#lenne ha fizetnének érte | Explore Tumblr Posts and Blogs

aretsorozat · 7 years

Text

A Rét XXXVI. rész, 1. buborék

NINCS IDŐ A FÁJDALOMRA?!

BEKAPOD, LENYELED!

TÍZ PERC SE, CSAK HAT!

Réti Hírek. Ettől némi hangulat támad a Tokaji Borozóban. Előkészületek egy szeánszra. Kisbabos vesztésre áll a Hell Combatvab, de felfedezi Hubát. Dezső disznó őriz és véd. Benjamin Cser Botonddal álmodik

GAZDAG KÁBEL/RÉTI HÍREK

NE ENGEDJE MEG MAGÁNAK A TÁJÉKOZATLANSÁG

LUXUSÁT!

Vagy nem kíváncsi? Sőt? Már ön is úgy van ezzel, minél kevesebbet hírről értesül, annál jobb? Akkor van esély arra, hogy legyen egy jó napja, ha be se kapcsolja a tévét, a rádiót, netán a számítógépet?

Rendben. Ezzel akár még egyet is értenénk, ha elárulja, hogy akkor mit tesz helyette. Ül otthon és néz ki a fejéből? Netán egy könyvet vett a kezébe?

Ne már! Mi maga? Egy tojásfejű bölcsész? Hiszen már ők se olvasnak.

Ők is csak a képeket nézegetik, mint az egyszeri csimpánz a betűfelismerő

intelligencia tesztben.

A szerkesztő

Esetleg kellemes és hosszan tartó beszélgetést folytat a házastársával?

Gyermekével? Anyósával? Vendégségbe megy vagy vendégeket fogad?

Nézze, egy napra ennyi elég is ehet. Hiszünk önnek. No de holnap? Holnap után? A jövő héten?

Na jó. Ha ön tényleg nem vevő a Gazdag Kábel/Réti Kurír szolgáltatásaira….

No de Hanga Marilyn Edinára?

Még rá se? Ajaj. Ha ez így van, önnek valószínűleg orvos segítségére lenne szüksége. Ha ön hölgy, akkor azért, mert önből már kiveszett amaz irigység, ami minden egészséges emberi elme természetes alaphangulata kell legyen, amikor egy dekoratív vetélytársat kell elviselnie. És el kell viselnie a látását, mert enélkül nem tudja őt gyűlölni eléggé intenzíven, noha titokban, oly mélyen tudat alá rejtve, hogy talán még ön se tud róla. Pedig ott van az. Ám ha nincs: mondom. Ön azért fizeti a társadalombiztosítást (fizeti?), hogy önnek ilyen esetre is legyen orvosa, gyógyszerésze.

Ha ön férfi, akkor nincs mit magyarázni, miért kell önnek a Réti Híreken csüngenie.

Látják?

A mi Edinánk most morcos.

Jaj, ugyan mi bántja?

De mondja is rögtön bele a kamerába, mit sem törődve azzal, hogy ez se írott, se hallott formában nem szerepelt a közlendők között.

- Szevasztok, jó estét!

Még mielőtt belehasítanék a ma esti hírözönbe, mert van ám sok, még úgy is, hogy egy csomót el fogok felejteni, egy közvélemény nyilvánításra kérek minden kedves nézőmet. Mert tudják, mi van? Kiakadtam. Ezért aztán nem is bírok rendesen odafigyelni semmire. Mire mondhatnák, na és akkor mi van, szöszi? Ugyan kinek ne lenne annyi baja, hogy hajaj? És ez mondjuk igaz is.

Szóval én egy kibeszélő showt szeretnék itt vezeti, ebben a tévében. Mért?

Azért, mert az jó buli. Vagy nem? És attól megtarthatnám persze ezt a bemondós híradót is, meg a Réti Étit. Pedig egyre kevésbé kedvelem Kocsár Vajk urat a rézfánfütyülőjével. Mert mondjuk ő a forgatókönyv szereposztása szerint is egy ordas nagy tahó velem. De mért tesz erre rá civilből is pár lapáttal? De szívlapáttal ám. Olyan mér a nagypapámnak volt a pincében, mert azt használta, amikor ősszel meghozták a téli szenet. Szóval arra szeretném kérni a kedves nézőt, hogy aki csak egy ilyen picit is szeret, vagy ha csak egy ilyen picit is utál, telefonon, emailban, vagy akár személyesen kezdje el zaklatni Té utat, tudják, az itteni főnököt, hogy nem már, Té, hát hadd csinálja már az a lány, én nézném, az tuti. Vagy valami ilyesmit kéne mondani, vagy írni neki.

Oké?

Akkor oké!

Munkára, bige! Ez én vagyok.

Úgyhogy kezdem előröl, felőlem pörgessük fel, Mónika!

Molyirtó Mosolyú Mónika meg csak zsibbadtan bámul át a stúdió ablakán, hogy ez megint mi volt. És látja ám a Té urat a vendégváróban ücsörögni Kovács doci és Kecskés ügyvéd társaságában, akik majd a híradót követő háttérbeszélgetés részvevői lesznek, hogy csak vigyorog, és a fejét csóválja, és a szeme mint a karbunkulus, és még ez is imponál az öreg csótánynak, hogy Marilyn mégis mit merészel. Így kipofázni a nagyvilágba fő műsoridőben és egyenes adásban. Hát nincs az a celeb tévésztár, de sehol a világon, akit egy ilyenért helyből ki nem rúgnak! Teljes joggal! Mi ez? Mi volt ez? Ekkora pofátlanságtól még jómaga is lebénult, és az eszébe se jutott megnyomni az adás leáll, reklám beáll gombot. Szóval így?

