#kedves olvaso | Explore Tumblr Posts and Blogs

ventureabroadbynori · 8 years

Text

Torokorszag, utolso fejezet

Legutobb Antalyaban fejeztem be, innen folyatodik.....

Aznap este meg fozocskeztunk kicsit, a megmaradt kolest es csirkemellet salataval, plusz talaltam a boltban ilyen kis toltott tesztacskakat, nagyon finom volt ujhagymaval, tejfollel meg pesto-val. A szallasadonk Murat kerdezgette hogy szeretnenk-e bemenni a varosba de eleg faradtak voltunk… Es mar megint jott a figyelmesseg, leszaladt a boltba es hozott nekunk kettot-kettot a kedvenc sorokbol, amit elozo nap delutan ittunk a vizesesnel. Masnap megbeszeltuk, hogy mivel o dolgozik ezert a baratjaval, Onutttal kirandulunk el Side-be, ahol ugyancsak okori gorog romokat lehet talalni. Megreggeliztunk, majd elindultunk a vizparti varoskaba. Volt egy amphiteatrum, de tokre nem erte meg a 20 lira belepodijat, tekintettel, hogy a varosban setalva ugyanolyan szep helyeket talaltunk a regi epuletmaradvanyokkal. Plusz szembejott velunk ket indokolatlan teve es egy kanape. A tevek szegenyek ott sultek a napon, a kanape meg valahogy egy rom-egyuttes kozepen allt. Meg is ragadtuk az alkalmat a kanape szorfolesre (haahahaa), meg is van az uj profil kepem couchsurfingre. Ezutan bezsufolodtunk egy dolmusba (varoson beluli minibusz) amihez kepest a halak a konzervben skandinav orszagbeli szomszedsagnyi tavolsagra vannak egymastol (vagyis egyszerubben ROHADTUL BEZSUFOLODTUNK VAGY 40 MASIK EMBERREL AZ AMUGY 15 FOS BUSZBA, igen, koszonjuk Nori, lehet egyszerubben is fogalmazni) szoooval meglatogattunk egy vizesest, de nekem sokkal nagyobb elmenyt nyujtott az ott talalt kiskutya. Persze ez a talalkozas is ugyanazt a szomoru erzest hagyta maga utan mint ami minden egyes koborkutya lattan elfogott Torokorszagban: a legtobbjuk ugyan jol taplalt, es az elso kedves hangra hatalmas farkcsovalassal jonnek oda, de latszik hogy nagyon ki vannak ehezve az szeretetre, es sajnos az is, hogy felenkek. Nem egyszer lattam embereket belerugni az amugy teljesen nyugodtan fekvo vagy setalo kutyaba minden ok nelkul. Remelem nagyon visszakapjak az elettol ezt a banasmodot.

Mire visszaertunk mar besotetedett, szoval a vacsora utan vettuk a hatizsakunkat es elindultunk az ejszakai busz fele, amirol azt hittem hogy hatalmas otlet lesz.. Hat nem volt az, mit ne mondjak. Szerencsere ures volt a mogottunk levo dupla ules, igy oda tudtam kucorodni aludni, mar persze ha a vergodessel megtoldott 10 perces “koma-szeriakat” alvasnak szeretnenk hivni. En nem szeretnem. Az sem segitett a dolgon, hogy hajnali egy fele nagyon kellett pisilnem es hat a busz a legkisebb hajlandosagot sem mutatta a megallasra. Igy el-activityztem a buszsofornek hogy szuksem lenne egy wcre. Jo, oke 15 perc mulva meg is alltunk egy benzinkutnal ahol azzal bocsatott utamra a sofor, hogy “RAPID TOILET!!!!!!”. A rapid pisi utan mar robogtunk is tovabb Cappadocia fele.

De mi is pontosan Cappadocia? Ez a nev egy regiot jelol, egy haromszog alaku teruletet mely harom vulkan kozott terul el: Kayseri, Nevsehir es egy harmadik ami most nem ugrik be. Ezen a teruleten nagyon erdekes kozettornyok maradtak meg a vulaknikus tevekenyseg kovetkezteben, hatalmas volgyeket is formalva. A kozettornyokba hazak, barlangok, galambducok sot “katedralisok” vannak vesve. Persze ez mar emberi kez nyoma mind, de nagyon szepen megmaradtak, az Unesco vilagorokseg resze az egesz terulet.

