#laosz

[mitchellb25]

Vietnám Laosz és Kambodzsa

Ez érdekes lesz 😃

[jubaer01]

INDIAN ELECTRONIC VISA Fast and Urgent Indian Government Visa

Electronic Visa Indian Application Online - Gyors és gyors indiai hivatalos eVisa online alkalmazás

Address :  Budapest, Úri u. 64, 1014 Hungary

Phone : +36 1 488 3500

Email : info@indiavisa-online.org

Website : https://www.visasindia.org/hu/visa/

Category : Electronic Visa

Business Hours : 24/7/365

Owner / Official Contact Name :Chander Mali  Chowdhary

Description :Az indiai kormány 2014 óta vezette be az eVisa-t a gyors jóváhagyások érdekében. Ez a lehetőség néhány országra korlátozódott, de mostanra több mint 166 nemzetiségre kiterjesztették. Öt típusú India eVisa létezik, például konferencia, üzleti, turisztikai, orvosi és orvosi kísérő. Az Indian eVisa online űrlap kitöltése mindössze 2 percet vesz igénybe. A befizetést követően az eVisa for India 72 órán belül érkezik meg e-mailben. Az indiai üzleti vízumhoz vagy az indiai turistavízumhoz nem kell bélyegző vagy matrica az útlevélben. Autóval eljuthat a repülőtérre vagy a tengeri kikötőbe, és ellátogathat Indiába. Hazájának bevándorlási tisztjei tudják, hogy az Indian eVisa vagy elektronikus Visa az Ön útleveléhez kapcsolódik a számítógépes rendszerben. Ez a legkényelmesebb módja annak, hogy belépjen Indiába. Előfordulhat, hogy felkérik, hogy töltsön fel arcképet vagy igazolványoldalról készült fotót, ha nem tudja feltölteni, egyszerűen elküldheti nekünk e-mailben a weboldalunkon található Kapcsolatfelvétel linken keresztül. Barátságos és segítőkész személyzetünk 24 órán belül válaszol és segít Önnek. Ha 6 hónapnál rövidebb ideig szeretne Indiában maradni, akkor ez a fajta elektronikus indiai eVisa ideális és a legjobban megfelel az Ön igényeinek. Az egyetlen dolog, amit meg kell győződnie arról, hogy az útlevele 6 hónapig érvényes Indiába való belépéskor, és van benne néhány üres oldal, hogy a bevándorlási tisztek lehetővé tegyék, hogy beléphessen a repülőtérre és a tengeri kikötőbe, és lenyomhassa a bélyegzőt. Nem kell futárral küldenie útlevelét, vagy eVisa stmap-et kapnia az útlevélben. Csak tartsa a jóváhagyó eVisa e-mailt a telefonján, vagy őrizze meg annak kinyomtatott példányát. Több mint 166 ország jogosult jelentkezni. Íme néhány példa azon néhány közül, amelyek 100 százalékban online kérelmezhetik az indiai elektronikus Visa, Finnország, Ausztria, Szaúd-Arábia, Indonézia, Egyesült Arab Emírségek, USA, Fülöp-szigetek, Észtország, Svédország, Brazília, Koreai Köztársaság , Ausztrália, Portugália, Brunei, Izrael, Spanyolország, Japán, Katar, Jordánia, Görögország, Dánia, Litvánia, Bolívia, Magyarország, Norvégia, Lettország, Argentína, Grúzia, Horvátország, Szingapúr, Botswana, Németország, Laosz, Ciprus, Kolumbia, Mexikó , Belgium, Malajzia, Lengyelország, Venezuela, Omán, Bosznia és Hercegovina, Cseh Köztársaság, Srí Lanka, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Írország, Chile, Fehéroroszország, Új-Zéland, Örményország, Olaszország, Peru, Franciaország, Bulgária, Románia, Egyesült Királyság, Tajvan , Izland, Kanada, Paraguay, Belize, Dél-Afrika, Vietnam, Oroszország, Kambodzsa, Fidzsi-szigetek, Svájc, Hollandia  Indian Government has introduced eVisa for rapid approvals since 2014. This facility was limited to a few countries, but now it has been extended to over 166 nationalities. There are five types of India eVisa such as Conference, Business, Tourist, Medical and Medical Attendant. The online form for Indian eVisa takes only 2 minutes to complete. Once you have made the payment, then eVisa for India takes 72 hours to receive by email. There is no stamp or sticker on the passport required for Indian Business Visa or Indian Tourist Visa. You can drive to the airport or seaport and visit India. The immigration officers in your home country know that Indian eVisa or electronic Visa is linked to your passport in the computer system. This is the most convenient way to enter India

