#horvát csapat

[kozbeszedhu]

Ötméteresekkel kapott ki a világbajnok otthonában a magyar csapat

[csajokamotoron]

Kovács Bálint: „Kihoztuk a maximumot a versenyből”

A H-Moto Team versenyzője, Kovács Bálint kategóriájában hatodik, míg abszolútban a nyolcadik helyen zárt a Maco Racing tagjaként a 101. Bol d’Oron. Az elmúlt hétvégén rendezték meg az Endurance világbajnokság 2023-as szezonjának utolsó 24 órás viadalát, a százegyedik Bol d’Ort. Kovács Bálint, a H-Moto Team versenyzője ismét a TOP10-ben végzett: a Maco Racing pilótájaként Enzo Boulom, valamint Martin Vugrinec csapattársaként megismételte a tavalyi szenzációs hatodik helyét a Superbike kategóriában, míg abszolútban a nyolcadikok lettek 47 csapat közül. A 2023-as világbajnokságot a 8. helyen zárták. Eddigi EWC-s pályafutása újabb remek hétvégéjén van túl Kovács Bálint: a H-Moto Team motorosa a Maco Racing Team versenyzőjeként újfent ott volt a Superbike mezőnyben az idei Endurance-világbajnokság újabb 24 órás viadalán. A franciaországi Le Castellet-ben, a 101. Bol d’Ort rendezték meg. A Maco Racing a 22. helyről kezdhette meg a maratoni viadalt, aminek végén sikerült odaférkőzniük a mezőny elejéhez, 693 teljesített körrel. Kovács Bálint – aki a HUMDA Academy támogatott pilótája – a 101. Bol d’Ort csapattársaival, a francia Enzo Boulommal – tavaly is már együtt érték el a fantasztikus 6. helyet – és a horvát Martin Vugrineccel megismételték a 2022-es eredményüket. A Superbike kategóriában újfent a hatodik helyen végeztek, míg abszolútban 47 csapat közül a 8. pozícióban látták meg a kockás zászlót. Ezzel az eredménnyel a 2023-as szezont a 8. helyen zárta a Maco Racing. „Nem titok, nehéz volt az edzéseken és a kvalifikáción elfogadni azt, hogy ott a helyünk, amit elértünk, vagyis a 22. helyen. Le Mans-ban és Spa-ban is sokkal jobb volt az egykörös tempónk, mint itt, ráadásul a motorerő terén is volt lemaradásunk, a tavalyi időktől is elmaradtunk. Az sem segített sokat, hogy a rajt előtt úgy két órával leszakadt az ég, és a start idején is alig volt száraz folt a pályán. Enzo ennek ellenére bevállalta a slicket, ami kifizetődőnek bizonyult, hiszen az első váltásnál már tíz helyet ugrottunk előre. Sikerült jó tempót mennünk, most semmi technikai gond nem jött közbe, és a boxban a váltásoknál sem töltöttünk el felesleges időt. A Yamaha végig bírta, és úgy vélem, ez volt a maximum, amit ki tudtunk hozni ebből a versenyből. A mostani helyezéseinkkel összetettben a nyolcadik helyen zárt a Maco, ami az évközi gondokat is beszámítva egy tisztességes eredmény” – fogalmazott Kovács Bálint. A H-Moto Team tulajdonosa, Kelemen Krisztián a helyszínen követte figyelemmel Kovács Bálint teljesítményét, akire nagyon büszke volt a verseny leintését követően. „Ezek a versenyek hihetetlen érzelmi hullámvasutat okoznak az embernek abban a 24 órában. Az elejétől fogva a tempóért és a gyors körökért izgulunk, majd a futam vége felé meg már azért, hogy ne történjen semmi különleges a versenyzővel és a motorral. Segítőként is nagyon fárasztó, nemhogy versenyzőként. Eszméletlenül ki kell tolnia a fizikai határokat minden versenyzőnek, és csak igen kevesen képesek arra, hogy konstans teljesítményt nyújtsanak az egész verseny alatt. Büszke vagyok, hogy egy magyar versenyző a legjobbak közé tartozik ebben a világbajnoki szériában is. Az számomra hab a tortán, hogy ezt a versenyző a mentoráltam. Bízom benne, hogy egyre több magyarnak tudjuk a figyelmét ráirányítani a sportágunkra és a versenyzőnkre. Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé teszi, hogy Bálint itt is büszkén képviselhesse Magyarországot” – fogalmazott Kelemen Krisztián. Kovács Bálint ugyanakkor sokat nem pihenhet, hiszen a hétvégén már a Német Bajnokság (IDM) szezonzáró futamán, Hockenheimben van jelenése. Read the full article

[budapestsanfrancisco]

How you‘re holdin’on, kiddo?*

Ez vagyok én. Kiddo.

43 évesen kiddo vagyok a cuki tulajoknak (72 és 87 éves krapekok).

Reggel beállitott egy törzsvendég egy hatalmas csomag foccacchiaval, amit innen hozott. Paul Hollywood is beugrott ide a san franciscoi epizódban (időzzünk el pillanatra kék szemei felett...). Szenvedélyes sütögetőként kb itt összeértek számomra a szálak és kiteljesedett az univerzum egy pillanatra, amikor beleharaptam a fokhagymás-rozmaringos foccachiába, de aztán menni kellett hagymát szeletelni, úgyhogy az élvezkedés estére maradt.

Kerestünk egy egyszerű sonoma county vöröst, mellé és egy kis kecskesajtot (horvát fügelekvárral, amit a safewayben találtam), aztán a péntek ezzel tulajdonképpen Mission accomplished lett. Nem tudom, hogy 3 nap után érdemes-e ilyet mondanom, de azért kimondom: ezt annyira élvezem, hogy nem is tűnik munkának. Dominique-kel ma dolgoztam együtt utoljára, holnap kezd az új helyen (őt váltottam a pultban). Alakul a csapat, Andyvel nem találkoztam még eddig, mindenki mást már megismertem. Egyedül vagyok lány.

Tegnap és ma 34 fok volt, úgyhogy késő délután mártóztam egyet a medencében, közben a kolibrik járőröztek felettem. Ahogy M szokta mondani, this is so good, it must be illegal.

*9-12-ig én voltam a pultparancsnok.

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Mitől nemzeti, egy nemzeti focicsapat

a futball világbajnokság, tudatunk előtti újra felidézésének eseményeiből azt is megtudhatjuk, miként is állnak ma a világ dolgai.

Az oroszországi helyszínnel megrendezett 2018-as futball világbajnokság még ma sem csengett le, ennek eseményei legalább is itt Pozsonyban. Férfi ismerőseimmel, barátaimmal  jóformán semmiről-másról nem lehet beszélni, mint a nagy világesemény utózöngéiről.

  Sokat sejtető videó-bejátszások, kommentek

  Bizony, utózöngéből annyi van, mint az üregi nyúlból, hiszen a világháló képbejátszásai, kommentjei, naponta, így utólag is, annyi mindenről tájékoztatnak minket – a focimeccsek végigizgulásának végeztével – hogy ezeket összerakni egy összefüggő puzzle-ba – élmény, s persze sokszor nagy-nagy csalódás.

  Ám számunkra, európai emberek számára, mégis sok tanulság vonható le a világ legjobb focistáinak, nemzeti csapatainak 2018-as megmérettetése, az ezt követő ünneplések, vagy csalódások révén. Ezekből a lamentálásokból még azt is kihámozhatjuk, miként is állnak ma a világ dolgai.

  Ugyanis,  meccsek után, a CNN amerikai hírcsatorna egyik műsorvezetője „nagyvonalúan” kijelentette: a globalizmus ünneplése volt az idei futball világbajnokság.

  Megjegyzésként írom le: minket, európaiakat ezzel a kijelentéssel kapcsolatban csak az nyugtatott meg, hogy nem a meghatározó európai hírközlő médiában hangzott el eme „becses” mondat.

