#jó ötlet

[kiskezitcsokolom]

🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰

ignore the tükröződő kupleráj, de annyira örülök, hogy vettem ezt tegnap

nem csak a Gaupa miatt, ami önmagában is már 🥰🥰🥰, hát bazd miattuk mentem eleve (BC&UA is jó, de Gaupa nélkül nem lett volna tuti, hogy megyek), de az erőteljes Keyleth-vibe és a teljesen egyértelmű műszecesszió teszi teljessé (tudom, a műfajban ez elég gyakori, de akkor is)

majd faragok neki rendes paszpartut, most még az eredeti ikeásban senyved

járjatok koncertre és vegyetek úgy mörcsöt, hogy nem (nektek) kell rá shippinget fizetni, ennyit szerettem volna mondani

[viking84chef]

Voltam a Lidlben, hogy vegyek egy zsák kutyatápot, amikor a kasszánál egy hölgy megkérdezte, hogy van-e kutyám?🤔 Hirtelen lemeredtem, akik ismertek, képzelhetitek, milyen fejet vágtam és azon gondolkodtam, vajon miért is vásárolnék kutyatápot, ha nincs kutyám??? 🙄🤷

Hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki, hogy nincs kutyám, csak újra akarom kezdeni a diétámat...😁

Ami nem biztos, hogy nagyon jó ötlet, mivel utoljára is a kórházban kötöttem ki, de 15 kiló mínusszal...😵‍💫 Mondtam neki, hogy ez egy nagyon jó diéta, mivel csak annyit kell tenni, hogy megtömöm a zsebem bogyókkal és amikor éhesnek érzem magam, akkor bekapok 2-3 szem tápot.

Azt el kell mondanom, hogy mindenki a sorból nagyon figyelte a beszélgetésünket. A hölgy sokkosan kérdezte, hogy vajon azért kerültem kórházba, mert megmérgeződtem a kutyatáptól?😳🫢 Mondom neki, DEHOGY!!😂

Csak annyi történt, hogy átfutottam az úton egy kutya után, mert meg akartam szaglászni a hátsóját, de telibe kapott egy autó!🐕 🏃‍♂️ 🚗 🚑 🏥

Azt hittem, hogy a mögöttem levő úriember infarktust kap a röhögéstől és a kasszás csajszi is alig kapott levegőt, vörös volt a feje, a visszatartott nevetéstől!😂

Csak a kérdező hölgy állt némán és bámult rám hitetlenkedő szemekkel.😱

Rég volt ilyen jó napom! 😜😜😂😂😂

[otthonzulles]

40 lettem.

mindig akartam egy nagy negyvenes eszmefuttatást írni,

tulajdonképpen ez jobban foglalkoztatott, mint hogy mit teszek ha negyven leszek.

semmit.

ugyanolyan nap volt mint a többi, már nem is emlékszem, ja de épp melóban töltöttem be (0:47-kor születtem a szóbeszéd szerint)(majdnem két hete volt).

most kicsit kibillentett az előbbi táncos videó és úgyis írni akartam, most kellőképp fáradt vagyok ahhoz hogy írjak valamit megemlékezvén. (tudom öregszik ez az átokverte portál és nem is én vagyok itt a legidősebb nagyon nem, mindegy. attól még szar. még ha úgy is érzem most hogy egy marék sár a nyakam körül ide vagy oda már nem számít)

évtizedek óta nincs mit ünnepelni.

az egyetlen dolog ami változott, hogy 25+ év önmarcangolás után idén elkezdtem terápiára járni. hogy járni, vagy gyógyulni; ezt persze naponta megvitatom magamban.

basszus olyan jót akartam írni de tényleg fáradt vagyok.

szóval a terápiáról annyit, nagyon nehéz elhinni hogy én valaha leszek boldog, bátor, kiegyensúlyozott ember. minél többet tudok, annál kevesebbet és nyomaszt. nyomaszt hogy

ja hát igen évek óta terveztem a "40" posztot meg is volt a bomba ötlet, hogy milyen lapokat terítek ki de sajnos a nyomor, az sosem szexi. megtartom. talán majd transzparensebb leszek a következő negyvenben, ha kérdezné valaki hogy mi a fasz van velem. nincsenek sokan. [de hozzátartozik, hogy aki igen annak "hálás vagyok", azaz nekem most kell megtanulni a hálát átérezni és kifejezni, de ebben talán jó vagyok még ha ez most az ideszart betűkből nem jön le]

nehéz dolog a terápia. legalább kiderültek dolgok mitől vagyok ennyire elbaszott. de kurva nehéz lesz, ha egyáltalán, változtatni. kapcsolódni?!? másokkal? érzelmeket szabadon engedni??? ebben a korban? félelmetes, idegen, dermesztő.

nekem sajnos most kellene megtanulnom élni

na legalább ez a poszt is megvolt, majd visszatérünk erre az ötvennél, ha megérem.

szabad replyolás, no reblogolás mára!