Keywords :indiai vízum, indiai vízum, evisa india, indiai evisa, indiai vízum online, indiai vízumkérelem, indiai vízum online kérelem, indiai vízum online kérelem, indiai vízumkérelem online, indiai vízumkérelem online, evisa india, indiai evisa, indiai üzleti vízum , indiai orvosi vízum, indiai turistavízum, indiai vízum, indiai vízum, indiai vízum online, indiai vízum online, vízum Indiába, vízum Indiába, indiai evisa, evisa india, indiai üzleti vízum, indiai turista vízum, indiai orvosi vízum, indiai vízumkérő központ, indiai vízum nekünk állampolgároknak, indiai vízum az USA-ból, indiai vízum amerikaiaknak. sürgős indiai vízum, indiai vízumvészhelyzet. indiai vízum nekünk állampolgároknak, indiai vízum kanadai állampolgároknak, indiai vízum új-zélandi állampolgároknak, indiai vízum ausztrál állampolgároknak, indiai vízum brit állampolgároknak. indiai vízum japán állampolgároknak, indiai vízum koreai állampolgároknak, indiai vízum tajvani állampolgároknak, indiai vízum dán állampolgároknak, indiai vízum belga állampolgároknak, indiai vízum svájci állampolgároknak. indian visa, visa for india, evisa india, india evisa, indian visa online, indian visa application, india visa online application, indian visa online application, india visa application onl

[kittaroundtheworld]

Saigon vagyis Ho Chi Min, a város amiben el kell veszned, hogy fel tudd fedezni

Vietnámi utunk során kicsit több napot töltöttünk Saigonban mint azt eredetileg terveztük, mert valahogy nem füllött a fogunk egy 16 órás vonatozáshoz egy bizonytalan izgalmasságú homokdűnéhez Mui Nhe kisvárosa mellett és 6 napnál több időt Hoi Anhban sem akartunk tölteni és nagyot már az utolsó két héttel sem tudtunk variálni mert ott volt a már megvett Phu Quoc repjegy. (Ha újra hangszerelhetném a végét akkor lehet Phu Quoc helyett valami Kambodzsa, Laosz látogatást tennék be még és előtte max 3 nap Saigon. De a repjegy és a vízum nagy úr, és csak úgy nem módosítgatod úri huncutságból. Szóval Hoi An-ból (aminek beszámolójával még tartozunk, sok jót fogunk róla írni:))) végül repülővel jöttünk Saigonig (kb 10e Ft-tal volt drágább mint a vonat). Ahol először 3 teljes napot majd még hazaindulás előtt 1,5-et töltöttünk. Saigonról minden utazónak más a benyomása, van aki rajong érte van aki azt mondja max 2 nap. Továbbá az innen menedzselhető programok kapcsán is óriási ellentmondások halmozódnak a neten. Pl Mekong Delta, hogy, hány naposan, turistás e, megéri e, szemetes e, és hasonlók. Mindent elolvastam a Mekong delta meglátogatása kapcsán, de végül nem mentünk. Az ok az hogy az utazási irodák szervezte egy vagy két napos túrák nagyon konzervek, alig van benne hajókázás, annál több vegyél ezt azt farmlátogatás, egyéni szervezésben is megcsinálható, főleg ha Can Tho városáig elmész és ott megszállsz és másnap hajnal úszó piacok és hajózás, de találtam néhány annyira elszomorító posztot arról, hogy milyen koszos és szemetes és cseszte az egészet szét ez a turista biznisz hogy elengedtük. A phu quoci szemét élmény elég volt. Szóval maradt rengeteg időnk Vietnám nem hivatalos másik fővárosára. Ahol januárban is 30 fok van minimum, ahol 10 millió ember él.

Én személy szerint tartottam a helytől és az első napokban nem is voltam annyira oda érte, Hanoi élmény valahogy jobbnak tűnt,Hoi An nyugalma után pedig a nagyváros kicsit fájt. Sokat segített hogy találtunk egy csendes cuki kisutcában egy jó pecót és itt tanyáztunk 2 éjszakát kivéve, amikor a hostel utcában volt szállásunk. 

Saigonban szélesebbek az utak és még járda is van, hacsak nincs csúcsforgalom, amikor a motorosok feljönnek oda is. Magasabb épületek, rengeteg kirakat, érzed, hogy inkább mintha ez lenne a pénzügyi központ. Persze kis darabját láttuk az egésznek de rengeteget mentünk összevissza kavarogva az utcákon. 

A megérkezésünk napján nagyon elveszve éreztem magam és amúgy is sötétedett így egy szimpi utcai teraszon lerogytunk pár sör mellé, ami új erőt adott és éhséget így a taxiból kinézett street food piacra mentünk (ez nem a klasszikus street food hanem a modernebb és kicsit drágább verzió) ahol kb 15 fajta stand közül válogathatsz. Mindent berendeltünk, volt tépett rizspapíros zöld mangós malacos saláta, valami tojásos palacsinta és a nagy kedvenc tápiókás rizses zselatinos cucc. Miután degeszre ettük magunkat még kiültünk egy zajos utca valami lépcsőjére és bámultuk a véget nem érő motoros áradatot. Ez a város nem alszik sosem. Még megalkudtunk pár mangóra és hazamentünk. Energiatudatos és légkondi utáló emberek révén próbáltunk enélkül aludni… nehéz. Az utsó napokon már feladtuk az elveinket….