  A fekete fehér képernyőn időközben „előbukkant” Pelé, Puskás, Eusebio, de Grosics és Beckenbauer is

  Mivel baráti köröm tagjai – velem együtt – jól emlékszik még a hatvanas, hetvenes évek focijára is, arra, amikor még minden ország jóformán a saját focista állományából, a helyi ligákból állította össze csapatát. A németet németekből, a svédet svédekből, a magyart magyarokból, stb.

  Emlékszem, ültünk a rádió, majd később a néha havazó, néha a – hiba nem az ön készülékében van – feliratos  fekete fehér képernyő előtt, s akkora meccsek zajlottak fülünk, szemünk előtt, akkora focista nevek hangzottak el Szepesi György, Vitray Tamás közvetítései alatt, mint Puskás, Pelé, Eusobio, Beckenbauer, Grosics, Panenka, Maradona, Albert. S még számos hatalmas sportóriás neve, mind a külföldi, mind a hazai palettáról.

  Nagy élmény volt, valódi nemzeti ünnep a világ minden focidrukker lakója számára. Mindenki örült, hiszen az övéinek szurkolt, akik szívből fociztak hazájuk dicsőségéért annak ellenére, hogy a jutalomként járó apanázs sokszor csak a dicséretig és a jó szóig ért el. Vagy töredéke volt a mai dollár és euró milliókban mért jutalomnak.

  Incidensek nélkül ünnepelték a nemzetek sajátjaikat, oda haza

  Persze, a Régi idők focija jelenet után, hamarjában rátértünk a jelenre, s a két mostani döntős csapatot jártuk körbe.

  Ugye, még  emlékezünk, hogy húsz évvel ezelőtt a franciák 1998-ban harmadszor játszottak döntőt a világbajnokságon otthon, ahol éppen a horvátokat győzték le az elődöntőben, s nyertek a Brazilok ellen. Viszont a horvátok addigi legjobb foci vébé szereplésére meghozta számukra a bronzot.

  Ekkor már mindannyian színes képernyőn nézhettük végig a Champs Elysées fölötti, vadászgépek által kiképzett nemzeti trikolórt, s láthattuk a rendben, atrocitások nélkül ünneplő boldog tömeget, a rendben lezajló Franciaországban megtartott foci vébét, az egyes résztvevők már otthon ünneplő, fegyelmezett tömegeit.

  Döntő közben, s a meccs után…

  Persze a Régi idők focija jelenet után rendszerint hamarjában visszakapcsolunk a jelenre, s a két döntős csapatot jártuk közbe.

  A mostani vb döntő főbb eseményeit is felelevenítettük:

  a Luzsnyiki Stadionban rendezett záró mérkőzés egy szerencsétlen öngóllal kezdődött, amikor is Mandzukicról került a hálóba a labda. Az egy nullás francia vezetést Perisic egy-egyre módosította, persze még a szünet előtt Griezmann gólt lőtt a horvátok kapujába. A második félidőben Mbappé és Pogba is a hálóba talált, később Mandzukic szépített. Az eredmény – négy-kettő, a franciák javára.

  Amikor elemezgettük a finálé eseményeit, egyik barátunk „bedobott” a közhangulatba egy égig érő kérdést: – gyerekek, most kik győztek? A franciák, vagy az afrikaiak?

  Hát ti is láthattátok, hogy a kiutazó „francia” válogatott csapatban, idézőjelben mondva, tizenhat nem európai volt. Vagyis többen Kamerunból, Algériából, Maliból, Kongóból származnak,  persze  néhányuk már  francia állaampolgársággal rendelkezik.

  Lett is erre nagy-nagy vigadalom, s hogy ne irányuljon a beszélgetés a rasszizmus vizeire, mivel egyikünk sem volt soha ilyen beállítottságú, barátunknak gyorsan elmondtuk, hogy ugyebár itt kiváló képességű sportolókról van szó. S az utolsó két -három évtized sport-diplomáciai „divatja” szerint az egyes csapatok légiósokkal, vagy már afrikai szülőktől Franciaországban született futballistákkal is erősítik az úgynevezett „nemzeti” csapatukat. Vagyis, maguk a franciák  alaposan „beerősítettek.”

  Poklok poklává változott ünneplések Franciaországban

  A világhálón nap mint nap újabb és újabb videó, s mobilos felvételek látnak napvilágot azzal kapcsolatban, miként is ünnepeltek a „franciák” a foci vébé után.

  A Champs Elysées-en megrendezett felvonulásos ünneplés valóban grandiózus volt, az ország különböző részeiről összegyűlt, hatalmas tömeg jogosan ünnepelhette az 2018-as, Oroszországban békésen, nagyszerű szervezés mellett lebonyolított futball világbajnokság győzteseit.

  Később, a hivatalos ünnepségek után Párizs belvárosában valósággal elszabadult a pokol.

  Habár 110 ezer rendőr biztosította az eseményt szerte Franciaországban, a kirendelt biztonsági erők parancsnokai még álmukban sem gondolták, hogy hová is fajul, egy békésnek gondolt ünneplés.

  Egy párizsi férfi videó-üzenetében a következőkről számolt be

  „A hivatalos ünneplés után a Diadalkapu közelében állva azt tapasztaltam, hogy az őshonos párizsiak rosszat sejtje, sötétedés előtt szinte futólépésben rohantak haza, hiszen kezdett a dolog eldurvulni. Amikor Párizs kellős közepén található lakásunkhoz közeledve azt észleltem, hogy első emeleti otthonunk ablakai beverve, mindenütt füst, az alattunk lévő üzletek kitört üvegű kirakatain keresztül emberek mászkálnak befelé, s kifelé, dobozokkal, s más tárgyakkal a kezükben. Utcánkban toporzékoló színes bőrűek, felborított kukák, odébb égő rendőrautók. Ilyesmit, néhány évvel ezelőtt is láthattunk itt, sátrak a parkban, rettenetes bűz. Akkor, az ablakaink alatt hetekig afrikai bevándorlók tartózkodtak  – életszerűen.

  Most, otthon anyám sírva, köhögve ájuldozott, a kihívott mentők csak a kezükben hozott hordággyal voltak képesek megközelíteni a lakást, majd anyámat ezen a hordágyon vittük, botladozva a törmelékben, szemétben, vagy kétszáz méterre álló, még épségben lévő mentőautóhoz. Nyolcvan éves anyám hetekig feküdt egy kórházban – füstmérgezéssel.”

  Hát igen. Szétvert városrészek, égő gumiabroncsok, berúgott oldalú, vagy felborított, égő rendőrautók, idegenek által megszállt tűzoltóautók, melyekről vittek mindent, ami csak mozdítható volt.

  Reggelre kosz, szemét, mindenütt, az utcákat takarító munkagépek, üzletesek, kávéház tulajdonosok, akiknek helyi civilek segítettek üzletüket rendbe rakni, a kivert kirakatokat ideiglenesen pótolni, a szemetet a reggel kihozott konténerekbe rakni.

  Az ünneplő tömeg reggelre „elpárolgott,” hiszen – szerintük – sok volt a szemét, a kirabolt üzletek, éttermek, már nem voltak számukra érdekesek.

A felvételeken, a fotókon, – melyeket gondosan átnéztünk – az ünneplés utáni reggelen, délelőtt, csakis „bennszülött” párizsiakat látni. Nem a Szajna parton sétálgatva, hanem szorgos szemétbegyűjtés, utcai takarítás közepette.

  Hát igen. Így nézett ki Párizsaz ünneplés után. Persze nemcsak a főváros, de Nizza, Grenoble, Cannes, Strasbourg, Nantes is alaposan megszenvedte a magáét.

  Amikor ezekről az eseményekről beszélgettem egy összeülés alkalmával barátaimmal, az egyik asztaltársunk megkérdezte:  – de, mi történik akkor, ha a franciák nem nyerik meg a vébét ?  – A viccnek szánt válasz nagyon gyorsan megérkezett: – akkor nemcsak a rendőr és mentőautókat, de az Eiffel-tornyot is feldöntik.

