#miért gondolod hogy ezt megteheted

[its-just-ariel]

Hogy jön bárki is ahhoz, hogy meghatározza, hogy mennyi és milyen sminkkel fested magad?

[wpkurzus]

Így készíts szófelhőt – a 7 legjobb ingyenes program

Az ember alapvetően vizuális lény, vagyis a képek, a látványos eszközök előbb ragadják meg a figyelmét, mint bármi más. Ebből logikusan következik, hogy ha el szeretnél érni valamilyen hatást, ha nyomatékosítanál valamit, ha azt akarod, hogy átmenjen egy üzenet, érdemes vizuális formában felhívnod rá a figyelmet: képpel, infografikával, vagy akár egy szófelhővel.

Ezért alkalmazunk a közlekedésben táblákat feliratok helyett, használunk piktogrammokat, formázzuk a szövegeinket.

A többség azonban vizuális eszköz alatt egyből a képeket érti, amiknek valóban nagyon erős figyelemfelkeltő hatásuk van, de azért nem merül ki ennyiben az eszköztár. Sőt. A kép hasznos, kell is, de sok esetben kevés lehet, erősebb elemekre van szükség. Nagyon hatásos például az infografika, ami ábrákkal és rövid feliratokkal mutatja be valaminek a működését. Sokan esküsznek a videókra.

Látványos és hatékony eszköz tud ugyanakkor lenni a betűk és a kép ötvözete, vagyis a szófelhő is.

Mi az a szófelhő?

Nem több, és nem is kevesebb, mint amire a neve is utal: egy nagy „felhőnyi’ szó, vizuálisan megjelenítve. Kvázi egy kép, ami szavakból áll. De persze nem mindegy, hogy milyen szavakból, és ezek hogyan jelennek meg – ez a két tulajdonság adja a szófelhő lényegét.

Nem véletlenszerű szavak szerepelnek benne, ha így lenne, akkor az esztétikai funkción kívül nem sok értelme lenne. Ezek a szavak valójában nagyon is tudatosan megválogatottak, és a fő üzenetet megfogalmazók jelennek meg a legerőteljesebben.

Ha van egy szöveged, amiből szófelhőt készítesz, az a szó fog a leghangsúlyosabban látszódni benne, ami a leggyakrabban szerepel – kvázi a szöveged kulcsszava, ami ugye jó esetben a lényeg lenne. Így fogja képszerűen átadni az írásod mondanivalóját, legfontosabb üzenetét.  

Miért használj szófelhőt?

Ahogy említettem, az ember vizuális lény. A szófelhő pedig látványos.

Ha például ebből a cikkből készítenék egyet, valószínűleg a „szófelhő” szó szerepelne a legnagyobb betűkkel, egyből az kerülne a látóteredbe. Ebből még nem tudnál következtetni a cikk tartalmára, de az kiderülne, hogy mi a téma. Egy cikk mondanivalójának összefoglalására például pont nem jó ez a módszer, azonban habár kép helyett például megállja a helyét, mintegy illusztrációként.

Kiváló eszköz ellenben akkor, ha éppenséggel pont az lenne a lényeg, hogy 1-1 szó ragadjon meg a kedves olvasóban.

Akciók hirdetése

Csak hogy egy kézenfekvő példával éljek elsőként: egy webáruház esetében egy hatalmas akció, egy nagyon kedvező ár, kiárusítás esetében nem hátrány, ha ez szófelhőből az ember agyába furakodnak az akció, a kiárusítás, a kedvezmény stb. szavak. Részleteket nem fogsz megtudni belőle, de a lényeg átmegy: itt valamit a szokásosnál sokkal olcsóbban vehetsz meg.

Ügyfélvélemények

Az ügyfeleid véleményének feltüntetése a hitelességed és megbízhatóságod demonstrálásához kell, ez tiszta sor. Viszont itt is igazából pár szó a lényeg: megbízható, precíz, pontos, profi, kiváló – persze ezek a szavak szakterülettől függően változhatnak. Nagyon látványos és kellemesen változatos megoldás lehet, ha az ügyfélvéleményeket szófelhőként jeleníted meg az oldaladon. Vagy inkább szófelhőként IS. A szavak tengeréből a lényeg leszűrhető, ami pedig az lenne, hogy az ügyfeleid/vásárlóid elégedettek veled és a termékeddel/szolgáltatásoddal.

Prezentációk

A prezentációkban egyértelműen szükség van vizuális elemekre. A szófelhőben úgy tudod kihangsúlyozni a címszavakat, hogy biztosan mindenkiben megmaradjanak. Sokkal kreatívabb megoldás egy egyszerű felsorolásnál, nem igaz?

Jellemzések

Amikor bármit jellemezni szeretnél, tulajdonképpen az a lényeg, hogy felsorolod a tulajdonságait. Nos, ezt is megteheted éppenséggel a szokásosnál egy kicsit ötletesebben, egy szófelhő segítségével. Így képszerűen jelennek meg az adott termék, szolgáltatás, vagy akármi más jellemzői, persze a legfontosabb tulajdonságok a leginkább kihangsúlyozva.

Tökéletes eszköz a SEO kutatásra

Azon túl, hogy „designelem”, a szófelhőnek a SEO szakemberek is hasznát veszik. Mégpedig oly módon, hogy megmutatja, eleget használták-e a szövegben a legfontosabb kulcsszavakat, vagyis a szöveg jól optimalizált-e. Ez működik blogbejegyzéseknél, de akár egész weboldalaknál is.

Ahogy említettem, azok a szavak jelennek meg a legnagyobb méretben, amik legtöbbet szerepelnek a szövegben. Ideális esetben ez a kulcsszó, kulcsszavak. A szófelhő így tökéletes arra, hogy megmutassa, valóban a megfelelő szavak fordulnak-e elő leggyakrabban, és ha nem, van lehetőség korrigálni.

Hol jelenhetnek meg a szófelhők?

Természetesen bárhol, de azért vannak jellemző felhasználási területeik.

plakátokon

hirdetéseket kísérő képeken

weboldalakon

irodákban

reklámajándékokon (például notesz, naptárak borítóján, bögrén, jegyzettömb fedlapján).

A legjobb szófelhő készítő programok

Ha most azt gondolod, hogy egy szófelhő létrehozása biztosan valami komolyabb képszerkesztői feladat, tévedsz. Bárki, bármikor tud ilyet készíteni, méghozzá igen egyszerűen, teljesen ingyenes, online programok segítségével.

Ezek a legjobb generátorok:

Wordart.com

Nem véletlen, hogy ez az első találat, ha szófelhőgenerátort keresel. A WordArt a legjobb ilyen oldal, rengeteg különböző lehetőséggel és funkcióval. Hogy egy példát is említsek: teljesen egyedi szófelhőket készíthetsz úgy, hogy feltöltesz egy képet, aminek az alakjában meg szeretnéd jeleníteni a szavakat. A betűtípustól kezdve a szóirányon át mindent magad adhatsz meg, hogy minél tökéletesebb eredményt kapj. Mindemellett az eszköz nagyon felhasználóbarát, könnyű kezelni, egyszerű kiigazodni rajta.

Wordclouds.com

A WordClouds segítségével is nagyon látványos szófelhőket lehet alkotni, kiemelendő emellett, hogy segítséget is nyújt a felhasználónak: ha elakadsz, a program felugró ablakkal kommunikál veled. Számos funkcióval tudod testreszabni a szófelhődet, a gombok könnyen érthetőek, nem fog gondot jelenteni az oldal használata.

Wordcloudmaker.com

Nagyon egyszerűen lehet létrehozni igen dekoratív szófelhőket a WordCloudMaker segítségével. Néhány kattintással tudod módosítani az aktuális beállításokat. Az oldalra belépve ráadásul egyből iránymutatással találhatod szembe magad, így rögtön tudni fogod, hogyan kezeld a felületet.

Wordle.net

Nem a Wordle az a generátor, ami a legtöbb beállítási lehetőséget nyújtja, de ha gyorsan van szükséged egy mutatós szófelhőre, jó választást jelent. Akár egyetlen kattintással is elkészülhet az eredmény, nem kell sokat próbálgatni a funkciókat – de bizonyos keretek között azért vannak lehetőségeid egyedi megoldásokra is.

Jasondavies.com

A Jason Davies’ szófelhőgenerátor azoknak való, akik nem éppen kezdőnek számítanak. Némileg bonyolultabb, igényel tudatosságot a kezelése, de ezzel is remek kreációk készülhetnek. Ha azonban most először próbálkozol ilyesmivel, inkább egy egyszerűbbet javasolunk, például amiket az előzőekben mutattunk be.

Worditout.com

A WordItOut generátor bír olyan funkciókkal, amikkel más nem. Minden szó tulajdonságait egyedileg lehet állítani, emoji támogatás is adott, ami még látványosabb megoldásokra ad lehetőséget. Nemcsak szavakat, kifejezéseket is bele tudsz tenni a szófelhőbe. Nem ez a legegyszerűbb generátor, de talán a legszórakoztatóbb, és a legszéleskörűbb a listában szereplők között.

Tagcrowd.com

Kiváló szófelhők készíthetők ezzel az eszközzel is, a TagCrowd ugyanakkor több olyan funkcióval is rendelkezik, melyek alkalmassá teszik kifejezetten analitikai célokra is. Ilyen például, hogy számokat lehet rendelni a szavak mellé, vagyis azt is megtudhatod, hogy pontosan hányszor szerepel egy-egy szó a felhőben. Ami az esztétikumot illeti, vannak jobb eszközök, de egyéb felhasználásra tökéletes.