Amikor egy Saigon méretű városba érkezel érdemes némi infot gyűjteni a mit is lehet, kell, akarsz itt megnézni, megtapasztalni. Vannak városok, amelyek fix látnivalói napokra elég néznivalót adnak és vannak a városok, ahol a klasszikus mód nem működik. A második nap még kicsit könyv szerint kezdtük, mert a vietnámi háborút feldolgozó múzeum és annak környéke volt terítéken, de már belecsempésztünk speciális missziókat mint: (1) mi lenne ha kicsit sportolnánk a szomszédos parkban, Saigon híres a parkjairól, meg a benne sportolgató arcokról (kültéri gépeken erősítő vietnámi nyugdíjasok, vagy a lelkes tollasozók), (2) éppen zöld papaya rajongás korszakunk csúcsán voltunk és találtam egy vlogger videót egy másik park egyik sarkában Saigon legjobb ilyen salátáját áruló hölgyről, így mi lenne ha ezt ebédelnénk…. A sport jól esett, bár nagyon meleg volt. Utána szinte ott-lakónak éreztük magunkat, hogy vettünk utcai árustól préselt narancslevet, meg elmentünk a kis kávézóba a piac mellett.  A múzeumról annyit tudtunk előre, hogy erősen Vietnám párti a témában, és tartalmazhat propaganda elemeket, illetve nem puhítja a sztorit így készüljön fel mindenki arra, hogy nagyon oda fog csapni. De abban mindenki egyetértett, hogy látni kell. Az ember lánya vagy fia Európából kb annyit tud a vietnámi háborúról, hogy látta a klasszikus filmeket mint Született július 4-en, Hair, Apokalipszis most, vagy Jó reggelt Vietnám. Viszont keveset tud arról mi is vezetett ide, pontosan mi is volt a kontextus, és mi jött utána. A múzeum egyébként jól meg van csinálni, ha az ember alaposan végigmegy elkezdi összerakni a képet egészen onnan hogy a második világháború hogyan gyengítette meg a francia gyarmatosítók hatalmát Vietnámban, aztán 1945-ben Ho Chi Min kimondta tisztelettel Vietnám akkor független, majd a franciák, hogyan ocsúdnak fel a háború után és próbálnak visszakúszni, majd eszkalálódik ez kvázi háborúba, majd szépen a háttérből az USA hogyan keveredik ebbe bele, és aztán hogy lesz ebből a hidegháború egyik leggusztustalanabb története. Volt egy gigantikus terem, amit a háború különböző nemzetiségű sajtófotósainak dedikáltak és az ő fotóikon keresztül mutatták be a sztorit. Akkor érted meg, hogy talán azzal hogy a kegyetlenségek egy részét a média a köz elé tárja, talán több kontrollt ad a kegyetlenkedők felett, de aztán arra is ráébredsz ez mostanra hova változott, amikor már szinte minden hír csak 15 percig hír, és valószínűleg egy napalm elől rohanó csontsoványan vietnámi kislány ma már csak 1 percig lenne a fejedben elől. Az elmúlt években akármerre is utazgattam Latin Amerika vagy Ázsia vonalon és olvastam kicsit a történelemről oda kapcsolódóan mindig ledöbbentett ennek a hidegháborús időszakban az abszurditása és kegyetlensége, és az milyen durván hat ez máig a történetünkre. Mégis alig tanulunk róla valamit, csak a szükséges ideológiai címszavak.  Szóval nem leszel USA barát ezen múzeum után, de arra is ráébredsz, hogy minden éremnek nagyon sok oldala van, és a hadiipar picsa nagy business, és a nap végén ha az emberek agyát akármelyik oldalon is sokáig mossák és ideológiákkal tömik egy idő után mindenki lövöldözni fog ész nélkül és aztán már csak arról szól, hogy mindenki bosszút áll valami korábbi sérelemért. Ennyi fegyvert még sosem láttam, és teljesen elborzasztott és méginkább tiltanám a játékboltokból és irtanám ki, az összes lövöldözős játékot, vagy legalábbis előtte végigcipelném a kissrácokat egy ilyen múzeumon. A kémiai fegyveres pusztításról szóló szobánál már megteltem, egyszerűen nem értem az embert, aki fogja és méreggel lepermetezi az ellenség termőföldjeit. Nem egyszer, van ahol négyszer. Na de ennyi a komoly szekció, mert Saigon az egy pezsgő, káoszos város, ahol jelenleg együtt vadássza az utcakaját minden nemzet fiatalja.

