#tangramkedd

[tepi]

Tangramkedd 13 - Docosanoid

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

13. rész: Docosanoid (2011)

2011 volt a legtermékenyebb évem, 9 kiadvány került ki a kezeim közül, ez volt abban az évben a harmadik, és az egyik legjobban sikerült. Ez egy csendes lemez, elgondolkodós hangulatú számokat tettem rá, akkoriban asszem azt nyilatkoztam ezekről, hogy egy jó pohár borral tanácsolom hallgatni, ha nem tetszik akkor azért, ha tetszik, akkor meg azért. Érdekes módon fellépésből csak kettő jutott abban az évben, ráadásul egy napon, október 22-én. Vicces volt ahogy a Cökxpónból rohantam át a Blog Music Clubba, hátamon a nem túl sok, de értékes és nagy hangszereimmel. 

Két szám (Docosanoid és Siberia) már korábban elkészültek, ezek mellé készítettem még 7 tracket, de nem volt összefogó koncepció, mint korábban olyan sokszor, ellenben ez volt az első olyan lemezem, amit a nagyhírű (legalábbis ennek a rétegzenének világában nagyhírű) német Schallwelle Awardson a 10 legjobb külföldi lemez közé választottak, sajnos nem a lemez nyert (”valami Jarre” nevű vagy ilyesmi), de akkor az nagyon lelkesítő volt, hogy a kis sufnituning Fabókpeti egy ilyen esemény közelébe kerülhet, Oszkárdíj előszoba vagy mi. Azóta a kilencedik helyen van az albumom a saját slágerlistámon - azaz az eladási listán. 

Ezekhez a risszrossz őszi napokhoz kiváló lehet, akár egy pohár borral? :) 

https://tangram.bandcamp.com/album/docosanoid

[tepi]

Tangramkedd 12 - Turris Eburnea

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

12. rész: Turris Eburnea (2011)

A lemez története jóval a Tangram előtti időkben kezdődött. 1994-ben egyetlen délután alatt megkomponáltam addigi leghosszabb zenémet, amely hibás latinsággal a "Turris Eburneus" címet kapta (a turris - torony - szó nőnemű, míg az eburneus - elefántcsont -  hímnemű). 8 bites hangkártyán, Scream Trackerben raktam össze, az egyik kedvencem azokból az időkből. Az addigi legösszetettebb darab, több tételre osztható képzeletben, de valahogy nem tudtam elérni azt a hangzást - vajon miért :) - amit magamban hallottam, amikor készült... A felvételen hallható robothangot a Commodore 16- beszédszintetizátorával vettem fel... persze a turris-t törrisz-nek mondja, mert azt hiszi, angol szó... magnó, kazetta, romantika! Már akkor egy szimfonikus zenekar előadásában képzeltem el, de az akkoriban rendelkezésemre álló technika nem tette lehetővé, hogy közelítsen a hangzás a valódi hangszerekéhez. 1994 és 2011 között sok év telt el, átlag két évente eljátszottam a gondolatával, hogy újra felvegyem a zenét, de sehova nem passzolt volna és akkoriban makacsul ragaszkodtam a koncepcióalbum gondolatához.

2011 januárjában, amikor síelni mentünk (20 órás buszút Franciaországba) az mp3 lejátszómban a Daft Punk Tron-filmzenéjét hallgattam és megvilágosodtam: nemcsak hogy újra kell hangszerelnem a Turris-t, de ki kell bővítenem egy többtételes "szimfonikus művé". Ehhez segítség volt, hogy 2005 környékén egy online játék (a Földvadászat) traileréhez én írtam a zenét, ami szintén nagyzenekari hangzású volt és ezt is fel szerettem volna használni, hogy kiadhassam egy albumon (a Finale zenéje ez). Néhány dallamtöredék már megvolt korábbról, itt volt az ideje, hogy egységes hangszerelésben összefűzzem ezeket egy gondolatra, amely egy képzeletbeli elefántcsonttorony bemutatására törekszik. Az eredeti Turris Eburneusból lett a nyitótétel (Overture), kicsit lerövidült, majd ennek a dallamait bontogattam ki a többi tételben, az egyes címeket pedig a zeneirodalomban a tempó leírására használt jelzők (Largo, Allegretto, Vivace, Adagio) felhasználásával egészítettem ki.

Hardcore hallgatóknak most ide teszem az eredeti 1994-es verziót, kicsit szégyenlősen, meg minden, vegyétek figyelembe az akkori technikai és zenei tudásomat - 17 éves vagyok ekkor! - , just for fun! Néhol bántja a fület, néhol túl hangos, néhol egyszerűen pocsék: https://soundcloud.com/tepi77/turris-eburneus

Végül pedig álljon itt a 2011-es változat, meg a teljes, hattételes album!

https://tangram.bandcamp.com/album/turris-eburnea

[tepi]

Tangramkedd 11 - Life in the Drain

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

11. rész: Life in the Drain (2011)

Korábban az AURA EP kapcsán írtam, hogy a Nem jön szememre álom (angolul Insomnia) c. Stephen King-regény ihlette a zene megszületését. Amikor a Life in the Drain zenéi születtek, egy másik King-regény(folyam), a Setét Torony környékén kóricáltam. Megfogott ez a poszt-apokaliptikus világ, ez a misztikus jövőkép, ez a rétegesen elrendezett világkép, amelyet a regények megjelenítenek. A négy középhosszú track, amelyből a negyven perces album áll, mind a Torony történetéből merítkezik: a Devar-Tete nevű folyó, amely a Callákat szeli ketté, a földalatti komplexum, amelyben Mordred megszületik, illetve Discordia kastélya, mind a könyv egy-egy témáját dolgozza fel zenei formában, nem dallamos-ritmusos módon, hanem inkább hangulati elemekkel.

