#tizedik

[csoori]

Azt hittem akkor

Soha semmi mást nem akartam, csak azt a zöld estét újra a faluvéggel: hasaltam a májusi fűben veled, a combodon a szoknya kissé fölhúzódott és szálltak a cserebogarak fölöttünk gyanútlanul, halálraítélt vendégei a mindenségnek s én azt hittem akkor, visszafogad a világ újra, a föld, a fák, a kitelelt káprázatok, a veszteségeit megunt világ még visszafogad.

— Csoóri Sándor (A tizedik este, 1980)

[sztivan]

A tizedik ironman!

Finoman szólva is nehezített felkészülésem volt: ugye onnan kezdődött a történet, hogy tavaly szeptemberben egy szép reggelen ottmaradtam a kanapémon, a gerincem egyik porckorongja bemondta az unalmast. Gyógytornák, rehabilitáció, november végén tudtam először kimenni kocogni, és még utána is jó sok vizes masszázskúra és gyógyfürdőzés jött, szegény családom csodálatos volt, hogy ezt az egészet bele tudtuk logisztikázni a mindennapi életünkbe, a cikkeim olvasói pedig nem tudták, hogy egy csomó szép írás a magyar gazdaság helyzetéről úgy készült el, hogy közben a szerző épp térdelt a kanapéja előtt, mert máshogy nem bírta a dereka. Csak rendeztem magam, a tavasszal már teljesen úgy tudtam edzeni, mint ha nem lett volna semmi baj, majd amikor már minden rendben volt, a Nagyatád előtti utolsó nagy bringás edzésemen, két és fél héttel a verseny előtt egy akkorát estem, hogy nem voltam képes visszaülni sem a biciklire. Azzal nyugtattak, hogy biztos nem törés, talán csak zúzódás és akkor a verseny hetében talán már terheletlen állapotban nem fog fájni. Három nappal Nagyatád előtt megkaptam az engedélyt, hogy ha úgy meg tudom csinálni, hogy nem teszek sok terhet a jobb karomra, amire estem, akkor nem ártok magamnak, és meg is lehet. De nyilván minden időeredményről szóló célomat el kellett engednem, az egyetlen célom annyi lehetett, hogy szintidőn belül hozzam be magam.

Az úszáson az első nagyjából 50 méter volt el��g rossz, ott még velem volt a majré, elég lesz-e a karom arra, hogy végigcsináljam egyáltalán. Aztán úgy voltam vele, csak nyugalom, próbáltam már korábban, menni fog az. Ballal rendes kartempó, jobbal kicsi, ballal rendes, jobbal kicsi, és ennyit kell csak 3800 méteren át. És onnantól, hogy fejben ezt rendeztem, rendben is volt a dolog. Nyilván nagyon lassú lettem, 1:58 alatt csináltam meg az úszást, de mindvégig tudtam az első ötven métere után, hogy rendben leszek. Az első bójáig fejben segített az, hogy ott maradtam még más emberek között, úgyhogy tudtam, hogy nem vagyok reménytelenül lassú, onnan pedig már bójáról bójára számoltam, hogy időarányosan a szintidőn belül tartom magam úgy is, hogy nem kell majd pánikolva rohannom a depóban. Ha már a jobb kezem nem volt az igazi, most cserébe az egyik legjobb nyílt vízi navigációmat hoztam le, úgy érzem, tényleg sikerült egyenesen mennem. Nem lett fényes, de ebben a helyzetben tényleg semmi mást nem akartam az úszástól, csak a szintidőt.

A 180 km bringán először az volt a feladatom, hogy a karjaimat kicsit lerázzam, miközben azért haladok is. Ez nagyjából a bevezető 60 km végére sikerült is, bár azért volt vele dolgom rendesen, de az után már egész kényelmesen tudtam a kezeimet használni (a bal is fáradt ugye, mert arra ment több terhelés). Ezen a részen a terveimhez képest elég jól tudtam haladni, Gyékényestől Nagyatádig 2:23 alatt értem el (mínusz 80 másodperc jóváírás egy sorompónál, azt később leszedték az összidőmből, de nyilván sokat nem számít). Utána a négy 30 km-s kiskör úgy nézett ki, hogy 1:14 - 1:14 - 1:21 - 1:26, amin látszik, hogy csúnyán belassultam.

