#keservei

[hungariansoul]

ไทยดำรำผัน (Tháji Dám Lámphán) - “A fekete thaiok (menekültek) keservei”

[nkn1]

"...11 fajta dohányból készült czigarettáim kék füstkarikái feledtették, hogy a világ felett a háború orkánja seper végig..." illusztrációm Lowetinszky János József - 1916 "húsvét" című naplóbejegyzéséhez. Lowetinszky (1866, Pest - 1935, Budapest)   öt évtizeden keresztül vezetett naplójára Balogh János Mátyás történész barátom egy kutatás során bukkant rá a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban és tíz év óta dolgozza fel a napló tartalmát ami valószínűleg az egyik legértékesebb társadalomtörténeti forrás a dualizmus korából. A napló egyes részleteit a történész a saját, A magyar Švejk – Egy naplóíró kisember mindennapjai a 19–20. századi Budapesten  blogján publikálja.Így a leghitelesebb forráson keresztül részletes betekintést nyerhetünk a budapesti élet 100 évvel ezelőtti mindennapjaiba, amikor a cilinder és a szmoking mindennapi viselet volt, a pesti kockaköveken lovaskocsik zötykölődtek, mikor a VI. vagy a VII. kerületen túl szántóföldek voltak ameddig a szem ellátott. "A blog révén megismerhetővé válnak egy kisember mindennapjai, keservei és örömei - elsősorban saját, rögzített tapasztalati alapján -, és talán az is kiderül, hogy a történelem lehet másmilyen is, mint ahogy az általában a (tan)könyvekben szerepel. (...) ...haláláig egy mintegy 40 millió karakter terjedelmű, összetett struktúrájú korpuszt hozott létre." https://magyarsvejk.blog.hu/

[bisericaadventistaadjud]

A második Ádám

„Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1Kor 15:22) Az ember bukása miatt az egész Menny gyászolt… Isten Fiának, a Menny dicsőséges parancsnokának szíve megesett az elbukott emberiségen. Az elveszett világ keservei láttán végtelen szánalmat érzett. Az isteni szeretet révén kigondolt egy tervet az ember megváltására. Isten megszegett…

[pattesdemouches]

Hát örökké tart ez a nyomorúság? Sose keveredik ki belőle? Pedig ő is ér annyit, mint sok nő, aki boldog! Látott ő Vaubyessard-ban hercegnőket, akiknek formátlanabb volt az alakjuk és közönségesebb a modoruk, mint neki; és kikelt Isten igazságtalansága ellen; fejét a falnak döntötte, úgy sírt; irigyelte a mozgalmas életeket, a titkolt éjszakákat, a merész élvezeteket, amelyek bizonyára számára ismeretlen eszeveszett szenvedélyeket szítanak.

——

Megtisztult testi mivoltától -az úgyis megközelíthetetlen volt számára -, s elszakadva tőle, egyre feljebb emelkedett a szívében, mint maga a fényes, felszálló megdicsőülés. Olyanfajta tiszta érzés volt, amely nem érintkezik a köznapi élettel, azért melengetjük, mert ritka, és elvesztése fájdalmasabb lenne, mint amilyen gyönyörűséges a birtoklás.

——

Bovaryné sose volt még ilyen szép, mint akkoriban; az örömből, elragadtatásból, sikerből születő meghatározhatatlan szépség ömlött el rajta, amely nem egyéb, mint az ember alkatának és a külvilágnak az összhangja. Sóvárgásai, keservei, gyönyörélményei és még mindig fiatalos ábrándképei úgy táplálták, mint virágot a trágya, az eső, a szél és a nap, és most végre kiteljesedett a maga természetének elemében. Mintha szemhéja formája azokért a hosszú szerelmes pillantásokért teremtett volna, amelyekben elhomályosult a szeme, miközben az erős légzés kitágította keskeny orrcimpáját, felgörbítette duzzadt ajkát, amelyet fényben némi fekete pihe árnyékolt. Mintha egy csábításban jártas művész illesztette volna a nyakszirtjére azt a csigás hajat, amely nehéz tekercsben csavarodott egybe, hanyagul, és ahogy a házasságtörés hozta, amely minduntalan szétzilálta. A hangja lágyabb, hajlékonyabb lett, az alakja is; valami leheletnyi, de átható sugárzás áradt még a ruhái redőiből, a lábfeje ívéből is. Charles olyan édesnek és ellenállhatatlannak látta, mint házasságuk elején.

<Flaubert: Bovaryné>

[xirgonis]

150 éve írta bizony

"Barátom! Engedd meg e megszólítást azon múlt emlékének nevében, amely a hosszú számkivetés keservei, a hazafi bánat és családi bú súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében férfikorunk szebb szakaszán keresztül, midőn még egy irányban haladtunk a hazafiúi kötelesség ösvényén. [...] Nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy azon nagy, azon példátlan befolyás, melyet a nemzet határozataira gyakorolsz, azon álláspont következése, melyet 1861-ben választottál. S nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy a roppant erkölcsi hatalomnak, mely kezeidben van, kulcsa abban fekszik, hogy a romlatlan nép ösztönszerűsége Téged, a nemzeti jogok békés úton visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861-i jogalapon vél állani. Pedig már régen nem állasz ott. A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeladás sikamlós terére jutottál... Mi marad még feladni való mindazon jogokból, amelyek az alkotmányos állami élet lényegét és biztosítékait képezik...?" Egy kor amikor a politikában két olyan szélsőségesen eltávolodó honatya, tisztelettel tudott a másiknak levelet írni