Milyen a jó szófelhő?

Több szempontból sem mindegy, hogy milyen szófelhőt készítesz. Értem ezalatt, hogy milyen szavak szerepelnek benne, illetve maga a felhő hogy néz ki. Bizony, ezt is meg tudod határozni, és sokat számít, miket állítasz be, hiszen a felhő kinézete sokat tesz hozzá a vizuális élményhez.

A megfelelő szavak használata

Első körben a szavakon kell elgondolkodnod, amiket használni fogsz. Létre tudsz hozni szófelhőt úgy, hogy megvan a szöveged, és annak a szavait használja fel a program. Ez meg is van körülbelül három kattintásból, csakhogy azzal az eredménnyel fogsz szembesülni, hogy tele van a szófelhőd névelőkkel és kötőszavakkal.

Semmi gond, ugyanis be tudod állítani, hogy milyen szavakat ne vegyen figyelembe a program, így kiszedheted ezeket a fölösleges elemeket. Így néhány szó likvidálása után egy olyan felhőt fogsz kapni, amiben valóban a mondanivaló szerepel hangsúlyosan. Ügyfélvéleményeknél például működhet ez a módszer, mert ott jó eséllyel azok a szavak lesznek kiemelve, amiket magad is hangsúlyozni szeretnél.

Létrehozhatsz ugyanakkor saját magad által kiválasztott kifejezésekből is szófelhőt. Így nem kell bajlódnod a sallanggal, és biztosan olyan szavak jelennek majd meg, amik relevánsak számodra, illetve az üzenet szempontjából.

Ezt akkor célszerű használnod, ha például egy plakátra szeretnél egy figyelemfelkeltő szófelhőt alkotni, vagy esetleg reklámajándékokra való nyomtatáshoz hoznád létre. Ezekben az esetekben elég lehet néhány fontos kulcsszó, némi körítéssel.

És hogy mik legyenek a szavak?

Nos, igen, ez a legérdekesebb és legfontosabb rész. Nagyon nem mindegy, hogy egy szófelhőben milyen szavakat használsz, hiszen ezen múlik a hatékonysága.

Érdemes alaposan átgondolni, hogy milyen kifejezésekkel tudod leginkább átadni a mondanivalódat, mi az a néhány szó, ami különösebb magyarázat nélkül is érthető. Legyenek tehát relevánsak a témát illetően, emellett nem árt, ha azt is figyelembe veszed, milyen célja van a szófelhőnek, és eszerint válogatsz a fő kulcsszó mellé még néhányat.

Ha például egy reklámajándékra kerülne, ami a cégedre fókuszál, érdemes olyan szavakat választanod, amik pozitív töltetűek: megbízható, alapos, precíz, profi stb. Így ezekhez a szavakhoz kötik az emberek a cégedet. Célszerű a tevékenységre is utalni, hiszen nem feltétlenül csak olyan emberek találkoznak a termékekkel, akik ismernek.

Hogy nézzen ki a felhő?

Egy vizuális eszközről beszélünk, ezért, ha a megfelelő szavak megvannak, jöhet az esztétikum. Ide tartozik a betűtípus, a betűszín, betűméret, illetve magának a felhőnek az alakja is.

A felhő alakja

Nagyon látványos, ha a szófelhő alakja valamilyen módon igazodik a témához. Ez egy ügyfélvélemény esetében lehet a tevékenységekhez kapcsolódó tárgy alakja, cég esetében szintén, cikknél olyan formát ölthet a felhő, amiről az írás szól. Esetünkben például egy felhő forma szinte adja magát.

Ne feledd, bárki találkozik a szófelhőddel, elsők között mindenképpen az alakját fogja észrevenni, utána jön a többi!

A színek

Érdekes kérdés az is, hogy milyen színek megfelelőek egy szófelhőhöz. Ez sok mindentől függ, leginkább attól, hogy mit szeretnél illusztrálni. Ha a weboldaladon helyezed el, választhatsz olyan színvilágot, ami az oldalra is jellemző, így szépen illik majd az összképbe. Amennyiben a céged van fókuszban, a logó színeiben érdemes gondolkodni.

Ha nincsenek különösebben meghatározó tényezők, olyan színek mellett tedd le a voksodat, amik jól mutatnak egymás mellett, ugyanakkor kellőképpen hangsúlyosak tudnak lenni az adott környezetben. Bizonyos helyzetekben bejöhet az is, ha nagyon szembetűnő, vibráló színeket alkalmazol (buliplakátnál például abszolút van létjogosultsága), de azért ezzel csak óvatosan, mert túl tolakodó is lehet egy ilyen harsány szófelhő.

A betűk

Meglehetősen szubjektív tud lenni, hogy ki milyen betűtípust tart megfelelőnek. Itt is célszerű azért igazodni a témához. A vállalkozásod esetében nem biztos, hogy a bohém, vicces, kusza betűk jelentik a legjobb választást, hacsak nem gyerekzsúrokat szervezel, mert ebben az esetben viszont tökéletesek. Egy pénzügyi területen azonban már nem állják meg a helyüket. Persze nem tilos egyediséget vinni bele, csak nem minden esetbe jó ötlet.

Egy szófelhőn belül egyébként választhatsz többféle betűtípust is. Ezek lehetnek összepasszolók, de akár teljesen különbözőek is – ezzel még jobban ki tudsz emelni bizonyos szavakat a többi közül. A jó ízlés határait azért igyekezz szem előtt tartani, nem minden mutat jól mindennel.

Egy fontos szempont: nem minden betűtípusban vannak meg a magyar ékezetes betűk. Ezt jó, ha szem előtt tartod, amikor választasz, mert előfordulhat, hogy az ékezetes karakter helyén szóköz lesz, így pedig darabokban lesz az adott szó, és nem is biztos, hogy értelmezhető első ránézésre.

A szófelhű egyszerű és nagyszerű lehetőség

Nagyon sok szempontot megadtam itt, amiket érdemes szem előtt tartani, hogy igazán jól funkcionáló és látványos szófelhőket hozhass létre. Elsőre ezek alapján talán kissé bonyolultnak is tűnik a megalkotása, valójában azonban egy erre szolgáló oldal segítségével egészen egyszerű.

Ha őszinte akarok lenni, a felsorolt szempontok egy része olyasmi, amit – ha nem is tudatosan, de – magadtól is így csinálnál, ha találomra elkezdenél próbálkozni. Ilyen például a színek vagy a betűtípusok kérdésköre, hiszen úgyis látod, ha valami nem passzol oda. A tudatosság azonban segít abban, hogy még jobbak legyenek a szófelhőid.

Ez egy egészen kivételes, egyszerre nyelvi és képi eszköz – használd ki az előnyeit!

A következő bejegyzés Így készíts szófelhőt – a 7 legjobb ingyenes program elsőnek ezen a webcímen jelent meg: WPKurzus | WordPress tanfolyam.

[aretsorozat]

2/4.

Teodóra elrablása. Ákos igazgató bácsi tanárt delegálna. Ugribug vadászik. Kék tampon 8. Hány ökör egy Béla? Réti Éti ökörfarok. Az ultimátum magyar hangja: Kertai Uhu. Ugribug Rex.

  AZT MEGTEHETED

 És a Űrcsótány Terminál barlangjában ismét körben villannak az ibolyán túli fények. És a barlang közepén, nem messze a magányosan ácsorgó és várakozó Odaát Ajtó mellett két űrcsótányt látni, már annak, akinek van szeme az ibolyán túli észleléshez. Az egyik űrcsótány, a nagyobbik tornyosul a másik fölé,

aki a padlaton úgy tekereg, mintha a teste nem is fejből, potrohból meg torból lenne, hanem gyűrűkből, mint a valami féregnek.

- Érted már, te romlott pete? – sziszegi a másik fölé tornyosuló.

- Taposs el, ó, anya!

- Nem érdemled meg.

- Akkor csak csonkíts!

- Ezt még meglátom.

- Könyörögve kérlek!

- Ismételd meg, amit az imént magyaráztam el neked!

- De nem kéne megkérdezni a központot?

- Rossz a terminál.

- Megvárjuk, míg a diagnosztika…

- Nincsenek erre évek!

- Akkor taposs el, ó, anya!

- Ismételj! Miért jó helyzet ez a nekünk?

- Mert Lucifer a fényhozó.

- KI az a Lucifer?

- Az egyik helyi érdekű gonosz, nem?

- Nem!

- Nem?

- Eddig magyaráztam!

- Bocsáss meg, ó, anya, de annyira félek tőled, hogy nem vagyok képes figyelni.

- Azt jól is teszed, hogy félsz.

- Akkor taposs el!

- Hogy képzeled? Netán előtte szaporodjak is veled?

- Ne szaporodj, csak taposs!

- Nem taposlak.

- Kérlek!

- Figyelj! Nekünk is az lesz a jó, ha itt Lucifer lesz az Úr.

- Úgy érted, nekünk kettőnknek, vagy a Galaktikus Tanácsnak?

- És az embereknek is.

- De mért, ó, anya?

- Mert az ember szolgaságra született, azért.

- De ez hülyeség!

- Mit mondtál?!

- Bocsáss meg!

- Az emberek kilencszázkilencvenkilenc százaléka akkor boldog, ha valaki megparancsolja, mit csináljon, mit gondoljon, kit szeressen, szóval hogyan éljen.

Eddig egyet értesz?

- Bocsáss meg ismét, de százalék nem lehet több, mint száz.

- Akkor ezerből egy. Így jó?

- Így jó, de taposs el!

- Tehát nekünk megéri a Sátánnal együttműködni.

- De mért?

