#huszár orsi

[hicapacity]

„Az egyes cselekedetek társadalomra való veszélyességéről” – Szemelvények a magyar állam, társadalom és igazságszolgáltatás elmúlt hónapjaiból, évéből

1. Orosz Bernadettet beperelte a támadója, K. István (aki majdnem megölte, nem rajta múlt, hogy nem sikerült) a személyiségi jogai megsértése (nevének közzététele) miatt, vagyis mert miután a rendőrség nem végezte rendesen a munkáját, kétségbeesésében a nyilvánossághoz fordult. A név közzététele miatt a szegény támadót (volt katonatisztet) kirúgták a munkahelyéről, és csúnyán néznek rá az emberek, ami miatt 5 millió forintos kártérítést érez helyénvalónak.

2. Bene Krisztián, a lúgos orvos, nős, 5 gyerekes családapa, aki egy életre tönkretette a volt szeretőjét, elérte, hogy az Alkotmánybíróság (ugyan elég erős különvélemények mellett, de) eljárási hiba miatt újra a Kúria elé utalja az ügyét, ami 7, azaz hét éve zajlik az áldozat érdekeinek/traumájának totális figyelmen kívül hagyásával. 3. Kövér László házelnök – az ellenzéki képviselők elhallgattatását célzó decemberi szájzár-törvény értelmében – kétmillió forintra büntette Hadházy Ákos független képviselőt, mert az a parlament hétfői ülésnapján „Stop propaganda!” és „A miniszterelnöknek a majorságát!” feliratú táblákat tett ki. Az ellenzék az Alkotmánybíróság elé viszi az ügyet, meglátjuk, ebben az esetben is meglátják-e majd az „eljárási hibát”. 4. A bíróság megszüntette a Kemény Dániel klubrádiós riporter ellen indított szabálysértési eljárást, amelyet azért indítottak, mert egy felüljáróról (és nem a járdáról) tudósított egy demonstráción, ezáltal a hatóság szerint formailag megsértette a KRESZ-t. 5. A Fővárosi Törvényszék Gulyás Márton aktivistát 220, társát, Varga Gergőt 80 óra közmunkára ítélte, amiért 2017-ben egy tüntetésen festékkel dobták meg Áder János köztársasági elnök rezidenciáját. A tárgyalásra derék- és lábbilincsben kellett elővezetni eme első osztályú, extrémen veszélyes nemzetközi bűnözőket. „A bíró szerint a garázdaság azért valósult meg, mert a festékdobálás alkalmas volt arra, hogy a Sándor-palota környékén esetlegesen jelenlévő járókelőkben, »turistákban« megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.” 6. Egészségügyi okokra hivatkozva egy éve nem kezdte meg büntetése letöltését a Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Kft. korábbi igazgatója, Bocskai Péter, aki két társával együtt összesen majdnem 33 millió forint kárt okozott az önkormányzatnak. Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés miatt első fokon 4 évet kapott. Bocskai a 2014-es választási kampányban lett ismert, miután Orbán Viktor "váratlanul" megjelent a házában, ahol együtt kávéztak. Most, hogy bekerült a sajtóba az ügy, hirtelen kiadták az elfogatóparancsot, és bevitték. 7. Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke is részt vett Orbán Viktor vasárnapi évértékelőjén. Farkas Flórián ellen nyomozás folyik, mivel 1,7 milliárd forintot sikkasztott el a hátrányos helyzetű romák felzárkóztatására szolgáló program pénzéből. Ezt megoldandó a kormány (vagyis az adófizetők) 1,3 milliárd forintos támogatást adott (adtak) Farkasnak, hogy ebből „visszafizesse” az általa ellopott pénz nagy részét. Így csak a maradékot kell elvennie a konyhapénzből. Farkast egyébként 1975 és 1982 között háromszor ítélték el, felfüggesztett és végrehajtandó szabadságvesztésre egyaránt. 8. Orbán évértékelőjén díszegyenruhás katonák vettek részt, amit az alaptörvény tilt. Orbán tehát törvényszegésre kényszerítette a vezérkari főnököket. A kormány magyarázata az, hogy nem párt-, hanem kormányrendezvény volt, amit „kissé” megkérdőjelez az a tény, hogy a fidesz pártalapítványa szervezte az eseményt. Különösen pikáns, hogy a Várkert Bazárt buszokkal takarták el, hogy ne lehessen látni, kik érkeznek az évértékelőre, és nehogy kellemetlen kérdésekkel kelljen szegény ártatlan báránykáknak szembesülniük. 9. A kormány nem akarja kifizetni a magyar bíróságok által a szegregált roma tanulóknak megítélt kártérítést, és egyébként is felfüggeszti a börtönviszonyok miatt megítélt kártérítések kifizetését. Tehát jogerős ítéleteket egyszerűen nem hajt végre. Ebben nincs semmi extra, hiszen rendszeresen nem tartják magukra nézve kötelezőnek a bírósági ítéleteket, és jogerős végzések után sem adnak hozzáférést közérdekű adatokhoz a sajtónak, civil szervezeteknek, vagy egészen pitiáner módon direkt csúnyán szkennelve, nem kereshető, védett dokumentumként adják csak ki őket. 10. Már jogerős, hogy az ellenzéki képviselők jogosan tartózkodtak az MTVA székházában, és nem dobhatták volna ki őket a NER-propaganda védelméért felelős verőemberek. (A Polt-féle főügyészség szerint az MTVA biztonsági őrei a rendbontó képviselőkkel szemben jogszerűen léptek fel.) Óbuda akkori jegyzőjének birtokvédelmi határozatát és az MTVA birtokvédelmi kérelmét a bíróság elutasította.