Ennem a rüfkének tényleg mindent szabad?

És Molyirtó Mosolyú Mónika gyomrából, a gyűlölet cunamival együtt megindul a zöldessárga epe. Ezzel is tanúbizonyságot téve, ha másnak nem, hát saját magának, hogy ebből a szempontból tökéletes a lelki egysége, neki nincsen szüksége orvosra. Ám az epe szerencsére nem ér fel a torkáig, mert Marilyn csakugyan elkezdi a híreket, tehát Mónikának a képbejátszásokkal sok a dolga, és vérprofi ilyenkor a munkára koncentrál, az epét pedig lenyeli.

- Na tehát, most meg olyanok történnek- és Hanga Edina mosolya ismét sugárzó, vidám, kacér és mégis angyali-, hogy megint csak a nyakunkon a következő választás. Még egy nyűg, mi? Na, vajon most kire szavazzunk? Kinek hagyjuk, hogy újra négy évig nyilván kilopj a szemünket? Én persze nem is ezzel kezdtem volna a híreket. De hát a politika, ugye. Brrrr. Szóval a híradó és a kereskedelmi szünet után majd ez lesz ám a mai dumálós műsorban, amit Veronika vezet. Mivel ő a csapatban a tökös oknyomozó újságíró, tudják, Purlitz ’Rnő névvel. Julcsinak meg van most más baja is, mint örökös szakértőnkkel, Kovács docival, aztán Kecskés ügyvéddel a Ballik képviseletében. És ide várjuk ám Jobbágy képviselőnket is. Mert hogy még nincs itt. Tehát ha nézi a műsort, vagy valaki látja őt, aki nézi, szóljon már neki, hogy uzsgyi, mert már le se lehet tagadni, hogy meghívtuk, mivel most bemondtam.

Na és akkor még az van, hogy úgy tejed a Réten is a Hell Combat nevű rémjáték, persze leginkább a hímnemű népesség körében tizenkét évestől százkét éves korig, mint a pestis vagy inkább, mint az influenza. És ez már többeknek aggasztó. Mármint például a szakértőket. Vagy a rákattant beteg játékosok hozzátartozói. Hát én belenéztem ebbe a játékba, skacok.

Szerintem az egy gennyes seb. Borzasztó! Pokolian agresszív és mega ergya. Én akkor se játszanék vele, ha fizetnének érte. Erről ennyit: az is hülye, aki egyetlen menetre betölti azt a szart. És felőlem beperelhet ezért engem bárki.

Na és akkor még friss a hír, pontosabban nem friss, csak most engedte meg Gábor bátyó, hogy elpletykáljam, a Nemzeti Fitness Mit Tesz beli főnököm, hogy becsajozott és eszméletlen boldog, és nem bánja, ha ezt most szétkürtölöm, hogy tutúúú, tititúúú, gyerekek, még nektek is bejöhet, bárkinek hatvan felettieknek is, mert mért ne? Tudjátok, Ámor bekötött szemmel nyilaz, azt néha vak tyúkot is eltalál? Vagy az igazság az, akinek bekötötték a szemét?

De akkor mért kukucskál ki néha a kendő alól az a szemét?

Na, mindegy.

Mi is van még?

Várjatok, megskubizom a súgógépet.

Ja! Így már emlékszek. De ezért mondom, kéne nekem az a show. És akkor zaklatjátok Té urat, ugye?

Szóval a Kelet-Nyugati Sámánok mégis csak hozzájutottak a Vérfarkas Szurdokban megépült kulturális parkhoz. Bizony! Méghozzá ötven éves bérleti díj szerződés formájában a Parkerdőtől. Úgyhogy druidák, sámánok, boszorkányok, hobbitok, orkok, trollok, tündék, varázslók, koboldog, lidércek, és közönséges halandók: ott a helyünk január elsejétől, mert aznap nyitnak.

És megint beköltözik a szentéjbe a Pántlikás Lada is. És ez nem ám reklám volt, mert az a projekt a Rét projektje. Nekem például szilveszter után tuti ott a helyem a Ladában, és megpróbálok kívánni magamnak egy szép szőke herceget.

De ebből a célból, jut eszembe, ne telefonáljatok. Té úrnak se. Hadd találjam meg őt egyedül, oké?

Na és akkor még az történt, hogy megint járt a Mikulás az általános iskolánkban, ahol Jutka igazgató néni azzal lepte meg őt, hogy a suli vegyes kara gyönyörű szépen elénekelte a „Sej Vargáné, káposztát főz” című népdalt. Először egyben, aztán kánonban, méghozzá briliáns technikával. Ezen magam is ott voltam, tanúsíthatom, ez nem kamu.

És akkor a karácsony is megint a nyakunkban.

Mi van még?

Na mindegy. Amit kefelejtettem, azt majd holnap, vagy a legközelebb elmondom. Már amelyik hír megél egy napot. Mert a legtöbb nem olyan, hogy másnap még érdemes lenne megemlíteni. Őszintén szólva: aznap se, de ez mondjuk tényleg csak a magánvéleményem.

Ja! És akkor annyi még, hogy a Janka néni, tudják, a Rét egyetlen milliárdosa, most már majdnem biztos férjhez megy Erőss Jonatánhoz, a mi kis közösségünk musical szerzőjéhez.

