#rákosi rendszer

[romantorna]

Ma Fanatizált Klimaxcicák buli a Pokol klubban! Hatvanas IQ-val a belépés ingyenes!

[angelofghetto]

És megint rám törnek azok a régi érzések nyolcvankilencből, mikor elhittük, hogy van jövőnk, hogy innentől szabad világot alkotunk. Még a videón keresztül is átjön, hogy ez nem fizetett taps, hanem valódi lelkesedés.

Aztán jött a tömeges munkanélküliség, az árak elszabadulása (a béreké azóta sem), a szabadrablás, és az egész szoci rendszer visszarendezése amolyan Rákosi-Csaucseszku módra.

Azt hiszem, minden generációnak jár egy esély, hogy megalkossa a maga sorsát. Mi tettünk egy 35 éves kört, és nem hogy visszajutottunk ugyanoda, de ez a mostani még rosszabb.

[fouldchildtiger]

Magas polcra ültették az elvtársak Bata István villamosvezetőt: 1949. június 1-jén az akkor már főállású kommunista pártfunkcionáriust "áthelyezték" a Néphadseregbe, és tartalékos közlegényből előléptették ezredessé. Bata elvtárs rövid ideig Moszkvában tanult, és 1950. május 23-án már vezérőrnagy, az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokhelyettese. Új munkakörébe nem kell beletanulnia. Ideje sincs rá: augusztus 1-jén kinevezik az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokává. Itt sem melegszik meg feneke alatt a szék, október 7-én a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke lesz. Bata elvtárs gyors karrierjének titka: Moszkva utasítására erőltetett menetben fejlesztik a magyar hadsereget, az eredményes békeharc érdekében rövid idő alatt 200 ezer fölé nő a hadsereg létszáma, ezért szükség van a Moszkva-hű, engedelmes főtisztekre.

Sztálin halála után, 1953-ban azonban megváltozik a párt irányvonala: a szovjet elvtársak úgy döntenek, mégsem kell kicsi országunkban ekkora hadsereg, és az elhibázott haderőfejlesztésért a bűnbakká tett Farkas Mihály honvédelmi miniszter a felelős. Leváltják; az 1953. július 4-én megalakuló Nagy Imre-kormányban utóda Bata István.

Bata elvtárs a magyar és szovjet káderes elvtársak szerint megbízható, elvhű, jó szervezőképességű elvtárs, ezért elnézhető, hogy műveletlen és erőszakos.

Amikor másfél év múlva, 1955 áprilisában Rákosinak sikerül Nagy Imrét kipenderíteni a hatalomból, Bata István marad miniszter. Amikor 1956 júliusában Rákosit elvtársai kipenderítik a hatalomból, Bata István alatt nem remeg a miniszteri szék. Bata István megbízható és szófogadó elvtárs. Szót fogadott Farkas Mihály elvtársnak. Szót fogadott Nagy Imre elvtársnak. Szót fogadott Rákosi elvtársnak. 1956 nyarán szót fogad Gerő Ernő elvtársnak. És 1956. október 24-én megpróbál újra szót fogadni Nagy Imre elvtársnak. És folyamatosan szót fogad a szovjet tanácsadó elvtársaknak.

1956. október 26-án elvtársai mégis leváltják. Két napig még Budapesten téblábol, aztán október 28-án néhány rossz arcú bolsevik díszpinty – Gerő Ernő, Hegedüs András, Piros László – társaságában Moszkvába távozik.

Bata elvtárs erőszakos, műveletlen, de megbízható elvtárs. Október 23-án azonban szakszerűtlenül és öntudatos kommunistához nem méltóan viselkedik. Nem rendel el magasabb fokozatú tiszti riadót. Nem ad ki egyértelmű parancsot a fontosabb objektumok, középületek, lőszerraktárak őrzésére, védelmére. Az általa Budapestre rendelt alakulatok lőszer és határozott parancs nélkül érkeznek a fővárosba.

Mondhatnánk: egy vezérezredessé soron kívül kinevezett villamosvezetőtől az is derék dolog, hogy hűségesen követi a párt mindenkori irányvonalát, szót fogad a nála okosabb és magasabb beosztású elvtársainak. De vajon hol voltak a szovjet tanácsadó elvtársak október 23-án? Mit tanácsoltak a vezérezredes elvtársnak? Bata István magától volt olyan ostoba, hogy amikor a hazaáruló miniszterelnök, Hegedüs András és a vele egy húron pendülő pártfőtitkár, Gerő Ernő már a szovjet csapatok budapesti bevetéséről tárgyal a moszkvai elvtársakkal, ő, aki soha egy lépést sem tett a szovjet tanácsadókkal való egyeztetés nélkül, most saját szakállára tétlenkedik? Elképzelhető, hogy a hadsereg kommunista tisztjei közül senkinek sem jutott eszébe, hogy a szocialista rendszer védelme érdekében határozottabb vezetésre lenne szükség? És a minden lében mindig kanál szovjet tanácsadók is órákon keresztül tanácstalankodva nézték, hogy a budapesti utcákon fölrobbannak az indulatok?

(Szomszédunk, Nagy Sándor rendőr főhadnagy valamikor október 24-én csapzottan, rosszkedvűen jött haza. A lépcsőházban találkozott nagyanyámmal. Szétverték a pártot. A fegyvereket odaadtuk annak, aki kérte – mondta, és eltűnt a lakásában napokra, talán hetekre. Nagyanyám nekem morfondírozott: Mi az, hogy szétverték a pártot? Kik verték szét a pártot? Lehet, hogy az oroszok? Vagy a kommunisták?)

Vajon Bata István 1956. október 23-án este és a következő két napban, amikor ellentmondásos és értelmezhetetlen parancsokat adott ki, csak mérhetetlenül ostoba volt, vagy mérhetetlenül ostobán csupán szót fogadott valakinek vagy valakiknek? A többi hazaárulóval együtt október 28-án Moszkvába röpült, és két évig élvezte bolsevik barátai vendégszeretetét. Aztán amikor 1958-ban visszatérhetett Magyarországra, kommunista elvtársai, azok, akik belőle néhány éve villamosvezetőből vezérezredest csináltak, kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból, és megfosztották rendfokozatától. Bata elvtárs mehetett vissza a közlekedésbe: elvtársai kinevezték remízigazgatónak.

Próbálom elképzelni a javításra váró villamosok között terepszemlét tartó Bata elvtársat: megalázó feladat egy volt vezérezredesnek, vezérkari főnöknek, miniszternek.

Vajon milyen remízigazgató volt a műveletlen, erőszakos, rangjától megfosztott vezérezredes?

A párt és elvtársai soha nem bocsátottak meg Bata elvtársnak. Amikor 1982-ben meghalt, hiába fordult a pártközponthoz kérelemmel a szakszervezet, az MSZMP nem volt hajlandó saját halottjának tekinteni a Központi Vezetőség volt tagját, a Politikai Bizottság volt póttagját, a volt honvédelmi minisztert.