  A CNN szerinti „globalista” foci vébét Özil is megszívta…

  Amint tudjuk, Németország válogatottja, nem várt eredménytelensége révén idejekorán utazhatott haza az idei futball világbajnokságról, s a német foci háza táján országokat átívelő, akár Törökországig is elhallatszó botrány tört ki.

  Persze nem is akárki, Uti Hoeness, a Bayern München elnöke borította a bilit, s szintén nem is akárki, hanem az említett eminens csapat eminens játékosának, Mesut Özil fejére.

  Özil ugyanis köztudottan, már évek óta gyengén szerepelt a Bayernben, de amolyan „reklámarcként” így is jól jött a csapatnak.

  De nem ám a világbajnokságon. Ugyanis a kínos vereségeket a 83 milliós Németország Özil nyakába varrta, mondván:  Nemrég Törökország elnöke, Redzsep Tajjip Erdoan  mellett állva ünnepeltette magát, a róluk készült fotók bejárták a nagyvilágot, viszont, a kimondottan rossz játékával a német válogatottat „lelökte a hokedliről.”

  Ezt – ismert okoknál fogva, készakarva tette – mondták a németek. Özilnek persze, védekezésképpen  csak annyi jött ki a torkán hogy:  –  na igen, ha eredményes vagyok, akkor az égig emelnek, ha viszont rosszul mennek a dolgok, a pokolba kívánnak. Nem kívánok többet német válogatott játékosaként szerepelni.

  Kérdezem: – a politika egén gyenge lábakon álló török-német viszony begyűrűzött a légiósokat szintén  alkalmazó német, „nemzeti” focicsapat berkeibe is?

  Kedves jelenetekből is akadt szép számmal

  Soha nem felejtem el azokat a képsorokat, amikor a japán szurkolók meccs után, szorgos méhecskék módjára kitakarították maguk után saját szurkolói zónájukat.

  Ugyanezt tették a japán, ismétlem a japán nemzeti csapat tagjai is. Azért írtam le az ismétlem szócskát, mert barátaimmal a szemünket is kinézhettük, a japán csapatban csak japánt láttunk – máshoz szokott európai szemeinkkel.

  Ők is, a szerencsétlenül elvesztett meccsük után kitakarították maguk után az öltözőt, s még egy cédulát is hagytak a padon, efféle felirattal:  mindent köszönünk a világbajnokság rendezőinek, igazi vendéglátói szeretet övezett minket is, a Japánból érkezett szurkolóinkat is. Hálásan köszönjük.

  Na, kérem. Ilyen  csuda is leledzik még ebben a világban. Persze, lassan-lassan, valakik, valahonnan minket, Európaiakat is – máshoz, másra szoktatnak.

  A horvátok otthoni, ünnepi tangóját öröm volt nézni

  Magyarként, húzott a szívem a horvátokhoz, nekik kívántam a világbajnoki aranyat. Persze, ha bele gondolunk abba, hogy egy négy és félmilliós nemzet, amelyik nem is olyan rég keveredett ki egy eszetlen, egyik ebben érdekelt félnek semmi jót nem hozó háborúból, akkor le a kalappal előttük. A horvát ezüst – szerintem legalább is – ma már fényesebben csillog a világ futball történetének egén, mint a francia arany – az említett okokat is figyelembe véve.

  S szimpatikus volt a horvát csapat névsora is. Ők horvátok voltak, prüszköljön reám bármilyen intenzitással is a bal liberális, vagy pontosabban ál liberális véleményt mondó „agglomerátum”. Ők bizonyítottak, s még csak szégyenérzetük sincs amiatt, hogy csapatuk nem „globalizálódott.”

  De azt is öröm volt nézni, ahogyan a horvátok megünnepelték sikerüket Zlatko Galic, a nemzeti válogatott kapitányával együtt, aki nyakában hordott keresztjét a meccs alatt nem egyszer megérintette. Ünnepeltek, amolyan hagyományos európai módon.

  Az éjszakai örömünnep után, másnap még a szemetet is összeszedték maguk, horvátok, horvátok után. De másnap, egyetlen rendőrautó oldalát sem kellett kikalapálni,  országukban egyetlen üzletet sem raboltak ki – örömük „jeléül.”

  A bevezetőben megjegyeztem: a futball világbajnokság, tudatunk előtti újra felidézésének eseményeiből azt is megtudhatjuk, miként is állnak ma a világ dolgai.

  Ugye, a puzzle kockák egymásba rakása, a fent idézett események tanulságai is azt árulták el, hogy továbbra is maradjunk meg a hagyományos európai értékek követőiként.

  No meg, dicsérjük meg a japánokat is. A világbajnokságon ők is bizonyítottak glóbuszunk minden értelmes lakója előtt, hogy nemes hagyományaik révén, igazi, disztingvált nemzetként tudnak viselkedni.

  Kalita Gábor

Nyitókép: thebangladeshtoday.com

[gumistoplis]

Státuszjelentések:

Marci: Az U14 lenne a korosztálya, de eggyel följebb véd, már rendes nagy pályán, bajnokság, NB II. dél-nyugati csoport, második számú kapus, 10-15 perceket kap meccsenként a PVSK-ban. Ahhoz képest, hogy öt évvel ezelőtt, amikor elkezdte a focit, pár hónapig eggyel kisebbekkel edzett, ez elég komoly fejlődésnek tűnik. Amúgy az U15-öt úgy kell elképzelni ma már, hogy 170 centi alatt nem nagyon van senki (ő 170 körül van most és már nagyobb a lába, mint az enyém), a magasabbak simán 180 felettiek és olyan testalkatuk van, mint a “mi időnkben” a fejlettebb 18 éveseknek.

Bazsi: pont ma szóltak, hogy holnap délelőtt az eggyel idősebbekkel kell edzenie, azaz a PMFC U12-vel, nem volt még ilyen, néhány csapattársa edzett / játszott már feljebb, ő még nem. Tulajdonképpen ő ugyanaz a nagyon megbízható, nagyon kiszámíthatóan teljesítő játékos, mint volt hatévesen, hétévesen, nyolcévesen, stb. Ritkán nyújt extrát, de szinte soha nem játszik rosszul. Szerencsés alkat, leperegnek róla a negatív dolgok, edzői beszólások, egyebek, de azt azért látom, hogy ha a pálya mellől is kap támogatást, sokkal jobbat nyújt az átlagánál. Alapvetően védekező játékos, de ha néha feltolják, gólt is tud rúgni. Nem cifrázza, nem tolja magát előtérbe, pedig időnként szerintem muszáj lenne. Nagyon érzi a csapat számára hasznos megoldásokat. Erős a pozíciója a csapatban továbbra is, tavaly megszavazták csapatkapitánynak a többiek. (A képen ő látható, amint éppen kapura lő a múlt hétvégi sellyei futsal megyei döntőben. Megnyertük.)

Domi: Óriási öröm volt, amikor tavaly januárban visszatért a focihoz a kosárlabdától. Azóta egyre jobb, egyre bátrabb, egyre megszállottabb. Hétvégén, ha nincs torna vagy meccs, menni kell vele focizni, gyakorol. Még mindig megvan a túlsúlya, de szerencsére magas, a legmagasabb a csapatban, az U9-ben. A túlsúlya ellenére robbanékony, ha egyszer ledobja ezeket a kilókat, egészen komoly sebessége lehet. Egészen kis helyen is képes nagyon gyors cseleket bemutatni, nagyon jól helyezkedik, emiatt kiváló védőként, de érzi a kaput is, emelett lát a pályán és bár imád cselezni, passzol, ha kell. Nagy a respektje csapaton belül a többiek és az edző részéről is, ami iszonyúan feldobja, imád focizni, imád edzeni.

Én: rengeteg kétségem volt, amikor ez a kaland öt éve elindult, most sokkal több van. Majd kifejtem részletesebben egy külön posztban, mi a bajom, de addig annyit, hogy amikor egy horvát fociedző ismerősömet kérdeztem, szerinte mi a baj a magyar utánpótlásképzéssel, annyit mondott, hogy ő azt látja, sémákat tanulnak a gyerekek, nem engedik őket kreatívnak lenni, ÉS NEM ENGEDIK ŐKET GYEREKNEK LENNI, ami nagy baj.