Vissza a tortenethez… Reggel hetkor kivetett magabol bennunket a pokoljarat, ahogyan kozben ezen az elnevezesen megallapodtam magammal. Jatekban volt meg a halalszeker (tul dramai), a pszichedelikus fereglyuk szerelveny (a pisiszunet utan megkonnyebbultem es mar nem hallucinaltam.. ((annyit))), es persze a “ te szar..@:>)(_*&*-“ (de ez a verzio annyi karomkodast foglalt magaban, hogy nem tartottam jo otletnek publikalni.) Szoval leszalltunk, megkerestuk a hostelt, felvertuk a recepcios lanyt, aki amugy nagyon kedves volt, mert ugyan csak delutan 2tol lehetett becsekkolni, de mondta, hogy kitakaritja a szobat mindjart es bekoltozhetunk. Amugy ez a szallasunk Goreme-ben volt, egy barlanghostelban. A szoba nagyon tetszett, bar a falakon levo egyiptomi kepeket nem tudtam hova tenni… Kicsit kornyezetidegen volt, de ilyenre nem adunk. Bevetettuk magunkat az alvas-potlasba es delutan kettoig ki sem mozdultunk. Delutan nagy nehezen felkeltunk es utnak indultunk Kayseri fele, a regio egyik nagyobb varosa iranyaba, hogy megprobaljunk az alvokocsiban helyet foglalni magunknak a hosszu utra. A buszos irodakban eleg nagy csalodas ert bennunket, mert alig voltak buszok, igy megint ugyanazt a tarsasagot vettuk igenybe akikkel idaig is elvergodtunk, de azt azert hozza kell tennem hogy ok az egyik legjobbak. Csak hat ugye koztem meg az ilyen hosszutavu buszozasok kozott kibekithetetlen ellensegesseg feszul, tehat inkabb olyan halottnak a csok. Ami nagyon furcsa volt itt, hogy a buszpalyaudvar valahol a varos peremen volt, korulbelul 10 km-re a belvarostol. Szerencsenkre epp akkor indult egy ingyenes kisbusz, ugyhogy fel Is pattantunk ra, irany a vasutallomasa. Ugyanis a tervunk az volt, hogy 3 napra ra, amikor mar felfedeztuk egesz cappadociat, felulunk (illetve remenyeink szerint felfekszunk, ugye, mivel kenyelmes agyacska, jaj de jo lesz) egy vonatra kelet fele, az irani hatar fele. Nos, ez a tervunk dugaba is dolt ott helyben. 20 perc activityzes es google forditozas utan kiderult, hogy az osszes agy foglalt, tehat csak ket ulohelyet sikerult foglalunk. Elindultunk tehat visszafele a buszpalyaudvar iranyaba, de hat ez nem olyan egyszeru, mint aminek hangzik. Az utak tele vannak kisbuszokkal, eselyunk sem volt kitalani, hogy melyik lenne az ingyenes jarat visszafele. Persze mondhatna erre az okos olvaso, hogy hat miert nem szalltunk fel ugyanott? Ez amolyan logikus kerdesnek is tunhet, hacsak az ember nem jart meg itt, mert akkor tudja, hogy ezekben a megallokban semmi logika nincs az eg egyadta vilagon, mindenki ott szall le es akkor amikor csak kedve szottyan. Szoval elindultunk gyalog, remelven hogy majd valami egi sugallat hatasara megtalaljuk a megfelelot. Plusz amugy is ehesek voltunk, tehat keriteni is szerettunk volna egy helyet enni. Na most ez megint eleg nehez vallalkoszasnak indult, vagy az is lehet, hogy mi voltunk a varos rossz reszen, de egyik ipari negyedet, csak a masik ipari negyed kovette. Vegre talaltunk egy helyet, rendeltunk is ket csirkes kebabot. Csak amikor kihoztak, jottunk ra hogy elfelejtettuk otszor kihangsulyozni, hogy PETREZSELYMET NEM KERUNK. Ez nagyon fontos, altalaban a fo izesites gyanant ezt hasznaljak, de mertektelenul. Sajnos, ez tortent akkor is, teljesen elvezhetetlenne tette az etelt, ugyhogy kipiszkaltunk nemi csirket, amit elertunk, aztan uj hely fele neztunk. Nemsokara talaltunk egy pizzazot, ahol sikeresen elkerulve a petrezselyem csapdajat, vegre jot ettunk. Ekkore felfedeztuk a terkepen, hogy hu de jo, a villamos eppen a buszpalyaudvar iranyaba halad, meg is van oldva a visszajutasunk. De, ahogy mar csak itelni is lehetett volna a nap tapasztalataibol, ez sem jott ossze. A nagyobb varosokban minden tomegkozlekedes ugy mukodik, hogy a kedves utazo vesz egy plasztikkartyat, arra tolti fel a penzt, es ezt lecsippantva a felszallasna fizet. Keszpenzzel eselytelen, a sofor nem fogadja el. Esetleg meg meg lehet probalkozni a paypass-os, erintos bankkartyaval, de az enyemet nem szerette a rendszer. Probaltuk par embernek elmagyarazni, hogy ha becsippantananak minket, mi szivesen kifizetjuk neki a jegy arat, de mindenki rohant, nem volt ideje az activityzesre. Egy jot akaro ember elkezdett torokul magyarazni meg mutogatni, es persze Dannynak ilyenkor elojon az a szuper szokasa, hogy ugy bologat mintha ertene, elindul abba az iranyba amerre mutaogat az ember, majd amikor 20 masodperc mulva megkerdezem hogy akkor most tudja, hogy merre kell menni, kozli, hogy dehogyis… Logikus. Mindegy, elindultunk, probaltunk keresni valami buszmegallora hasonlitot, de hat ahogy mar irtam is elobb, itt eleg szabadon ertelmezik a busz megalloinak fogalmat. Leginkabb a varakozo emberekbol lehet itelni, most meg is alltunk, majd korbekerdegettuk, hogy OTOGAR? (buszpalyaudvar torokul). Egy kozepkoru ferfi nagyon lelkesen magyarazott, magara bokve meg rank, szoval ugy iteltuk, hogy o is abba az iranyba tart. Megerkezett egy busz, felszalltunk, az ember lecsipogtatta nekunk a kartyajat, majd nem engedte kifizetni. Nemsokkal kesobb leszallt, mutogatva az ujjaval 3-at, ugy iteltuk, hogy ez azt jelenti, hogy harom megallo mulva lesz a mienk. Vegul es be is jott, nagyjabol sikerult eltalalnunk az idopontot, amikor erdemes megnyomni a leszallasjelzo gombot, vegre kijutottunk, es vissza Goreme-be. Este mar csak pihentunk, illetve en skypeoltam, Danny probalt focimeccset nezni.