És most már jöhet a reklám, Mónika, mert hiába szólok, hogy a súgógép túl gyorsan pörög, és a harmadát se bírom a szövegnek elolvasni.

Úgyhogy csá’ és csocsi mindenkinek, és ne feledjétek: Té úr-hívd fel most!

Té úr persze már rég kikapcsolta a mobil telefonját. A cég központi telefonja meg üzenetrögzítőn. Az emalikokkal meg majd bíbelődjön az, aki legelőször megnyitja a gépet, de az se ő lesz.

HOMOKBA DUGNÁ A FEJÉT?

MI MAGA? STRUCC?

A TESTÉT ÁSSA BELE!

EXTRA TISZTA BIOAKTÍV SIVATAGI

HOMOK KARÁCSONYRA!

CSAK NÁLUNK, CSAK MOST

MEG A JÖVŐ HÉTEN!

UGYAN, MENJEN MÁR!

A WALKING TOURS UTAZTATJA

A MAGYAR TURIZMUS RT HIVATALOS

TÁMOGATÁSÁVAL

HÁROMSZOR VESZI VISSZA!

DE NEGYEDSZER MÁR NEM,

HANEM BOCSI

HA MÉG MINDIG NEM TETSZIK

INFORMÁCIÓ A WEB PLÁZÁBAN

És már bent is ülnek a stúdióban a meghívott vendégek. Jobbágy úr is beesett persze az utolsó pillanatban. Ám meglátva Té urat, nem látta szükségét szabadkozni.

Veronika direkt hálás a mai politikai vitanapért, noha általában rühelli, mert addig se Klára mamára, Gábor úrra, és a költözésre gondol, csupán tudat alatt piszok rossz a kedve tőle. Ebből adódóan még Purlitz ’Rnős formájához képest is a modortalanságig harapós hangulatban találja magát. Ehhez képest szólal meg.

- Jó estét, mindegy is, kinek. Eléggé ritkán értek egyet teljesen kábel tévénk szőke üdvöskéjével, de amit az imént, a hírek ismertetése helyett mondott, azzal kivételesen egyet kell értsek. No nem azzal, hogy legyen neki kibeszélő showja. Az különben is lejárt lemez, megrágott csont, a nagyobb kereskedelmi tévéknél rég nem sikerpálya, és a magam részéről megígérhetem, ezért én nem fogom zaklatni a főnökömet, Té urat. Bár ide a bökőt, ha Edina ezt nem harcolja ki magának. Szóval azzal értek egyet, hogy az ember háta közepére nem hiányzik ez az új választás. Úgyis korrupt az egész banda. Nem mindegy, hogy éppen ki lopja az adónkat? Osztja az európai támogatást a haverok zsebébe? A földet, a trafikot, a közbeszerzéseket? De! Tökmindegy. És ha nekünk ez a demokrácia, hát nyasgem!

Molyirtó Mosolyú Mónika már megint sóbálvány és guvad. Mi van ma?

Mindenki úgy döntött, hogy megpróbálja és kirúgatja magát? És Gombos Veronikának van is rá esélye. Mert bizony Té úr bezzeg most nem mosolyog az üvegfal mögött, nem ciceg, nem pislog, nem heherészik, mint egy agg szatír leánygimnázium előtti buxusok között. Hanem szigorúan összevonta a szemöldökét. Szerencsére Veronika kiadta a mérgét, úgy tűnik, mert a vendégekhez fordul.

- Tehát jövőre választás, Választás ’18., nekem nyolc, haha. Bemutassam a vendégeimet? Felesleges, őket itt a Réten ki ne ismerné? Na jó, a rend kedvéért: Jobbágy önkormányzati képviselőnk. Kecskés ügyvéd. És aki mindenhez ért: Kovács doci.

Önöknek is jó estét, magvas, okos, más érveit meghallani képes csevegést kívánok. – Az urak bólintanak, köszönnek. Veronika útnak indítja a labdát, imígyen. - Felteszem hát legelsőnek azt a szándékosan provokatív kérdést, amivel a bevezettem a műsort: nem mindegy, hogy éppen ki lopik?

- Felteszem, kegyed nagyon jól tudja, hogy a lop nem ikes ige- ragadja meg a szót Jobbágy úr, és mindjárt Veronikára támad. – Ennyit még maga is tudhatna, ha már azt állítja magáról, hogy újságíró.

- Nahát, akkor milyen ige?

- És nem minden politikus lop.

- Én lopok, te lopsz, ő lop. Igaza van, Jobbágy úr, aki lop, az nem lopik.

Hanem lop. Csak. Viszont ha hatalmi helyzetből közpénzt lop, akkor az nem is számít lopásnak. Jól mondom, képviselő úr?

- Veronika. Kevés maga ahhoz, hogy engem provokáljon.

- Tudom én, Jobbágy úr, ezért meg se próbálom. Ezért inkább Kecskés doktorhoz fordulok. Ügyvéd úr. Hogyhogy ön képviseli most a Ballik Pártot.

- Még mindig nem vagyunk Párt, csókolom, csak mozgalom.

- Elnézést. Úgy volt, hogy párttá izmosodtak.

- De aztán mégis csenevészek maradtunk. Ezért ülök én itt Ignác úr helyett, aki mégis csak az elnökünk lenne, vagy ki.

- Mert Ignác úrnak más irányú elfoglaltsága?

- Azt mondta, nincs módjában bezárni a Tokajit, vagy kisegítőre bízni a csapszéket. No és nem ezekkel a szavakkal, de azokat hadd ne idézzem.

