#nszk

[dedibelyegei]

No hát egy egészen nagyszabású sorozat egy részét vesszük górcső alá, mely évtizedeken, államalakulatokon és pénznemeken is átívelt. Németországról van szó, annak is - egy darabig - a nyugati feléről. 1986-ban indították el az NSZK-ban a 'Híres német nők', vagy 'Német nők a történelemben' sorozatot (mindkét néven hivatkoznak rá), melyet egészen 2003-ig adtak ki, mindig új és új hölgyekkel, de változó intenzitással és darabokkal. Volt amikor kimaradt egy év, például '90-ben, volt hogy három is a '90-es évek második felében. Jellemzően 2-6 bélyeg jelent meg egy évben. Ezek amik nekem vannak is mind különböző évjáratból származnak. Érdekesség még, hogy ugye a Német Egység mellett, történt más is: átállt az ország a vége felé az euróra. Így tehát '86-tól 2000-ig a németeknél megszokott pfenningben feltüntetett értékek szerepelnek a bélyegeken a pénznem jelzés nélkül, 2000 és 2001-ben már kettős értékek voltak, pfenningben és euróban is feltüntették, míg 2002-től jöttek az eurós bélyegek. Ez a sorozat hatalmas példányszámban készült, szóval jórészt nem nagyon értékesek a példányok, bár vannak azért különbségek, illetve azért egyben a teljes gyűjtemény már értékest képvisel. Kicsit nézzük az enyémeimet részletesebben:

Dorothea Erxleben (60 pf) - 1987

Ő nem más, mint az első német orvosnő, édesapja is orvos volt és hamar észrevette lánya érzékét és érdeklődését a természettudományok iránt, így együtt tanította fivérével aki orvosnak készült. Ekkoriban nők még nem járhattak hivatalosan egyetemre. A fivér, Christian 1731-ben el is ment a hallei egyetemre, Dorothea pedig apja mellett maradt, és a gyakorlatban már kezelte az egyszerűbb eseteket. 1742-ben aztán kiadott egy értekezést, mely amelett érvelt, hogy a nők is járhassanak felsőoktatásba. Végül II. Nagy Frigyes porosz királytól kapott kivételt, és 1754-ben első nőként elvégezte a hallei egyetem orvosi szakát. 1761-es haláláig kiterjedt praxist folytatott szülővárosában, Quedlinburgban.

Bélyegügyben együtt 'jelent meg' egy 40 pfenninges darabbal melyen Maria Sibylla Merian illusztrátor látható.

Luise Henriette von Oranien (100pf) - 1994

Azaz magyarul Lujza Henrietta orániai hercegnő. Holland származású, Hágában született 1627-ben, az Orániai-Nassaui királyi ház leszármazottja. 19 évesen hozzáadják Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemhez, annak ellenére hogy másba szerelmes :( Házasságuk első évei után költöznek Brandenburgba a fejedelem székhelyére. Henrietta minden utazására és hadjáratára követte a férjét, férje politikai tanácsadójává vált az évek során, például ő maga érte el a lengyel királynővel való levelezés útján, hogy Lengyelország ismerje el Poroszországot, cserébe ők is elismerik a Lengyel Szövetséget. Származása miatt szövetségi szempontból is értékes volt a házasság, pl. a holland támogatás Pomeránia elfoglalásához, vagy a francia-holland háborúban történő közös fellépés okán. Kortárs iratokban így hivatkoznak rá: 'Kevés fejedelemasszonynak volt ekkora befolyása.' A munka mellett szerencsére jutott idő másra is, habár nem szerelemnek indult, végülis a leírások szerint példás házasságban élt a pár, és hat gyermekük is született, köztük I. Frigyes porosz király is. Sajnos a többiek még kisgyermekként/babaként, vagy kora 20-as éveikben meghaltak. Etéren Henrietta sem volt nagyon szerencsés, mindössze 39 éves volt mikor elhunyt, a Berlini Dómban temették el, és a mai napig ott nyugszik. Agaras képet hoztam viszont:

Őt is párban adták ki egy 80 pfenninges Rahel Varnhagen von Ense írónővel együtt.

