#poén

[sade85]

Ha bezárul egy ajtó, mindig van egy ablak, amin kiugorhatsz.

[inzertbackups]

Mire gondolt a költő?

[mindilyenekezek]

Nyilván ezt a csavaros poént nem tudom fogni és velem van a baj, annyira komplex a magyar férfiak humora, hogy nem értem a vicceken viccelnek igazaból. kacsint kacsint kacsint

[birches-and-hawks]

verem a fejem a falba bazdmeg éjfélig elkéne küldenem a gondolataim egy szövegről moodlen amit még el se olvastam

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökhöz, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") című filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[sziklaszilard]

Na az van, tegnap volt 3 hete, hogy leszoktam a cigiről.

Nem gondoltam, de csak az első 2 nap volt igazán nehéz. Olyan első hétnél már éreztem, hogy egész jól megy, azóta meg úgy kábé semmi dráma. 30 év dohányzás után ez olyan gyanúsan könnyű eddig. Néha ráütök a bal zsebemre, ahol a cigi szokott volt lenni.

Vannak stresszek, magánéleti/családi, munkahelyi, és a munkahelyi az persze a négyzetén is, de nem extrém, sőt, poén, hogy kinevethetem a környezetem, hogy nem értik (már aki), a motivációimat, vagy a nemlétező motivációimat.

Az egyetlen nehézség, hogy igyekeznem kell összegyeztetni a nempiálással-nemzabálással, mert a cukromra is rá kell néznem, és az abbahagyás miatti kényszerességet is kerülnöm kell.

Inkább futkorászok (eddig 4 alkalom, össz ~ 11km), amikor összejön.

Na eddig így, hestegnemleszhesteg :D

[drakvuf]

A Kísértés 10: Míg ember él

Múlt héten ott hagytuk abba, hogy azok a kísértők hívhatnak randira versenyzőket, akikkel eddig a kutya nem foglalkozott.

A fiúkák az előző részben már választottak. Most a lány csábítókon a sor.

Anna Lórit hívja randizni, mert ő volt a legkevésbé szar választás a gyenge felhozatalból. A faszi megkérdezi, hogy mit csinálna vele a lány, ha hagyná. A csábítónak semmi nem jut eszébe ezért bedobja, hogy nincs rajta bugyi.

Lóri azt mondja a kamerának, hogy nem mozgatja meg a lány. Hirtelen esőre áll az idő és a férfi ezt jó indoknak érzi, hogy lezárja a randit. Azt mondja a lánynak, hogy vele ellentétben ő nem akar megázni. Anna azt mondja, hogy szívesen lenne a faszitól nedves.

Nikol is Lórit viszi randira. A lány szerint a faszi néha komótosan a szemébe nézett, ami jó jel.

Niki Dusánt viszi randira. Kártyákkal készült a lány, amiken kérdések vannak és őszintén kellene rájuk válaszolni.

A srác elárulja, hogy szerinte egy csók nem megcsalás csak ha érzelmi töltetű. A kamerának elmondja Dusán, hogy szúrná a lányt.

Tina Noelt hívja el és egy érzéki masszázzsal kedveskedik a fiúnak.

Érdekes technikával dolgozik a lány. A kamerának azt mondja, nem zavarja, hogy ezzel érdekellentétbe kerül Natival, mert pár nap múlva nála fog kikötni a faszi.

Barbi is a masszázst választotta programnak, de ő Dusánt kényezteti vele.

A fiú azt mondja minden düh elhagyta a testét.

A másik villában is elindultak a randikák. Kristóf Ingét hívta el és azzal lepi meg, hogy Tankcsapdát énekel a lánynak.

Eddig se volt a kedvencem az agresszív faszszopó, de most már kifejezetten utálom. Inge számára zavarba ejtőbb a dolog, mint amikor Lukács Laci arról magyarázott, hogy a legpunkabb dolog a hatalom kedvezményezettjének lenni és pont annyira nem érti a produkciót, mint az említett szardarab a punkot.

Brigit, szerencsétlenségére, a legtrébb faszik hívták randira.