[algebraicvarietyshow]

uruguayi bíró lesz a francia-belgán

ez most ilyen szabály lesz, hogy a bíró olyan országból jön, amelyiket egy körrel hamarabb kivert az egyik csapat? argentín bíró volt a francia-uruguayon, szerb a brazil-belgán (jó, ott nem egy körrel hamarabb volt), argentín a horvát-dánon, szenegáli a belga-japánon

[metalindex-hu]

Guano Apes, King’s X

Guano Apes, King’s X - https://metalindex.hu/2022/02/06/guano-apes-kings-x/ -

Ma egy kétfogásos degusztációs menüt terveztem feltálalni, egy habkönnyű elő- és egy laktató főétellel, ám egyikükről kiderült, hogy nem az, amiként emlékeztem rá.

Guano Apes: Proud Like a God (1997)

Életem első „metalos” Sziget Fesztiválján, 1999. augusztus 6-án az Apocalypticát és a Guano Apest láttam élőben, és annyi mindenképpen megmaradt ebből az élményből, hogy mekkora sláger volt akkoriban az Open Your Eyes és a deszkás-himnusszá vált Lords of the Boards, milyen jó volt ugrálni rájuk a tömeggel a színpad előtt. Később nem megvettem, hanem valamelyik szerkesztőségben valahogy hozzájutottam a német csapat első két lemezéhez műsoros kazettán, amiket mindössze egyszer vagy kétszer hallgattam meg, aztán bekerültek a fiók mélyére.

A ’90-es évek második fele zeneileg sokunk számára zavaros időszak volt: rengeteg új banda tűnt fel a színen, akik valami furcsa, mégis kemény zenét játszottak, a nehéz fémet alternatív, funk és hip-hop elemekkel ötvözték. A nu metal képviselőit ugyanúgy nehéz volt elkülöníteni a „hasonló, de mégsem az” bandáktól, mint hat-hét évvel korábban a grunge-ot az egyéb, rendhagyó zenét játszó rock/metal csapatoktól. A Guano Apes-re számos címkét ragasztottak (alternatív rock, nu metal, funk metal stb.), és e lemezüket hallva úgy sejtem, többféle közönségnek is megpróbálták eladni őket.

Ami megtévesztő lehet, hogy míg nagy slágereik a keményebb vonalat képviselik, a többi szerzemény lágyabb, kísérletezőbb, egyik-másik popnótának is simán elmenne, a rádióbarát simulékonyságtól azonban így is messze vannak. Ennyi idő távlatából úgy emlékeztem a lemezre, hogy több rajta a fémes megszólalás, de nem: a súlyos gitárok csak ritkán dörrennek meg rajta. Ami az anyag fő élményfaktorát jelenti, az a horvát származású, de már Németországban született énekesnő, Sandra Nasić produkciója: provokatív hangja hol bedurvul, hol ellágyul, összességében pedig erőteljes, karakteres orgánum. Egyértelműen ő a zenekar arca, a hangszereseknek sem a nevét, sem a fizimiskáját nem tudom felidézni.

A lemezen számos olyan nóta vagy momentum van, amely metalos mércével mérve nem üti meg a szintet, így megfordítottam a dolgot, és azokat a pillanatokat gyűjtöttem össze, amelyek viszont keményebben szólalnak meg. Azt gondolom, az Open Your Eyes és a Lords of the Boards ilyen tekintetben teljesen rendben van: Sandra hangja és a gitár is elég durva bennük, plusz jó húzásuk is van a daloknak. A refrénre az egyébként lágyan andalgó Maria is bekeményít, plusz a basszus is szinte mindvégig ott sétál mellettünk a járda szélén.

Megjegyzem, a mostani újrahallgatást megelőzően csak a két slágernótára emlékeztem, a többiről meg nem mondtam volna, hogy durvább vagy poposabb számok. Éppen ezért volt kellemes meglepetés a kótyagos gitárral, rappeléssel, scratcheléssel induló Crossing the Deadline, amelynek refrénje igazi dühbomba: Sandra énekére férfivokál kontráz rá, majd a frontember egy kis halandzsával is megbolondítja a főtéma végét:

Cross the line you will suffer (No bridge, just one step) Cross the line you will suffer (No bridge, no way back) Cross the line you will suffer (Better give up, better stand up) Cross the line you will suffer (Better give up, better shut up)

Néhány hete ez a kedvenc dalom az albumról.

Talán az a megtévesztő, hogy a szerzeményekben a zenészek egyszerre öntik ránk a hideget és a meleget: a Mariához és a Crossing…-hoz hasonló a helyzet a We Use the Pain-ben is: az elején és a verzékben lazáznak, a refréneket viszont rendesen megpörgetik. A Wash It Down punkba oltott, idegbeteg alternatív muzsikája minden, csak nem mainstream muzsika; egy húzós, bár nem kemény groove-ot néhány pillanatnyi szving, majd hardcore-os durvulás követ. Őrület!

A Suzie basszus- és gitárjátékában jól felismerhető a Korn hatása, az albumot záró Tribute-ban pedig az Alice in Chains harmadik albumának borultabb pillanataira hajazó muzsikával nyúzzák az idegeinket.

Igazi vegyes felvágott a Proud Like a God, de mivel már minden dal (újra) jó ismerősöm, abszolút hallgathatónak tartom az anyagot.

King’s X: Tape Head (1998)

Bár alapvetően lágyabb húrokat pengetnek, a texasi bandának a keményebb zenék rajongói körében is nagy respektje van. Én többször is igyekeztem megbarátkozni velük, de sosem váltak igazán a kedvenceimmé. Sokáig kerülgettem őket, aztán az Ear Candy album egy barátom révén „csak úgy” betoppant az életembe, és mivel tetszett, már a folytatás elől sem zárkóztam el.

A Tape Head megszerzésének azonban különös története van. Az egykori MCD zeneáruházban vettem egy műsoros kazettát (talán Jerry Cantrell Boggy Depotja volt az), amiről a magnóba helyezés előtt kiderült, hogy elszakadt benne a szalag. Visszavittem a boltba, a pénzt nem adták vissza, helyette viszont választhattam egy másik hanghordozót. Néztem, kerestem, de nem igazán találtam olyat, ami a kedvemre való lett volna, így végül jobb híján esett a választásom a Tape Head-re.

Szerintem a sötét, nyomasztó borító volt az, ami alapvetően meghatározta az anyaggal kapcsolatos benyomásaimat, ugyanis annyira nem tetszett, amit hallottam, hogy talán nem is pörgettem le egynél többször. Persze akkoriban sem ez volt nálam a fő zenei irányvonal: a ’90-es évek végén olyan csapatok számítottak nagy kedvenceimnek, mint a Dream Theater, a Gamma Ray, a Paradise Lost, a Corrosion of Conformity, a Type O Negative és Marilyn Manson. Ám újra elővéve és jó párszor lejátszva a King’s X hetedik stúdióalbumát, azt mondhatom, hogy akkoriban simán „félrehallottam” őket.

A Tape Head semmivel nem tartalmaz rosszabb vagy depressziósabb muzsikát, mint elődje, a két évvel korábbi Ear Candy. (Mindenről azok a fránya borítók tehetnek! ) A megszólalást alapvetően meghatározza a frontember, Doug Pinnick jellegzetes orgánuma, akinek a hangját a nyitó nótában (Groove Machine) ráadásul megduplázták. A dalban a másik két hangszeres is leteszi a névjegyét: Ty Tabor gitáros jellegzetesen torzított gitárja és Jerry Gaskill egzotikus törzsek dobjait idéző szólója is nagyban hozzájárul az ütős előadáskezdéshez.