Saigoni élményeink közül mindenképpen meg kell emlékezni a híres parti utcáról. Az első két nap valahogy elkerült minket, de amikor szállást váltottunk kiderült a hostelünk konkrétan egy sarokra van a hátizsákos turista bulinegyedtől. Ez a szekciója a városnak egyik oldalon egy nagy park által van szegélyezve, míg másik oldalon a parti utca határolja. Közte pedig sikátoros kis utcák, amelyek néha tényleg bőrönd szélességűek, ahol rengeteg hostel, kajálda, turisztikai ezmegaz bújik meg, és a szélén pedig egy remek kis kaja és zöldségpiac, ahol fillérekért ehetsz. Nem volt tervben a stroboszkópos fényekkel villódzó, behívóemberek százait rejtő parti utca látogatása, de a délután folyamán rengeteget meneteltünk, elnéztünk a luxusabb kerületek irányába is, megtekintettük a híres kávé apartman házat (képzelj el egy emeletes házat ahol minden lakásnak van erkélye, és minden lakás egy kb illegális kávézó. Az illegalitás szerintem csak duma, mert sok ilyen hasonló házat láttunk szerte a városban, inkább csak azt mutatja, hogy eredetileg ezek lakóépületek). Nem volt akkora flash mint gondoltuk, de megittunk egy túlárazott kávét az egyik teraszon, megszemléltük a felhőkarcolókat és a híres sugárutat (a kínai újévre készülés jegyében minden széles út építés alatt volt, mármint girland emelvényeket építettek). Kitaláltuk mi lenne ha ma nem vietnámit ennénk, és a véleményeket nem alaposan elolvasva elmentünk egy mexikói étterembe, ahol az 5 hetes utunk egyetlen komoly lehúzása történt, ráadásul a taco kb ujjhegynyi volt. Jól megbüntettük őket egy google értékeléssel és láttuk akkor már hogy másik is, és elmentünk olcsó sört keresni, hogy lemossuk a stresszt. Így találtunk rá a buli utca szélén található remek kis kakasos (Roosters) sörözőre, ahol egy külföldiek által indított, nem kézműves sörfőző remek kis söreit kortyolhatod miközben esti parti módba kapcsol előtted az utca. Minőségi zenét ne keress, bár volt egy egész jó rockzenekar, ellenben az élmény egyszer megér egy másnapot.

Saigon felfedezése kapcsán még egy remek mód ha hívsz egy motoros Übert azaz Grabet. Ez Saigonba való visszatérésünk napján történt, hogy az Air France az istennek nem akarta hogy online tudjunk bechuekolni a haza tartó gépre és miután kb ezer forintba sem került kitaxizni a reptérre úgy döntöttünk utánajárunk a témának. És miután a motor a leghatékonyabb eszköz itt itt az idő kipróbálni ezt a nagyvárosi közlekedési módszert. Szóval kinyitod a Grab alkalmazást és nem autót, hanem motort választasz, majd jön a motor, kapsz egy Grabes bukósisakot és megkapaszkodsz hátul és irány. Leírhatatlan hogy zajlik itt a közlekedés, de esküszöm Budapesten jobban félek. Egy motoron ülve látni ezt a rendezett káoszt, ahogy több száz motor megy kartávolságra egymástól, vált sávot, irányt, előz, kanyarodik, autót kerül hihetetlen. Plusz mozizod a várost. Csak ajánlani tudom.

Tudom összevissza ez a poszt, de Saigon is ilyen, leírhatatlan, levikeózhatatlan, minden utca más, ezer színű és a végére szinte megszerettem. Nem élnék benne, de most hogy 2 napja itthon vagyok a téli Budapesten hiányzik. Az a barátságos káosz, a meleg, a zaj, a zizegés….

[plumsworld]

Uppsalaiként jó ezt megosztani.

[eugeniovonsavoy]

Külföldi gyűjtőútjai messzire vezették Budapesttől. Az általa felkeresett helyszínek a teljesség igénye nélkül: Üzbegisztán (1981), Örményország (1982), Észak-Korea (1988), Kenya (1992), Borneó (1993), Malajzia (1995), Laosz (1998) Tajvan (2002, két alkalommal), Nicaragua (2007), Vietnam (2016), Albánia (2017) majd utoljára Ausztrália (2018). Ez utóbbi helyen legendás ausztrál honfitársunk, kollégája és közeli barátja, Hangay György vendége volt. Ausztráliában még a kiterjedt erdő- és bozóttüzek időszaka előtt, szinte az utolsó pillanatban járta be a klasszikus gyűjtőhelyeket.

Jó dolgok ezek a múzeumi kiküldetések.

[hungariansoul]

สวรรค์เมืองลาว ♥ จิ๋ว อมรรัตน์ - “A mennyei Laosz” ♥ Dzsíao Ámonrát

https://www.youtube.com/watch?v=e1BeXmMtI9E

[fcsab]

Az éjszakai piac Luang Prabangban. Rengeteg éjszakai piacon voltam már szerte Ázsiában, de ez nagyon különleges - minden eddigi helyen ugyanis óriási tömegen kell átverekedned magad, az árusok pedig hangos szóval agitálnak a vásárlásra, nem lehet végigsétálni és nézelődni, mert ha egy fél pillantást vetsz bármire, akkor véged: azonnal rádmásznak, fizikailag, ténylegesen noszogatnak, megragadják a karodat, megkérdeznek abszolút nem rájuk tartozó dolgokat, a pofádba nyomják az összes árujukat és így tovább. Onnan már csak úgy van menekülés, ha rájuk ordítasz, vagy te is fizikailag ellököd őket magadtól.

Na Luang Prabangban viszont nyugodtan sétálgathatsz, nézegethetsz, az eszem megáll: mintha csak egy európai piacon járnál-kelnél.

Nem csak a piac ilyen, az utcán is sétálgathatsz anélkül, hogy lépten-nyomon rádkiáltanának, hogy szőr, tuktuk, szőr, masszázs, masszázs-lédi, masszázs-bumbum, marihónalja, miegymás. Vietnámban például így megy ez. Itt is nagy a masszázskínálat, minden utcán van vagy két-három hely, de eddig csak egyszer kínálták nekem a szolgáltatásukat, akkor is én néztem meg az áraikat, nyilván azért.

