lelkigyakorlatok - Tumblr blog

[lelkigyakorlatok]

Tone Hødnebø: Inverziók:

1. Hinni annyit jelent, mint bízni valamilyen rendben. 2. A villám felfelé is csap. 3. A legjobb tükrök a tükörre eső fény 99,999%-át verik vissza. 4. Megnövesztettem a hajam, és láthatatlanná váltam. 5. A harcoló kutyák olyan döntéseket hoznak, amikre betanították őket. 6. Sötét, misztikus árnyék lepi el a kertet és a madarak visszhangja. 7. Apám bronzból készült lábvértet örökölt, amely Nagy Sándortól származik. 8. A színeket szubjektív és objektív módon éljük meg. 9. Lazarusz felbontott egyiptomi múmiára hasonlított. 10. A diákoknak létfontosságú, hogy megmentsük őket önmaguktól. 11. Kaptam egy világító követ, valamikor egy befolyásos emberé volt. 12. A legrégebbi tükrök fényesre csiszolt bronzlemezekből készültek. 13. Amit látsz és tapasztalsz, azt szereted és elveszíted. 14. A világ gabonában mért súlya egyenlő a világ aranyban mért súlyával. 15. Egy magában álló ige csak egy álmot fejez ki. 16. Egy játék legfontosabb szabálya tudni, hogy benne vagy. 17. A láthatatlan hatalma beleolvad a mindennapi életbe. 18. A görögdinnye állagáról álmodtam. 19. Hogyan válik minden előnyös tulajdonság hirtelen hibává. 20. A sötét hold bevilágítja a sötét tájat. 21. Majdnem minden növény jobban fejlődik, ha foszforral tápláljuk. 22. A pénz értéke pontosan annyi, amennyit gondolok. 23. Gondold végig, hogy ember vagy-e vagy gép. 24. Hogy megtudjak valamit, teret kell adni a kétségeimnek. A. Dobos Éva Fordítása

[lelkigyakorlatok]

Kenneth Koch: Neked

Úgy szeretlek, mint seriff a diót, Mely megoldja majd az évek óta megoldatlan gyilkossági ügyet, Merthogy a gyilkos ott hagyta a hóban, az ablak mellett Amin keresztül meglátta a lány fejét, melyet a vállával Egy nyak kötött össze, és a férfi piros Háztetőt húzott fel a lány szívében. Az ilyenek miatt élünk ezer évig, Ezért szeretünk, és azért élünk, mert szeretünk. Nem egy üvegpalackban Tengődünk, hála az égnek! Úgy szeretlek, Mint a gyermek, aki épp egy kecskét keres; mikor velem vagy, Eszelősebb vagyok egy szélben őrjöngő ingujjnál, mikor a szél A hatalmas, kék tenger felől fúj, oly fényesen, Oly mélyen, és annyira másként, mint mi; Azt hiszem, egy zöld és fehér mezőkkel teli Afrikán biciklizem át, Hogy mindig a közeledben legyek, még ébren, a szívemben is, Mely egyre csak lebeg, és hiszem, Hogy megbízható vagy, mint a járda, mely elvezet Engem oda, hol újra rád gondolok, a gondolatok Újfajta harmóniájával! Úgy szeretlek, ahogy a napfény vezeti A vitorlás orrát, mely épp Hartfordból Miamiba tart, és legjobban Hajnalban szeretlek, mikor a nap még ébredés előtt Kérdéseid fényében fogad, melyeket újra és újra felteszel nekem. Závada Péter fordítása

[lelkigyakorlatok]

Jan Skácel: A bor, ami épp csak meg nem szólal

Oldřich Mikulašeknek

Inni ittunk, de tudtuk, más az, ha az ember össze-vissza iszik és megint más, ha hallgatja a bort, a bort, ami épp csak meg nem szólal.

Sőt, a fülemet a pohárra téve meghallottam, ahogy a gesztenyefa hordóban a szívverésem az abroncsokat számolja.