Már a feszesen induló Fade-ben is felhangzanak a King’s X védjegyének számító dallamos vokálok (Tabor és Gaskill), az Over and Over pedig egy csodálatos érzelmes nóta, szép szöveggel és tele finomsággal, gyengédséggel – úgy, hogy közben a refrénben ott van az erő, a lendület. És a slágerparádé így folytatódik, egészen az utolsó stúdiónótáig, amire a King’s X-hez nem szokott fülek akár azt is mondhatnák, hogy egyhangú produkció. A dalok tempója, tónusa nagyjából ugyanaz, bár az Ocean-t például Tabor énekli, és a végére is tartogatnak egy kis meglepetést, először a lemez leggyorsabb dala, a World, majd pedig egy New York-i koncertfelvétel képében. Utóbbi vendége a régi cimbora, Wally Farkas, a Galactic Cowboys gitárosa, aki itt nagymamahangon nyávog-nyekereg-visít egy improvizatív, erősen jazzes szerzeményre. Amennyire rendhagyó, ugyanannyira fárasztó darab is… Vegyük úgy, hogy opcionális hallgatnivaló, bár ez is szerves részét képezi a Tape Head setlistjének.

Kellemes csalódást okozott az album újrahallgatása, azonban általa egy időre újra elteltem a King’s X muzsikájával, nem érzem szükségét, hogy tovább mélyítsem még mindig bimbózó félben lévő kapcsolatunkat.

[rugdesfuss]

Anglia - Horvátország

Kezdjük a pozitívumokkal. Volt egy hónappal ezelőtt élő ember, aki elhitte volna, hogy az a Trippier, aki még a klubcsapatában sem állandó kezdő, gólt lő egy világbajnoki elődöntőn? Hát olyan, aki beveszi azt, hogy Anglia egy félidőn át lefocizza a Modriccsal, Rakiticcsal, Mandzukiccsal felálló horvátokat? Meg hogy egyáltalán, ilyen közel legyen egy vb-döntő? Innét nézve nincs miért mérgelődni, de azért egy ilyen meccs után mégis van, nagyon is.

Ugyanis ez egy megnyert meccs volt, az első félidőben tényleg a helyzetkihasználást nem számítva egy szava se lehetett senkinek. Eleve az, hogy Trippier becsavar egy szabadrúgást (gyaníthatóan az elsőt az életében), és aztán jöhetett volna még két másik gól legalább. Anglia legjobb félideje volt ez ezen a vébén, de hiába. A szünet után ugyanis egy másik horvát csapat jött ki a pályára, és sajnos az angolok nem tudtak erre reagálni. Többször is bíráltuk már Southgate-et, amiért meccs közben nem nagyon tud vagy nem akar változtatni, és most is ez történt, de ezúttal nem úszta meg.

Mindháromszor posztra cserélt (a negyediknél már minden mindegy volt), meg sem próbált változtani azon, hogy gyakorlatilag nem volt középpálya, Hendersonnak egyedül kellett felvennie a versenyt Modricékkal, amire simán behozhatta volna Delphet vagy Loftus-Cheeket, de nem tette. Ami pedig most már tényleg külön érthetetlen, az a Dele Allihoz való ragaszkodása: nincs más edző a világon, akinél ő végigjátszhatta volna nemhogy a 120, de a 90 percet se. Ráadásul ma Lingard se tűnt frissnek, Sterlingnek viszont talán a legjobb meccse volt ez - őt erre lecserélte. Southgate-en kívül a csapatkapitány, Kane is csődöt mondott a kritikus pillanatokban - ő már a svédek ellen se mutatott sokat, most viszont kifejezetten csalódás volt a játéka, az elhibázott ziccereiről nem beszélve.

Csak remélni tudjuk tehát, hogy alaposan kielemzik majd ezt a meccset is, Southgate pedig tanul a hibáiból, mert egy kevésbé naiv hozzáállással még ez a meccs is nyerhető lett volna. Tudtuk előtte is, hogy egyénileg a horvátok jobb futballisták, de csapatként Anglia eddig egységesebbnek tűnt, most viszont az első félidőt leszámítva sajnos ők voltak jobbak és megérdemelten jutottak a döntőbe.

A vb előtt az volt az igazi tét, hogy fel tudja-e rázni ez a csapat a közönségét, és el tudja-e űzni a közönyt, amely évek óta körülvette a válogatottat. Ez maximálisan sikerült, sőt, sikerült is kicsit túllőni a célon azzal, hogy a felhevült szakértők már a döntőben látták a csapatot a meccs előtt, de ez speciel nem Southgate hibája. Azok után, hogy két éve Izland ejtette ki Angliát, és előtte egy Algéria vagy Costa Rica legyőzése is megoldhatatlan feladatot jelentett, felüdülés volt látni egy olyan angol válogatottat, amely az utolsó pillanatig harcolt a futballgyilkos Tunézia ellen, földbe döngölte Panamát, teljesen megérdemelten jutott tovább a földkerekség legmocskosabban játszó válogatottja, a kolumbiai ellen, és simán verte az addig mindenki mást megoldhatatlan feladat elé állító svédeket.

És az egészben a legjobb, hogy ez csak a kezdet. Elég, ha csak annyit mondunk, jelenleg az U20-as és az U17-es világbajnoki címet is Anglia védi, és az igazán tehetséges játékosok még csak most törnek be a felnőtt fociba. Ha Southgate és a szövetség nagyon nem kúr el valamit, akkor ez a mostani angol válogatott tényleg onnan indul, ahol a németek tartottak tíz éve: ennek a csapatnak a magja adott, és a következő években csak be kell építeni a fiatalok közül a legjobbakat. Igaz, akkor már nem lehet azt mondani egy elbukott vb-elődöntő után, mint most, hogy jó, hát bosszantó, de a lelkünk mélyén úgyis tudtuk, hogy ez túl szép lett volna.

[mellonthewhitegoldie]

Dalmát túra Mellonnal, avagy az első közös nyaralás

2020.07.20.

Nagyon vártuk már a korábban lebeszélt két hetet, hiszen egyikünk sem volt idén még egy napnál többet szabadságon. Mivel június végén a Covid-esetszámok szépen alakultak, ezért kinéztünk egy kellemes, vízkapcsolatos pecót a horvát tengerpaton Krk szigetén. Aztán jött Novak Djokovic, meg a koszovói apácák, akik úgy döntöttek, hogy lefertőzik a fél országot. Aggasztó hírek jöttek a dalmát vidékről az indulásunk előtt. Egy esetleges karantén nem opció számunkra, úgyhogy ha ezzel jár a nyaralás, akkor lemondjuk és sajnos elbukjuk a szállást. Gulyás Gergely zónákra vonatkozó bejelentését már az esélytelenek nyugalmával vártuk: Horvátország zöld táblát kapott. Mi van?! Gyors kaja rendelés, irány pakolni, biztosítás kötés, beutazási engedély kitöltés, Lukának, a házigazdának üzenet. A kutyának mi kell? Póráz, nyakörv, hám, szájkosár, 4 törölköző, sátor, fekhely, fekhely minek?, fekhely ki!, játék, vízi játék, szárazföldi játék, rágóbot, kaja, mérőpohár, tálak, hosszúpóráz, méghosszabb póráz. Szerencsére nekem elég egy strandpapucs, meg a fürdőgatya. Éjjel 11:30-ra értünk le Klimno faluba, amire a kis csapat már nagyon kitikkadt.

Hat napot töltöttünk a szigeten. Kinti kutyaként az apartmanban alvás is kiválóan működött. Az első pár napban még 5-kor, heves arconlihegéssel jelezte, hogy ideje kipattanni a toilettre. Alvajáróként baktattam vele a kikötőben, miközben a helyi éttermek vidám alkalmazottai tépkedték az elszáradt petúniákat: “- Na pössents már, haver, mennék aludni, nyaralunk!” Bármi is történjen a nap során a reggeli és az esti kuláztatás szuper keretet ad neki.