Ennek a lemeznek a készítésekor használtam utoljára a Roland szintetizátoromat (micsoda kapcsolódás - a Setét Torony regények főhőse bizonyos Roland Deschain!). Most, hogy így jobban belegondolok, ez a világ több helyen is megihletett, legelső lemezem Gilead c. száma, vagy ugyaninnen a Union of the Three, illetve a Mos Quataer album Monorail c. trackje Blaine, a Mono hatására íródott, szóval mondhatjuk, hogy míg zeneileg a Tangerine Dream vagy Jean Michel Jarre, addig tematikailag Stephen King világa az, amely hatással volt rám a zenei pályám során.

Itt meghallgatható az egész Life in the Drain, amelyet megjelenése óta 8 példányban vásároltak meg, ezzel a legrosszabbul teljesítő albumom, mondjuk eléggé elvont, úgyhogy nem hibáztatok senkit, ellenben az "életművem része", így mindenképp írnom kellett róla.

[tepi]

Tangramkedd 01 “Move and Still”

Egy új posztsorozatot indítok (@korivagyok ötletéből), amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy belekezdek.

1. rész: MOVE AND STILL (2005)

Elég zűrös napjaim voltak 2005 környékén, családiállapot-változás, ilyen-olyan nőügyek, hadd ne részletezzem. Egy dolog viszont nagyon is biztos volt bennem, mégpedig, hogy szeretnék venni egy profi szintetizátort. Nem elektromos zongorát, nem kis játékkütyüt, hanem igazi, valódi, hűdekomoly hangszert. Egy zuhany alatti megvilágosodás hatására megvásároltam egy Roland V-Synth nevű csodát, amit gyakorlatilag egy az egyben a (már akkor tízéves) Volkswagen Passatom eladásával finanszíroztam. Nos, ez a hangszer egy álom volt, sosem volt még semmilyen komolyabb hangszerem, pedig ha az ember a magyar Jean Michel Jarre akar lenni, akkor biza nem állhat meg egy soundblaster hangkártyánál, hanem igenis invesztícióra van szükség.

Amikor csak tehettem, zenéltem rajta, rögzítettem a hangokat (ez egy sound designer munkaállomás, laikusoknak azt mondhatom, hogy olyan, mint egy festőpaletta: nem kész hangszerek hangjai vannak benne, hanem te rakod össze a legalapabb dolgokból, így tuti - jó, majdnem tuti -, hogy egyedi lesz a hangzásod). Addig addig próbálkoztam, míg össze nem jött egy lemeznyi dal, ami lassabb, bambulósabb zenékből állt. De ahogy készültek ezek a dalok, egy-két tempósabb cucc is kikerült a kezeim közül, amik sehogy sem passzoltak az elvontabb, valljuk be: altatósabb zenék közé. Úgyhogy megszületett a megoldás: DUPLA ALBUM! A neve is adott, Move and Still, merhogy mozgás és mozdulatlanság, ugye. Öcsém remek borítót készített neki (amit most nem találok, ha meglelem, kiteszem), csak akkor még Afterglow volt a nevem, mert akkor pillanatnyilag jónak tűnt (a névválasztás is a V-Synth-hez kapcsolódik: volt egy hangszín, aminek azt a fantázianevet adták, hogy Afterglow, minő fordulat!). A legelső dalt is így hívtam, biztos ami biztos alapon, jól égjen bele a hallgatók retinájába (képzavar).

Ezt most hallgassuk is meg, aztán megyünk tovább:

https://tangram.bandcamp.com/track/afterglow

A dupla lemezből saját kezűleg készült 50 darab, gyönyörű borítója volt, több oldalas füzettel, szép fotókkal, design elemekkel, nomeg a lényeg: életem első (és máris dupla!) lemeze. Oda lehetett írni, hogy composed and produced by, és ez akkor nekem a világot jelentette. Persze nem nagyon volt kinek adni belőle, a prófétának a saját hazájában az édesanyja se látja a fától az erdőt, illetve hopp! mégis, akkoriban kezdődött a Cökxpon története, Cserepes Pannival (aki nekem a Jeles Napok c. lemez borítójáról volt ismerős, úgyis mint 7 éves gyerekénekes). Írtam neki, hogy adnék egy lemezt, mi lenne, ha meghallgatná és akkor kvittek vagyunk. Meghallgatta, tetszett neki, elnevezte "klasszik ambientnek" és nagy meglepetésemre betett a Cökxpon Ambient Fesztivál egyik liveactjeként. Ez azt jelenti, hogy az ember áll a színpadon, hangszereket nyüstöl, főleg elektronikusakat, ettől live, meg act, meg azért nem nevezzük koncertnek, mert csak egyedül vagyunk, ne legyünk nagyképűek.

Legelső koncertem azonban a József Attila Színház stúdiószínpadán volt, 2006 augusztus 29-én. Testvéreim hatalmas részt vállaltak benne, elkészítették a vetítendő anyagot amit aztán mögém-mellém vetítettek. Hatalmas élmény volt, másfél óra zenei utazás, a külön meghívott emberek még egy maxi CD-t is kaptak, amiket a koncert végén spontán dedikálás során elláttam kézjegyemmel. Azt csak nektek árulom el, hogy a zenei anyag playbackről szólt.  Egyszerűen nem hibázhattam, semmi tapasztalatom nem volt, ne bántsatok érte.