Na persze ezek se angyalok, épp ma este, az éjszakai piacon szólt rám egy férfi, hogy masszázs-lédi-bumbum érdekelne-e. (Nem érdekelt.)

[korkep-blog]

Átszakadt egy vízerőmű gátja Laoszban. Több százan eltűntek

A gátszakadás következtében körülbelül ötmilliárd köbméter víz zúdult ki a tározóból, az áradatban mintegy 6600 ember otthona semmisült meg.

Több százan tűntek el Laoszban azután, hogy átszakadt egy vízerőmű gátja.

  A Mekong folyón, Attapeu tartományban nemrég megépített, de még nem termelő Szepian-Sze Nam Noj erőmű gátja hétfő este szakadt át. A gátszakadás következtében körülbelül ötmilliárd köbméter víz zúdult ki a tározóból, az áradatban mintegy 6600 ember otthona semmisült meg – írta a BBC a Laos News Agencyre hivatkozva.

  „Néhány emberi élet kimúlt, több száz ember pedig eltűnt�� – írta az ügynökség. A helyi miniszterelnök, Thongloun Sisoulith a kormányülést lemondva a hivatalnokokkal együtt a helyszínre utazott, hogy figyelemmel kísérje a mentőegységek munkáját.

  A gát átszakadásának oka egyelőre ismeretlen.

  A helyi hivatalok a kormány intézményeihez fordultak segítségért: ruhákat, élelmiszereket, ivóvizet és gyógyszereket kértek.

  https://twitter.com/Zeno7Inc/status/1021673495485329408?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1021673495485329408&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.aktuality.sk%2Fclanok%2F609197%2Fv-laose-sa-pretrhla-priehrada-stovky-ludi-su-nezvestne%2F

  BBC

Nyitókép: Twitter

[grofjardanhazy]

Vientiane, Laosz

via / via 

[davidmondja]

Laosz miniszterelnöke Budapesten...

... Orbán Viktor FB oldal, első kép:

(csak az árnyékot nézd)

[jubaer01]

INDIAN ELECTRONIC VISA Fast and Urgent Indian Government Visa

Electronic Visa Indian Application Online - Gyors és gyors indiai hivatalos eVisa online alkalmazás

Address :  Debrecen, Piac u. 77, 4025 Hungary

Phone : +36 1 374 1100

Email : info@indiavisa-online.org

Website : https://www.indian-visa-online.com/hu/visa/

Business Hours : 24/7/365

Owner / Official Contact Name :Chander Mali  Chowdhary

Description :Az indiai kormány 2014 óta vezette be az eVisa-t a gyors jóváhagyások érdekében. Ez a lehetőség néhány országra korlátozódott, de mostanra több mint 166 nemzetiségre kiterjesztették. Öt típusú India eVisa létezik, például konferencia, üzleti, turisztikai, orvosi és orvosi kísérő. Az Indian eVisa online űrlap kitöltése mindössze 2 percet vesz igénybe. A befizetést követően az eVisa for India 72 órán belül érkezik meg e-mailben. Az indiai üzleti vízumhoz vagy az indiai turistavízumhoz nem kell bélyegző vagy matrica az útlevélben. Autóval eljuthat a repülőtérre vagy a tengeri kikötőbe, és ellátogathat Indiába. Hazájának bevándorlási tisztjei tudják, hogy az Indian eVisa vagy elektronikus Visa az Ön útleveléhez kapcsolódik a számítógépes rendszerben. Ez a legkényelmesebb módja annak, hogy belépjen Indiába. Előfordulhat, hogy felkérik, hogy töltsön fel arcképet vagy igazolványoldalról készült fotót, ha nem tudja feltölteni, egyszerűen elküldheti nekünk e-mailben a weboldalunkon található Kapcsolatfelvétel linken keresztül. Barátságos és segítőkész személyzetünk 24 órán belül válaszol és segít Önnek. Ha 6 hónapnál rövidebb ideig szeretne Indiában maradni, akkor ez a fajta elektronikus indiai eVisa ideális és a legjobban megfelel az Ön igényeinek. Az egyetlen dolog, amit meg kell győződnie arról, hogy az útlevele 6 hónapig érvényes Indiába való belépéskor, és van benne néhány üres oldal, hogy a bevándorlási tisztek lehetővé tegyék, hogy beléphessen a repülőtérre és a tengeri kikötőbe, és lenyomhassa a bélyegzőt. Nem kell futárral küldenie útlevelét, vagy eVisa stmap-et kapnia az útlevélben. Csak tartsa a jóváhagyó eVisa e-mailt a telefonján, vagy őrizze meg annak kinyomtatott példányát. Több mint 166 ország jogosult jelentkezni. Íme néhány példa azon néhány közül, amelyek 100 százalékban online kérelmezhetik az indiai elektronikus Visa, Finnország, Ausztria, Szaúd-Arábia, Indonézia, Egyesült Arab Emírségek, USA, Fülöp-szigetek, Észtország, Svédország, Brazília, Koreai Köztársaság , Ausztrália, Portugália, Brunei, Izrael, Spanyolország, Japán, Katar, Jordánia, Görögország, Dánia, Litvánia, Bolívia, Magyarország, Norvégia, Lettország, Argentína, Grúzia, Horvátország, Szingapúr, Botswana, Németország, Laosz, Ciprus, Kolumbia, Mexikó , Belgium, Malajzia, Lengyelország, Venezuela, Omán, Bosznia és Hercegovina, Cseh Köztársaság, Srí Lanka, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Írország, Chile, Fehéroroszország, Új-Zéland, Örményország, Olaszország, Peru, Franciaország, Bulgária, Románia, Egyesült Királyság, Tajvan , Izland, Kanada, Paraguay, Belize, Dél-Afrika, Vietnam, Oroszország, Kambodzsa, Fidzsi-szigetek, Svájc, Hollandia  Indian Government has introduced eVisa for rapid approvals since 2014. This facility was limited to a few countries, but now it has been extended to over 166 nationalities. There are five types of India eVisa such as Conference, Business, Tourist, Medical and Medical Attendant. The online form for Indian eVisa takes only 2 minutes to complete. Once you have made the payment, then eVisa for India takes 72 hours to receive by email. There is no stamp or sticker on the passport required for Indian Business Visa or Indian Tourist Visa. You can drive to the airport or seaport and visit India. The immigration officers in your home country know that Indian eVisa or electronic Visa is linked to your passport in the computer system. This is the most convenient way to enter India. You may be asked to upload face photo or passport page photo, if you cannot upload it then you can simply email it to us via Contact Us link on our website. Our friendly and helpful staff will respond and assist you within 24 hours.