Horvátország méltán híres kutyabarát voltáról, ezért külön Plaza Za Pse-ket hoztak létre, mely egyszerűen kutyás strandot jelent. Kriszti kinézett egyet, bedobtuk hátra az ebet majd célba vettük az egyik ilyen helyet. Megvallom, erősen tartottam ettől. A képzeletemben kutyagumival erősen szennyezett, félkegyelmű gazdákkal dúsan tarkított terület, egymással verekedő vérszomjas fenevadak és hasonló képek cikáztak a gondolataimban. Milyen lehet ez, valami vízparti kutyafuttató? Ha ez így van, azt hiszem most láttuk utoljára a Mellont. Meglát valamit aztán a rosseb sem imádkozza vissza. Útitársnőm persze próbált nyugtatni: - Fogalmam sincs milyen, de biztos jó lesz. - Kösz szép’! Végül szertefoszlottak a rémképek, semmi hasonlót nem tapasztaltunk, a kuszikat pórázon, egymástól kellemes távolságban helyezve tartották.

Végül négy strandot látogattunk meg. Cizici mellett található egy apró kavicsos, szórványosan fákkal ellátott szakasz. Itt könnyen becaplathanak az ebek a vízbe. Alapból hosszúpórázon tartottuk a kutyát, de miután ketten maradtunk egy hasonszőrű, korú labradorral, a gazdával megbeszélve elengedtük őket. Bebarangolták a partot, sőt mi több egy két beugróval arrébb nudizó házaspár nyakába vetődtek a játék hevében, amire hangos sikongatás volt a válasz. Mire odafutottam, már félig felöltözködve hajkurászták az ebeket. Sűrű elnézések közepette vettem újra pórázra a fenevadat. Újdonsült angol barátunk egy félmosoly kíséretében csak annyit mondott: ”Relax! It’s a dog beach!”.

Klimno partján is találtunk egy nyugodt szakaszt, ahol egy idősebb goldieval pajtizhatott a kishaver. Mellon megőrül a vízért, ezért nem esett nehezére kihozni a bedobott tárgyakat, vagy amikor mentünk csobbani, heves tempóban a megmentésünkre sietett. Amint odaért egy határozott mancscsapással Zorro jelet vésett a mellkasunkba, majd büszkén tovább evickélt.

Sole, árnyékban egyáltalán nem bővelkedő és Porat csöppnyi, ám festői strandja nekünk annyira nem jött be. Hogy mit meg nem teszek a kutyáért, egy tetves árnyékoló sátrat próbáltam összerakni első nap. Kriszti vette, hogy ez majd milyen jó lesz a Mellonnak a napon. Ezúton üzenem, annak, aki ezt kitalálta, hogy húzd már fel a tengerparton heves szélben, majd, ha ez sikerül, mint ahogy nekem is bő 45 perc alatt, szúrd le a köves talajba, havercsótány! Miután a sziklák sem tartották egyhelyben, kénytelen voltam csalódottan lebontani. Ha holnap megjelenik youtubeon a performanszom, akkor ne csodálkozzatok, csak nyomjatok egy likeot.

A gasztronómiának is tudtunk hódolni, hiszen mindketten nagy rajongói vagyunk a tenger gyümölcseinek. A vacsorákat Mellon rendszerint az asztal alatti alvással töltötte. Végre kicsit békén van hagyva. Minden alkalommal megkérdezzük, hogy kutyával bejöhetünk-e, melyre legtöbbször meglepett “természetesen” volt a válasz. Úgy látszik erre más az evidencia. Továbbá bárhol jártunk, mire leültünk már tették is le vizestálat az eb elé, egy jó adag simogatás mellett. Egyik este egy Krk-i sikátorban lévő hangulatos étterem teraszára húzódtunk be. A kis kurvinyek az arra járó turistáknak meg hanyatt dobta magát a sikátor kövén, ingyen hasvakarás reményében. Bezsebelte a szeretet, mindenki hatalmas mosollyal konstatálta, hogy micsoda zabálnivaló jószág. Egy helyi néni a mogorva férjétől lemaradva, odasúgta a Krisztinek: - Inkább tíz kutya, mint egy férfi! és sanda pillantásokat vetve rám. Majd az ténfergő magyar család jegyezte csak meg szánakozva: “- Jajjj, milyen kis bánatos. Biztos unatkozik.” “- Aha! Jobb világa van, mint bármelyikünknek!”

Mellon is nassolt ám, hódolt a gasztroélvezeteknek. Dobrinjban érett fügét porszívózott be egy terebélyes fa alól, Klimnoban a strandon, pedig döglött szardíniaszerű halakat kapart ki a parti kövek közül.

A nyaralásunk felettébb máshogy alakult, mint az eddigiek. Ismerjük egymás ritmusát, nagyrészt alkalmazkodtunk is a másikhoz. Kriszti városokat, éttermeket és különböző speckó strandokat szeret felfedezni. Én várakat, a legeldugottabb helyen álló ezeréves kolostorokat, még régebbi olajfákat, aminek gyógyító ereje van a helyiek szerint. Na hát ebből most semmi sem valósult meg, mert volt velünk egy Mellon, akit még nem ismerünk ilyen jól, hogy mit is szeret. Nagyon jól viselkedett ettől függetlenül, élvezte a közös időtöltést, de leginkább a korlátlan fürdőzésért volt oda. Kezdetnek kiváló volt ez így. Jövőre talán már bátrabban tudunk kószálni, több helyet megismerni. Ezúttal biztosan maradt feltérképezetlen terület, de nem is bánjuk. Végre egyszer utazásaink során pihentünk is.

[melloncroatia]

DAY ONE

Sziasztok drága barátaink!

Sokat agyaltunk Krisztivel, de végül is arra jutottunk, hogy a COVID sok mindent eltiporhat, de velünk akkor sem cseszik ki. Ha a csillagok állása kedvező lesz és minimális esély van rá, akkor útra kelünk és nem engedjük az éves pihenésünket sutba dobni. Vacilláltunk rajta, hogy idén belföld legyen-e porondon, menjünk-e Vonyarcvashegyre a pedagógusüdülőbe nosztalgiázni, aztán, ha egy héten keresztül esik, majd rexezünk a közösségi helyiségben és megnézzük a Kis hableányt VHS-en. Végül felvillant egy reménysugár, miszerint a horvátok még nálunk is keményebben arcul törölték a vírust, így az esetszámokat tekintve jobban járunk az Adriával, mint a Lido-stranddal.

Nagyon vártuk a szabadságot, melyet azzal indítottunk, hogy Szarvason ugrottuk meg hagyományszerűen, idén már negyedjére a nagyvizet. Szuper kirándulás volt, de az eb kimaradt belőle. A horvát túrát vele terveztük, Krk szigetét, Klimno falucskát néztük ki, ezért le is csaptunk egy partkapcsolatos fajin kis pecóra Airbnb-n. Na nem egy zalavári village cottage, de a célnak megfelel. Luka a házigazda számtalan kedvezményt beígért. Kostenlos a kutya, meg gratis a SUP. Egy baj van csak, vagyis kettő. A koszovói apácák, meg Novak Djokovic. Ezek a szerencsecsomagok úgy lefertőzték az amúgy kézfertőtlenítőben fürdő horvátokat, hogy egyből kitört a második hullám. Napról napra nőtt az esetszám, amikor is országunk vezére, az azóta szállóigévé vált bombát vágta a letenyei határon várakozók közé: „Idén kevesebb Adria, több Balaton”. Szombaton szokásunkhoz híven lejátszottuk a meccseket, amiben már elég nagy rutinunk van. Estére eljutottunk oda, hogy lemondjuk az egészet, bukjuk a zsét, mert hazaérvén nem opció a karantén. A vasárnap hajnali indulás helyett, füvet nyírtam, kutyát sétáltattunk, mindezt erőltetett nyugalommal. Majd 11-re úgy készültünk be az M1 elé, mint amikor Usain Bolt Rioban lépett a rekortánra a 100 méteres síkfutás döntőjében. Annyi a különbség a híres verseny kapcsán, hogy ezúttal Gulyás Gergely kapta a négyes pályát. Nem szaporítom a szót, a legnagyobb meglepetésünkre Horvátországot zöld zónába sorolta a kormány, amire csak egy halk: „Elmentek Ti a jó picsába!” hagyta el a számat. Gyors kaja rendelés, irány pakolni, biztosítás kötés, beutazási engedély kitöltés, Lukának üzenet, anyámnak jelentés. A kutyának mi kell? Póráz, nyakörv, hám, szájkosár, 4 törölköző, fekhely, fekhely minek?, fekhely ki!, játék, vízi játék, szárazföldi játék, rágóbot, kaja, mérőpohár, tálak, hosszúpóráz, méghosszabb póráz. Szerencsére nekem elég egy strandpapucs, meg a fürdőgatya. Végül fél ötkor indult útnak a csapat, egy kellemes nettó 5 és fél órás etapnak. Két megállóval letoltam a távot, majd telefonon előkerítettem Luka anyját, hogy nyissa meg az apartmant. Gondolom a fiacskája, nem ért rá, mert éppen a baskai turista nőket hajtja a tőlünk csivázott lettán. A néni nagyon kedves volt, egy üveg borral várt, melyet abban a szemvillanásban meg is nyitottam és lezavartam két pohárral. Elrendeződtünk, megetettük a Mellont, majd hulla fáradtan estünk az ágyba. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy Kriszti bökdös: - Csukd be a szemed! - Szerinted mégis hogyan szoktam aludni? Türelmi időt nem hagyott, egyből felpattintotta a villanyt, majd elindult az őrületes szúnyogvadászat. szerintem Luka jövő héten meszelheti újra a kecót, a Doom 3-ban nem volt ilyen vérontás. Miután a főellenség is kivégzésre került, végre visszaaludtunk.