MÉG AKKOR SINCS MIT TENNI, HA VAN

- Megy oda a faszom! Azt mondtam, Kecskéském, hogy rohadnál meg!

Idézzél csak nyugodtan baszom azt a sunyi kis pofádat! – ordítja csaknem magából kikelve Ignác csapos a Tokaji Borozó söntése mögött állva, mert azért ki nem hagyná, hogy a műsort megnézze. No persze a törzsvendégek között egyet is ért vele mindenki. Aki meg nem, az nem hangoztatja. Elvégre csak a hülye brunyál széllel szemben, az pedig még hülyébb, aki egy kocsmában estefelé a közhangulattal ellentétes véleményt hangoztat. Pláne, ha a közhangulat megalapozója, és fokozója a csapos úr maga.

És különben meg igaza is van Ignácnak. Jó csaposunk eleinte nagyon is komolyan gondolta a Ballik mozgalmat. Ám hamar kiderült, hogy a lelkesedésével magára maradt. Az önkormányzati pótválasztásokon pofára estek. Szégyenszemre ismét Jobbágy lett az úr Réten. És még mindig senki nem érti, ez meg hogyan történhetett. Hiszen senki se szavazott rá. Mindenki megesküszök rá, olyan erősen állítja. Olyan ez, amikor Pilátusnak a tömeg egyként Krisztust kiáltott, mégis Barabás lett belőle.

Hát igen. Kiderült, hogy nincs mit tenni. Még akkor sincs, ha van. Ignác még próbálkozott, erőlködött, mozgolódott, hívogatta Kecskés doktort, aki mégis csak a kiagyalója volt e derék mozgalomnak. Ám Kecskés udvariasan bár, de elhajtotta. Egészen mostanáig. Hogy közelednek a választások.

Most bezzeg előkerült. Hogy mi lenne, ha nekilátnának egy országos listát összehozni. A Balliknak? Mikor? Hogy? Kivel? Miből? És kinek hiányzik az a pokoli munka?

Ignácnak persze fogalma se lehet arról, hogy éppen a Pokolnak.

Képzelhetik, akkor hogy hőbörögne, ha ezt tudná.

Közben a tévében már Kovács doci vette át a szót, így a kedélyek egy kissé lenyugodhatnak.

LOPIK VAGY TARTOZIK

- Nos, kedves barátaim. A korrupció csakugyan olyasmi, mint például az akárki személye: még soha senki se látta, ám mindenki rá hivatkozik. Hiszen mit nevezünk korrupciónak? Ha két vagy több fél kölcsönösen előnyös egyezségre jut valamely ügyben, és a megegyező felek közül egyik se én vagyok. Ám ha a megegyező felek halmazába tartozok, akkor az nem korrupció, hanem mindenki számára előnyös és hasznos dolog. Vagyis ahol én vagyok, ott nincs korrupció, amíg én ott vagyok. Ha nem vagyok ott, akkor viszont nem látom, és azért nincsen. Olyan ez kérem, mint a halál. Tudjuk, hogy van, hogy jön, hogy nap mint nap megesik, viszont őt magát sose látjuk. Mint az időt. Azt se látta még senki. Csak a mozgást. Például a csúszópénzek mozgását bankszámlákon, hacsak nem egy Kajmán szigeti bankban lapul, mert akkor persze az sincs, mivel nem látom.

- Újra megkérdezném, Veronika, hol lehet ezt a fazont kikapcsolni?- szól közbe vicsorogva Jobbágy úr. Nem azért jött be ide a tévébe, hogy ezt a részeges bumburnyákot hallgassa.

- Adjon neki egy húszezrest.

- Mi?!

- Így van, Jobbágy úr, attól elhallgatok.

Jobbágy megfontolja az ajánlatot. – Mennyi időre?

- Öt percre.

- Micsoda? Tíz perc.

- Az negyvenezer lesz.

- Akkor nincs biznic. Mi is volt a kérdés, Veronika?

- Ügyvéd úr, most önhöz fordulok.

- Parancsoljon, szerkesztő asszony!

- Ön szerint a tartozik az ikes ige?

- Hogyne, kérem. Úgy is tetszett kérdezni.

- Nahát, tényleg. A lopik nem, a tartozik igen. Érdekelne, hogy az ikezés

megléte, illetve hiánya bírhat-e valami mögöttes, csak finoman érzékelhető jelentésárnyalattal.

Erre Kovács doci elismerően felröhög.

- Bravó, Veronika! –ordítja. Kecskés doktor is mosolyog. Csak Jobbágy érzi találva magát. Ennek megfelelően az arca szederjesedni, a szája habzani kezd.

- Kikérem magamnak a gyanúsítgatást!

- Jobbágy úr, magát senki…

- Én soha egy rajzszeget el nem loptam!

Erre az állításra persze többen a mennyezet felé sandítanak. Tartós a födém.

Meg se reped egy ekkora füllentéstől. Molyirtó Mosolyú Mónika tekintete a plafontól Té úrra ereszkedik. A főnök vigyorog Veronikára. Ja, ha arra megy ki a Játék, hogy a képviselő urat szívassa, akkor szinte mindent szabad.