A baszhatatlan Alextől nem csak ő, de a többiek is kivannak. A randin kajákról beszél neki a srác, de aztán bedobja Briginek, hogy lefényképezné, de persze csak ruhában.

Dávid az északi sarkra vinné Brigit bár még ő sem volt ott. Megkérdezi a lányt mi a kedvenc színe, de az nem tudja. A srác szerint a kék lehet, mert farmerban van.

Berti hízelgéssel próbál bevágódni Briginél. Szerinte ő a legjobb a lányok közül és nagyon szép szeme van.

A faszi szerint 10/10-es a randi, de Brigi inkább az alkoholba menekül.

Mindeközben a fiú villában Nati előad nekünk egy hosszú monológot arról, hogy biztos volt benne, hogy Tina bepróbálkozik Noelnél. Azt mondja az ő érzelmei őszinték a férfi felé és nem akarja mással látni. Ezért nincs más választása, mint jól meglovagolni a faszit.

Nyikorog az ágy. Izzik a vörös lámpa a lány villában.

Brigi és Dorina is elkezd pánikolni a jelzés miatt. Az előbbi szerint Dusán azt mondta a ceremónián látott videóban, hogy nem fog semmit csinálni és próbál bízni benne.

Dorina nem tudja semmivel áltatni magát, ezért sírni kezd. Máté vigasztalja. A lány azt mondja végigcsinálja a műsort, hogy szerepelhessen lássa milyen ember valójában a csávója.

Eközben a másik villában Nati büszkén meséli Cynthiának, hogy döngölte az ágyba Dorina fasziját, de a másik kísértő nem ennyire lelkes. Szerinte rossz vége lesz ennek. Nati azt mondja, hogy ő tiszta szívvel és érzelemmel ülte meg a csődört és ő nem fogja köntörfal alá tenni ezt.

Noel is elbüszkélkedik az aktussal a többieknek, akik gratulálnak a sikeres félrekúráshoz. Lóri szerint poén lenne ezután hazaküldeniük Natit, hogy aztán Tinával is dughasson a srác.

Dorina már Zotya karjaiban vigasztalódik. Szakad az eső. Az Úr is szomorú a házasságon kívült történt együttlét miatt.

Brigi kér egy masszázst Rolandtól, hogy elterelje a figyelmét.

Máté nagy örömére. A srác elsírja bánatát Kristófnak és elmondja neki, hogy ha legközelebb se viszi randira Brigi, akkor offolja.

Új pár érkezik a villába. Rögtön kiderül, hogy nem véletlenül voltak eddig tartalékban, mert a bemutatkozójuk alapján geci unalmasak.

Azt mondják 95%-os a bizalom közöttük és a maradék 5%-ért jöttek ide. Három és fél éve vannak együtt és vendéglátóznak. Először Attila érkezik meg a fiú villába a lányok nagy örömére.

Lóri megjegyzi neki köszöntésként, hogy most baszta el a kapcsolatát és a másik villában nagy játékosok vannak.

A lányok rávetik magukat a friss húsra. Tetszik nekik, hogy Lórival ellentétben őt fogdoshatják. A faszi azt mondja, hogy örül is ennek, mert eddig ő volt a középpontban, amiért nem inogott meg.

Dusán eközben megvádolja Edát azzal, hogy szerinte a lány csak játszmázik. A kísértő megkéri, hogy fejtse ki jobban, de a fiú értelmi képességei erősen korlátoltak és inkább sértődötten elvonul.

A srácok félrehívják az új versenyzőt. Adnak neki egy gyorstalpalót az itteni életről, aztán bevezetik a dokkolás művészetébe, amit Gergő hiányában idáig nem tudtak párban művelni. Noel elmeséli, hogy ő már félrekúrt. Ezen Attila nem lepődik meg, mert szerinte már társadalmilag benne van az emberekben a hűtlenség, de ő kivétel.