Therese Giehse (100 pf) - 1988

Müncheni zsidó-német családból származó színésznő, eredetileg Therese Gift néven született 1898-ban. 1920-ban lépett először színpadra, hamar Németország szerte (el)ismert sztárrá vált, a '20-as évek végétől egészen 1933-ig mind színpadon, filmen mitöbb a politikai kabaré műfajában is. A nácik hatalomra kerülése után rögtön Zürichbe távozik, és itt folytatja karrierjét elsősorban. '36-ban hozzámegy John Hampson homoszexuális angol íróhoz, így hozzájutván a brit útlevélhez, mely miatt a nácik nem tudják elhurcolni. 1941-ben a zürichi színházban ő játssza először Kurázsi mamát Bertolt Brecht híres darabjában. '45-ben a háború után aztán visszatér Németországba, és a vasfüggöny mindkét oldalán játszik, de legtöbbet szülőföldjén, Bajorországban. A számtalan színházi fellépés mellett több mint 20 filmben, és tv műsorokban is játszott. Otthonában, Münchenben éri a halál három nappal 77-edik születésnapja előtt.

'88-ban három ütemben is adtak ki Híres német nős sorozatokat, Giehse egy négyesbe került, együtt Hannah Arendt filozófussal, Mathilde Franziska Anneke valamint Hedwig Dransfeld írónővel.

[psychterminal]

Női fény / 1979

[szepkerekkocka]

Kevés olvasó tudhatja azt, hogy negyven év alatt 2 millió orosz telepedett le, illetve született Németországban. A szovjet időkben az NSZK „kivásárolta” Moszkvától az eredendően németajkú szovjet polgárokat, a Szovjetunió felbomlása után a Volga menti németeknek nevezett emberek emigrációja aztán nagyban folytatódott tovább. A német állam Kazahsztánból, Üzbegisztánból és más szovjet ex-köztársaságokból is „kivásárolta” őket, értsd az oda telepített, eredendően német ajkú emberekért az NSZK százmilliókat fizetett ex-szovjet közép-ázsiai és kaukázusi rezsimeknek is.

Ez Németország. Friss tapasztalataim alapján írom: én bizony ahány kazah-üzbég-orosz felnőtt „némettel” (német állampolgárságot kaptak azonnal) találkozom (nagyon sokan vannak) és megkérdem tőlük – márpedig mindtől megkérdezem – kivétel nélkül mind:

1. németnek mondja magát,

2. mind rosszabbul beszél németül, mint én,

3. egymás között csak oroszul kommunikál.

Megtudom tőlük, hogy csak orosz sajtót olvasnak, és még egyetlen érintettel sem találkoztam, aki nem Putyinékat támogatná Ukrajnával szemben.

via Holdblog

[nyeznajka]

NSZK-ban dolgozó és adózó tumblitársak, kérdéseim vannak!

Gondoltam, hogy végre kérek adóvisszatérítést, azt olvastam, hogy a munkábajárás költségének egy részét vissza lehet igényelni. A munkahelyem 20 km-re van, autóval járok (mert máshogy sajnos nem lehet), és ha ezt visszaigényelném, az akár évi ezer euró is lehet. Igaz-e ez? Ahogy néztem, mást nem tudok visszaigényelni, de ez is elég jó pénznek tűnik.

Úgy tudom, hogy talán 5 évre visszamenőleg is lehet beadni adóbevallást, igaz-e ez? (5 rugó, na az már igen szép összeg lenne)

Meg hogy vannak online, olcsó adóbevalló oldalak, érdemes ezekkel dolgozni, vagy inkább szakember? Az én esetem elég egyszerű, csak a fizetésem van mint jövedelem, és csak a benzinpénzt kérhetem vissza (asszem).

Danke sehr!

[pajjorimre]

fogyasztanak még az emberek pornót laptopon/asztali gépen, vagy már teljesen átköltözött okostelefonra?