Az öregebbek hozzászámolták a borhoz az éveiket is, pedig azok már gömbölyűre koptak bennük: a szandálos esztendőket, az erdei csavargás éveit, a szerelmeskedés évét a gabonaföldön, a katonaéveket

a börtönéveket.

Ittunk és szóba hoztuk a bort, ami épp csak meg nem szólal.

Amikor a tüzet leöntöttük, kénes, zöld füst csapott fel, mintha egy izzóvörös szívet ejtettünk volna a gesztenyefa hordóba. Mosakodni akartunk. Azt akartuk, hogy a világ olyan legyen, mint egy kavics, kerek, tiszta, vízzel borított.

Ittunk, és ahogy az évgyűrűk a rönkben, bennünk is évek rejtőztek, lekerekedő évek, éjfélre szárba szökkent az arany páfrány, és egy sólyom keringett.

A felhők fölé szállt, minden madárnál magasabbra, minden teremtmény fölé.

Vörös István fordítása

[lelkigyakorlatok]

Ewa Lipska: Emberek, kezdőknek

Emberek, kezdőknek. Íme, itt vannak. A régi idők sürgönyeiből. Zsákmányok az emlékek erdejéből. Posztumusz.

Íme, itt vannak. Kezükben ficánkoló evezővel. Még meleg a nyomuk a sziklás ösvényeken. Hangjukból holtsápadt kövek potyognak. El sem hangzott mondatok foszlányai. Vulkanikus levéltöredékek.

Íme, itt vannak. Önzetlenül klasszikusok. Csöndes összhangban a reggelizőasztalnál, mikor vajat kenünk a kenyérre, s az abroszra kétségbeesés szóródik.

Zsille Gábor fordítása

[lelkigyakorlatok]

Philip Larkin: Jön

Hosszabbodó estéken hűvös, sárga derű fürdeti a házak homlokát. Egy rigó énekel a csupasz kert mélyén, babérral körülvéve, frissen nyíló hangja, az első madárszó, medöbbenti a téglafalat. Hamarosan tavasz lesz, hamarosan tavasz lesz – és én, akinek gyerekkora elfeledett unalom, gyereknek érzem magam, aki épp arra toppan be amikor a felnőttek békülnek, de nem ért semmit, csak a szokatlan nevetést, és átjárja a nyugalom. Taródi Luca fordítása

[lelkigyakorlatok]

Richard Siken: A látható világ

A napfény átfolyik a bőrödön, az árnyékodon,                                                  a falhoz lapul.                        A hajnal eltörte szíved csontjait, akár a gallyakat. Nem számítottál erre,                                   a hálószoba kifehéredett, az égitestek fénye                                      arcon csap az öklök áramlatával.                Az arcodhoz emeled a kezed, mintha                         elrejthetnéd, a rózsaszín ujjak arannyá válnak, ahogy a fény egyenesen a csontokig hatol,              mintha egy szűk szobában lennél egy üvegbe zárva                                                 az összes apró világító porszemmel.                         A fényben nincs semmi titokzatosság, a titokzatos az, hogy van valami, ami visszatartja a fényt,                                                                        az áthaladástól.

Ferencz Mónika fordítása

[lelkigyakorlatok]

Seamus Heaney: Az első királyság

A királyi utak csapások voltak. Az anyakirálynő sámlin kuporgott és a tőgyek hárfahúrjain játszotta a tejet a fadézsába. Száraz vesszővel uralkodtak a nemesek a tehenek farán. A legfontosabb mértékegységek a szekér, a taliga és a vödör. Az időt nevek és bajok sora méri, hátrafelé: aszály, háztűz, pereskedés, árvizek és gyilkosságok áldozatai. Ha jogom mindehhez csak azért van, mert kikiáltottak, hát mennyit ér? Fújtam forrót, fújtam hideget. Ők kétarcúak voltak és készségesek. Magot szórtak, sokasodtak, szaporodtak, és generációk óta minden ízükben ájtatosak, szigorúak és megtaposottak. Gerevich András fordítása

[lelkigyakorlatok]