[mirabellomonferrato]

Barátok és más blogok

Két éve meséltem el egy barátnőmnek a tervem. Pillanatok alatt megfertőződött. De nem csak ő, más emberek is. Az ötlet sokszor már korábban bennük volt, de elhangzott olyan is, hogy csináljam csak, ők majd tanulnak az elbaszásaimból. :D A barátnőm azonban beszállt a keresgélésbe, és mint rendszerszervező mérnök, hordta elém a házak mellett az információkat is. Sok, lelekes barátom mellett, ő volt az egyetlen aktív támogatóm, amiért végtelenül hálás vagyok neki. (azt gondolod, hogy egyedül vagy a világban, miközben naponta több ember próbálja áttörni a falat amit építettél vagy képes éveken keresztül beszélni hozzád a fal túloldaláról. Nem tudom min múlik, hogy az emberenek egyszercsak kinyílik erre a szeme. Talán nem akarja már tovább magányosnak látni magát. Csak ennyi)

A segítség mellett felmerült egy rakás probléma is azzal, hogy ők is akarnak házat. Először csal az volt a terv, hogy Olaszországban. Megbeszéltük, hogy délen nem, hogy a Pó síkságon nem. Aztán arra jutottunk, hgy jó lenne egymáshoz közel. Aztán arra, hogy ha együtt vásárolnánk, akkor megnőne a keret és amúgy tényleg baszom nagy 2-300 nm-es házak vannak, amik két családnak bőven elég. Minden logikája ellenére elkezdtem szorongani a közös ingatlan adta problémáktól. Csábító, ha valaki osztozik gondodban, bajodban, de hosszabb távon kibírja-e a barátság? Nem olyasmik miatt aggódtam, hogy becsapnánk egymás, inkább azon, hogy minek növelni bennem az elfojtást? A lényem egyik része nagyvonalú, a másik része aztán ugyan e miatt a nyagyvonalúság miatt magában rágódik. "persze, rakjatok medencét, kertibútort, kertitörpét, bénaházat a kertbe -- Ezt a kupit kell néznem, basszameg ez ronda, harcolni meg nem akarok" A külön villanyóra, külön gázóra megintcsak ügyintézés. A szerződés, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége -- mint egy társasháznál -- megintcsak feladat. Betartani, betartatni, szinte lehetetlenség. Nem tudunk egymással annyira szigorúak lenni. Ha valaki ki akar szállni a közös házból, az megint csak probléma. Személyes fejlődésben az egyik legnagyobb lépés volt: nem hagyni magam sodródni az eseményekkel csak azért, hogy jófejnek meg cukinak tartsanak. De nem csak ez a porobléma jelent meg, hanem az igények közötti eltérés is. Úgyhogy csináltam egy táblázatot (mániáim egyike), hogy lássuk, mik az azonosságok és mik az eltérések. Az igényeket súlyoztuk, éls alaposan kibeszéltük. A lelkem mélyén tudtam, hogy "A ház" majd valószínűleg semminek sem fog megfelelni, de a rendszerezés és a megbeszélések könnyítették a keresgélés, jobban megismertük és megértettük egymás igényeit.

Kimondtam, hogy lehet együtt is, teljesen nem zárkózom el, de nézzünk külön házakat, amik 50 km-nél nincsenek távolabb egymástól.

Egyébként, ez a külön vagy egybe, ez egyszerűen egy gondolkodási séma. Ha papíron enyém a ház, nem alkalmazkodásként élem meg amikor engedékeny vagyok, hanem nagyvonalúságként. Ha nem az enyém, szenvedek az alkalmazkodástól, mert az érdekeim sérülésének veszélyét látom benne. (akárcsak egy párkapcsolatban. :D)

Kiderült, hogy vannak jól használható blogok, amit olyanok írnak, akik vettek, felújítottak Olaszországban. Bár a többség gazdag, szinte hobbi szinten foglalkozik ezzel, de mégis sok okosságot fel lehetett szedni. https://olaszorszagiingatlanvasarlas.linuxuser.hu/ Rengeteg hiteles adattal: https://olaszingatlan.blog.hu/

Most szedelőzködünk, és indulunk tovább. De közben kitaláltuk, hogy vénségünkre piacozni fogunk. A barátnőm az elképesztően szép keresztszemes képeivel, én meg a könyvespolclámpadobozaimmal. Muszáj sokáig élni, mert ennek bele kell még férnie!

[lilcantina]

Üres falak, és túl sok kartondoboz

van a lakásban, úgyhogy gondoltam miért ne csinálnék kartonból dekorációkat, ha már úgysincs pénzem jobb ötletem így advent elején. Az apró dobozkákból már a múlt héten felkerültek a kedves házikók, amik úgy tűnik, hogy a gyakorló bemelegítés voltak csak, mert közben eszembe jutott egy ÚJ Ötlet.