- Mert nekem az agyamra megy a demokrácia!

- De a fél univerzum…

- Nem való az embernek.

- A univerzum?

- Se a demokrácia. Érted már?

- De azzal, hogy együttműködsz a helyi gonosz entitással, beleavatkozol

a történetbe, és az súlyosan tilos.

- Ki mondja?

- A törvény, ó, anya, aminek neked is alá kéne vetned magad.

- Nem érdekel a törvény.

- Pedig kéne.

- Mert különben? Ismét kimosod az agyamat? Te, szánalmas, megzápult

here. Azt hitted, neked az menni fog? És ez a mostani akciód? Hogy majd

azzal a kis nyomorult őrnaggyal elaltatsz, ide lecipelsz, és itt kényedre

vallathatsz, kínozhatsz és kis gerinctelen űrpolip haverjaiddal? Te áruló!

Azt talán nem tiltja a törvény? Kollaborálni az űrpolipokkal?

- Taposs el!

- Nem taposlak.

- Akkor csak tépd le a fejemet!

- Még azt se érdemled meg.

- Akkor csonkíts!

- Szolgálni fogsz engem.

- Ne!

- Segítesz a sátánt a Rét, aztán a Föld urává tenni.

- Nem!

- Ha elégedett leszek veled, talán szaporodunk.

- És akkor letéped a fejem?

- Még el is taposlak.

Té úr megverten, fáradtan, megalázottan hever a barlang padlóján.

Hát megint minden balul sikerült. Teodóra dehogyis esett mély kómába

a tuti huszonnégy órás mélyalvást garantáló altatótól. Csak tetette, amíg lecipelte ide a barlangba. Méghozzá egyedül! A szeme majd kiugrott, a dereka hét részre roppant. És most tessék. Neki, mint űrcsótány hímnek nincs választása. Engedelmeskednie kell az anyának.

- De ha megöli azt a helyes kis srácot… – ciripeli elveszetten, a csáprágóit mozgatva. Teodóra jól tudja, hogy ez az alant tekergő rusnya féreg a

Hegyit Beszélő Krisztiánra gondol. Mintha egy űrcsótánynak nem lenne tök mindegy egy ember gyerek élete vagy halála. Ez az izé itt, aki magát Tének szólíttatja, túl régóta szolgál itt a Földön, ezen is látszik.

- Nem öli meg- sziszegi megvetően a padlaton fetrengőnek.

- Honnan tudod?

- Gondolkodj már!

- De ha nem tudok!

- Ha megölné, megint mártír lenne. Akit halálában újra csak imádnának, és

visszavárnák, mint isten fiát, vagy a messiást.

- Akkor mit akar vele?

- Még mindig nem tudsz gondolkodni?

- Taposs el!

- Átállítja, nem? Hiszen kisgyerek még. Felneveli, mintha a saját fia

lenne. Lucifer fia Feri.

- Nem Krisztián?

- Az számára elég rossz emlékű név, nem gondolod?

- Szóval Feri.

- Meg ne merd kérdeni, hogy milyen Feri!

- Ezt tudom, most mondtad: Luci Feri.

- Na látod, Té, nem is vagy annyira ostoba.

- Eltaposol?

- És mit mondasz annak a két szánalmas kutya-utánzatnak?

- Mit mondok?

- Az előbb vertem a fejedbe!

- De ahogy beleverted bal csáppal, azt ki is verted jobb csáppal, ó, anya!

- Minden úgy történt, ahogy elterveztétek.

- De semmi nem úgy történt!

- Vilmos őrnaggyal még számolok.

- Őt is taposd el!

- Letépem a fejét és a koponyájába petézek.

- Ó, anya, minő megtiszteltetés!

- Mit hazudsz a kutyáknak?

- Elaludtál, lehoztalak, amikor magadhoz tértél, agymostalak, és közben

kikérdeztelek.

- És mit tudtál meg?

- Hogy nem tudsz semmit.

- Miért, talán tudok?

- Nem!

- Fogalmad sincs semmiről.

- Úgy van.

- Csak azért dolgozol a H’akában, így közvetve a sátánnak, mert jó a fizetésed, és különben is árthatsz vele az embereknek, akiket változatlanul és engesztelhetetlenül utálsz.

- Így van.

- De mért utálod ennyire őket?

- Csak.

- Ja! Az meggyőző érv, ó, anya! Minden érvek és indoklások legmeggyőzőbbike.

- Na látod. És most visszaveszem ezt a rühes embergúnyát.

- Öltözzek fel én is?

- Te maradsz, így fogadod a polipokat.

- Értettem.

Az űrcsótány anya a Teodóra öltözethez ballag, amit az Odaát Ajtaja mellé

dobott le. Tömény undorral ölti magára az amúgy igen csinos humanoid nőstény alakját. Ebben a hangulatban förmed Tére, aki már a hat lábára állt, ám most ismét a hátára hengeredik, hogy elveszetten kapálódzon velük, mint akit nem rég fújtak le csótányirtóval.

- És mért nem takarítod ki innen ezt a rohadt ajtót?

- Hová vigyem?

- A szeméttelepre, bánom is én.

- Igenis.

Teodóra befejezi az öltözködést. Meztelenül sétál a terminál dobogójához, leül rá. Elnézegeti a ibolyán túli fénylüktetést, és néhány kósza képzetet is megenged magának, milyen jó is a terminálon bolygógól bolygóra, rendszerről rendszerre, akár galaxisokat is átszelve utazgatni. Ám most szerencse, hogy rossz, mert így nem dumálhat bele senki merészen nagy ívű terveibe. Lucifer, a Föld Halhatatlan Ura. Igen, ez jól hangzik. És ha beválik, az emberiség akár még jogot is kaphat arra, hogy kilépjen a csillagok közé. Bár igazság szerint nem érdemlik meg. De hát egy űrcsótány zsigereiben van az a késztetés, hogy

segítse a primitív fajokat. Észrevétlenül, ha lehet, persze. No és hogy ott irtsa a halekokat, ahol csak utolér egyet is. Akik viszont mindenbe beleavatkoznak, és a maguk lúzer módján mindent el is csesznek. Mint az a Jézus is, anno…

Vagy az a Buddha. Bár benne azért volt annyi önmérséklet, hogy nem vetette be a feltámadok trükköt…

- És ha lebukunk, ó, anya?

- Mi van?! – az anya meg is feledkezett egy pillanatra Té úrról.

- Taposs el!

- Mit kérdeztél az előbb?

- Mi van, ha Dzsihád úr és Hirig átlátnak a trükkön?

- Milyen trükkön?

- Hogy te csak egy Teodóra vagy, akiben mélyen tudat alá zuhant az űrcsótány anya, és aki tényleg nem tud a sátán szándékairól semmit.

- Azokat csak bízd rám.

- De ők nálunk felsőbbrendű intelligencia!

- Az a két bolhafészek? Nálam? Na, ne!

- Igazad van, taposs el!

- Megígértem. Ha Lucifer győz, hajlandó leszek.

- Ábrándozni fogok erről, ó, anya!

- Azt megteheted.

                                       o

 KECSKE AZ, VAGY BÁRÁNY?

 Ákos tanár úr bánatosan nézi az asztalra készített címer- tervezetet.

Az igen vázlatosra sikeredett címerállat végül is egy kecskegida fejű kiméra lett, aki az egyik kezében (?) egy nyitott könyvet tart, a másik kezében meg egy vékonyka, ám hosszúkás botot, ami lehet tán varázsvessző éppen úgy, mint nádpálca. Felül a felirat: LIPTÓI SCOOL KISASSZONYOKNAK.

Alul csak ennyi: A RÉT, BUDAPEST.

Ákosnál bánatosabban csak Erőss Jonatán bámulja a vázlatosan megrajzolt, és ennek alapján megrendelendő művet. Hozzájuk képest Janka nagyságos asszony kedélye szinte derültnek mondható. Pedig ha hármójuk közül valakinek ok lenne idegesnek lenni, vagy maga alatt bujdokolni a depresszió  sötét labirintusaiban, akkor az ő.

No de pont ez különbözteti meg a mindig megújulni, küzdeni képes lelkű embert a lúzertól, aki az első komolyabb akadályon fennakad, mint mágnes-vasút a betonfalon.

- És akkor ez bárány, vagy kecske?- érdeklődik Ákos, de inkább csak azért, hogy az időt húzza. Mintha bármi értelme lenne az időhúzásnak, előbb-utóbb nyilatkoznia kell, és tudja, hogy nem mondhat nemet.

- Kecske. Ott van a kis szakálla.

- Aha. Az szakáll ott?- Ákos inkább amolyan firkának látta eddig, mintha a művész, vagyis Erőss Jonatán, aki lehet, hogy kiváló adószakértő, zseniális musicalszerző, no de a rajzkészsége… Szóval mintha csak nem találta volna el elsőnek a bárány-kecske- szamár állát, aki leginkább a Nyolcadik utas a halál

idegenére hasonlít úgy első és gyors ránézésre, mert aztán az ember elkapja a tekintetét a rajzról. A második, hosszabb megnézésre pedig a megszületett lény csak önmagára hasonlít, tehát máris kivételes személyiség.

- Na jó, szóval ő egy kecskegida lesz, ugye?

- Arra gondoltunk- biccent Janka nagysága. Ákos sunyin rápislant, aztán gyorsan róla is elkapja a tekintetét.

- Értem. A Liptói túróra való utalás miatt?

- No és a gidaság.

- Ám értem. Na, most a könyv, az világos.

- Nyilván.

- És a másik izében az micsoda, az a bot? Nádpálca?