A hajdani hentessegéd Piros László – belőle szintén a kommunista párt csinált egyik napról a másikra vezérőrnagyot –, aki 1953-ban a hírhedt Államvédelmi Hatóság parancsnoka volt, aztán belügyminiszter-helyettes, majd belügyminiszter, aki Bata Istvánnal együtt 1956. október 28-án szintén a Szovjetunióba távozott (de már november elején visszatért Magyarországra, és részt vett 1956. november 3-án éjszaka Maléter Pál honvédelmi miniszter törvénytelen, tisztességtelen és minden nemzetközi jogi normát lábbal tipró letartóztatásában), vajon milyen főmérnöke, majd igazgatója volt a hatvanas–hetvenes években a szegedi szalámigyárnak? Neki miért nem bocsátott meg Kádár elvtárs? És miért bocsátott meg Rajnai Sándor elvtársnak, a volt államvédelmi alezredesnek, aki 1956. október 28-án nem Moszkvába röpült, hanem több társával együtt Tökölre, a szovjet hadsereg parancsnokságára sietett? Lehet, hogy Rajnai elvtárs okosabb volt, mint a műveletlen, erőszakos Bata elvtárs vagy a hentesszakmában járatos ávós tiszt Piros László? Rajnai elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett Nagy Imre letartóztatásának megszervezésében, ezért lehetett már 1968-ban rendőr vezérőrnagy és 1982-től 1989-ig hazánk moszkvai nagykövete? És vajon Rajnai elvtárs 1992-ben csak úgy magától költözött Izraelbe, vagy oda is az elvtársai küldték? És vajon hogyan fogadták Izraelben a volt kommunista rendőr vezérőrnagyot? Hivatalosan arrafelé nem nagyon kedvelik a bolsevik keretlegényeket!

Nézegetem a régi fényképet. Bata István vezérezredes elvtárs kínai katona elvtársak társaságában laktanyalátogatáson, talán 1956 nyarán. Baloldalt egy sunyi tekintetű, kalapos államvédelmi tiszt, civilben. Bata István előtt egy maga elé bámuló öregkatona. Az asztalon kancsó víz, szódásüveg. A háttérben egy fiatal, kalapos kínai mosolyog. Szocialista életkép.

Ebben a pillanatban a műveletlen, erőszakosan magabiztos Bata István még nem sejti, hogy 1956. október 23-án megoldhatatlan helyzetbe sodorja a történelem. És elvtársai úgy vágják ki a hatalomból, mint bordélyból szokás a használhatatlanná vált kispárnát.

Vajon mi lehetett a véleménye a kommunisták hatalomgyakorlási módszereiről a remízigazgatóvá lefokozott vezérezredes elvtársnak? Ártatlanságát, elvhűségét hangoztatva (revizionista) elvtársaira haragudott, vagy azon töprengett: hol hibázta el?

Lehet, hogy néha leült darvadozni egy pofa sörre a két régi haver, Piros elvtárs és Bata elvtárs? Ültek a füstben, és a régi szép időkre gondolva azon meditáltak: talán mégis jobb lett volna, ha Kádár János helyett ők akasztják föl Nagy Imre elvtársat? De – töprengtek a második pofa sör után – az is lehet, hogy a sorsdöntő hibát akkor követték el, amikor 1951-ben, letartóztatása után nem verették agyon a börtönben Rajnai alezredes elvtárssal Kádár volt belügyminiszter elvtársat? Mert akkor talán most Rajnai elvtárs nem lehetne moszkvai nagykövet, miközben ők remízigazgatóként és szalámigyár-igazgatóként eszik a kegyvesztett elvtársak szomorú kenyerét.

Mennyi megválaszolatlan kérdés! Sok munka vár még a kommunista (bolsevik) párt gyilkosságokkal, hazaárulással, országrontással zsúfolt történetének tudós kutatóira.

Szigethy Gábor

[mokhosz]

végre egy valamirevaló oknyomozó cikk a magyar médiában!

[tobbpenztazembereknek]

Az 1945 után fokozatosan kiépülő kommunista egyeduralom létrehozása csakis a politikai terror, valamint annak jogi és intézményi eszközeivel volt lehetséges. A ki­épülő totalitárius diktatúra leghatékonyabb eszközei a tömeges koncepciós perek, valamint egyéb büntetőeljárások voltak, amelyekkel a társadalmat kézben és félelemben lehetett tartani. Megszűnt a törvény előtti egyenlőség, a perek során behatóan vizsgálták a vádlottak osztályhelyzetét, az ártatlanság vélelme helyébe "rossz" osztályhelyzet esetén a bűnösség vélelme lépett, ami lehetővé tette bizonytalan tényeknek a vádlott terhére írását. Bizonyíték helyett elég volt egy fenyítéssel, lelki ráhatással, fizikai erőszakkal kikényszerített beismerő vallomás, a bírói döntés már előre megvolt. Mindezekhez az Államvédelmi Hatóság vagy az 1950-ig fennálló Katonapolitikai Osztály volt az eszköz, a beismerő vallomás megszerzése érdekében pedig minden módszert megengedhetőnek tartottak. Toldi Ferenc egykori államvédelmi őrnagy, vizsgálótiszt – később a Népsport újságírója – hasonlóképpen emlékszik a módszereikre: "Jogunk volt az őrizetestől élelem, takaróelvonásra utasítást adni, továbbá alvás helyett éjszaka fal mellett állításra vagy éjszaka idején 5 percenként az őrizetes felzörgetésére, felriasztására utasítást adni, de jogunk volt ahhoz is, hogy az őrizetesekkel szemben további kifárasztó módszereket alkalmazzunk. Jogunk volt arra is, hogy falra fektetett irónt az őrizetessel, helyesebben homlokával nekitámasztva tartassunk, sőt, puszta kézzel történő ütlegelésen túlmenően a gumibot használata is meg volt engedve." 1956 véres megtorlását követően a hatalom fokozatosan szakított a nyílt erőszak politikájával, majd – szovjet mintára – megalkotta a pártállami érdekeket kiszolgáló erőszakszervezet kádári modelljét. De vajon miben különbözött a Rákosi- és a Kádár-rendszer politikai ellenállás letörését szolgáló eszköztára? Valóban "humánusabb" volt az utóbbi? És milyen új módszer érkezett a 60-as években a Szovjetunióból, ami sokkal egyszerűbbnek bizonyult, mint a vádlottakat bíróság elé állítani?

Jó reggelt kívánok, avagy gutentág, faszikáim!

Olvassatok mindennnap, ahogy Révai elvtárs is mondotta vala!

[foulchildtiger]

Mansfeld Péter (Budapest, 1941. március 10. – Budapest, 1959. március 21.) vasesztergályosszakmunkás-tanuló, az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. A „pesti srácok” egyike, a forradalom mártírja. Személyét a kommunista rezsim annak a propagandának az erősítésére használta fel, amely a forradalmat köztörvényes bűnözők lázadásaként állította be. Életsorsának feldolgozása máig tartó folyamat.

A forradalomig

Négyéves korában családja felnőtt férfitagjait a bevonuló szovjet hadsereg kényszermunkára („málenkij robotra”) vitte. Nagyapja nem tért vissza. Apja, Mansfeld József magánfodrász volt, anyja ugyanitt segédként dolgozott 1946-ig. 1951-ben a szülők különváltak, 1953-ban hivatalosan is elváltak. Nővérével és öccsével együtt édesanyjuknál maradt. A Medve utcai általános iskola elvégzése után a csepeli Rákosi Mátyás Tanintézetben lett esztergályos ipari tanuló, jó eredményekkel. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.

A forradalom idején a Szabó bácsi vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.

November 4-én estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

A börtönig

1957-ben a MOM gyárba helyezték. A későbbi perirat szerint:

A következő két évben az illegalitás világában élt, kisebb bűncselekmények sorozatát hajtva végre. A MOM-ból és előző munkahelyéről szerszámokat, egyéb tárgyakat tulajdonított el. Később Zachorecz József nevű barátjával folytatták a lopásokat. Egy autó ellopását követően október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Újabb lopások, majd három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették.

Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Lopott autókkal végrehajtott, fegyveres rablótámadásokkal akartak pénzt szerezni. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fiatalabb tanuló, Egei Attila. A vezéregyéniségek Blaski és Mansfeld voltak.

Az öt fiú alkotta a csoportot, mely röplapok terjesztését tervezte és azt, hogy rendőröktől, munkásőröktől elvett fegyverekkel segítenek újraéleszteni a forradalmat. Legnagyobb „akciójuk” egy Vekerdi Elek nevű rendőr törzsőrmester lefegyverzése volt. A későbbi fő vád ellenük az volt, hogy Vekerdi, illetve Mansfeld volt cellatársa, Kalló József feleségének megölését tervezték, mert az asszony 1956-os fényképek gyűjtéséért feljelentette a férjét. Egyiket sem hajtották végre, viszont hamarosan elfogták őket, miután (valóban) sikertelenül próbáltak meg ellopni egy (egyébként jogos tulajdonosától budai körökben közismerten a munkásőrök által korábban elkobzott) Pobjeda gépkocsit a Mártírok útjánál.

Blaskit, bár neki is volt ’56-os múltja, a politika kevéssé érdekelte, ahogy Furka Lászlót sem; Bóna a forradalom után is terjesztett röplapokat, Mansfeldet azonban a rezsimmel szembeni ellenállás és a forradalom újraélesztésének vágya hajtotta. Ennek ellenére mégis Blaski neve fémjelezte azt a pert, mely Mansfeld halálraítélésével, majd kivégzésével végződött.

A Mansfeld Péter elleni vádak a következőek voltak: népi demokratikus államrend vagy népköztársaság elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés BHÖ 1 (1, 2), robbanóanyag rejtegetése BHÖ 33 (1), fegyver- és lőszerrejtegetés BHÖ 34 (1), lopás BHÖ 230, 232 (2), gyilkosságra való szövetkezés BHÖ 350, rablás BHÖ 433, hatósági közeg elleni erőszak BHÖ 98 (1), személyes szabadság megsértése BHÖ 379 (1), 34 (3), fogoly szökés BHÖ 218 (1), veszélyeztetés BHÖ 374, lopás BHÖ 422, 427/c, f, 429 (1), 431 (1). Első fokon (tanácsvezető bíró: Guidi Béla) életfogytiglanra, másodfokon (tanácsvezető bíró: Vágó Tibor) kötél általi halálra ítélték.

wikipédia/magyartudat.com

[hicapacity]

Ha nem látható, és nem érzékelhető három és félmillió embernek, hogy hazánkban az egészségügy már be is adta a kulcsot, hiszen életmentő beavatkozásokat hónapokkal odáznak el, nincs normális szűrési rendszer, az alapvető orvosi ellátás tekintetében 600 körzetben nincs orvos, 500 körzetben nincs gyermekorvos, a kórházakban orvos és nővérhiány miatt osztályok állnak, és a teljes rendszer el van adósodva… Akkor én minek érveljek? Látható, hogy ez teljesen megfelel három és félmillió Fideszes embernek. Lássuk már be! Nem csak az én apám haldoklik, de sok Fideszes ember szülei is. De úgy tűnik, hogy ez csak engem érdekel. Nekik ez tökéletesen megfelel. Ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem? Folytassam? Ha eddig nem értette meg 3,6 millió ember, hogy az oktatás Magyarországon a végóráit éli és a jelenlegi helyzet tarthatatlan, ez a modell nem vezet sehova, akkor én minek érveljek? Tanárok ezrei hagyják el a pályát, a tankönyvek mondanivalója átalakult, épp újra definiáljuk a magyar történelmet, miközben két generáció alig tud írni, olvasni. (Tudom, megtapasztaltam). A középiskolákban a technikai és műszaki rendszereket nem frissítik, az egyetemi felvételik száma csökken. Nyolc év kellett ahhoz, hogy a szétlopott Öveges programból bírósági ügy legyen, miközben a KLIK évente 50 milliárd forint hiányt „termel”??? Hiszen az állam lassan átadja az egyházaknak az oktatást... Négyszeres támogatást fizetve! Az igazság az, hogy elavult dolgokat tanítanak, ideje múlt módon, egyre kevesebben, egyre kevesebbeknek. Minek érveljek? Látható, hogy ma sok millió apának és anyának teljesen megfelel ez az oktatási modell, ez az oktatási szint. Én meg már elfáradtam, hogy győzködjem őket. Van még érvem! Érdekel? Van ma három és félmillió ember, akik szerint gondot okoz az EU, de ugyanakkor legyint, hogy az EU adófizetőinek a pénzét egy zárt politikai érdekközösség teszi zsebre. Nálunk épül (ha egyáltalán épül) a világon a legdrágábban út, híd, autópálya, vasút. Valahogy ma ennek a három és félmillió embernek nem jelent gondot, hogy eddig hatezer milliárd forintot (ez amúgy egy évig fedezné Magyarország összes nyugdíját.) költöttünk stadionokra és sporttal kapcsolatos beruházásokra. Nekik teljesen jó, hogy elköltöttünk egy adag orosz hitelt (500 milliót) Paks2-re, miközben 12 éve csak beszélnek róla, pedig állítólag ez a jelen energiafegyvere. (Gyakorlatilag semmi sincs meg belőle.) Nekik jó, hogy elkezdődik most a Belgrád vasútvonal, amit kínai hitelből, kínai cégek építenek, és vélhetően soha nem fog megtérülni. Nekik nem probléma, hogy az élelmiszer ár stop ellenére egy kiló kenyér 700 forint, a hús, olaj, kávé lassan luxuscikk és létezik a kádári, állami árszabályozás, ami ha véget ér, szembe kell nézni a 600-700 forintos üzemanyagárral és az ebből fakadó újabb brutális áremelkedésekkel. Nekik jó, hogy az inflációról azt hazudja a média, hogy 8.5 százalék, pedig valójában közel negyven. Nekik megfelel, hogy drága piaci hitelekből negyvenháromezer milliárdra, azaz több, mint a duplájára növelték az államadósságot 2010 óta. Akkor én minek érveljek? Ha valaki elhiszi a médiának, hogy a kézhez kapott százötvenezer forintos fizetése, igazság szerint háromszázezer, akkor én mit bizonygassak nekik? Ha valaki egy ötezrest tízezresnek hisz, annak mit mondjak? Érveljek még? És van ma több millió ember, aki szerint teljesen normális, hogy a törvénykezés kriminalizálja a hajléktalanokat, a melegeket, a másképp gondolkodókat, a civileket. Hasonlóan normálisnak érzik, hogy a közmédiában olyan politikai propaganda megy, amihez fogható a Rákosi érában volt. Nekik teljesen elfogadható, hogy a világon mindenki rosszul gondolkodik, és Brüsszeltől, Washingtonig mindenki becstelen, gonosz, rossz és aljas. Sőt! Szerintük a jellem, becsület, értékrend etalonja alapvetően Putyin. (Ez tényleg szánalmas.) Én minek győzködjem őket? Nekik teljesen vállalható az a felfogás, hogy az Ukránok voltaképp kivégeztek húszezer Ukránt, hogy bebizonyítsák, hogy az oroszok gonoszok. Mindezt azért, mert az Ukránok hoztak egy nyelvtörvényt az OROSZOK ELLEN, ami sajnálatos módon érintetté tette a magyar kisebbségeket is. Nekik teljesen reális, hogy ha a nyelvtörvény bukik, akkor az ukránok nyilván népírtásra is képesek, mindezt úgy – és ez logika teteje - hogy az oroszok voltaképp egy felszabadító hadsereg, akik szimplán ezért háborúznak Ukrajnában, mert ők felszabadító hősök... (És ez az agyrém logika, ma három és félmillió embernek ehető.) Eleve. Még az „ellenzéki szavazók” harmada is elhitte, hogy háborúba megyünk. Egy ostoba mondat kellett csak hozzá. EGY! (by: MZP) Minek érveljek? Kinek? Ma több millió magyar ember azt gondolja, hogy az, ami ma van a hétköznapokban, maga a Kánaán. Valamiért mintha senki sem akarná észre venni, hogy négy év alatt hatszázezerrel csökkent a szavazásra jogosultak száma (8,3 millióról, 7,7 millióra). HATSZÁZEZERREL! Ez a kis ország hivatalosan elvesztett (mert kivándoroltak innen) hatszázezer nagykorút (ez az aktív munkavállalók 15%-a), akik mellett vélhetően ott van… pontosabban a – magyarság szempontjából – már csak ott volt, száz, vagy kétszázezer gyermek is. A magyarság, a magyar nemzet jövője is. És ezért ma nem ont könnyeket ez a három és félmillió ember. Nem bizony! Miközben ők érzik, és hangoztatják, hogy ma jó magyarnak lenni és ennek legfőbb jele, ha olyanok is szavaznak az életünkről, akik nem itt élnek, nem itt dolgoznak, nem itt fizetnek adót, de akik bármikor közölhetik velem – aki itt él, itt dolgozik, itt fizeti az adót – hogy nem vagyok igazi magyar. Én minek érveljek? Ezeknek? *** Összefoglalva.. Azok, akik értik a gondolataim egy piciny és egyre kisebb, kisebbség tagjai. Egyre kevesebben vagyunk, akik szembe mernek nézni a pusztító és szikár realitással, a vidék lassú halálával, a hazug és mérgező közbeszéd eredményével, az országtól örökre elbúcsúzó százezrek valóságával, a pályaelhagyó tanárokkal és nővérekkel, a felélt, elmorzsolt szakszervezetekkel és érdekvédelmi intézményekkel, az alapítványokba kiszervezett közvagyonnal… …és a sor végtelen. Nincs kinek érvelni. Nincs olyan ember, akiért érdemes ma politizálni, mert az ellenzéki gondolkodás eszméje – ezt lemérhettük a választáson – voltaképp meghalt, elveszett. Nyávogunk csak, hogy a oda a média, hogy megy a félretájékoztatás, hogy nincs az ellenzéknek sajtófelülete, holott vannak ellenzéki milliárdosok, ellenzéki újságírók és véleményvezérek, még mindig szabad az internet és még mindig lehetne valami valóságosat létrehozni. Ki kellene mondani itt az ellenzéki oldalon – de ugye, nincs aki meg merné tenni (oké, csak kevesen), hogy rajzolt, szürke, alaktalan ideálokat kergetve azt hisszük, elég négyévente véleményt formálni a választásoknak csúfolt állami megtévesztés morbid játékában. Holott nem elég! Ki kell menni a terepre, közösséget kell vállalni azokkal, akik ezernyi okkal, de az életben maradás indokával szavaztak a Fideszre. Meg kell fogni a kezüket és ki kell őket vezetni a fénybe. …ez nem megy fél évnyi kampánymunkával, és üres ígéretekkel. És igen! Ott vannak a megszállottak, akik készek bármit elhinni, ha a nagy ember – Orbán Viktor – és az ő csapata mond valamit. Legyen az bármilyen ordító, eszement, logikátlan ökörség. De ahhoz, hogy ez megváltozzon, ahhoz létre kell hozni valamit, ami rávilágít, hogy mi – a kisebbség – többet és jobban tudunk, az mi érveinknek, eszméinknek, gondolatainknak van valóságalapja. Építeni kéne valamit, nem csak dumálni a levegőbe, hogy mi vagyunk az alternatíva, mi vagyunk a megoldás! Meg kell ezt tenni azért, hogy akik lehet nem értik, nem látják, nem fogják fel, hogy az, amire szavaznak egy délibáb, egy hazugságból épített ködvár, egy üres és semmit sem jelentő luftballon – azok ráeszméljenek mennyire átverték őket.