ÁLMODOZNI SZABAD

A Jázminban Ónagy és Vilmos urak csak fél szemmel figyelik Kovács doci legújabb agymenését és Jobbágy szívatását. A szeánsz részleteit kéne megbeszéljék, amivel esetleg megidézhetnék Balog Kázmér erotikus táncművészt, nyilatkozzon már oda úgy emberileg, mint szellemileg, hol a frászban kódorog, hogyan került oda, bárhol is legyen amaz ott, és mikor tér vissza legalább annyi időre, hogy megmutassa magát, ipiapacs, aztán mehet megint, amerre lát. Csak Ónagy Jelnőről kerüljön le annak az árnyéka, hogy balfék halek módjára ő vajákolta a nem létezésbe a palit. Mert nem ő volt. Vagyis ő, de nem úgy. De az biztos, hogy nem előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel csinálta. Na és, ha megkerülne a Balog Kázmér, Vilmos őrnagy minden figyelmét és szorgalmát Hartai lebuktatására fordíthatná.

Mert azt egyszerűen nem úszhatja meg, hogy kiverette a fölén át a Kelen Béla agyát. Azt persze nem tudná megmondani, mért pont ez az eset fáj neki annyira a sok más mocskos ügy közül. Elvégre Kelen Béla nem több, mint egy piti, és nem is kicsit primitív bűnöző. És ha kipusztulna a Földről, attól csak egy hangyányit szellősebben lennénk, nem kevesebben. Lehet, hogy özv. Huszárné, Ditke miatt, aki ennek ellenére oly igen szereti az ó-lábú hájgombócot?

- Szóval hányan kell lennünk minimum, Jenő?

- Az öt a jó szám, vagy a hét.

- És neked van öt olyan ismerősöd, aki tartja a száját, akármi történik is?

- És neked?

Ezen mindketten súlyosan elgondolkodnak.

- Ágnest meg tudom kérni- mond egyet Ónagy úr.

- A Matyi Süteményét?

- De te ne szólítsd úgy, mert lekaratézza a fejed.

- Mért szólítanám? Na jó. Akkor Sütemény, az egy.

- Látod, most is így hívtad.

- De most nincs itt. Ki a kettő?

- Hívjuk a Matyit meg Gábor urat?

- Mért őket?

- Mert ők is halekok.

- Aha. És mikor hagytok már végre fel ezzel a baromsággal, Jenő?

- Ez nem baromság, zsarukám.

- Á, szerintem mégis csak magázódjunk.

- Mért?

- Mert Földön kívüli arcokkal jobb a távolságot megtartani.

- Mért?

- Mert túl sok olyan filmet láttam, amiben gonoszok vagytok és sunyik.

- Mért?

- Mit mért?

- Mért nézel ilyen szarokat?

- Mert ha nem vagyok szolgálatban, akkor egyedül ülök otthon.

Azt akkor bekapcsolom a tévét, vagy még jobb, ha a neten keresek valami űr-véreset.

- Mért nem keresel inkább egy helyre kis feleséget magadnak?

- Mert akit kinéztem, azt más vette el.

- Ember! Rajta kívül még három és fél milliárd nő van!

- Nullától száznulla éves korig.

- Jó a téged érdeklő korosztály…mondjuk…

- Magát érdeklő…

- Pardon. A magát érdeklő korosztály úgy huszonöttől harmincöt éves korig…

- Tizenöttől huszonöt.

- Őrnagy úr, maga pedofil?

- Álmodozni szabad.

- Jenő úr! – kiáltja át a helyiséget egy türelmetlen vendég, naná, a csaja mellett ülve a hármas asztalnál.

- Igen?

- Hozza a cuccot, vagy szolgáljuk ki magunkat?

- Hozom!

Na persze, menőzik a csaja előtt a csávó. Ő meg itt egy savanyú szájú rendőrtiszttel múlatja az időt. De tényleg elő kéne már keríteni Balog Kázmér erotikustánc művész urat. Hová a búsba tűnhetett?

PÁRTOSODJUNK, PÁRTOSODJUNK, EGY KIS DOMBRA…

- Nos, jómagam, mint a Ballik Mozgalom ügyvezetője, igyekszem még a tavasz előtt, hogy pártosodjunk.

- Pártosodjunk, pártosodjunk, egy kis dombra lecsücsüljünk, he?- röhög fel Jobbágy úr, ám senki nem nevet vele. Ezen rögvest megsértődik. Kecskés úr a „viccét” meg se hallva folytatja oda-nyilatkozatát.

- Ez végül is csak elhatározás kérdése. Hiszen eredeti célkitűzésünk mindazokat képviselni, akik balfácánok, balszerencsések, balsorsúak, két ballábasak, örökös lúzerek . Márpedig kies kis hazánk közel tízmillió polgárából az imént felsoroltakba tartozunk néhányan. De a mi szimpatizánsunk lehet mindenki más is, akibe csak egy kis empátia szorult, netán szociális érzék, hogy észrevegye a fene jó dolgában, hogy rajta kívül is él még valaki a földön, tehát illene támogatnia a nála szerényebb sorsú embertársait…

- Mert maga olyan, ügyvéd úr, aki észreveszi? – érdeklődik Veronika.

- Szerénytelenség nélkül mondom, hogy…

- Egy francot olyan!

- No és ön, Jobbágy úr?

- Én? Naná, hogy olyan vagyok. De ez egy hiéna!

- Jobbágy úr, most legyen szíves…

- Egy sakál, a vérszívó tetű, ezt mindenki tudja róla.

- Ejnye – csóválja a fejét nevetve Kecskés.

- Ügyvéd. És ezt most vegyék tőlem szitokszónak.

- Erre vágjak vissza azzal, hogy politikus?