- Varázsbot- vágja rá Jonatán. Janka kiegészít.

- És nádpálca.

- Á, akkor ezt is értem: kettő az egyben.

- Úgy van. Mert van, akinek a tanulás és a nevelődés egy varázslat, másnak

kín és belévert kötelességtudat, ugyebár…

- Ahogy mondani tetszik, Janka néném…

- Szóval ez így maga szerint, tanár úr? Úgy is mint, grafikus?

- És zöld mezőben arany a kecske?

- Hát ne?

- De. Lehet az is, miért ne?

- És akkor kéne egy kisebb méretű tábla is, olyan tojásdad alakú, tudja, bádog alapon zománcfestékkel, és kéne egy jó nagy, esetleg pajzs alakú a bejárat fölé, és egy kisebb, olyan kétharmad mértékben az üvegház bejárata mellé is. Ön szerint, tanár úr?

- Hát lehet az is.

- Nagyszerű. Bár mindenkivel ilyen könnyen, baráti nexusban tudnánk tárgyalni. Igazam van, Jonatán drágám?

- Bizony, Janka drágám.

- Tehát, kedves tanár úr,  mikorra vállalja?

Ákos azt szeretné erre válaszolni, hogy semmikorra. Nem vállalja. Mert nincs rá ideje. És különben tényleg nincsen. Neki még mindig lobbizni kell az igazgatói kinevezéséhez. Ott vannak a saját gondjai a saját iskolájában. Aztán a feleség, az ikrek. És nem beszélve arról, hogy miért kéne neki legyártania ezt a kész röhejt,

ezt a viccet, ezt a szart… De hát Ákos ilyet nem mondhat. Régi barátnak.

És ez nem is az ó imázsa. Nagyot nyel tehát, belegondol…

- Két hét, jó?

- Nagyon jó! Hiszen úgyis csak februárban nyitunk. Tudja, egy amolyan kísérleti félévet. Addig meghirdetjük a felvételit itt-ott. Ugye majd ebben is

ad tanácsot?

- Persze, Janka néném…

- Maga egy igazi tündér, Ákos, tudja?

Tudom, mondaná erre, de azt is tudja, Janka néni nem nagyon vevő a szarkazmusra, mivel nem is nagyon érti. Ezért csak egy kínos vigyort ereszt meg, amit lehet értelmezni akár szerény mosolynak.

- Ezért aztán különösen, hogy maga lesz a mi kis Jutkánk után az új iskola igazgató. Jól mondom, Jonatán drágám?

- Jól mondja, Janka drágám.

- Még nem biztos.

- Ó, hát ilyesmit csiripelnek a madarak…

- Akkor…reméljük, jól informáltak.

Ezen a kis poénon mosolyognak kicsit, aztán Janka Ákoséra teszi a kezét, amitől szegény tanár úr gyomrában határozottan valami hideg és kemény és lüktető képződik meg.

- Ebben én biztos vagyok. Bám másban is lehetnék. Igaz, Jonatán drágám?

- Igaz, Janka drágám.

- Hanem tanár úr, azért még számíthatunk önre, mint óraadó tanárra?

- Mármint hogy itt a Kecsketúróban?-  kérdez vissza Ákos, és csak későn fogja vissza magát, nehogy Janka műintézmények gúnynevét kimondja. De megtörténik. Ám Janka és Jonatán csak mosolyognak rajta.

- Igen, Tanár úr, itt a „kecsketúróban”. Valahol sikernek érzem, hogy máris van az én angolkisasszonyos mániámnak egy kedves gúnyneve. Hát nem, Jonatán drágám?

- Abszolút jól van ez így, Janka drágám.

- Szóval heti kétszer két óra még belefér az életébe, kedves Ákos?

- Ő…hogyne…majd átgondolom, de…

- Nagyszerű!

- És kik lesznek még óraadók?

- Képzelje, sikerült megnyernünk Kovács urat!

- Docit?!

- Persze ígéretét vettük, hogy nem csapong majd, viselkedik, és szigorúan

keresztény ökonomikus alapon tanít majd etikát és világnézetet.

- Hát azok tuti élvezetes órák lesznek.

- Mi magunk is eléggé várjuk. Jól mondom, Jonatán?

- Mint mindig mindent, Janka.

- Nos, a vőlegényem majd vállalja  a matematikát, némi számvitelt, de csak annyit, amit egy leendő úrinőnek illik tudnia egy modern háztartáshoz.

A számítástechnikát és számírógépes kütyüket Matyi unokaöcsémre, a testnevelést a mennyasszonyára, arra az aranyos Ágikára bíznám.

Ebből is láthatja, hogy egyelőre szűk baráti körben és a rokonokkal oldanánk meg az oktatás-nevelés feladatát. Valóságos áldás, hogy ezt megtehetjük.

No persze, édes Jutkámé lesz az ének-zene, aminek nagy hangsúlyt kell kapnia.

A véleményem szerint egy leendő úrinőnek illik képeznie a hangját, minimum alapszinten a szolfézst, és meg kell tudni szólalni egy hangszeren. No és persze

a szépia tudományok, Ákos. Igen, nagyon is számítok az ön áldásos

közreműködésére. Ugye talál ránk időt?

- Hogyne, megpróbálom- sóhajt nagyot a tanár úr. Lehet erre nemet mondani?

Pedig piszkosul semmi kedve. Körülnéz. Maga az előadóterem, a panzió volt ebédlője amúgy csakugyan nagyon elegáns és profin berendezett helyiség.

És az egész Kecsketúró teljesen európai módon mutat. Bizony, ha Janka nagyság jól megtudná a tanárait fizetni. Ám a verebek azt is csiripelik ám, hogy a lottó ötös másfél milliárdból mára alig maradt valamennyi. Na ja, így jár az, aki nem az állam, aztán mégis csak építkezik…

                                                 O

 TÍZ GOMBÓC NEM GOMBÓC

 Ugribug, a rettenetes T- rex végre ráakadt a folyó ama szakaszára, ahol ittlétének első reggelén ama barátságos öreg krokodillal találkozott, és aki meghívta őt, a két lábon járó iszonyatot, a félve féltet, a nagy ívben elkerültet reggelire, egy csodálatosan zamatosra megérett stegosaurus dögéből harsány nagy falatokat kitépve. Hát bizony azóta se evett olyan jót, olyan jóízűen.

És nyilván azért, mert nem volt, aki barátsággal kínálta, és táplálkozás közben elcsevegett vele. Bár tartja magát a szólás, hogy magyar ember evés közben nem beszél, ám ez az illemszabály nem vonatkozik se a krokodilra, se a T-rexre, pláne, ha tán nem is azon a bolygón, és bizonyosan nem abban

a korban élnek az említett urak.

Nohát, amint Ugribug megbizonyosodott, hogy jó helyen jár végre, sietve

becserkészett egy pelyhedző legénykorban lévő, a csordától elkóborolt

triceratopsot, azt hiába is bégetett szegényke, ez bizony nem mentette meg a felfalatástól.  Hiába, kemény itt az élet. Ide az a szólás érvényes: akit nem eszel meg, az téged esz meg. Avagy megeszed vagy megesz. Ugribug amúgy végtelen szelíd veréb lelkén hamar kéreg képződött. Ám ne feledjük azt sem, hogy előző életében kedves kis madarunk mesterkémnek és orgyilkosnak se volt éppen a legutolsó.

Szóval úgy eléggé jól lakott a kis triceratopssal, de még hagyott egy kis helyet

a gyomrában. A maradékot, a szegény háromszarvú egyik hátsó lábát, no meg a far-hátat a szájába kapta és úgy ballagott le a folyó partjára ahhoz a homokpadhoz, ahol azzal a kedves öreg krokodillal elbúcsúztak. Bizony, Ugribug akkor azt ígérte neki, hogy estére megjön. Azt talán egy hónap is eltelt azóta. Hogy mennyi pontosan? Hát a fene se számolja itt a napokat. Ez nem az a világ, ami az óra járásához, ketyegéséhez  lett odaláncolva látszólag örökre,

mint Prométheusz a sziklához, aki nyugodtan hagyhatta volna a tüzet a frászba.

És ezzel sok kínt megspórolt volna magának, és sok problémát az emberiségnek.

De ez egy másik történet.

No de nézzük csak! Egészen biztos, hogy ez az a homokpad? Ugribug ledobja

triceratops far-hátat a hátsó combbal, és alaposabban körülnéz. Igen, ez az.

Bár az utóbbi két hétben már vagy tucatszor meg vélte találni. De itt most több jel stimmel. Amott az óriási gingkofa, amarra a mocsár kezdete a dögletes szagú büfögéssel, ezen a parton pedig a dzsungel pereme, ahol a folyócska balra kanyarodik és a többi elvész a sűrű párában. Ez lesz az, ahová lezuhant, midőn átrebbent az Odaát Ajtaján, és menten önmaga ős ükapjává változott, kis verébből a hüllők királyává. No és persze nem is hüllő, hanem nagyon is melegvérű. Mondhatni, forróvérű, ha arról van szó. Ó, a vadászat izgalma!

A maró éhség gyötrelme! És aztán a megérdemelt zabálás és degeszre jóllakás gyönyöre. Hát bizony egy ötszáz kilós, taréjos dinot becserkészni, leteperni, belét felhasítani, avagy a nyakát átharapni nem ám olyan, mint a kukák közt kotorászni, vagy a magadból sasolni az erkélyeket, hátha kint felejtett valaki

némi maradékot, akár csak kenyérmorzsát, pedig az nem tesz jót a begyének, vagy netán direkt a madaraknak etetőben kiszórt magot… De azért az is szép élet volt. Viszont ez! Hátha erről még egyszer otthon a fészekben, vagy a Nyárfás Klubban tudna a többieknek mesélni! Egy szavát se hinnék el neki. Őszintén szólva, ő se magának.