Aztán telt-múlt az idő, itt-ott felléptem (immár nem playbackről), készült egy videoklip a tesóim segítségével (a Morning Train c. dalhoz - vicces, mert sem morning, sem train nincs benne, hisz autóval megyünk az esti Budapesten, de sebaj), az akkori Tűzraktárba menet. Most nézzük meg ezt a videót, az alagútban gyaloglós részt többször vettük fel, mint akartuk, tettek egy-két kört a tesók, mire összejött.

A lemez életének egy fontos része volt az is, hogy valamikor 2006 végén beküldtem a Karmatronic kiadónak, hogy hallgassák meg, híre ment ugyanis, hogy ambientben is fognak utazni, bátor gyerek vagyok, hát megpróbáltam. Nagyon dícsérték a zenémet és a dolog vége az lett, hogy lemezszerződést kötöttünk, CD-n ki fognak adni egy leendő új albumomat (nem szerzői kiadásban), szóval nagyon örültem, felfedeztek! Ez valamikor 2007 február-március környékén volt, úgyhogy kezdetét vette egy új album előkészítése, amit lelkileg már elneveztem Triangle Square-nek. De hogy végül miért nem ez lett a címe és hogy is volt ennek az új lemeznek a története, elmesélem a következő posztban.

A teljes album meghallgatható itt: http://tangram.bandcamp.com/album/move-and-still meg iTuneson meg Spotifyon.

Megjegyzés: az egyes siteokon Tangram névvel van újrakiadva, hogy egységes legyen a diszkográfia. 

[tepi]

Tangramkedd 10 - Music Not For Just Airports

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

10. rész: Music Not For Just Airports

Brian Eno kétségkívül az egyik legjelentősebb ambient művész, főleg, hogy gyakorlatilag ő találta fel 1978-ban a Music For Airports című lemezével. 2010 novemberében előálltam a saját Music-ommal, Eno előtt tisztelegve, mégis mintegy a Mindwaves folytatásaként. A lemez két számból áll, az Air és a Port címűből, mindkettő pont fél órás. Lassan hömpölyög a két zene, nem lehet érzékelni a visszatérő motívumokat, egybefolyik, lassan, de biztosan mossa azt a bizonyos partot... A borító is tisztelgés Eno térképes megoldására, csak ebben az esetben egy random google-mapses térképdarabot színeztem ki pasztell színekkel.

Itt meghallgatható az egész album, amely egész megjelenése óta tizennégy példányban kelt el. Great success :)

[tepi]

Tangramkedd 05 - “Tepidarium”

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

5. rész: Tepidarium (2009)

2008-őszén elérkezettnek láttam az időt, hogy egy saját ízlésemnek megfelelő berlin-school albumot készítsek. Tudtam, hogy egy bizonyos témakör köré szeretném építeni és a készítéséhez meg is találtam a legmegfelelőbb szoftverhangszert, az Arturia Moog Modulart. Úgy döntöttem, hogy az egész lemez ennek a hangszernek a használatával fog készülni, így megpróbálok egységes hangzást elérni. Már csak a témát kéne megtalálni. Mint majdnem minden mese, ez a sztori is úgy kezdődik, hogy "volt egyszer egy nő". Régebben az állami szektorban (is) dolgoztam, ahol volt egy lány, akivel kerülgettük egymást. Egyszer azon kaptuk magunkat, hogy ülünk egy budapesti gőzfürdő habjaiban.

Mivel ez nem egy erotikus blog, így csak azt a részt mesélem el, amikor elsétáltunk a gőzkabinok mellett. Persze a lányt pár lépéssel magam elé engedtem, megvolt rá az okom :) Ekkor megállt, és rámutatott egy táblára, amire ez volt írva: TEPIDARIUM. Mivel ugye a becenevem Tepi és van egy ilyen szép szó, hogy Tepidarium (gőzfürdő), megjegyeztem magamnak. Van egy szövegfileom, amibe érdekes szavakat teszek el, ez is odakerült. Most vissza 2008-hoz. Elővettem ezt a szövegfilet, amiben ott ékeskedett a Tepidarium szó. Azonnal tudtam, hogy most jött el ennek a szónak az ideje. A lemez vázlata 2 hét alatt elkészült, az Arturia nagyon intuitív és motiváló hangszer, szinte maguktól pattantak ki a dallamok a hangkártyából, nekem csak el kellett kapni őket. A címadó dal, a Tepidarium Pompeii az egyik kedvencem erről az albumról, rengeteg zenei hatás érezhető benne, és a legjobban fejezi ki azt a bizonyos fürdőbéli napot. Feszültség, szépség, dinamika. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre ezzel a dallal kapcsolatban. Hallgassátok meg, innen folytatjuk :)

https://tangram.bandcamp.com/track/tepidarium-pompeii

A borítófotót egy fényképésztől kértem el, egy Ausztrál óceánparti vizipark egyik szobrát ábrázolja, egy fém hullám, ami akár hanghullám is lehetne. A narancs-kék-sárga színek, a felhők, a szobor együttes hangulata egyszerre gépies és organikus. Gyakran játszom ezeket a dalokat élőben, a közönség egyik kedvence a Hawking Method Part II. (video a dalhoz), "berlin-school-techno"-nak nevezik, a címadása a Zagar - Bokanovsky Method-jának plágiuma. Stephen Hawkingot nagyon szerettem és tiszteltem, ezért két részben is "megénekeltem". Igaz, hogy nem tartozik szorosan a fürdős témához, de akkoriban olvastam az Idő rövid történetét, így mindenképp hatott rám. Akkor még nem sejtettem, hogy 30. lemezemet egy az egyben Hawking életművéhez fogom komponálni.