Lássuk be!

Attól, hogy én itt érvelek egy szűk kisebbségnek, ez a szűk kisebbség nem jön velem szöget verni a vidéki csirkeólok falába (nem építene I-Lab-ot mindenhova), nem akar kimozdulni a komfortzónából, nem akar a változás élő, mozgó, radikális eleme lenni. Csak lájkol, vagy megoszt. És egy országot nem lehet lájkokból felépíteni, mert az pont olyan lesz, mint amiben élünk. Sok kéz, sok vigyor, sok szívecske az egyik oldalon… …hatszázezer kivándorló és elvesztett (elbukott) választások a másikon. Na ezért nem akarok politizálni. Mert ez csak pofázás. Fing reszelés. Az igazi politizálás a cselekvés... ...Lenne.

Jz

[eugeniovonsavoy]

Gyorselemzés; Horthy vagy Szálasi rewind?

Az Eugenio von Savoy blog egyszemélyes elemzőcsapata igény és relevancia szerint fogad és teljesít rendszerkritikai felkéréseket szigorúan szubjektív és esetleges alapon. Minden felelősség a fogyasztót terheli!

A Kedves Nemzet-Vezető 7 pontos, gránitszilárdságú papírmaché-ja ilyen figyelemre méltó, így @msspica​ felvetésére egy komolytalan gyorselemzéssel kíván válaszolni az elemzőcsapat. A 7 pont egyenként:

Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!

-> Egyértelműen Horthy-rendszer RW, mivel a Horthy-rendszer nagyban épített a szentimentális nacionalizmusra, sőt államépítő diskurzusában kiemelten kezelte a Haza-Állam-Nemzet fogalmainak szoros egymásra utaltságát.

Minden magyar gyermek újabb őrhely! 

-> Az elemzőcsapat itt nagy dilemmák feloldására kényszerült, melynek eredményeként az Eugenio von Savoy blog egyszemélyes szerkesztősége büszkén jelenti, hogy megtalálta a fogalmilag elképzelhető legstabilabb, sőt esszenciális eszmei kapcsolatát a Horthy- és a Szálasi-rendszereknek. Közel vegytiszta mondat, így mindkét rendszernek jár a pont.

Az igazság erő nélkül keveset ér! 

-> Meglehetős magabiztossággal kijelenthető, hogy Szálasi RW-dal van dolgunk, bár a tartalom nem mentes más autoriter rendszerek okozta szennyeződésektől.

Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!

-> Egyértelműen Szálasi RW. Feltehetően egy kiérleltebb eszmekübliből származik, talán Budapest ostromának időszakából.

Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!

-> Elemzőcsapatunk itt ismét bajba került, mivel először syntax errort kapott, többedik analitikai kísérlet után pedig Rákosi-rendszert dobott ki eredmény gyanánt. A vizsgálat helyességében nincs okunk kételkedni, eredménytelensége miatt azonban nem foglalunk állást.

Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs! 

-> Az elemzőcsapat elégedetten bólogatott, hiszen már a vizsgálat megkezdése előtt borítékolni lehetett az eredmény. Az eredmény: vegytiszta Horthy RW. Lásd 1. mondat.

Egyetlen magyar sincs egyedül!

