#arcot elfedő maszk

[homregeszet]

Pandémiaviselet-kitekintő: pestidoktorok

Itt a február, a farsang, a beöltözés, az alakoskodás ideje. Nem sokkal ezelőtt még hatásos jelmez lett volna egy farsangi partin a műtős arcmaszk, azonban alig egy év leforgása alatt teljesen megszokottá vált a félig eltakart, maszkos arcok látványa a mindennapjainkban. Már olyannyira hozzátartozik életünkhöz a maszkviselés, hogy szinte szokatlan, ha valaki nem visel maszkot. Bármennyire is kellemetlen ezzel a helyzettel együtt élni, nem először fordul elő, hogy kénytelenek vagyunk védőeszközt hordani egészségünk megóvása érdekében. A történelem folyamán többször is voltak olyan világjárványok, melyek során az emberek az öltözékükkel védekeztek a megbetegedés ellen. Az 1910-1911-es mandzsúriai tüdőpestis, vagy az 1918-1919-ben lezajlott spanyolnátha járvány idején hasonló textil arcmaszkot hordtak az emberek, mint többségünk jelenleg. Azonban a történelem egyik legjellegzetesebb járványügyi védőeszköze a számos hullámban lesújtó bubópestishez köthető. A teljes arcot elfedő, hollócsőrben végződő maszk viszont nem az Európa népességének 1/3-át elragadó 14. századi fekete halál járvány idején jelent meg. A teljes testet borító védőöltözet első említését a 17. századból ismerjük.  

Az általános vélekedés szerint XIII. Lajos francia király szolgálatában álló Charles de Lorme (1584–1678) udvari orvos nevéhez fűzhető egy teljes testet fedő védőöltözet kifejlesztése, melyről az első ismert forrás a doktor 1619-es párizsi pestisjárvány idején írt feljegyzése. E szerint a ruházat, mely teljes egészében marokkói kecskebőrből készült, egy hosszú kabátból, bricsesznadrágból, egy pár csizmából és kesztyűből, valamint egy kalapból állt. Az összefüggő ruházat a test külvilágtól való teljes elszigetelését szolgálta. Egy hosszú bot is a felszerelés részét képezte, melynek segítségével az orvos a betegek ruháit felhajtva megvizsgálhatta a testrészeket azok érintése nélkül. A legjellegzetesebb azonban a szorosan illeszkedő, kristályüveg szemüveggel és a mintegy 15 cm hosszú csőrrel ellátott maszk volt. A csőrt két apró nyílással látták el, és illatos gyógynövényekkel és fűszerekkel töltötték meg.[1] A doktor vélekedése szerint a csőr kulcsfontosságú a betegség elleni védekezésben, ugyanis a növények megszűrték és semlegesítették a beszívott levegőt, ezáltal megóvta viselőjét a „miazma”, vagyis a betegekből áradó rossz kipárolgás által okozott megbetegedéstől.

Az 1619-ik évi írott forrás után csak jóval később, 1656-ból ismerjük az öltözet első képi ábrázolását. Ez évben Rómában és Nápolyban tombolt a pestis, százezrek életét követelve. A német vésnök, Gerhart Altzenbach publikálta azt a népszerű rézkarc képet, melyen egy római pestisdoktor látható teljes öltözetben. A képet latin, francia és német leírással is ellátta, melyben kifejti, hogyan óvja meg viselőjét a ruházat a fekete haláltól. Ugyanebben az évben megjelent Paulus Fürst „A római Csőrdoktor” című szatírája is, mely lényegében Altzenbach képének másolata (leszámítva a mutatós denevérszárnyas botot, mellyel a háttérben egy másik orvos épp egy csoport embert ijesztget). A szöveg azonban nem rejti véka alá Fürst véleményét a pestisdoktorok tevékenységéről, akik szerinte gyógyítás helyett csupán megrémítik az embereket, és pénz csikarnak ki a haldoklóktól. Ellenérzése nem volt alaptalan, ugyanis több doktor is jelentős vagyonra tett szert a kúrálásért kért pénzből, annak ellenére, hogy fizetésüket a település biztosította. Az általuk alkalmazott kezelés rendszerint hashajtásból, élénkítőszerek adásából, vizeletfürdőből és persze vércsapolásból állt, kiegészítve „palackozott szél” belélegeztetésével, és a ház varangyos békákkal és pókokkal való elárasztásával (a levegő tisztítása érdekében).[2]  

 1. kép: Paulus Fürst: A római Csőrdoktor című szatírája (Forrás: Wikimedia Commons).

