#nyugodtan

[alyrarkhon]

Nem szeretem biztosra ígérni, hogy ott leszek valahol,

mert bármi közbejöhet.

Ez a bármi régebben többnyire azt jelentette, hogy késik a vonat, nem jön a busz, hirtelen lebetegszem (mindegyikre volt példa), de március óta ez az egész új, nem várt és sokkal durvább fordulatot vett.

Csütörtöki nap volt amikor hazaszaladtam a szüleimhez (azóta is minden csütörtökön eszembe jut), hogy anyukámnak gyógyszert vigyek. Semmi különöset, csak fájdalomcsillapítót, mert fájt a lába. Elesett korábban, emiatt nagyon nehezen járt, de nem akart orvoshoz menni, mondván, hogy majd elmúlik. Sajátos, személyes okai voltak rá, hogy ne járjon orvoshoz, és hiába győzködte az egész család, ebből nem volt hajlandó engedni.

Éppen csak beugrottam, alig negyedórát voltam otthon, beszélgettünk. Nem volt különösebben rosszul, fájlalta a lábát, fájlalta a hasát, mert lecsúszott az ágyról, de aggasztott, hogy nemigen evett (és biztos voltam benne, hogy kevés folyadékot iszik), megígértettem vele, hogy többet fog, aztán eljöttem, hiszen, mint megbeszéltük, szombaton úgyis jövök megint, akkor majd hosszabban is tudunk beszélgetni, lenne is miről mert új laptopot akart venni és új telefont is. Eljöttem, megnyugodva, hogy nincs nagy baj, és szombaton úgyis megyek megint. Az csak két nap, vagy annyi se. Persze maradhattam volna tovább. Semmi sürgős dolgom nem volt. Most már persze maradnék.

Pénteken hazament a húgom is, és mivel úgy tűnt, hogy anyu rosszul van, megbeszéltük, hogy most már ha törik, ha szakad, szombaton rávesszük, hogy ugyan hadd hívjunk már orvost hozzá. (utólag kiderült, hogy apukám közben ugyanezt beszélte meg a nagynénémmel)

Úgyhogy e szerint készültem - eléggé stresszelve azon, hogy mennyivel lehet rosszabbul - a szombati találkozóra (mellékvágány, de mivel bizonyos szempontból kapcsolódik, leírom, h közben jutott el hozzám Joost Klein eurovíziós dala. Ha láttad az utolsó 20 másodpercét, tudod, miért írtam ezt most ide).

Minden el volt rendezve, táska előkészítve, hogy szokás szerint menjek, hiszen megbeszéltük.

Aztán a húgom hajnalban annyit írt messengeren, hogy "meghalt anya".

Innentől nyilvánvalóan pánik üzemmód volt, pontosabban nem innentől, hanem pár órával későbbtől amikor elolvastam az üzenetet. Közben apukámnak és a húgomnak akik pontosan annyira összetörtek, mint amikor reggel holtan találod a legfontosabb családtagod, beköszöntött a Kis Magyar Valóság is. Apukám felhívta a 112-t, hogy bejelentse a halálesetet. A kezelő első kérdése ez volt: "Családon belüli erőszak történt?" Miután tisztázták, hogy nem, felvették az adatokat, és nem történt semmi. Két órával később újra fel kellett hívni őket, akkor végre méltóztattak kijönni, de abban sem volt sok köszönet, kijött egy doktor és egy asszisztens és adatfelvételkor az asszisztens úgy beszélt a húgommal, mintha ő volna otthon és nem fordítva ("ne üljön oda, az a doktor úr helye"). (közben anyukám továbbra is ott feküdt a padlón ahol rátaláltak)

Mire hazaértem, már ennek mind vége volt, nem maradt más, csak a döbbenet és az ezernyi kérdőjel.

Azóta megvolt a temetés, elkezdtük a legkevésbé sem egyszerű hivatali ügyintézéseket (számomra nagyon meglepő, hogy a hivatalok mennyire nincsenek rá felkészülve, hogy valaki meghalhat, pedig ez valamikor mindenkivel megtörténik, és mennyire nehézkes ez az egész, miközben az ember éppen elég terhet cipel a lelkén egyébként is)

Így zárásként annyit tudok mondani, hogy ha tudod, öleld meg anyukádat, még akkor is, ha nem kifejezetten jó a kapcsolatotok (ha kifejezetten rossz, az más), mert egyszercsak nem fogod tudni többé, és akkor bizony hiányozni fog.

