#vallásosság

[hicapacity]

Az ateizmus olyan , mint a tisztára mosott ablak. Az emberek észre sem veszik, csak élik. Makulátlan Kilátást kapnak vagy belátást, de nem foglalkoznak vele. Csak akkor vesszük észre az ablakot, és csak akkor foglalkozunk vele, ha mocskos, és nem látunk ki a sok légypiszoktól, és egyéb ürüléktől, szennytől vagy folttól. A vallások olyanok, mint a szenny és a mocsok. Nem engednek tisztán látni. Az ateizmus a tisztaság. A letisztultság.

Szabad megértést ad az antiteizmus. A vallás elferdíti , gátolja a gondolkodásodat, míg az ateizmus letisztítja. Ha tiszta a kép, vagy az ablak, akkor senki sem törődik vele, csak a takarítónő, aki megpucolta. A többieket nem érdekli, csak használják.

A harcias ateisták ablakpucolók, hogy te csak élhess! Láthass! Tisztán, észerűen. Elvárhatóan. A társadalom, meg aki csak használja, éli . Átnéz rajta. A vallások bemocskolják az elméd. Sötét leszel tőlük, és buta. Korlátolt. Retardált. Lásd pl az Izraelben a minap öldöklő terrorista muszlimokat.

Az ateizmus letisztít, felvilágosít.

Az ateizmus a mentálhigiénia.

A vallás a mentalitás ápolatlansága.

[gyulaszabo]

Az idol.

Jézusból hamisításokkal idolt, majd vallást csináltak, pedig hozzá hasonló értékü ember élt,él és fog még élni ezen a főldön névtelenül, akár vallásosság nélkül is./2161/

[progarden]

A drog rossz, de a vallásosság mégrosszabb! Ti legyetek jók! A fű nem drog, hanem egy gyógynövény! 👌Tépjetek sokat!🥰 ☮️

[padgany]

Húsvéti gondolatok és a hit (kicsit megkésve)

Tegnap húsvét hétfő volt. Meg vagyok keresztelve, első áldoztam és bérmálkoztam is gyerekkoromban. Eljártam hittan órákra és vasárnapokként misére is. A szüleim miatt kellett mindez, én nem szerettem sem az órákat, sem a miséket és már akkor is szkeptikus voltam a keresztény vallással kapcsolatban. Amikor megkérdeztem -, miért kell ez? - azt válaszolta anyám, hogy ez szükséges, ha felnőtt koromban templomi esküvőt szeretnék. Duzzogtam, sokszor ellógtam az órákat és gyakran csak a misék végére lopództam be a templomba a pecsétért, ami később az ottlétemet bizonyította a hitoktató papnak.

Hitoktatás… de jó is lenne, ha meg lehetne tanulni valamiben hinni… megnyugtató lehet őszinte szívvel kapaszkodni valamibe.

Lényeg a lényeg, nehezen, de végigjártam a kötelező utat, túléltem az órákat, a miséket, az ordas nagy hazugságokat, amiket az arcomba toltak éveken keresztül. Mindig csak egy cél lebegett a szemem előtt; ha vége, kapok majd a papától egy húszezrest, a többi családtagtól is némi pénzt és vehetek magamnak egy új biciklit. Van egy nővérem, ő is pénzt kapott és akkoriban húszezer forint nem volt kis pénz. Sosem voltunk egy gazdag család, és az én kezem sem fogta meg egyik nap sem az apám, hogy; ,,gyere fiam, vegyük meg azt a bringát’’.

Keveset gondoltam erre az életszakaszomra, de most, így húsvét alkalmából eszembe jutott a sok mese, amivel a fejemet tömte a pap és felelevenedett ez a kellemetlen időszak.

Nagyon érdekes ez a vallásosság és maga a hit. Azt hiszem, erre születni kell, hogy valaki ezt az egészet őszintén ,,elhiggye’’. Ilyennek kell lenni, ezt oktatni nem lehet, csak annak, aki belül érzi is, hogy ennek a szemléletnek szeretné szenteli magát és az életét. De én nem akartam, már alsó tagozatos koromban is megvolt az egészről a véleményem. Ahogy erőltették, úgy vált egyre undorítóbbá az egész és ahogy cseperedtem, úgy láttam mindenben a ,,tanultak’’ ellentétjét.

Mikor középiskolában elkezdtem füvezni, többször gondolkodtam ezen az egész kereszténység és hit témán is. Ilyenkor mindig valami olyanon törtem a fejem, ami rejtélyes és amit abban a megváltozott tudatállapotban izgalmas volt fejtegetni. Ilyen volt az élet értelme, a halál, a vallások, a sors, az emberiség kudarca (értem itt azt; hogy hova tartunk, mit teszünk éppen és hogyan alakult ki az a helyzet, ami jelenleg uralkodik), a saját életem; céljaim, vágyaim, jövőm. De egyiket sem tudtam megfejteni és beletörődtem, hogy már talán nem is fogom.