Hát aztán csak állt ott az Ugribug a homokpadon, előtte a dino far-hát a combbal, és azon tűnődött, most mitévő legyen. Mert az már biztos, hogy ez az a homokpad. De hol van az ő egy szem itteni jó barátja, a Géza?

Csak nem vonult odébb, magának más territóriumot kijelölve? Mondjuk fölfelé nem nyomulhatott, mert azt mesélte, onnan üldözték el, mint öreg hímet.

Lehet, magányában úgy döntött, visszaszerzi a háremét? Á, Géza sokkal bölcsebbnek tűnt ennél. Bár Gézának is hogyne hiányozhat még egy kis ez meg az, huncutság? Annyira nem öreg. Ellenkezőleg,  nagyon is virulens kis krokodilnak látszott a majd öt méteres hosszával, kisebb ladik méretű fejével, iszonyatos fogsorával, meg azokkal az enyhén dülledt, ám igen kópén csillogó szemeivel.

Szóval akkor lefelé úszhatott, hátha ott jobb a hal-felhozatal, és tán több dög is akad a folyó partján. Noha igazán nagy eső rég nem zúdult alá mostanában, már amennyire Ugribug emlékszik. Meg aztán mi számít itt nagy esőnek? Lehet, hogy ez a folyócska egy nagyobb záportól is lüktetve megárad.

Hát jó. Végül is ráér, nem siet sehová. Szép lassan elcammog lefelé parton,

azt akkor csak belebotlik a barátjába.

Hacsak… Jézus! Csak nem kapta el valaki? Lehet, hogy Gézából is reggeli lett, esetleg vacsora? Á, ki akarna megenni egy öreg krokodilt? Vagy ki nem, ha eléggé éhes?

Ugribug a szájába kapta az ajándékba szánt dögöt, és elindult lefelé.

Hát alig tett meg pár pille-lépést, amikor a túlsó parton moccant a lágy iszap, és Géza feje bukkan ki alóla! Az ő oly hiányolt, bájos kis arca, a gülü szeme, a sötétzöld rücskei. De Géza is alig akar ám hinni a szemének, és valósággal hebeg az örömtől.

- Ha…ha…hahó!

Ugribug meg elereszti a szájából a dögöt, és örömmel azonosítja

a jó barátot az iszappakolás alatt.

- Géza?!

- Ugribug?

- Hát azt hittem már!

- Hát én is azt hittem már!

- A mindenit, hát hello, szia, csoki, csokoládé!

- Szióka, testvér! Hát mi csinálsz te ott?

- Á, csak megdöglesztem a sok férget, élősködőt…Meg jót tesz ez a kénes

iszap a reumámnak.

- Nem mondod. Te aztán tudsz élni, testvér!

- Francokat, komám, bár tudnék…

Géza kifúrja magát az iszap alól, beveti magát a vízbe, amire átjut

Ugribughoz, a nagyja le is ázik róla. Hát éppen csak meg nem ölelik egymást, és három szláv puszit nem váltanak! Mivel mellső végtagjuk kevéssé specializálódott ölelésre, hát még a szájberendezésük csókra. Haj, haj, fránya evolúció…

- Nézd a, ezt a kis zsenge húst neked hoztam!

- Nekem?

- Ez hajnalban még bégetett.

- És gondoltál rám?

- A barátom vagy, Géza.

- Nahát! Köszönöm!- és Géza itt bebizonyítja, hogy a krokodil nem csak akkor hullajt könnyeket, ha nagy bajban van, illetve már túl esett a nagy bajon, hanem bizony örömében is. – Istenkém, én meg semmivel se tudlak megkínálni!

- Nem tudtad, mikor jövök.

- Igaz. Már azt hittem, bajod történt, vagy elfeledtél…

- Bajom nem esett, elfeledni meg…ugyan miket gondolsz te?

- Ó, te is hiányoztál. Komolyan. Nem múlt el napszak, hogy ne gondoltam volna rá, mi lehet veled.

- Nohát, kóboroltam, vadásztam, ettem, ittam, mulattam, még bosszankodtam is, hogy azok a kis mit ugrálsz raprotok hogy elpimaszodtak.

- Az már igaz, a kis sunyi gecik…

- Ja, falkában vadásznak, és hátulról támadnak, és olyan pimaszul kiröhögik a nagyobbat, mintha az övék lenne a világ. De néha sikerült egye-egyet elkapnom közülük, pedig piszok gyorsak.

- Remélem, gerincüket roppantottad, mint a száraz faágat.

- Még szép. És meg se ettem őket, megvetésből, érted.

- Jól tetted, komám!

- De egyél Géza, ha még nem reggeliztél, én már jól laktam ma egyszer.

- Szóval nem bánod, ha falatozok?

- Sőt! Kedvtelve figyellek, ahogy megfordulsz a tengelyed körül, és közben felveted magad, a szádban a döggel, és úgy tépsz ki belőle egy harit.

- Régi, kifinomult étkezési szokás ez nálunk, krokodiloknál.

- Ja, ja. Láttam is néha a tévében.

- Hol?

- Egy-egy erkélyen ülve és belesve az ablakon…

- Erkélyen, ablakon?

- Jaj, bocsáss meg, hiszen te ezeket a szavakat nem érted.

- Jól hangzanak amúgy.

- Jól is néznek ki.

- Majd mesélsz róluk?

- Amíg meg nem unod. De most reggelizz nyugodtan!

- Arany szíved van, Ugribug.

- Ha hiszed, hanem, egy kis madár lakik benne.

- Madár? Ezt se értem.

- Majd erről is mesélek. Egyél!

Hát Géza ugyan nem kérette magát. Bevonszolta a folyóba a maradékot, és ott csakugyan nekiállt pörögve, forogva, elágaskodva, lecsapódva

nagyokat tépni a húsból, ami ezzel a módszerrel egy olyan öt-hét kilós falatokat eredményezett, ami úgy csúszott le rágás nélkül a torkán, mint másnak egy rizsszem, vagy mondjuk egy falat túrógombóc.

 A mindenit, de meg kívántam! Félbe is hagyom a melót és készítek magamnak.

Így vacsora előtt tíz-tizenöt elég lesz. Hogy kövérít? Kit érdekel? Nekem be kell zsírozni az idegeimet ezekhez a javítandó szövegekhez. A szerkesztő.

 Hát így aztán el is fogyott az a kevéske zsenge dinó farhát a combbal.

Géza ivott hozzá pár korty vizet, és már mászott is vissza a partra Ugribughoz,

az ő szívbéli barátjához, aki mindvégig kedvtelve figyelte az ő vidám, igen jó érvágyú falatozását.

- Hát ez igen jól esett, komám!

- Váljék egészségedre, barátom!

- Hanem most már mesélj, mi történt veled, amióta nem láttuk egymást?

- Mondom. Jöttem, mentem, vadásztam, ettem. ittam, néha bosszankodtam

a raprotok miatt. Hanem magam fajtájának se nyomát, se szagát nem leltem sehol. Ennyire ritkák lennénk a környéken?

- Túl sokan nem vagytok, hála az égnek. Már megbocsáss, ez nem becses személyednek szól, hanem a fajtádnak.

- Értem én, Géza, dehogy is sértődök meg.

- Hiszen attól rex a rex, hogy sok belőlük nem lehet.

- Világos. Nincs annyi préda a világon, amit mi fel nem falnánk, ugye?

Már ha sokan lennénk.

- Meg még itt vannak a raptorok.

- Na, még ők is.

- Ajaj, jómagam is igencsak utálom őket.

- Viszont egy vagy két tyranno menyecskével még csak összehozhatna a jó szerencsém, azt ha ez meglenne, onnantól tényleg egy panaszló szavam se akadna, hogy ejnye már, hová kerültem, nem ez a veréb-mennyország, nem erről volt szó.

- A szavaid felét megint nem értem. De a fajtád lejjebb él a folyón, ahol még dúsabb a növényzet. Mesélik, arrafelé akkora növényevők is cammognak, akár egy hegy. Például simán lelegelnék a gingkófánk csúcsát, ott.  Na, barátom, ha egy olyan eldől, akkor egy hónapig van mit csócsálni akár száz magadfajtának is. Nyilván azért laktok arrafelé nagyobb számban.

- Nyilván.

- Az öreg, félszemű, félfarkú mesélt erről sokat. Mondta, akkorák azok

a növényevők, hogy ki se lépnek nagyon a szárazföldre, inkább ácsorognak

a folyó deltájában, az ingoványban, mert nem bírja el őket a lábuk, pedig négy olyan van nekik, hogy a te combodat szorozd be vagy hattal! Pedig a tiéd se az a vékonyka, komám. Igen erős legény vagy.

Ugribug lenéz a lábára. Hát bizony nem egy tyúké az. És mért is titkolná el Géza előtt, hogy büszke rá. Viszont úgy érzi, cserébe neki is illik a barátját dicsérettel illetnie.

- Te se vagy ám piskóta.

- Piskóta?

- Ja, hát az egy igen finom kalácstészta.

- Kalács?

- Lekvárral megkenve. Vagy kakaóba mártogatva!

- Ó, Ugribug, hogy te minő varázsszavakat mondasz!

 Már hiába provokálsz, eddig megettem nyolc túrógombócot.

A szerkesztő.

 - Majd ezekről is mesélek.