A dalok címéről: Steam - egyértelmű, indulunk a gőzbe, semmi szimmetria, semmi ismétlődés, csak egy basszusarpeggio és effektek, ahogy az improvizáció hozta. Well Tempered Humidity - azaz jól hangolt/temperált páratartalom. Utalás a The Well-Tempered Clavier (németül Das Wohltemperierte Klavier) c. Bach-gyűjteményre, egyben a pont kellő hőmérsékletű párára. Hot Cloud Chamber - A "forró felhő kamrája" - azaz gőzfürdő. Növekszik a nyomás, kívül is és belül is, a legsötétebb pontja az albumnak. Repetitív, állandóan visszatérő motívumok, már szabadulna az ember, de van ami ott tartsa. Sunken - alámerülsz a forró vízben és csak tompán hallod a külvilágot, arpeggiok, trillák, sziréni kórus, majd a később bejelentkező dobok. Tipikus Tangramos építkezős-zene (nem erre rakják a kőművesek a falat, csak egyik réteg a másik után kerül előtérbe). Supralead - már-már kilóg a sorból: elektronikus jazz? xilofon? A digitális szaxofon kígyózása... mégis van benne valami, ami szupravezetőként hat. Egyszerű alapok, érdekes ritmusszekció, improvizatív téma. Going Home - szintisírás, mert haza kell menni. Nagyon alap akkordok, analóg hangzás, alapvető szomorúság amiatt, hogy ennek most itt vége. Vannak ilyen búcsúdalok a repertoáromban, mégiscsak rák jegyben születtem :)

Az egész album itt hallgatható meg: http://tangram.bandcamp.com/album/tepidarium

[tepi]

Tangramkedd 03 - “Mindwaves” (2008)

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Első rész, Második rész)

3. rész: Mindwaves (2008)

2007 végén történt, hogy egy akkor kezdődő (azóta csúfos kudarcot vallott) közös munka során megismertem egy vállalkozót, aki többek között egy (akkor még) újfajta, alváscikluson alapuló ébresztőórát próbált több-kevesebb sikerrel idehaza elterjeszteni. Marketingtevékenysége során eljutott egy alvásklinika vezetőjéhez, akivel a 2008-as Alvás Világnapja alkalmából terveztek közös akciót. Mivel az akkori üzlettársam tudta, hogy zenével is foglalkozom, így jött az ötlete, hogy a klinika számára készíthetnék egy lemezt, amely a különböző kutatásoknak megfelelően segít az elalvásban (binaurális technika, alfa-béta-théta állapotok, satöbbi). A zene megjelenhetne korlátozott példányszámú cédén, de alapvetően az alvásklinikán hasznosítanák, a terápia részeként. Nosza, belevetettem magam a feladatba, utánanéztem a zenei alapoknak, hogyan, miként lehet kissé befolyásolni az agyhullámokat, hogyan lehet igazán relaxációs zenét készíteni (ami nem egyenlő a Cafe del Mar-féle chillouttal). A lemez munkacíme "Meditation" lett, majd ahogy telt az idő, folyt a munka, inkább "Theta Waves"-re módosítottam, legvégül "Mindwaves" lett a címe, egyszerű és könnyebben megjegyezhető (szerintem). Az albumot eleve úgy terveztem, hogy kerek egy órás lesz, három, egyenként húsz-húszperces trackekkel, a kutatások szerint ugyanis ennyi idő elegendő az elalváshoz. Amikor az első húsz perc elkészült, teszthallgatásra elvittem a klinikára, ahol két hétig (kontrollcsoportot is bevonva) vizsgálták a hatását. Közben folytattam a munkát, bízva a tesztek sikerében. Amikor két hét múlva előállt az eredmény, magam is meglepődtem: 50%-al jobb elalvási statisztikát mutattak azok, akiknek lejátszották a zenét! Ez főleg alvászavaros embereknél öröm, akiknek egy-egy órányi alvás már megváltás lehet. 2008 tavaszára elkészült tehát a lemez, a borítót a bátyám nyomdájában csináltuk, kis papírtok volt, a költséghatékonyság jegyében. Első körben 50 példány készült el, aztán egy évvel később újabb 100, ezeket a klinikán osztogatták. A 2008-as alvás világnapja rendezvényen ez a zene fogadta az egybegyűlteket, jókat beszélgettünk Győrfi Pállal, az OMSZ szóvivőjével és külön méltatták az albumot. Aztán párszor még egy Naturhomeos hírlevélben megemlítették a dolgot, majd kikerült a reflektorfényből. Digitális formában 400-an letöltötték, ebből 30-an adtak érte pénzt, így pályafutásom egyik legsikertelenebb projektjévé vált. Pedig valóban hatásos, a visszajelzések (klinikán kívülről is) ezt mutatják. Csak hát ugye, a fránya marketing :)

A zene stílusa amúgy egy nagyon lassan hömpölygő ambient, nyilván nem pöröghet fel a hallgató, nyugalmat sugároz, de féléber állapotban is érdekes élményt nyújt.

Itt teljes egészében meghallgatható. Kíváncsi lennék a ti alvási mutatóitokra is :)

[tepi]

Tangramkedd 02 “Highway Ambience” (2007)

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Első rész)

2. rész: Highway Ambience (2007)

2007 tavasza. A Karmatronic kiadóval kötött lemezszerződés értelmében megkezdődnek az új lemez munkálatai, amely akkor még a lelki szemeim előtt Triangle Square névre hallgat. A legelső dal, ami elkészült, az a Move and Stillről a Sunset átirata, Márti (egyik) nővérének javaslatára Sol y Mar lett, amit persze Solymárnak hívtunk, mert miért ne. Rövidebb, kifejezőbb lett és a biztosabb szintetizátorkezelésem is kimutatkozott. Dinamikus lett, nekem különben is nagyon nagy kedvencem a naplemente és mivel akkoriban nagyon ment az Ibizai élet (Cafe del Mar és a többiek), ezért valami tengeres-naplementés hangulatot akartam csinálni. Ez azt hiszem sikerült. A készülő lemezen aztán helyet kapott pár régebben elkészült, de végleges formáját csak ekkor elnyerő track (Scuba - amelyet Laci barátom búvárkodásai, illetve az Embers, ami egy nagy, családi rendezvényünk - Az UKONG “Unokatestvérek KONGresszusa” - zárótábortüze ihlettek).