Bohumil Hrabal: Este

Valaki leakasztotta a hegedűt a falról, s játszani kezdett, játszott, nem játszott, nem is tudom már, csak az éjszaka pillangója szállt egyre feljebb, szárnyain a monoklik zöldek és kékek voltak, te pedig hallgatóztál. Hallgatózol most is, ahogy a befelé vérző holtak szoktak – a hegedű nyakán nagy, görbe ujjak, ismeretlen ujjrend a világ, hangjai, az orrodon át, tested üregeibe folynak. A sötétség kopoltyúval lélegzik, dallamot feszítesz a csillagok közé, falusi bálteremben füzért s fenyőfakoszorúkat. Fordította Tőzsér Árpád

[lelkigyakorlatok]

Tarfia Faizullah: Szex, alvás vagy selyem

Az éjszaka vagy, ami néha országút, száguldástól elmosódott mezők, ahol a vadak bámulnak mogorván. Mit értünk azon a szón, hogy felépülés? A lecsengés vörös homok, vörös homok, vörös homok, és te fehér sáncként növöd be a sarkokat itt és az összes többi szobában, ahol úgy döntök, biztonságban vagyok. Te még mindig a föld alatt fekszel, végtelen ősz. Velem kérkedik ez a hús, eszik, baszik, fürdik, várakozik – végeztem a veszteségek listázásával. Fényesre csiszolom a bordák ketreceit, amiket kiürítek, a ketreceket, amik engem ürítenek ki. Bőrömet szexbe, alvásba vagy selyembe takarom. Ruháid még mindig egy szekrényben lógnak hordatlanul és érintetlenül. Mi van, ha fantomheg vagyok, eltépett kötőfék, megvadult árva? Jegyezd meg jól, én sose fogok meghalni.

Tóth Réka Ágnes fordítása

[lelkigyakorlatok]

Fernando Rendón: Mint a vigyázó istenek arca

Az út jelentős részét már megtettük A Világ Tetejét megközelítettük A Világ Teteje a sors volt: egy hajó magasba nyúló orra Orrdísze a Sierra Nevada Úgy hánykolódott mint a dühödt óceán Csak egy emberfeletti lény tudott volna rajta megkapaszkodni anélkül hogy a szakadékba zuhanna És ki lovagolná meg a világ végét? A csúcson álltunk ahol a csillagok találkoznak A bolygók egyensúlyát bámultuk A világ végéről láthattuk a történelem domborulatait a megnyert és az elvesztegetett évszázadokat láttuk milyen mámorítóan nagy a Föld az édes láttuk milyen valóságos a szerelmed mint a vigyázó istenek arca. Balázs F. Attila fordítása

[lelkigyakorlatok]

Gonçalo M. Tavares: Szépség

miután kimerték belőle a vizet, a Kút Mélyének szépsége adja meg az arányokat a terület tulajdonosának szépségéhez. Széppé tenni a rejtőzőt. Széppé tenni a rejtekhelyet. A rejtekhely belső szépsége határozza meg a szépség arányát a táncolókban és az élőkben. A rejtekhely belső szépsége.

[lelkigyakorlatok]

Wisława Szymborska: Viszonzás

Vannak katalóguskatalógusok. Vannak versekről szóló versek. Vannak darabok, melyekben színészek játszanak színészeket. Listák miatti listák. Szavak magyarázatára szolgáló szavak. Agyak vizsgálatával foglalkozó agyak. Van bánat, ami ragadós, akár a nevetés. Papír hulladékpapírból. Megpillantott tekintetek. Véletlen formálta véletlenek. Kis folyók komoly munkájával felduzzasztott nagyok. Erdővel egészen benőtt erdők. Gépgyártásra szolgáló gépek. Álom, ami hirtelen felver az álmunkból. Az egészség visszanyeréséhez szükséges egészség. Éppannyira le-, mint felfelé vezető lépcsők. Szemüvegkereső szemüvegek. Belégzés és kilégzés egy lélegzetben. És időről időre lehetne a gyűlölet gyűlölete. Mert végtére a vége nemtudás nemtudása és a kezeket mosó kezek. Kellerman Viktória fordítása