Eközben a kísértők is beszélgetnek. Nati felhozza, hogy valamelyik társa azt mondta Noelnek, hogy a lánynak nem is tetszik a faszi. Tina bevallja, hogy ő csepegtette a mérget a csávó fülébe miközben vonaglott rajta masszírozta. Nati azt hazudja, hogy ő nem is emlékszik az esetre, de a vágó szerencsére bevágja nekünk a jelenetet pár nappal ezelőttről, amikor erről beszélt. Visszajönnek a fiúkák, de a veszekedés nem áll meg. Nati Noel előtt is tagadni próbálja az amúgy könnyen elmagyarázható szitut. Sírni kezd és elkeseredettségében lekurvázza Tinát, aki ezt nem hagyja szó nélkül.

Nati visít. Cynthia vigasztalni próbálja. Noel pedig leszarja a szitut.

Ahogy a lány villában szokás, Antóniát is piálással fogadják. Jérémy figyelmezteti, hogy ő a legveszélyesebb kísértő.

Megkérdezik, hogy mi számít a lánynál megcsalásnak. Nála már egy neccesebb beszélgetés is problémás lehet. Aztán a faszijáról kérdezik és azt hazudja, hogy kigyúrt, magas és kék szemű. Inge szerint Inge 2 érkezett a villába és semmi esélyük a fiúkáknak. Ameddig a lányok körbevezetik az új versenyzőt házban, addig a csábítók kibeszélik a csajt.

Szerintük jól néz ki Antónia, de kicsit merev, pont mint Inge. Jérémy azt mondja szét fogja nyalni. Roland szerint viszont vele fog a legjobban kijönni az új lány. Jérémy félrehívja Ingét. Megkéri a nőt, hogy segítsen neki felszedni Antóniát. Azt szeretné, ha megpróbálná felhype-olni előtte. Inge megkérdezi mit akar a lánytól: szétbaszni a kapcsolatát.

Ezután leül a francia ficsúr megismerkedni az új csajjal. Azt hazudja, hogy nem szokott sokat beszélni és ezt demonstrálja is azzal, hogy alig hagyja szóhoz jutni Antóniát. Ezután minden fiúka beszél egy kicsit a lánnyal. Roland a faszijáról kérdezi. Még egyszer azt hazudja a csaj, hogy ki van baszva. Máté úgy mutatkozik be, hogy a legnagyobb erénye az, hogy tiszteli a nőket.

Azt gondolnánk, hogy ezzel a szöveggel nem lehet bevágódni senkinél, de később Brigi elárulja a személyi edzőnek, hogy két srác szimpi eddig a lánynak: Roland és ő. A fiú arról kérdezi a lányt féltékeny-e, de azt hazudja, hogy nem.

Máté a kamerának elárulja, hogy nem örül annyira a szitunak, mert neki még mindig Brigi a cél.

[sztupy]

@verunikornis nem tervezem már nagyon többet posztolni a témában, gyerkőc jó kezekben van (jövő héten mentünk volna Magyarországra ha ott történik ez lehet kicsit jobban aggódnék bár még mindig inkább ott, mint Németországban) a blogszi most már visszatér a reguláris shitposztingra!

Hajtás után még egy utolsó beszámoló

Éjjel vittek be minket ugye, egyből jött az ügyeletes orvos, hogy ja ez csak egy lázgörcs, sokkal rosszabbul néz ki, mint amilyen veszélyes, főleg ha már eljutottunk időben a kórházba, ne aggódjunk.

Aztán csak hogy idegesítenek minket gyorsan odahívott még vagy 4 orvost nézni a pittyegő monitort, hogy hát hogy a megjelenő számok olyan 3.6, not great not terrible, jó lenne ha felébredne a gyerkőc. Megkérdezték, hogy szokott-e éjjel felébredni mire mondtuk, hogy hát nehezen alszik el, de ha igen utána jöhet egy meteorbecsapódás is a szomszédba arra se ébredne fel, ami most hogy már iskolás és minden reggel be kell menni annyira azért nem poén.