Masnap reggel reggeli utan csatlakoztunk egy turahoz, mivel belattuk, hogy a kisbuszok elegge ritkan jarnak szezonon kivul. Igy kerultunk a hiro tours nevezetu ceghez, es turavezetonkhoz Bilal-hoz. Eloszor az ugynevezett zold turat terveztuk, egy masik napra pedig a pirosat. Ezek a szinek csak a turakat jelolik, meg hogy merre mennek. A zold a tavolabbi videkekre vitt, megcsodalhattuk Goremet felulrol, egy magaslatrol, majd elindultunk egy fold alatti varosba. Ez nagyon izgalmas volt, 70-80 meterre a fold alatt kesz varosok vannak, az egesz regio alatt. Anno siman el lehetett setalni 100 kilometereket egyik helyrol a masikra, anelkul, hogy fel kelljen jonni a felszinre. Ma mar a legtobb beomlott, de azert megmaradtak latogathato helyek is. Nekem nincs bajom a kicsi zart terekkel, de itt azert lefele osszeszorult a torkom. A legtobb jarat ugy van kialakitva, hogy csak legornyedve lehessen jarni, es egyszerre csak egy ember fer el. Erre azert volt szukseg, hogy ha tamad az ellenseg, ne rohanhassak le az egesz varos egyszerre. De volt ott mindenfele helyseg, am! Konyha, eleskamra, kis privat fulkek, az allatoknak terem (ez volt legkozelebb a felszinhez), templom, es meg sirkamra is ahol ugyan nem temettek az embereket, de tarolhattak a testet, amig a felszin biztonsagosnak bizonyult. Egyedul mellekhelyiseget nem talaltak a regeszek, erre tobb elmeletuk is van, hogy hogy oldottak meg, de biztosat nem tudnak. Egyebkent a szellozorendszer is remekul ki van epitve, annyira nem is lehet erezni hogy ne lenne friss a levego. Ezek utan, egy monostort latogattunk meg, ez is a sziklaba volt vajva. Igazabol nehez leirni, ha a kepeket sikerulne feltolteni, akkor majd latni fogjatok. Ezutan ebedelni indultunk, szimpla kis vendeglo volt, semmi kulonosen jo vagy rossz etellel. A turan volt meg egy torok par, egy spanyol-francia fiu, egy japan es egy del-koreai fiu. Nagyon otletesen mindenki csirke kebabot kert, de mondom nem volt egy nagy szam. Ebed utan turazni indultunk egy volgybe, nagyon szep zold volt minden, lefele 400 lepcso vezetett.. meg jo, hogy csak lefele masztunk, amugy meg a busz a volgy egy masik pontjan vart rank, odaturaztunk. Ezutan az ugynevezett galamb-volgy kovetkezett. Itt is ugyanugy ezekbe a kozet-formaciokba vesett hazakrol van szo, csak eppen ezuttal galamboknak. Ezeket a kozet-alakzatokat fairy-chimney-nek nevezik, azaz tunder kemenyeknek. Valojaban ugy neznek ki mint valami hatalmas gombak. A “gomba” alja kemenyebb kozetbol van, a teteje pedig puhabbbol, vagyis konnyebben erodalodik, igy alakulnak ki ezek az erdekes formaciok. Vegul egy onix megmunkalo muhelybe (vagy hogy kell ezt helyesen mondani?! Ha azt mondom hogy onix muhely, akkor az egy muhelyt jelent onixbol nem?? ) na szoval, mindenfele targyakat, ekszereket faragnak onixbol, nagyon izgalmas volt. Este mar csak elmentunk vacsorazni, illetve az utolso nap sugarait elveztuk egy parkban, meg persze en a kovor kutyakkal jatszottam, volt vagy 10 ebben a kisvarosban. Meg volt ket gyonyoru arany labrador, csak az egyik olyan kover volt mintha ketto lenne igazabol.. persze ez nem csoda, tekintettel, hogy az emberek azt hiszik, hogy a feher kenyer nagyon jo kutyaeledel. A harmadik napon kialudtuk magunkat, majd a kisvarost fedeztuk fel, felmasztunk egy magas pontra, ott elveztuk a napot. Danny probalt egy elo videot kesziteni