#identitáspánik

[telaviv-delhi]

Telex: Shakespeare is a nagy amerikai kultúrharc áldozatává vált

néhány év alatt teljes mértékben a főleg fehér férfiakra jellemző, úgynevezett identitáspánik alapján definiálta újra azt, mit is jelent republikánusnak lenni.

Ez az identitáspánik az elmúlt évek egyik legtöbbet kutatott társadalmi jelenségének számít; nagyjából úgy foglalható össze, hogy egy privilegizált társadalmi csoport attól tart, hogy az identitását meghatározó értékeket (amelyek sokszor nem is erkölcsi alapú viselkedésminták, hanem inkább pozitív hangulatot hordozó szimbólumok, mint a „család” vagy „nemzet”) egy külső csoport igyekszik a médián és az oktatáson keresztül aláaknázni, hogy így semmisítse meg a privilegizált csoport kohézióját és esszenciáját.

Az identitáspánik igen sok szorongást képes felölelni, és ami fontosabb, egységes politikai keretbe illeszteni. A közösségi média szubkultúrákat egységesítő és radikalizáló algoritmusai által megdolgozott választók így képesek egységes fenyegetésként kezelni a szexuális kisebbségeket, a bevándorlókat, a feministákat, a fegyvertartás észszerűsítése mellett kardoskodókat, a terhességmegszakítás humanizálásáért küzdőket, a környezetvédőket – meg persze a „valódi” ellenséget: a Trump győzelmét meghamisító, tobozmirigygyűjtő pedofil elitet.

........

Azaz a törvény ugyanúgy előírja, hogy a fehér diákokat meg kell kímélni a rendszerszintű rasszizmussal és a rasszista indíttatásból elkövetett súlyos bűnökkel való szembesítéstől (amit a „critical race theory” név alatt futó tudományos-edukációs elmélet fog össze), mint ahogy Magyarország Alaptörvénye alkotmányos szinten írja elő a magyar emberek megkímélését az 1944. március 19-e utáni bestiális bűncselekményekért viselt nemzeti felelősséggel való szembenézéstől.