Tumgik
#kereszténydemokrata
algebraicvarietyshow · 3 months
Text
„Világossá tettük – hangsúlyozom, hogy a korrekció és az őszinteség jegyében –, hogy ha megtörténik az, hogy Magyar Pétert felveszik az Európai Néppárt frakciójába, vagy a Tisza Pártot felveszik az Európai Néppártba, akkor a Kereszténydemokrata Néppártnak nem marad más lehetősége, mint az, hogy távozzon onnan. Hangsúlyozom, hogy nem arról van szó, hogy meghoztuk a döntést, hogy lépünk, hanem őszintén elmondtuk, hogy Magyar Péter személye számukra elfogadhatatlan a frakcióban, és a Tisza párt elfogadhatatlan az Európai Néppártban”.
ez ügyes amúgy, mert magyar péter nem fog beülni a frakcióba, és egyelőre a tiszát még biztos nem veszik be a néppártba, csak a képviselőit a frakcióba. szóval semjén hagyott magának - meg főleg hölvényinek - egy kiskaput
11 notes · View notes
diogenesz2020portugal · 2 months
Text
Kurvára ideje lenne már
Erről a mostani indítványról azt is nehéz volna állítani, hogy valami balliberális kezdeményezés lenne, ugyanis az élén egy észt kereszténydemokrata politikus, Rhio Terres áll, aki korábban vezérezredesi rendfokozatban az észt haderő parancsnokaként szolgált.
„Mi az Európai Parlament alulírott tagjai felszólítjuk önöket, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelye alapján Magyarország szavazati jogát felfüggesszék a tanácsban” – kezdődik az az Ursula von der Leyennek, Charles Michelnek és Robert Metsolának címzett levél, amit az EP 63 képviselője írt alá.
7 notes · View notes
apci-blog · 3 months
Text
Jó reggelt, Németország!
Sandor Esik
Jul 2
Forwarded this email? Subscribe here for more
Jó reggelt, Németország!
Sandor Esik
Jul 2READ IN APP
A Süddeutsche Zeitung hosszas cikkben írja le, hogy Magyarország hogy viselkedik a nálunk működő külföldi cégekkel. Mindezt abból az alkalomból, hogy hazánk átveszi az EU soros elnökségét.
Az ég kék, a fű zöld, Orbán egy geci
Magyar olvasónak a cikk semmilyen újdonságot nem tartalmaz. Leírja, hogy a Budapest Airport átvétele előtt az engedélyező hatóságok mindenbe belekötöttek. Leírja a különadókat, a 90%-os bánya- és cementsápot, a reptér melletti parkolót és társait. Amit mindenki tud, aki próbálta már meghaladni Magyarországon a Balaton mellett nyaranta limonádét áruló kisgyerekek üzleti volumenét.
Leírja a cikk, hogy közben Viktor smúzol a német tőkének, hogy de jó itt. A lap viszont említi Lázár Jánost, aki meg közben mindenkit kiűzne.
Most minden magyar olvasó néz, hogy igen, Sanyikám, és?
Ezt eddig nem volt illendő észrevenni a német sajtóban. A birodalmi gazdaságpolitikai gondolkodásnak része, hogy az érdekeinknek megfelelő seggfejeket általában diszkréten békén hagyjuk.
Ameddig Viktor a sajátjait cseszteti, bevezeti az első éjszaka jogát, vagy összefüggő privát betonstéggé változtatja körbe az egész Balatont, addig a kutya se foglalkozik vele. Ameddig beszed egy kis különadót, amelyet át lehet hárítani a vásárlókra, hát istenem, ha a vásárlók olyan hülyék, hogy nem veszik észre, hogy valójában a Lidlialdira kivetett 2-3% különadó az nem más mint ugyanennyi SZJA, az se a németek baja.
Forwarded this email? Subscribe here for more
Jó reggelt, Németország!
Sandor Esik
Jul 2READ IN APP
A Süddeutsche Zeitung hosszas cikkben írja le, hogy Magyarország hogy viselkedik a nálunk működő külföldi cégekkel. Mindezt abból az alkalomból, hogy hazánk átveszi az EU soros elnökségét.
Az ég kék, a fű zöld, Orbán egy geci
Magyar olvasónak a cikk semmilyen újdonságot nem tartalmaz. Leírja, hogy a Budapest Airport átvétele előtt az engedélyező hatóságok mindenbe belekötöttek. Leírja a különadókat, a 90%-os bánya- és cementsápot, a reptér melletti parkolót és társait. Amit mindenki tud, aki próbálta már meghaladni Magyarországon a Balaton mellett nyaranta limonádét áruló kisgyerekek üzleti volumenét.
Leírja a cikk, hogy közben Viktor smúzol a német tőkének, hogy de jó itt. A lap viszont említi Lázár Jánost, aki meg közben mindenkit kiűzne. Lázár János-imitátorok egy brit páncélosezrednél
Most minden magyar olvasó néz, hogy igen, Sanyikám, és?
Ezt eddig nem volt illendő észrevenni a német sajtóban. A birodalmi gazdaságpolitikai gondolkodásnak része, hogy az érdekeinknek megfelelő seggfejeket általában diszkréten békén hagyjuk.