[hicapacity]

Itt van egy gyors (optimista) összefoglaló arról, hol vagyunk. A társadalmi távolodási politikák sikerét elsősorban a diffúzió sebességének fokozatos csökkentésével, vagyis az összes megerősített eset napi növekedésével kell értékelni. A különböző országok közötti összehasonlíthatóság szokásos óvintézkedése a differenciált tesztelési gyakorlatok miatt természetesen továbbra is érvényes, bár ha feltételezzük, hogy egy országon belül többé-kevésbé állandó tesztelési gyakorlatokat feltételezünk, akkor a növekedési rátákat - nem pedig a szinteket - óvatosan lehet összehasonlítani. Ez csak egy újabb módszer a „görbe lelapolására”. Noha a legtöbb szakértői vélemény azt javasolja, hogy az elemzés megkezdésekor, amikor az összes regisztrált eset meghaladja a 100-at, továbbra is megfigyelhető a növekedés ütemének vad ingadozása a 100–1000 régióban. A ábrázolt vonalak tehát akkor kezdődnek, amikor az összes eset meghaladja az 1000-et (t = 0), és a sorozat eltérő hossza tükrözi, amikor az országok átléptek ezen a vonalon (az állományt Olaszország vezette). A vízszintes vonal 10% -os: ha az összes eset növekedése ennél alacsonyabb lesz, akkor optimista lehet, hogy a szóródás fokozatosan ellenőrzött. Ideális esetben természetesen a lehető legközelebb kell lennie 0-hoz. Az általam feltüntetett országok között a diffúzió szinte egyenletesen lassul, talán csak Belgium kivételével. Még azokban az országokban is, ahol a kormányokat széles körben vádolták a késedelmes cselekedetekben vagy túl kevés cselekedetekben, például az Egyesült Királyságban vagy Hollandiában, a tendencia továbbra is délre mutat. Eddig csak Olaszország egy ideje következetesen maradt a 10% -os küszöb alatt, ami nem meglepő, tekintettel arra, hogy ezek mennyi ideig tartózkodtak a zárolásban. A Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban és Ausztriában tapasztalható tendencia azonban azt is sugallja, hogy nekik sikerül ellenőrizni a diffúziót. Ez természetesen nem mond semmit a halálos kimenetelű esetekről vagy arról, mikor láthatjuk a helyzetet normalizálódni. Talán ez némi fényt mutat az alagút végén … 

..