Azóta még kevésbé ígérek bármit biztosra.

[istenes-bibic-mihaly]

Mások álma általában nem igazán érdekel senkit, de azért kiírom ide, mert nagyon jó volt a mai. Szóval azt álmodtam, hogy ki lehetett már járkálni az űrbe, ahol egy (azt hiszem) mesterséges vörös bolygón volt egy lajka kutya múzeum, és volt egy kurvajó poszter, amin valami olyasmi állt hogy

From up above i see; everyone's running in circles

és akkor alatta egy kép a Földről, halvány fényekkel a kontinenseken, és alatta még egy sor hogy

the Big Men are running in circles

[g0om]

guys i am so good with peoples moms its not even funny

[drakvuf]

Blikk, hivatkozások és álértelmiségiek

Szóval van ez a haverom, aki vallásos áhitattal olvassa a Hvg-t. Néha bedobok neki egy-egy Blikk cikket, amit mindig azzal hárít, hogy ő nem olvas bulvárt, mert annak nem lehet hinni.

Viszont én gyakorlott hírolvasóként és trashkutatóként pontosan tudom, hogy a mainstream magyar sajtó rendszeresen hivatkozik a Blikkre csak nem tudtam eddig számokkal bizonyítani.

Eddig.

Most viszont felcsaptam a kis adatbázisom és kivarázsoltam belőle minden adatot, ami az oldalak egymásra hivatkozásait illeti.

Szóval itt a tier list a híroldalakról, amik kikacsintgatnak a Blikkre 2020 január elsejétől idén szeptemberig: (oldal neve, Blikkre hivatkozások aránya és a hivatkozások száma) Bors: 50.84% (213) Ripost: 41.24% (233) Origo: 37.57% (2013) 168: 22.67% (1548) Index: 21.19% (1824) 24: 12.70% (1371) Propeller: 11.75% (469) Hvg: 9.29% (1060) Magyar Hírlap: 7.14% (6) Nyugat: 6.89% (193) Világgazdaság: 6.35% (16) 444: 5.77% (396) Telex: 5.62% (181) PestiSrácok: 5.21% (223) Népszava: 4.87% (45) Alfahír: 4.48% (225) Media1: 4.01% (67) Magyar Nemzet: 3.84% (131) Hírklikk: 3.80% (91) Híradó: 3.21% (23) Magyar Hang: 3.00% (71) 888: 2.86% (36) Magyar Narancs: 2.61% (159) Mandiner: 2.52% (105) Lakmusz: 1.97% (7) Portfolio: 1.57% (12) Mérce: 1.06% (57) Átlátszó: 0.93% (35) Azonnali: 0.81% (21) Válasz Online: 0.30% (4)

FONTOS Csak x kiválasztott oldal egymásra hivatkozásai alapján jöttek ki ezek a százalékok és az önhivatkozások is ki lettek véve.

A lényeg, hogy lehet disszelni a bulvárt, de közvetve mindenki olvas, ha tetszik, ha nem.

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[jehova]

VÉLEMÉNYEM

ha pinával született és azt meg is tartotta, akkor tök nyugodtan verhet agyon más nőket!

persze egy percet sem láttam az olimpiából, a női boksznál meg nem is tudom, mi érdekel még kevésbé, talán a román szellemtörténet

[szent-johanna-gimi]

“– Nyugodtan hibáztasd a körülményeket, A környezetedet, de a te döntéseidet te hoztad meg, senki más.”

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

[sztivan]

reggelem hőse minden sztereotípiára rácáfoló módon egy BMW-sofőr

Üllői út, a Klinikák megálló mellett, a keresztutcából kiforduló forgalom kap zöldet, egyszerre az Üllőin átvezető zebrával. kijön a BMW-s jobbra fordulva, sorolna be a belső sávba, de ahogy azt kell, elengedi a zebrán az egész nagy gyalogosforgalmat. mögüle érkezve ekkor bevágna a külsőbe fordulva egy furgon, vadul nyomja a dudát, hogy miért nem lehet már menni,

a bömös pedig szép nyugodtan annyival kintebb megy, nehogy bárki is ráhajthasson a zebrára, megvárja, amíg az utolsó nyugdíjas néni is biztonságosan átér, egy buddhista szerzetes nyugalmával nem reagál a furgonos anyázására, és amint a gyalogosok áthaladtak, megy tovább a dolgára, mint ha mi se történt volna