Ameddig Viktor a sajátjait cseszteti, bevezeti az első éjszaka jogát, vagy összefüggő privát betonstéggé változtatja körbe az egész Balatont, addig a kutya se foglalkozik vele. Ameddig beszed egy kis különadót, amelyet át lehet hárítani a vásárlókra, hát istenem, ha a vásárlók olyan hülyék, hogy nem veszik észre, hogy valójában a Lidlialdira kivetett 2-3% különadó az nem más mint ugyanennyi SZJA, az se a németek baja.
Akkor kezd a németek baja lenni, ha rontja a bizniszt. Persze a Süddeutsche az nem a Handelsblatt, hanem inkább a német balos értelmiség (tudjátok, amelyik egész addig nagyon szereti a migrációt, ameddig nem az ő szomszédjába költözik) lapja, de azért már az itteni feltűnése ezeknek a kérdéseknek is intő jel. Ezek az infók megtalálták a sajtót, szóba álltak az újságíróval.
Egyelőre ez olyan újságban jelent meg, ahol Orbánt eddig se szerették. De nyilatkozik benne egy CSU-s (bajor kereszténydemokrata) politikus is, nyilatkoznak egyelőre név nélkül maguk a cégek is. Eddig az ilyen cikkek véleménycikk formájában tudtak megjelenni, mivel óvatosan inkább senki se kommentálta őket. Most meg kommentálják. Ezt nevezik informális jelzésnek, hogy szívesen meghallgatnak egy bemutatkozást valaki olyantól, aki nem rontja a bizniszt, és nem akarja őket folyton lefoglalni, kiüldözni, legyőzni. Úgyhogy ha a nadrág kiválasztásán túl van az illető, jöhetnek a kávék és a munkareggelik.
Kár lenne, ha valami bajod esne, eh?
6 notes · View notes
kepeslajoska · 6 months
Text
Tumblr media
A Fidesz elnöke szerdán részt vesz a világ kereszténydemokrata erőit tömörítő CDI pártszövetség vezetői értekezletén Marokkóban.
2 notes · View notes
stickalittle · 1 year
Text
büszke rá, hogy Szili belépett a KDNP-be, hiszen attól, hogy valaki harmincvalahány évvel ezelőtt MSZMP tag volt, most lehet kereszténydemokrata - Semjén Zsolt
Szép beismerése annak, hogy a kormánynak nincs problémája a komcsikkal. Csak erről szólni kellene a propagandistáknak is.
15 notes · View notes
dedibelyegei · 1 year
Text
Tumblr media
Megint egy '50 pluszos' bélyeg, méghozzá Nyugat-Németországból, 1970-ből. Furcsálltam, hogy csak egy arcképet látunk és nincs feltüntetve a név, aztán hamar kiderült a nyilvánvaló, hogy akkoriban nem volt ember Németországban aki nem ismerte ezt az ember. A bélyegen Gustav Heinemann, az NSZK harmadik elnöke látható, aki 1969 és 1974 között töltötte be ezt a posztot. Így tehát ez a bélyeg regnálása alatt készült róla, ami mai szemmel kicsit furcsa, hiszen azért jellemzően manapság már a bélyegeknél is nagyon ritka, hogy élő személyt mintáznak meg. Kivétel szokott lenni valami rendkívüli különleges, világraszóló teljesítmény, (pl. Nobel-díjas lesz, khm), de amúgy nem jellemző. Na most a németek ezt olyan szintre vitték, hogy azt hiszem ez lesz az első sorozat a blogon, ahol konkrétan minden névérték ugyanazt ábrázolja, csak más színben. Bizony ez konkrénta egy GUSTAV HEINEMANN sorozat, az ő arcképe ismétlődik 12szer (!), különféle értékeken és színeken keresztül. Egyébként elég eltérő mennyiségben nyomták a különféle színeket, így azért vannak különbségek az értékük között, a legmagasabb két márkás meg a 90 pfenninges taroznak a drágábbak közé. Azért a teljes sorozatot így is össze lehet szedni 1000-1500 forintért.
Tumblr media
Heinemann élete jelentős részében poltikai pályán mozgott, közgazdasátani végzettsége, illetve állam- és jogtudományi doktorátusa volt, több német egyetemre is járt. Pályája elején jogtanácsos volt Essenben, de már diákkorában a Német Demokrata Párt tagja volt a '20-as években. 34 éves korában a nácik hatalomra kerülésekor már a Kölni Egyetemen tanít, 1934-ben csatlakozik a Hitvalló Egyházhoz, mely élesen elítéli a Nemzetiszocialisták hatalomra kerülését. 1946-ban a háború utána Kereszténydemokrata Unió egyik alapító tagja, és ugyanebben az évben Essen főpolgármesterévé választják, ekkor indul be igazán politikai karrierje. Adenauer első kormányában rövid ideig belügyminiszter volt, de ellentéteik miatt lemondott egy éven belül. Az '50-es évek végén a szociáldemokratákhoz csatlakozik, továbbra is gyakran bírálja Adenauert külpolitikája miatt, mely szerinte veszélyezteti a német egyesülést. '66-ban igazságügyi miniszter lesz belőle, jelentős büntetőjogi reformokat visz át, majd '69-ben elnöknek választják. Soha nem államelnöknek, hanem az állampolgárok elnökének nevezte magát, Európa békéjének megőrzése volt legfőbb prioritása. Ciklusa lejártával visszavonul Essenbe, de aktívan követi a politikát, 1976-ban bekövetkezett haláláig.