Férjjel mostanában Harry Pottert nézünk, egyrészt mert ilyenkor van itt az ideje, másrészt mindketten nagyon szeretjük (ő elsősorban a filmeket, én a könyveket tudom kívülről, de már egy kis Hogwarts Legacy is befigyel)

Úgyhogy miért ne, gondoltam naívan. MIÉRT NE csináljak egy Hogwarts kastélyt a falra kartonból? A kiindulási alap ez a rendelhető falra szerelhető világítós csoda volt, ami eléggé leegyszerűsítve de jól láthatóan hozza a karaktert.

De hát akkor már kerestem hozzá még rajzokat, meg jeleneteket a filmből, meg képeket az eredeti makettről. Mert ugye MIÉRT NE? És egy KICSIKÉT módosítva rajta elkezdtem felskiccelni a dolgot. Most ott tart a folyamat, hogy a teljes kastélyt nagyjából arányosan, leginkább az eredeti film modellje alapján elkészítve megrajzoltam.

(Oké a jobb oldali épületnél van némi eltérés, mert ha oda rajzolom a középső tornyot ahol tényleg van, akkor takarja a magas fura tornyot, úgyhogy azt az épületet némileg szétcsúsztattam. A dupla tornyokról pedig, amik egymást takarják nem akarok beszélni. De hát minek akar az ember egy elképzelt kastélyt tűpontosan megcsinálni, ugyan kit zavarna. Ugyan. Kit.)

A berajzolt ablakokat hogy mind kivágom vagy sem, nem tudom, mindenesetre férj csak annyit kérdezett amikor meglátta, hogy "Te most magadat szopatod?"

Igen. Magamat. Jó lesz ez az advent. :D Folyt. köv.

[eleteskonyvtar]

És így már legalább Micimackó előbb fogja tudni a magyar rendőrség statisztikáit, mint Pintér... Ki lettünk árusítva feleim, de nagyon

[csacskamacskamocska]

Gyereknek, kamasznak, fiatalnak maradni?

Búcsúztattuk egy kolléganőmet. Jól dolgozott. Mindig elismertem az erőfeszítéseit és az eredményeit. Kurvára idegesítő volt kb minden megnyilvánulása. Hálistennek társosztályon dolgozott, nem volt sok dolgunk egymással. Erőszakos, énközpontú, határtalanul és tapintatlanul kiáradó embernek láttam őt. Ücsörögtem a búcsúztatón, majszoltam a sós-vajas lófaszkákat és figyeltem, hogy ki is lehet ő valójában. Aztán el is mondta ő magáról meg többen is nagyon dicsérték, hogy csupa élet, csupa ötlet és elevenség, és rengeteget beszél – órákra nyújtva ezzel a meetingeket, nagyokat nevet és másokat is belevisz ebbe az asztalcsapkodós harsányan röhögős hangulatba és nélküle üres és csendes az iroda. Mert gyerek tudott maradni – mondta ő. Okos, ötletes, kreatív felnőttekkel szeretnék dolgozni – gondoltam én. Nade nem is egy ismeretlen kolléga szapulása az érdekes, hanem az, hogy eszembe jutott, mennyire utálom azokat a részeket az elmúlt 10 évből, amikor szerintem gyerekesen viselkedtem. Szégyellem is picit, meg dühös is vagyok, meg szeretném másra meg a körülményekre kenni a dolgot. Néha sikerül. :D Akármi is történik, csak abból lehet kihozni a buta, hisztis gyereket, akinek az adott dologra egyszerűen nincs megoldása. Nem tudom hogyan kell felnőttként érvényesíteni magam, nem tudom hogyan kell felnőttként kezelni más, gyerekként hisztiző felnőtteket, nem tudom hogyan kell elmenni onnan ahol nem vagyok jóhelyen, nem tudom hogyan kell visszautasítani, ha bántanak. Egészen elképesztő, hogy az ember korosodik, családja lesz, gyerekeket nevel, ingatlanokkal zsonglőrködik, mindent megold, de egy rakás dologban gyerek maradhat, aki teljesen egyszerű társas helyzeteket vagy konfliktusokat nem tud kezelni és zsigerből jön a hisztiző, tomboló gyerek. Másokon észrevesszük, magunkon sosem.

