#csordás gábor

[kampeszino]

Peer Krisztián: Belső emigráció

„a nyelv enyém de züllött gyáva népet

s hazát mint aki kutyaszarba lépett

cipőm talpán nem hurcolok magammal

söprik az utcát közeleg a hajnal”

(Csordás Gábor)

Át a síneken, hosszan a földúton.

Kié Magyarország?

Tejföl jó lesz hozzá, tejföllel jó lesz,

jobbágy, aki mondja.

Az államtól lopni? Nemhogy nem bűn,

de a legnagyobb hőstett.

Eldugni a termést, bírni az erőset.

Azért van a világ, hogy otthon legyek benne!

Csak úgy vagyok nyugodt.

Hagyjad már, jó lesz az úgy, nem te fogsz itt lakni.

Távolról megszeretni,

visszavágyni a szeplőktől megszépült nyárba.

Miniatürizált testutazókra adott

spontán immunválasz

az amerikai mintára készült szovjet sci-fiben.

Kudarcunk elfeledni, száraz anyafölddel befedni,

csorba cserépben csakazértis felcseperedni.

Az udvariasságot a legtöbbre becsülni.

Komcsi bácsi, náci bácsi – tessék leülni!

Annyira jól indult, ne rontsuk el politikával!

Mennyire látszik rajtam, hogy magyar vagyok?

Hosszan a földúton,

én már nem háborúzom.

Várt rám ez a kunyhó, ami palotává tágult –

a piacon a sajtos egy életmódot árult,

és diót héjasan, túl drágán – de megtörni nem.

Én már megértettem, de Pestről ti sosem:

annyira falu, hogy itt végre

békén hagy Magyarország.

Mit érdemes olvasni elsötétítés alatt?

Ehhez képest csak kacsalábon forgó kaloda,

kutyaparadicsom, fahazugság Buda.

Gyeptéglalépték, szartűrő flóra,

de higgy, amit gondolsz.

Hosszan a földúton, haza még nem értem,

de végre ért a haza,

eltévedések halmaza…

Csak gyütt, de sajnos nem ment.

Álmában még az is gépen száll fölébe,

kinek a konzervgyár úgy pottyant ölébe,

ahogy a kerttel a felelősség rám hull,

habár csak bérelem beteg barackfástul.

*

Forrás: Peer Krisztián – bizony; Jelenkor Kiadó, 2022.

[hobbygilda]

Wisława Szymborska:

Macska az üres lakásban

Nem halhat meg a macskának csak úgy.

Mert mit kezdjen a macska

egy üres lakásban.

Ugráljon a falra.

Dörgölőzzön a bútorokhoz.

Mintha semmi se változott volna,

mégis kicserélődött minden.

Minden a helyén,

mégis szanaszét.

És esténként már nem ég a lámpa.

Léptek a lépcsőházban,

de ezek nem azok.

Egy kéz halat tesz a tálba,

de ez a kéz sem ugyanaz.

Valami nem kezdődik el

a megszokott időben.

Valami nem úgy pereg le,

ahogy kellene.

Valaki itt volt és itt volt,

aztán egyszercsak eltűnt,

és most makacsul nincs.

Minden szekrénybe belestünk,

végigfutottunk a polcokon.

Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.

A tilalmat megszegve

még a papírokat is szétkotortuk.

Mit tehetünk még.

Alszunk, várakozunk.

Csak jöjjön vissza,

csak kerüljön elő.

Akkor majd meglátja,

hogy a macskával nem lehet így.

Majd úgy megyünk elé,

mint akinek cseppet sem sietős,

óvatosan,

vérig sértett tappancsokon.

És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.

(ford. Csordás Gábor)

[lelkigyakorlatok]

Wisława Szymborska: Jegyzet

Az élet – az egyetlen módja hogy kilombosodjunk, levegőért kapkodjunk a fövenyen, szárnyra kapjunk;

kutya legyünk, vagy meleg szőrét simogassuk;

megkülönböztessük a fájdalmat mindentől, ami nem az;

beleférjünk a történésekbe, belekerüljünk a látványokba, kikeressük a legkisebb tévedést.

Kivételes alkalom, hogy egy pillanatig emlékezzünk, miről beszéltünk eloltott lámpa mellett;

és legalább egyszer megbotoljunk egy kőben, megázzunk valami esőben, ne találjunk egy kulcsot a fűben; 

és szemmel kövessünk egy szikrát a szélben; 

és szünet nélkül valami fontosat ne tudjunk.

[alicja-rose]

Poem for Ukraine in translation to Hungarian by Gábor Csordás / Hungarian review Kalligram

[bdpst24]

Megjelent Dablty első szóló dala, a PRINZIP

Megjelent a PRINZIP, Trunk Tomi, DABLTY első szóló dala, melyben a német rap, Shindy és a német sorok dominálnak. A zenei alap és a teljes mastering és mixing Csordás Gábor, The King BJ producer munkája. A videóklipben a King Monroe Sound tagjai is felbukkannak a refrén során. A dalt azonban már Dablty uralja, mint ahogy a zenei koncepció is Dablty elképzelésére épült – egy domináns orgona szóló…

[johnnyzuri]

Gábor csordás y Gyula Csordás

«Halsütő» es un álbum Instrumental de Gábor csordás y Gyula Csordás, diseñado para la playa, la sombra o durante una excursión al aire libre. 

Un instrumental suave, jazzy y funky para el verano con muchos sabores brasileños y algunos toques exóticos de coto y acordeón.