Térjünk vissza az albumcímre! A kiadó szerette volna hatékonyan bevezetni a nevemet a piacra, az volt a tervük, hogy jópár CD boltban kiteszik és mivel még senki sem ismerte a nevem, ezért célszerűnek látták, ha valami olyan albumcímet adok, ami kifejezi, hogy milyen zene ez. No de milyen zene is ez? Merült fel bennem a kérdés. Ambient, amit utazáshoz lehet hallgatni... legyen a neve Highway Ambience! Tetszett nekik is, nekem is, semmi sem állhatott a boldogságunk útjába, irány az Artisjus, védessük le a nevemet (mármint, hogy Afterglow, mert akkor még az volt a "művésznevem"). Írtam az Artisjusnak, hogy akkor nemzetközileg én ugyan levédetném a nevemet, mert jönne egy albumom és a sok zsét legyen kinek küldeni. Egy hét múlva jött a válasz, hogy az Afterglow név foglalt, valami német muksó ül rajta, úgyhogy kérnek szépen, hogy nevezzem meg az új színpadi nevemet, különben nem tudnak bejegyezni. Hosszas de fontos latolgatás kezdődött, hiszen a borító, az Artisjus-bejegyzés, nomeg a művészi énem sorsa dől el, nem lehetek Halász Judit Kettő, érthető. Feldobtam hát a nagy kérdést az ismerősök között, hogy javasoljanak valami jó nevet, nem emlékszem már pontosan, hogy mik merültek fel, de egy biztos. Dávid bátyám felvetette, hogy ha már a Tangerine Dream olyan nagy hatással volt rám és szeretem a Tangram című 1980-as albumukat (youtube video: https://www.youtube.com/watch?v=iQpAJUZeIAY&frags=pl%2Cwn), akkor legyek az. Szép, rövid név, megjegyezhető, különleges és az értők egyből tudják kapcsolni a "nagy öregekhez". Úgyhogy belementem, attól a naptól fogva vagyok Tangram.

A lemez központi hangszere még mindig a Roland V-Synth volt, ezen kívül egyre többet használtam a Garage Bandet, mivel akkortájt vettem meg az iMacemet, amin a Highway Ambiencetől kezdve az első 20 lemezt írtam. Időközben vettem egy AKAI EWI 4000s digitális fúvóshangszert, nagyritkán az is megszólalt koncerteken.

Amikor összeállt a CD anyaga, nagyon elégedett voltam, a borító is nagyon passzolt (egy külföldi fotós csinálta, bizonyos Rob Terwilliger), fehér digipack, tetszene, ha látnád. A "stúdió" neve (a szoba, ahol készült az album) maradt Afterglow, így mentettem át a nevet.

2007. júliusában hirtelen kiderült, hogy a Sziget nyitónapján a Cökxpon Ambient Sátorkertben játszhatok, ott tarthatom az új lemez bemutatóját. Ekkor a Népszabadság írt egy kritikát az albumról (a Chemical Brothers frissen megjelent cédéjével közösen), amelyben nagyon megdicsérték, így már bizakodva készülhettem a koncertre, amin minden akkori hangszeremet felvonultattam, központi elemként persze a Rolandot. A koncert után a Quarton megjelent egy cikk, "Berlin örök és elpusztíthatatlan" címmel, Gerényi Gábor tollából, amiben így ír:

Tangram úrtól semmi sem áll távolabb, mint az, hogy a Tangerine Dreamtől megszokott technikai megoldásokkal, a jól ismert hangeffektusok újrasorrendezésével generálja le dalait – ő abban utazik, hogy az originális hangulatot korszerűbb stílusokra, például lounge-ra, chilloutra meg hasonlókra fordítsa le.

A cikk B-re értékelte a koncertet, ami a második legjobb minősítés, így már bizakodóan tekintettem a zenei jövőmbe. Talán kicsit túlságosan is optimista voltam, de ez az optimizmus vitt tovább olyan zenei kísérletek felé, amik enélkül a hajtóerő nélkül mind kimaradtak volna az életemből.

A dalcímekről: az Embers és a Scuba megvolt fentebb, a Pandora Connection címet a Wikipediáról vettem (a dal amúgy a sok Delerium-hallgatás következménye), a Homeless Child egy hosszabb szám rövidített változata, az énekhang az enyém (természetesen meg van variálva), a címet asszem öcsém adta. A Misplaced Entities egy a gépen megtalált töredékből épült fel, ezt tükrözi a cím. Ebben a dalban debütált a korábban említett digitális fúvóshangszerem. Asszem akkortájt voltunk Sayag Jazz Machine koncerten és onnan a fúvós+drumandbass hatás. A Thousand With Two dal egy régi történet megéneklése: két lánnyal leveleztem akkoriban, összesen kb. ezer levelet váltottunk. Amúgy öcsém kérésére írtam a zenét, valami sulis feladatához kellett. Aztán annyira tetszett, hogy rátettem a lemezre is. A Turbulence c. dalban használtam a digitális fúvós eszközt másodszor, az egésznek a grooveja eléggé megfogott, sodró, turbulens. A Shores of Granada cím egy tisztelgés a Boards of Canada előtt, nem akartam másolni a zenéjüket, inkább a hangulatot, amit sugároznak. Bátyám egyszerűen "Song of játszótér" címen emlegette, nyilván a dal végi gyerekkacaj miatt. A Blue Dahlia eredetileg Blue Mood volt, de az olyan lehangoló. Az egyik kedvencem az albumról. Chillout a javából, imádom benne a gitárt. Bazaar: mondanom sem kell, az arab hatás miatt lett ez a címe, az énekhangot nem én adtam ki magamból... Jewel in Your Eyes - Márti szemei zöldek, mint a smaragd. Megihlettek, na! :)