Nem a hatalom pribékjeivel van csak gondom, az egy elég konkrét dolog, hanem pont azzal, hogy én úgy emlékszem a puha diktatúrára a 80-as években, hogy volt egy viszonylag nagy egyetértés az emberek között a rendszer hibáit illetően, az emberek tudtak a sorok között olvasni, kijátszották a rendszert, összekacsintottak a párttitkár háta mögött. Most meg az ország egy jelentős része élteti a rendszert, nulla kritika, gyűlöl mindenkit, aki nem hajtja igába a fejét. Kiszúrják a menekült nőknek és gyerekeknek segítő panziós kocsijának kerekét, megverik a migránsnak kinéző magyar állampolgárt, a nyugdíjas sósavval akarja leönteni a tüntető diákot, most pedig meg akartak lincselni valakit azért, mert elkapta a vírust, és tegnap olvastam ismerősnél, hogy fellázadtak egy házban a lakók az airbnb-s lakásba beköltöző orvos ellen (akinek a tulaj ingyen felajánlotta a lakást, hogy ne kelljen a feleségéhez és az újszülött gyerekéhez hazamennie mindennap a kórházból), olyannyira, hogy az orvos reggel inkább ki is költözött. Tort ül a primitív, kisszerű, gonosz ostobaság,  a dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitás. /HO/

[hicapacity]