[viethanna]

szóval laosz

szóval laosz

a buddhista szerzetesek (ami egy kicsit ilyen plasztikus dolog, hogy ki az, van aki egész életében, van aki csak egy hónapig az) minden reggel körbejárnak, és ételadományokat gyűjtenek (pl. rizst, de nem feltétlenül). azért kezd ez kicsit kikopni, főleg a nagyobb városokban, de luang prabangban még egy tényleg létező dolog - pl. azért is van 11-kor takarodó, hogy az emberek fel tudjanak kelni sticky ricet osztani a szerzeteseknek, de azért van egy titokzatos bowlingpálya, ami egész éjjel nyitva van. mivel csak a belvárosban van kb.20 pagoda (tényleg) az adománygyűjtés is a citycenterben történik, úgyhogy hamar bekerült a top things to do in luang prabang leírásokba, és persze páran már árulják az overpriced sticky rice-t a turistáknak. viszont, és ez sajnos nem tudom, hogy hogy alakult így laoszban, de iszony�� menő dolgokkal próbálják megakadályozni, hogy a város egy skanzen legyen - pl. tele van a templomok környéke ilyen táblákkal (csak akkor adj adományt, ha van ennek jelentése számodra, ne a szuveníres néniktől vedd meg, satöbbi)

és rengeteg do-s and don’ts in laos poszter van mindenhol, ami elmagyarázza, hogy miért ne fürödj lehetőleg meztelenül a folyóban, meg ne fotózd le a népviseletbe öltözött embereket (meg senkit) engedély nélkül (egyrészt akkor elveszed a lelküket, de nem csak ezért ne).

és szerintem ez összefügg azzal, hogy laoszban valahogy nagyon könnyű lenni (persze ha belehelyezkedtél abba, hogy 100 km-t három óra alatt lehet megtenni, és tuti, hogy valaki szolidan végighányja majd melletted az utat), mert valahogy elég jól működik ez az élni és élni hagyni dolog (at least it seems like)

és, csak magamat ismételni tudom, ez egy hatalmas ország, és 6 millióan élnek benne. szóval van hely. hogy ez miért van így egyébként, az nem tiszta, sok a hegy, nincs tenger, nincs folyódelta, meg hát nagyon sok volt a bomba is. de azért nő a népesség itt, most már hétmillió inkább az a hatmillió állítólag. a nyugin kívül laoszban még főleg nagyon zöld erdők és iszonyú menő vízesések, meg surprisingly nice templomok vannak, és aminek egyébként még hírértéke van, hogy ezeket mind meg is lehet nézni különösebb alkudozás, vagy titkos kommandózás nélkül. persze, a mainstream vízeséseknél (amik teljesen okkal azok, amúgy) azért van belépő, de meglepő fordulat, hogy ezeka kis parkok nem csak külföldieknek vannak kitalálva, ott isszák a beerlao-t a helyiek is. kambodzsa után először mindenki nagyon bunkónak tűnt, mert hogy nem kiabáltak ránk már messziről, hogy helllllo, sőt, nem is mondták csak ugy, hogy hello. ez viszont azt is jelenti, hogy sebki, nem mondta, hogy együnk az étteremben, menjünk el a túrára, vegyünk most azonnal buszjegyet - gondolom úgy voltak vele, hogyha akarunk valamit, majd megkérdezzük úgyis. (az talán már kicsit extrém azért, amikor tíz percig kerestünk valakit a homestayből, hogy kifizethessük a szobát. amikor volt egy tábla hogy waterfall 2km, úgyhogy gondolkodás nélkül, papucsban elindultunk, aztán 1 óra múlva még mindig nem találtuk a vízesést, viszont mindenféle köveken meg indákon másztunk át (és a három jelenlévőből mindenki körben összeveszett mindenkivel) és akkor egy pillanatra elgondolkoztam, hogy vietnámban ehhez már hány idegenvezetőnel kellett volna fizetni, és hány belépőkapun átmenni.