Végül úgy döntöttek hagyják aludni, nekünk adtak egy ilyen intenzíves szülőknek szánt mini-hotelt, hogy aludjunk egyet (ekkor volt olyan hajnali négy), aztán reggel folyt köv:

Reggel ahogy vártuk a gyerek még mindig aludt, jöttek páran picit aggódni hogy azért jó lenne ha már felébredne, de mikor mondtuk hogy normális esetben is egy álomszuszék, no meg látszott rajta hogy helyben van, meg forgolódik meg ilyenek csak alszik, úgy voltak, hogy várunk.

Végül úgy délbe felébredt, egyből mondta hogy anya, apa, aztán mondta hogy nézd szivárvány (minden ágy felé volt festve egy) akkor már úgy voltunk hogy ez jól kezdődik, aztán jött egy neurológus megnézte, és mondta hogy úgy látszik minden rendben, az intenzívről be lehet utalni egy sima kórterembe, aztán amíg vártuk hogy ez bekövetkezzen addig szórakoztatta a helyi nővéreket.

Végül csak este 8-ra sikerült átkerülni, ami azért volt kicsit rossz, mert az intenzíven a többi gyerkőc hát azért sokkal-sokkal rosszabb állapotban volt, és hát kicsit depresszív volt végig hallgatni őket (az egyik egy roham után egy hete már kómában volt, a másik meg folyamatosan fulladozott, miközben a miénk meg már a saját lábán járt-kelt).

Aztán este áthelyezték végre, ott már csak egy szülőnek volt helye, úgyhogy anyuka maradt, én meg addig haza hogy hozzam a gyereknek a kedvenceit. Most lesz sok teszt, lehet lesz egy CT vagy MR is amíg ki nem derítik mi okozta a rohamot, ha minden jól megy szerda-csütörtök környékén már mehetünk majd haza mindannyian.

[riariahistoria]

És ha már a somme-i csata

a britek indították. a francia szövetségeseik 1916. február 21. óta Verdunnál állták a sarat, a németek által megkezdett, áttörést célzó csatában és már a belüket húzták. szóval ha a Somme mentén a britek nekiállnak egy új csatának akkor a németeknek meg kell osztani az erejüket és a franciák picit tehermentesítve lesznek. 1916. július 1én indult a somme-i csata, november 18ig tartott, úgy másfél millió ember volt a veszteség összességében. tény, Verdun tehermentesítve lett, olyannyira, hogy ott "csak" 700ezer volt az áldozatok száma.

a csata persze igazi brit szervezés, igazi brit kivitelezés volt. a támadás megindítása előtt egy héttel szarrá lőtték és bombázták az ellenséges frontvonalat, csak ezt-azt elnéztek és hiába vélték úgy hogy "a patkányok se maradtak életben" de a jól beásott németeknek (az idegeik rongyokban lógnak és félig megsüketültek-et leszámítva) nem volt nagy bajuk. így a kora reggeli sípszóra a lövészárkokból előmászó és feléjük rohanó britekre csak lőniük kellett. gépfegyverrel. amitől az egész olyanná vált - ahogy egy veterán német katona kissé nyersen fogalmazott - mint a kártevőírtás. közel 55ezer áldozat egyetlen nap alatt, soha azelőtt és azóta sem futottak bele a britek ekkora emberveszteségbe.

már ettől megrángott az ország, de volt ami megkoronázta a rettenetet.

a Brit birodalomban nem volt kötelező sorozás az I. Világháború kitörésekor. így, hogy kedvet csináljanak a bevonuláshoz, kitalálták a "baráti zászlóaljakat" kiindulva abból, hogy ha a haverod, tesód, kedvenc kollégád bevonult, te is szívese(bbe)n mész ha a haveroddal, tesóddal, kedvenc kollégáddal leszel egy csapatban. óriási siker lett a dolog, tódultak a fiúk szolgálni a hazát a pajtásaikkal. és konkrétan falvak, utcák, klubok, iskolák férficsoportjai tüntek el Sommenál a sárban (hogy legyen olyan szerencsétlen akit csak 1918ban, a fegyverszünet után hantolnak el, mármint azt ami maradt belőle).