A Highway Ambience lemez teljes terjedelmében meghallgatható itt.

A következő részben arról lesz szó, hogy hogyan kerültem egy alvásklinikára és ez milyen tapasztalatokhoz segített hozzá.

[tepi]

Tangramkedd 08 - “Flow” (avagy album egy nap alatt)

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

8. rész: Flow (2010)

2010. július 17-én reggel 10 órakor leütöttem egy akkordot. 24 óra múlva, 18-án reggel 10-re ebből az akkordból egy teljes lemez bontakozott ki. Nem tervezett ötlet volt: az első akkordnál dőlt el, hogy újabb kísérletbe fogok: egyhuzamban, egyetlen nap leforgása alatt egy teljes koncepciólemezt készítek. A koncepció önmagára mutató vektor: azt fejezi ki, hogy valaki teljes önfeledtségben cselekszik, továbbmegyek: alkot. A Flow kifejezés és a lemezcím is erre utal. A lemez számait egymás után írtam, nem rendeztem át, nem formálgattam a végletekig, hisz kötött a saját magam által szabott időkorlát. A borítóképet az az előtti hétvégén, a szülői ház ablakából fotóztam. Lehúzott redőnyön átszűrődő naplemente a lakótelep fölött: folyamatok fent és lent. Az albumban nagyon sokféle stíluselem keveredik, az első, leghosszabb szám lassan alakul át valami egészen mássá, akinek van türelme kivárni, áthömpölyögni ezen a 13 és fél percen, az jutalmul egy teljesen más világba csöppenhet, ahol már változatosabb táj fogadja. A harmadik számban tűnik fel először emberi beszéd a Tangram zenéjében: "new, amazing, music experience". A negyedik track egy újabb belassulás, felkészülés egy elrugaszkodásra: egy minimálkivitelű, mégis dinamikus ötödik trackkövetkezik, ez körülbelül éjjel tizenegykor született, a dobok és a szintik spirálisan követik egymást, kergetőznek, egymásba alakulnak, változatlan változás. A hatodik track egy berlin-school elemeket felvonultató, de mégis úgy érzem, hogy sajátosan Tangramos hangulatú és stílusú számmá dagad, ez az album és maga a Flow tetőpontja. Ez egy megnyugvásba, szép lassan elterülő zongorajátékba torkollik, amely a félretárcsázott telefonok üzenetein és szekvenszerbe kötött romantikán keresztül a hajnali madárcsicsergésbe (a teraszról hajnali 5-kor felvett eredeti hangok) olvad.

Reggel 7-kor már a végső keverést végeztem, kilenckor töltődtek fel a wavok, hogy aztán 10 órakor, kereken 24 órával a kezdet után egy kész album kerüljön a hallgatók elé. 5 perccel az élesítés után már 4-en megvásárolták és 20-an töltötték le. Fantasztikus érzés volt, hogy szinte velem egyidőben hallja a világ különböző pontján egy csomó ember azt a zenét, ami azelőtt egy nappal még csak nem is létezett. Ez az albumom a második leggyakrabban letöltött Tangram lemezzé vált az idők során.

Ha van háromnegyed órád, tedd meg velem újra ezt az utazást.

[tepi]

Tangramkedd 07 - “Micropolis”

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

7. rész: Micropolis (2010)

2010 nyarán eldöntöttem, hogy egy hónap alatt készítek egy lemezt, ami pont a születésnapomon fog kijönni, amolyan ajándékként a hallgatóimnak. A döntés úgy született meg, hogy elkezdtem írni egy dalt - Micropolis - és rájöttem, hogy a cím többet érdemel annál, hogy egy dal erejéig használjam fel. A második motiváló erő a Carbon Based Lifeforms Interloper c. albuma volt, amit régóta vártam és valami miatt úgy éreztem, hogy én is megírnám a magam “Interloperét”. Csak rövidebb idő alatt. Valamikor 2010 májusában gyalogtúrán voltunk (Kinizsi 100-as, első negyven kilométer), aminek kb. a 12. kilométerénél elkezdtem "átdolgozni" a Sol y Mar c. dalomat, magamban dúdolgatva. Egyrészt az ütemre tök jól lehetett gyalogolni, másrészt eléggé belelkesített a gondolat, hogy elkészítsem a dal "folytatását". Egy hónapot kellett várni, míg júniusban végre beépítettem a Micropolis koncepciójába a Mar y Sol-t. Abban az időben sok weboldalt kellett összeraknom, a szakértők tudják, hogy a "Lorem Ipsum" miért kerülhetett első helyre a dallistában (laikusok kedvéért elmondom, hogy ez egy ál-latin nyelvű szöveg, amit tipográfusok szoktak használni, a majdani igazi szöveg helyett, hogy lássák, hogy hogyan fog kinézni egy designban).

