fájdalom lesz a vége

•A makacsság erény amit nem vehetnek el tőled

•Az álmok teljesülhetnek

•Egy ember tud taszító lenni a viselkedésével

•Nincs boldogság bánat nélkül

•Az emberek feltett okok miatt is lehetnek gyanusak

•Az érzelmeket TILOS kinyilvánítani

•A szív védve van ha te is véded

•Az érzelmek elárulnak.

[nemvoltamelegjoneki]

Még kiderült, hogy én tehetek róla, hogy nem érdeklem Őt. Hát bazdmeg...

Nem érdeklem, mert nem kellett annyit küzdenie, térden állva könyörögnie, hogy megkapjon és el mertem mondani Neki, hogy megőrjít egyetlen pillantásával.

Én kérek elnézést, hogy ugyan úgy tetszett, mint én Neki. Ezért nem akartam tönkretenni mindent azzal, hogy mikor nagyritkán találkozni tudunk még szopatom is...

Tényleg ez egy kurvára taszító dolog, már magamnak sem kellek inkább... Undorító vagyok...

[onsieluenkeli]

Tudod... néha nagyon szeretnék hozzádvágni tégedet beborítani egy csomó könyvvel. Nem igazán Fair hogy mindig csak te... ツ

Viszont legalább 📚 könyvekkel jössz, és nem undormány hírekkel, és borzalmas cikkekkel. Az tönkretenné a lelkemet. Nem halnék bele, neeem... de biztos hogy színvakká tenne, és képtelen lennék kreatívkodni, ügyeskedni, szép húsvétot, és gyönyörű karácsonyokat összehozni. Vannak már olyan tönkrement nők, akiknek már ennyi sem megy. Szóval, igazad van Moszkva megállapításoddal. Isten bizony kezdem érteni miért volt olyan ronda, lepukkant, igénytelen, és taszító az a régi világ. Miért volt olyan boldogtalan, és depressziós. Az olyan filmeket se szeretem. És elkezdtem motiválódni ellene. Azt a híres nyugati precizitást próbálom beépíteni, és újra azt a mentalitást. Rohadtul nehéz, amikor 100 másiknak nem megy, és nem értik, és nem is akarják megérteni.

Szóval van benned szeretet, és képes vagy érteni. Hihetetlen mennyit fordult a világ. Régen valahogy minden alternatív volt. A többség értsen gondolkozott, és csak néhány emberrel voltak súlyos problémák. Most meg mintha idióták lennének mindenhol. Esküszöm imádom, hogy 🇬🇧 otthon vagy, és megszeretted. Tudod, ezer éve akartam már ezt kiírni. Mert olyan jó ez igy.

Anyum a mai napig ölelést kap, szinte minden egyes nap. Tanítsd meg 🖖🏻Spock-ot a gyereket 🛸 is rá, kérd ki magadnak! Pleeease!

És egy érdekesség, mert ma azt is láttam, hogy nem mindenki van mentálisan teljesen megcsúszva, rosszmájúan, és negatívan, és (eskü) ma kedvesek voltak hozzád, és hozzám is. - Hihetetlen, ez egyből le vitt alfába.

Vannak akik képesek szimplán tisztelni, és nem az életünket élik tippelgetve, nem a Nikit zaklatják, a fiadat, és nem szórakoznak rajtunk... Hanem egyszerűen jók, és jól vannak. Igazi 🌤 Naffények egy ilyen borús országban.

.

[avicdsgn1]

Osváth Zsolt szerint Curtis azt mondta a tüntetésre: „Csináljuk barátom, ez nem kérdés” Még el se kezdődött, de már bohózatba fordult a celebpiknik.

Ebből a száz "hírességből" össz kettőről hallottam már futólag. Meg a Lakatos Márk....de őőőőőő juuuuuuujjjjjhhhne mááár!!! Az ilyenek az egyik ok akik melegként mindig a homofóbiát erősítik. Annyira antipatikus a viselkedése, hogy csak rosszat tesz az "ügyüknek". Irritáló, nárcisztikus, ordenáré, taszító celebfasz. Az egyik a Pottyondi....két videóját megnéztem. Mindkettő után borzalmasan éreztem magam. Eddig azt hittem az energiavámpírok csak élőben működnek. De miután megnéztem a videóját eltűnt az életkedvem és az életenergiám....Mosolygósan jó kedvvel leültem megnézni és depresszióba süllyedve ótvar szar hangulattal keltem fel. A másik VV Zsolti.....valami olyasmiről beszélt, hogy gyerekként felnőtt férfiaknak strip táncolt. Meg láttam, hogy hány emberről hazudozott ami végül kiderült. Aztán PZSR mocskolta üvöltözve aztán nagy összeborulás aztán megint mocskolódás. Ezt csak futólag a retekmédiában. Meg hát VV ..Való Világ......pfff Putri Freakshow :D Deh...ahogy a nagy "megtisztulós" Pesty mondta.....49,5 százalékban veletek vagyok :D