..  .  Pár gondolat a tűzről (úgy tűnik, mégsem ússzátok meg az összegzést).   Olvasom a híreket, ma, tegnap, decemberben, egész évben, és folyamatosan a tűzzel kapcsolatos gondolatok cikáznak a fejemben. Megy ugyanaz a vita minden évben a tűzijátékról/petárdáról – fárasztó. Nézem az ugyanolyan albumokat a szilveszter éjjel eltűnt, elütött, sokkot kapott állatok tömkelegéről – kétségbeejtően fárasztó. Olvasom ma, hogy több mint ötven tüzet okoztak Magyarországon a szilveszteri tűzijátékok, összesen 10 épületben és 2 autóban keletkezett kár tűzijáték okozta tűz miatt. Két halálos lakástűz is volt. Németországban kigyulladt a krefeldi állatkert majomháza, elevenen égtek el az állatok a ketrecükben. De a legerősebb mindenképpen Sydney, ahol megtartották a szilveszteri tűzijátékot, miközben 250 km-re onnan emberek, állatok a tűz elől menekültek, az emberek a strandokra, mert annyira körbezárta őket a tűz, hogy máshova már nem mehettek. Az alsó kép ezt ábrázolja, nem photoshop. Tűzgyújtási tilalom van szerte az országban. Nem lehet már levegőt kapni egy csomó helyen, de a tűzijátékot meg kell tartani. Az emberek boldogan nézik, szelfiznek vele. Közben már leégett egy fél magyarországnyi terület, a becslések szerint félmilliárd állat veszett oda. Haltak meg emberek is: civilek is, tűzoltók is. Ahogy Balog miniszter mondta viccesen a veronai tragédia kapcsán: átestek a tűzkeresztségen.     Egész 2019 a tüzekről szólt, Dél-Amerika, Afrika, Oroszország, közben az emberek csak hajtogatják, hogy a tűz természetes, megújul tőle a növényzet. Miközben e tüzek egy részét konkrétan emberek gyújtották szándékosan, erdőirtási célból (várhatjuk ott a megújulást jó kis monokultúrás haszonnövény-termesztés formájában), csak aztán nem tudták kontrollálni, egy másik része az extrém meleg és aszály miatt van (sokszor szintén emberi közreműködéssel, egy eldobott csikktől is leéghet egy komplett erdő), és ami alapból is lenne természetes módon, azzal is egyre nehezebb elbírni, mivel kiirtjuk a természetes védvonalakat. A tűznek kiemelt szerepe van az emberi történelemben, egyáltalán, az emberré válásban, az eszközkészítésben. Ez a jelentőség a mitológiában is megjelenik, pl. Prométheusz történetében, aki az istenektől lopta el a tüzet az embereknek. Szóval érthető a tűzhöz való vonzódásunk, ez képviseli a meleget, a fényt, az ételt, az otthonosságot. Ezért építenek az emberek kandallót a házukba, még ha egyébként máshogy is fűtenek, erről szól a tábortűz is. Kódolva vagyunk a tűz szeretetére, a pirománia ennek csak egy szélsőséges formája. A tűzijáték pedig elvileg éppen egy biztonságosabb megélése lenne ennek a kódolt tűzimádatnak. Csak mintha közben a másik oldal elfelejtődne. Bár a tűzijáték ártatlanabb, mint a tűz, mégis rengeteg kárt okoz. Az emberen kívüli komplett élővilág retteg. Az egyébként is szennyezett levegőt még tovább rontja. Konkrét tüzeket, sérüléseket, haláleseteket eredményez. Persze könnyebb így szilveszterkor/újévkor a kutyatulajdonosokon (meg a kisgyerekeken meg a betegeken meg az öregeken) gúnyolódni, mint legalább egy pillanatra megállni és átgondolni, hogy nem véletlenül a tűz és az általa keltett robaj az a dolog, amitől minden állat fél. (Nem beszélve arról, hogy a tűzijáték/petárda hangja a lövésre hasonlít, és a lőfegyveres vadászat is visszatekint már pár száz évre, az állatok tehát megtanulták, hogy féljenek ettől a hangtól. A villámló bottal járó embertől.) Könnyű erről megfeledkezni pl. akkor is, amikor a cirkuszban a tigris tüzes karikán ugrik át, könnyebb gondfeledten szórakozni-tapsolni, mint belegondolni, milyen megfélemlítésre és kínzásra van szükség ahhoz, hogy inkább legyőzze a legzsigeribb és legerősebb félelmét, minthogy a másik opciónak kitegye magát.  Olyan ez az egész, mint egy rossz vígjáték egyre hajmeresztőbb fordulatokkal, miközben a főhős még mindig csak az esküvőjét szeretné lebonyolítani, tudomást sem véve a körülötte lévő romhalmazról. Vagy mint a Gyűlölet nyitójelenetének sztorijában, amikor az 50. emeletről zuhanó férfi csak azt mondogatja: „Eddig minden rendben. Eddig minden rendben.” Úgy érzem magam, mintha egy kezdő rendező filmjét nézném, aki beleszeretett ebbe a nagyon erős tűz-szimbolikába, és nem bírja elengedni, minden jelenetben szerepeltetni akarja, hiába mondják neki, hogy a kevesebb több lenne.     Szóval, ha egy dologgal kéne jellemeznem 2019-et, akkor az a szilveszteri sydney-i tűzijáték lenne. Tényleg szép volt, lásd a képet. De nem tudom már élvezni az ilyesmit, kisebbet se, nagyobbat se, mert mindig megjelenik előttem az árcédula is. Már nem nézem, tévében sem. Nem veszi be a gyomrom, hiába tetszik a szememnek. Mindeközben a maga nemében tökéletes: tökéletesen szimbolizálja azt, hogy nem akarunk tudomást venni a problémákról, úgy teszünk, mintha a zuhanás végén nem a becsapódás jönne. /HuszOrs/

[hicapacity]

Ma ismét nőtt a buborékom.

