#egy álom

[ez-most-fajt]

én már csak azért alszom, mert remélem álmomban ott vársz majd.

[xszerelmes-lelekx]

Legbelül mélyen még mindig reménykedem, hogy rám találsz egyszer újra...

...pedig nem szabad, csak bántod a lelkemet...

[blueprincesssblog]

Álmaink lelkét egy nekünk tetsző testbe helyezzük, és ezt az értelmetlenséget szerelemnek nevezzük.

[csakegyszivdobbanas]

1:58 Péntek

Felduzzadt szemeimből még mindig könny folyik és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzik...

[girlwithtoomuchemotion]

Láttalak álmomban. Oly hosszú idő után ismét feltűntél, ott voltál előttem. Annyira valósághű volt, de egyszer csak felébredtem, és már nem voltál ott.

Mikor fogja végre a szívem és az agyam felfogni hogy vége már másfél éve?

[sophiestears]

Halál vagyunk. Amit életnek tartunk, az a valóságos élet álma, annak a halála, amik igazából vagyunk. A halottak megszületnek, nem pedig meghalnak. Számunkra megcserélődtek a világok. Amikor azt hisszük, hogy élünk, halottak vagyunk, akkor kezdünk élni, amikor a halál küszöbére jutunk. Az álom és az élet közötti kapcsolat ugyanaz, mint az, ami az életnek nevezett valami és a halálnak nevezett valami között van. Alszunk, és ez az élet álom; de nem átvitt vagy költői értelemben, hanem valóságos értelemben.

Fernando Pessoa (Bernardo Soares)

A ​kétségek könyve

[meg-megbanom-ezt]

Énekeld le a pacsirtát az égről (ha tudod)

Nem tudtam ennél hülyébb címet adni (pedig higgyétek el, próbáltam :3), de hát ez stílszerű egy újabb bizarr álomposzthoz...

Az alapszituáció hasonlít ehhez: csak itt nem volt "kötelező" az énekverseny, hanem egyik barátom (nem emlékszem, melyik) szervezett egy házibulit, aminek az volt a koncepciója, hogy mindenki adjon elő egy dalt egy MAGAS EMBERTŐL.

Ez olyasmi, amibe elég könnyű belekötni, mert hát hol húzzuk meg a határt, ki számít magasnak? Nemenként meg pl. országonként külön határok vannak, vagy egy globális átlaghoz viszonyítunk? Az előbbi elég melós, az utóbbi nem igazságos. Vagy önkényes demokráciával (oximoron), közfelkiáltással szavazza meg a vitás eseteket a közönség? ...ezek a kérdések persze álmomban nem ilyen kristálytisztán fogalmazódtak meg, csak sejtés szintjén, de ott voltak.

Ehhez képest persze én is főleg fehér férfiakban gondolkodtam. :( De nem is sok jutott elsőre eszembe - ez olyan, mikor valaki aszongya, "mesélj valamit"... adásszünet. Ki magas, mondjuk... öö... Marilyn Manson??? De tőle nem sok számot ismerek meg nem is annyira szeretném. Ó! Hiszen ott van Müller Péter Sziámi, meg akkor már Földes László Hobo is. Ők több szempontból is előnyösek: 1. vitathatatlanul magasak 2. magyar szövegeik vannak, nem kell nagyon rátanulni 3. lássuk be (halljuk be???), egyikük sem egy dalos pacsirta, ami nekem csak jó, mert hát én aztán duplaplusznem vagyok az...

De aztán támadt egy ragyogó ötletem és azt mondtam: ez lesz az. JOEY RAMONE. Ő aztán olyan lóbaszó magas volt, hogy senki nem tud majd belekötni :) - meg azért az is számít, hogy a Ramones mégis csak, hogymondjam, könnyedebb és bulira alkalmasabb, mint Hobótól vagy Sziámitól bármi. Már csak az villant be, hogy nekem addig meg kell tanulnom a szöveget, míg odaérek, mert mekkora ciki lenne telefonról olvasni. Meg ahogy lehajoltam, körülnéztem a padlón a többi lábbelim között, nincs-e valami tornacsuka. Meg arra is gondoltam, nem kéne-e beöltözni is, úgyis mindenki bele van őrülve még mindig a Stranger Thingsbe, a Ramones-szerű (hotyanhejjes???) szerkó nagyot dobna. Bár már nem tudom, hogy verseny volt-e vagy csak belelovaltam magam ezen a ponton.