facebookra a volt egyetemenek udvozleskeppen, de allitasa szerint litvanul mar elfelejtett… ugyhogy ezzel is elvoltunk egy darabig. Vegul a bunko kavezo tulajdonos miatt el kellett mennunk. Ugyanis o valahogy ilyen onkenyuralmi stilusban elfoglalta az egesz dombtetot ugy, hogy osszevissza mindenhova padokat rakott. Aztan persze ha leul az ember, akkor jon hogy vegyunk valamit, jo dragan mindent. Aztan mi vettunk egy egy teat, de ket ora mulva jon, hogy vegyunk meg valamt es amikor nem akartunk akkor kiakadt, hogy ez az o padja es mi foglaljuk ingyen a helyet… de mondom az egesz dombteto tele volt, es korulbelul mi voltunk az egyetlen “”vendegek”” a 100 ferohelyen. Szoval otthagytuk a francba es tuntetoleg leultunk 10 meterre a fube. Neha nagyon bunko emberek vannak, orszagtol, nemzetisegtol fuggetlenul. A negyedik napon a piros turan vettunk reszt, ahol a Goreme-hez es a nemzeti parkhoz kozeli helyeket neztuk meg. Ezuttal ismer egy torok par, egy japan lany es egy fulop-szigeteki lany volt meg a csoportban. A kepeket majd ha sikerult feltolteni, ott leirom, hogy mi micsoda, mert nehez csak igy elmagyarazni. Lattunk freskokat es szekkokat a 11. szazadbol. Az ebed isteni volt, svedasztalos etterem, hihetetlenul finom etelekkel, Danny azt mondta h visszajonne a turara megegyszer csak azert hogy ott ebedeljunk. :D persze ez csak a szokasos tulzas, de teny, hogy nagyon fincsi volt minden. Este visszabuszoztunk Kayseribe, hogy elcsipjuk a vonatot, ami hajnali 00:50kor indult. Hat a varoterem nem volt egy leanyalom, volt bent par hajlektalan, amivel nem lett volna alapjaban veve semmi baj, csak aludtak, de volt egy toloautos (nem toloszek, hanem szabalyos elektromos kisauto) nagyon apolatlan bacsika, aki 20 masodpercenkent ilyen valadekos kohogos-oklendezos hangokkal szorakoztatta a nepet. Naaaagyon lassan eljott az ejfel, majd a vonat is. Az ejszaka elviselheto volt, mert eleg sok szek ures volt, igy le tudtam kucorodni ket ures helyre es ugy aludtam. Mikor felkeltunk mar joval tavolabb jartunk, es delutan 2kor meg is erkeztunk Erzurumba. Itt nem terveztunk semmi kulonoset, csak hogy elcsipjunk egy buszt a hatar fele. Nemi mutogatassal es heves OTOGAR-ozassal kideritettuk, hogy melyik busszal jutunk ki az ismet csak a varos szelen-semmi kozepen levo buszpalyaudvarra. Ott megvettuk a jegyet delutan 4re, ebedeltunk. Nos a busz nem jott, ehelyett az ember aki a pultban ult, mutogatott h kovessuk. Elvezetett egy utott kopott kisbuszhoz, ami be sem jott a palyaudvarra csak kint megvart minket, persze eselytelen volt h beferjunk a hatalmas hatizsakokkal,ugyhogy ilyen heringek a dobozban modra be-puzzle-oztuk magunkat. Vegul este 7 fele megerkeztuk Agri-ba, ahol kiderult hogy nincs tobb busz Dogubeyazit-ba a varoskaba, ahonnan at tudjuk lepni a hatart. Szerencsere altalban mindenre van veszforgatokonyv a fejemben, igy hamar megtalaltuk az arban legmeglfelelobb hotelt, es kicsit megkonnyebbulve vetettuk magunkat a zuhany ala. Igen, kicsit remenykedtem hogy igy lesz, kellett egy nyugis este, meg nagyon nem volt kedvunk tovabb nyomorogni a buszokban. Reggel kenyelmesen megreggeliztunk, es megkerestuk a minibuszokat. Ismet eleg nyomorultul kinezo buszt fogtunk ki, de sebaj, elfertunk, ugyanis a hatiszakokat felkotoztek a busz tetejere.. hozzatennem, hogy ho esett meg tiszta latyak volt minden :D

