#nem én hibáztam

[erosnekszulettem]

Minden vitánk minden veszekedés és feszültség ellenére nekem mindig egy cél lebegett a szemem előtt te és én és az hogy szeretlek bármit is vágtál a fejemhez bárhogyan is küldtél el a picsába... úgy tekintettem rá mint egy rossz időszakra ami egyszer jön és máskor meg megy... sosem szűnt meg az hogy szeresselek... akkor sem és talán még azóta sem mióta másképp látom a dolgokat talán ott és akkor hibáztam a legnagyobbat hogy ilyenkor nem azzal indítottam a beszélgetést hogy mennyire szeretlek és hogy mennyire fontos vagy nekem...

Idővel talán majd 1x te is látni fogod mindezt... sosem akartam azt hogy a vitáink legyőzzenek minket sosem akartam hogy úgy összetörj közben... mikor még a hangom sem emeltem fel soha sem... nem értettem mivel bántalak még is akkor ennyire már tudom hogy azzal hogy nem mondtam el elégszer akkor előtte mielőtt egymásnak ugrottunk hogy mindennel jobban szeretlek ezen a földön az álmaimnál is jobban annyira hogy kétségbeesetten küzdöttem értünk mert azt gondoltam ha keményebben dolgozom majd az ami azzal jár kárpótol minket mindenért de közben elveszitettük egymást és mindent amiért annyira küzdöttünk...

Szeretném azt hinni hogy egyszer még az életben találkozunk és mindent meg fogunk tudni oldani úgy ahogyan kellett volna akkor... hibáztunk mind a ketten mert mondtunk dolgokat amiket nem kellett volna... vágtunk dolgokat egymás fejéhez ki ebben ki abban hibázott... de talán a legnagyobb hiba az volt hogy az egyikünk szeretete nem volt képes legyőzni ezeket... remélem egyszer felnövünk ahhoz hogy ezeken a hibákon túl is lássuk egymást és azt hogy mennyire is fontos a másik... hibáztam mert nem mondtam nem tudtam úgy kimutatni mindazt ami bennem van és hibáztál talán te is mert mindent úgy éltél meg mintha szándékosan akarnék veszekedni mintha csak arról szólt volna az életünk és én nem értettem miért történik mindez mikor nem akartam mást csak megbeszélni mindazt ami történt... hibáztunk...

[starmythelonesurvivor]

A nemezisem a vonaton. Most utazok fel Pestre, december óta erre a két interjúra, meg az ide való eljutásra készültem. Görcsöl a hasam, és szorongok. Tegnap este direkt első osztályra vettem jegyet, nem akartam a nagy tömegben lenni, régóta nem engedtem meg magamnak ilyesmit. Hát nem ott áll a peronon az én gyerekkori-gimis kori egyik legjobb barátom? Anyám egyik barátnőjének az egyetlen gyereke, anyám életmódban az anyját, a több milliós keresetével, meg a gyerekét hozta fel mindig követendő példának. Egész életemben hozzá voltam hasonlítgatva külsőleg, agyilag, karrierben, és természetesen mindig alul maradtam. Ami legközelebb volt a “győzelemhez” az az, hogy anyám egyszer azt mondta, hogy szebb vagyok szerinte, csak normálisan kéne öltözködnöm. Ennek ellenére elég közeli barátok voltunk, sose volt emiatt vele szemben ellenérzésem. Visszagondolva a sok sok évre, néha persze én is hibáztam, belesimulhattam volna az érettségire kapott 3 szobás belvárosi lakásán tartott partikon jobban a társaságba, nem kellett volna másokhoz csapódnom a túrákon sem, de ezt leszámítva, mindig ugrottam, ha valami baja volt, szakított, vagy bármi, a covid alatt is a “tilosban” bicikliztem a kertek alatt sunyiban, hogy nap-nap után ápoljam a lelkét, ő szakított, és megbánta. Egyszer kértem tőle, mikor az alapszakos felvételin az utolsó fordulóban a momén kihullottam, hogy hagy menjek fel hozzá egy fél órára, nagyon szükségem lenne valakire. Válasz nélkül hagyott, azóta sem beszéltünk, azt leszámítva, mikor féléve szembe jött velem a főutcán, és én hangosan ráköszöntem. Ígérgette, hogy majd ír, mi van velem, bla bla, én meg csak néztem rá üres tekintettel. Persze nem írt, de ha megtette volna, sem változtatott volna semmin. Hát nem itt van most, és persze csak 1.osztályon utazik, de a fülkés kocsi megmentett. Olyan kellemetlen lett volna egész úton a tudat, hogy egy légtérben vagyok vele, és természetesen a vakító sárga ruhámban, tőlem 30 centire sem ismer fel…

[dallam-a-holdfenyben]

Szeretném ha tudnád, hogy nem a te hibád.