A hőség kegyetlenül megdolgozott, az utolsó nagyjából negyven kilométerre totálisan elfogytam. Kétszer történt meg az utolsó kiskörön, hogy pár percre leültem az árokpartra pihegni, egyiknél sem úgy éreztem magam rosszul, hogy ájulás fenyegetett volna, de tudtam, hogy össze kell kapnom magam ahhoz, hogy valami értékelhetőt hozzak. Emberkínzás jellegű volt nagyjából 140 km után, volt pár olyan része a pályának, ahol durván beszorult a hőség, nagyjából olyan lett az érzés, mint ha forró levegőt szívnék be. Főleg úgy, hogy bármilyen jó is volt az új kiskör (az elkerülő úttal ellentétben itt még árnyékos részek is voltak például), az, hogy Taranyban a fordítónál a régi segesdivel ellentétben nem volt locsolás vagy kulacscsere, nagyon fájdalmassá tette, a 30 km-k utolsó harmadára szinte mindig elfogyott vagy felforrt az összes kulacsom. Azt tudtam, hogy szintidőn belül neki tudok kezdeni a futásnak, abban nem voltam biztos, hogy azt fogom-e tudni rendesen csinálni.

(ó, igen, ki volt az okos ember, aki a tizedik ironmanjén a bringás szemüvegét bent felejtette a depóban?)

És aztán ahogy nekiindultam a megmaradt 42 km futásnak, szinte egyik pillanatról a másikra rendeztem magam. Tényleg mint ha új verseny kezdődött volna. Lassú voltam, de stabil - 7:20-7:40 közti kilométerek voltak úgy 25 km-ig, onnan lassultam valamennyit még a végére. Szinte azonnal beállt egy alacsonyan tartható, az edzéseimnek tökéletesen megfelelő pulzus, ami nem is akart elszaladni, és nagyjából 15 km-től majdnem a célig olyan stabilan állt, bármit is csináltam, hogy néha azt néztem, nem az órám romlott-e el. Érzésre teljesen rendben voltam mindvégig a futáson, amin nagyon csodálkoztam a bringázás után, és persze végig locsoltam magam jeges vízzel, de jött az eredmény, pár órával korábban el sem tudtam képzelni, hogy nem szenvedve, hanem fáradtan, de jó érzésekkel fogom lenyomni az ironman utolsó öt és fél óráját.

15:40 lett a vége, aminek bármikor máskor nem örültem volna, de ilyen előzmények után most nagyon boldoggá tett. Kiadtam magamból mindent, amit ki lehetett, ez most ennyire volt elég. Őszintén mondom, hogy elégedett vagyok ezzel. Kicsit szimbolikus, hogy a két leggyengébb időeredményem az első és most a tizedik, de hát vannak pillanatok az életben, amikor nem feladni kell a célokat, hanem újratervezni őket, és akkor egész csodálatos dolgok kijöhetnek belőlük.

és persze: jól írták a nevem!

[2ndbaroness]

Az Úr 2024. évének Szent Iván havában, annak is a tizedik napján

történt ugyanis,

hogy igénybe kellett vennem a MÁV-Start Zrt szolgáltatását. Mármint a szórakoztatásit, nem a személyszállításit, mert azt ugye jó ideje képtelenek teljesíteni, így hát fölfogtam egyfajta kalandként, hogy majd valamikor megérkezek a székesfővárosba.

Mivel országhatártól nem megy ez guruló a pléhdoboz, én meg nőből vagyok, elkerülhetetlen volt a mosdó (?!?) használata.

Kimentem, egy 6 éves forma állt az ajtó előtt, kis bicebóca, egyből feltűnt. Az ajtó nem volt bezárva, be is nyitottam. Ott egy picit idősebb kislány volt, bocsit kértem és visszacsuktam az ajtót.

Ebben a pillanatban a kislány rám nézett és azt mondta, ő itt nagyon fél!

Tanulva a múltkori gyerekeken segíteni lakosságiból, megkérdeztem, ha megfognám a kezét, akkor azzal jobb lenne a helyzet? És azt mondta, igen!

Így álltunk ott ketten, két ismeretlen, a nagyra nőtt kislány a kicsivel, fogtuk egymás kezét, míg a másik kijött és a vonat meg zötykölődött a nagy magyar valóságon keresztül ❤️

A mögöttünk lévő kocsiba mentek vissza, átsegítettem még a két kocsi közötti részen, és amikor korlátot tudott fogni, elengedtük egymás kezét.

Ez a legszebb pillanatom volt evör eddig, amit ez a nyomorult cég nyújtani tudott...

[zeroz2ro]

A 21:00 kezdésű meccsre a 16:05-ös géppel indultak volna. Tehát kiadnak több százezer forintot a meccsjegyért és repjegyért és nem képesek egy nappal korábban kimenni? Mi volt a terv, ejtőernyővel kiugranak a stadion felett? Nem értem az embereket ....