az Accrington Pals volt a zászlóalj ami beleégett az angol köztudatba, mert ők lettek az "arca" a rémálomnak. a csatát megkezdő 720 accringtoni haverokból 584 lett oda az első napon. nem volt utca a városban ahol legalább egy házban ne lett volna család, akik néztek maguk elé, most akkor hogyan, vagy miért tovább.

szóval a történelem mindig kontextusban értelmezendő. amikor lecikiznénk a "puhapöcs" Chamberlaint, aki 1938-39ben bármit és mindent megadott Herr Hitlernek, akkor nem árt tudni, hogy utólag mindenki kurvaokos nagyon messzire nyúló árnyak ültek a brit társadalmon és kurvára nem akartak megint háborúzni, vhol Európában, ismeretlen helységeknél.

de aztán kellett.

szóval nem véletlen és nem megúszásból ünnepelték Dunkirket ahelyett hogy csúfos vereségnek tudták volna be (ebben persze szerepe volt Churchillnek is, aki a szarból épített PR-várat, hogy legyen némi tartása az országnak amikor majd minden veszni látszik) és a győztes háború után sem engedték el. olyan nagyon nem, hogy 2017ben a legszebb férfiszínészeikkel leforgatták a mentést mint hőstörténetet (amit egyetlen poén és a csodálatos Tom Hardy miatt lehet csak értékelhetőnek nevezni).

[chaise-nous]

van nekem egy (csomó) gyenge pontom, az, hogy nagyon tudok ragaszkodni tárgyakhoz csak azért, mert valakié voltak vagy valakitől kaptam, akkor is, ha ezek a tárgyak rondák.

az úgy volt, hogy miután az én drága apukám meghalt, anyámnak lett egy élettársa, aki, hát, na mindegy. neeeeem, jó ember volt a Sanyi bácsi és kívánni sem lehetett volna jobb nagyapát a gyerekeimnek, ha már az én apám nem lehetett ott nekik. szóval minden meg van bocsájtva Sanyi bácsinak, még az ízlése is, pedig az, na az fájdalmas volt.

Sanyi bácsi meghalt egy pár éve és többek között ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket is anyámra hagyományozta:

a Búgó Bikát

és a Lecsapó Sast (biztos nem is sas). Csak mellékesen szerintem ez a sas (nemsas) kurvára elvétené ezt a kacsát a szög alapján, meg hát nem is a zsákmányra néz - hacsak nem az van, hogy nem is a kacsára megy, hanem a kacsa mellett álló uszkárra, amit már nem látunk. Ez egy őrült nagy csavar lenne a művész részéről, ép ésszel szinte fel sem fogható. De haladjunk tovább.

Amikor felmerült, hogy a művészeti örökségből kell-e nekem valami, akkor erre a kettőre lecsaptam (mint az madár az képen), mert tudtam, hogy Sanyi bácsi annyira örülne ha vinnék valamit és hát őszintén szólva a többi tárgy felfoghatatlanul ronda volt. Megörökölhettem volna egy krémszínű bőrfotelt is például vagy egy citromsárga subát.

Azt is éreztem, hogy egyszer még lesz ezeknek helye egy párhuzamos univerzumban. A férfi, aki velem él, úgy érezte, hogy nincs olyan univerzum, amiben ezeknek helye lehet, de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. A két képet anyukám gondosan becsomagolta és amikor kiderült, hogy lesz itt új lakásunk, ugyanolyan gondosan ki is hozta. A férfi, aki velem él, érezte, hogy szorul a hurok és finoman jelezte, hogy az új lakásban sincs olyan hely, ahol ezeket el tudja képzelni, még poén szinten sem. Hess-hess, nem kell mindent meghallani.

Miután már minden elkészült az új lakásban (értsd: minden kábé elkészült, de mi már teljesen), ki kellett festeni meg takarítani a régit és belefutottam egy Mandalorianba (-be?), aki végig ott lakott velünk. Sajnika nem Pedro Pascal, csak egy kép egy mandaloriani illetőségű lakosról, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy azzal is csinálni kellene valamit...plusz hogyan fogom átvinni (a szerelmet a túlsó partra) az embernél a Búgó Bikát és a Lecsapó Sast (nemsast)?