4 notes · View notes
bagdyernoke · 1 year
Text
„Rengeteg friss, újgazdag pöcs járt oda. Kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák, akik hozták magukkal a bombázó nőiket. Újgazdagék teniszezgettek, iszogattak, a bombázók pedig el-elvitték szegény portásfiút hátra, a szaunák meg az öltözők környékére. Ezt is ki lehetett bírni.”- írta pár éve egy publicisztikában Bayer Zsolt Fidesz-alapító újságíró arról a svábhegyi klubról, amit pár napja Tiborcz István nyitott újra, és ahol Bayer maga is portásként dolgozott a nyolcvanas években. Ezek szerint az akkori Fonográf Klubban már akkor is volt medence, wellness-részleg és teniszpálya is a szolgáltatások között.
Bayer Zsolt, a legszebb portásfiú evör diadalai, avagy súlyos nárcisztikus személyiségzavar a kereszténydemokrata értékrendben :)
Tumblr media
https://444.hu/2023/09/07/ujgazdag-pocsok-bombazoi-vittek-hatra-a-szaunahoz-bayer-zsoltot-abban-a-klubban-amit-most-tiborcz-istvan-nyitott-ujra
3 notes · View notes
nyuszimotor · 2 months
Text
Meritokrácia
0 notes
fouldchildtiger · 5 months
Text
Tumblr media
Konrad Adenauer német politikus, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, „az egységes Európa atyja.”
„Adenauer korunk gigásza.” (Lyndon B. Johnson, 1961)
Keletre is néznünk kell, ha Európára gondolunk – figyelmeztetett a 91 éves Konrad Adenauer röviddel halála előtt. Temetésén, 1967. április 25-én, a nyugati demokráciák összes jelentősebb személyisége képviseltette magát. Az akkor nyolcvan éves Ben Gurion sábesz révén gyalog ment az izraeli nagykövetségtől a bonni parlamentig, hogy tisztelegjen a kancellár ravatala előtt. Mindez 22 évvel a második világháború után történt.
Amikor 1876-ban Adenauer a világra jött, az éppen megszülető Német Császárság élén még Bismarck birodalmi kancellár állt. Majdnem egy évszázadot átívelő hosszú élete során Adenauer megélte nemzete példátlan sikereit és bukásait. Az első világháború utáni megszégyenülést, a weimari idők kaotikus éveit, a második világháborús sikereket, majd az összeomlást és az újjákezdés, valamint az újjáépítés sikereit. Ez utóbbiak nagyrészt az ő nevéhez fűződnek.
Politikai karrierjének első szakasza Kölnhöz, Poroszország második legnagyobb városához kötődik. 1917 és 1933 között ennek a 650 ezer lakosú Rajna-menti városnak a főpolgármestereként szolgált. 1921-től 1933-ig mintegy mellékállásban a Porosz Államtanács elnöki feladatait is ellátta. A nácik mindkét hivatalából eltávolították. Először a Maria Laach-i kolostorban húzza meg magát, majd a Hitler elleni sikertelen merénylet után, 1944 késő nyarán, a Pulheimben lévő braunweileri fogházba zárták, és csak a csoda mentette meg a kivégzéstől.
Az újabb vesztett háború után, már 70 évesen, kezdett bele egy új párt: a Kereszténydemokrata Unió (CDU) alapításába. Ebből a pártból a nyugati világ talán legsikeresebb polgári középpártja lett, melyben otthonra találtak és máig kitartottak egymás mellett katolikusok, protestánsok, liberálisok, konzervatívak, az agrár- és az ipari érdekeltségek képviselői. 1949-ben őt választották az alakuló Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjává. Hivatalát 1963-ig töltötte be.
A második világháború végére Németország a megsemmisülés szélére jutott. A Royal Air Force, vagyis a brit légierő egymaga négyszázezer bevetést hajtott végre német területek felett és egymillió tonna bombával szórta meg polgári célpontjait. Ennek következtében hatszázezren vesztették életüket, három és fél millió lakás dőlt romba, hét és fél millióan váltak hajléktalanná. Mint látjuk, a nácik embertelensége megfertőzte ellenségeit is. Adenauer városában, „Kölnben, minden lakosra harminckét, Drezdában negyvenhárom köbméter törmelék jutott . A németek az önsajnálat, a képmutató önigazolás, a sértett ártatlanság és a dac valamiféle furcsa keverékével adtak hangot ama szándékuknak, hogy országukat nagyobbnak és hatalmasabbnak építsék újjá, mint az a múltban volt.” – írja Winfried Georg Sebald: Légiháború és irodalom című könyvében. Óriási feladatra vállalkozott tehát Konrád Adenauer, aki azt az öntudatos városi polgárságot képviselte, mely a maga erejéből, a maga képességéből, munkájából és elhivatottságából küzdötte fel magát, vált sikeressé. Az I. világháború után Köln városát építette újjá, a II. világháború után hazája, ezen belül Nyugat- Németország talpra állítására vállalkozott.