Nehéz egy nap volt, leginkább érzelmi oldalról. Azt a nyaralást, amit szombaton már elvetettük, most mégis éljük. Nem készültünk fel, lesz, ami lesz. Van velünk egy kutty, tehát nem tudjuk az önző hedonista életmódunkat tovább vinni, de ez nem is baj. Idén nem jött össze a Volton, ezért most itt pótolunk, és tényleg lemegyünk kutyába. Kész öröm, hogy nem kell hozzá egy hektoliter vodkaredbull.

[hirzilla]

Európai Játékok: elkészült a sorsolás asztaliteniszben https://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/nemzetisport/2019/06/21/europai-jatekok-elkeszult-a-sorsolas-asztaliteniszben/?feed_id=39709&_unique_id=5d0d0cab6e1c3 Elkészítették pénteken a szombaton kezdődő, olimpiai kvótaszerző asztalitenisz-verseny sorsolását a minszki Európai Játékokon. HirdetésEnnek alapján egyesben Pergel Szandra, Ecseki Nándor és Szudi Ádám egyformán a második fordulóban kezd szombaton, míg a hatodik helyen kiemelt Póta Georgina egy nappal és egy körrel később, a legjobb 32 között kapcsolódik majd be a küzdelmekbe. Pergel (71. a világranglistán) a belga Nathalie Marchettivel (157.), Ecseki (123.) a horvát Andrej Gacinával (76.), Szudi (142.) pedig az orosz Kirill Skacskovval (52.) csap össze a viadal nyitónapján.A Szudi, Pergel vegyes párosra – vasárnap – Pavel Platonov és Nagyezsda Bagdanova személyében hazai duó vár majd a negyeddöntőbe jutásért, míg a magyar női csapat (Póta, Pergel és Madarász Dóra) harmadik kiemeltként csütörtökön, a legjobb nyolc között kezd, s még ellenfélre vár.Asztaliteniszben a férfi és női egyéni verseny dobogósai (3-3), illetve a női és férfi csapatverseny, valamint a vegyes páros aranyérmesei kvótát szereznek a jövő évi tokiói olimpiára. Az eseményről a Nemzeti Sportot tudósítja: Lakner Gábor.

[uteofficial]

Immár hagyománnyá vált, hogy a szezon utolsó, családias hangulatú nemzetközi versenye június első hétvégéjén kerül megrendezésre. Harmadszor látogatott el hozzánk az olasz kerekesszékes Albatros csapata, akik 2 évvel ezelőtt mindenkit meglepve megnyerték a kupát. Két orosz női szenior korú csapat is érkezett idén hozzánk, valamint a siket horvát női válogatott, illetve egy szlovén-magyar vegyes team, és világbajnoki résztvevő holland játékossal felvonuló magyar csapat is játszott - utóbbiak nyerték idén a kupát, tagjaik mind Európa- vagy Világbajnoksági résztvevők, ebben az összeállításban most játszottal először (klubunkat Kalocsay Ottó, illetve nővére, Vera képviselte a csapatban, aki évekig a Team Palancsa tagjaként játszott válogatottként). Az egyetlen tisztán UTE csapat, a Four-Four Női 5. helyezést ért el a 10-ből. Gratulálunk az eredményekhez :) A jégpálya már olvad, szép nyarat, jó pihenést mindenkinek! :) :) https://www.instagram.com/p/BydYz4bhioI/?igshid=y0ajpscxsvfo

[korkep-blog]

A teljes horvát válogatott a hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlotta fel a vb-s pénzjutalmát

Nem mindennapi cselekedet!

Hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlotta fel a világbajnokságon döntős horvát labdarúgó-válogatott a teljes pénzjutalmát.

  A Zlatko Dalic szövetségi kapitány, valamint a játékosok és a teljes stáb által a nemzeti együttes Facebook-oldalán közzétett nyilvános levélben felhívták a figyelmet az ország nehéz helyzetére, s reményüket fejezték ki, hogy ezzel a gesztussal legalább néhány gyerek nyarát szebbé tudják tenni.

  “Sok gyermek van, aki még nem látta a horvát tengerpartot, pedig mindenki megérdemelné, hogy legalább egy hetet eltöltsön ott”

  – írták közleményükben a csapat tagjai. A horvát válogatott döntős szereplésével 28 millió dollárt (7,7 milliárd forintot) keresett a világbajnokságon. A vasárnapi döntőben a francia csapat 4-2-re nyert.

  MTI

Nyitókép: a Nemzeti Sport Online facebook-oldala

[gumistoplis]

Arany meg hat gól (kettő jobbal)

Szombaton és vasárnap először vettünk részt olyan tornán Balázsékkal (U9), ahol több volt a külföldi (horvát és román), mint a magyar csapat. Talán a legjobban szervezett, és legigazságosabb lebonyolítású kupa volt eddig ez a szigetvári. Három csoportba sorolták a 15 csapatot. A szombati dobogósok a vasárnapi középdöntőbe jutottak, a gyengébben szerepelteknek pedig rendeztek szintén vasárnap egy vigasz kupát. A középdöntőben újra csoportokba kerültek a csapatok és az itteni helyezésük alapján játszottak helyosztókat. Magyarán az igazán jó eredményhez szinte minden jó csapatot muszáj volt megverned, egy esetleges szerencsés sorsolással semmire sem mentél. Ja és még egy nagyon fontos dolog: 18 perces meccsek voltak, nem 12 percesek, mint általában ezeken a téli tornákon.Ennyi idő alatt ki kell derülnie, melyik a jobb csapat.

Két csapattal indultunk (fekete és piros, 6+1 fő), Bazsi a feketében volt a két szintén ex-PVSK-s csapattársával együtt. 