Kicsit olyan már ez a poszt, mint a receptek, amikor a 4000 szavas keletkezéstörténet után jön a Forradalmian Új sajtos tészta recept, szóval rövidre zárom: kivágtam a mandalórit és ráragasztottam a Bikára, hogy legyen kinek búgnia.

Aztán úgy gondoltam, hogy a Bibliából méltatlanul kihagyott fejezet nyomán a Lecsapó Sas (nem sas! de.) a kis Jézusra fog lecsapni, amit Mária próbál majd megakadályozni, mert ő sem tudja, hogy a Nemsas (de) valójában az uszkárra megy. Ezen a ponton több bigott keresztény családtagom egyszerre fordult egy nagyot a sírjában.

Ezek után remélem, hogy nem derül ki, hogy ezek másfél millió forintos festmények voltak, mert akkor azonnal eret vágok.

Ja, és így is csak a konyhában rakhattam fel őket, ahol a helyem van, de nem kell mindig morgolódni. Meg zsörtölődni.

[furjedikalman]

Munkához (főleg kódolás) melyik a jobb: Dell Latitude 5xxx vagy MacBook Air M1? Érdekel hogy tényleg akkora poén-e a MacBook, de félek, hogy csak szívnék vele, mert nem ismerem.

[annaszemete]

A hétköznapok romanticizálásáról

Hideg van, sötét, kopaszak a fák, napokig esik az eső megállás nélkül, és én nem gubózhatok be, nem alhatom át, minden nap fel kell kelni, és elvinni a gyereket a suliba, majd értük menni, bő egy órás kör délután, mire fiamat az oviból, lányomat a suliból összehalászom trolival, a kettő között meg dolgozni kell.

Szóval egyszerűen muszáj kimozdulni, és utálom, és minden évben eljön ez a pont, amikor ősszel átállítjuk az órát, és onnantól kezdve gyűlölöm a világot, és kicsit belehalok a gondolatba, hogy fél évig akkor most ez lesz. Úgyhogy idén tudatosan keresem benne a szépet és a jót, mert így nem lehet élni, hogy a telet azért gyűlölöm, mert hideg és sötét, a nyarat meg azért nem bírom, mert amikor délután 4-kor a 36 fokban tolom a gyerekeket összeszedős kört, akkor meg olyan rosszul vagyok, hogy a kanapén fekszem 20 percig hazaérkezés után. Kiderült, hogy a nyarat is csak azért szerettem, mert a légkondis lakásból a légkondis irodán át valami árnyas helyen sörözésből állt a napom, és késő este szandálban csattoghattam haza, de amint napközben ki kell mozdulnom, akkor már annyira nem poén.

Na úgyhogy most éppen ezt próbálom, hogy igyekszem odafigyelni az apró dolgokra. Mikor felkelünk, látjuk a napfelkeltét. Ha köd van, megnézzük a gyerekekkel együtt, hogy nahát, ilyen a köd. Iskolába menet megállunk, hogy nézd, ez a harmat. Ez a dér. Jégvirágos az autók ablaka. Befagytak a pocsolyák, csúszkáljunk rajta. A gyerekek szemén át látom a szépséget, vagy legalábbis megpróbálom nekik megmutatni, hogy ezt szépnek is lehet látni. Ma olyan gigantikus hópelyhek voltak a lehullott leveleken, hogy szabad szemmel is tökéletesen lehetett látni a kristályformát, lányom pedig lelkendezett, hogy ez tényleg olyan, mint a mesékben.

Otthon fűszeres tejes chai teát főzök magamnak, a kedvencemet. Minden nap kiválasztom, melyik díszes csicsás bögrémből igyak. Hozzábújok a macskához. Illatgyertyát gyújtok. Ez egy film, amiben én vagyok a főhős, és a főhősnek időnként le kell küzdenie a nehézségeket. Főhősünk zuhogó esőben baktat az óvoda felé, összeszorított foggal dacol az elemekkel. Ilyenek.