Elmondok most valamit, ami kicsit elkeserítő, de ez van, ezzel kell főznünk. Egy kedves barát mondta a minap, hogy olyanok a vitáim, mint a kutyás tésztaevő versenyes videó (megosztottam), én vagyok a fazon a tésztaszűrő kanállal, aki reménytelenül hadakozik. Na, most: kaptam egy törlést, és kivételesen nem politikai okból (jellemzően amiatt törölnek), hanem azért, mert merészeltem felhívni arra a figyelmet, hogy az illető által megosztott szöveg nem attól az ismert (nem magyar) színésztől származik, akinek a neve ott szerepelt a szövegnél – amire egyébként kb. az első sorból rá lehetett jönni, mivel ez a színész a büdös életben nem mondana olyat, mint ami ott szerepelt. A hozzászólásomat megtámogatandó belinkeltem a vonatkozó urbanlegends-bejegyzést, mire többektől megkaptam, hogy ők HISZNEK benne, hogy márpedig ez a színész mondta, hiszen ott a neve a MAGYAR NYELVŰ, KIMÁSOLT szöveg alatt, valamint ők SZERETIK ezt a színészt (amúgy én is), és mivel A SZÖVEGBEN AZ VAN, AMIT ŐK GONDOLNAK a világról, ezért nem kívánnak szembenézni azzal, hogy esetleg tényleg nem ettől a színésztől származik. Hangsúlyozom, hogy nem a szöveg tartalmát kritizáltam, kizárólag arra mutattam rá, hogy hamis a forrás. Válaszul kaptam a fentieket, emellett tök irreleváns idézeteket és életbölcsességeket (nevezzük inkább közhelyeknek őket), valamint azt is megkaptam, hogy én sem ismerem jobban ezt a színészt, mint ők, tehát az én véleményem ugyanúgy hiteltelen. Amikor megkértem őket, hogy hozzák ide az eredeti forrást, és akkor készséggel elhiszem a sztorit, a válasz az volt, hogy keressem meg én, ha akarom (érted, keressem meg azt, aminek a létezése ellen érvelek éppen). Két ember lájkolta az én hozzászólásaimat, a többiek pedig szívecskézték a megosztást és az azt támogató hozzászólásokat, és közvetlenül az urbanlegends-linkem alá később is odaírták, hogy mekkora színész, és milyen igaza van! Maga a „vita” (idézőjel, mert a másik oldalon nulla darab érv jelent meg, ezt meg így nehéz vitának titulálni) is lesújtó képet festett, de az, hogy ez még törlést is ért, hát… Nincs bennem semmi személyes sértettség, az illető csak facebook-ismerősöm volt, tehát nem ezért írtam ezt le, hanem mert ebben az információs világháborúban, amelyben élünk, az ilyen – teljesen általános – attitűd nem sok jót ígér. Különösen, hogy a sztorimban egy full lényegtelen dolog miatt történt ez, kevéssé érintett morális elveket, világnézetet (azért nem írtam, hogy "nem érintett", mert maga a megosztott szöveg durván moralizáló volt, a tartalmával kapcsolatban annyit mondtam, hogy több olyan dolog is van benne, ami ellentmond az illető színész személyiségének, viszont nem részleteztem, melyek ezek), és mégis elviselhetetlen volt a gondolat az ott lévők számára, hogy nem a kedves színésztől származik az idézet. Ha egy ilyen jelentéktelen ügyben ekkora ellenállás van a lehetséges igazsággal szemben, akkor mit várunk az ennél sokkal súlyosabb kérdésekben. Ma ismét nőtt a buborékom. Irodalom: https://index.hu/tudomany/2017/03/24/annal_rosszabb_a_tenyeknek/

[hicapacity]

Zakl a tó? Pie, de sztár? Goth ár? Nekem 8!

1) a szex és egyéb determináltságok mindig is a hatalom attributumai 2) mértéke mindig a mértéktelenség 3) amit a hatalom sohasem kaphat meg, az az ember 4) amit a hatalom megkaphat, az a test 5) a testet is erőszak utján kaphatja meg 6) a hatalomvágy féktelen, mohó, türelmetlen 7) ennek folyománya a "zaklatás" 8) ezért alkamatlan a zaklató - emberek közé nem való

Gothár kapcsán: egy ideje sokszor eszembe jut Webertől "a világ varázstalanítása", csak nem a vallás-tudomány viszonylatában, hanem a tekintetben, hogyan szűnik meg lassan minden illúziónk a neves embereket: művészeket, sportolókat, vallási vezetőket, közéleti személyiségeket stb. illetően. Végső soron talán nem is baj ez, akár még megújulást is hozhat, de az tény, hogy nem könnyű ezt végignézni, végigélni. Talán eljutunk egyszer a piedesztálra állítás, kiváltságok és félelem nélküli elismeréshez. Nekem nem lenne ellenemre.