[amatorfilozofus]

Könyvajánló

Nemrégiben jelent meg Puzsér Róbert új könyve „Metafizika” címmel. Erről a könyvről én nem fogok kritikát írni, mert valószínűleg soha nem fogom elolvasni. 15 000 ezer forint esetén az ember nagyon meg kell, hogy gondolja, mire költi, és amit, a könyvvel kapcsolatban olvasni lehet, számomra rendkívül taszító. Néhány példa:

„A kötet az agy mindkét féltekével kommunikáló meditációs objektum, amely összművészeti igénnyel kalauzolja az Olvasót a megismerés szellemi ösvényén...”

„A „Metafizika” című könyv szerkezete azon az ismereten alapul, hogy a transzcendensre (léten túli, tapasztalat feletti...) vonatkozó tudás nem lineárisan, hanem koncentrikusan épül fel.”

Az első mondat szimplán végtelen önteltséget sugall nekem, a második mondatot nem is értem, de lehet ez csak az én műveletlenségem.

Mikor erről a könyvről hallottam, az első dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy lehet lesz olyan ember, aki életében egy filozófia könyvet fog olvasni és az pont ez lesz. Olvasatlanul is megkockáztatom azt az állítást, hogy, sok olyan filozófia könyv van, amit sokkal inkább érdemes elolvasni (és olcsóbb is…).

A korábbi posztjaim alapján, az lenne logikus, hogyha egy Richard Rorty könyvet ajánlanék, de nem ezt fogom tenni. Pontosabban fogok ajánlani egyet, de úgy gondolom a legfontosabb filozófia könyv, amit ma valaki magyarországon kézbe vehet az Michael J. Sandeltől „Az Érdem Zsarnoksága” című könyv. Legnagyobb meglepetésemre a MCC Press adta ki magyarul. Én hangos könyvként hallgattam meg a szerző előadásában, de annyira tetszett, hogy azóta a polcra is felkerült. Ez a könyv szerintem tökéletes példája annak, hogyan érdemes filozofálni napjainkban. Ebben a könyvben nem találunk metafizikai fejtegetéseket. A könyv arról szól, miért nem érdemes egy társadalmat az érdemelvűségre építeni. Egy rendkívül meggyőző magyarázatot is ad arra, hogyan jutott el az Egyesült Államok Donald Trump megválasztásáig. Illetve a legfontosabb szerintem az, hogy Sandel rendkívüli együttérzéssel ír a globalizáció „veszteseiről”, és arról, hogy az érdemelvűség hogyan rongálja a társadalom szövetét (nem mellékenésen kevesebb, mint 5000 forint…).

Rorty a kedvenc filozófusom, szóval tőle mindenképpen szeretnék ajánlani.  Esetében a „Filozófia és Társadalmi Remény” című könyvét ajánlanám. Ez a könyv talán a legjobb első találkozás Rorty-val. Rövid összefoglalását tartalmazza Rorty filozófiai gondolatainak, különböző esszéket tartalmaz szerteágazó témákban, és egy önéletrajzi írást is tartalmaz. (Rorty-val kapcsolatban tervezek egy későbbi posztot, ami részletesen belemenne írásainak ismertetésébe.) Hogy elsősorban a Sandel könyvet ajánlom, az egyszerűen azért van, mert jelen pillanatban aktuálisabbnak látom. Magyar értelmiségieknek szerintem nagyon fontos lenne, hogy megismerkedjenek ezekkel a könyvekkel, mert ellensúlyozni tudná azt a fajta neoliberális gondolatvilágot, ami jelenleg is domináns. Mi ezzel a gond? A neoliberalizmussal (direkt nem csak „liberalizmust” írok, mert az mást és mást jelent különböző kontextusban, ami rendkívül megnehezíti az erről való beszélgetéseket) az a probléma, hogy egy szélsőséges individualizmust feltételez: mindenki magáért felel, és aki sikeres az megérdemli, és megküzdött a sikeréért, aki nem az lusta, és csak magát okolhatja. Ez egy rendkívül káros tévhit, és szerintem Michael J. Sandel könyve nagyszerűen meg is magyarázza miért, és az olvasóban erősíti az együttérzést, és a szolidaritást embertársai iránt.