Gondolom fogyasztanak pornót irl is még az okostelefon meg a laptop mellett, sőt meg vagyok győződve hogy NSZK-ban még létezik nyomtatott szexújság is. Mit szexújság, PORNÓMAGAZIN!

[troger]

elkezdtem nézni a Fehér Rózsa c. filmet a hasonnevű ellenálló diákcsoportról a nácik idején (Sophie Scholl és társai), és eddig csak annyi, hogy az 1982-es produkció* mafilmes közreműködéssel készült - rémlik valakinek, vajon nálunk vetítették-e anno, ill. készült-e rá magyar szinkron?

*nszk, illetve bajor gyártás

[fovarosiblog]

Kis piaci körkép az NSZK-ból.

[mikropenisz]

Lesz ma Lambrecht lemondás? Ki lehet az utána jövő miniszter? Lambrechtnek nincs mandátuma a Bundestagban, ő eltűnik, ha lemond. És most kvóta-nő következik a miniszteri székben? Vagy ha férfi lesz a hadügyminiszter az NSZK-ban, akkor egy másik férfi átadja a helyét a kormányban? Ráadásul ő Wessi. Lehet esély egy Ossie-nyomás során, hogy kvóta-keleti kvóta-nő kövesse? @hochfunf @realneverever

[tobbpenztazembereknek]

Kádár „nyugati nyitásai”. Miért bukott meg a rendszer külpolitikája?

A forradalom leverése után Magyarország a nyugati világban teljesen elszigetelődött. Ám a ‘60-as években a nemzetközi erőviszonyok a multipolaritás irányába változtak. Románia egyre nyilvánvalóbb különutas politikájának köszönhetően megbomlott a szocialista tábor egysége, közben a nyugati országok, különösen Franciaország és az NSZK részéről egyre erősebb politikai és gazdasági impulzusok érték a kelet-európai régiót. A tervezett gazdasági reformok sikeréhez elengedhetetlenül fontossá vált a kapcsolatok felújítása a tőkés világgal. A „nyugati nyitás” a Kádár-korszak külpolitikai stratégiájának fő elemévé vált. A magyar vezetés úgy vélte, hogy a politikai kapcsolatok javítása a nyugati világgal hozzájárulhat a külkereskedelmi mérleg javításához, a szükséges technológia és a kedvezőbb kamatozású hitelek megszerzéséhez. Ugyanakkor kiderült, hogy a Szovjetunió nem érdekelt sem a magyar reformok sikerében, sem a „nyugati nyitásban”. Moszkva a hetvenes évek elején még sikerrel akadályozta meg a magyar törekvéseket, ám a nyolcvanas évek elején ehhez már nem volt meg a kellő ereje. Mik voltak a magyar vezetés első kísérletei a „nyugati nyitás” megvalósítására? Miért bukott meg a Kádár-rendszer külpolitikája a hatvanas évek végén? És miért vált elkerülhetetlenné az IMF- és Világbank-tagság a nyolcvanas évek elejére?

---

Nyugati nyitás = kádárizmus! Ennyike!

[dedibelyegei]

No ez is egy elég sajátos helyzet ami még eddig nem nagyon állt elő itt, az oké, hogy volt már itt jópár (nyugat)német bélyeg, na de aki szemfüles és rendesen követ (javasolt!), és még a memóriája is jó, annak rémelhet, hogy bizony volt itt már egy Weber bélyeg. Volt hát, click the link for more fun, and get to know about him more!

No de az egy dolog, hogy a németek nagyon büszkék rá, persze hogy elsütik többször, több módon a jó embereiket, fogunk ilyet a magyaroknál is látni majd még, de mi itt az apropó. Ugye az eredeti Weber posztban szereplő bélyeg tíz évvel későbbi ennél, és evidensen, ahogy erről is leolvasható, a zeneszerző születésének 200-adik évfordulájára készült. Ez az ember azonban volt olyan jó és pontos, hogy bár sajnos nagyon fiatalon, de szép kerek korban, 40 évesen hunyt el, így aztán nem volt akadálya, hogy 1976-ban kiadják ezt a bélyeget, halálának 150. évfordulójára. Leleményes! Egyébként nekem ez az 50 pfenninges példány jobban tetszik ezzel a hármas felosztással, masszív feltűnő piros kerettel, kifejezetten jó dizájn szerintem, meg a mozgalmasságis, hogy nem egy sima portrét használtak, hanem munka közben ábrázoljuk a jó Carl Mariat.