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[ruddentropptabornok]

Magyarországon a dolgozók több mint kétharmada az átlagbér alatti összeget visz haza. Az exkluzív adatok azt mutatják, hogy népesség legjobban és a legrosszabbul kereső 10%-ának bére között nyolc-kilencszeres a különbség, de még a kilencedik decilis (második legjobban kereső tized) és a tizedik között is kétszeres.

Kötelező olvasmány.

[sztupy]

A nyomozás során a férfi egy ürüggyel átment egy másik szobába, sietve kinyitott egy ablakot, és visszafordíthatatlan tettet követett el” – jelentették be hivatalosan egy Telegram-csatornán arra utalva, hogy Sztrojkin öngyilkosságot követett el.

[ndav1d42]

egy hét alatt volt kurvasok fogászati kezelésem, tldr, lehet tovább görgetni

szóval az utóbbi egy hétben:

egy fogtömés (az elmúlt másfél év alatt vagy a tizedik...össze kéne számolni. jó, abból kettő amalgám-csere)

kilenc fogon küret (az jó szar volt. ebből is volt korábban is már néhány)

meg ma egy bölcsességfog kihúzás (az geciszar volt. van róla kép, akit érdekel :D elég undi)

áltisisként (meg igazából végig életemben) nekem horror volt a fogászat. elájultam már az injekciótól is (igaz, akkor minden injekciótól ez volt), iszonyat stresszben vártam, h sorrakerüljek, rettegtem az egésztől. és szar is volt maga a kezelés, mármint ilyen mészárosokhoz kerültem mindig. már ha meghallottam a fúr hangját, attól kivert a hideg veríték. már a gondolattól is...*

aztán másfél éve lett elegem a fogfájásból, h én ezt soha többé nem akarom, h mondjuk leszakad az állkapcsom éjjel 3-kor vmi miatt, vagy hopp egy lyuk rajta, amit onnan veszek észre, h beleragad a kajamaradék.

úgyhogy önként nekiálltam rendbetetetni az egészet (fentieket tekintve nekem ez nagy szó!!). volt vagy egy tucat alkalom (meg egy húszéves használt autó ára). találtam jó helyet, ügyes s doki. nem mondom, h most már örömmel ugrálva megyek meg ülök be a fogorvosi székbe, de egy alap enyhe izguláson kívül már semmi nincs, tolják a szurit, fúrkodnak, kapirgálnak, tömnek, mitbánomén. közben szorongatom azért időnként az emotional support stresszlabdát, de annyi.

az injekciótól csak az első alkalommal ájultam el (valsz nem ettem/ittam eleget az izgalom-stressz miatt), de szóltam nekik előre, felmosdattak, minden ok volt, azóta se volt ilyen (még ma se a b.fog kicibálásánál. fúbazmeg, de szar volt...). szóval tökjó! a tízéves énem el se hinné. meg most már tolom a flossingot, egyre próbb vagyok a fogköztisztítóval, nagyon funky. most mondjuk a fentiek miatt van két polcnyi öblögetőm, gélem, kefém, fasztudjamim, amit meghatározott sorban végig kell tolni, de ha begyógyult minden, majd az oral-care rutin se fog alkalmakként húsz percig tartani talán. ja meg a lényeg, h ezzel a mai alkalommal végeztünk!! legközelebbi alkalom nyáron elenőrzésre, de elvileg nincs több teendő! \o/

(gecc, könnyem is kicsordult, ahogy bírkózott ma azzal a kurva foggal, de tényleg tökügyesen kiszedték, szavam nem lehet. de azért szar volt)

*de tényleg, volt, h vmi beszélgetésen vki elkezdte mesélni az élményeit, h neki mit-hogy fúrtak-véstek-mittomén, és közbe kellett vágnom, h légyszi hagyja abba mert elhányom magam/elájulok

[bubikort]

Pont te okoskodsz váll edzésről kigyóvállú?

Haver eddig csak elvicceltem az anonjaid, de most beszéljünk komolyan. Mi a kurva élet bajod van, és mi ez a fixációd a vállam tekintetében?😀 Már legalább a tizedik kigyóvállús anont írod.

Gyere legyünk barátok ✌️✌️✌️

[nyeznajka]

2024 Advent tizedik söre

Nittenauer Saphirator

Világos duplabak, szép erős sör, 7,9% alkohol.

A hallertaui mellett saphir komlót raktak bele, erről is nevezték el.

Finom édes és sűrű ital.

Zum Wohl!