- Majd én váglak mindjárt pofán.

- Nézzünk oda! Azt engem szoktak- ironizálna Kovács doci.

- Maga is sorra kerület.

- Jobbágy úr, már megint hihetetlen ez a hangnem…

- Mert maga mit gondol, szerkesztő asszony! Országos listát akarnak, mi?

Ezek? – és gyűlölködve Kecskés arcába üvölt. - Megveszitek ti is az aláírásokat kilóra? Azt bekanyaljátok a támogatást? Erre megy ki a játék?

- Az a trükk már rég lejátszott, tesó.

- Nem vagyok a tesód, Kecskés!

- Másodszor szólok: ejnye.

- Szóljál tőlem harmadszor is. Te kalap fos, te.

- Ne már, hogy a végén beperelem?

- Pereljél.

Persze tudja ám Jobbágy úr, dehogy is lesz ebből per. Hacsak a közös

főnökük, Hartai úr úgy nem dönt, a perből adódó nyilvánosság talán valami hasznot hozhat.

- Kovács úr! – fordul Veronika a docihoz, kihasználva az alkalmat, hogy a két „politikus” momentán csendben duzzog.

- Parancsoljon, Veronika!

- Az ön véleménye szerint az ellenzéknek jövőre van valami halvány esélye?

- Szerintem? Semmi. – És Kovács doci elhallgat. És ez annyira szokatlan tőle, hogy másodpercekig csend uralkodik a stúdióban.

- És a semmin belül mennyi? – lendítene egyet a lendkeréken Veronika.

És akkor Kovács doci rájön, hogy kivételesen egy egyenesen szófosást várnak tőle. Márpedig népszerű szakértőnk sose hagyna cserben egy hölgyet, ha az elvárt lovagi tett huzamosabb ideig kitartott verbális megnyilatkozásban teljesíthető.

-Bár a semmi, mint azt tudjuk, nem semmi, természetesen. Sőt! A semmi olyan mértékben nem semmi, hogy az a minden. A semmi tehát nem semmi a nulla értelmében, hanem egy mindennel telített halmaz, amit nem, vagy még nem vagyunk képesek észlelni. Mert ugyan ki állíthatná, hogy amit az ember az amúgy is eléggé csökevényes öt érzékszerve révén nem tapasztal, az már nincs is? Számunkra nincsen, megengedem. De attól még van. Az ember, kérem, amióta úgymond öntudatra ébredt, teszem azt százezer éve, vajon mennyit észlelt az Univerzumból? Egészen a legutóbbi időkig, mondjuk két-háromszáz évig? Nulla egész egy tized százalékát? Miszerint a Föld lapos, és a szélén a Titánok lógázzák a lábukat a semmiben, derékig ülve az Óceán vízében.

A csillagok meg…

- Miről ugat ez? – mordul fel Jobbágy úr, akár egy vak komondor.

- A semmiről, képviselő úr- tájékoztatja Veronika.

- De ez nem egy választási vitaműsor?

- Attól még elhangozhatnak itt okos gondolatok, Jobbágy.

- Nekem szóltál be, Kecskés?

- Á, csak magamat minősítettem. Én ámultan hallgatom önt, Kovács úr.

- Ez hízelgő, ügyvéd úr.

- Viszont jó lenne tényleg, ha a reklám után az ellenzék esélyeire kanyarodnánk

vissza.

ÖT PERC MÚLTÁN, HARCRA KÉSZEN…

Kisbabos nem érti. Ez a zseniális kaméleon trükk hogyhogy nem jön többé be?

Vagy csak egyszer volt kutyán Buda vásár? A Hell Combat egyetlen játék alatt maradt alul vele szemben, és máris megtanulta, hogyan kell ellene védekezni?

Pedig Kisbabos már eltervezte. Hogy mire költi a nyereményt. Azt a körülbelül 150-200 millió forintot, amíg gazdasági csődbe nem kergeti, vagy halálra nem fagyasztja a Hell Combatot működtető szervert.

Először is megállapít az apjának egy méltányos kegydíjat. Mondjuk havi

kilencven ezret, avagy mindenkor háromszáz eurót pluszban a rokkantnyugdíjához. Ez csak elég lesz az öregnek rezsire, kajára, kocsmára?

Aztán kiváltja Izaurát a rabszolga sorból. Mármint a Szolgalmi út melletti

strichelésből. Ami akkor is rabszolga sor, ha Izaura nem tartja magát annak.

És nincs stricije se, azt állítja. Na most ehhez nem lesz elég annyi, mint amennyi az apja kegydíja, de csak megegyeznek egy összegben.

Aztán vesz magának egy kisebb lakótelepi cellát itt a Réten. Egy garzon elég lesz. Amit majd úgy rendez be magának, ahogy Vágási Matyi, macsó stílusú kéjlaknak extrákkal. Mint például kulcs a tetőre nyíló vasajtóhoz.

Na most akkor, mi is kell még?

Egyelőre ennyi.

Ja, hát a legfrankóbb NASA kütyük az informatikához.

De az is lehet, hogy egy-két évre kimegy valahová, mondjuk Angliába, a brit tudósokhoz. Hadd tanuljanak valamennyit szegények a zseniális magyar fiútól. Mármint tőle.