[hicapacity]

Lenne egy javaslatom:

polgári “engedelmességi” mozgalom. Tömegesen kéne 2 fős gyűléseket bejelenteni minden pillanatra és minden talpalatnyi helyre, ugyanis: "Október 1-jével életbe lép az új gyülekezési törvény, amely az 1989-es jogszabályt váltja fel, a törvény szerint pedig gyűlésnek azt kell tekinteni, amikor legalább két ember részvételével közügyben véleménynyilvánítás céljából nyilvános összejövetelt tartanak. A gyűlés nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat, így annak megtartását megelőzően legfeljebb három hónappal, és a felhívás előtt legalább 48 órával köteles bejelenteni a szervező az illetékes rendőrkapitányságnak." (Közben Erdogan elismerően csettint egyet.

[hicapacity]

A gonoszság gyökere a tudatlanság, és a szembenézésre való képtelenség is ide sorolható. Minden egyes háború, népirtás stb. erre épül - a dehumanizálás a fő eszköz arra, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a másik oldalon is emberek vannak, akik ember mivoltukban nem különböznek tőlünk. De a szembenézést csak ideig-óráig lehet megúszni, nem véletlenül van annyi PTSD-s a veteránok között, azért előbb-utóbb csak előmászik az ember agyából az az elnyomott tény, hogy embereket (sokszor civileket, gyerekeket) ölt. Különösen érzéketlennek/tudatlannak kell ahhoz lenni, hogy egy ilyen élményeket megélt ember változatlanul kitartson a cselekedetei helyessége mellett. A legkomolyabb önfelmentési kísérletek mellett is ha máshogy nem, pszichoszomatikus tünetekben jelentkezni fog a dolog.

érdekes, hogy nekem régebben voltak olyan élményeim, hogy a tényleg faék egyszerű srácban mégis megvolt a saját korlátainak józan belátása, amit én határozottan intelligenciának tartok (nem okosságnak, műveltségnek, hanem eredendő intelligenciának). Ez pl. kivívja a tiszteletemet és türelmemet. És ez az, amiből egyre kevesebbet látok, mindenkinek van véleménye mindenről, és nem ismeri be semmiről, hogy nem ért hozzá. Persze régen is a 10 millió futballbíró országa voltunk, de most már a 10 millió minden (is) országa vagyunk. (Ezzel persze nem állítom, hogy más országok nem ilyenek, sőt - nem akarnék célozgatni ;) -, de most maradjunk magunknál.) De persze azt elismerem, hogy valóban sokkal többet látunk mások véleményéből, mint korábban, ez is hozzájárul a lehangoltságunkhoz.

... ”reménytelenebbnek tűnik” Ennyi csak. Nem reménytelenebb, mindig is ugyanilyen reménytelen volt, csak most szembetűnőbb. De ne add fel, nagyon szimpatikus, hogy ilyen harcos vagy 😉

Ha élsz, akkor van mit keresned. (Feldmár András)

[hicapacity]

"Ahhoz, hogy másokat megalázz és megfélemlíts, először neked kell feladnod az emberi méltóságodat. Azzal szemben viszont, aki így feladja a méltóságát, a "vereség", a megalázás egymást követő gesztusai kitüntetést jelentenek. Az Orbán-rezsim azért is szenvedett már visszavonhatatlanul vereséget, mert az életünk újabb tereinek elfoglalását már csak a méltóságukat régóta nélkülöző emberekkel tudja végrehajtatni, akiktől az egymást követő csapások csak kitüntetést jelentenek.