[lelkigyakorlatok]

John Ashbery: Egy ráadásvers

Hol leli akkor majd tárgyát a remény s a rettegés? A kikötő hideg a párzó hajóknak S te vesztettél, míg álltál a balkonon, A tenger békés, szürke erdeje fölött. Egy erős benyomás kiszakítva a hanyatló napból, De bűnös az éj. Tudtad, hogy a fába Zárt árnyék repesve hív, De megéheztél és elfeledted. Messze kinyílt a doboz. Magok nesze Ömlött a padlóra kissé mohón – fel- Emelkedtünk az éjszakával, mely a szelek dobozából szabadul.

Tótfalusi István fordítása

[lelkigyakorlatok]

Jaan Kaplinski: Mindenről írtunk

Mindenről írtunk, mindent megénekeltünk már. Amiről pedig ezután fogunk írni, kevesen olvassák, dallamuk egyre inkább belevész a tenger felett zúgó vagy az almafaágak közt burukkoló szélbe, a költők feje fölött fészkükön ülő vörösbegyfiókák csipogásába. Minél tovább élsz, beszélsz és írsz, annál világosabbá válik előtted, hogy egy sziget lakója vagy, egy kopott, szélnyűtte szigeté, amely alatt egy másik húzódik meg, közelebb a tüzes maghoz, talán az igazsághoz is, ám jóval távolabba szavaktól, amiket egymás fülébe súgunk, vagy a balti szélbe szoktunk kiáltani. Jávorszky Béla fordítása

[lelkigyakorlatok]

Peter Balakian: Itt és most

A nap csíkokban érkezik, a fák felett sárga üveg. Azt mondom: a napunk egy vers – hozzád beszélek, de csak az ég hallja. Az ég hallgatja: az ég reményteli, és átlépkedek a széltörte hullám gránátalmamag-szilánkjain. Ha azt akarod, a vers uraljon mindent, lépj be egy ostorfába, lépj túl a hullámtörőn. Nem vagyok messze a szobától, ahol Van Gogh lábadozott – feje a párnán, hallgatta a hullámtörőn a misztrált, a fauvista levelek rohamát a szarkofágokon. Itt és most a tepidárium levegője csókol állon, églelke galambok szeretnek engem pillanatokra, mielőtt a szél ágakat tör és szór a szürke vízbe. Mit kérdezhetnék tőled? Hogy hogyan felel az égbolt a szélnek? A hajnal nem szívszaggató. A világ nincs tele szeretettel. Szabó T. Anna fordítása

[lelkigyakorlatok]

Edwin Morgan: A démon kiskátéja

Mi a démon? Figyeld meg életem. Mi a hegy? Indulj útnak most. Mi a tűz? Örökké tart. Mi az életem? Egy zuhanás, egy hívás. Mi a mélység? Indulj útnak most. Mi a mennydörgés? Száraz puskaporod. Mi a film? Forog és mesél. Mi a film? A vízesés alatt. Hol a színház? A domb alatt. Hol a démon? A dombokon jár. Hol a győzelem? A magas csúcsokon. Hol a tűz? Lent a mélyben. Hol a mélység? Figyeld meg a démont. Hol a hegy? Indulj útnak most. Figyeld meg életem, és indulj útnak most. Turczi István fordítása

[lelkigyakorlatok]

František Halas: Vihar

A túlvilág kénes folyója a villámok deltáiban zuhog fefelé kiúszik a dörgő barlangból a sápadt fényszalamandra és lankadt zászlajával a szivárvány

Az óramutatóktól szabdalt ég acélja beroppan a te köldökzsinórod rácsavarodik az alattomos csillagokra táplálja elátkozottságod

Az idegek hálója megfeszült szivárványhártyává szikkad a szorongástól barátságtalan kiapadt örökkévalóságok szeme ez itt a mosolyt se látják szivesen

Az összevont szemöldökök határa fenyegetően ível az éj tolakodóan simogatni vágyó irgalmát elutasítva

Fordította Garai Gábor