Lista de pistas: 01 – Gábor Csordás – Corazón 02 – Gábor Csordás – Dayride 03 – Gábor Csordás – de Zamárdi 04 – Gábor Csordás – Practicar mi espalda 05 – Gábor Csordás – Panqueques 06 – Gábor Csordás – Me quedé en el muelle 07 – Gábor Csordás – Yates 08 – Gábor Csordás – Sauces bajo 09 – Gábor Csordás – ¿Libre para bailar? 10 – Gábor Csordás – Amanecer

LO HEMOS VISTO AQUÍ

Gábor Csordás & Gyula Csordás

from DE JOHNNY ZURI via johnnyzuri on Inoreader https://ift.tt/3kxqOZc

[nemzetinet]

Pálinkás József csalódott a magyar értelmiségben!

A reális zöldek egyetértenek Pálinkás József véleményével.

Lakitelken, összeült 190 urbánus és liberális értelmiséginek halvány lila fogalma nem volt a kádár rendszerben folytatott magyar, a nemzet érdekében folytatott gazdaságpolitikáról. Arról, hogy a magyar gazdaság politikusok lényegében a nemzet javára „meglopták” a Szovjetuniót. A magyar gazdaságpolitikusok ügyeskedésének tudható be a legvidámabb barakk, a gulyás szocializmus kialakulása, meg az hogy egyeseknek lehetőségük adódott ellenzékiséget eljátszani.

A kerek asztal körül üllők 1989-ben egyetlen gazdaságra vonatkozó kérdésről, hogyan tovább a gazdaságban kérdéskörben nem cseréltek eszmét! Egyetlen gazdasági kérdésben értettek egyet, hogy ne épüljön fel a vízlépcső. Hát bizony ez nem sok! Az értelmiség degenerálódott. Akik biztosak a dolgukban, nem félni szoktak a vitáktól, hanem keresve keresik rájuk az alkalmat.

A nyolcvanas évek elején az anyaországi magyar humánértelmiség körében degenerálódási folyamat indult be. A folyamat hasonlatos volt a fajkutyák körében megfigyelhető folyamathoz, vérfrissülés elmaradása esetén a fajta kutya jobban hozzá „hüjűl” a gazdájához, mint a korcs falusi kutya. A humán értelmiség egyre jobban a pártvezetés kiszolgálójává vált. A rendszerváltás után a folyamat felerősödött és ma az egeket súrolja.

A folyamatot felismerte a káderpolitika felett őrködő pártvezetés. A helyzet orvoslása céljából Aczél György, az utódlás megoldására, vérfrissítésként határon túli értelmiségieket hozott az anyaországba. A határon túlról érkezettek közül, azonban kevesen voltak képesek a vezetés különböző szintjeibe beépülni, mert a háttérben a transznacionális erőközpontok által felügyelt reformműhelyekben kiképzettek élveztek elsőbbséget, a káder utánpótlás területén. A Duna bal partján végzett közgazdászoknak elég volt 50 filléres vonaljegyet venni, hogy a Dimitrov térről a Jászai Mari térre utazzanak a Fehér Házba a 2-es villamoson. A rendszerváltás után ők a véleményformáló vezérek a médiában. 1985-ben közreműködésükkel a magyar adósságállomány 30 százalékkal megnőtt, Két év alatt az duplájára nőtt a tőkés adósságunk, több mint 2 milliárd dollár volt az évi törlesztési kötelezettség, plusz év egy milliárd dollár kamatteher hozzá. Marjai József miniszterelnök helyettes Aczél György segítségét kérte.

A magyar értelmiség salakja. Ők azok, akik felléptek a radarnak Zengőn történő elhelyezésével szemben. Magyarországot valójában nem a politikusok jutatták gödörbe, hanem sokkal inkább az értelmiség, pontosabban annak salakja.