Nem tökéletes, de kicsit jobb.

[angelofghetto]

fordításban elveszett

Sosem értettem, miért kell egy tökéletes szinkront megváltoztatni a filmek alatt. Egyszer volt egy rádióinterjú Tomasevics Zorkával, aki híres szinkronrendező, ő sem érti. Talán olcsóbb újra lefordíttatni, alámondatni, mint felújítani régi anyagokat, esetleg jogdíjakat fizetni.

A gyerekfilmeknél ez kimondottan gyilkos dolog. A kölkeim szóról szóra tudták az összes Gumimaci és Balu kapitány rész szövegét (a kicsik agya olyan mint a szivacs), aztán néhány év múlva megismételték pont a Balu sorozatot egy totál más szöveggel, és talán még a szinkronhangok is különböztek. Többé nem voltak hajlandók megnézni.

Ilyen hatalmas csalódásom volt a Távol Afrikától. Asszem az HBO adta le azt a változatot, amit imádtam, mert annyira jól visszaadta a gyarmati hangulatot. Alig vártam, hogy kiadják DVD-n, de az a változat borzalmas. Visszasírom a régit, amiben Farah Aden, a szomáli szolgáló, a bárónő jobbkeze, a maga végtelen egyszerű és gyakorlatias bölcsességével, alázatosságában is kissé felsőbbrendően, szűkszavúan és lényegre törően időnként megszólal. (Az új változatban ehhez képest túlmagyarázza. Ezzel a karakter lényege vész el.)

Az eredeti valahogy így szól: Az éjszakai tábort oroszlánok támadják meg, de elhajtják őket, viszont egy ökör elpusztul. Farah Aden ezt így foglalja össze: - "Mszabu vérzik, nincs neki ökör. Oroszlán éhes, neki sincs ökör. Kocsi nehéz, neki sincs ökör. Isten most örül. Játszik velünk." Amikor a kávépörkölő üzem kigyullad, Farrah felébreszti álmából a gazdáját: - "Azt hiszem, fel kell kelned Memszahib. Isten jön."

Ugyanezt a bosszantó csalódottságot érzem A lány alibije film esetében is. Eleve nem értem, az új változatnál miért kell a Her alibi-t Bibis alibinek fordítani. Több jelenetet is tönkretesz az új változat (a régit meg sem találtam a neten). A hangszín is más, az újban Nagy Gábor hangja került Tom Selleck karaktere alá, míg az eredetiben ha jól tévedek, Sörös Sándor, aki férfiasabb orgánum. Van egy jelenet, amikor a két főszereplő a férfi házában beszélget. A román származású lány kicsit hibásan beszéli az angolt, a krimiíró férfi az egyik könyvéről érdeklődik, amit a lány épp elolvasott. Dicsérő szavakat vár, ehelyett a lány azt mondja, "megsójolható". Több visszakérdezés után a férfi rájön, hogy valójában azt akarta mondani, "megjósolható". Az új változatban ez a kis nyelvi baki nincs benne, a lány egyből helyesen mondja "előre látható", a férfi csak elismétli ugyanazt.

Egy másik jelenetnél durvább. Levest esznek. Nem láttam az angol nyelvű változatot, de feltételezem, hogy a soup - soap elhallás nyelvi humora van remekül áttéve magyarra, imigyen: Lány: - Mi ez? Férfi: - Kappan. Lány: - Ááá, szappan.

Az új változatban ez így hallható: Lány: - Ez meg mi? Férfi: - Én úgy hívom, leves. Lány: - Ó, leves.

És pikk-pakk, a poén máris semmivé lett, mintha soha ott se lett volna.

Azért attól függetlenül jó kis film ez, szeretem, és élvezhetjük Tom Selleck vígjátéki oldalát is:

[eltiron2]

Figyelem, ez gusztustalan poén lesz

[frankyoungestein]

Poén! Dagi nem okoskodhat