-> Amikor elemzőcsapatunk először szembesült a tételmondattal, már érezhető volt, hogy a mondat jó eséllyel ki fogja készíteni az analitikát. Ahogy várható volt, sorban jöttek a sytax error-ok, míg végül sikerült feloldani az eszmei tartalmat a különleges esetekre használatos mentál-termonukleáris-gasztrinnal, azonban a kísérlet így is eredménytelen maradt.

A két eredménytelen analízist leszámítva tehát 2-2 alapú Horthy-Szálasi RW-t kapunk 5. elemként egy rendkívül erős kapcsolati kötéssel.

Köszönöm a figyelmet! Enjoy!

[stickalittle]

“A Rákosi-Kádár-Gyurcsány-rendszer a szülinapján, április negyedikén semmisült meg örökre.” That’s what we call KOMCSIBASZÁS

A Gyurcsány-rendszer nem 2010-ben semmisült meg? Illetve már előtte egy évvel? Orbán alatt is Gyurcsány-rendszer volt? Ezt nem tudtam. Szegény, szegény, Orbán! Hát, Gyurcsány most is ott tart, mint a választás előtt. Ott rezeg a feje a parlamentben. Akkor még mindig Gyurcsány-rendszer van? Nektek azt hazudták, hogy ha veszít, akkor vége? Szegény, szegény fideszes komcsik, titeket jól átbaszott biktor úr.

[holdpark]

egy év orbánnal

az mtva külön podcastcsatornára is feltölti orbán péntek reggeli kinyilatkoztatásait :DD és az adás címe mindig egy idézet az interjúból. tavaly január közepe óta ezek voltak:

Soros a világ első számú oligarchája (2020. január 17.)

Operatív törzs segíti a koronavírus elleni védekezést (2020. január 31.)

Számítani kell a rendszeres támadásokra a magyar határkerítésnél (2020. február 28.)

Felmérhetetlenül súlyos gazdasági következményekkel kell szembenézni (2020. március 13.)

Mindenből van elég a vírus elleni védekezéshez (2020. március 20.)

Most nem politikára van szükség, hanem összefogásra (2020. március 27.)

Harcolnunk kell minden egyes emberéletért (2020. április 3.)

Ez a terv működni fog (2020. április 10.)

Megszorítások helyett többletsegítséget nyújtunk idős honfitársainknak (2020. április 17.)

Ez a kettes számú Soros terv (2020. április 24.)

Felkészültünk a vírus következő támadásának kivédésére (2020. május 1.)

Nagy csata zajlik Európában, ezért támadják Magyarországot (2020. május 8.)

Brüsszel nem fogja kicselezni Magyarországot (2020. május 15.)

Soros az országok kifosztásának nagymestere (2020. május 22.)

Itt az ideje, hogy bevessük a nemzeti konzultációt (2020. május 29.)

Egy csónakban ülünk, ezért a védekezésből senki sem bújhat ki (2020. június 12.)

Aki nem rest külföldről pénzt elfogadni, az ne szégyellje azt bevallani! (2020. június 19.)

A migránsútvonalak mentén nő a fertőzések száma (2020. július 3.)

Több Balaton, kevesebb Adria (2020. július 10.)

A bajban nem lehet számítani a baloldalra (2020. július 24.)

A magyar védekezés bevált (2020. július 31.)

Aki beteg, ne menjen emberek közé! (2020. augusztus 7.)

Szigorítások jönnek szeptembertől (2020. augusztus 21.)

A szülők és nagyszülők élete most a fiatalok kezében van (2020. szeptember 4.)

Ingyenes lesz az influenzaoltás, és szabott áras a koronavírusteszt (2020. szeptember 11.)

Van elegendő kórházi kapacitás a betegek kezelésére (2020. szeptember 18.)

A Németországban látottak a Rákosi-rendszert idézik (2020. október 4.)

Soros György megveszi a nyugat-európai politikusokat (2020. október 9.)

Ha nem akarunk nizzai eseteket látni hazánkban, akkor nem engedhetjük be a migránsokat (2020. október 30.)

Leszakadna az ég, ha Magyarországon olyasmi történne, mint az amerikai választáson (2020. november 6.)

Az Európai Unióból Szovjetuniót akarnak csinálni (2020. november 13.)

Soros György a világpolitika legkorruptabb embere (2020. november 20.)

A bevándorlás nem a megoldás, hanem maga a probléma (2020. november 27.)

Amíg az unióban politikai viták folynak, a britek már tömegesen oltanak (2020. december 4.)

Karácsony és újév között kezdődik az oltás Magyarországon (2020. december 18.)

Nincs kapacitáskorlátja a tömeges oltásnak, csak a vakcina szabhat határt (2020. január 3.)

Február 1-ig biztosan maradnak a korlátozások  (2020. január 8.)

Elengedi a kormány a 25 év alattiak személyi jövedelemadóját   (2020. január 15.)

A magyaroknak nem magyarázatra van szüksége, hanem vakcinára (2020. január 22.)

Februártól megkezdődik a regisztráltak oltása (2020. január 29.)

[romantorna]

[amtitkosvergodese]

Basszameg, ez tényleg a Tanú szatírája, a Rákosi rendszer politikai kommunikációja.

[scallfast]

Libsi logika : nem lehet pánikot, tömeghisztériát kelteni álhírekkel és hazugságokkal = rákosi rendszer van. Képmentés forrása Prohardver lapcsalád it cafe nevű oldala - igazi kétszínű libernyák patkányok voltak e zek mindig is, és hülyegyerekek is. Elvileg informatikai / mobilos / szórakoztatóelektronikai oldal, aztán mégis f olyamatos az elfogultan ballib politizálás. Fórumot is cenzúrázzák, politizálni tilos, de viszont minden 2. hsz l ibsi fröcsögés. Tiszta szégyen az az oldal, vírustól függetlenül is.

Libsi logika : nem lehet pánikot, tömeghisztériát kelteni álhírekkel és hazugságokkal = rákosi rendszer van. Képmentés forrása Prohardver lapcsalád it cafe nevű oldala – igazi kétszínű libernyák patkányok voltak e zek mindig is, és hülyegyerekek is. Elvileg informatikai / mobilos / szórakoztatóelektronikai oldal, aztán mégis f olyamatos az elfogultan ballib politizálás. Fórumot is cenzúrázzák, politizálni tilos, de viszont minden 2. hsz l ibsi fröcsögés. Tiszta szégyen az az oldal, vírustól függetlenül is.

Libsi logika : nem lehet pánikot, tömeghisztériát kelteni álhírekkel és hazugságokkal = rákosi rendszer van.

Máskor mindenki aki nem ők, orosz bérkommentelő és minden jobbos, konzervatív hely álhíroldal, persze.

Tanúja vagyok már megint a komolytalanságnak, felelőtlenségnek, igazi hardcore hücpének.

Képmentés forrása Prohardver lapcsalád it cafe nevű oldala – igazi kétszínű libernyák patkányok…

[avicdsgn1]

Bírom ahogy úgy tesznek mintha ez a V4NA vagy mi valami komolyan vehető tényleges hírügynökség lenne. “V4NA nömzöthközy hírügynökség értesülései“ Lolz :D Mintha minimum valami Reuters lenne. Ugyan. “Nömzöthközy” a lónak a faszát. Meg “hírügynökség”...Budapesten valami pincében vagy azokban az ilyen kartonlapokkal elkerített irodadobozban firkálgatja 3-4 gyökér a Putrigósok meg Habony zászlaja alatt. “Londoni”...na persze :D Egy soha véget nem érő Rákosi-Kádár-NagySztalinelftás rendszer.