Névsorba szedve a salak tábor tagjai a következők: A. Gergely András politológus, kultúrantropológus; Almássy Lászlóné; Andrassew Iván író; Andrásfalvy Bertalan professzor emeritus, Pécsi Tudományegyetem; Artai Balázs önkormányzati képviselő, Vál; Artai Mónika pszichológus; Artainé Deák Anikó pszichológus, Vál; Artner Annamária közgazdász, az ATTAC Magyarország tb. elnöke; Ágoston Zoltán kritikus, a Jelenkor főszerkesztője; Ángyán József egyetemi tanár, a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Int. igazgatója; Ámon Ada közgazdász, Energia Klub; B. Gosztonyi Veronika szociálpolitikus, munkapálya-tanácsadó; Bagi Iván humorista; Bajomi Iván szociológus; Baksay Levente jogi szakfordító; Baldauf Aladár kisebbségi politikus, munkaügyi szakértő, Tata; Baltay Levente ügyvéd, TASZ; Bartha Katalin nyelvész, ny. egyetemi tanár; Bassa László térképész; Bassa Zoltán közgazdász; Bán András műkritikus; Bán János Jászai Mari-díjas színművész; Bánffy György Kossuth-díjas színművész; Bánffy Györgyné; Bede Nóra pszichológus; Benyik Mátyás szakközgazdász, az ATTAC Magyarország elnöke; Berecz András énekes, mesemondó; Bereményi Géza Kossuth-díjas filmrendező, író; Bikácsy Gergely író, kritikus; Boda Zsolt közgazdász, Védegylet; Bodor Ádám Kossuth-díjas író; Bodor Béla író, irodalomtörténész; Borbély Mihály népzenész, jazzmuzsikus; Borbély Szilárd költő; Botfalvy Both Miklós a MagUra zenekar vezetője; Brády Márton koncertszervező; Budai Balázs egyetemi tanársegéd, tudományos kutató; Buella Mónika okl. táj- és kertépítész, környzetvédelmi szakmérnök, Ars Topia Alapítvány; Czére Zsolt; Csapody Tamás jogász-szociológus; Csapodyné Salamon Erzsébet klinikai szakpszichológus; Csáki Roland Greenpeace; Cseh Igor egyetemi hallgató, SzanaÍá; Cseh Tamás zenész; Cselószki Tamás környezetvédő, E-MISSZIÓ Egyesület; Csernus Eszter jogász, TASZ; Csigó Péter tud. munkatárs, MTA Politikatudományi Int.; Csiki Kinga; Csikós Attila író; Csillag Gábor kultúrantropológus, Zöld Fiatalok; Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornász; Csonka András művelődésszervező, a Védegylet főtitkára; Csordás Gábor író, a Jelenkor Kiadó igazgatója; Darvas Béla biológus; Dénes István Generalmusikdirektor der StadtTheater Trier;Döbrentey Ildikó író; Dörner György érdemes művész; Ef Zámbó István képzőművész; Elek István főszerkesztő, Heti Válasz; Endreffy Zoltán filozófus; Eörsi István író; Farkas Pál a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára; Farkas Péter közgazdász, ATTAC Magyarország; Fazekas Tamás jogász, Kendermag Egyesület; Fábry Sándor humorista; Federits Zsófia jelmeztervező; Ferenczi István környezetvédő, Zöld Fiatalok; Ferjentsik Viola környezetvédő, Rügyecskék Alapítvány; Ficsku Pál író, Mályi; Fidrich Róbert környezetvédő, MTvSz; Fleischer Tamás közgazdász; Foltányi Zsuzsa az Ökotárs Alapítvány igazgatója; Forintos György szociológus; Földes Ádám jogász, TASZ; Fridli Judit jogvédő, TASZ; Für Anikó Jászai Mari-díjas színművésznő; G. Fodor Gábor tud. munkatárs, MTA Politikatudományi Int.; Gál József tengeri vitorlázó; Gáspár Sándor Jászai Mari-díjas színművész; Gerle János Ybl-díjas építész, az Országépítő fel. szerkesztője; Gosztonyi Ágnes újságíró; Gothár Péter Kossuth-díjas filmrendező; Göbl Gabriella szociológus-hallgató; Gödrös Frigyes filmrendező; Grandpierre Attila csillagász; Grecsó Krisztián író, a Bárka szerkesztője; Gryllus Dániel muzsikus, Kaláka Együttes; Gubek Nóra jogász; György Lajos tudományos tanácsadó; Harangozó István újságíró; Haraszti Gyula újságíró, Magyar Nemzet; Heidl György tszv. egyetemi docens, Összefogás Pécsért Egyesület; Heiszler Vilmos történész, Szociális Zöldek; Herbert Tamás patológus, Civilek a Zengőért; Herpai Sándor a Barbaro zenekar vezetője; Hetényi Tamás Tata város polgármestere; Hont András történész; Horgas Béla író, a Liget szerkesztője; Horváth Balázs ügyvivő, Zöld Fiatalok; Illés Lajos Kossuth-díjas zenész; Illés Zoltán egyetemi tanár, országgyűlési képviselő; Illyés Zsuzsa okl. táj- és kertépítész, Ars Topia Alapítvány; Ízing Antal újságíró, a Hetek és a 168 Óra munkatársa; Jávor Benedek egyetemi adjunktus, a Védegylet szóvivője; Jeles András filmrendező; Juhász Géza jogvédő, Habeas Corpus Munkacsoport; Juhász Péter szóvivő, Kendermag Egyesület; Kajner Péter közgazdász, a Jövő Nemzedékek Képviseletének titkára; Kalas György jogtanácsos, REFLEX Környv. Egyesület; Kamarás István vallásszociológus, a Veszprémi Egyetem tanszékvezetője; Karátson Gábor, festőművész, író, a Védegylet és a Duna Charta elnöke; Kálmán Tünde tipográfus; Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó; Kendeffy Gábor klasszikafilológus-filozófiatörténész; Kerényi Imre Kossuth-díjas színházi rendező; Keresztesi József kritikus; Kevey Balázs hab. egyetemi docens, az MTA köztestületi tagja; Kilián Zoltán a Korai Öröm zenekar tagja; Kindler József közgazdász, a BKÁE emeritus professzora; Kiss Erzsébet énekművész, zeneszerző; Kistamás László rendező; Kollár István egyetemi tanár; Konkolyné Gyuró Éva egyetemi docens; Kornis Mihály