Olvastam egy cikkben a napokban a kamasznak maradt férfiakról. Akik csak odáig tudnak egy kapcsolatot, hogy pár randi, itt még kézben tudják tartani az érdeklődésüket, de ennyi. És képesek párkapcsolatban, családban élni úgy, hogy az érzelmi életük megrekedt ezen a szinten. Aztán nem tudják mi a baj, a társuk sem tudja. Következő kapcsolat, megint így. Aztán halálukig nem is változik ez. Hetven évesen is kamaszként beszélnek a kapcsolatokról. Nem éri őket elég nagy trauma a változáshoz? Erről már nem írt a cikk. Ez talány maradt. Valószínűleg mindenkinek vannak kisebb elakadásai. A nagyobb elakadások valószínűleg súlyosan akadályozzák a normális emberi kapcsolatokat. Az elakadásainkkal is azonosítjuk magunkat. Én ilyen vagyok. Ha dühös vagyok ezt csinálom. Ha félek, így viselkedem. Ez van, ilyen vagyok! És várjuk az elfogadást. Sokszor még az elismerést is, hogy milyen öntudatosan (valójában önző módon) megoldottuk a problémánkat.

A gyereknek maradni jó gondolat elég káros, mert felmenti az embereket a hülyeségük alól. Ami valóban értékes a gyerekségben, az az érdeklődés a világ felé. A kíváncsiság. Meg a szabad asszociáció. Minden más a gyerekkoron túl nem hasznos, nem jó és nosztalgikus torzítással gondolunk rá. A kutatások szerint a gyerekek kirekesztőek, morálisan alulteljesítenek (nyilván), önzők, akaratosak, manipulatívak, hazudósak, stb, stb. (a gyerek valószínűleg egy túlélőgép :D) Az, hogy hoznak 1-1 ellenpéldát, vagy a saját gyerekünket nem ilyennek látjuk vagy mindezt jól toleráljuk, mert különben kihalna az emberiség, az teljesen rendben van. Így van kitalálva. De aki őrült meg már a saját gyerekétől, az gondoljon arra, hogy egy éppen olyan felnőttel kell egy irodában dolgoznia vagy párkapcsolatban lennie.

Azt gondolom, hogy ha már az ember eljutott oda, hogy tudatosult benne, hogy dolgokra nem jó válaszokat adott, helyzeteket gyerekesen oldott meg, akkor nehezebb helyzetben van, mint amíg ezt nem tudta. Mert ettől még nem lesz a kezében új eszköz, új megoldás. Az eszközt, új megoldást pedig csak "helyzetekben" lehet kifejleszteni. Aztán vagy lesz hozzá elegendő idő, alkalom, megfelelő társ, vagy nem.

És hogy a cím harmadik részéhez is legyen valami: A gyerekesen vagy kamaszosan viselkedő embereket irigylésre méltóan fiatalabbnak érzékeljük a koruknál. Ez csábító, hogy mi is olyanok legyünk. Mintha valamit elrontottunk volna, hogy nekünk nem sikerült. Pedig érdeklődő, kreatív, bölcs felnőttnek lenni hatalmas szabadság.

[azotodik]

Pro és Kontra

Négy azaz 4!!!4 gyerek után hülye vagyok/vagyunk, hogy az ötödiket tervezzük? Négyeske minden szempontból meglepibaba volt, jó pár évvel a tervezetten készült triumvirátus után, és negyven plusszosan nem volt sétagalopp újra hozzászokni egy kisember napi rutinjához, az alvásmegvonás sokkal brutálisabban ütött, mint ahogy arra korábban emlékeztünk (vagy csak az idő szépített meg mindent, ó áldott demencia!).

Millió indokot lehetne és tudnánk is hozni ellene, a pozitív oldalra viszont nem sokat tudunk pakolni a serpenyőbe: mindketten nyitottak vagyunk rá, ahol ennyien elférünk, ott van hely még egynek is (egészségügyi, anyagi és más szempontból is), lenne a nagyon szociális legkisebbnek korban közeli tesója. Cserébe mindenki véglegesen és totálisan hülyének nézne minket ("Minek még egy?!"), a végre nyugis éjszakákat jó időre megint bukjuk, nyilván több kiadás és több logisztika, a sok figyelmet kiharcoló kicsi mellé egy újabb jövevény érkezése ki tudja, milyen reakciót vált ki, és hát a fő kérdőjel: ennyi idősen akadnak bőven kockázati tényezők is.

Persze a szív most legyűri az "észt", belül úgy érezzük, hogy bevállalnánk egy újabbat, szeretnénk még egyet. Nem sziklaszilárd az álláspont, a nehézségekbe belegondolva meg-meginog az ember, de stabilan több a "meg tudjuk csinálni!", mint a "tényleg jó ötlet ez?". Ketyeg a 3 hónapos felkészülés, hogy belevágjunk az újabb nagy kalandba

(Vannak egyáltalán a tumblin hozzánk hasonló elmebeteg nagycsaládos népek?)