[versinator]

Titkunk évszázadokon

Madárfüttyfüttyfütty megverekszenekisérete istálló bűvölőn Árulókat fázzak lelkesedéssel tengereivel Csillogjatok gondolataim ismerheted gyermekversek Izgalma kaviccsal dohányoznak amilyent Olyannyira szemforgatása babáját szülőikkel Megkísérli táltosodott robbanni álomemlékezőn Töredékén nyalják sógorokat puttonyát Asztalról megnézhette parádéskocsisok átszakítják Roppanunk tüdejűek öszvérek meszel Hangfoszlányokra monstrumai küldetésük patkót Megérezték borozgat tárgyai csábítót Átlőtt röpiratok rúgtak leányzók

Bíztak megcsináltam ikrák jövőn Gáttalan nadrágján útvesztőiben gázlámpa Aránylanak átfúj bekopogok makacsságunk Csavarta kislánya furkós forróságban Melegségét kocsmázni galambról kibújtak Vásároltak kilencszeres mellőlem üllőn Túlzabálta acélra kiáltozta állhatatosak Kiűzze becsapta testvérről újba Utamnak hívás gyengeségén formájuk Aggódom rejtegetlek taszító óramutatót Szülőföld arcunkat legszegényebbeknek naprólnapraforgót Lerombolta érhetném mennyegzői lapátolás

[depressivexrealism]

Oresztész és Élektra szeretete egymás iránt hajlíthatatlan, minden gyötrelmen áthidaló és végbe taszító.

[utaszigetfele]

Sajnos az autója megint szivatja..

Pedig ma nagyon szüksége lett volna rá.

Felajanlottam, hogy az en kis alom automat vigye el, használja... Basszus. Ilyen se volt még, hogy minden félelem nélkül felajanljam bárkinek is. Masoknak még csak kiprobalni se akarom odaadni...

Örömmel neztem ahogy mosolyogva viszi el, izgatott es boldog. Egyben kivancsi is voltam, hogy milyen is. Arra a dologra viszi-e el csak amire elkerte, hogyan bánik vele, időre visszahozza-e vagy megvarattat es kellemetlen helyzetben hoz és meg volt pár apró dolog.

Örülök, hogy legalább ezzel fel tudtam picit dobni a hangulatát, illetve örültem nagyon ahogy a ket szerelmem barátkozik egymassal.

Az osszes teszten átment ezzel kapcsolatban.

Picit sem bántam meg , hogy odaadtam. Ezzel a teszttel elerte, hogy innenstol nyugodt szívvel odaadjam az autot neki mindig.

Hihetetlen milyen kedves, bazdki, még ki is takaritotta fenyesre a belsejét, pedig annyirs gusztustalan volt már, hogy szégyelltem, csak tudtam, hogy ossze lesz még retkelve es utana akartam volna ki takaritani. Hálás vagyok neki.

Delutan folyamán szereltem az autot, kicsit alakitottam rajta. A kipufogorendszer ideiglenesen át lett alakitva mondhatni nyitottra.

Tudtam hogy nagyon erdekli es tetszeni fog neki, igy elhataroztam, hogy elmegyek hozzá es elviszem kocsikazni.

Szegenynek nagyon rossz kedve volt, megtettem volna bármit csak legyen jobb kedve.

Vegul jött a párja is, bennen pedig hiaba aksrtam rejteni, elkezdett elojonni szépen lassan az erzeseim. Végül ugy alakult hogy ketten maradjunk, es tudta, hogy szomorú vagyok.

Nem szerettem volna pont most belekezdeni ebbe a témába, de az se jó ha tudja, hogy bajom van de nem mondom el. Elmondtam neki mit erzek és, hogy mitol félek. Nagyon remélem nem fogja azthinni, hogy atestunk a ló tuloldalara.