Mikor megerkeztunk, a szallasadonk Akin eppen dolgozott, de meghagyta a lakasa kulcsait egy kisboltban, igy bejutottunk. Kesobb ebedeltunk, setaltunk, megcsodaltuk az Ararat hegyet. Delutan meglatogattuk a feketepiacot, elegge durva felhozatal volt, perfumok, edessegek, minden csempeszaru persze. A boltos elottunk szamolta a penzt eppen, hat mondjuk az alkarom hosszahoz hasonlo koteg penzt nezegetett. Akin a szallasadonk kozben meselt a munkajarol, ertelmi fogyatekos kurd gyerekeket tanitott. Torokorszagban meg amugy Iranban is kotelezo a katonasag, egyetem vagy kozepiskola utan minden fiu megy masfel evre, vagy 8 honapra, attol fugg, hogy mit vegzett. Persze vannak kivetelek is, pl ha valakinek az apukaja szolgalt az irani-iraki haboruban (nyilvan ez most iranra vonatkozik) akkor nem kell mennie, vagy ha az egyetlen fiu. Lanyoknak nem kell menni, micsoda egyenloseg. A kurd haderegben, a pesmerga-ban vannak nok, sot amikor meg volt onallo parlamentjuk irakban, akkor a noi kepviselok szama nagyobb volt mint az usaban, uk-ban es ausztraliaban egyutt veve. Szoval peldaul Akin sem volt meg a hadseregben, de neki mas a helyzete, o tanar, tehat kormanyzati alkalmazott. Neki amugy az utlevele is masmilyen, ugynevezett zold utlevel, o sokkal konnyebben utazik barhova. A torokorszagi utunk alatt rengetegen panaszkodtak errol, hogy milyen nehez nekik barmilyen vizumot szerezni, es hogy mi nem is vesszuk eszre milyen szerencsesek vagyunk, hogy europaiak vagyunk. Amugy en tokeletesen tisztaban vagyok vele, hogy mennyire szerencses vagyok, persze nem csak azert mert az utlevelem eros, hanem azert is, mert igy utazhatok, hogy az egesz csaladom tamogat.

Februar 28.an reggel fogtuk a hatizsakjainkat es elindultunk Iran fele.

1 note · View note