Június 15-én délután fél négykor éppen az Opaque Projector c. dalon dolgoztam (ismét egy Wikipedia random cikkcím adta a dal címét), amikor elkezdtem belehallani Jean Michel Jarre Chronologie 6-jának basszussávját. Mondom magamban: "ej de jó lenne bele is tenni, nem csak belehallani ezt a cuccot". Előbányásztam a menedzsere email címét, és írtam egy levelet, melyben azt írtam, hogy hadd kérjem már el a dal 2 másodperces darabkájának felhasználási jogát. Tudtam, hogy Jarre éppen Törökországban turnézik, úgyhogy nem sok esélyem van bármire is, mégis, megpróbálni még mindig lehet. Ekkor jött a meglepetés: két óra múlva jött a válasz, méghozzá személyesen a Mestertől:

Thanks for your request Peter, You HAVE MY AUTHORISATION! Best regards, JM

Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mekkora dolog volt ez, magam sem hittem el elsőre. Személyesen válaszolt, egy kis magyar gyerek emailjére... Csodálatos!

Innen már nem kellett sok lelkesítés, elkészült az Opaque Projector, meg a többi dal és június 29-én megjelent a teljes album. Minden idők legsikeresebb Tangram lemeze lett, ezer körüli letöltővel és 80 körüli vásárlóval (ezt a lemezt is ingyenesen vagy tetszőleges összegért tettem letölthetővé). Magam számára is az egyik legkedvesebb albumom. A borítójához a fotót valamikor június közepén a Kopaszi-gáton lőttem a fűben, mikor Mártussal ott napoztunk. A borító önmagában is a hallgatók egyik kedvence, egy nem reprezentatív felmérés eredménye képpen toronymagasan ez vezeti a "legjobb Tangram borítók" listáját. Végezetül hallgassuk meg az egész albumot, egyben (vagy töltsük le).

[tepi]

Tangramkedd 06. - “Vermillion”

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

6. rész: Vermillion (2010)

Az a bizonyos fürdőkád. Nem tudom, hallottad-e, de nekem a fürdőkád egy megvilágosodási hely. Még fent laktunk a Svábhegyen, amikor 2009 decemberének közepén feküdtem a kádban (a fürdőszobánkban a kád felett egy kertre néző ablak volt). Már egy ideje bent voltam, amikor elkezdtem dudorászni. Annak idején rengeteg Ulrich Schnauss számot hallgattam és az egyik dalának (a Monday Paracetamolnak) a lüktetése sokáig bennem maradt. Ezt a lüktetést hallottam magamban ott a kádban is, amikor kipattant egy dallam a fejemből. Két "sornyi" dallamocska volt ez, de amikor már vagy tizedszer dúdoltam-hümmögtem el (tehát jól megjegyeztem), azon nyomban kipattantam a kádból és vizesen-meztelenül leültem a gép elé, hogy csak ezt a dallamot megörökítsem, aztán ülhessek vissza a kádba. Ahogy azt Móricka elképzeli... Mire feleszméltem, eltelt 4 óra, én meg még mindig ott ültem és csiszolgattam a számot, aminek az azelőtti napon hallott "Vermillion" címet adtam átmenetileg, amely egy vöröses árnyalat neve. A dallamocska mellé (ami végül a Bronze Bumblebees vezérdallama lett) felsorakoztak a dobok, a basszusok, a refrén, csilingelés, minden. Akkoriban kezdtünk levelezni GG-vel (@gerenyi), aki Tangerine Dream, Ulrich Schnauss, meg úgy általában elektronikus zene rajongó/guru, akinek pár nap múlva elküldtem a számot (tanácsot kértem tőle, hogy milyennek érzi, mit csiszoljak rajta).

ez egy kurva jó kis dal, nekem nagyon bejön külön faszaság, hogy olyan schnaussosra programoztad meg keverted mi a terv? mondjuk a dobokat erősen meg kéne kezelni és erősebb mastering sem ártana

Aztán írt egy levelet, hogy dobok nélkül küldjem el neki a számot, mert ő megcsinálja rendesre a ritmusszekciót. Nekem ez mindig nagy kihívás volt: jó dobokat csinálni a zenéim alá. Eddig persze nem nagyon kellett, mert elvontabb zenékhez nem nagyon kell csinnadratta, most pedig lett egy dallamos, dinamikus dal, amihez elég béna dobsáv készült. Szóval elküldtem neki a kért formában, majd pár nap múlva (karácsony másod- vagy harmadnapja volt, a bátyáméknál ünnepeltünk) jött egy levél, benne egy mp3 file. A telefonomon meghallgattam és éreztem: GG megcsinálta. A dal címe (Bronze Bumblebees) random wikipedia szócikk-címből keletkezett, persze nem elsőre találtam, de elég jól passzol hozzá. A Vermilliont meghagytam lemezcímnek. Hamarosan jött még két dal - Golden Smile, Lineup Kids - az előbbi Jarre-osabb, de szerintem inkább már Tangramos... Mindhárom dalnál ugyanaz motivált: valahogy kifejezni egy tavaszváró, de mégse romantikától csöpögő hangulatot, ami a "nedvkeringés elindulását" okozza. Tudtam, hogy három dal nem lesz elég, ezért két régebbi dalomat vettem elő, amik passzoltak a koncepcióba (MissU és Octane) amiket átkereszteltem Never Miss You Again-re (mint az eredeti és az új cím változása is mutatja, elengedés és elfogadás keveredik benne) és Octane 2010-re. A MissU a Move and Still dupla lemezemen volt rajta, az Octane pedig egy "Lounge Room" nevű, mostani füllel kaotikus és hanyag lemezemen, aminek nagy részét 2006 augusztusában a színházban játszottam. Szóval elkészült az 5 szám, elkezdődhetett a borító tervezése. Nyitottam egy photoshopot, kikerestem a Vermillion szócikket a Wikipedián és az ott megadott színnel elkezdtem játszani. Felrajzoltam egy pillangót meg festékpöttyöket és már készen is volt (kellett pár óra azért). Tesóimat megkértem, hogy kéne videoklip a Bronze-hoz, én meg csinálok egyet a Golden Smilehoz. Nem tudom, hogy honnan jött az öltet, hogy kéne egy olyan klip, ami egy léghajó utazását örökíti meg, de elkezdtem gyűjtögetni léghajós képeket és flashben összerakni egy "rajzfilmet", ami egy reggeltől másnap reggelig tartó léghajós utazást jelenít meg. Legalább két hétig masszíroztam a dolgot, mire a kis repülő varjak, meg az éjszakai rész lámpái összejöttek, de összességében nagyon tetszett saját magamnak, meg mégiscsak első "rajzfilmem" volt, naná, hogy szerettem!