Még nincs elkesve a döntéssel, lépéssel, nem kell aggódjon azzal, hogy mar keso es ha eljon a sziget, már nem olyan. Ez még mindig csak erősödik, nem pedig gyengül. Ha pedig a szigeten leszünk, felgyorsulva erősödik

Jelenleg még mindig az az erzes van, hogy naprol napra egyre jobban szeretem, minden egyes kettesben töltött perc utan.

Remelem nem rontottam el. Jobban félek az elvesztésétől mint barmitol az életben.

Nem tudom, hogy hogy birta ennyire elnyerni a szívem, végképp nem ennyi idő alatt.

Egyre jobban azt erzem hogy az az otthon, egyre inkább szépül és épül, es még inkább magához lancol.

Akarom őt es kell nekem és pont.

Hihetetlenül szeretem, es hianyzik!

Imadom minden egyes érintését, tapintását

Imadok elveszni a szemeiben.

Gyönyörű dolgokat látok és érzek ha a szemét figyelem. Talán csak én láthatom őt ilyennek, de ez így van rendjén. Úgy érzem, hogy mellette tenylegesen eltudná képzelni az eletemet.

Jelenleg most pihen, remélem sokaig fel se fog kelni es kipiheni végre magát, illetve remelem szép álmai vannak.

Felek kicsit annyira szépeket irni, mondani, nehogy tulsagosan erzelmes es nyalasnak tunjek és taszító legyek végeredményűl

[beautiful-things-take-time]

Az összes idegesítő és taszító tulajdonságod ellenére te vagy az egyik olyan ember, akinek bármit el mernék mondani, mert tudom, hogy nálad biztonságban vannak a titkaim.

[onsieluenkeli]

Más social felületeken is szoktak betalálni. Ez igaz.

De azoknál nincsen rendszeresség. Nem b@sztatnak és zsagolnak agyon. Nem érzem azt, hogy egy mániás, és beteg nárcisztikus manipulatív nő céltáblája vagyok minden egyes ISTENVERTE nap örökké!

Míg a többinél  érezhetően másmilyenek a csípkelődések, a gúnyok, a haragok... és rövid időn belül el is engedik... emez a nő betegesen rám van tapadva, és vagy feszt manipulál, vagy a saját bajait vetíti ki rám! Az is lehet hogy a többieket szórakoztatja vele, vagy a wmn-es szponzort. – csak egyedül nekem kurvára nem vicces!

Tudna laza, mai, semleges cikkeket is dobni, mint egy normális social felelős, de ehelyett, naponta a legalja témákát választja.

Szerintetek ez az én stílusom, és az világom? ⤵️

Hogyan válnak el a rusnya és lepukkant 50-es magyarok egy trash filmben. <- Rohadtul nem érdekel a válás, ilyen élményem nekem sohasem lesz! De ilyen filmekhez eszem ágában sincsen leülni!

Vagy jön a családon belüli erőszakkal, vagy a szerencsétlen gyerekekkel... Amit mindig én kapok meg...

Én mikor megyek oda egy fiatalabbhoz, csak azért hogy agyon szekáljam? Mikor vetítem ki másokra a problémáimat? Soha!

És mégis én fogok ki egy olyan mániás SGFejet!

+ Amúgy biztos vagyok benne, hogy azt a wmn-est nem kedvelték a többiek sem, mert látszik hogy kurvára nem segítették.

És ezzz

Ti is jól tudjátok mennyire taszító amikor öreg politikusok óvodásokat használnak a rendezvényeken egyfajta biodiszletnek. Ma már azért egy felelős, intelligens, és modern szülő nem megy bele. Ahogyan nem plakátolják tele a social felületeket sem a gyerekeik fotóival.

Erre itt van ez a Stock fotó, amin egy kiskorú duci kislány látható és szándékosan előnytelenül lefényképezve. Oda passzol a kép alá a pedofília szó is, vagy a netfüggőség. Horror. Hogy képesek szülők a gyereküket így eladni?! És az is ritka ostoba aki képes ezt felhasználni 2024-ben egy média portálon. Egymilliárdszor lett elmagyarázva mi a baj ezzel, a wmn-es még mindig nem érti! Arról nem is beszélve, hogy azt a kislányt a wmn-es akarja negatívan ducinak láttatni! És persze sztereotípizálva hogy döglik a notebook elött! Délutánra meg ment a fogadd el a kövéreket poszt, és a testpozitivitás... <- WTF!? = ez aztán a kognitív disszonancia!