(ez itt bob, aki önkéntesen a kutyánk lett egy két napra, bár senki nem kérte erre, mert még a legnagyobb hippi backpackernél is szabadabb lélek volt, akár egész éjszakára is bent maradt a városban bulizni, mi meg szoronghattunk, hogy elvesztettük a kutyát)

úgyhogy úsztunk mindenféle vízesésben, votlunk barlangokban, a legjobb az volt, ahova egy hajóval mentünk be, és csak a kis fejlámpánk világított, aztán egy ponton együtt emeltük át a hajót a guide-unkkal a sekélyebb részeken, még mindig a zseblámpánk fényében, motoroztunk mindenféle bambuszhídon, meg két órát zuhogó esőben - ez alatt kiderült, hogy simán van egy négyórás playlist a fejemben, amit végig tudok óbégatva énekelni, ha a helyzet úgy kivánja - és láttunk végtelen számú pagodát.

ezen kívül meg néztük thaiföldet, mert valahogy akármilyen nagy is ez a laosz, olyan, mintha mindenhol ott lenne a határ - a mekong másik oldalán ott van thaiföld, a laoszi oldalon meg az expatok, akik a vízumukat meghosszabbítnai kirándulnak át, és mindenhol lehet thai bahtban fizetni (sőt). de aztán ott van vietnám is, és vietnámiak mindenhol (a vietnámi arc, akit lestoppoltunk pakse es savannakhet között, random rámutatott dolgokra, és azt mondta, vietnám), és persze ezek az országok mind akarnak valamit laosztól, például főleg a területét. és persze ott van kína is, és már épül a high speed train és az autópálya észak-laoszban, ami majd kereskedelmi útvonal lesz, és az út mentén ott vannak a kaucsuk-fák (és iszonyú büdösek, én nem is tudtam!). nagyon kevés dolog derült laoszból, és most még arról nem is írtam, hogy ez az egy főre jutó legtöbb bombázást elszenvedő ország, és hogy még mindig csak a ledobott bombák 80%-át találták meg. mindenesetre úgy tűnik, egyetértek az utikönyvekkel, tényleg very chill és very green, cak a tuktuksofőrök kiabálnak utánad fásultan, hogy youwannaride, miközben (!) a beerlaot kortyolgatják.

[nemzetinet]

Vérfürdő My Lai-ban – százakat mészárolt le a vietkongok után kutató amerikai C század

Az amerikai történelem egyik legsötétebb pillanata a My Lai-i mészárlás néven elhíresült incidens, amelynek során egy amerikai egység mintegy 500 dél-vietnámi civil gyilkolt le különös kegyetlenséggel. A mészárlás híre végleg megingatta az amerikai közvélemény bizalmát a háborús erőfeszítésekkel kapcsolatban.

Az 1968-as év több szempontból is fordulópontot jelentett a vietnámi háború menetében. Az év elején az észak-vietnámi kommunista erők nagyszabású ellentámadást indítottak Dél-Vietnám és az amerikai haderővel szemben. A vietnámi újév ünnepéről elnevezett Tét-offenzíva során a rejtőzködő vietkong erők Laosz és Kambodzsa irányából hatoltak be Dél-Vietnám területére és egy sor meglepetésszerű támadást hajtottak végre különféle stratégiai célpontok (repterek, fegyverraktárak), illetve városok – köztük a főváros, Saigon – ellen.

Bár a Tét-offenzíva katonai célját – a háború menetének megfordítását és egy déli felkelés kirobbantását – nem érte el, sőt, a városi hadviselésre felkészületlen dzsungelharcos északiak hatalmas veszteségeket szenvedtek el, politikailag mégis az északi vezetés volt elégedett. Az újabb amerikai veszteségek minden korábbinál jobban feltüzelték a háborúellenes hangulatot az Egyesült Államokban, ahol az elnökválasztás közeledtével egyre több szervezet és politikus követelte, hogy „hozzák haza a fiúkat” az értelmetlennek tartott háborúból. A Tét-offenzíva során elkövetett északi kegyetlenkedések árnyékában került sor továbbá a My Lai-i mészárlás néven elhíresült incidensre is, amely hónapokkal később végleg padlóra küldte az amerikai közvélemény bizalmát a háborús erőfeszítésekkel kapcsolatban.

Március 16-ának reggelén egy amerikai egység, a C század katonái megérkeztek egy dél-vietnámi kis falu, My Lai határába. A környéken nem tartózkodtak vietkong erők, a település lakossága szinte kizárólag civilekből állt. Az amerikai katonák ennek ellenére módszeresen felgyújtották a kunyhókat, megerőszakolták a nőket és lemészárolták mintegy 500 embert – köztük 50 négy évesnél is fiatalabb kisgyermeket.

A kevés túlélő és a résztvevő katonák visszaemlékezései szerint előfordult, hogy az áldozatok mellkasába a „C század” feliratot vésték, majd árkokba terelték és gránátokkal darabokra robbantották őket. Egy katona beszámolója szerint azért kezdett torkokat elvágni és kezeket lecsapni, mert „Sokan ezt csinálták, én pedig követtem. Minden irányérzékem elveszett.”