író; Kóczé Angéla szociológus; Kósa Eszter szociálpolitikus, EU-szakértő; Kőrösi Zoltán író; Kőhalmi István a Városi Biciklizés Barátai Egyesülete elnöke; Kukorelly Endre író; Kumin Ferenc politológus-közgazdász, eDemokrácia Műhely; Kussinszky Péter ügyvéd; Kuszing Gábor pszichológus-hallgató; Lajkó Félix hegedűművész; Lajtai László pszichiáter; Lányi András író, Védegylet; Látrányi Erik ügyvéd, TASZ; Lehoczki Károly grafikus, karikatúrista; Leiker Gyöngyi biológus; Levendel Júlia a Liget szerkesztője; Levente Péter önképző társaslény; Losonczi Péter filozófiatörténész; Lovas Gabriella karvezető; Mach Péter geofizikus; Madár Csaba szociális munkás; Makovecz Imre Kossuth-díjas építész; Margit Patrícia szerkesztő, Budapest Times; Marno János író; Maróy Ákos informatikus, Tilos Rádió; Maurer Dóra Kossuth-díjas képzőművész; Mayer József ökológus, tszv. egyetemi tanár; Márta István Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet; Mátis Lívia a Kortárs Kiadó igazgatója; Moldován László könyvkiadó; Móré Irén fuvolaművész; Mórocz Krisztina programszervező; Mundruczó Kornél filmrendező; Müllner Dóra televíziós szerkesztő; Nagy Boglárka a Jelenkor szerkesztője; Nagy Boldizsár nemzetközi jogász; Nagy-Kálozy Eszter színművész; Nagy Bandó András humorista, közíró; Nádasdy Ferenc a Nádasdy Alapítvány elnöke; Náray-Szabó Gábor akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének elnöke; Németh Adrienn Katalin evangélikus hittantanár, tanító; Németh Vladimir kulturális szervező, Tilos az Á; Noszkai Gábor jogász; Nyíri Kristóf akadémikus, MTA Filozófiai Kutatóintézete igazgatója; Nyizsnyánszki Anna szociálpolitikus, TASZ; Olajos Péter az MDF európai parlamenti képviselőjelöltje; Olajos Zoltán; Pallavicini Zita újságíró; Palotai Zsolt Dj; Pap Ágnes újságíró, szociológus; Papadimitriu Athina színművésznő; Pataki Ági filmproducer; Pataki György közgazdász; Pál Tamás szociológus; Pánovits Attila jogász, Pécsi Zöld Kör; Pelle Andrea ügyvéd, TASZ; Póka Egon zenész; Prágai Tamás; Prieger Zsolt az Anima Sound System tagja; Prokopp Dóra a Filmmúzeum vezérigazgatója; Quickert Lili aktivista, Lehet Más a Világ!; Radnóti Sándor egyetemi tanár; Rosa-Fluores Eduardo közíró; Sándor Judit jogász, egyetemi docens; Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező; Scheiring Gábor közgazdász, Védegylet; Schiffer András ügyvéd; Schmuck Erzsébet az Európai Környezetvédelmi Iroda elnöke, az MTVSz társelnöke; Sebeők János író, természetvédő; Simon Gergely környezetkémikus; Simonyi Gyula a BOCS Alapítvány elnöke; Síklaky István közgazdász; Soma előadóművész; Sólyom László akadémikus, az Alkotmánybíróság volt elnöke; Stewart, Michael Dep. of Anthropology Univ., College London; Sükösd Miklós politológus, egyetemi docens; Szabados György Liszt Ferenc-díjas zeneszerző; Szabó Irene újságíró, Népszava; Szabó László főiskolai adjunktus; Szabó Rebeka ökológus, PhD-hallgató; Szalai Erzsébet szociológus; Szathmári Botond vallásfilozófus, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára; Szász Gábor egyetemi tanár, a Ferencvárosi Munkás-Szabadidő Egylet elnöke; Szebik Imre bioetikus; Szendrő Szabolcs természetfotós, hegymászó; Székely Mózes gazdaságpszichológus; Szigeti Balázs sajtóreferens, Humanista Mozgalom; Szikinger István alkotmányjogász; Szilágyi Ákos író; Szilágyi Orsolya újságíró, Magyar Narancs; Szlávik János közgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár; Takács László a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára; Takács-Sánta András ökológus, Védegylet; Tamás Gáspár Miklós filozófus; Tamás Mariann a Tertia Kiadó gazdasági vezetője; Tamás Zsuzsa a Tertia Kiadó igazgatója; Térey János író; Tooth Gábor Andor grafikus; Tófalvi Zselyke irodavezető, TASZ; Tóth Istók reklámszervező; Tóth Zsuzsa a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára; Tömöri Balázs földrajz-tanár, Hulladék Munkaszövetség; Török Ferenc filmrendező; Török Rita szerkesztő; Ungváry Rudolf okl. gépészmérnök, író; Usztics Mátyás színművész; Újlaky Dénes Jászai Mari-díjas színművész; Vajna Zoltán akadémikus, professzor emeritus; Varga Zoltán Sándor ökológus, tszv. egyetemi tanár, Magyar Madártani és Természetv. Egyesület; Vasali Zoltán politológus; Vay Márton irodavezető, Védegylet; Vágvölgyi B. András médiamunkás; Váncsa István újságíró; Vásárhelyi Judit tanár, Független Ökológiai Központ; Vásárhelyi Mária szociológus; Végh Attila költő, esszéista; Végső Zoltán zenekritikus, Tilos Rádió; Vida Gábor akadémikus, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóint. igazgatója; Vida István tanár, főtanácsos; Vida Viktor műsorvezető, Tilos Rádió; Vincze Attila okl. táj és kertépítész; Vincze Lilla énekesnő; Waszlavik Gazember László zenész; Wheatley, Tracey project-koordinátor, Energia Klub; Zádori László karmester; Zágoni Miklós fizikus; Zelnik József etnográfus, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke; ifj. Zlinszky János egyetemi docens; Zsila Sándor fotóművész, a Fényecset Fotóklub Egyesület elnöke; Zsoldos Tamás basszusgitáros.