Ehhez új országot kellett alapítania. Persze épített a meglévő demokratikus és jogállami tradíciókra, a híres német polgári erényekre, de meg kellett találnia Németország nyugati részének helyét a kétpólusúvá vált világban, a kettéosztott Európában, a kettészakított Németországban. Be kellett illesztenie hazáját az új világrendbe. Adenauer megújította a német politika intézményrendszerét, elfogadtatta és működőképessé tette a demokráciát, kiszámítható politikai és gazdasági környezetet teremtett. A német polgárok alkotó energiáira támaszkodva beindította a gazdaságot. A vállalkozás szabadsága és a demokrácia együtt megkönnyítette a németek számára, hogy méltósággal viseljék vereségüket, és visszanyerhessék önbecsülésüket.
Adenauer Nyugat-Németországának stabilitása igencsak felértékelődött a hidegháború korai, sok feszültséggel, bizonytalansággal és kiszámíthatatlansággal járó időszakában. A kettéparancsolt Németországok ugyanis a hidegháború frontvonalán álltak, Berlinben pedig kétszer: 1948 júniusától 1949 májusáig, illetve 1961-ben újra farkasszemet néztek egymással a győztes szuperhatalmak. Nyugat- Németország stabilitása tehát Európa stabilitásának kérdésévé vált. Adenauer azért kötelezte el magát egyértelműen a nyugati szövetségi rendszer, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok mellett, hogy cserébe az USA biztonsági védőhálót feszítsen ki Nyugat-Németország felé. Adenauer kikezdhetetlen atlantistává vált, mert tudta, amerikai katonai erő nélkül a szovjet fenyegetés árnyékában hazája nem lehet biztonságban. Ezért mondott nemet Sztálin 1952-es javaslatára, ami a német egység és semlegesség fejében az amerikai haderő kivonását kérte. Tisztán látta ugyanis, hogy amennyiben az amerikaiak kivonulnak Nyugat-Németországból, és ezzel Európából, szabaddá válik az út Európa nyugati felének szovjetizálása előtt. Két hónappal később, 1952 májusában az NSZK elnyerte szuverenitását, bár területén a mai napig amerikai katonák állomásoznak. 1956 kettős traumája, a magyarországi szabadságküzdelmek kíméletlen szovjet eltiprása és rá adott kelletlen és lagymatag nyugati reakciók, illetve a szuezi válságban megmutatkozó nyugati tehetetlenségég megerősítették eltökéltségét az európai összefogás szükségességében. A szomszédjaival, mindenekelőtt a franciákkal való megbékélésre irányuló szándékán túl ezért játszott kezdeményező szerepet az Európai Unió létrejöttében is. Az Európai Unió, vagy másképp az európai közös otthon, a közös Európa-ház – Gorbacsov az ő kifejezését veszi majd át a Szovjetunió végóráiban – számára, ahogy de Gaulle és de Gaspieri számára is a nemzetállamok Európáját jelentette. A szabad nemzetállamok közös Európáját.
Adenauer kancellárrá választásának első napjától egyenrangú félként tárgyalt mindenkivel. A németség legjobb tulajdonságait megtestesítő, szilárd erkölcsi tartással rendelkező, tekintélyt parancsoló apafiguraként nem is tehetett másként. Nemcsak kora és fellépése tette tiszteletre méltóvá, de kötelességtudása, kiváló problémamegoldó képessége, megingathatatlan fegyelmezettsége és realizmusa is. Mindezen tulajdonságok nélkülözhetetlenek egy sikeres és jelentős politikusnál, márpedig Konrad Adenauer minden kétséget kizáróan, ízig-vérig az volt. De ahhoz, hogy azzá tegye hazáját, amivé tette, szüksége volt még kiváló diplomáciai érzékre, eltökéltségre és vízióra is. És arra, hogy tisztán lássa, mi pályájának legfontosabb célja, mi az, amit nem téveszthet soha szem elől. Ez a cél a német újraegyesítés reményének életben tartása volt. Istenfélő, óvatos, ravasz, becsvágyó, de mindenekelőtt büszke emberként kevesebbel nem érhette be. Az 1953. június 17.-i kelet-német antikommunista forradalmi megmozdulás után két nappal, százezres tömeg előtt esküdött meg Berlinben, hogy addig nem fog nyugodni, amíg egész Németország újra egységes és szabad nem lesz. Ehhez a céljához haláláig hű marad. Még ugyanebben az éven őt választotta az év emberének a Time magazin.