[tobbpenztazembereknek]

Mindeközben elsikkad, hogy Lámpaernyő Mariska, az Equality Népköztársaság (((number van))) hazudozója mekkora ordasat hazudott már megint. <3 Olyasmi TÖRTÉNT Mucsaföldön 2022-ben, ami még a Rákosi-rendszer IDEJÉN is csak ESETLEG! <3

E-S-E-T-L-E-G! :/

Meg az is milyen már, hogy Lámpaernyő Máriskának mindenről is a Rákosi-rendszer jut az eszébe. <3

Mariska bizonytalanságát talán az okozhatja, hogy nem ismeri egy Vásárhelyi Miklós nevű kommunista a Szabad Nép című kommunista propagandalapban megjelent VEZÉRCIKKEIT, amik koncepciós perek előkészítését voltak hivatottak elősegíteni, és Rákosi elvtárs koncepciója alapján voltak hivatottak embereket kivégezni. Mariska bizonytalan abban, hogy volt ilyen. Hát, tegyünk ide akkor pár ilyen Vásárhelyi Miklós-vezércikket.

(...)

Vásárhelyi Miklós: A munkásbíróságok vizsgája

Szabad Nép, 1947. december 5.

És tegyük ide Vásárhelyi elvtárs a Rákosi IDEJÉN ESETLEG!!! MEGTÖRTÉNT legaljasabb koncepciós eljárás előkészítése végett Rákosi elvtárs által rábízott feladatként elkövetett vezércikkét, amiben Vásárhelyi elvtárs emberek kivégzését követeli:

Vásárhelyi Miklós: Pócspetriért felelni kell

Szabad Nép, 1948. június 10.

Az lehet, hogy Lámpaernyő Mariska nagyon is jól ismeri Vásárhelyi Miklós Szabad Nép-es tevékenységét, és nemhogy nem ESETLEG, hanem pontosan tudja, milyen egy gané egy kommunista gazember volt ez a Vásárhelyi Miklós. ESETLEG még az is lehet, hogy Lámpaernyő Mariskának olyan vastag a bőr a pofáján, mint egy krokodilnak, és azért van képe hétről hétre, évről évre és évtizedről évtizedre permanensen ekkora ótvar nagyokat hazudnia.

Ui.

Természetesen a 2022-es bírósági ítélet viszont semmi olyat nem tartalmaz, amit Lámpaernyő Mariska kitalált.

A Fővárosi Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A kereset tárgyává tett írásba foglalt közlést szövegkörnyezetében vizsgálta. Az nem volt értékelhető sem a felperes által hivatkozott becsületsértő tényállításként, sem jóhírnévsértés megállapítására alapot adó következtetésként. Az alperes újságírója közérdekű ügyben kifejtett, jelentős társadalmi vitát kiváltó témakörhöz kapcsolódóan értékítéletet fogalmazott meg, kétségtelenül túlzó és provokatív módon, ugyanakkor az írásból kitűnik, hogy milyen logika mentén, milyen célkitűzéssel és milyen indokok alapján került sor az álláspontjának közlésére.

Figyelemmel arra, hogy a sérelmezett közlés közügyek vitatása során hangzott el, a felperes közszereplő, ekként tűrési kötelezettsége fokozott, a kifogásolt összehasonlítás olyan értékítélet, amely nem lépte túl a szabad véleménynyilvánításhoz való jog kereteit. A figyelemfelkeltés érdekében a sajtó számára az erős, provokatív közlések megfogalmazása is megengedett a közügyek vitája során. A véleménynyilvánítás alapjogába való beavatkozás szükségessége nem merült fel.

[foulchildtiger]

                               1956 – Ledőlt a szobor?                        

Szigethy Gábor

           2004 // 03                            Amikor 1947. november 7-én, a Szovjetunió fennállása 30. évfordulója alkalmából rendezett díszközgyűlésen Joszif Visszárionovics Sztálin Budapest díszpolgára lett, a magyar kommunisták képviseletében Rákosi Mátyás köszöntötte: „Mindig hálásak leszünk azért a nagylelkűségért és megértésért, amit a Szovjetunió és Ön, Sztálin elvtárs a sokat szenvedett magyar néppel szemben tanúsított…”, és Kádár János koronázta meg a bolsevik királyt: „A Sztálin generalisszimusz budapesti díszpolgárrá választásáról beterjesztett indítványt a Magyar Kommunista Párt nevében üdvözlöm, és boldog örömmel elfogadom. (Viharos taps.)” (Szabad Nép, 1947. november 7. és 8.)

Amikor 1953. március 5-én Joszif Visszárionovics Sztálin meghalt, a kommunisták úgy érezték: meghalt a bolsevik cár, a világnak vége.

Magyar hívei és alattvalói megrendülten gyászolták a bolsevik istent.

Könnyeit törölgetve jósolt örök életet a halottnak a kommunista népi író: „Sztálin elvtárs, a hatalmas Szovjetország népeinek s az egész haladó emberiségnek gondoskodó édesatyja, dicső győzelmek vezérlő csillaga, népek igaz álmainak s reménységének valóraváltója – elment közülünk.” (Darvas József: Róla fog beszélni örökké az egész világon minden dolgozó ember… Csillag, 1953. március.)

Nyüszítve siratta pótolhatatlan vezérét a gyászoló kommunista urbánus tollforgató: „Mi mindent vesztettünk örökre el! / Gyár volt agya, jelen és jövő / számára szakadatlan termelő – / többé ez a gyár / nem munkál soha már, / mert elmosta vér, lerombolta halál! / De termékeit nem rontja az idő –” (Eörsi István: Sztálin. Új Hang, 1953. március).

Dadogva omlik térdre a halandó emberi észszel felfoghatatlan nagyság előtt a kommunista proletárköltő: „Évezredekre szóló alkotások, a szövetkezett ész és kéz csodái, az óhajból valóvá lett szabadság – ezekben él Ő, amíg ember él. Hatalmas lelkét szétosztotta köztünk; adott örökké és nem fogyatkozott; megsokszorozva büszke nemzetekben, munkában, dalban, harcban Ő irányít, népek reménye, kommunizmus atyja, szabadság, béke hős tábornoka. Jelen van és jelen lesz mindenütt, a föld minden zugában, valahol csak ember lakik…” (Benjámin László: Siratjuk nagy kor legnagyobb fiát. Csillag, 1953. március)

A temetés napján a szocializmust építő proletárdiktatúrákban néhány percre megállt az élet; mozdulatlanná dermedt, aki élt, amikor Sztálin bebalzsamozott holttestét a Vörös téren Lenin múmiája mellé helyezték.

Sokan azt gondolták: új időszámítás kezdődött az emberiség történetében.

Sokan azt gondolták: egy tömeggyilkos halála nem csinál nyarat.

A budapesti Sztálin út végén az út torkolatától kicsit jobbra (erre nem figyeltek a bölcs pártvezérek!) ott magasodott a Városliget terebélyes fáitól övezve Sztálin ormótlan szobra. A proletárdiktatúra ünnepein odavezényelték hódolni a népet. A nagy vezér lábainál, a tribünön integetett töpszli tanítványa, Rákosi Mátyás. 1953. május 1-jén a kis kopasz gazember – miközben szorgalmasan integetett a neki vezényszóra lelkesen integető dolgozó népnek – talán arra gondolt: itt az ideje, hogy az ő sok méter magas szobrát is fölállítsák valahol a fővárosban. Sztálin elvtárs önhittségben is legjobb magyar tanítványa méltán gondolta úgy: egy kommunista isten nem elegendő szocializmust építő boldog országunknak.