21 éve történt Rogán Antal propaganda miniszter, Rogán Antal FIDELITAS tag a tömeggel a Kossuth Lajos téren együtt skandálta: ”Vesszen Horn!”

Horn Gyula miniszterelnök bűne a tüntetők szerint az volt, hogy Bős-nagymarosi Vízlépcső ügyében meg akart egyezni Pozsonnyal.

Rogán az 1998-as országgyűlési választásokon képviselői mandátumot szerzett.

A tüntetést követően mondta Horn Gyula miniszterelnök: „Ezeket egy lavor víz mellé nem szabad engedni, nem hogy a Duna mellé.”

Czakó Gábor író a jobboldali értelmiség salak tömbje?

http://realzoldek.hu/velemenyek/2009/12/29/randevura-varjak-a-realis-zoldek-czako-gabor-irot/

Pálinkás József csalódott a magyar értelmiségben! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[metalindex-hu]

VÁMOS ZSOLT - Jubileumi koncert, számos vendéggel: 50 év Lélekjelenlét

VÁMOS ZSOLT - Jubileumi koncert, számos vendéggel: 50 év Lélekjelenlét - http://metalindex.hu/2019/04/19/vamos-zsolt-jubileumi-koncert-szamos-vendeggel-50-ev-lelekjelenlet/ -

Vámos Zsolt idén áprilisban tölti be az 50. életévét, valamint 30. éve, hogy koncerteken és lemezeken is egyaránt találkozhatunk gitárjátékával, szerzeményeivel. A kerek évfordulók megünneplésére Zsolt koncertet szervez azokkal a zenészekkel, pályatársakkal, akikkel zenekarokat alkottak, illetve jelenleg is muzsikálnak. A színpadra 25 zenész lép fel együtt és egymás után. Olyan elismert és ismert művészek, mint többek között Sipos. F. Tamás, Rudán Joe, Szappanos György, Hetényi Pál, Kató Zoltán, Szentmihályi Gábor, Lőrincz Viktor, Björn Lodin, Csordás Levente, Bánfalvi Sándor, Garda Zsuzsa, Borbély Zsolt, Mirkovics Gábor, Kiss Zoltán és sokan mások. Zsolt az alábbi zenekarokban játszott, játszik: Faces, Marathon, Missing, Tears of Yesterday, Hard, Kard, Run For Power. Meghatározó zenekarok, remek zenészek, akiket élőben hallhat a közönség egy este alatt abból az alkalomból, hogy a legendás gitáros, Vámos Zsolt fél évszázados születésnapját velük, a rajongóival és a barátaival ünnepli április 25-én az Analog Music Hall-ban.

  A koncert Facebook oldala

Az este programja igazi kuriózum lesz, hiszen több olyan formáció szólal majd meg, amely csak erre az alkalomra áll össze újra Zsolt kedvéért. A svéd Björn Lodin például a koncertre utazik Budapestre, hogy a Hard énekeseként életre keltsék a zenekar dalait. A Marathon együttes is a hazai zenetörténet egyedi, de annál kiemelkedőbb szereplője volt, de eltekintve egy néhány évvel ezelőtti teltházas A38-on tartott koncerttől, majdnem 30 éve már nem aktív, így szenzációnak számít a szereplésük. Az is külön öröm az ünnepelt számára, hogy Rudán Joe is a vendége lesz, akivel előadják azt a dalt, amelyet Zsolt Joe második szólólemezére írt.

“Régóta készülök erre a koncertre és nagyon boldog vagyok, hogy a volt és jelenlegi zenésztársaim azonnal igent mondtak, amikor meghívtam őket – mondta a gitáros. – Tisztában vagyok vele, hogy a közönség az énekesekre figyel fel elsősorban, de remélem hogy gitárjátékommal és dalaival így is sokakban nyomot hagytam az estén fellépő zenekaraimmal. Mindig is arra törekedtem, hogy értékes, minőségi produkciók részese legyek. Aki eljön a koncertre, az meggyőződhet majd róla, hogy ez teljes mértékben sikerült.”  

    Még több Vámos Zsoltról…

Gyöngyösön született, Carlos Santana és Al Di Meola voltak voltak rá nagy hatással már a kezdeti időkben is, és ez így van a mai napig is. Később Gary Moore volt az elsőszámú példaképe, akinek emlékét elkötelezetten ápolja: Gary Moore 2011-es halála után szervezett első Emlékkoncerten Vámos Zsolt és barátai néven kísérte Cliff Moore-t, valamint Kiss Zolit, aki az Empty Roomst énekelte el, majd Zsolt példaképének halála miatt megrendülten adta elő a The Lonert.  

  A koncert után összeállt a Gary Moore emlékzenekar Run For Power – Gary Moore Memorial Band néven. Zsolt gitárjátékát és zenei világát persze nemcsak Gary Moore, de a Whitesnake-ből John Sykes és Yngwie Malmsteen is formálták. A felsorolás nem lenne teljes Kee Marcello (Europe) és Doug Aldrich nélkül. Leginkább önerőből és önszorgalomból tanulta a zenész mesterséget, de emellett nagyon sok segítséget kapott barátjától, Alapi Istvántól, az Edda együttes gitárosától is.

Rengeteg stúdiólemezen közreműködött és számtalan zenekarnak volt turnézenésze az évek során. Tagja volt többek között a Napoleon Boulevard zenekarnak, valamint az Exotic-nak is, melynek legrockosabb lemezén, a The Song Of Freedom-on hallhatjuk. Első önálló produkciója az azóta kultikussá vált Marathon együttes volt.  