De olyan szempontból mindegy, hogy ott volt titokban az egyik áltsulis barátnőm, T., aki mesélt öcsémnek a buliról és tőle visszahallottam, hogy T. szerint olyan hangom van, hogy "ha csak belefúj a mikrofonba, már tudod, hogy ....." - a vége nem maradt meg, de arra célzott, hogy orrhangom van. :( Saját magamhoz képest is meglepő módon azonban ez nem lombozott le, pozitív élmény maradt az álom felébredve is.

És hogy mit énekeltem a Ramonestól? EZT:

[mirabellomonferrato]

A ház amire ajánlatot tettem

Mirabello Monferrato A nevét is imádtam a településnek. :D Egy nagyon kicsi falu Alessandriához közel, a tengertől (Savona) 1 óra 15 perc, Milánó 2 órányira van. Busz van Alessandriába, onnan vonattal bárhova. Az ára volt megkapó elsőre. Aztán az, hogy van terasz, ha nem is nagy, de kettő is, egész jó kilátás, van kert, mondjuk kisebbb, mit gondoltam, üres, és leszámítva az irdatlan felázást a homlokzaton, a képeken más katasztrófa nem látszott. A bejáráskor azért felfedeztünk pár dolgot amit muszáj bontani-javítani, de ha hozzá se nyúlnánk semmihez is állna a ház még 150 évig. Az elosztása kellemes, eredetileg 2 lakás volt, külön helyrajzi számon, de mostanra egyesítették. Hátul van egy kis hátsó udvarka. A kerben gyíkok laknak :) :) A főtéren van, a templom mellett (ahol mindn délben 5 percig harangoznak, elég rondán :D), szemben a polgármesteri hivatalra lehet rálátni, meg a piactérre, ahol csütörtökönként piac van, gyömölcsöket, tengeri halakat, rákot, polipokat, kagylót lehet venni meg kínai ruhát :D

Megnéztük, előadtam a szakértőt, lézeres mérővel lemértem mindent, az összes repedést lefotóztam és hümmögve csóváltam a fejem, magyaráztam, hogy ajaj, ez meg ajaj az, meg a víz meg a fel és beázás, meg a kazán, meg hát, na. Ezekre hivatkozhat Klaudia, amikor bemondja a 19 ezres ajánlatot, amit már elküldött a tulajnak.

25 000 € 120 nm szintenként 2 szoba, fürdőszoba, konyha, terasz 2 pince Hátsó udvar

Ha nem engednek az árból, akkor megveszem 25-ért. A felújításra kapok kölcsön másik 25 ezret, cserébe a barátaim használhatják a ház felé, amíg vissza nem fizetem a kölcsönt. Ez a kamat. Ezek a barátaim. 25 ezernél több belemegy a felújításba, szóval a következő években minden pénzem, időm erre megy, ebben biztos vagyok. Szervezni, melózni vele komoly kihívás. Mert spórolni azon tudok, hogy kitanulom amit kell, utánajárok, megcsinálom. Sosem féltem megfogni a munka végét és a fizikai munka mindig jót tett a pszichémnek, elviszi a gondolataimat minden másról bele a pillanatba. Amíg nincs aláírva a szerződés, ez az egész csak álom, addig semmi sem biztos. Pedig én már basztatnám a kertet. :D

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Naiv tévhiteim egyike,

hogy a hosszas zuhanyzás nem csak a testemet, de a lelkemet is kimossa,

hogy ha többet alszom, a szívem megpihen,

de valójában sem a víz, sem az álom,

se nem tisztít, se nem gyógyít,

csak azt mutatja, hogy igenis van egy kis megálló néha szenvedés és szenvedés között.

[emlekeimkonyvtara]

Még mindig várom, minden nap vártam az üzenetet. Akarlak téged a szobámba, a szívembe, az ágyamba. Hogy nyugodtan aludhassak, hogy itt legyél, hogy összerakj.

Ez csak egy álom.

[xszerelmes-lelekx]

Nincs fájdalmasabb annál, mint álmodni olyas valakivel akivel már nem vagytok egymás életében

[gerywhite]

Nekem az a kívánságom, hogy az OMSZ megmondja a tutit délután, hogy nem lesz eső este

Aztán Lézerjani eldöntené, hogy akkor mehet a tűzijáték, és amikor megnyomták a gombot, és a programot már nem lehet olyan egyszerűen leállítani, egy szupercella formálódna Budapest felett, és egy óra alatt 30 centi eső zúdulna a városra.