A Golden Smile rajzfilmes videója

Ezután - 2010. április 12-én - feltöltöttem az 5 dalt a szerveremre és elkezdtem promótálni (szerény képességeimhez mérten). GG itt is segített, az akkoriban indult AudioPorn Central nevű blogjukon kiposztolták a Bronze klipjét és így egészen sokan meghallgatták / megnézték, azóta is egyik nagy kedvence a letöltőknek, nyilván a sokkal "populárisabb" dallamok miatt. Szóval ez történt 2010 tavaszán. Ha van kedved ezek után meghallgatni a kislemezt, akkor itt megteheted.

[tepi]

Tangramkedd 04 - “Aura” (2009)

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

4. rész: Aura (2009)

2008 nyarán olvastam Stephen King Nem jön szememre álom (Insomnia) c. regényét, ami szerintem az egyik legjobban megírt története (kár, hogy nincs filmváltozata). A regény egy álmatlanságban szenvedő idős férfi történetét meséli el, aki rájön, hogy a világunk sok más dimenzióban működik, aura és egyéb fényjelenségek formájában betekintést nyer ebbe a másfajta létrendbe, hogy aztán meg is mentse a földet (de legalábbis Derryt) egy igen veszélyes dologtól.

A regény világa nagyon magába szippantott, az egyik leghihetőbb világ-másvilág leírás (közben pedig erősen tagozódik a Setét Torony ciklusba). Innen tehát a címválasztás.

Ennek az albumnak a számai, mint majdnem az összes album esetében, abban a sorrendben készültek, ahogy azok a lemezen megjelennek. Így érvényesül nálam a folyamatzene: úgy átadni a hallgatóknak, ahogy bennem megszületett. A lemez teljes egészében "technológiai váltás" eredménye: itt használtam először a Logic Pro alkalmazást, egy teljesen új stílust (dinamikusabb zenék), az EP-formátumot (kevesebb mint fél óra az egész lemez) és a számok "egybeolvasztását". A dalok címadásánál feltűnhet, hogy mindegyik "-TRO"-ra végződik (Neutro, Retro, Metro, Nitro, Outro). Ez is a koncepció része volt, mégiscsak jobb, mint "Aura Part 1-5". Az albumon gyors-lassú-gyors-lassú-gyors számok váltakoznak, reményeim szerint fenntartva az érdeklődést.

A borító ismét saját kreálmány, azokat a fény-ösvényeket, "csapákat" szimbolizálja, amik a fent említett regényben a világot elöntik (és amelyeket csak Ralph Roberts lát).

[tepi]

Tangramkedd 09 - Scrutinize

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

9. rész: Scrutinize (2010)

2010-ben volt pár koncertem, amelyek elé olyan hanganyagokat szerettem volna készíteni, amik elütnek a koncert zenei anyagától, mégis az én kezem alól kerülnek ki. Ekkortájt jópár glitch zenét hallgattam - a munkatársaim nem kis megrökönyödésére - a stílus alapvetően a hibás cd-k pattogó-ugráló zaját (vagy ahhoz hasonló zörejeket) használja fel, és készít - khm - zenét. Akkoriban találtam egy glitch zajgenerátort valahol a neten, és azt gondoltam, hogy ez lehetne a tervezett új, koncertfelvezető zenéim alapja, hisz eléggé eltér az eddigi stílusaimtól, mégis én készítek vele zenét, tehát minden kritériumnak megfelel.

A glitch hangzás számomra mindig is egyfajta mikroszkopikus világot jelentett, a tárgylencse alatt munkálkodó, izgő-mozgó apró lények, baktériumok és egyéb vackok jelentek meg előttem, ha néhanapján ilyet hallgattam. A számcímek (Microscope, Radar, Lupe (nagyító), Vial (lombik, üvegcse), Lab) mind ennek köszönhetőek. Alapvetően nincs a zenéknek elejük-végük, hisz amit bemutatnak, azok sem történetek, inkább pillanatképek. A Radar a tájon körbe-körbe pásztázó sugarat mutatja be, a Vial a lombikban zajló kísérletek elektronikusba átültetett zaja, és így tovább. E zenék gyakorlati haszna is (ti. hogy koncertek elé készültek) megmutatkozott: bármikor le lehet őket keverni, bárhol átúszhat a műsor kezdő dalába. A stílusból eredően ez a lemez a második legrosszabbul produkáló, mindössze 3 személy vásárolta meg. Mégis, az "életművem" része, így a diszkográfia állandó tagja lesz mindig is. Ha kedvet kaptál hozzá, itt meghallgathatod, hátha tetszik.