A bélyegből 32.350.000 darabot nyomtak, így sejthető hogy klasszikus értelemben vett értéke lényegében nincs, a postatiszta példányokat is 100 forintért be lehet szerezni.

[keresztyandras]

Bevándorlóország identitást keres

„Lehetséges-e egyáltalán a rengeteg különböző nézőpont és tapasztalat talaján közös németidentitást létrehozni?” – kérdezi a Spiegel Aleida Assmann kultúrtörténészt, amelyet a Metazin szemléz Az interjú apropója az NSZK és az NDK létrehozásának közelgő 75. évfordulója, amelynek okán a német hetilap kéthavonta megjelenő történelmi magazinja Mi a német? címmel igyekszik körbejárni a német nemzeti…

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 75. Derrick

🎵 Derrick fe-lü-gyelő és intelligens társa, Harry🎵 - énekelte Galla Miklós a főcímzenére jó régen már.

De nem olyan régen, mint amennyire régen indult az NSZK bűnűgyi filmsorozat a tévében.

Ki ismeri azt a Hahota zsebmagazinban megjelent viccet a 70-es, 80-as évekből, hogy Derrick főfelügyelő miért tudja mindig a megoldást? — Mert a szemei alatt lévő táskákban van a tettes neve.

Meg voltak ennél jobb és gyengébb viccek is. Társán, a valószínűtlenül jóképű Harryn is ment a poénkodás. Teljes joggal.

Ez a sorozat szerintem azért jó, mert benne van az a tipikusan németes feszülés, meg a profizmus is. Sötétek az ügyek, nem annyira vidám a nyugat-német valóság. Jó sok országba eladta a ZDF, az ORF és az SRG. Ők már nem vetítik, mióta nyilvánosságra került Horst Tappert háborús múltja. Érdekes ügy ez.

Nálunk még tévés főzőcskézni is voltak a főszereplők. Akkori szinkronhangjaikkal, Szabó Ottóval és Gálvölgyi Jánossal is találkoztak.

[nyeznajka]

Én eléggé mérsékelten ismerem a Rolling Stonest, nem vagyok rajongójuk, de többnyire kedvelem amit csinálnak. (Apám járt kint az NSZK-ban valamikor 82-ben talán, hozott haza egy csomó kazettát és lemezt (vinyl!), de inkább csak így találomra, némelyiknek ismerte az előadóját azért, például a Stonestól a Tattoo you-t vette meg, és én azt akkoriban rengeteget hallgattam, mert ugye nem volt ilyen zenebőség, és amúgy határozottan tetszett, ma is betéve ismerem a teljes albumot)

Ezt a számot az előbb egy playlistbe tette be nekem a Youtube, és csak háttérhallgattam, de felkaptam a fejem, hogy mi ez a jópofa, kicsit new wave-es dal, és hát Stones.

Őszintén meglepődtem, hogy ilyet is csináltak.

[metalindex-hu]

Enphin – End Cut (2022)

Enphin – End Cut (2022) - https://metalindex.hu/2022/06/23/enphin-end-cut-2022/ -