Én nagyon szeretném ezt. Egy csodálatos álom válna valóra.

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Cagliari FAV - Spiaggia

Szerencsére a városban többféle strandolási lehetőség is van, és simán helyi busszal el lehet menni bármelyikre

árapály különbség max fél méter mindenhol, gyakorlatilag nem is venni észre

A legnagyobb és legnépszerűbb strand a Poetto Beach, busszal a központból kb 20 perc és pár percenként jön

Finomszemű homokos, lassan mélyül, picit hullámzik, van több rész is ami ingyenesen a pórnépé, nekünk végül a DeSparnál lévő szakasz jött be a legjobban. Tökéletes megoldás családoknak is, van WC, zuhany, bolt, büfékocsik, parton sétáló árusok, viszont nagyon sokan vannak, nem is nagyon tudtam olyan képet csinálni, hogy ne sétáljon bele senki

A központból kb 50 perc alatt lehet eljutni busszal a Spiaggia Margine Rosso hoz - ez a rész olyan mint egy álom, még mindig homokos, kicsit szemcsésebb, teljesen sima kristálytiszta víz, hullám kb semmi, van egy pár méteres sekély rész az elején de utána mélyül rendesen. Mi a mekinél mentünk ki a partra, itt alig voltak emberek, hihetetlen megnyugató volt az egész

Calamosca

Ez a strand a város másik oldalán egy sziklás öbölben van, katonai övezetben, az egyik torony alatt. (Torre di Calamosca o Dei Segnali)

Kavicsos, lehet már rögtön úszkálni és van egy teljesen jó strand büfé is

Továbbsétálva jön a Belvedere Calamosca, egy sziklás rész, szeméttel telerakott barlanggal és vízbeugrálási lehetőséggel, utána ősrégi kőbe vájt lépcsőn lehet felmenni:

Még tovább menve jutunk el a legutolsó papucsban megközelíthető helyre, ahol majdnem vissza is fordultunk, mert elsőre úgy tűnt, hogy valami audis privát klub. De aztán simán le lehetett sétálni az éttermen keresztül és a köveken sütkérezni! Bárcsak sose kellett volna kijönnöm itt a vízből!

Itt ha a túrázós részen végigmegyünk, akkor még van elvileg egy nudista strand, ezt kihagytuk.

Ugyanezen a partszakaszon egy kicsit feljebb még 3 helyet látogattunk meg: egy trú proli panel lakótelep végállomásánál kellett leszállni, innen 8 perc sétára már lehet pancsolni

Cala Bernat - ide csak hajóval vagy a redditen olvasott titkos úton lehetne lemenni: a villa celeste éttereme melletti ösvényen indulva a kék kötélnél kell lemászni, na ezt bebuktuk mert az egész Villa nagy vaskapuja is zárva volt.. A sziklák között pár méter csak az egész partszakasz.. Majd legközelebb!

A legtávolabbi rész pedig ahová el tudtunk ezen az úton jutni a Spiaggiola o Prajola volt, ami tökéletesen illett a közeli panel lakótelephez, szétgarffitizett falak, sok szemét, hangos helyi családok és kikerülhetetlenül monokiniző helyi idős nénik. Azért ha megdobnának egy lakással az egyik panelban, akkor nagy duzzogva ide is lesétálnék minden nap!

A naplementét pedig a lakótelep mellől néztük, pár éve még ezen a szakaszon is volt egy strandolós rész (Spiaggia del Canaletto) sajnos ez már használhatatlan

[katacha]

Ez egy gyerekkori álom volt

[diogenesz2020portugal]

Karikó

Ágoston László

Pontosan emlékszem hol voltam és mit csináltam, amikor meghallottam, hogy Kertész Imre Nobel-díjat kapott. Sóletet ettem Debrecenben, egy szavalóverseny szünetében.

Karikó Katalin Nobel-díjának hírére is mindig emlékezni fogok: éppen videót vettem fel, és egy mikrofonállványt vittem az emeletre.

Nyilván nem a sólet és nem is a mikrofonállvány a fontos ebben - de a nagy, nagyon nagy dolgokra való ráeszmélés pillanata mindig nyomot hagy az emberben.