[kiforditom-szetszedem]

Felszereltem a tizedik, utolsó radiátort is, majd kijavítottam két helyen a forrasztàst, ahol sípolt ki a levegő, aztán elkezdtem feltölteni vízzel a teljes fűtési rendszert. Halom légtelenítés után beállt a másfél bar működési nyomás. A piros mánust odatekertem, mert az nem mozdul el. Ha holnap is egymáson a két mutató, akkor kipipálok még egy mérföldkövet s a 2023-as építkezési évet ünnepélyesen lezárom 😎

[csoori]

Bakonyerdő a vállaimnál, Prága és Varsó homlokfénye, ezeresztendős eső sétál elém egy májusvégi éjben

s elázok benne, csontig ázok, borzas pünkösdirózsás férfi, vándor-arcom a másnapi szél napos égboltra kicseréli.

— Csoóri Sándor, „Rejtett önarckép”, részlet, A tizedik este, 1980

[mikropenisz]

Thüringiában ma választások

(Sachsenben is.) És hirtelen minden német politikus ott rajzik, tele van velük az instám. De az ottani emberek 30%-a nem azért szavaz az AfD-re, mert fasiszták lennének. A Mauerfall utáni gazdasági pangás/gyarmatosítás, az (agy)elszívott népesség, az eltolódott nemi arány (5 nőre 6 férfi jut), az állandósult politikai válság/kabaré tartományszinten, a berlini elit arroganciája és az elmúlt évek polikrízise ehhez mind hozzátesz. Az igazi nácik úgyis a Heimat-ra szavaznak, az AfD szavazók kétharmada szerintem csak tanácstalanságában sodródott az AfD-hez. (ha minden tizedik szavazó támogatja a Höcke-vonalat, az továbbra is elképesztően sok) A BSW pedig felszívta a maradék protestszavazatot, illetve az AfD-ellenesek tekintélyes részét is.

Most pedig megyek istentiszteletre, utána erdei tóra.

[sronti]

Szerény javaslat

Ennek az egész Gáza dolognak az lesz a vége, hogy meghal x ezer palesztin, akiknek legalább a fele civil lesz, a civileknek több mint fele gyerek, meg elfognak/lelőnek/lebombáznak néhány HAMASZ vezetőt.

A kérdés, amit szerintem érdemes feltenni, hogy hány gyerek életét éri meg egy hamaszos harcos, hányat egy szakaszvezető, mennyit ér egy bombagyáros és mikor lesz egálban a HAMASZ vezetőjének élete a civil áldozatokkal. Ebben jelenleg rendetlenség van, amin sokat segítene egy jól átgondolt rendszer. Sokáig nem tudtam dönteni, hogy a felnőtt civilek életét is bevegyem-e ebbe, de azok úgyis HAMASZ szimpatizánsok, akik ezt megszavazták, tehát ők nem számítanak.

Szóval legyen az, hogy egy hamaszos harcos nem ér többet három tíz év feletti gyerekénél, de egy bombagyáros semmissé teszi, ha lebombáznak egy csecsemőosztályt a kórházban (hozzávetőlegesen tíz csecsemő, de ha kilenc, akkor a tizedik a másik osztályról már a következő bombagyároshoz tartozik.)

Aztán ott van a hadi infrastruktúra. Azt mégse lehet emberéletben számolni, ott a súlyos sérülést és végtagvesztést javaslom. Egy láb térdből legyen egy harci jármű (szakadt toyota amiben fegyvereket visznek, ha épp nem árut a piacra) kilövése és ehhez mérten konvertálható a többi.

Sokat gondolkoztam ezen és ha a HAMASZ egyik vezetőjét elfogják, az megbocsáthatóvá tesz háromszázötven gyerek megölését kiszáradás útján, egy kisgoréé hetvenötöt (nyolcvanat, ha van videó a kínhaláláról.)

Ha véletlen ennél több gyerek hal meg az ostromban, akkor elvárom, hogy az ENSZ szigorú levelet intézzen a felelős izraeli kormánytagokhoz, hátha valamelyiket elviszi egy csúnyább röhögőgörcs.

Aztán eljön valahol az a pont is, ahol elég palesztint ölnek meg, hogy az visszahozza a terrortámadásban megölt izraelieket is és elhozza a békét és megbékítse a palesztinokat, de itt jött el az a pont, ahol nem tudok tovább szatírában maradni és abba kell ezt hagynom.

[newlifeprojects]

egyebkent fasza is lehetett volna az egesz, mert a tizedik kilometernel mar nem baszott a buval az elet sem, es osszesen talan ot emberrel kereszteztuk egymast

aztan igy ra is jottem, hogy miert a szar rozzant bal terdem es a tetovalt jobb tenyerem kapta csak a zuzodasokat az allamon kivul, figyelmeztetes a tegnap este miatt - vettem, ertem, igyekszem. telihold is van.