 Az egyik érdekesebb korabeli pestisdoktor ábrázolás III. Theodore Zwinger (1658–1724) svájci orvos festett címerén jelenik meg. A festmény a Zwinger család címerpajzsának egyik oldalán a pestisdoktort, a másikon pedig egy nyakfodros embert ábrázol, a Zwinger klán tudományos és orvosi hagyományaira utalva. A rendkívül madárszerűen ábrázolt pestisdoktor titokzatosságot kölcsönöz a képnek.

2. kép: III. Theodore Zwinger festett címere (Forrás: Wellcome Collection).

 Az 1656. évi járvány idején a pestises betegeket kezelő orvosoknak - az önkormányzati tanácsokkal aláírt szerződések alapján – már kötelező volt viselniük a ruházatot. A védőöltözet nyomasztó megjelenése, és a nyilvánvaló képzettársítás okán nem sokkal később az itáliai commedia dell’arte[3] társulatok állandó szereplői között megjelent a „Medico della Peste”, vagyis a Pestisdoktor, aki a halált szimbolizálta. Ez mutatja, hogy a figura az európai kultúra szerves részévé vált ekkorra, hiszen ha valaki ajtajában megjelent az ijesztő „madárember”, az jó eséllyel egyet jelentett a halállal. Egyes történészek véleménye szerint a jelmez csupán egy fiktív, komikus karaktert jelenített meg, és maga a színház ihlette az orvosokat az öltözék használatára az 1656-os, majd később az 1720-as pestisjárvány idején. Mivel kevés vonatkozó forrás ismert ebből az időszakból, így annak eldöntése, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, eldöntetlen marad.

Habár a pestisdoktorok öltözete mögött húzódó elmélet természetesen téves volt, mégis elképzelhető, hogy néhány orvosnak segített elkerülni a fertőződést, ugyanis – a mai világunkat átalakító egyik fő intézkedéshez hasonlóan – a távolságtartást segítette elő. Nem ismerjük, hogy milyen mértékben terjedt el a minden bizonnyal Charles de Lorme által kifejlesztett védőöltözet, azonban hátborzongató megjelenése és a halállal való szoros kapcsolata okán jelen van minden idők legnépszerűbb jelmezei között, és sokakat megihlet manapság is. Nemcsak a velencei karneválok egyik legkedveltebb motívuma, és az orvostörténet korai időszakának szimbóluma, de betegségről való gondolkodás fejlődését is képviseli. A közelmúltban mondhatni reneszánszát éli a jelmez, ugyanis sokszor találkozhattunk vele az interneten barangolva az elmúlt évben: 2020 márciusában, amint megjelentek az első adatok a halálozások számával, a sötét jövőn élcelődve, kedélyeket borzolva, vagy egyszerűen a karanténban lévők felvidításának céljával elárasztották a közösségi médiát a pestisdoktor jelmezbe öltözött emberek. Akadtak olyanok, akik a kötelező maszkviselésre ösztönözve jelentek meg közterületen a jelmezben, vagy videókon és úgynevezett mémeken buzdították az embereket a gyakori és alapos kézmosás fontosságára. Tüntetések kellékeként is találkozhattunk vele, és aki kedvet kapott elkészíteni saját csőrös maszkját, számtalan „csináld magad” videó közül válogathat. Egy utcán sétálgató jelmezes fiatalember egy ideig lázban tartott egy angliai kisvárost, akit a rendőrök végül igazoltattak és figyelmeztetésben részesítettek gyerekek riogatása miatt. Ez csupán néhány példa, mégis látható, miként kapott néhány hónap alatt többes jelentést a pestisdoktor öltözék: a történelmi emlék újból aktuálissá vált, baljós és nyomasztó megjelenése ellenére népszerű és hatásvadász lett, és habár megtestesíti a halált, ugyanakkor ünnepli az életet – egy újabb példája annak, hogyan formálja át az általunk ismert világot a jelenlegi pandémia.