Te csak azt tetted, amit jónak éreztél, még ha számomra ez radikális cselekedet is volt.

Próbáltad szépen intézni, tudom. Ezért volt még az utolsó pillanatáig is olyan keserédes.

Nem a te hibád.

Számomra annyira új volt ez az egész, hogy talán nem tudtam kezelni. Talán nem tudtam megadni azt, amire szükséged van és a legrosszabb, hogy ezt észre sem vettem.

Látod, nem a te hibád. Mert bár tettél dolgokat, amellyel megnehezítetted a helyzetünket, te is csak ember vagy. És az emberek hibázhatnak. Ezért hibáztam én magam is.

Szeretném tisztességgel lezárni a fejezetünket, elbúcsúzni. Bár Te már a múlt vagy, én néha azt hiszem, lennék a jelened.

Lennék az, aki jobban figyel, lennék az, aki

nem a te hibád.

[girl-in-loves-posts]

sok

Sok dolgon megyek keresztül mostanában.

Szakítás, barátok elvesztése,depresszió,munka,stressz kapcsolatok,szorongás

Nekem ez túl sok. Nem fogok minden embernek aki kilépett az életemből szó nélkül levelet írni mert nem, vagy nem érdemlik meg hogy rájuk pazaroljam a billentyűm koptatását vagy csak szimplán nem.

de

most is ezt fogom tenni hiába mondtam hogy nem.

Szóval kedves mindenki aki kilép az életemből.

Tudom milyen vagyok 21 éve élek együtt magammal és a problémáimmal. Tudom hogy időnként feszegetem a határokat, de tudnotok kell nem direkt teszem. Beteg vagyok tudom nem foghatom erre de most megteszem.

Utálom magam

Utálom a testem az életem ahogy kinézek, amit teszek mondok.

Mindenen emésztem magam MINDENEN...

De nyugodtan menjen aki akar

úgy sem mentetettek meg, az egyik belökött a mélybe mikor kezdtem jól lenni oké ezt már lenyeltem rájöttem hogy én is sokat hibáztam és sok dolgot rosszul tettem. Nem haragszom azért inkább hogy másnak kell takarítania azt amihez semmi köze, de mindegy.

Felesleges dolgokon rágódom tudjátok jól de azért köszi.

mindegy ez most nem erről szól én már tovább léptem ezen.

De most jön csak a lényeg kilépett az életemből azaz ember akit nem gondoltam hogy elfog menni, jó oké a másikról se gondoltam de na, róla TÉNYLEG nem gondoltam hogy elfog menni.

Szó nélkül lelépett, telefont rám nyomja láttamozz.

mondom oké jol van, nem rágódom rajtad és kitöröltem és utána ki bőgtem magam és üres lettem. Töröltem a sztorikat, az instámról mindről és a facebookomból is.

Fáj de most újra gyászolhatok egy embert kit szerettem, és bíztam benne

haha az egyikből felállok és jön a másik, közben a harmadik embert meggyanusítom hogy biztos megfog halni a beszélgetésünk pontosan ezek miatt...mert képtelen vagyok bízni már bárkiben is.

Mi dolgom származik abból hogy megbízok valakiben?

Át taposnak és eldobnak egy mankó vagyok majd utána csak egy harmadik kerék amitől megkell szabadulni.

Ez az életem...

De hogy beszéljek jó dolgokról is azt következő posztban haha

[banatostenger]

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!

[azalmodozoangyal-818]

Megkérdezted tegnap reggel, hogy minden rendben van e, mert sajnos kívülről is látszik már, hogy nem vagyok jól. A sok hányástól és gyógyszertől rengeteget fogytam. Valahogyan már eljátszani sem tudom, hogy jól vagyok. Persze én ezt először nem mondtam el neked, csak munka után vettem rá magam, hogy leírjam neked, és reménykedtem benne, hogy legalább megnézed. Majd válaszként azt szántad nekem, hogy felfogsz hívni.

Mit mondok majd?