Adenauer a szabadságot tartotta a legtöbbre. Talán mert a náci időkben megértette semmivel nem pótolható jelentőségét, a börtönben megtapasztalta hiányát. Ahogy a nemzeti szocializmusból, úgy a szovjetek nemzetközi szocializmusából se kért, mert mindkét rendszer a szabadság ellensége volt. Tudta, hogy csak a szabad és öntudatos német polgárok tehetik azzá a hazáját, aminek mindig is látni akarta: sikeresnek és büszkének.
Adenauer Nyugat-Németországa egy évtized alatt normalizálódott, polgárai fellélegeztek. A bajor protestáns Ludwig Erhard és a rajnai katolikus Konrad Adenauer szövetsége a Marshall segélyre alapozva olyan felelősségteljes, szociális piacgazdaságot honosított meg, mely aranykorrá változtatta a huszadik század második felének Nyugat-Németországát. Amikor 1949-ben nekivágtak, hatalmas rizikót vállaltak. Egyszerre vezették be az új valutát, a nyugatnémet márkát, – a szövetséges hatalmak előzetes engedélye nélkül –, és inflálták el a háborús adósságállományt. Miközben a piacot szabaddá tették, éltek a protekcionizmus és az állami szabályozás nyújtotta gazdaságirányítási előnyökkel is. A nekilendülő és egyre jobban teljesítő, a családi és középvállalkozásokra épülő gazdaság az olcsó pénzzel együtt felpörgette az exportot. Az ötvenes évek végére az NSZK Európa gazdaságának motorjává vált, munkát adva nemcsak az ország aprajának-nagyjának, de annak a közel 11 millió a szülőföldjéről deportált német menekültnek is, akikkel együtt, közösen építették otthonná hazájukat. Az évtized közepétől csatlakoztak hozzájuk azok a hadifoglyok – 10 ezer fő -, és civilek – 20 ezer fő -, akiket a kancellár a Szovjetunióból hozatott haza. 1957-re Nyugat-Németország vált Európa legnagyobb autógyártójává. A családok frizsidert, mosógépet, telefont és persze autót vásároltak, vagyis fogyasztani kezdtek. A kettéosztott Európa most már egyre inkább az ideológiai fronton birkózott egymással. Kelet a szociális ellátórendszerét állította hadba a fogyasztást felpörgető nyugati offenzíva ellen. Adenauer meg volt győződve arról, hogy egy virágzó és szabad Nyugat-Németország mágnesként hat majd a szabadsághiányos és ezért valós teljesítményre képtelen Keletre. Így is lett.
Adenauer Németországa egyszerre volt a hidegháború áldozata és haszonélvezője. A feltétel nélküli megadás, a németek kollektív megbélyegzése és megszégyenítése, százezrek kitaszítása súlyos, máig tartó tehertételként nehezedik a német nemzetre. Miközben helyt kellett állniuk abban az ideológiai polgárháborúban, amely német földön zajlott a két világrendszer között, a győztesek hozzákezdtek a németek átneveléséhez. A holokausztért érzett felelősség, a bűntudat, igencsak próbára tette a német nemzet túlélési képességét. A bipoláris világban a nyugat-németek kizárólagos feladatává vált a náci múlttal való szembenézés, míg a szocializmust építő keletiek az antifasizmust sajátították ki maguknak. Erre hivatkozva kapott felmentést az NDK a náci bűnökkel való szembenézés kötelezettsége alól. Ha a nácitlanítást és a közéleti tisztogatást az NSZK-ban a későbbi generációk elvárásainak megfelelően folytatták volna le, az németek millióit tette volna földönfutóvá és a rendszer ellenségévé. Szó sem lehetett volna a sikeres újjáépítésről, a gazdasági csodáról, a háborús sebek begyógyításáról. Ezért az első körben eltávolított 53 ezer köztisztviselőt szinte kivétel nélkül (1071 kivételével) újra munkába állították. Hiszen egy totális diktatúrában, főleg háborús időkben, a hatalommal való ellenszegülésnek igencsak korlátozott tere nyílik. Nyugat-és Kelet Németországban, ha más-más okokból is, de egy időre tehát állandósult a kollektív hárítás és felejtés állapota. Ahogy ez a kommunista diktatúra bukása után is történt.
Adenauer sikeres politikus és nagy hatású államférfiú volt, aki egész életét a köz szolgálatának szentelte. Idős korára, nemzete vezetésére vállalkozva, elsajátította a demokratikus politizálás csínját-bínját is. Pártvezér lett és népszónok, igazi parlamenti politikus, tetejében kiváló stratéga. Mindenkit meghallgatott, mindenkire odafigyelt, és ha kellett és szükségessé vált, változtatott. Nem hitt ugyanis a kész megoldásokban. Hitt viszont a türelemben, vagyis abban, hogy a kitartás mindig meghozza az áhított eredményt. Például hazája újraegyesülését. Ebben is igaza lett. Helmut Kohl befejezte, amit mestere elkezdett. Erejét hazája, nemzete és hite szolgálatából merítette. „A politika az a művészet, amivel az erkölcsi alapokon nyugvó helyesen felismertet megvalósítjuk. Politikánk célja a szabadság, a béke és az egység.” – mondta.