 Fábián Sára

 Felhasznált irodalom:

Townsend 1965: G. L. Townsend, ‘The Plague Doctor’, J Hist Med Allied Sci, 20 (1965), 276.

Vidal – Tibayrenc - Gonzalez 2007: Pierre Vidal, Myrtille Tibayrenc, and Jean-Paul Gonzalez: Infectious disease and arts. In: Michel Tibayrenc (ed.). Encyclopedia of Infectious Diseases: Modern Methodologies. John Wiley & Sons. 2007, 680. 

 Interneten elérhető források:

https://publicdomainreview.org/collection/plague-doctor-costumes [2021.01.28. 17:02].

Winston Black: Plague doctors. Separating medical myths from facts. All About History. May 19, 2020. https://www.livescience.com/plague-doctors.html [2021. 01.17. 16:27].

 Képjegyzék:

1. kép:

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Gerhart_Altzenbach,_Kleidung_widder_den_Todt_Anno_1656.png#/media/File:Paul_F%C3%BCrst,_Der_Doctor_Schnabel_von_Rom_(Holl%C3%A4nder_version).png [2021.01.28.14:30]

2. kép:

https://iiif.wellcomecollection.org/image/V0018112.jpg/full/full/0/default.jpg [2021.01.28. 17:04]

[1] Vidal – Tibayrenc - Gonzalez 2007, 680.

[2] Townsend 1965, 276.

[3] A 16. században, Itáliában kialakult, hivatásos színészekből álló társulatok, melyek a cselekményvázlatokat rögtönzött dialógusokkal egészítették ki.

[korkep-blog]

Kárpátalja kormányzója betiltotta az arcot elfedő maszkok viselését köztéri rendezvényeken

“Az igazi patrióták számára értelmetlen dolog az arcuk eltakarása, ilyet csak bűnözők és garázdák tesznek” – mondta a kormányzó.

Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója rendeletben betiltotta a megye területén az arcot eltakaró álarcok és védősisakok viselését köztéri és tömegrendezvényeken – adta hírül szerdán a megyei adminisztráció sajtószolgálata.

  Rendeletében a kormányzó “javasolta” a megyei rendőrségnek, hogy az állampolgárok biztonságának védelme érdekében, kiegészítő intézkedésként, akadályozza meg a köztéri és tömegrendezvényeken az arcot eltakaró maszkot, védősisakot vagy az arcot álcázó más kelléket viselő személyek részvételét. Bűnmegelőző intézkedésként a rendőröknek azonosítaniuk kell az ilyen emberek kilétét, és ellenőrizniük kell, hogy nincs-e közük bűncselekmények elkövetéséhez – áll a rendeletben.

  Moszkal hangsúlyozta, “nem normális helyzet, amikor egyes ukránok arcukat más ukránok elől elfedve jelennek meg tömegrendezvényeken, hazafias jelszavakkal takarózva“. Az igazi patrióták számára értelmetlen dolog az arcuk eltakarása, ilyet csak bűnözők és garázdák tesznek – fűzte hozzá.

  Március 8-án Ungváron a Karpatszka Szics (KSZ) nevű kárpátaljai radikális szélsőjobboldali szervezet fekete símaszkot viselő tagjai szétverték a városközpontban a nők elleni erőszakot elítélő nőnapi akciót. A KSZ más ukrajnai megyékből érkezett nacionalista szervezetekkel közösen vasárnap Ungváron, míg a Szvoboda (Szabadság) ultranacionalista párt Karpatszka Szics Külön Század elnevezésű katonai alakulata Huszton tartott fáklyás felvonulást a Karpatszka Ukrajina kvázi állam kikiáltásának 79. évfordulója alkalmából. Mindkét menet résztvevői maszkot viseltek.

  Ukrajnában az Euromajdannak nevezett 2013–2014-es eseményeket követően gombamód elszaporodó szélsőségesen nacionalista, szélsőjobboldali és neonáci szervezetek tagjai körében szokássá vált az arcot elfedő maszk vagy sál viselése tüntetéseken, tiltakozó megmozdulásokon és utcai akciók során.

  MTI

Nyitókép: KárpátHír