Hogy miután elhagytál minden összedőlt bennem? Hogy valaki hiánya még sosem változtatott meg ennyire? Vagy mit mondjak?

Hiányoztál? Bökjem ki ezt, miközben úgyis tudod?

Biztosan elfogom mondani neked, hogy minden egyes nap vártalak, hogy bárkivel találkoztam csakis téged kerestelek benne.

Talán bocsánatot is kellene kérnem? Mert utólag belátva tudom, hogy hibáztam én is.

Nem akarok ezen agyalni, de mégsem tudom kiverni a fejemből ezeket tegnap délután óta. Hónapok után most írtál először, pedig hetek óta újra figyelsz az utcákon, amióta visszajöttem ide. Folyton próbáltál velem kommunikálni, de egyszerűen nem engedtem neked, mert félek. Pedig semmi másra nem vágyom, csak Rád... Nem akarlak újra csak egy kis időre megkapni. Ha újra beleakarsz kezdeni akkor igenis állj méllem 100 %-san.

Ha pedig mégsem akarsz, akkor csak válaszolj a kérdéseimre és hagyj. Összetudom magam már rakni, annyian hagytak már el válaszok nélkül. De tőled igenis tudni akarom a miérteket.

Talán ennyi amit hozzá tudok most fűzni, az üzeneted után amit tegnap írtál.

várom, hogy keress akkor ha lesz alkalmad..

“Nyuszifül”

[nemasegelykialtas]

Igazából megérdemlem, hogy szenvedjek. Jogosan szenvedek. Be kellett látnom, hogy ezt érdemlem. Akit a legjobban szeretek, ő is rengeteget szenvedett miattam. És sokszor fel sem tűnt. Hibáztam. Nem is egyszer. Most visszakapom azt, amit adtam. Mindig bántottam magam körül mindenkit, mert csak magammal foglalkoztam mindig, nem figyeltem senkire soha annyira, mint saját magamra, magamnál jobban senkivel nem foglalkoztam. Féltem a csalódástól, fájdalomtól, kínoztak a sebeim és másokra vetítettem ki mindent. Folyamatosan bántottam azt, akit a világon mindennél jobban szeretek, pedig egy rossz szava sem volt hozzám soha. Állandóan kritizáltam, irányítottam, olyanokba hajszoltam bele, amiket nem akart, szépen lassan elvettem a boldogságát, rengeteg sebet, traumát okoztam neki. Soha nem tudtam igazán megmutatni neki mennyire szeretem, képtelen voltam rá. Most már képes lennék, de túl késő. Talán lesz még rá alkalmam, nagyon remélem, hogy újra együtt leszünk és meg tudom neki mutatni mindvégig mennyire szerettem, kitartottam mellette és onnantól már nem én leszek az első számú az életemben, hanem csakis ő, nem fogom azt folytatni, amit eddig csináltam vele vagy bárkivel, ebben biztos vagyok. Ő egy földre szállt angyal, csupa jóság, kívül-belül ragyog, gyönyörű a teste-lelke is, én mégis képes voltam hónapokon át csak bántani. Beláttam magamnak minden hibámat és az összes ellen teszek, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Építeni akarok innentől, soha többet nem rombolni.

[szeretnekerezni]

Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.

Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..

[egy-lany-blogja]

Ha szeretlek, neked adom magam teljesen….nem tartok meg magamból semmit, nem hozok létre kényelmi távolságokat, mert Te nem elveszel belőlem, hanem hozzám adsz….melletted lehetek igazán önmagam….nem kell védenem magam… nincsenek falak…

Ha szeretlek, nyugodtan megnyithatod nekem a lelked, falak nélkül, védekezés nélkül…Elfogadok mindent, amit ott találok, nem ítéllek meg és nem kell szégyenkezned semmiért

Ha szeretlek, mindent látok Benned: látom az esendő, önmagával küszködő Embert, de látom a lenyűgöző Férfit is, a Harcost, a Királyt, aki ott van benned, és akivé válni tudsz általam

Ha szeretlek, tudom, hogy látsz. Hiába próbálom eltitkolni előtted a hangulataimat, te érzed őket…mert a részed vagyok…a tied…benned….