A felfoghatatlanul barbár esetet sokan a háborúban résztvevő katonák mentális állapotával magyarázzák. A hosszú éveken keresztül tartó konfliktus során az amerikai hadsereg valósággal dehumanizálta a vietnámi embereket, vagy ahogy akkor nevezték őket, a „sárgákat.” A dzsungelek mélyén harcoló egységek napi rendszerességgel nézték végig, ahogy bajtársaikkal rejtőzködő mesterlövészek végeznek, vagy éppen taposóaknák robbantják szét. A My Lai-i események révén hírhedté vált C század a mészárlást megelőző napokban mindezt hatványozottan átélte. A környéken működő vietkong gerillák a Tét-offenzíva idején 28 társukkal végeztek, köztük egy népszerű őrmesterrel is, míg az egyik éjjel állítólag kénytelenek voltak végighallgatni, amint egyik társukat élve megnyúzzák a sűrű erdő rejtekében. Így jutott el végül a bosszúszomjas egység My Lai-ba, ahol a hírszerzés előzetesen vietkongokat sejtett.

A fegyvertelen civilek lemészárlásának híre – amelyet a résztvevők fényképeken részletesen dokumentáltak is – gyorsan elterjedt Vietnámban. Egyes amerikai katonák, így például a helyszínen tartózkodó helikopter pilóta, Hugh Thompson már az események közepette igyekezett véget vetni a vérengzésnek, majd órákon belül tájékoztatta közvetlen feletteseit a történtekről. A hadvezetés azonban nagy alapossággal igyekezett eltussolni az ügyet, ami így több mint másfél évig lényegében teljesen rejtve volt az amerikai közvélemény előtt.

Az első tényleges vizsgálatok azt követően indultak meg, hogy egy Vietnámból hazatérő hleikopteres géppuskás, Ronald Ridenhour – aki a mészárlásban résztvevő katonáktól értesült a történtekről – egy részletes anyagot állított össze az incidensről és azt elküldte 30 washingtoni tisztségviselőnek. Ennek nyomán a kormányzat hivatalos nyomozást rendelt el, egyrészt megállapítani, hogy valóban megtörtént-e a mészárlás, másrészt pedig, hogy sor került-e az ügy eltussolására a hadvezetés részéről.

Végül egy oknyomozó újságíró, Seymour Hersh tárta fel az ügyet, miután egy tipp alapján nyomára akadt egy bizonyos William Calley hadnaggyal szemben lefolytatott hadbírósági eljárásnak. Calley a C század egyik parancsnoka volt és ő mindmáig az egyetlen katona, akit elítéltek a My Lai-i mészárlásban való részvételért.

A korabeli közvélemény szemében az életfogytigalni börtönbüntetésre ítélt hadnagy (akinek büntetését Nixon elnök végül három év háziőrizetre csökkentette) nem volt több egyszerű bűnbaknál, akit a hadvezetés arra használt, hogy saját magát mentse a rá nehezedő nyomástól. Hersh 1969. novemberében megjelent cikke ugyanakkor alapjaiban rengette meg a kormányzat és az amerikai hadvezetésbe vetett bizalmat. A mészárlás, majd annak eltussolásának híre ugyanis végleg leszámolt a háborúpárti propaganda narratívájával, miszerint az erkölcsös, demokráciát és emberi jogokat védelmező amerikaiak állnak szemben a kegyetlen, ateista-kommunista rezsim erőivel.

Vérfürdő My Lai-ban – százakat mészárolt le a vietkongok után kutató amerikai C század a Nemzeti.net-en jelent meg,

[jolesz]

Céges buszon úton az iroda felé: a velem szemben ülő kollégám a Vietnam-Kambodzsa-Laosz-Northern Thailand lonely planetet olvassa én meg az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekeit..

[hungariansoul]

สวรรค์เมืองลาว ♥ จิ๋ว อมรรัตน์ “Mennyei Laosz” ♥ Dzsiá Ámonrát gyönyörű pentaton hangján  

[fcsab]

“Hosszúnyakú’ karen nők. A karenek az úgynevezett “hegyi törzsek” (hogy én mennyire utálom ezt a degradáló törzs szót!) legnagyobb csoportja. A hegyi népek Burma, Thaiföld és Laosz hegyeiben laknak, legtöbbjük a mai napig nomád életmódot folytat (ahogy én is, csak én internetes elérhetőséget követek, nem pedig legelőt), a karenek viszont leginkább rendes falvakban élnek már. Egyik legjellemezőbb szokásuk, hogy a nők rézgyűrűket raknak a nyakukra, kezükre és lábukra, amelyeket soha az életben le nem vesznek már. Hosszúnyakúnak nevezik őket, bár a nyak nem lesz hosszabb, csak ki van emelve, a válluk viszont valóban lesüllyed (a gyűrűk hatalmas súlya alatt is talán).

Az a falu, amelybe elmentünk, végtelenül érdektelen, telis-tele van árusító bódékkal, ahol mindenféle sálakat és egyebeket árulnak. Ahogy látható, ott helyben szövik őket. A nők talán vásárolnak is - na de hát a nők mit nem vesznek meg??? (bocs)