#efftó

[furacska]

Ma megint arra jutottam, arra kellett jutnom, hogy ha valamilyen véletlenségből kifolyólag egyszer sok pénzem lesz nagyon, a kerületnek a Kosztolányitól kijjebb eső részét felvásárolom egy az egybe’, a feneketlennek mondott tóval kezdem, aztán jöhet a többi mindenféle. Nem fenyegetés, csak gondoltam szólok!

Különben tízből kilenc esetben mikor az ember a lábát az ajtón kiteszi, nem fogadja az égegyadta világon semmi különös, MA ellenben minden velem szembe közlekedő rám mosolygott, vagy megkínált valamivel. A felesleges mosolygást illetően azon gondolkodtam már, hogy lófaszt vajon ki rajzolhatott a homlokomra mikor a délutáni ágynak dőlésemet rendeztem, de arra kellett rájönnöm, hogy mindenki teljesen ártatlan ebben az ügyben… Szóval a koratavasz, vagy ki tudja mi az okozója ennek, mindenesetre az jutott még eszembe ettől a félig egésztől majdnem teljesen függetlenül, hogy normális nem, dzsesszgitáros viszont talán lehetek még!

[furacska]

SZOKOTTSÁG

Ohh looong train, carry me back home... Szóval itt vagyok régebbi szokás szerint, a régebben szokott helyen, egy sose szokott ananászízesítésű elektrolitos löttyel kettesben. Vallatni lehetne vele olyan, és úgy mondom ezt, hogy a fele se tréfa! Halálba unódtam ezen a végképp feledhető szombat délutánon. Annyit lehet mondanom, hogy fészbúkom után kevéssel a külváros(om) is elázsiaisodott teljesen, el ám! Másik dolog, habár összefügg ezzel, hogy nem legszebbek többé a magyar lányok, és nem segít ezen az Orbán Viktor sem, attól tartok! Mai meccset nullháromra hozták a nyúlánk és fürge vendégek, mellbedobásra szükség nem volt ehhez. A nap lemegy lassan, és nem jönnek a részegségben jártasak, a hülyére kábult kurjongatók, a rosszban sántikáló stukkeres úrigyerekek, hanem a nagycsaládosok országos kiterjedésű gittegylete tartja ma itt tisztújító kongresszusát, nem csoda hát, hogy az állítólagos izgalom a tető fokára hág rögtön! Jajj, de pech az, hogy buzipózban épp eleget ültem ma itt, tehát helyváltoztatásom van hátra legföljebb! Viszonhallásra'!