Végül engedjék meg, hogy visszatérjek politikai végrendeletének ahhoz a részéhez, amivel ezt a rövid megemlékezést kezdtem.
„Keletre is néznünk kell, ha Európára gondolunk. Európának nagynak, erősnek  és befolyásosnak kell lennie, ha érdekeit a világpolitikában érvényre akarja juttatni.”
Churchill szerint Bismarck után Adenauer volt a legnagyobb német államférfi. Tanuljunk tőle.
Elhangzott november 4-én, Konrad Adenauer városligeti szobrának avatásán.
0 notes
organisationskoval · 1 year
Photo
Tumblr media
662) Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ), Węgierska Unia Chrześcijańsko-Demokratyczna - powstała 17 sierpnia 1997 roku w Budapeszcie. Organizacja utworzona z członków wydalonych z Chrześcijańsko-Demokratycznej Partii Ludowej w 1997 roku miała na celu reprezentowanie wartości Chrześcijańsko-Demokratycznych oraz organizację imprez publicznych i kulturalnych. Dziś działa we współpracy z KDNP, organizacyjnie w ramach partii. W 1997 roku Chrześcijańsko-Demokratyczna Partia Ludowa kierowana przez György Giczy pogrążyła się w wewnętrznym konflikcie. Obecne kierownictwo partii powoli wykluczało wszystkich członków, którzy nie akceptowali ówczesnego kierownictwa partii. Tak się złożyło, że większość reformatorów i działaczy KDNP z 1989 roku straciła członkostwo, rozwiązała się też frakcja parlamentarna tej partii. Następnie wykluczeni założyli Węgierską Unię Chrześcijańsko-Demokratyczną. Została założona 17 sierpnia 1997 roku w Budapeszcie, a jej siedziba początkowo mieściła się w Székesfehérvár. Na dwuletnią kadencję ustanowiono przewodnictwo organizacji w następujący sposób: prezesem MKDSZ został László Surján, były prezes KDNP, poseł na Sejm. Inni członkowie prezydium: Tamás Básthy, ówczesny burmistrz Kőszeg, teolog Péter Harrach, który był wówczas referentem do spraw świeckich Sekretariatu Episkopatu Konferencji Episkopatu Węgier, József Mészáros, profesor nadzwyczajny Katedry Socjologii BME, Judit Szilágyiné Szemkeő, dyrektor ds. edukacji IT and Management Organization Rt. (SZÜV Rt.) oraz József Gärtner, prawnik i sekretarz wykonawczy z Székesfehérvár. Pierwsze zgromadzenie narodowe organizacji odbyło się w Győr 30 sierpnia 1997 r., w miesiącu jej powstania. W październiku 1997 r. MKDSZ zawarł porozumienie z Fidesz – Węgierską Partią Obywatelską, na mocy którego kilku członków organizacji zdobyło mandaty w barwach Fidesz-MPP w wyborach w 1998 r. W 2000 r. siedzibą MKDSZ stał się Budapeszt. Równocześnie z tą zmianą zmodyfikowano również strukturę organizacji, wprowadzając system współprzewodniczący. Prezesem Stowarzyszenia został Péter Harrach, a współprzewodniczącym László Surján. Przewodniczącym posiedzenia delegacji został János Latorcai. Po długiej batalii prawnej i decyzji Sądu Najwyższego w 2002 roku KDNP musiał powtórzyć posiedzenie klubu z 1997 roku, które uznano za nielegalne, więc poprzednie wykluczenia również straciły ważność. Ci, którzy utworzyli MKDSZ, powrócili w ten sposób do Stronnictwa Chrześcijańsko-Demokratycznego. Następnie zmieniły się zadania i rola Stowarzyszenia. Na czele organizacji stoi do dziś Péter Harrach, ale teraz działa ona w ramach KDNP. László Surján nadal jest współprzewodniczącym. Wiceprzewodniczący: János Latorcai, György Rubovszky i Zsolt Semjén. MKDSZ został stworzony w dwojakim celu. Przede wszystkim chciał kontynuować w duchu Stronnictwa Ludowo-Demokratycznego i polityki zapoczątkowanej w KDNP w okresie zmiany ustrojowej. Z drugiej strony podejmował także szeroko rozumianą działalność społeczną i kulturalną. Pod kierownictwem K. Zoltána Kovácsa w ramach MKDSZ powstała Akademia Barankowic, która funkcjonowała jako intelektualny warsztat chrześcijańskiej demokracji. Od 2007 roku MKDSZ wydaje partyjną gazetę KDNP, magazyn Hazánk.
0 notes
mwagneto · 4 years
Text
😂
6 notes · View notes
couleurlocale · 3 years
Text
Végre egy EURPÉÉÉÉÉÉER politikus vagy nem tudom, hogy hívjuk ezt, nem értek hozzá
:DDDDDDDDDD
60 notes · View notes
magyarkulturfoleny · 2 years
Text
BÉKEDAL (Seress Rezső: Szeressük egymást gyerekek - feldolgozás) - HUNG...
youtube
A Magyarország nevű kereszténydemokrata szar és giccstenger tökéletesen összefoglalva egy klipben. A fuvolásig bírtam.