  A Marathon lemezen együtt dolgozhatott Horváth Attila szövegíróval. Együtt írták azt a lemezt, amely a kilencvenes évek elején nagyon nagy siker lett. Később Csordás Leventével létrehozott egy modern rock-metal projektet Tears Of Yesterday néven, melynek soha meg nem jelentetett dalaiból is előadnak Zsolt koncertjén! 2009-ben pedig felkérést kapott egy újabb rock formációba, a HARD együttesbe, melynek énekese Björn Lodin, aki svéd nemzetiségű, nemzetközi szinten is jegyzett előadó és producer is egyben. 2012-ben Kard néven folytatták Kalapács Józsival.  

      A fellépő együttesek, zenészek, vendégek:

– Faces együttes: Sipos F. Tamás, Mészáros Péter, Lőrincz Viktor, Borbély Zsolt

– Marathon együttes: Szappanos György, Hetényi Pál, Kató Zoltán, Galambos Zoltán, Szentmihályi Gábor

– Missing együttes: Mogyoróssy Adrien, Garda Zsuzsa, Kárpáti Zoltán, Lőrincz Viktor, Bánfalvi Sándor

– Tears Of Yesterday: Csordás Levente, Lőrincz Viktor, Bánfalvi Sándor

– Hard: Björn Lodin, Mirkovics Gábor, Borbély Zsolt, Kárpáti Zoltán

– Kard: Kalapács József, Mirkovics Gábor, Borbély Zsolt – vendég Rudán Joe!

– Run For Power: Szentmihályi Gábor, Kiss Zoltán, Mezőfi József, Bejan Norbert

A fellépők listájából is látható, hogy egy különleges, vissza nem térő eseményre invitálunk mindenkit, amelyen olyan formációk is fellépnek, amelyek már nem léteznek, vagy csak ritkán láthatók!

[jakretro]

#41, 1988

Lénárt Tamás NULLADIK ÓRA? Diptychon. Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter műveiről 1986–88 (összeállította: Balassa Péter; felelős szerkesztő: Dérczy Péter; a szerkesztőbizottság további tagjai: Csapody Miklós, Elek István, Gyurácz Ferenc, Parti Nagy Lajos, Körmendy Zsuzsanna), József Attila Kör–Magvető, JAK-füzetek/41, 1988. A Diptychon-kötet jelentősége irodalomtörténeti. Ez a jelentőség már megjelenésekor a levegőben lehetett, mostanra csak a hangsúlyok tolódtak el: már nem csak a két könyv, Esterházy Bevezetésének és Nádas Emlékiratokjának súlyát, hanem önmaga nehézkedését is dokumentálja, azt, hogy a két mű úgy és azáltal lehetett egy irodalmi paradigmaváltás főszereplője, hogy értő kritikákat írtak róluk, amelyek nyelvet kerestek a két szöveg újszerűségének és monumentalitásának. A kötet szerkesztője Balassa Péter, akinek írásai, tanítványai, szellemi aurája ma, 14 évvel halála után is meghatározzák az irodalmi, irodalomkritikai életet; a szerzők között későbbi egyetemi tanárok, kiadóvezetők, neves kritikusok – kevés kritikagyűjteménynek rajzolódnak ki ilyen határozottan a hatástörténeti vektorai, ahogy a két, a kritikák által célba vett mammutszöveg kánonbeli helye sem vált, némi mozgolódás, kisebb kultúrpolitikai csörték dacára sem, kérdésessé.

Tóth László fényképe Balassa Péterről A válogatás nem túl bő, de nem hagy hiányérzetet; a kritikák színvonala, hangvétele, hangulata, minden különbségük ellenére meglehetősen egységes: kevésbé értékelés, méricskélés, mint inkább tisztelettudó magyarázat, fejtegetés és ünnepélyesség, amely a két nagy műnek szól. Ez az ünnep bensőséges, ugyanakkor valamiféle univerzalitásigényt, intellektuális tágasságot is celebrál. A bensőségesség nemcsak onnan ered, hogy a JAK-sorozatban korábban már Nádas és Esterházy is megjelent, amiként a kritikusok egyikének-másikának önálló kötete is, hanem mert a „közös ügy” tudata, a történő irodalom megélésének öröme alig látható, mégis erős szálakkal fűzik össze az írásokat. Másfelől a kötet – már címválasztásával – olyan magabiztosan nyúl szakrális és más, az európai műveltséget megalapozó fogalomkészletekhez, húz biztos kézzel világirodalmi íveket, hogy az már szinte szétszakítani látszik a sorozat mégiscsak szolid, idővel ráadásul halvány-kopottá váló narancssárga kartonborítását. Az ünnep tehát talán ennek a kettősségnek, a nagynak a kicsiben az ünnepe, amely túlmutat azon, hogy a két bemutatott könyv maradéktalanul okot is szolgáltatott egy ilyen ünneplésre – álságos felvetés, hogy vajon volt-e, lehetne-e egy hasonló pillanat a magyar irodalom történetében, és az hogyan is nézne ki. Az elsőként adódó párhuzamok, Esterházy Harmonia Caelestisének, vagy még inkább Nádas 2005-ös nagyregényének fogadtatástörténete – a recepció első hullámának termését mindkét esetben önálló kötetekbe válogatták – mintha inkább a Diptychon irodalomtörténeti eseményének egyszeriségét húzná alá, mintsem riválisként lennének összemérhetőek.