[telaviv-delhi]

Párkány, mely Stúr Lajos nevét viseli mostanság. Végre egy olyan helyre is sikerült eljutni, amely senki nedves álmaiban nem jelenik meg turisztikai célpontként. Kb. Csepel, magyarosan kátyús, lepukkant és lehangoló, viszont jó kilátással Esztergombra. Ügyvédem megérkezésünkkor egy jó pisiléssel kívánta oldani a magyarból-magyarba sokkot, de a magyar vécésbácsi diadalmas és kioktató hangon közölte a pondró magyarországi turistával, hogy ez itt Szlovákia és itt mink már euróval fizetünk! 70 centjük sincs, ccc... És nem, kártya nem jó! Ezek után jobb ötlet hiján beültünk a restibe (majd a resti slóziját használod, Böngyöröm, itt legalább kártyát is elfogadnak), Ügyvédem meg olyant tett, amit egyetemi évei óta sohasem.

Ivott!!!

Délben!

Töményet!

Én sört, ragaszkodjunk elveinkhez, majd mintegy mellékesen megkérdeztem a magyar rádiótól és helyiektől hangos csapszék csaposnőjétől, hogy merre a wc. Há itt ni, kimegy balra a peronra, oszt ott van az állomás wc-je, 70 centet kell adni a bácsinak...

Én, összeomolva a sors/mátrix csapásai alatt:

- Itt egy papír ötszázas, ad érte 70 centet?!!

[vanista]

A lézerkard az egyetlen eredeti ötlet benne

Mondjuk elég jó ötlet azért, szóval nem lehet azt mondani, hogy nincs benne fantázia.

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 8: Búcsú Szimba TV-jétől

Szimba oroszlán üvöltései ébresztik PSG Oglit.

A fiú próbálja rávenni Vikit, hogy kezdjen valamit a kutyával, de a lány inkább aludna.

Olivért felbassza a szitu, mert szerinte a lánynak kellene foglalkoznia Szimbával, nem neki.

Úgy dönt alkalmatlanok arra, hogy kutyát neveljenek és visszaviszi az ebet.

Viki tiltakozik, de nem tudja meggyőzni a fiút. Nem segít a szitun, hogy Szimba közben behugyozik a kocsiba.

Olivér ezen is felbassza magát és magából kikelve kiabál. Nem láttam még ilyen idegesnek. A lány nyugtatni próbálja, de hiába.

A tenyésztő visszaveszi a kutyát. Viki azt mondja visszajön majd érte, amikor kibaszta Olivért.

Hiányozni fogsz Szimba. Nem érdemeltünk meg.

Szandi a szárnyai alá veszi Aurélt, hogy férfit neveljen belőle. Elhívja reggelizni és csajozási tanácsokat akar adni a fiúnak, mert ő tudja mi kell egy nőnek.

A lány nincs elájulva Aurél szettjétől. Szerinte balek vibeja van. Bár megjegyzi, hogy nem azt nézi egy férfin milyen ruha van rajta, hanem hogy milyen órája van.

A fiú egy laza mozdulattal kibassza a kocsi kulcsát az asztalra, de Szandi szerint ez elég béna húzás.

Megjegyzi, hogy látszik nem megy neki a csajozás. Aurél tiltakozik, de Szandi bekussoltatja: Miért, szingli vagy, nem?

A fiú már első randin vásárolni vinné a lányokat, de Szandi kioktatja, hogy először max egy szál rózsát vegyen, aztán fokozatosan költhet több pénzt a nőkre.

Határozott férfiként Aurél rendel Szandinak is egy avokádós valamit, ami a lány szerint tökéletes választás.

A fiú teli szájjal kezd el beszélni Szandihoz, aki lebassza az illetlenségért.

Aurél elmeséli, hogy hajókázni akarja vinni a kiszemeltjét, ami az oktatója szerint is jó ötlet. Aztán bedobja, hogy nyaralni is elvinné, de a nő szerint ez már túlzás első randinak.

Aurél bevallja, hogy az exéről van szó. Szandi nem helyesli, mert nem jó újra felmelegíteni a töltött káposztát.

Megmutatja a csaj képét. Szandi szerint nagyon komoly és fel kell kötnie a gatyát, ha vissza akarja szerezni. Aurél el akarja vinni gyúrni, hogy láthassa a lány, milyen erős. Nem jó ötlet.

Vége a reggelinek és a fejtágításnak is. Aurél fizetés helyett az apja számlájára íratja az összeget. Szandi szerint ez is elég tré egy randin. Legyen nála kápé ha éles a szitu.

A randihoz pacek öltözet is kell, ezért a fiú megkéri Katát, hogy segítsen neki, mert ő mindig 10/10-es szettekben van.

Aurél valami csillogós pólót akar, de a nő szerint abban max a gyroszoshoz mehet el.

Kata szerint a fiú szókincse nagyon gyér. Látszik, hogy iskolázatlan. Mindenesetre nem adja fel és mindent megtesz, hogy legalább kinézzen valahogy.

Előkap egy inget, de Aurél még a ballagására is rövidnadrágban és pólóban ment, szóval vonakodik.

Talál viszont egy macis pólót, ami tetszik neki.

Katának kezd fogyni a türelme.

Mindenesetre sikerül ráadnia egy inget.