Ez nem olcsó kvietizmus, ez a humanitás és az emberi civilizáció történelmi megmutatkozásának visszavonhatatlansága. Ami egyszer az ember konstitutív (definitív) részévé vált az antik-keresztény és felvilágosodás alapú Nyugaton és neki köszönhetően elterjedt a világ legtávolabbi zugaiban is, azt nem lehet már visszavonatni. Ahogy a magyar nemzetet egy hibás (etnicista függetlenségi) nacionalizmus hozta létre és már sosem válhat termővé, mert minden, ami a nép javára szolgálna, azt a nemzeti kollektívum a maga elleni támadásként értékeli, úgy -- még sokkal nagyobb erővel -- működik egy univerzális eszme: az emberé, amelyhez hozzátartozik egy világos erkölcsi rend és annak törvényszerű működése. Ennek az erkölcsi rendnek a része, hogy az emberrel kapcsolatban -- hogy erkölcsi lénynek lehessen tartani -- kiirthatatlan, intuitív elvárás a másik ember méltóságának tisztelete, és aki erre nem képes, az maga veszíti el a méltóságát, ahelyett, hogy a másikét veszejtené el. Ez a paradox reflexív kapcsolat két ember között azok végső állapotaiban biztosítja, hogy minden emberellenes rezsim méltóságukat vesztett emberek szolgahadára épüljön, akiknek az áldozatai felmagasztaltatnak, bármilyen bűnöket vagy hibákat követtek volna el korábban a normalitás viszonyai között.

Amikor a Figyelő főszerkesztője többedik listáját teszi közzé vagy amikor a rendszer szolgái körében követelménnyé válik a hazaárulózás és ezt még a főbíró sem szégyelli megtenni, akkor az áldozataik fokozatosan és visszavonhatatlanul felmagasztalódnak. Amikor kezdjük nem érteni, hogy egyesek hogyan működnek és mi érheti meg nekik az emberségük elvesztését (azaz önmaguk ilyen fokú megalázását), akkor egyre világosabban kezd elkülönülni egymástól a metafizikai (ősi) jó és gonosz, gonoszon az ember önfelszámolását értve. Ahelyett, hogy a rezsim Carl Schmitt szellemében sikeresen lakná be a politikai határát a barát-ellenség viszony totalizálásával, és ez válna az életünk meghatározó tényévé, feltartóztathatatlanul a jó és a gonosz válik a társadalom uralkodó kódjává, amelyben a barát-ellenség viszonyra épített politika a gonosz oldalára sorolódik egyszerűen mert emberellenessé válik.

Az emberellenesség -- fontos megérteni -- nem az áldozatokkal, hanem az elkövetőkkel szemben kapja meg a metafizikai jelentését. Az emberellenesség nem az áldozatok megalázásában, ad absurdum tömeges leölésében válik metafizikai jelentőségűvé (ez csak "szimpla" amoralitás vagy bűntény), hanem az elkövetők szabad akarattal való önfelszámolásában. A megrendülés fundamentálisan az elkövetők tetteire vonatkozik, nem az áldozatok sorsára. (Ezért sem "csak" zsidó ügy a holokauszt, ezért sem csak Fidesz-ügy egy Handó nevű nő döntése, hogy leszámol a saját emberségével.) Ezt az emberellenességet -- ti. az ember radikális önfeladását -- semmilyen nemzeti retorika nem tudja felülírni (indokolni, igazolni). Irdatlan messzeségben van attól, hogy tudja.

Az ember azért bízhat a világ jól elrendezettségében, mert a természetes (teremtett vagy logikai) rendben a végső bűn (az ember önfelszámolása a másokkal való bánásmódban) mindig maga alá gyűri a konkrét (itt politikai) akarat jelentését és célját. A hatalom akarásának radikalizálódása a hatalom önfelszámolását is elhozza metafizikai -- ezért erkölcsi -- értelemben, és mennél inkább akarja valaki az előbbit, annál hamarabb. Akik persze nem értik a politikai filozófiának ezeket az erkölcsi és metafizikai alapjait, mert nem értik az emberi természetet, azokat fájdalmasan érinthet a tehetetlenségük, amit megértve jellemzően csak jobban megvadulnak. Így van ez. Kivárjuk, amíg eltűnnek a kézzelfogható süllyesztőkben, miután az erkölcs és az örökkévalóság számára már régóta nem is léteznek."