[zeroz2ro]

"A rendőri jelentés szövege szerint miután Magyart kivezették az őrök, ő (és a társasága) a Széchenyi tér felé vette az irányt, majd a rakpartnál egy fekete színű tárgyat dobott a Dunába. Ez lehetett az a telefon, amit Magyar a videózó férfitól elvett, bár a jelentés szerint a szemtanúk nem látták, hogy a politikus pontosan mit is dobott a folyóba, csobbanást sem hallottak. A telefon mindenesetre elérhetetlenné vált. Az incidens másnapján a Dunában a búvárok megtalálták a mobilt. Vajon egy rendőrségi jelentés szerint nagyjából százezer forint értékű telefon „kihalászásához” a rendőrség búvárok segítségét kérte volna-e más esetben."

Ha ellopják a mobilodat akkor erre hivatkozz és nyugodtan kérd a búvárok bevetését is!

[oldmacykerenew]

Most komolyan…

KEZZEL keszult tyukocskak, van amelyik mas fonallal keszul, picit kisebb lesz, van amelyik nyomottabb, van amelyik mas feju… dobozban kuldom oket, az is osszenyomja a belso tolteleket es “vissza kell razni” :D

Most en is csalodott vagyok, mert eddig senki sem kotott bele ezekbe a dolgokba es tetszettek a horgolt cuccaim. 🥺

Ezeket tegnap adtam at… ezeken is latszik, hogy van amelyik nagyobb, van amelyik kisebb, ilyen a feje, meg olyan…

Nem gyartosoron csinalom oket, barmilyen hihetetlen is. 😀 es mivel anyagban ugyanannyi megy el ra, ugyanazzal a mintaval dolgozom, ami “kisebbre” sikerul a fonal vekonysaga miatt, a kisebb sem lesz olcsobb.

Nyugodtan irjon, aki csalodott a csomagjaban, en is tanulok ebbol… valoszinu ki kell emelni, hogy “Nem gyartosoron” keszulnek..

Ui.: MIERT???

[azigazikoltotoll]

Nem gyakran teszek ilyet, de most kérnék tőletek, cserébe mesélek is:

Kvízmesterkedési tevékenykedést kezdtem folytatni egy ideje, mert szeretem magam produkálni, és mert szerintem ez egy tök jó barátos, kistársaságos időtöltés is.

Azonban néhány helyünk kicsit bajos, ha kevés csapatok vannak.

Ezért arra kérlek benneteket, hogy ha ráértek, és van kedvetek, és nem későn szólok, akkor kedden este eljöhetnétek ide játszani, egy-két csapattal. Ha a face eseménynél jelentkeznétek, eszméletlen boldog lenne a kis lelkem.

Csapatonként egy ezres a nevezés, és egy bő két órás móka a dolog, ezt megígérem.

Bumpolást és mindent is köszönök, maybe @kozszolg meg ilyenek, kérdezni is kérdezhettek nyugodtan.

Linkecske:

[emlekeimkonyvtara]

Még mindig várom, minden nap vártam az üzenetet. Akarlak téged a szobámba, a szívembe, az ágyamba. Hogy nyugodtan aludhassak, hogy itt legyél, hogy összerakj.

Ez csak egy álom.

[greenteaforbreakfast]

Nem nagyon szoktam busszal járni, mert szinte mindig van vki, akivel tudok melóba menni / -ból jönni, de ma úgy alakult, hogy mindenki lelépett korábban. Elég ritkán jár amúgy a busz, nehéz is hozzá igazodni, most is van még fél órám a következőig. De végülis nem annyira borzasztó a helyzet:

Ja és imádom ebben a helyben, hogy minden ideggörcs nélkül kint hagytam a buszmegállóban a bevásárlásomat meg a táskámat (laptoppal meg mindennel), amíg visszaugrottam a spárba venni magamnak egy jégkrémet.

Asszem ezeket is nyugodtan hozzá lehet csapni ehhez a korábbi felsoroláshoz.

[halalvagyamvan]

Menj aludni nyugodtan. Épp más üzenetén mosolyog

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[1mondatban]

gyertek csak, nyugodtan. ;-)