A Diptychon-kötet nagy és leginkább önmaga létezésével megválaszolt, ehelyütt azonban mégsem részleteiben kifejtett kérdése persze az, hogy valóban megfordult-e a magyar próza, vagy a magyar irodalom egésze a hetvenes-nyolcvanas években, illetve mennyiben voltak Nádas és Esterházy szövegei e fordulat tengelyében. Rögtön adódik a szövegektől a közegbe vezető finomítás, hogy vajon mi is fordul ki a kötet lapjain a helyéből, mi mozdul el, a magyar próza- vagy a korstílus, vagy maga az egész rendszer? Itt vethető közbe, hogy a kritikagyűjtemény egyik lehetséges, bár nem kockázatok nélküli, politikai olvasata számára, amely a rendszerváltó értelmiség manifesztumai után kutat az esszékben, szembeszökő lehet a kötet apolitikussága, amely ugyanakkor a „sorok közötti olvasás”, a kettős beszéd lehetőségét is hordozza. Érdekes e tekintetben például Balassa Nádas-tanulmányának furcsán magára hagyott felvetése, hogy az Emlékiratok könyve 1956 regénye lenne, „tisztázást és jóvátételt előlegezve ugyan, mégis nagy adósságot törlesztett, anélkül hogy ez [kiem. az eredetiben] lenne a mű tárgya vagy közvetlen »eszméje«”(157), a kötet egyik meghatározó hangjának, Szávai János írásainak helyenként szinte bujdosóénekekre emlékeztető önstilizációja, vagy akár Radnóti Sándor könnyű kézzel odavetett satöbbije, amely éppen egy Bernhard-idézetet referenciál, nagyvonalúan és látszólag súrlódásmentesen („A függöny tehát föl-föllebben […] az ország, az ország népe-motívumokban […] a végtelenül távoli (az értelmezés számára talán csak most, a margón levő figyelemfelkeltéssel hasznosítható) '56-os allúzióival stb.”) (65). 

Az irodalmiság csak első pillantásra biztonságosabb vizeire evezve a Diptychon írásai igen sokrétűek, esetenként meglepően analitikusak – ebben talán szerepet játszott a szövegek iránt tanúsított „ünnepi” figyelem is –; a legdidaktikusabb szöveg, amely ezáltal a legkevésbé látszik magáévá tenni a szöveg kihívásait, Radnóti Sándor kritikája, a megértésre törekvő olvasást a legszimpatikusabban Csordás Gábor árulkodó című (Mi van?) dolgozata viszi színre; a szöveg által nem meglepő módon Balassa esszéje – a Nádas-monográfia egy előzményeként – hagyja magát a leginkább elsodorni. Vannak szépen ívelő esszék (Balassa mellett például Mészáros Sándor írása), mások az alázatosabb kommentár-formát részesítik előnyben (Thomka Beáta, Radnóti Sándor és mások). Az összkép mindettől persze egységes marad: egy hagyományos kritikánál elemzőbb, mélyebb, alaposabb írások, amelyek azonban megmaradnak a kritika műfaji keretein belül, amennyiben mindvégig a műegészről tesznek – mégoly mozaikosan vagy partikuláris szempontot is kiemelve – állításokat. A különféle irodalomelméleti diskurzusok kilencvenes évekbeli meghonosodásának mintegy nulladik órájában a Diptychon kritikái leginkább formai-stiliszitkai, motivikus, komparatisztikai szempontokat érvényesítenek. A kilencvenes évek recepciója igazolja vissza ezeket a felvetéseket kidolgozottabb elméleti-diszkurzív kontúrokkal, legyen szó akár az intertextualitás posztstrukturalista elméleteiről Esterházy kapcsán vagy a test fenomenológiai diskurzusainak alkalmazhatóságáról Nádas művészetében.

Nem biztos tehát, hogy ugyanolyan könnyen azonosítható a kritikai nyelv paradigmaváltása – vagy annak igénye  – a Diptychon írásaiban, mint amennyire kérdések nélküli a két elemzett mű korszakos jelentősége; mármint túl azon, hogy a kritikák sikeresen transzponálják, közvetítik a Bevezetés és az Emlékiratok monumentalitásának hangulatát. Az a közös erőfeszítés azonban mégis kirajzolódni látszik, hogy – ugyancsak eltérő utakon, de – problematizálják, aláássák a referenciális olvasásra (miről szól?) alapozott szövegkritikai hangütést és másképpen, más perspektívákból próbálnak beszélni irodalomról és irodalmi szövegekről – ebben az értelemben tehát a Diptychon talán mégsem csak tanúsította, hanem valamiféleképpen végbe is vitte az irodalmi, irodalomkritikai paradigmaváltás, a „prózafordulat” eseményét.

[kundrakbarbara]

Wislawa Szymborska: Vígjátékok

Ha vannak angyalok, aligha olvassák megcsalt reményeinkről szóló regényeinket.

Félek, hogy - sajnos - a világot panaszló verseinket sem.

Színdarabjaink lármás vonaglásai - az a gyanúm - az agyukra mennek. Angyali azaz embertelen teendőik szünetében szívesebben nézik vígjátékainkat a némafilm korából.

A lamentálóknál, köntösszaggatóknál és fogcsikorgatóknál többre tartják - szerintem - azt a kétbalkezest, aki a fuldokló parókáját kimenti, vagy éhségében befalja cipőmadzagát.

Deréktól fel ingmell és nagyravágyás, lentebb ijedt egér a nadrágszárban. Igen, ezen biztosan szívből kacagnak.

Körkörös hajsza, menekülés az üldözött elől. A fény az alagútban egy tigris szemének bizonyul. Száz katasztrófa - száz mulatságos bakugrás száz szakadék fölött.