Arra is emlékszem, mit mondtak körülöttem, amikor Kertész nyert.

"Zsidó... Ha nem zsidó lenne, lószart nem kapott volna. Egyébként is miért nem Kosztolányi vagy Ady? Hülyeség ez a Nobel-díj is..."

Hiába, az utca embere 8 általánossal mindig jobban tudta és mindig jobban is fogja tudni, mint a Svéd Királyi Akadémia.

Most az első komment, amit láttam (nem viccelek, tényleg az első):

"Gyilkos"

Nem sokkal később:

"Sintér"

És itt be is zártam a kommenteket.

Azon gondolkodom, mikor tudtunk valaki sikerének legutóbb köpködés nélkül örülni. Mert ugye a Saul fia Oscar-díja is "zsidó", a fociválogatottnak ellenszurkol az ország fele, a külföldre száműzött művészek meg ha sikeresek, akkor is gyalázni kell őket, ha meg nem... na akkor pláne.

Karikó Katalin egy nemzeti kincs - lehetne, ha nem lett volna egyből "asszonyság".

Karikó Katalin így viszont az amerikai álom (és a magyar rémálom) megtestesítője: az ember, aki egy darab semmivel kellett, hogy elhagyja a hazáját, és hosszú szívós munkával, tudással és tehetséggel felért a világ csúcsára.

Aki senkit nem érdekelt, amíg haszna nem lehetett belőle. Választott új hazájában lett igazán példakép.

Magyarországon ha valaki példát akar venni róla, az a példa, hogy menni kell, ha valamit nemzetközi szinten akarsz elérni.

Emlékszem, amikor Dárdait kinevezték a magyar válogatott élére és Bognár György a "magyar futballszakma meggyalázásáról beszélt ", hogy egy tapasztalatlan "senkit" választottak a magyar "nagyságok" helyett.

Karikó Katalin nem lenne Nobel-díjas, ha 1985-ben nem gyűjti össze a bátorságát és nem hagy mindent hátra. Nem azért jutott fel a csúcsra, mert magyar, hanem annak ellenére.

A világ rengeteget vesztett volna, ha Magyarországon marad. Ez valahol talán az ő személyes tragédiája is, de egy népé minden bizonnyal.

Magyarország pedig tovább dobálja a szemétbe a gyémántjait, hogy a salakot emelje a magasba. És fúrja, nyúzza, zsidózza, köpködi, ha valaki a középszernél jobb akarna lenni.

Maradj puha. Maradj langyos. Maradj szürke. Hagyd meg a nagyszerűt a többinek.

[otthonzulles]

tényleg ezt vesd össze azzal, hogy a kínaiak súlyos milliárdokat kapnak egy-egy itt szennyező beruházásra

a bejegyzés sem rossz ahova ezt kommentelték, de ez egy mondatban összefoglalta

Kedves Vendégeink!

Ezúton is szeretnénk bejelenteni, hogy nem támogatjuk tovább élhető országunkat, szombaton 09.14.-én tartottunk utoljára nyitva, mint Medvetáncoltató étterem és pub.

Akármennyire szeretjük ezt a szakmát és szeretünk vendégül látni Titeket, ez már túlszárnyalja a tisztesség fogalmát.

Fizetünk áfát, munkaerőpiaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást, szakképzési hozzájárulást, nyugdíjjárulékot, személyi jövedelem adót, szociális hozzájárulási adót, társasági adót, turizmusfejlesztési hozzájárulást (ezt külön kiemelnénk), kamarai hozzájárulást, iparűzési adót, építményadót, élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, bérleti díjat, zenei jogdíjat, közteherviselési hozzájárulást, munkabért, rezsit, banki költségeket.

Közben tönkremegy egy hűtő, egy rostlap, emelkedik a nyersanyag, tönkremegy egy emberi élet...

Nem ér ennyit egy álom sem..

Köszönjük szépen a sok bizalmat, a sok nevetést, a sok csillogó szemet és a sok vicces pillanatot. Talán még ebben az életben egyszer kapunk lehetőséget valami jót csinálni.

(Szolnok legfrekventáltabb utcájában üzemelt ez a hely; néhány hónapja vágott bele az üzemeltető; ugyanebben az utcában bezárt egy másik, régebbi étterem is)