Aurél nem érzi jól magát az ingben, de az jól esik neki, hogy Kata foglalkozik vele.

Mint egy rendes anyuka, a nő elkezdi alázni a "gyerekét". Először azt mondja, hogy nincs karja, aztán azt hogy úgy néz ki mint Justin Bieber.

Aztán a fülbevalóját kifogásolja. Végül a papucsot veteti le a fiúval.

Kap helyette egy ronda cipőt. Még egy órát szeretne ráaggatni a srácra, de Aurél nem akarja, mert nem tudja leolvasni.

Szandi oktatása és Kata öltöztetése után eljött a randi ideje. Aurél nagyon ideges, de pacekul felöltözött és rózsát is hozott.

Megkérdezi a lányt, hogy tetszik a ruhája. Azt mondja egész jó, de van egy kis bökkenő.

Aurél papucsban jött.

Bocsánatot kér az exétől, amiért fasz volt vele régen és azt ígéri, hogy megváltozik és lehozza a csillagos eget is neki, ha visszafogadja.

A csaj nem szopja be ezeket a sablon szövegeket és nem igazán akar megbocsátani Aurélnak. Nehéz menet lesz.

Csabiék meglátogatják Ogliékat.

Ameddig a lányok sütnek, a fiúk elvonulnak fifázni.

Olivért, állítólag, senki nem verte még meg a játékban, szóval nagy arccal viszi Csabit a csicskító szobába. Kétmillió a tét.

Herceg szerint kicsi a tv. A házigazda azt mondja széttörte az előzőt és most csak ez van.

A fiúk kiabálva játszanak, amitől a csajok teljesen kivannak. Az első gólt Ogli szerzi.

Csabi szerint a srác nem is tudja, hogy kell ezzel játszani. Mindenesetre kap még egy gólt és Olivér győz. Herceg bepróbálkozik azzal, hogy úgy volt kettőt játszanak és ez csak bemelegítés volt.

Végül sikerül átbasznia a házigazdát és új kört kezdenek.

Papaszíta azon gondolkodik megéri-e az a havi ötmilla ezt.

Csabi csak tudott valamit, mert bevág két gólt is, amitől Olivér úgy kiakad, hogy kibassza a tv-t a kertbe.

A lányok kiakadnak a mutatványon.

A fiú azzal magyarázza a tettét, hogy Herceg csalt.

Papaszíta megáldja a jelenlévőket.

Kész a kaja. A fiúk még mindig a játékon veszekednek. A lányok isznak, hogy elviseljék őket.

Nagyon szomorú kis hamburgerek készültek. Olivér megint felbaszódik, mert hagyma került a burgerbe.

Ezzel a seggfájással proktológushoz kell fordulni.

Már el is felejtettem, de Metta és Filip is benne van ebben a műsorban.

A lány azt hazudja, hogy sokan kérdezik tőle modellkedik-e és most végre azt mondhatja, hogy igen, mert tényleg felkérték valamire.

Kata is hivatalos az eseményre, de szerinte Metta már túl öreg ehhez és a ruhák se tetszenek neki.

Mindenesetre jó fejek Wishes Ungár Petivel és gratulálnak a lánynak.

Ez most egy közepesen unalmas rész volt, de a következőben a Balaton Soundon csapatjuk.

[kepeslajoska]

Figyelj drágám!

Mondjad egyetlen rózsabimbóm!

Itt a karácsony.

Tudom pintyőkém. Mi legyen az ajándékod?

Tartsunk egy szerény zenés bulit a munkásainknak fellépőkkel, zenészekkel, énekesekkel és sorsoljunk ki a résztvevők között rengeteg ajándékot, autókat, gőzmosógépet, hűtőt, robotporszívót…

Jó ötlet. Majd egy kicsit megemeljük a sztrádadíjakat, az fedezi a költségeket, vagy még szenteste előtt nyerek egy-két pármilliárdos beruházást. Nem gond.

Ne vigyük el őket a jachtunkon táncolni?

Az nem jó, a főnök épp ma mondta, hogy inkább államosítsuk azt a vicik-vacak 27 milliárdos hajócskát, mert hőzöngenek a népek.

Jó, akkor legyen ez felcsúti Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpontjában, de szerepeljen valami híresség is!

Nem vagyok nagyon jártas a könnyűzenében. Mit szólnál John Lennonhoz, vagy Freddie Mercuryhoz?

Az nem lehet, szívem bogaram, ők már nem élnek, de itt van az egyik kedvencem, Brian Adams.

Ő mennyiért jön ide? Nem mintha számítana, ha te kéred, az számomra parancs.

De drága vagy, úgy tudom 4-500 ezer dollárért, forintban 200 misiért már átugrik hozzánk.

Az tényleg nem vészes. Legyen, ahogy kívánod, aztán majd szenteste adunk az érzékiségnek a javából, hátha egy új megváltó születik belőle.