Még nem tudta: Moszkvában az új bolsevik cárocskák másképpen döntöttek. Hruscsov és Bulganyin és Mikojan elvtársak 1953. június 13-án Moszkvában – szívdobogtató meglepetés az alattvaló magyar elvtársaknak – váratlanul kinevezték Nagy Imrét magyar miniszterelnöknek.

Új seprű jól seper. A szovjet elvtársak először is főbe lőtték Berija elvtársat, Sztálin mindenható belbiztonsági főnökét. Aztán úgy döntöttek: a proletárdiktatúra biztonsága érdekében nem kell nyakra-főre börtönbe zárni, felakasztani, főbe lőni a vezető kommunista elvtársakat, mint a zsarnok Sztálin uralkodása idején volt szokás. Csak azokat kell börtönbe zárni, felakasztani, főbe lőni, akik valóban ellenségei a proletárdiktatúrának.

Magyarország is követi a nagy testvér helyes pártvonalát. „Mindebből kiindulva a kormány a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és a jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyeztetheti.” (Nagy Imre: A kormány programja. Egy évtized –Válogatott beszédek és írások. 1948–1954. Bp. 1954.)

Nagyot fordult a világ! Száz ártatlan emberből már csak egyet csuktak börtönbe, nem tizet, mint korábban. „Akiknek bűne nem olyan súlyos…”! Nem kell mindenkinek rettegni, elég, ha mindenki fél. A kommunisták időnként humanisták. Elvtársak, bűnös az, akit mi bűnösnek ítélünk! És erről nem nyitunk vitát!

Hogy hány ártatlan embert gyilkolt, nyomorított, alázott meg örökre a párt nevében Sztálin zsarnoksága, arról beszélni kell, de a pártegység megőrzése érdekében természetesen csak titokban, egymás közt. „A legnagyobb komolysággal kell vizsgálnunk a személyi kultusz kérdését. Nem szabad megengednünk, hogy ez a kérdés kikerüljön a párt berkeiből, kivált, hogy kijusson a sajtóba. Ezért tárgyaljuk meg itt, a kongresszus zárt ülésén.” (Nyikita Hruscsov: A személyi kultuszról és következményeiről. Bp. 1988.)

Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán (1956. február 14–25.) az utolsó napon, zárt ülésen elmondott, titkos beszédében leleplezte Sztálin embertelen zsarnokságát. Tudta, mit csinál: az előző negyven év minden rémtettét, törvénytelenségét, embertelenségét, tömeggyilkosságát Sztálin és Berija nyakába varrta. A párt ártatlan, a kommunisták ártatlanok, a proletárdiktatúra az egyetlen helyes és haladó társadalmi rendszer. Sajnáljuk, elvtársak, hogy időlegesen két tömeggyilkos kezébe került minden döntési jog és hatalom szocializmust építő országunkban. Sajnáljuk, de mert van hitünk és bátorságunk az egyetlen igazság, a mi igazságunk biztos tudatában mindezt bevallani, megígérjük: ilyesmi soha többé nem fog előfordulni. „Szilárd meggyőződésünk, hogy pártunk, a XX. kongreszszus történelmi jelentőségű határozataival felvértezve, a lenini úton újabb sikerek, újabb győzelmek felé viszi a szovjet népet. Éljen pártunk győzelmes zászlaja: a leninizmus!”

Éljen Hruscsov elvtárs!

Így gondolták a magyar kommunisták is. Ami volt, elmúlt. Meghalt a (rossz) király, éljen a (jó) király! A leninista Hruscsov elvtárs még véletlenül sem fog elkövetni olyan bűnöket, mint a sztálinista Sztálin elvtárs.

A Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás kínzókamrájából és börtönéből nemrég szabadult, a börtönben töltött évek után újra pártfunkcióban szocializmust építő Kádár János is hasonlóképpen gondolja. Ifjúkorára emlékezik emlékiratában. „A horthysta detektívek, ügyészek, bírák, börtönőrök állati magatartása és ugyanakkor megnyilvánuló félelme győzött meg véglegesen arról, hogy a helyes [kommunista] úton járok.” (Kádár János: Első lépések az ifjúmunkás mozgalomban. Új Hang, 1956. június)

Irigylésre méltó emberek a kommunisták. Ahogy Sztálin elvtársuk fogalmazott: „az emberek szemmel láthatólag elfelejtették, hogy mi, bolsevikok – különös szabású emberek vagyunk.” (Sztálin: A leninizmus kérdései. Moszkva, 1940.)

Kádár Jánost először 1931-ben zárták börtönbe a burzsoázia pribékjei, akiknek társadalmi rendszerét, mint kommunista, minden eszközzel meg akarta dönteni. Kádár János maga meséli el, milyen sanyarú sorsa volt a fogházban. „Úgy emlékszem, az ítélethirdetés előtt mindenki élhetett a spájzolás lehetőségével. Az őrök a környékbeli fűszeresnél vásárolták be azt, amit kértünk, rendszerint a hét végén, pénteken vagy szombaton. Éppen aznap kezdtük az éhségsztrájkot [Rákosi Mátyás érdekében], s képzelje, az őr meghozta a kenyeret, a szalonnát és valami zöldségfélét hozzá, amiben a börtönben nagy hiány volt.” (Kádár János – végakarat. Bp. 1989.) 1956-ban ellenségei állati magatartására emlékezik Kádár János. Elvtársai állati magatartására, az ávéhás keretlegényekre, a kommunista pribékekre, akik őt a börtönben néhány éve levizelték, nem emlékszik, nem akar emlékezni.

Sztálin meghalt, Beriját főbe lőtték! Elvtársak, töretlenül haladunk tovább a lenini úton!

Az irodalmi élet is megújul a XX. kongresszus hatására. Tekintettel arra, hogy mától minden másképpen volt, könnyű belátni, hogy ezentúl minden másképpen lesz. „A határozat [a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi határozata] világosan beszél, mikor a nevelés bázisát és módszerét meghatározza: demokratizmus és eszmei meggyőzés, azaz nem kinyilatkoztatás és nem legyőzés. A kommunisták szerepe? Petőfié Arany mellett, Adyé Móricz mellett: a világosabban látóé, a merészebbé, a felelősségvállalóé, a tűzgyújtóé, de a mindenkitől tanulni készé, a kíváncsibbé, a kritikát legjobban állóé, a legáldozatosabb alkotóé.” (Bóka László: A művek elé. Csillag, 1956. augusztus)

Ennél pontosabban nem lehet megfogalmazni a kommunista ember öntelt-magahitt felsőbbrendűségét. A kommunisták valóban különös szabású emberek – tisztában vannak felsőbbrendűségükkel, s felsőbbrendűségük erkölcsi magaslatáról bélyegeznek és ítélnek mindenkit likvidálandó ellenségnek, aki nem ismeri el felsőbbrendűségüket.

Felsőbbrendűségük erkölcsi alapköve: ha véletlenül tévednek, maguk ítélik el tévedésüket, s bűnbánatuk jeléül maguk emelnek szobrot, síremléket, panteont meggyilkolt áldozataiknak.

Fontos a gyors felejteni tudás.

És nem megbecsülni, megszívlelni való baráti intelem-e az, amit Venclova, a litván költő írt a budapesti Vasas Házban egy rút bűnpör idején?

Ez Rajk László. Jegyezzétek meg arcát

s csontos kezét, mely kést emelt reátok.