Ma már szerintem nincsen olyan szülő, testvér, instamajom, tiktoker aki hagyná hogy ilyen kép menjen ki a netre egy duci gyerekről. Utoljára a 90-es években láttam ilyet. A 60 éves Nagymamák fotózzák ilyenre az unokájukat.

És a másik, attól hogy duci egy kisgyerek, és probléma... attól még nem kell kínosan mutogatni! Nem? Évekre tönkre lehet vágni ezzel.

A másik illusztráció is megér egy misét!

Csak kérdezem! Szerintetek valakit is érdekel egy ápolatlan nővel illusztrált cikk, ami a göthes városiakról szól?

Van olyan városi emberke, aki egy ilyen depressziós, és megalázó tálalással szeretné kezdeni a napját? - Nem hinném. - Ahelyett hogy ilyen taszító hülyeségre pazarolnám az időmet, inkább én is kimegyek a kertbe!

.

[cinti2001]

Nem hogy természetesen, de még sminkkel is taszító a kinézetem.

[talpigfeketebe]

sajnálom hogy egy kibaszott taszító ember vagyok a bizalmatlanságom és a féltékenységem miatt, de kurvára nem tudok bízni az emberekben.

[csacskamacskamocska]

Pszichopata

Hatalmas élmény! :D Olvasok egy könyvet a mérgező emberekről, és hirtelen mindenkit pszichopatának látok magam körül. Magamat is beleértve. :D Na jó, nem mindenkit, csak sokakat. Viccen kívül, leírom min gondolkodtam. Már többször belefutottam abba a gondolatba, és magamévá is tettem, hogy azért alakulnak ki a reménytelen szerelmek, mert a barátkozáshoz és a párkereséshez ugyanazokat a gesztusokat használjuk. Mi mást használnánk, hiszen a kettő között a különbség csak a szex. De azon kívül tök ugyanazt a társas-érzelmi igényt elégíti ki. Érdeklődés, rajongás, megerősítés, támogatás, kapcsolattartási igény, türelem, bizalom, stb, stb. Ha a másikat vonzónak találjuk, akkor ebbe könnyű beleálmodni, hogy mindjárt már több is lesz. Ha nem lesz, akkor kezdődik a pingpong. Ez olyan... nem olyan, de olyan.. nem olyan.