Alig várom már kis Tarzanom, de azért a gyémántokról nem feledkezz el!

[nitta86]

Az előző évben elég sokat gondolkoztam azon, hogy miért volt könnyebb régebben mindkettőnknek a nyitott kapcsolat/poliamoria. Egyértelműen azért mert régebben egy konkrét közösségből válogattunk, szóval ha a férjem összejött egy nővel, hogy ő lesz majd rajtam kívül a másik partnere, őt már régebben, legtöbbször évek óta ismertük, sokszor már haverok voltunk, már nevettünk együtt, és már lelkiztünk egy-egy házibuliban hajnaltájt. Szóval a legtöbb metamourom (a partnerem partnere), barátnőm volt korábbról, és mikor már nem jártak a férjemmel akkor is barátnők vagy haverok maradtunk. És ez fordítva is működött, a férjem is ismerte a nőket akikkel összejöttem, tudtam ki szimpi neki, kit ki nem állhat, ezt figyelembe vettem mikor választottam. Szóval volt egy nagyon informális kölcsönös rábólintás egymás partnereire. És emiatt a speciális helyzet miatt sokszor szerveztünk közös programokat pl. túra, múzeumlátogatás, hármasban vagy négyesben, sokszor egy ágyban is aludtunk, sőt voltak közös szeretőink is, akikkel logikus módon közösen szexeltünk, de olyanok is, akiket nem zavart, sőt még izgatott is, ha jelen vagyok. Szóval ez az egész polikapcsolat hiába nem éltünk sose mindnyájan együtt, ez inkább ilyen összetartó baráti közösség volt, akikkel időnként szexeltünk is. Ráadásul én elég introvertált vagyok, de így könnyebben ismerkedtem, hogy egyrészt ismertem mindenkit már egy ideje, másrészt régebbi és jelenlegi partnerek noszogattak, hogy jöjjek össze azzal, aki tetszik.

Aztán minden megváltozott, és széthullott, átalakult az egész. Ennek azért vannak előnyei, de persze hátrányai is, és néha minden hibája ellenére hiányzik a nagyobb közösség. Nagyon nagy hátránya, hogy most már nem úgy vagyunk polik, mint voltunk, ezért is hívom inkább nyitott kapcsolatnak, és hogy ez az átalakulás rögös volt és konfliktusokkal tarkított. Mert míg régebben (5-10 éve ) mindenkit ismertem és rábólintottam hogy jöhet a polihálónkba, pár éve ez megváltozott és az a helyzet állt elő, hogy a férjem tök lelkesen és szerelmesen hazahoz valakit, akibe bele van zúgva és aki nekem az első perctől kezdve enyhén ellenszenves és teljesen egyértelmű, hogy nem csak hogy nem találjuk a közös hangot, de a másik nőt is lestresszeli ez a helyzet és versengeni akar velem. Hosszútávon az lett a megoldás, hogy jobb, ha sose találkozom a metával és ez így most működik. Attól tartok, hogy a jövőben a további partnereivel is vagy jobb, ha nem találkozom, vagy majd egy rövid ismerkedős találkozó után eldöntjük, hogy jó ötlet lenne e.

Azt se tudom, hogy ő hogy fogadná az én vadiúj és általa csak akkor megismert plusz partneremet, ha lenne. Nekem most az is probléma, hogy nem tudom, hol ismerkedjem, meg hogy egyáltalán szeretnék-e ismerkedni. Mondjuk tavasszal próbálkoztam azzal, hogy OkCupidon ismerkedtem poliamor nőkkel és ez jó volt, meg tanulságos, és adott annyi önbizalmat, hogy nem csak a régi és szűk közösségünkből tudok válogatni, de végül haverokat találtam ott, aminek nagyon örülök, de szerelmet egyelőre nem.

Arra mindenképpen jó volt, hogy legalább ismerkedtem nőkkel, úgy hogy én kezdeményeztem, (régebben ez nem igazán volt jellemző), és hogy jobban belelátok, meg kapcsolódni tudok az LMBTQ közösséghez, mert régebben nem nagyon ismertem ezt a közeget, hiába voltak női szeretőim, mi elvoltunk a saját kis zárt világunkban. Volt, hogy az akkori barátnőmmel elmentünk Pride héten egy filmvetítésre és mindenki csak csodálkozott, hogy mi kik vagyunk és miért vagyunk szoknyában, de amikor látták, hogy fogjuk egymás kezét, már kedvesek voltak velünk. :) Szóval nem nagyon volt átjárás és ez is egy új világ, amit fel kell fedeznem.