Üssétek ki a gyilkos kést kezéből!…

(Lányi Sarolta: A szovjet költészet antológiája. Új Hang, 1953. január)

Elvhű kommunista soha nem jön zavarba, mert mindig a párt helyes irányvonalát követi. 1947-ben díszközgyűl, 1949-ben akaszt, 1956-ban dísztemet. És fogadkozik: „Soha többé! Örök fájdalommal a szívünkben fogunk gondolni azokra a drága elvtársainkra, kiknek hamvait annyi esztendővel haláluk után most helyezzük nyugovóra. Halottakat nem lehet feltámasztani. De emléküknek a legnagyobbal akarunk áldozni, amivel kommunisták áldozhatnak: azzal, hogy érettük, helyettük is küzdeni fogunk.” (Szabad Nép, 1956. október 6.)

A sírnál Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja mond beszédet, a koporsó mellett gyászol Kádár János, aki belügyminiszter volt, amikor Rajk Lászlót halálra ítélték. Mindketten két év múlva, 1958-ban is tagjai a Politikai Bizottságnak, amikor kommunista meggyőződésük szellemében halálra ítéltetik és bitófára küldik kommunista elvtársukat, Nagy Imrét. Mindketten megérik, amikor a Politikai Bizottságból őket kiebrudaló elvtársaik 1989-ben dísztemetést rendeznek a meggyilkolt kommunistáknak. A koporsók mellett természetesen a kommunisták álltak díszőrséget. „A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően – a protokolláris koszorúzás ideje alatt – Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a díszőrséget.” (Magyar Nemzet, 1989. június 17.)

Akasztottunk, dísztemettünk, akasztottunk, dísztemettünk: építettük a szocializmust!

Hruscsov titkos beszédét teljes terjedelmében kevesen olvashatták. Hruscsov nem volt buta ember, maga sem gondolta komolyan, amit többórás beszédében eltökélten állított: mindenért, ami történt, egyedül Sztálin és szolgalelkű híve, a burzsoázia bérence, Berija a felelős.

Ha a proletárdiktatúrától, a szocializmustól, a kommunisták egyeduralmától tökéletesen idegen a személyi kultusz, akkor mi fán terem Rákosi Mátyás, Walter Ulbricht, Kim Ir Szen, Nicolae Ceaułescu, Fidel Castro és a többi kommunista tömeggyilkos?

Nehogy ezen bárkinek is eszébe jusson hosszasan töprengeni, Hruscsov úgy döntött: Sztálin zsarnokságának leleplezése a kommunista párt belügye. Fontos, hogy minden kommunista gondolkodás nélkül kövesse a párt helyes irányvonalát. Majd megmagyarázzák (zárt ülésen) a magyar elvtársak a magyar elvtársaknak, miért szükséges fölakasztani Nagy Imrét. És természetesen majd azt is megmagyarázzák a magyar elvtársak (zárt ülésen) a magyar elvtársaknak, miért volt helytelen felakasztani Nagy Imrét. „Éljen pártunk győzelmes zászlaja: a leninizmus!”

Az önhitt kommunisták eggyel nem számoltak: az embereknek, a mindenükből kiforgatott, szabadságuktól megfosztott, reményeikben megalázott, alattvalósorba kényszerített embereknek egyszer csak elegük lesz a kommunisták ország- és hazaáruló zsarnokságából.

1956. október 23-án Budapest népe ledöntötte Sztálin szobrát. Néhány napig Magyarország azt hitte: lesz magyar feltámadás.

Aztán Kádár Jánost és a magyar kommunistákat újra kinevezték a magyar nép Moszkvából irányított, pórázon tartott, Moszkvában pitiző, Budapesten csaholó helytartóinak.

Sztálinról, aki 1947. november 7-e óta Budapest díszpolgára, egyelőre megfeledkeztek. A kommunistáknak nincs mindig minden kommunistára szükségük.

De a kommunisták (a meggyőződés a fontos, nem az elnevezés) tudják: rájuk mindig szükség van. Különös szabású emberek: felsőbbrendű lények.

Nem azok, de hisznek benne: ezért képesek a kommunizmus bukását is túlélni. Diktatúrában hernyók, demokráciában pillangók.

A múltunkat végképp el akarják törölni, de a múltjukhoz ragaszkodnak. 2004. február 27-én a Fővárosi Közgyűlés többsége, a Magyar Szocialista Párt és a Szabaddemokraták Szövetsége tagjai úgy döntöttek: tárgyalni sem érdemes Sztálin elvtárs díszpolgárságáról. A Fővárosi Közgyűlés avatta fővárosunk büszke díszévé a véreskezű kommunista gyilkost, ne köpjük szemen Kádár elvtársat azzal, hogy elismerjük: az avatás örömére gyalázatos ostobaságokat beszélt 1947. november 7-én. Ma már nincs mitől tartanunk: demokráciában élünk. 1956. október 23-án ledöntöttük Sztálin szobrát, ne bolygassuk a múltat!

Megértem a volt kommunista múltjukat megtagadó kommunistákat: ragaszkodnak a múltjukhoz.

De ha Sztálin Budapest díszpolgára, akkor, elvtársak, ezt nyíltan, emelt fővel vállalni kellene!

Gy. Németh Erzsébet, a budapesti MSZP frakcióvezető asszonya szobája falára kifüggeszthetné például Juscsenko rigmusának halhatatlan négy sorát:

Mind e jót nagy Sztálin adta nékünk,

Népeink szép békés életét,

Hálatelten boldog szívvel zengjük,

Példaképünk, Sztálinunk nevét!

Demszky Gábor, szabaddemokrata főpolgármester olvasatában Osanyin verse az áhítatnak egy kis nemzeti jelleget is kölcsönözhetne:

Föl, Március szabad magyarja!

Most te felelsz a sorsodért,

Nem álom már Petőfi álma,

És Kossuth nem hiába élt.

A szovjet hősök emlékműve

Ott őrködik ma Pestbudán,

És Sztálin hű baráti szemmel

Hint fénysugárt jövőd útján.

A Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnökségének kiadásában, 1951-ben jelent meg a Szállj, te büszke ének! című honvéddaloskönyv. Álságosan szociáldemokratákká vedlett hajdani, Sztálin budapesti díszpolgárságához eltökélten ragaszkodó kriptokommunistáknak javaslom: forgassák e kedves kis kötetet. Számtalan háladalt, dicsőítő éneket, méltató nótát találnak e könyvben kedvenc tömeggyilkosukról. És a hajdani bolsevik dalszövegíró, Frenkel még arról is gondoskodott, hogy az egykor tüzesen antikommunista szabaddemokraták ma lelkesen együtt tudjanak énekelni a hajdan bolsevik szociáldemokratákkal:

Egy frontba hát mind, ki békét kíván!

Föllelkesülve nagy Sztálin szaván,

Híven követjük a Szovjet zászlaját,

Béke nagy őrét és zálogát!

A béketábor legyőzhetetlen…

Javaslom: frakcióülések előtt – a hajdani Szabad Nép-félórák szellemében – a szocialista frakciótagok rövid, közös fogadkozásra gyűljenek egybe, és Tamási Lajos versét mormolva véssék nap mint nap emlékezetükbe elődeik, elvtársaik fogadalmát:

A kommunizmus neveddel kelő napját

köszöntik fölöttünk a kék egek,

esküszünk néked drága Sztálin elvtárs,

befejezzük hatalmas művedet!

(Új Hang, 1953. március)

Javaslom továbbá a Fővárosi Közgyűlés MSZP- és SZDSZ-frakciójának, hogy jelöljék ki azt a napot, amikor a magyar nép közösen ünnepelheti Budapest díszpolgárait.

Talán lehetne ez a nap október 23.