7 notes · View notes
telaviv-delhi · 3 years
Text
Celebspotting Sorozatunk Bemutatja:
Tumblr media
Találkozásom Petrovity Zoránnal, az Egészséges Fejbőr énekesével 
Tumblr media
Azt hallottam imént a Būdösben, h drogabúzus miatt Zorán erősen a végét járja, mint EU képviselő az esőcsatornán, a hír viszont mérsékelten szomorít el. Mesélek.
Agatha Christienek állítólag mosogatás közben jöttek a legjobb ötletei, nekem meg a kocsmában. Meg Lars von Triernek. Illetve Larsnak nem kizárólag jó ötletei támadnak bebaszva, lásd Cannes-t, de mindegy, kūlönbòzőek vagyunk, engem például morcos màsnaposan rúgnak ki az aktuális munkahelyeimről.
Régesrég, mikor még nők voltak a nők és férfiak a férfiak és nem kúrógatták hangos buzizgatás közben népben-nemzetben gondolkodó kereszténydemokrata hazafiak farból szájba egy országot meg egymást, szóval az Index környékèn sertepertéltem két kūlföldi menekūlés közt, mint önjelölt újságirózseni, oszt pénzparipafegyverfizetés helyett kaptam egy beugrót az A38-ra, kedvencemre, Laibachra. (mellesleg az Indexhez végūl nem vettek fel újságírónak, viselhetitek a közismert következményeket,, pfúj, pfúj, köp, köp, csùnya zsindex, most aztán telexezhettek)
Elkanyarodtam a témától, mint a kanos plébános, mikor csinos fiúsegget lát misézés közben.
Az A38 bejáratnál szívtuk a szívnivalót, mikor megjelent egy éltesebb fiúbanda, de nem a cuki k-pop kategóriából, hanem B-közép, esetleg 10 év még az ūgyész vádbeszédének elhangzása előtt. Kopasz rosszarcok, élūkön az osztály kiröhögött, göthös, örökös hūlyegyerekéből veszélyes seggfej nácivá fejlődött Petrovity Zoránnal, a legendás, hetvenes évekből mentett vintage szemūvegben. Akkoriban sikerūlt kissé kigyúrni magát, koksz helyett kreatint tolhatott a nagy orrába, viszonylag emberszabású volt, mínusz az arca. Nah, ezzel az arccal max  a vakok intézetében lehet szexpartnert szerezni, meg esetleg a sitten, persze, belátom, hogy már kúráskor elvetették szegény Zoránnak sorsának kockáit a kedves szūlei, mert azzal az arccal bizony nehéz lett volna k-pop slágereket előadni. Vagy akadémiai székfoglalót. Zorán mellett örökös csicskája, Czimmer Feri nyomult, meg még egy tíztagú kan holdudvar, amolyan "inkább bebaszok, mint baszok" versenyzők, közveszélyes, randa incelek. Kissé értetlenūl figyeltem az álomcsapatot, azon tűnödve, hogy mit kereshetnek egy Laibachon ezek a nép módfelett egyszerű fiai, ráadásul erősen kételkedtem, hogy beengedik őket az A38 kultúrhajóra. Nos, beengedték őket a beengedők, nyikorgás nélkūl. Mit beengedték: lesmacizták ezek a deli legények egymást, cuppcupp, nincs romibb, mint mikor két félisten szőrös mellkasa egymáshoz préselődik, Zoránék fájdalmas bánatomra spanok voltak a beengedőkkel, hasonló szellemi óriásokkal, elvégre a beengedôket sem az egyetemek környékén toborozzák. Csalódásom ellenére utánuk mentem, mert elfogyott a söröm és már kezdődött a zúzás.
Bent már sokkal fájdalmasabb volt a találkozásom a derék mélymagyar bandával. Ártatlanul ácsorogtam a nézőtéren, ismerőseimet keresgélve, mikor újra megjelent Zorán és csapata, elől Czimmerferi, utána a Király és udvartartása, agresszívan szétlökdösve a tömeget. No, majd pont én fogok félreállni a suttyók elől, gondoltam morcosan, de hozzám érve az ékvezető Czimmer úgy a hasamba bökte a hūvelykujját, hogy félrenyeltem a söröm, a csapat következő tagja meg szimplán félrelökött. A tūdöm fölötti uralom visszaszerzése után erősen fontolgattam, hogy utánuk megyek kurvaanyázni, de az időközben megjelent cimboráim szerint ez rossz ötlet, mert akkor az esti programom kétszeres önveretés lesz, mivel a beengedők is ellátnak. Úgyhogy szégyen a gyávaság, de törött ujjakkal nehezen szedi össze az ember a fogait.
Azóta sem járok A38-ra, még Demeter Szilárd legendás koncertjeiével sem sikerūlt visszacsalogatni.
Tumblr media
Hidd el, ő a legjobb fej ebben a szakmában,
Sőt még engedményt is kapsz, ha pisze orrod van.
Kemény kezű, erős fickó, nem bírsz el vele,
Rebesgetik: úgy hívják, hogy doktor
Rebesgetik: úgy hívják, hogy doktor
Rebesgetik: úgy hívják, hogy doktor, doktor, doktor Mengele.