Nem kis fába vágtam a fejszémet, amikor eldöntöttem magamban, hogy megnézem ezt az Enphin nevű brigádot. Teljes nevén Mr. Peter Hayden-nek nevezték magukat, azonban 2014 óta csak a monogramjukat használják, vagyis PH. Hogy, miért szerepelt mégis Enphin néven a promók között? Tudja az öreganyám térde kalácsa. Igazi zenei alkimistákról beszélünk, a csapat 2000-ben alakult a finnországi Kankaanpää-ben. Annyi behatás érte őket, hogy azt még felsorolni is nehéz, a krautrock ami egy erősen avant-garde zenei stílus, viszont hatalmas szerepet játszik a hangzásukban. Ez az egykori NSZK-ból indult, a 60-as évek végén, erősen eklektikus felépítésű, elektronikával átitatott alternatív zenei stílus, szinte mindegyik számon rajta hagyta a nyomát. Elég ránézni a minimalista és szürreális behatásokkal bíró borítóra, szinte tökéletesen illusztrálja számunkra, hogy mit tartogat az album belseje. A hatodik albumuk lesz az End Cut, és annyit mondhatok, hogy aki csakis és kizárólag a fémzenén él, annak nem kicsit megfogja ülni a gyomrát, nem csak ez a lemez, de a csapat előző kiadványai is. Akik mégis nyitottak erre a végtelenül érdekes, kísérletező banda által nyújtott koktélra azok mindenképpen tartsanak velem, egy utazást fogunk tenni az elménk körül.

Nézzük a felállást, ami az utóbbi húsz évben némi változásom ment át: Jussi-Pekka Koivisto (gitár, vokál, dob), Lauri Kivela (basszus), Joakim Udd (szintetizátor) és Vesa Vatanen (effektek, elektronika) alkotják az Enphin-t. Nem véletlenül használtam az alkimista kifejezést a bevezetőben, ezek az úriemberek úgy keverik, kavarják a kémcsövekben a különböző stílusokat, behatásokat akár egy őrült tudós. A végeredmény egy elvont, elszállós, pszichedelikus, futurisztikusan retro és megfoghatatlan stílus, amit elég kevesen művelnek. Annyiféleképpen csavarják, nyújtják a spacerock, post-metal, pszichedelikus doom, shoegaze és elektromos zenét, hogy abból egy szürreális és izgalmas Frankeinstein szörnye kerekedik. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez nagyon mély víz, ide tényleg a mindenevők jöjjenek csak be.

Az An nihilist adja be nekünk az első mosolygós fejű tablettát, ezt itt majdhogynem szó szerint kell érteni, tudatmódosító szerek nélkül repít el minket egy jövőbeli disztópiába. Az elektronika mindent ellep, a hangszerek voltaképpen csak utógondolatok, a dob egyhangú üteme szolgáltatja a dal gerincét. Monoton beszéd hallatszik a háttérben, miközben furcsán tekerednek a különböző effektek, mintha egy távoli jövőben játszódó filmben lennénk. Ebben a távoli jövőben ugyanúgy megtalálhatóak a klubok, és elvontabb zenéket játszó rendezvények, épp egy ilyennek a közepébe csöppentünk bele. Egyetlen kapaszkodónk a monoton dob üteme, minden más elmosódik, a zene többi része szinte cseppfolyós. Állandóan változtatja az alakját, a szintetizátorok mégis képesek a jövőből a 80-as évek végére repíteni. A soron következő Communion legalábbis ezt az életérzést erősítette meg bennem. A vokál egy totálisan monoton beszéd formájában jelenik meg, teljes a nihil ebben a tekintetben. Az Enphin a mával is ugyanúgy szeret játszani, mint a múlt és a jövő muzikális behatásaival, a Communion-ben hallható ütemek egyáltalán nem hatnának idegenül egy rave partin. Mindezt a stílust shoegaze elemekkel tűzdelik meg, kifejezetten légiesek az End Cut-on található számok. A The Test View egy rövid átkötést képez a Communion és a Perpetual Night között, kifejezetten űrbéli atmoszférát teremtve. Ezek az átkötések visszatérő elemei az albumnak.