És akkor tessék. Bekaszálta az első milliót, kisétált a Pokol kapuján, és máris rohant vissza. És azóta esélye sincs a győzelemre. Hiába kaméleon. Hiába láthatatlan. Elkapják. Kinyuvasztják. Kettétépik, elégetik, karóba húzzák. Gulyáshússá aprítják. A lábánál fogva felakasztják és lengő tekét játszanak vele, hogy aztán kárörvendően kacagva, hahotázva, üvöltve közöljék, game over. És ha tetszik, egy laza kattintással be lehet fizetni a következő játékra, de ki is lehet szállni, és akkor a lúzer ikonja örök időkre a Pokol legalsó bugyrában marad a többi elkárhozottal együtt, akik egyenletes elosztásban gyülekeznek napról napra, hétről hétre, amióta a Hell Combat a világhálón regnum mátrixum.

Vajon hányan nullázták már le a bankszámlájukat eme pokoljárásban?

De az is biztos, hogy ezt maga a sátán találta ki- dühöng szegény Kisbabos is, és fogalma sincs arról, hogy mennyire igaza van ebben.

Na és persze az esze ágában sincs leállni a játékkal.

Éppen csak öt percet engedélyez magának, amíg kipiheni legutóbbi becserkészése, elfogása, megkínzása és szörnyűséges kínhalála fáradalmait.

Szegény, elvileg láthatatlan ikonját, a kaméleont ebben a menetben elevenen megnyúzták, aztán a testét karóba húzták, a karót magát pedig, immár vele együtt lassú parázs fölé állították, ahol egyenletesen forgatva ropogósra sült. És akkor még végig kellett néznie, ahogy féltucatnyi kecskeszarvú, kutyapofájú, pávián seggű kanördög megszaggatja a húsát és jó étvággyal falatozik, csak azután jött el a megváltó game over.

Ám öt perc múltán harcra készen ült vissza a gép elé. Már csak fél füllel, sőt, egyáltalán meg se hallva az apja már nem másnapos, de még nem is pityókos

morgását, hogy előbb-utóbb úgyis kidobja az ablakon azt a rohadt számítógépet.

Vagy belehugyozik a gépházba.

- Csak nyugodtan, fater, vizelés mentes.

- Ne már, hogy nem kapna zárlatot.

- Inkább ne próbáld ki!

- Figyeljél, kölyök, az én pisámban még kénsav is habzik.

- Látod, amennyit vedelsz, öreg…

- Most nem rólam van szó.

- Hagyjál, fater, kezdek.

- De elrohad az agyad ettől!

- Mi? Nyertem egy millát!

- Elég az, nem?

- Nem!

- Akkor meg…tényleg belehugyozok. Hallod?

Na és akkor ezt már Kisbabos nem hallotta meg. Mert máris visítva ront rá a kis vörös succubusok és incubusok tömege, akit persze éppen egy jó bő sugarú körbe vizeléssel lehet távol tartani, amíg a játékos fel nem mászik az álomlétrán,

a mennyezetbe illeszkedő, szeméremajak formájú nyíláson keresztül a következő bugyor alsó szintjére. Na és, amíg erre az ember rájön! Hány életet, hányszor négyszáz forintot kellett átutaltatni!

Na és akkor Kisbabos azt is tudja ám, hogy nem kéne játszani addig, amíg egy új trükköt nem talál ki. Mert ha már ezek a kis átok, hazugpofa álomlidércek is látják őt, akkor semmi esélye. És akkor tényleg mi ez a kényszer?

Kisbabos áttüremkedik a nyíláson. Itt meg mindig iszonyú nagy a köd.

Ami nem feltétlen neki, mármint a játékosnak kedvez. Sőt.

Ez a rész az, hol úgy ragadják meg, észre se vette, és már vége is az egésznek.

Itt egy darabig az a jó trükk, hogy az insert, F1. és a billentyűk folyamatos lenyomva tartásával hasra fekszik, aztán a shift billentyűvel lassan kúszni kezd.

Ha nincs szerencséje, persze pont beleütközik valami borzalom lábába.

Ám ha kijut a ködből, akkor van az uzsgyi.

Most viszont, lassú, körülményes és óvatos kúszása közben mintha hüppögést hallana. Vagy csak hallucinál?

Esetleg az apja sírdogál a szomszéd szobában? A fater ugyanis rászokott, hogy megnézze a délelőtt sugárzott romantikus, latin-amerikai sorozatok ismétlését

a televízióban. És az a helyzet, hogy ilyenkor könnyen meghatódik. De az nem is baj, azt mondja, mert a sírdogálás méregtelenít. Na és annak, akinek a vizeletében már salétromsav is van… Vagy az öreg kénsavat mondott?

Azt meg kell adni, szeret nagyokat állítani.

De nem, nem ő hüppög.

Pedig talán megint az Izaura megy. Még a vak.

És az övé? Most mit csinálhat, hol lehet? Vajon áldania, vagy elátkoznia kellene azt a napot, amikor Benjaminnal kicangáztak a szolgalmi sorra, hogy végre elveszítsék a szüzességüket? Ami persze azóta se történt meg, viszont ott

találkozott vele. A prostituáltnak öltözött királylánnyal, aki benne, a Kisbabosban a soha meg nem született királyfi öcsikéjét ismerte fel.

Istenem, de szép játék is volt. És a maga részéről dehogy is ártatlan.

Ám ezzel az álomképpel most nem törődhet. Kisbabosnak lassan meggyőződésévé vált az is, hogy a futó program alatt vagy fölött működik a Hell Combat másfajta mozija is, ami valahogy a küzdő fél tudatalattijára hat. És ami elvonja a figyelmét.