Ha vannak angyalok, - remélem - meggyőzi őket e rettegésen hintázó bohóc, aki segítségért sem kiabál, hiszen hang nélkül zajlik mindez.

Merem feltételezni, hogy tapsolnak szárnyaikkal, és szemükből kibuggyan a könny legalább a nevetéstől.

Fordította: Csordás Gábor

[most-nem]

Wislawa Szymborska (Csodák vására, 1988; ford.: Csordás Gábor)

[most-nem]

A szakadék nem vág ketté. A szakadék körülvesz minket.

Wislawa Szymborska: Autotómia; részlet (Csodák vására, 1988; ford.: Csordás Gábor)

[lelkigyakorlatok]

Aleš Debeljak: Az utolsó leheletig (részlet)

nehéz lesz annak, ki nem figyel feszülten a vadászles óráiban: nem tudja, hol kezdődik az örök hó, és sebezhetőségének tartománya kiméretik. furcsán puha kesztyű, mely idomított sólymok energiáit gyűjti magába: semmi sem marja szét.

minden merész mozdulattól még jobban megerősödik és elrejtőzik valaki várakozón. november alacsony ege a kihalt utcákba süpped. a vastag falak repedéseiből hideg verejték csorog és nehéz szag tölti be a levegőt. a szorongástól besötétedik,

kő és állat mozdul, mint korábban soha. ó, várakozás! különféle álarcok arca. vagy egyazon képmásé, mely nem létezik és nincs soha. mint halvaszületett szemén a döbbenet fénye.

és ha kín, akkor bódulat és sok vérontás és sok elszalasztott dallam, amiket senki nem fog lejátszani többé: aki átment a gyűrűn, melyen a föld kering, biztos örökre egyedül marad. 

Fordította Parti Nagy Lajos és Csordás Gábor

[lelkigyakorlatok]

Wisława Szymborska: Autotómia

                Halina Poświatowska emlékének

Végveszélyben a tengeri uborka kettéhasad: egyik önmagát koncul veti a világnak, másik önmagát menekíti.

Szétválik hirtelen üdv és veszteség, váltság és nyereség, volt és leendő.

Teste közepén szakadék nyílik, és mindjárt idegen lesz mindkét partnak a másik.

Az egyik parton a halál, a másikon az élet. Itt a siralom, ott a remény.

Ha van mérleg, meg sem rezzen a karja. Ha van igazságosság, ez az.

Meghalni, amennyire elkerülhetetlen, a mértéket betartva. Újranöveszteni, ami nélkülözhetetlen, a megmentett maradékból.

Kettéhasadni, ó ez igaz, mi is tudunk. De csak testre és szaggatott suttogásra. Testre és versre.

Ideát a gége, a halk, elfúló nevetés odaát. Itt a sajgó szív, ott non omnis moriar, csak három szó, három kis szárnytoll.

A szakadék nem vág ketté. A szakadék körülvesz minket.

Fordította Csordás Gábor 

[lelkigyakorlatok]

Wisława Szymborska: Álom

Én elesettem, elporladottam, földem. Fényképen megőrzött alakját felöltve: arcán lombárnyékkal, tengeri kagylóval kezében álmom felé tart.

Sohanapján ellobbant éjszakákon, mindörökre egymásra nyíló üres tereken, hétszer hétszer hét csöndön át közeledik.

Megjelenik szemhéjam belső oldalán, ez az egyetlen világ, mely nyitva előtte. Golyóval átvert szíve lüktet. Hajából kilobban az első szélroham.

Létezni kezd a mező közöttünk. Ég száll fölé felhőkkel, madarakkal, a láthatáron hegyek fakadnak hangtalanul, s elindul egy folyó megkeresni a tengert.

Olyan messzire látni már, olyan messzire, hogy egyszerre van nappal és éjszaka, és összefolynak mind az évszakok.

Négy negyedét legyezőként szétteríti a hold, hópelyhek és pillangók együtt kavarognak, és hull a gyümölcs a virágzó fáról.

Közeledünk egymáshoz. Talán könnyezünk, talán mosolygunk. Még egy lépés, és tengeri kagylódban meghalljuk együtt, hogy morajlik ezer zenekar, hogy zúg nászindulónk.

Fordította Csordás Gábor 

[lelkigyakorlatok]

Edvard Kocbek: Papagájok

Termeszek támadtak meg egy országot, kirágták a hidakat és az emlékműveket, asztalok és ágyak omlottak porrá. Rávetették magukat a laboratóriumokra, beköltöztek a tiszta műszerekbe és mellesleg lóvá tették a tudósokat. Iszonyú halkan történt az egész.

Nálunk a papagájok szaporodtak el, zölden és sárgán rikácsoltak a kertekben, a konyhákban, a házban, falánk, mocskos és közönséges népség, behatoltak a fürdő- és hálószobákba, és végül beköltöztek az emberekbe is. Iszonyú hangosan történt az egész.

És most már egyikünk sem sem képes hazudni és senki nem tud igazat mondani se, egy ismeretlen törzs nyelvét beszéljük, ordítunk, szitkozódunk, vonítunk és visítunk, tátog a szánk, kidülled a szemünk, meghibbant még az udvari bolond is, rikácsol, mint a többiek.

És valahol férfiak állnak körben, némán nézik a nyugodt középpontot, nem moccannak, hallgatnak szeliden, és egyre szélesebb a vállunk a csönd régi terhe alatt. Amikor majd egyszer csak megfordulnak, kipusztulnak bennünk a papagájok.

Fordította Csordás Gábor