A Perpetual Night mindent bevet annak érdekében, hogy úgy érezzük magunkat, mintha egy vízipipákkal teli űrbéli diszkóban lennénk, káprázatba ejtve a tudatunkat. Minden mesterséges, semmi természetes nem maradt az általunk ismert világból, csak az elektronika maradt és a végtelen űr. Jussi-Pekka Koivisto vokálja itt nagyobb szerepet kap mint az előző dalokban, a Perpetual Night-ot nagyon szeretné, hogy megjegyezzük, ugyanis többször is ismételgeti. Megvallom őszintén, ez egy kicsit kommerszé tette számomra ezt a dalt, túlságosan is tolakodó és túlzó ez az ismételgetés. Ismét kapunk egy kicsit feleslegesnek ható átkötést, majd megérkezik a Moth. A legkomorabb tételként indul, vészjósló a hangulat, ez a komorság végig kitart, kifejezetten élvezetes. A rideg ipari hangulat nagyon kedves a számomra, mindez egy kis szomorúsággal ötvözve, nálam bőven ez a kedvenc. Szinte már ambient érzetet ad ez a tétel, a végére érkezik egy kicsit diszkósabb ritmika is, de ez se tudja igazán elrontani a dolgot. Ezután igazán beindul a földöntúli buli, a címadó End Cut öblös basszusa leuralja az összes frekvenciát, egyedül a szintetizátor tüneményes futamai hallhatóak, mintegy kiegészítve a kompozíciót. Jussi vokálja töri meg néhány pillanatra a dolgot, utána ő is permanens szereplőjévé válik ennek a számnak. Nálam egy totál hangulatfüggő szám lett ebből, van amikor kifejezetten tetszik, máskor meg egy másodpercet sem kérek belőle. Van benne dinamika, a monoton ritmus ellenére is megtudja színezni az Enphin a dolgot, de ehhez tényleg hangulat kell.

Ha eddig bírtuk a dolgot, akkor már simán kitartunk a végéig, számtalan érdekes mozzanat található a lemez további dalaiban is. A Dear Low Star is egy nagyon indusztriális és hidegen fémes dimenzióba képes repíteni, az egyik favorittá vált ez a tétel is. Az Enphin számára tényleg nem léteznek határok a különböző stílusok, zsánerek, behatások tekintetében, mindent is elénk tárnak az End Cut által képviselt univerzumban. A Protocosmic például egy elképesztően elvont elektronikai agymenés, ami tényleg egy másik galaxisba kalauzolja el a már pépessé gyötört agyunkat. Ugyanis, a kicsit több mint egy órás játékidő gondoskodni fog róla, hogy tényleg úgy érezzük magunkat, mintha szénné füveztük volna az agytekervényeinket. Én háromszor hallgattam meg egymás után, és ennyi pszichedelia után már én is szomjaztam az elektronikus gitárok tisztább hangját.

Roppant érdekes albumot rakott össze az Enphin, pláne az olyan füleknek jelent ez érdekességet, akiknek nem mindennapi kenyerük ez a “mindent bele” stílus. A promóban a NIN, Dark Buddha Rising, Primal Scream, Oranssi Pazuzu és a Depeche Mode rajongóinak ajánlják az End Cut-on hallottakat. Én mindazoknak ajánlom, akik tágítani szeretnék zenei látókörüket, nem lesz könnyű menet, legyenek akármekkora rajongói a fent felsorolt formációknak, utazásként kell felfogni egy ismeretlen világba. Számos olyan dal volt, ami képes volt megfogni hangulatával, különösen az avant-grade felépítéssel rendelkező, cseppfolyósabb, iparibb számok azok amik igazán hatással voltak rám. A kommerszebb, diszkósabb tételek viszont inkább untattak, hiába voltak azok is több dimenziósak, ott nem sikerült elkapnia az Enphin-nek. Nem egyszer említettem már, hogy nagy rajongója vagy a dark ambient-nek és a dungeon synth-nek, nekik egy kicsit könnyebb dolguk lesz az átszellemülés tekintetében. Az End Cut május 27-én jelent meg a Pelagic Records jóvoltából.

[pajjorimre]

Handrás is újra csődbe megy, áramszámlájái kifizethetlenek.

hát menjen ki idénymunkára nszk-ba!