Mint most az, hogy az eszébe juttatja Izaurát.

Tényleg ördögi ez a software, mi?

De akkor meg ki hüppög?

Kisbabos lassú shift pötyögtetéssel kikúszik a ködből. És akkor meglátja. Valami lápos rohadás egy zsombékján ülve.

A Hubát.

Mármint egy ikont, egy avatárt, aki baromira hasonlít Aura Hubára a Tokaji Borozóból. Az Aura Hubát, aki az egyik ivócimborája. A grafikája annyira jó, hogy szinte tökéletesen élethű. Hozzá képest Kisbabos láthatatlan kaméleonja kezdetleges skicc csupán. Már persze akkor, amikor látszik.

És most is látszik, mert Huba egyből kiszúrja, ahogy a kúszásból az insert- control- f2 gombok együttes megnyomásával feltápászkodik.

- Ne gyere közelebb!- kiált rá az általában vidáman idült szeszkazán.

- Hello, Huba bá’!

- Ez a rohadás zöld itt a megfullasztó ingovány.

- Ja, látom…- néz a lába elé Kisbabos. Egyenlőre fel se tűnik neki, hogy hangosan beszélget egy játékon belüli avatárral. És ami ebben a súlyos, hogy így interaktív vele.

- Csaléteknek raktak ki.

- Mármint az itteni ördögök?

- Azok.

- És itt még mindig a kékseggű szatírok vadásznak?

- Ők.

- Azokat elég csak tökön, aztán fejbe rúgni.

- Alt-shift- té gomb?

- Az a tuti. Hallom, Huba bá is „gyári” versenyző, mint Benjamin.

- Ajaj, a barátod is órabérben játszik?

- Magának nem is mondták?

- Nem tudom. Lehet. Szóljál neki, hogy baromira vigyázzon.

- Ja, bele lehet ebben őrülni, tudom.

- Nem csak az, Kisbabos.

- Ja. De kurva jó a Huba bá’ grafikája! Biztos, mert maga gyári.

- Nem az.

- Nem gyári?

- Nem grafika.

- Ja, akkor fotó?

- Nem fotó, Kisbabos! Igazi!

- Igazi? Mi igazi?

- Hát én!

- Mi?!

- Ott kint nem is keresnek?

- Hogy igazi, Huba bá’?

- Én vagyok az! A kurva életbe! Én!

Kisbabos döbbenten mered a monitorra, és még mindig nem tűnik fel,

hogy nem a játékon belül, a fantáziájának engedve cseveg, hanem tényleg beszélget valakivel, aki bent csücsül a softwareben a zöld rothadás közepén.

Vagyis ezerrel izzik és zizeg a horror.

- Ne baszki! – nyög fel végre.

- Mi? Ezt jól beszoptam.

- De ne már!

- A nagynéném se keres?

- A Vali néni?

- Fogalmam sincs, mióta vagyok itt.

- De nem már!

- Mit ne?

- Huba bá’ tényleg ott van?

- Mondom!

- Hús vérben?

- Úgy.

- De hogy?!

- Hát hogy! Ülök a gép előtt, mint most te. Nyomom, hogy enter,

mondom, hogy bassza szájba a bakkecske, és hupsz.

- Hupsz?

- Hupsz. Már itt ülök a rothadás közepén.

- Ne már.

- Figyelj már! Szóljál már valakinek, hogy csináljon valamit!

- Kinek?

- Mit tudom én? Bent a H’akában! Vagy a Kecskés ügyvédnek.

Engem ő szervezett be. Az a laptop is az övé, amin átzuhantam ide.

- De ilyen nincs!

- Mert szerinted a jókedvemben ülök itt? Milyen nap van ma?

- Mit tudom én?!

- Nem tudod?

- Én is hetek óta csak játszok.

- De most a kedvemért hagyd öt percre abba, és hívd fel az ügyvédet!

- Ne már.

- Kérlek!

- De ez valami szívatás, mi?

- Engem szívatnak, nem téged.

- Na jó, és mit mondjak neki?

- Vigyázz!

- Ezt mondjam?

- Nem! Te vigyázz!

De a figyelmeztetés már elkésett. Hátulról megragadták a kaméleon ikont.

A farkára lépve. Egy kékseggű szatír. És amíg az a farkán taposott, egy másik

koponyát repesztőt rúgott szegény hüllő fejébe. Ennyi. Sötét. Game over.

Ha újra kezded a játékot, ismét fizess négyszáz forintot.

Kisbabos a fogát csikorgatja újra.

Ezt az aljas trükköt!

Bár meg kell adni, marha ügyes.

De ennek nem dől be többé. Tőle hüppöghet a Huba. És persze azzal végképp nem fogja égetni magát, hogy felhívja Kecskés ügyvédet. Kora délelőtt.

Vagy este van?

A francba már! Nem az ügyvédet hallja? Mit keres az náluk?

Ja, ez a tévé. Akkor nem a mexikói Izaura megy?

- Fater! – üvölt át Kisbabos a lakáson.

- Mi van?

- Mi van most? Reggel vagy este?

- Mért kérded?

- Mert nem tudom!

- Bazmeg, fiam, én tényleg belehugyozok a gépedbe!

- A konnektorba, fater.

- Akkor oda. Attól is rövid lesz a zárlat! Hallod?

- Te menjél már a kocsmádba! Mit ücsörögsz itt?

- Te nekem ne parancsolgatsz.

- És nézd már meg a Hubát, hogy ott van-e!

0 notes