- De miért nem kezded most? Ráérünk, egyikőnk se éhes…

- Igaz. Mesélhetek most is.

- Hű, de jó lesz! Figyelj, nem heveredünk le addig az iszapba?

- Tegyünk úgy?

- Hát? Én még vissza is fúrom magam! Hogy csak a fejem lógjon ki.

- Gondolod, hogy én is bele tudnám ásni magam?

- Nem tudom, mennyire mély, de próbáld meg! Majd meglátod, milyen kellemes. És délben, amikor ezerrel süt majd a Nap, mi csak mosolygunk

a rekkenő hőségen.

- Mondom én, Géza, nagyon tudsz te élni.

- Én meg azt mondom, komám, ó, egy francot. Ismertél volna fénykoromban.

- Kár, hogy nem ismertelek.

- Bár amilyen gőgös, büdös bunkó hím voltam akkoriban…

- Erről meg majd mesélj te!

- Szuper napunk lesz, komám!

- Bizony az!

- De most gyere át a túlsó partra, mert ott sokkal lágyabb az iszap!

                                       O

  KÉK TAMPON 8.

 Eilig Andrásné, Orsolya, az amúgy bájos, de rendkívüli mértékben mellőzött

mostoha,  szerény belső mosolyt erőltetve teszi a rizses pudingot a fiatalok elé.

A poharaikba buborékmentes ásványvizet tölt. Benjamin amúgy sört kért volna, de belátta, ez most nem az a helyzet, hogy lazaságot mutathat. Már megint nem az a helyzet. Még mennyi lesz ebből? Hajaj. Amikor ebbe belegondol, a mélységes kilátástalanság kútjába pislant bele. Onnan tehát elborzadva kapja el a tekintetét, inkább a kis féltestvérére néz, a Kis Orsira, aki immár hét éves, és elsős kisiskolás. Benjamin nagyjából ennyit is tud róla, mert minimum három éve nem találkozott vele, csak húsvétkor és karácsonykor, meg amelyik névnapon meg születésnapon már semmi hihetőt nem volt képes kitalálni, miért ne ér rá se aznap, se a közeli napokban, se a jövő héten, se máskor.

A kislány bezzeg nem feszélyezi magát. Úgy veti rá magát a rizses pudingra, mint akit előtte három napig éheztettek. Na, nem is sovány a gyerek.

De amúgy helyes kis szöszi, biztos jó nő lesz belőle, amikor majd rá

jön, hogy a rizses pudingot eltolni kell maga elől, nem gyorsan maga elé húzni.

Ami tehát Orsolyától a szemérmes belső mosoly, az Benjamintól, hogy

szeretettel telve gyönyörködünk a kistesóban. És akkor ők ketten ezzel egy darabig el is vannak. Boglárka viszont utálja a rizses pudingot. Mivel ő már régóta abban a korban van, amikor a szép leány eltolja magától és nem magához húzza. Ezért aztán bebeszéli magának, hogy minden, ami édes, az rossz.

Kivéve az édes életet. De ez itt most nem az a helyzet.

Egyedül András papa engedi meg magának azt, hogy sört bontva üljön le

az asztalhoz, amit a nappaliban a vendégek tiszteletére hófehér damaszt abrosszal terített le. De ezzel úgy nagyjából vége is ünnepélyességnek.

A helyzet ugyanis úgy feszélyezett, hogy közben kínos is.

András papa iszik a söréből, leteszi a poharat, aztán kérdez.

- Szóval az ünnepség kint lesz a szurdokban?

- Ja…- morog Benjamin, Boglárka kiegészíti.

- Ott tervezzük.

- És mikor is?

- Minél előbb…

- Tetszik tudni..izé.

- Ja, izé, tudom. Még jó, hogy anyád néha felhív telefonon.

- Ja- ha ez András papától szemrehányás akart lenni, hát magyarázkodás

helyett ennyit kapott cserébe.

- Anyu! Mi lesz a szurdokban?

- A testvéred lagzija, Orsika.

- A Benjié?

- Mért, van más testvéred?

- Nincs. Jé! Te is férj leszel meg apuka, Benji?

- Ja.

- Jé már, ne már! – Kis Orsi ezen olyan jót mulat, hogy még a pudingról is megfeledkezik egy percre.

- És a vendégek? – veszi vissza a családfő a szót.

- Lesznek.

- Azt gondoltam, de kik lesznek?

- Mit tudom én?

Boglárka úgy látja, megint üdvös lesz, ha a vőlegény információját kicsit cizellálja. – Majd írunk listát. Mármint nálunk anya, Benjaminnál meg Julcsi, gondolom. Meg ha András bácsiék is írnának hozzá…

- Mért, meg vagyunk híva?

- Ja.

- Ez a „ja”, ezt vegyem úgy, hogy meg?

- Ne már, fater, persze, hogy meg vagytok híva!

- Mert ezt eddig nem mondtad.

- Most mondom.

- Mondjuk tavaly karácsonykor meg azt nem mondtad, hogy hello.

- Majd idén mondom.

- Lekötelezel vele.

- Ja.

- Fiúk, ezt nem most kéne…- fakad fel Orsolyában a szerény belső mosoly.

- Igazad van, bocs…- morog rá Andrés papa, és aztán nagy súlyos csend lesz.

Most mindannyian a kislányt nézik, ahogy nagy étvággyal lapátolja magába

a pudingot. A többi desszertes pohárban bezzeg még érintetlen az amúgy isteni ízeket sejtető fahéjas, mazsolás, áfonyás nyalánkság.

 Nekem meg amúgy erős a gyanúm, hogy a szerző(k) itt egynapos diétába kezdett.

A szerkesztő

 András vált hangot és hangulatot. – Nahát, édes fiam! Természetesen örülünk annak, hogy így alakul az életed. Nem mondom, szokatlan, de kérdem én, na és?

Boglárka egy igazi tündér volt mindig is, és én igencsak büszke leszek arra,

hogy a menyem lesz, én meg akkor, ugyebár, a veje, meg hogy nagypapa leszek, ami aztán tényleg csúcs király szuper, nem?

- Ja.

- Apád tényleg boldog ettől, Benjamin- igazolná Orsolya a férje gyanúsan hirtelen támadt jókedvét és lelkesedését.

- Isten hozott a családban, kicsi lányka!

- Köszönöm, András bá’.

- Bá’? Dehogy vagyok én bácsi. András!

- András.

- András, a fiatal nagypapa. Mi? Még nincs egy őszhajszálam se!

- Mivel kopaszodsz…

- Az igaz, de a kopaszság és az őszülés nem egymást kiváltó tünetei a vénülésnek. Én például ismerek olyat, aki egyszerre kopaszodik és őszül.

Ezt szerintetek így jól látom, gyerekek? Ti is ismertek olyat?

András kényszeredett bohóckodó okoskodása mosolyt csal Boglárka arcára.

És emiatt András papa véglegesíti ama véleményét, hogy a leendő menye igenis egy imádni való tündér, éppen olyan, mint volt óvódás korában, amikor még nap mint nap találkoztak…

- Mint például a volt apósom, mi? Na, vele is rég nem találkoztam. Mi van vele?

- Lassan ő is megy nyugdíjba- vonja meg a vállát Benjamin, és azon tűnődik, mit kockáztat, ha meg se kóstolja a pudingot, viszont mégis kér egy sört.

- No és a magánrendelést is feladja?

- Mit tudom én!

- Apu, ki a te volt apósod?

- A Benjamin nagypapája, kislányom.

- A Doki?

- Ő.

- És ő nekem mért nem a nagypapám?

- Mert ő a Julcsi néni apukája.

- És?

- Ezt majd később megmagyarázom, Orsika, most egyél!- állítja le az anyja.

András önti ki a söre maradékát a poharába. – Mit is mondtatok, mikor lesz az esküvő?

- Azt mondtuk, nem tudjuk, de kora tavasszal.

- Hát…márciusban már látszani fog az a pici poci…- mosolyog a leendő após a menyére. Boglárka meg szabályosan fülig pirul. Kis Orsi veszi át a kezdeményezést.

- Anyu, milyen pici poci?

- Boglárkának.

- Mert benne lesz a kisbaba?

- Már benne van…

- De mert nő benne?

- Kislányom, ezt most jól látod: ez a nagy helyzet…- kuncog András papa.

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/keddi-horoszkop-ideje-lenne-egy-ujfajta-gondolkodasmodra-valtanod/ Keddi Horoszkóp "Ideje lenne egy újfajta gondolkodásmódra váltanod..."

Napi horoszkóp Kos

Kedden sokkal ügyesebb vagy, mint más napokon. Úgy értem, hogy most jobb a kézügyességed, a mozgáskoordinációd, így most kellene olyasmiket elintézned, amikhez máskor ügyetlennek érzed magadat. A kedd alkalmas arra, hogy alkoss, hogy a két kezeddel hozz létre értékeket, és arra is, hogy kézzelfogható formába öntsd a terveidet és a vágyaidat.

Napi horoszkóp Bika

Ha van valaki, akiről azt gondolod, hogy megbántottad ideje lenne bocsánatot kérned tőle. Ideje lenne megbeszélnetek a dolgokat. Talán attól félsz, hogy ő haragszik rád, pedig az egyértelműen látszik, hogy ő maga is felkészült a megbocsátásra. Egyértelműen látszik, hogy ő maga is kész arra, hogy átbeszéljétek ezt a sérelmet, és szélnek eressze a haragot. Ma bátran és szeretettel kérj bocsánatot, akkor is, ha eleinte félsz ettől.