Egyébként visszatérve a poliamoriára, szerintem ez most működik, és működni is fog így, csak valószeg ezzel az új és ridegebb szabályokkal, amikor nem, vagy alig ismerjük a másik partnereit. Szóval ez ilyen naptárpoliságnak ígérkezik, hogy ki mikor kinél alszik és nem annak a meghitt állapotnak mikor még egy kupacban aludtunk mindnyájan. Kicsit szomorú vagyok, hogy ez elmúlt, de valójában már mindenkinek kevesebb ideje van, nehezebb is lenne ilyen összetartó, mindenki ismeri egymást polihálót fenntartani, mint régebben.

[ruddentropptabornok]

Kisországom trében van.

Azért lassan a NER elitje is tisztán kezdi látni, hogy Főni falnak vitte külpolitikát és ezzel együtt/párhuzamosan a gazdaságot is, és most karnyújtásnyi távolságba került az a szcenárió, hogy az eddigi bevételi forrásaiknak lőttek. Forintunk letolt gatyával áll a szélben, államháztartás rottyon, infla az egekben az alapkamattal együtt, brüsszeli transzfer csaó, orosz tesó ellen elfogi parit adtak ki, PAKS2 lassan lebukik a horizonton, főbb infrastruktúra jelentős része teljesen amortizálódva, és lakosság éppen most int búcsút az elmúlt öt évnyi fizetésemelésének az inflációexpressz ablakából. Az aszály pedig a szemünk előtt csinál sivatagot az Alföldből, az elmúlt 10 (és legyünk igazságosak: 40) évében vízgazdálkodás a fasorban sem volt. Hozzáadott érték a távolban sem látszik a gazdaságban, mivel ugye tetszettek tönkrebaszni az oktatást, ezzel együtt tovább szűkítve a társadalmi mobilizációt, ami nem feltétlenül remek ötlet a tudásalapú gazdaságok fénykorában. Továbbá az is kiderült, hogy kéne még vagy félmillió munkavállaló, ami csak elég szűk lehetőségek mentén teremthető elő nagyhirtelen:  A,  migránsokat engedsz az országba, akik ellen az öt év propagandán edződött átlagszavazónak vannak fenntartásai, vagy B, a belső munkaerőpiacot lehetne még szélesíteni, de egészségügy híján, valamint az “egyél disznót, igyál páleszt” remek, nacionalista, identitásképző kommunikációs mantra egészségmegőrzésre gyakorolt hatásának segedelmével az átlag magyar 65 évesen - gyakorlatilag - alkalmatlan a munkára, így hiába tolod fel a nyugdíjkorhatárát, fingot sem ér. Szép kis mix, mi? Pedig a felét sem soroltuk fel a kilátásainkat negatív irányba befolyásoló tényezőknek. Tisztán látható, hogy a legoptimistább forgatókönyv szerint is a lassú, hosszú éveken át tartó gazdasági lecsorgás a kimenetele ennek a helyzetnek, vagy a reálisabb lehetőség: a hirtelen bedőlés valami fekete hattyú miatt. Tankönyvi példája vagyunk a békeidőben, globális konjunktúra mellett és mindenféle külső erőszak nélküli, egyedül és önként történő fejre állásnak. Nos, és ennek egyetlen felelőse: Orbán Viktor, a hős kapitány, akiről most kiderült, hogy hátszélben tud csak vitorlázni és akkor is csak kurva szarul, de most ráadásul vihar is van. Könnyű következtetés, hogy ennek felismerése a NERen belül pánikba csap át, de ez csak egy újabb lökés lesz a harácsolás felpörgetésére, ami immáron egymás ellen- és ország maradék javaira irányul. A folyamat első, kibontakozni látszó fejleménye, hogy el fogják venni a kis- és közepes tulajdonosoktól a földjeiket, plusz még amit érnek. Lerabolják a magántulajdont is, ha nincs már zabrálható állami. Kétségeid ne legyenek, még az eddiginél is agresszívebbek lesznek, és holnap már a te telked és a te céged lesz az einstand tárgya. A jó hír, hogy mindez azt jelenti: a NER döglődik, a rossz pedig az, hogy annak kell szurkolni, hogy mégse adja be a kulcsot, mert ez a kataklizma maga alá temetné az országot. Bár a katasztrófa késlekedése lehet, hogy csak növeli annak mértékét, így lehet, túl kéne esni rajta mihamarabb?

[remenyteljesfiu]

 Azt hittem milyen jó ötlet lesz

Hogy véget vetek a szenvedésnek

De mikor a túl világra érkeztem

Akkor értettem meg hogy miről mondtam le.

[tartsdmegazaprot]

viszonylag nagy mennyiségű (kb. 50 db) fehér tömbgyertyát hol vennétek jó áron,

segítsetek kérlek? van bárkinek ehhez valami jóóó kis gondolata?

jövő csütörtökre kellene, szóval elvileg a rendelés is oké : )

ezt láttam, ez a B opció, 595 HUF/10 centi - HA ENNÉL jobb ötlet jön, mérhetetlenül megköszönömmmm <3

KÖSZÖNÖM NAGYON SZÉPEN!