Szombat:

PMFC fekete - Szigetvár 9-0 (jó kis felhozó meccs volt, Balázs két gólt lőtt, az egyiket jobbal)

PMFC fekete - FC Cluj 5-1 (régen láttam tőlük ilyen játékot; hátrányból áltak fel, de egy percig sem volt kétséges, melyik a jobb csapat; a román edző olyan ideges volt, hogy a lefújás után kikérte a srácok igazolását; Balázs rúgta az első két gólunkat, ő fordította meg a meccset)

PMFC fekete - NK Utrina Zagreb 2-1 (nem tűntek erősnek a horvátok, mégis megszenvedtünk ellenük, megint hátrányból álltunk fel, Balázs egyenlített)

PMFC fekete - NK Bubamara Zagreb 0-2 (ez egy elég komoly horvát akadémia, csapatként voltak nagyon erősek, sokat és pontosan passzoltak, erőszakosak és viszonylag gyorsak voltak, ők nyerték a csoportot, mi másodikként jutottunk tovább a középdöntőbe)

vasárnap:

PMFC fekete - Donji Mihojlac 3-1 (A határmenti horvát település akkora, mint Szigetvár (9500 lakos), mégis pariban volt mindenkivel, oda is értek a harmadik helyre, a bronzmeccsen az első osztályú Kolozsvárt (324 ezer lakos) verték, volt egy Jana nevű zsenijük, aki egymaga 18 gólt rúgott nyolc meccsen, ő lett a gólkirály, de csapatként is nagyon-nagyon rendben voltak. Az összes horvát csapaton, még a gyengébbeken is látszott a tudatos és kemény edzői munka, hogy nagyon komolyan veszik a futballt, nem volt elveszett labda, elveszett meccs, hihetetlen, mennyire erősek mentálisan, a gyerekeket is elsősorban mentalitás alapján válogathatják, kezdem érteni, hogyan tudnak négy és félmillió emberből világklasszisokat nevelni folyamatosan.)

PMFC fekete - PMFC piros 5-1 (nagy játék volt, sajnos pirosaink a szombati csoportgyőzelem után elképesztően szétcsúsztak, hihetetlenül gyenge játékot produkálva lettek végül nyolcadikok a tornán, nagyon sajnáltuk, hogy így történt)

PMFC fekete - Kaposvár 3-0 (úgy játszottunk, hogy már döntősök voltunk, nem kellett izgulni, Balázs megint jobbal lőtt kapásgólt)

Döntő:

PMFC - NK Bubamara Zagreb 1-0 (Nagyon kemény meccs volt, a zseniális kis Dzsidzsi gyönyörű gólt lőtt, de onnantól kezdve jobbára csak védekeztünk és tördeltük a játékot, nekünk két cserénk volt, nekik vagy öt, ez is látszott a végén, kifutották magukat a fiúk, volt egy kis szerencsénk is, de ennyi kell.)

(A képen Balázs csapatkapitányként a piramis csúcsán a kupával.)

[videkma]

Folytatás a Horvát „tengerparton”

Folytatás a Horvát „tengerparton”

Gender Racing Team – NAGRADA HRVATSKE 2020 – Grobnik

  A horvátországi Grobnik Circuit-en folytatódik a 2020-as versenyszezon a Gender Racing számára a Rijeka melletti pályán. A csapat tavaly versenyzett először a hosszú múltra visszatekintő versenypályán melynek izgalmas vonalvezetésű aszfaltcsíkját nemrégiben újították fel, és amely nagy szintkülönbségeivel különleges kihívást kínál a…

[metalindex-hu]

Purnama: Flame of Rebellion (2020)

Purnama: Flame of Rebellion (2020) - http://metalindex.hu/2020/11/17/purnama-flame-of-rebellion-2020-2/ -

A közelmúltban útjára indított játéksorozatunk révén jutott eszembe, hogy akár csak a szűkebb régiónknál, Közép-Európánál maradva is létezik több olyan nemzet, amelyek kapcsán csaknem három évtizedes metalos múltam ellenére sem tudnék felsorolni három, Coly által kért bandanevet. Siralmasan állok a szlovák, a horvát, a román és az ukrán mezőnnyel, egy kicsit távolabbra tekintve, a cseh színtér kapcsán is hátránnyal indulnék. Persze ismerem az olyan csapatokat, mint a Fleshless, a Törr, a Root, a Tudor, a Master’s Hammer vagy a Maniac Butcher, de ezek egyrészt több évtizede aktív bandák, másrészt egyiket sem mondanám titkos favoritomnak. Ha viszont főszerkesztőnk most indítana egy cseh nemzeti játékot, már lenne egy fix első helyezettem. De lássuk, mit is takar a Purnama név!

A 2011-ben Turnovban alakult zenekar alapvetően black metalban utazik. A stílust azonban nem a szűkre szabott keretek között értelmezik, hanem death, illetve thrash metalos elemekkel is fűszerezik. A csapat háromnegyede a progresszív death metalos New Hate Form színeiben is aktív, az énekes-basszusgitáros Pavel Bukvic az Act of God soraiban a thrash-ben szintúgy kipróbálta már magát, egy további bandában pedig doom-os death metalban utazik. A Purnamában pedig ezt az összes hatást egymásnak engedték.

A mix – így utólag visszaásva a csapat nem is olyan távoli múltjába – már a debütáló Lioness esetében is remekül működött. Az első korongon 34 percben adagolták azt a fajta extrém metalt, amelyhez mindent egybegyúrtak, ami említésre méltó a XXI. század szélsőséges fémzenéjében. Azon a lemezen a különféle alirányzatok nagyjából azonos arányban képviseltették magukat. Az első lemez eredetileg csak szerzői formában jelent meg, de a 2020-as Flame of Rebellion underground sikerének farvizén a Slovak Metal Army idén újra megjelentette a korongot.

Rátérve a Lázadás lángjára, a srácok szintet léptek az új CD-vel. A zenei irányon is változtattak, egyúttal minden alkotóelem professzionálisabb a Lionesshez képest. Eleve a frontborító is komolyabb, mint az első album oroszlános képe. A külsőségeknél maradva, a tagok a black metalos arcfestést is behozták a képbe. A hangzás jóval ütősebb lett, a korong megszólalása az elsősorban King Diamond gitárosaként ismert, itt producerként közreműködő Andy LaRocque érdeme. A dalszövegek szintén összetettebbek, mint a három évvel ezelőtti CD esetében voltak. A lemez hossza ezúttal is alig haladja meg a fél órát. Közhely, de ebből az extrém metalból ennél több nekem nem is kell.

A CD egy hosszú, szimfonikus alapú, szöveges intróval kezdődik, döglegyek zúgásával, illetve csatazajjal színesítve. A tényleges nyitódal, a Nature Will Remain egyértelművé teszi, hogy az arányok alaposan eltolódtak a black metal irányába. Míg az első korongon a black metal csak az egyik alkotóelem volt, a Flame of Rebellion esetében már ez az origo. Az alapvetően középtempós dalban akad egy szélvihar sebességű tekerés is, ami az első albumra nem igazán volt jellemző.

A Rebellion egy olyan témával kezdődik, amilyet extrém progresszív metal bandák lemezein hallhatunk. A csehek magabiztosan kezelik a hangszereket, nem a maszatolás megy, hanem rendesen felépítették a dalokat. A billentyűs középrész a szimfonikus black metal nagyjait idézi.

A Light the Void is nagy zenei ívet ír le négy és fél percben, az extrém énekhangok teljes skáláját felvonultatva. A hangzás kapcsán kiemelendő, hogy a legintenzívebb pusztítás közepette is tisztán hallható a kiváló bőgőjáték.

A Prometheus eleje tiszta Emperor, de a címe ellenére nem Ihsahnék negyedik korongjához áll közel, hanem a 90-es évek végének Emperorjához. Ennek a fantasztikus szerzeménynek a nyitánya akár az Anthems lemezen is szerepelhetne. Többet nem is akarok áradozni róla, aki nem teljes lemezekben gondolkodik, annak ezzel a dallal érdemes először megismerkednie!

A Dark Flames egy gyors, technikás death metal nótaként indul, majd a black és a death metal határán egyensúlyoz. Hasonló a Phoenix is, amelyben a srácok az album legkomolyabb technikai bemutatóját tartják.

A záró nóta, a Song for Victory már csak kegyelemdöfés megtépázott hallójáratainknak, egyben a lemez esszenciája, amibe mindent belesűrítettek, amit az azt megelőző harminc percben elővezettek.

A Purnama nálam már nem reménység, hanem az idei év egyik nagy felfedezettje. Aki nem irtózik az olyan black metaltól, ahol a hangszeresek zenélni is tudnak, illetve a hangzáskép is áttekinthető, ne hagyja ki a Flame of Rebellion-t!

Várom a cseh bandákat rangsoroló játékot, remélem, addigra néhány olvasónk is felfedezi magának ezt a tehetséges négyest!

Nameless