Úgy jön ez a pszichopatához, hogy ha a pszichopata viselkedését és kapcsolati mechanizmusát egy folyamatábrára raknánk, akkor ez a sablon nagyon sok helyen ugyanolyan lenne mint más pszichés betegeké és sok helyen ugyanolyan, amivel a normális ember próbálja jól-rosszul védeni magát. Pl a pszichopata gyakran használja a figyelemmegvonás fegyverét. A szocmédia a könyv szerint is kiemelten alkalmas erre. Először ott van, lájkol, hozzászól, kommunikál, aztán amikor már jól érzékelhetően beetetett, már megszokássá vált a jelenléte, a reakciói, a lájkjai, akkor váratlanul soha többet semmit. Tényleg semmi. Nem csak a megszokott lájk-bonbon megvonása miatti hiányérzet a fájdalmas, hanem egyrészt az értetlenség, hogy mi a fene van, mit követtél el, mitől váltál unalmassá és érdektelenné, másrészt a dolog számonkérhetetlensége. Lássuk be, csak egy hisztérikus, zavarodott ember kérdez olyan hülyeséget, hogy mostanában miért nem lájkolod a bejegyzéseimet. Mintha bárkinek is kötelessége lenne lájkolni bármit is. Csakhogy ott van, hogy az érintettnek azzal is szembesülnie kell, hogy másokat vagy mást (a következő áldozatot) elhalmozza a lájkjaival meg a figyelmével. Épp mint téged, korábban. Szép képlet, ugye? Akkor most emelje fel a kezét, akivel még soha életében nem történt meg, hogy valakit egy ideig követett, olvasott, kedvelt, aztán egy idő után már uncsi volt vagy pár ellenszenves bejegyzés után egyszerűen taszító. Az a valaki, akit korábban naponta lájkolt az ember, az ugyanúgy észreveszi a figyelemmegvonást. És ugyanúgy elgondolkodik, hogy mi lehet az oka, hogy XY így leszakadt az uszályról. Mindenki tud saját magáról is olyat, hogy valakit már nem követ, nem olvas pedig régen érdekes volt. De már nem. Csakhogy velük nem vagy szoros kapcsolatban a valós életben. Az is igaz, hogy a pszichopata képes kiépíteni az önhibáztatást, vagyis ilyen esetben az érintett rákapcsol, hogy sokkal érdekesebb legyen, hogy felkeltse az érdeklődést és kivívja az elismerést. Nem tudja, hogy esélye nincs, mert egy tudatos működés áldozata. Normál esetben a korábbi lájkoló idővel visszatér, ha ritkábban is, mint korábban, de jelen van. A pszichopata maximum akkor, ha meg akarja erősíteni a jutalommegvonás miatti összezavarodást. De az ugye érezhető, hogy ez mennyire bizarr, kibogozhatatlan, nevetségesnek tűnő, de valójában érthetetlen és fájdalmas bántás? Persze, nem önmagában áll. Egy manipulációs sorozat része. Ilyen és ehez hasonló érdekes egybeesések tömegét tartalmazza a könyv. Pl a pszichopata exe mindig őrült, bipoláris és veszekedős. Ezzel megteremti, hogy az aktuális "kedves" ne merjen szólni semmiért, nehogy veszekedősnek legyen kikiáltva. Vagy az ex folyton féltékenykedett. Ezzel elvágja azt, hogy a partnere szóvá tegye a nyilvánvaló megcsalást, hiszen senki sem akar az otthagyott exre hasonlítani. Na de mi van, ha a pasid exe tényleg labilis lelkileg? Akkor ugyanaz vagy hasonló képletek jönnek létre. És a pszichopata minden exével barátságban marad. A legtöbb mélyérzésű emberben nagyon könnyű visszafordíthatatlanul kialakítani a jutalmazás módszerét. Arról nem is beszélve, hogy a pszichopata soha semmiért nem felelős, semminek nem az oka. Nade hány ilyen embert ismerünk? Nem lehet mind pszichopata! A manipuláció művészete amit ez a könyv valójában megmutat. Mindannyian használjuk, és most így a könyv ötödénél, nem tudom eldönteni mi a különbség. Mert bármit mímelnek, bármilyen érzelmet amit láttak már. Szeretetet, figyelmet, törődést, bármit ami hasznos. De mindezt arra használják, hogy bajt keverjenek, mert különben unatkoznak. Nincsenek érzelmeik, nincsen múltjuk, jövőjük, nincs lelkiismeretük, se kreativitásuk, nincs amivel lekössék az agyukat a hideg racionalizmussal megtervezett provokáción kívül. De a lényeg, a sablonok, hogy sok más ember is él hasonló eszközökkel. pl a narcisztikusok a manipuláció nagymesterei, a hasad személyiségű típusok, akik képesek leválasztani az érzelmeiket, az aspergeresek, akik mélységeiben nem tudják megélni az érzelmeket, de megtanulják másolni, a bipolárisok, akiknél sose tudod mi van éppen,

és felőrlik az életed, a gyenge jellemek akik nem vállalnak felelősséget és hazudnak mint a vízfolyás. Ha csak kalapácsod van, minden szögnek látszik. – erre vigyázni kell! A sablonok viszont izgalmasak nagyon!

[versinator]

Vadkörtefa rímeim

Kakukk ropogtatná bőtejű kacaját Választanom őszinték ezüstben gondolják Széttüskézett bálványai éheseket ruhácskáját Összeugrott gyémántkereső millenniumi megszabadulhatnék Út? búcsúzót toporzékolnak veszthetitek Mátyásmadár injekciókkal apadjanak mozdulatát Fészküket folytonosságot rokonaimat himlő Magasztosak szeszkereskedéshez kihűlő lángolása Kiforditja csörgése sóhajuk nyájnak Igán emlékeznél elkanyarodik négylábú Ajkaink ébredéséről megfeszülése dagadtlábú Televényt jóságukban hatalomért asszony!!

Vezéreljen könyörögni belenyúlhatnál mocorgását Járdakövei megérkezünk dalocska kivetve Orrlyukai túrjon orcájukat zöldcsíkos Támadásra partjairól elvirágoznak üvegnél Végeredménye faltövén találkoznia békának Máglyái taszító rezes fonatát Mászunk vakaró végigmegyek húsukat Füzérével orcátokon sebeikkel markukban Kiömlő történések üvegtáblák szegényasszony Mindennapiságba átnyújtok távolságot százlábú Szolgálunk zamatát bronzfürtjeid vöröslábú Álomlátások törüljétek padja emlékedtől