Ha szeretlek, hagyom, hogy elmondd, miben hibáztam, és hol van, ahol még félelemből nem merlek eléggé szeretni téged. Ott változtatnom kell és változtatni is fogok, mert nem akarom védeni magam tőled. Szeretni akarlak. Maradéktalanul…

Ha szeretlek és látom, hogy fellobban benned a harag tüze nem állok szembe veled. Az én helyem benned van, ha szemben állok, egy másik harcost fogsz bennem látni, ha kivonom a kardomat, akkor nem tudsz szeretni, és én sem tudlak. Szeretettel, odafigyeléssel, gyengédséggel, kedvességgel, megengedéssel csitítom haragod.

Ha szeretlek, én akarok számodra lenni a Nő. Arra vágyom, hogy gyönyörködj bennem, hogy elmerülj bennem, hogy otthonra találj …hogy ne vágyj máshová…

Ha szeretlek, nőiességem ragyog, és ezt a ragyogást nem tudom elrejteni. Ez vonzz másokat, de nem engedem, hogy az éhes férfitekintetek hassanak rám. A vágyam tüze csak a tiéd, és csak Te vagy képes csillapítani szomjamat.

Ha szeretlek, imádom, ha reggel reszelős borostával és hanggal ágymelegen szürcsölgeted a kávét…

Ha szeretlek, imádom a bőröd illatát, erős karjaid ölelését…

Ha szeretlek, imádok veled megnézni bármilyen filmet, amit

szeretsz…csak közben széles mellkasodra hajthassam a fejem.

Ha szeretlek az sem baj, ha néha morcos, kedvetlen és fáradt vagy, és nincs kedved romantikázni. Akkor fogok egy könyvet, csendben odabújok melléd és hallgatom a szívverésed.

Ha szeretlek, nem félek kitárni előtted a szívem…mert tudom, hogy bízhatom benned… annyira erős vagy, hogy nem kell bántanod…(ismeretlen)

https://valtozhass.com/2022/10/18/karmikus-szerelem-ikerlang-vagy-lelektars-felismeres-3-resz/

Kép: Amanda Cash

[tonmarton]

kurvára én hibáztam, de gecire fel tudom baszni magam.

egy ilyen fali matricát rendeltünk, mert dejópofa.

az a helyzet, hogy ha:

legörgetsz, kinyitod a "méretek" fület, feketén fehéren oda van írva, hogy:

amit az átlag amatőr vásárló (én) nem tesz meg (de ezután megfogok) mert ott a frankó kép róla, és a kép alapján lehet kalkulálni, mert MINDENKI TUDJA(aki ilyet venne) HOGY babaágy az zömében 120cm hosszú. de valamikor 140, de inkább 120. szóval ha:

szóval ha továbbszórom ezt a babaágyhossz méretet, akkor a matrica az:

kb 100cm magas és kb 190cm széles.

de nem 55x110 toszódjatok meg.

"Giant Kid Sticker Scandinavian Mountains Ziska falmatrica - Ambiance" GIANT

nyilván vissza is küldöm nekik, de bazeg ez nem vásárló félrevezetése vagy valami? még akkoris ha oda van írva, nem tudok olvasni, a képen meg más van.

szarháziak, pedig úgy beleéltem magam, hogy milyen tiptop menő.

[david-cross89]

Bocsánat

Bocsáss meg, drága kedvesem, szememet másra nem szegezem. Te vagy az első és az utolsó hölgy az életemben, becsszó.

Félreléptem, de megbántam, bevallom, hogy hibáztam. El szeretnélek venni, örökké csak veled lenni.

Te lettél az én kis múzsám, elveszek a szemeid láttán. Szépséged annyira elragadó, te kellesz, ez nyilvánvaló.

Erre csak most jöttem rá, nélküled nem mennék sehová. Látom már a mosolyodat, köszönöm, hogy megbocsájtasz.

[csacskamacskamocska]