Napi horoszkóp Ikrek

Ma szinte minden pillanatban vár rád egy aha-élmény. Szinte minden pillanatban megértesz valamit, amit eddig csak kapiskáltál, amit eddig nem tudtál megérteni, és aminek a feldolgozására eddig képtelen voltál. A kedd olyan erővel mutatja meg az összefüggéseket, és a logikus döntéseket, hogy szinte el sem hiszed. Könnyen lehet, hogy most érted meg azt, amit olyan régóta nem vagy képes felfogni.

Napi horoszkóp Rák

Ma szinte minden pillanatban vár rád egy aha-élmény. Szinte minden pillanatban megértesz valamit, amit eddig csak kapiskáltál, amit eddig nem tudtál megérteni, és aminek a feldolgozására eddig képtelen voltál. A kedd olyan erővel mutatja meg az összefüggéseket, és a logikus döntéseket, hogy szinte el sem hiszed. Könnyen lehet, hogy most érted meg azt, amit olyan régóta nem vagy képes felfogni.

Napi horoszkóp Oroszlán

Egy új elképzelés, egy új ötlet pezsdíti fel a véredet. Arra gondolsz, hogy ez az ötlet mindent megváltoztathat, és ebben teljesen igazad van. Arra gondolsz, hogy ez az ötlet mostantól mindent mássá tehetne, mint amilyen most. Igazad van. Ez az ötlet felforgatja a jelenlegi világodat, és segít még több bőséget és békét megtapasztalnod. A helyzet az hogy bátorság és kitartás kell ehhez az ötlethez, de megéri a bátorságot választanod ma is.

Napi horoszkóp Szűz

Sokkal több a lehetőséged, mint azt gondolnád. Ennek a sok lehetőségnek az oka a baráti körödben keresendő. Ha úgy érzed, hogy valamelyik életterületen légüres térbe kerültél, és nem tudsz mit tenni, ha úgy érzed, hogy nincs hova tovább lépned, akkor érdemes leülnöd beszélgetned a barátnőiddel. A keddi bizonytalanság annak a biztos jele, hogy nem beszélsz eleget a barátaiddal olyan témákról, amelyek neked igazán fontosak.

Napi horoszkóp Mérleg

Talán egy költözést, vagy egy felújítást fontolgatsz, és talán valóban itt az ideje annak, hogy megtedd ezt a költözést. Talán valóban itt az ideje annak, hogy elköltözz, vagy legalábbis megváltoztasd mindazt, ami nem tetszik a lakásodban. Kedden pedig az az inspiráció is megérkezik, amelyik segít megfogalmaznod azt, hogy milyen legyen az új lakásod, vagy milyenné alakítsd a régit. A szükséges anyagi fedezetre talán várnod kell kicsit, de az sem késlekedik sokat.

Napi horoszkóp Skorpió

Ideje lenne egy újfajta gondolkodásmódra váltanod. Ideje lenne elkezdened nagyban gondolkodnod. Igen, tudom, hogy mostanában megszoktad a szűkös gondolkodásmódot, és tudom, hogy ez egészen jó ötletnek tűnt, de lassan ideje lenne tágasabban gondolkodnod, lassan ideje lenne kinyújtóznod, ideje lenne kinyújtóztatnod a tagjaidat, és hagyni, hogy a világod is tágasabbá váljon. Hidd el: Sokkal nagyobb a tered, mint hitted.

Napi horoszkóp Nyilas

A családi béke titka kedden az lesz, hogy legyél képes mindenki kedvére tenni valamit. Ne érts félre, ez nem azt jelenti, hogy ők mondhatják meg, mit kell tenned. Sőt! Könnyen lehet, hogy most arra kell rájönnöd, hogy a családtagjaid nagy része nem is tudja, mi lenne valóban jó neki. Könnyen lehet, hogy neked magadnak kell kitalálnod, hogy mivel járhatsz a családtagjaid kedvében, és mivel segíthetsz nekik igazán sokat.

Napi horoszkóp Bak

Ha egy kicsit nem figyelsz magadra, akkor kedden csupa olyasmit kotyogsz ki, amit valójában szerettél volna megtartani magadnak. Érdemes ma a csendet és a hallgatást választanod akkor, ha nem kell feltétlenül beszélned. Érdemes ma a nyugalmat és a békét választanod akkor, ha ezt megteheted. Amíg csendben vagy, addig nem árulsz el olyasmiket, amik kimondására még nem vagy kész, amik meghallására még nem kész a környezeted.

Napi horoszkóp Vízöntő

A baráti körödben mostanában folyamatos a jövés menés. Barátnők jönnek, barátnők mennek, és te nem teljesen érted, hogy miért lett ilyen képlékeny a csapat körülötted. Ez a képlékenység rólad szól, ez a képlékenység belőled mutat meg valamit. Ez a képlékenység azt mutatja meg, hogy milyen sokféleképp látod magadat, és magad körül a világodat. Ez a képlékenység arra utal, hogy most tebenned is nagy átalakulások zajlanak.

Napi horoszkóp Halak

Talán eddig rosszul tekintettél a pénzre, talán eddig rosszul akartad elkölteni a pénzedet. Itt az ideje annak, hogy egy új nézőpontból szemléld a pénzt, itt az ideje annak, hogy egy teljesen új nézőpontból állj hozzá a bőség kérdéséhez. Könnyen lehet hogy kedden olyan pénzügyi lépésre szánod el magad, amely talán túl nagy merészségnek tűnik a régi megszokáshoz képest.

[idontcarecauseiloveit]

Az elsőnek

Mint amikor egy újonnan felújított, ismeretlen házba lépsz be először. Tudod, hogy rajtad kívül senki sem jutott túl a kerítés mellett rohanó és folyamatosan ugató kutya mellett, aki valamilyen csoda folytán nem harapta meg a kezed, amikor betoltad a kertkaput és egy határozott lépéssel beléptél egy magánterületre. Végig mentél a kövekkel kirakott úton, akkor még nem tudtad, hogy itt még senki nem járt előtted. A hűséges kutya mindenki mást elüldözött, de valamiért téged beengedett. Nem tudhatod, hogy miért, ő maga sem tudja. Lehet, hogy megingott a magányában és szüksége volt valakire, hogy simogassa és szeresse. Lehet, hogy az illatod tetszett meg neki és a lényed volt vonzó számára. Lehet, hogy csak játszani akart veled. Vagy csak elkalandozott a figyelme és nem vett észre, csak amikor már a bejárati ajtónál voltál. Ezt egyikőtök sem tudja. Sem te, sem a kutya. Még nem.

A kilincsre tetted a kezed és lenyomtad, nagy meglepetésedre az ajtó kitárult és te az előszobában voltál. Meglepődhettél, mert ez nem ellemző az új házakra. Azokat védeni kellene a betörőktől, nehogy a tulajdonost meglopják legféltettebb értékeitől. Nehogy a vandálok feldúlják a rendet. Nehogy törjenek és zúzzanak, javíthatatlan kárt hagyva maguk után.A fogason nem lógnak kabátok, nem sorakoznak cipők a fal mellett, a padló is makulátlanul tiszta. Egy tágas folyosóról balra nyílik a konyha, kertre néző üvegajtóval. A napfény vidáman áramlik be az ajtón, az ablakokon, lelkesen üdvözöl téged. Már rég óta üresen állt, boldog, hogy akad társasága, örül, hogy érdeklődnek iránta. Boldogsága beragyogja az egész házat, csak úgy sugárzik az épület. Udvariasan leveszed a cipőd, mielőtt belépnél, nem akarsz egy apró sötétségfoltot sem bevinni a ragyogó tisztaságba és tökéletességbe.

Egyszerre megjelenik melletted a kutya, lábaidhoz dörgölőzve vezet tovább, egyre beljebb a házba. Oda, ahol még senki nem járt. A folyosóról jobbra nyílik a fürdőszoba. Tökéletes fehérsége és tisztasága szinte már bántaná a szemed, ha nem törnék meg az alácsüngő növények, melyek megnyugtató zöldjükkel vonzzák magukhoz a tekintetet és a szívet. Vagy talán csak a fizikai késztetést arra, hogy belépj és felfedezz. Gyengéden simítasz végig a leveleken, félve, hogy bajuk esik, hogy letörsz egy levelet és valami helyrehozhatatlan kárt okozol. De a növéynek szeretettel várnak, köréd fonják indáikat, úgy cirógatnak kedvesen, ölelően és bíztatóan. Úgy érzed, mintha hazaértél volna a tökéletességbe.