11 notes · View notes
stickalittle · 3 years
Text
Megjött az ígéret, amire már évek óta várunk!
“Orbán Viktor: 10 év alatt megszűnik a szegénység, és fellépünk a legfejlettebb országok közé ha folytatódik a polgári kereszténydemokrata kormányzás, akkor tíz év alatt újra hatalmas utat tehet meg Magyarország, és felléphet a fejlett országok közé.”
Köszönjük, köszönjük, köszönjük, Orbán úr!
20 notes · View notes
akcioferfi · 2 years
Text
Miért követtem ki a Diétás Magyar Múzsát?
Élve a sztereotípiával: az ügyvédek jobban tudnak mindent, és ezt szeretik is hangoztatni. A DMM esetében azonban szerencsére a “mi megmondjuk” attitűd értelmes gondolatokkal társul. Sajnos azonban (ezt a WASP mintára hagy engedjem meg magamnak) a negyvenes, elhízott, hobbibicikliző, Pesten robotoló vidéki származású diplomás sémát is nagyon hozzák, ha ügyvédek, ha nem.
Pénteken Lipcsében nyert 0-1-re a magyar válogatott, egy félig barátságos-félig komoly tornán. Előtte 0-4-re Angliában. Ugyanezen a megmérettetésen. Kétszer egymás után nem szokott szerencséje lenni a magyar válogatottnak. Nagy szó tehát, amit most véghez vittek. A DMM erre megoszt másnap egy karikatúrát, ami az ARC-kiállítás FB-oldalán lett posztolva. Mondván Orbán Viktor benyit egy romos kórházba, ahol épp a magyar válogatott meccse megy a tv-ben, és megmondja: “na ugye!” Másnap meg arról posztolnak, hogy eladó két jegy egy komolyzenei koncertre, ma pedig gratulálnak Valter Attila eredményéhez.
A kör bezárult. Ahelyett, hogy mondjuk megírták volna, hogy a miniszterelnök miért egy gyáva féreg, mert bezzeg a tavalyi EB-n rendezett német-magyarra fosott kimenni pár szivárványos zászló miatt, inkább puffogtak azon, hogy a csóró, szarul élő honfitársaink most örülnek (meg sokan mások is, akik amúgy még komolyzenei koncertekre is járnak). Jön inkább a városi elitista mentalitás: ageciorbán elbaszta a pénzt stadionokra (mondjuk inkább arról is írhatnának, hogy a 0-1-es siker mennyire köszönhető a magyar akadémiáknak - ja, hogy a Futballsznob megírta, csak ezt baszták megosztani), de mi bezzeg az éhező komolyzenészeket támogatjuk dafke, meg az abszolút piaci alapon versenyző Valter Attilát (megjegyzem, most ő a Talmácsi, ha kiöregszik, nem hiszem, hogy ennyien fogják követni majd Magyarországon az országúti biciklizést mint most - nota bene, stabil rajongótábora a MotoGP-nek és a bringásoknak is van!).
Tehát marad a “csőcselék ellenünk mulat! De majd rábasznak, mert mi megmondtuk!” effektus. Na erre mondok valamit. Péntek este Lipcse helyett Brünnben (maradjunk most a német elnevezésnél, mert az a magyar nyelvnek jobban esik) a Kometa-Kladno hokimeccset néztük meg. A hivatalos nézőszám 6635 fő volt - a stadionba összesen 7700 ember néző fér be. A hétvégén Csehországban éppen önkori választásokat tartanak. Brünnben mindenhol kampányoltak a pártok (gondolom Kladnoban is), azonban erre az usque 2,5 órára a meccsre látogatók (igen, a vendégszektorban szurkoló kladnoiak is) elfelejteték, hogy ki ODS-es, ki akarja Okamura-pártjának emberére tenni az x-et, vagy hogy miért jó a Kalózpárt helyi programja. Félretették, mert konkrétan akkor és ott a Kometa kék-fehér meze fontosabb volt (spoiler: lagymatag volt a játékuk, 1-3-ra nyert a Kladno). Végig szurkolták a meccset, nemcsak az ultrák, az egyszerű szurkolók is. Biztosan volt pedig köztük Babiš-párti autószerelő, kereszténydemokrata tanár, szocdem kárpitos, bizonytalan műkörmös, TOP 09 szavazó angol nyelvi lektor. Amit ők akartak átélni, az a közösségi élmény: együtt akartak vigadni, és ezúttal most együtt bosszankodtak a meccs után (rendbontás nem volt). Na ez az, ami itt nálunk nincs, de még a DMM is hozzáteszi a magáét, hogy “mi nem olyanok vagyunk, mi segítünk gondolkozni [ezért írtunk két könyvet, amit vegyél meg].” Nem a faszt nem, ék és kalapács van az ügyvéd urak kezében is. Aztán meg fanyalognak, ha véletlenül az ujjukra csapnak, vagy a kőzet keményebb, és nem akar elsőre szétrepedni.
2 notes · View notes