Egyszer amikor elmentem

Amikor már úgy éretem, hogy semmilyen megoldás nem változtatott a helyzeten, minden próbálkozásom kudarcba fulladt amit azért tettem, hogy máshogyan érezzem magam, hogy megtaláljam a helyem, hogy azt mondhassam ez a pozíció, ezekkel a körülményekkel, ezért az árért, ez nekem megfelelő és szeretek benne lenni, kihozom magamból a maximumot és lelkileg is rendben vagyok... szóval amikor úgy érzetem mindent megtettem, de kudarc, kudarc, aprópénz, kihasználás, megalázás... akkor elmentem. nem csinálom tovább, mondtam és tényleg nem csináltam. Azért tettem bele abba amunkába éveket, mert azt gondoltam, hogy kialakul egy különleges dolog. Egy össztartozás érzés, egy olyan véd és dacszövetség amiben megélhetem, hogy mindenek felett vagyok. Mert én a másikat odaemeltem. Erősítettem azt amiben jó és kisegítettem abban amiben nem annyira. Olyan falat húztam amin se ki se be nem ment semmi. Nem panaszkodtam senkinek és nem mószeroltam az ismerősöknek akkor sem, amikor vért pisiltem a rengeteg melótól. És nem engedtem be sem a közösbe a felesleges kritikát, ami csak az energiát viszi. Mert volt valami, amit közös célnak tekintettem és a közös munkát kiemelkedő értéknek. Amit nem kaptam elismerést azért, hogy nagyon jó vagyok. Nagyon jó grafikus, nagyon jó szervező és rendkívül teherbíró és megbízható. Kreatív vagyok, kiválóan kommunikálok és képes vagyok elindítani csoportokat. (megtartani nem annyira, mert amikor az én lendületem elfogy, többnyire széthullik a csoport ami önmagától nem képes működni. Többnyire olyanok tapadnak, akik önmaguktól nem képesek működni. Ez hibám), És azt az érzést sem kaptam meg, hogy amiben vagyunk, a közös munka a közös tervek, az a másik ember számára érték. Hogy hálás a sorsnak amiért kapott valakit, aki pont azokban jó amiben ő nem és így nem kell egyedül kapálóznia. Nem lett a közös munkának mélysége, csak sokasága. Nem volt a projekteknek személyes lezárása amikor feloldódnak az érzelmi görcsök. Csak gyűltek. Mielőtt elmentem, végiggondoltam, hogy soha nem fogom megkapni azt amiért érdemes lenne folytatnom. Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy morzsákat, utalásokat kaptam rá, de azok a dicséretek is kétesek voltak. Mondjuk 5-6 év után egy ilyet, hogy "rájöttem, hogy te mégiscsak jó grafikus vagy”. Vagy „lécci csináld meg ezt, tudod nekem nem annyira megy”. és voltak rámgondolások, vigyem haza a megmaradt kaját, és számoljam el nyugodtan a saját költségeimet, kifizetik. Mondjuk ezt a takarítónő is megkapja. Nem akartam tovább kényelmetlenül érezni magam a sok megfoghatatlan, meghatározhatatlan dologban. De attól még nem változott az, hogy szeretnék jót tenni másoknak. Se a szeretetem és megbecsülésem a másik ember felé. A rengeteg öntömjénezés után amiből kiderülhetett, hogy milyen kiváló vagyok, rátérek a lényegre. Amikor az ember kiszáll egy kapcsolatból vagy egy munkahelyről, azért titokban reménykedik, hogy legalább egy pillanatig azt mondja az ottmaradó, hogy: lehet, hogy valamit elbasztam. Most, hogy nyakamba szakadt ez a rengeteg szar, amit öt ember se bír megcsinálni, valaki meg vitte a vállán, lehet, hogy megérte volna több elismerést adni. Faszomba, egészen biztos, hogy ezt elbasztam. Nem vettem észre, hogy kimerült, hogy mindenét beletette. Se azt, hogy amikor a közösségért már nem érte meg csinálni, akkor miattam csinálta.

De nem ez történik. Dühösek lesznek. Múlhatatlanul és gyógyíthatatlanul dühösek lesznek. Egyetlen percig se gondolnak a másik emberre, egyetlen pillanatig sem tudják elképzelni, hogy jószándékú, hiszen, ha az lenne, akkor hagyta volna magát továbbra is kizsigerelni, megalázni, kihajtani. Hát mi a faszért ment el amikor minden olyan jó volt?!

Sokszor hibáztam. A cél sokszor szentesíti számomra az eszközt, és néha ez felülír dolgokat. Minél fáradtabb vagyok, annál kevésbé vagyok toleráns. Érzékeny vagyok, sérülékeny. Konok és heves. Nehezen irányítható. És nehezen vagy egyáltalán nem bocsátok meg. Ezek miatt csak akkor könnyű velem dolgozni, ha elég nagy teret kapok. Kontrollmániásoknak nagyon nehéz velem.

P.s.: Szóval, ha bárki azt írja, hogy reméli, hogy a szerelme egy nap rájön, hogy mennyit veszített, akkor elárulom: sosem fog rájönni. Nem létezik az a pillanat. Csak a düh lesz.