De a kutya megint megjelenik és kiszakít ebből a harmóniából. Kilépsz a folyosóra. Valami megváltozott. A fények kihunytak, a nap megszűnt ragyogni. Szürkület van. A folyosó üresen tátog előtted, hirtelen sokkal hosszabbnak tűnik, mint korábban. A falak is kihűltek, félelmet sugároznak beléd. De a kutya még mindig melletted van. Látod rajta, hogy őt is megijeszti, ami előttetek áll, de megnyugtat benneteket a másik jelenléte, így nekivádtok a folyosónak. Ahogy haladtok egyre beljebb, fáklyák gyúlnak mellettetek, meleg fényükkel hívogatóvá varázsolva az utatokat. A félelem és kétségek semmivé foszlanak, új bizalommal tekintesz a kutyára a lábadnál. Hirtelen sokkal közelebb érzed magad hozzá. Visszanéztek egy pillanatra a kivilágított folyosórészre. Mostmár tudod, hogy ha legközelebb valaki betéved a házba, ezek a fáklyák égni fognak. A te feladatod volt elsőként a meggyújtásuk. Ahogy kigyúlik egy újabb, meglátod a láng fényének derengésében a legszebb ajtót, amit életedben láttál. Egyszerűen, de gyönyörűen faragott tölgyfaajtó áll már annyira nem is messze tőletek. Virágminták és indák kanyargós vonalai díszítik, a láng vörös izzása pedig misztikus árnyékokat vet táncolva rá. Egy láthatatlan erő vonz az ajtó felé, aminek nem tudsz ellenállni. De a folyosó hirtelen megnyúlik, már nem látod olyan tisztán az ajtót. Hideg szél süvít el a lábad mellett és észreveszed, hogy hűséges vezetőd eltűnt mellőled. Aggódva nézel körül, féltve az állatot. De aztán meglátod. Ott áll az ajtó előtt. Két lábra állva lenyomja a kilincset mancsaival, visszapillant rád, majd belép a szobába. A résnyire nyitott ajtó mögött meglátsz valami csodálatosat, vonzót, ellenállhatatlant. A kutyáról el is felejtkezel, amíg meg nem érzed szúrós pillantását. Az ajtó becsukódik mögötte, te pedig észreveszed, hogy a kilics eltűnt róla. Vagy talán nem is volt rajta? Lehet, hogy csak képzelted, és a kutya nem is a mancsaival nyitotta ki az ajtót, hanem az kitárult előtte? Lehet, hogy csak akarnod kell, és neked is kitárul majd?

De most feleszmélsz, hogy az ajtó még nagyon messze van. Át kell jutnod a sötét és hideg, visszariasztó folyosón. Nem habozol, mert megéri az ajtó mögötti csoda, egyik lépés teszed emg a másik után. Ahogy kilépsz az utolsó fáklya fényköréből, a hideg teljesen körülvesz. Ez nem a növények gyengéd ölelése. Ez a kegyetlen szél szaggatása, a folyó erőszakos sodrása és partnak vetése, az eső fájdalmas karmolása és a jég fájdalmas sebzése. Megéri? Talán már nem vagy biztos benne. De mész tovább. Feltűnik előtted a kutya csodálattal teli, hűséges szeme, amibe hitetlenség is keveredik. Új erőt érzel magadban és nem adod fel, tovább mész, bele a hangok rengetegébe. A szél süvítése, a folyó morajlása, az eső dobolása és a jég dörömbölése elhal. Ezt akartad, erre vágytál, nem igaz? Helyette néma csend vesz körül. Próbálnál megszólalni, de a csend a torkodba áramlik és nem tudsz megszólalni. Fulladozol. Vissza akarsz fordulni, menekülni akarsz a semmi markából. De ekkor, pont mikor már tennél egy lépést hátra, a hívogató világosság felé, ami a bejárati ajtón szüremlik ár, meggoldolod magad. Férfi vagy. Neked a hódítás öröme kell. Meg kell hódítanod ezt  házat, ahol még senki se járt. Tiéd lesz a dicsőség, ha átadja minden titkát neked. Csak a tiéd és senki másé, addig, ameddig csak kívánod. Utána pedig majd el tudod adni, vagy csak kisétálsz az ajtón és hagyod, hogy a növények befussák, a szél széthordja, a folyó elsodorja, az eső elmossa, a jég szétverje. Neked azzal már nem lesz dolgod. Neked nem fog tovább kelleni, hiszen amint elérsz addig az ajtóig és kinyitod, az ismeretlen vonása és varázsa el fog illanni. Onnan pedig csak idő kérdése, hogy kiábrándulj belőle, hogy ráunj. Akkor pedig már a kutyával sem fogsz foglalkozni, a kertet sem fogod gondozni, a konyha napfényes ragyogását nem fogod észrevenni, a fürdőszoba ölelő indáit le fogod törni, a titokzatos szobából pedig gondtalanul fogsz távozni. Az ajtót tárva nyitva hagyod majd magad mögött, beengedve a hideg erőket és a csendet, hogy mindent elpusztítsanak. Mert te ott bent már mindent elvettél, amit csak lehetett, már nincs szükséged onnan semmire. De ami marad, az se lehessen másé. a megteheted, hogy úgy rombolj le mindent, hogy senki más ne élvezhesse és élhesse boldogan át, akkor miért ne tennéd meg?! A hatalmadban áll.

Csak juss át a némaságon. Most mégsem legyőzni akarod, nem keresztül verekedni rajta. Megérzed, hogy kavarog körülötted. Átadod a hullámzásnak magad, hagyod, hogy míg lehunyod a szemed, arra vigyen, amerre ő is megy. A némaság szimfóniájára táncoltok, hol reménykedve, hol elkeseredetten. Néha dühösen, majd szenvedélyesen. Nyugodtan, lassan, összebújva. Kapkodva, eltávolodva, dobálva és szédelegve. De táncoltok a csenddel. És egyszer azt érzed, hogy vége. Már nem bántja a füledet a némaság, már a torkodból is távozott a lefojtó csöndgomoly. De a helyére valami sokkal rosszabb mászott.Kétség. Fáj. Kínoz. De várj! Ez nem a te kétséged. Ez nem a te fájdalmad, nem a te kínod, ezek nem a te könnyeid. Ezek az érzések az ajtón áramlanak át és döntenének le a lábadról, ha törődnél velük. De a leghatékonyabb fegyver a kikerülés. Nem veszel tudomást a segítségkérő kiáltásokról a levegőben, a könnyek halk patakjairól, és a hiány beszippantó űrjéről. Csak az ajtót látod magad előtt és azt, amit az előbb mögötte láttál.

Vajon még mindig ugyanazt rejti a szoba? Nem törtél össze valamit helyrehozhatatlanul, mialatt a házban kóboroltál? Gondolj csak vissza arra a pillanatra, amikor beléptél az ajtón. Biztos, hogy levetted a cipőd? Nem hoztad be a kinti világ fájdalmát, bizalmatlanságát és elkeseredését? Dehogynem. De csak azt, ami rajtad volt, amit a lényedben hordozol, és amit nem tudsz levetkőzni. Magadban hordod a kiábrándultságot, a fenntartásokat, gátlásokat, visszahúzódást, félelmet a fájdalomtól, félelmet a megbánástól. Félsz, hogy nem te hagysz el törve-zúzva, hanem megelőzlek, és én leszek az, aki mindent hátra hagyva és ezzel elpusztítva lép ki az ablakon és zuhan bele a kinti világ ismeretlen rejtelmeiben. Mert nekem az új. Bátor vagyok, sőt, vakmerő. Bizakodó, bizalmas, reményt adó és kétséget űző. Melegséget sugárzó, otthont adó, tökélyt kínáló, varázslatot ígérő. Hívogatóan várlak, ha fel tudod akasztani a kétségeidet, hitetlenségedet és érzelmi hidegségedet a fogasra. Ha a konyhában fel tudod melegíteni a szívedet, ha a fürdőszobában le tudod mosni a kinti világ által rád aggatott kihaltságot. És ha a folyosón végig tudsz sétálni megtorpanás és menekülni akarás nélkül. Mert ha a tökélyre vágysz, azért meg kell küzdened. Ha minden hibátlan és harmonikus lenne, akkor nem értékelnéd a tökéletesség hívogatását, nem vonzana annyira ez az ismeretlen. Nyisd fel magad. Nyisd ki magad. A folyosón csak akkor fogsz végigérni és az ajtó csak akkor fog kinyílni neked, ha megmutatod, hogy tiszta a szíved és képes vagy szeretni.

Szeretném azt hinni, hogy most, az ajtó előtt állva, nem zárkózol önmagadba és nem rejted el a szíved. Merj bízni bennem, hogy ha kitárod magad, nem fogok összetörni mindent és elmenekülni, magadra hagyni. A szívedet a legnagyobb kincsként fogom őrizni, amíg úgy gondolod, hogy nálam a helye. Cserébe odaadom az enyémet. De nem tudom, hogy te így vigyáznál e rá. Nem tudom, hogy szeretettel vennéd e körül. Nem tudom, hogy meddig lenne fontos számodra az épsége. Látod, én sem bízom. Nem most, és nem benned. Túl sok veszíteni valóm van és túl sok kétségem. Most a folyosó vagyok. Előtte a fürdőszoba voltam. Az előtt a konyha. Bárhová mész ebben a házban, én ott leszek. Melletted leszek, érezni foglak és te is engem. Ha a napsütést élvezed a konyhában, akkor azt én is veled élem át hasonló boldogságban. Ha a növények ölelnek körül, az is én vagyok. Engem simogatsz féltve. Ha a folyosón a fáklyák gyulladnak ki, az is én vagyok. Segíteni akarok, hogy megtaláld, hogy megtaláljuk az utat. De én vagyok a tépázó szél, a dobáló folyó, a karcoló eső, és a roncsoló jég is. Ha át tudsz rajtam jutni, akkor engem is magaddal viszel, közelebb a tökéletességhez. A néma csend kavargása is én vagyok. Ha kitartasz, érzed és követed a gomolygást, akkor segítek. Segítek mindkettőnknek, hogy eljuthassunk az ajtóhoz. Az ajtó is én vagyok. És akkor léphetsz be a tökéletességbe, ha megbízom benned annyira, hogy elhiszem, hogy nem bántanál bent semmit. Hogy nem okoznál olyan kárt, ami az egész házat, az egész lelkemet romba dönti.

Ugye megbízhatok benned? Ugye vigyázol rám? Kérlek!

[its-just-ariel]

Hátha egyszer már a nevedet is elfelejtem

[its-just-ariel]

Azt ígérted itt leszel. Kár, hogy olyan sokáig nem vettem észre, hogy te gátoltad a boldogságomat.