[diogenesz2020portugal]

Mindez azt jelentheti, hogy Balog Zoltán marad püspök, és marad a Hold utcai gyülekezet lelkésze is.

Nem elég.

[nincsenek-szavak]

Elbuktunk

Az együtt töltött évek után, szó nélkül végignézte, ahogy összepakolom a ruháimat. Csak ült az ágyon, és nézett, talán csak azt várta, hogy menjek már végre el. Én pedig azt vártam, hogy fogja meg a kezem és mondja hogy “hibáztam, sajnálom, ne hagyj el”. De ez nem történt meg. Vártam, de hiába. Annyit küzdöttem, annyira szerettem. És még mindig szeretem. Első szerelem volt, olyan elsöprő…sok melységgel és sok magassággal. Sok boldog és sok szomorú pillanattal, amit Ő olyan könnyen el tudott felejteni. Én pedig zokogva, pánikolva léptem ki az ajtón, a helyről ahova tudtam hogy már sosem megyek vissza, az embertől akitől tudom, hogy nem fogok kapni több simogatást, szép szavakat, gyengédséget, ölelést, puszikat, jó reggelt kávét, nem lesz több közös főzés, veszekedés, nevetés, nem lesz ott az a váll, amire ennyi évig a fejemet hajtottam, nem fog átölelni az a kar, ami eddig megvédett mindentől, nem fog rám nézni az a barna szempár olyan szerelemmel és büszkeséggel, hogy az Övé vagyok…mert már nem vagyok. Nem vagyunk egymáséi. Annyira fáj, érzem ahogy darabokra szakad a szívem és reménykedek…reménykedek abban, hogy talán megbánja hogy elengedett, hogy talán helyre lehet ezt még hozni…reggel eljöttem a közös otthonokból, este pedig már más lány feküdt a helyemen. A helyen, ami még ki sem hűlt, a párnán, amin még az én illatom volt, és a férfi mellett, aki nekem 5 évig a mindent jelentette és akit mindennél jobban szerettem.

Szóval a tanulság: Én Vele akartam MINDENT megosztani, őt pedig nem érdekelte semmi. Végignézte ahogy kisétálok azon az ajtón, úgy hogy el sem búcsúztunk, nem is érdekelte hogy talán sosem látjuk már egymást.

Lehetsz te a leggyönyörűbb rózsa, ha Ő a liliomot szereti.

[innekveled]

Szar nélküled. Te vagy a másik felem. Ha te nem vagy akkor nem kell más sem. Naponta 10x hallgatom vissza a hangod mert imádom de azt nem adja vissza, mikor velem voltál. Nélküled fél ember sem vagyok. Tudom, baromi nagyot hibáztam amiért örökre vezekelni fogok. Mellettem vagy atmegyek gyerekbe olyan dolgokat csinálok amit amúgy nem tennék és folyamat lejàratom magam. Szeretlek és szeretni is foglak, ezt te is nagyon jól tudod. Te vagy az az ember akire egy rossz szavam nem lehet. Kibaszottul hiányzik az, hogy beszéljünk, hogy mellettem legyél, hogy le gyere. De én ezt elbasztam. Már nem áll át autód a ház előtt, a ház lassan elfelejti az illatod. Egyedul az érzéseim nem változtak. Bár azok nem fognak. Remélem egyszer te is megtudod, amit mindenki, hogy téged tényleg teljes szívemből szeretlek és olyan mércét allitottal fel másnak, amit képtelenek megugrani. Te vagy az én másik felem, a Manikám, a kis gömbőcöm. Imádom, hogy nem voltál az esetem most meg rá nezek bármilyen férfira és azt mondom, hogy "ő nem a Mani" nem tudom mit tettél le elém az asztalra, amit senki nem tudott és kurvara sajnálom h nem tudod azt, hogy mennyire kibaszottul szeretlek.. mert szeretlek. Ha most írnál, hogy baj van mindent ott hagynék es futnak hozzad. Remélem lesz bátorságom és a azemetbe is eltudom mondani. Egyszer

[fuckinglove666]

Mi...

Amikor 2021.07.12.én megismertelek, Ő már az életem része volt, azt hittem szerelmes vagyok belé. Első talalkozásunkkor hazahoztál, mert vittem fel még cuccokat, aztán, hogy ne kelljen annyit kocsikáznod aznap, Nálad aludtam, amikor felkeltem Te nem voltál a szobádban, ellenben egy tálcán ott pihent a nekem szánt reggeli, Tőled. Nem ettem belőle, mert új helyen nem szoktam enni, ennek ellenére jól esett a szándék is. Aznap, mielőtt elaludtunk, mindent elmeséltem az életemből, mindent, amit fájt. Te megsajnáltál, majd belém szerettél. Én pedig ott voltam neked, mint barát, te ezt elfogadtad, majd szép lassan a legjob barátommá váltál. Minden nehéz döntésben, minden jó pillanatban, Te ott voltál nekem. Én közben próbáltam Rajta túl lépni, aztán idővel, mikor minden reggelem Veled kezdődött, és minden éjjelem Veled záródott, rájöttem, hogy én is Beléd szerettem, idővel több lett köztünk, én nem mertem bevallani még magamnak sem, hogy többet érzek irántad, mert féltem, hogy mi van, ha nem működnénk, nem menne, és elveszítenélek. Erre pedig még gondolni se mertem. Aztán egy nap több lett köztünk, mint barátság, de én nem mertem kimondani, hogy együtt, mert még mindig féltem. Aztán egy nap úgy ébredtem fel Melletted, hogy nekem ez nem megy. Meguntalak. Unalmasak voltak a napjaink, már nem csináltunk egymás mellett semmit, tényleg csak léteztünk. Nekem ez nem tetszett, véget szerettem volna vetni neki, Te pedig hazaköltöztél. Nekem ez jól jött, mert nem kellett megmondanom, hogy nekem ez ennyi volt. Eltelt 1 hónap, mióta elmentél, én új embereket ismertem meg, amit neked elmeséltem, gondolván, hogy barátok maradtunk. Neked ez nem tetszett, beláttam, hogy hibáztam, abban az 1 hónapban én rájöttem arra, hogy szerelmes vagyok beléd, hogy nekem minden, amit keresek valakiben, az Benned megvan. Te elutasítottál. Azóta már sokszor. Én pedig nem értem a mai napig sem azt, hogy valami, ami ennyire erős volt több, mint 1 évig, hogy tudott elmúlni..Persze, hibázunk, mindenki hibázik, mert emberek vagyunk, te is hibáztál, én is, és mindenki más is. Benned mégis valahogy elmúlt minden, amit irántam éreztél. Neked hála és a Mi kis történetünknek, több dologra is rájöttem, az egyik például az, hogy "aminek eleje van, annak vége is szakad majd" legyen szó barátságról, vagy szerelemről. A másik pedig az, hogyha valaki a barátom, soha ne akarjak tőle többet, mert mindkettőt elveszítem. Ami viszont talán a legfontosabb, amit megmutattál nekem Te, akire a világon a legjobban szükségem volt, hogy már nincs szükségem senkire. Elvitted magaddal az összes emlékünket, az összes közös percünket, mindent, amihez együtt közünk volt. Egyre kevesebbet látom már önmagamat is, amióta nem vagy az életem része, de ennek talán így kellett történnie ahhoz, hogy megtanuljam azt, hogy létezik jó ember rossz időben, és csak remélni tudom, hogy idővel, ha elkezdesz új embereket megismerni rájössz arra, hogy neked bizony én voltam AZAZ ember, mert nekem igenis te voltál az, és te mutattad meg nekem, hogy milyen érzés az, ha tényleg szerelmes vagyok, mert 22 év alatt bennem senki nem keltett olyan érzéseket, amilyeneket te. Ha soha többet nem beszélünk, és te is ugyanúgy egy lecke voltál az életemben úgy, mint eddig bárki más, hálás leszek neked az összes emlékünkért, amit együtt átéltünk, és mivel a legjobb barátom is voltál egyben, így lehetetlennek tartom, hogy Téged bármikor is elfelejtselek, de egyet mindenképp megtudok ígérni: Rólad mindig mosolyogva és csillogó szemekkel fogok mesélni, mert habár a jövőmben nem fogsz szerepelni, a szívemben mindig jelen leszel, és így vagy úgy, de mindig is hozzám fogsz tartozni, és egy részem mindig hozzád fog visszahúzni, történjen bármi is. Most, holnap, 5/10 év múlva, Neked bármikor lesz helyed mellettem, mert nekem te vagy AZAZ ember...

Szeretlek, ma, holnap, és életem végéig.