A húszezres helyett egyébként egy ötezrest kaptam, a rokonaim többsége csak virágcsokrot adott (miért adunk egy 13 éves fiúgyereknek virágcsokrot??). Persze nem ezért, de következő célomnak azt tűztem ki, hogy boldog ember szeretnék lenni. Minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni, egy társat akivel összeköthetem az életem -, persze kizárt, hogy egy templomban -, olyat, aki megért és mellettem áll. Sokat utazni, esténként a csillagokat bámulva kéz a kézben romantikázni, baromi nagyokat szexelni és ÉLNI. A barátokkal iszogatni, sportolni, kirándulni és kalandokat átélni.

A társamat megtaláltam tizennégy évesen, a kevés munka-sok pénz dologhoz viszont tanulnom kellett, így tanultam. A barátokkal sokszor összejártam és, ha kirándulni nem is mentünk, mindig jól éreztem magam és sokat sportoltam.

Viszont a társam 6 év elteltével elhagyott. A munkával szerzett pénzt félreraktam lakásvásárlásra és a jövőm megvalósítására, így nem utazgattam. A barátaimmal egy idő után már nem éreztem jól magam, elegem lett a folytonos füvezésből, így teljesen egyedül maradtam. A sportról le kellett mondanom a kialakult mozgásszervi nyűgjeim miatt és, bár kerestem, a mai napig sem találtam meg a; csillagokat bámuló, kéz-a kézben mellettem álló társam.

A cél megmaradt, de a hitem, hogy megvalósulhat, mára már jóformán teljesen elszállt. Már nem érdekel a lakás, az új autó, az a kurva húszezres. A pénz vált az utolsóvá. A régi vágyam, miszerint boldog, társas kapcsolatban élő, megértett emberré váljak, mára már a saját szórakoztatásom keserédes, néha feltörő, egyik legnagyobb viccének tárgya.

Hiszem, hogy megérdemeltem volna a biciklit, hiszem, hogy megérdemelnék egy normálisabb életet, de azt hiszem felnőttem már annyira, hogy belássam; a hittel kitörölhetem a seggem.

,,Ember tervez, Isten végez’’?

[homregeszet]

Nagypéntek alkalmából: Isteni jelképek a kereszténység előtt és után

Nagypéntek az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja. E naptól elválaszthatatlan szimbólum a kereszt. A kereszt, mely ebben a vonatkozásban egyszerre testesíti meg Krisztus szenvedésének és megfeszítésének eszközét, szimbolizálja az emberi sors terheit, ugyanakkor kifejezi Isten feltétlen szeretetét, a megváltást. Bár a keresztet magától értetődően azonosítjuk a keresztény egyház jelképeként, csupán I. Constantinus római császár uralkodása (306–337) alatt vált azzá. Ugyanakkor a kereszt ábrázolása már az emberi civilizáció legkorábbi korszakaiban, jóval a kereszténység előtti időkben is jelen volt. A körrel határolt keresztábrázolások vélhetően napszimbólumok voltak. Számos kultúrkörben felfedezhetők ábrázolás béli variánsai, mint az egyiptomi ankh kereszt vagy az Indiából és Kínából is ismert svasztika. Az antik világban a T betűre emlékeztető formájú lator-kereszt a rabszolgák kivégzésének eszközévé vált. Ezt vonszolta Jézus is kálváriája során, s ez a forma ragyogott fel 3 évszázaddal később I. Constantinusnak is.

“In hoc signo vinces” (e jelben győzni fogsz) 9. századi bizánci ábrázolás

A kereszt az egyház szempontjából összetett tartalmakat közvetít, mint a szeretet áldozatát. A hívő számára emlékeztet, hogy valaki velük van, aki elviselte az elviselhetetlent, és erőt nyújt a megpróbáltatásokhoz. A művészet számára a kereszt a hit és hódolat kifejezője. A népi kultúrában a vallásosság és babonás hiedelmek határán jelenik meg rítusokban, bajelhárításban vagy amulettként.

Pillantsunk most vissza régiónk egy-egy izgalmas régészeti leletére a kereszténység kezdeti történetének idejére, valamint az Árpád-kor időszakára.

Balta alakú csüngők

A kereszténység megjelenésével egy időben, a Római Birodalom határain túl, a pogány vallásosságot reprezentálták az úgynevezett balta alakú csüngők. A mai Alföld területén a Kr. u. 2. századtól egészen az 5-6. századig különböző formában fellelhető tárgyat a szarmata és germán népek is előszeretettel viselték. A leggyakrabban egy kisméretű, fémből készült, egy-, vagy kétélű, széles fejű baltát formázott, amit általában a fokon átfűzve hordtak a nyaknál, vagy a csuklónál. Valószínűleg bajelhárító szerepe volt, de összefügghetett még az időjárással, földműveléssel és termékenységgel is. Eredete valószínűleg hellenisztikus gyökerű, nagyon hasonló tárgyak a Hercules buzogányok is, a germán hitvilág ezt átvette a saját szájíze szerint, így lett belőle balta, illetve kalapács és a mennydörgő Donár, vagy más néven Thor szimbóluma.

(Korábbi korszakok balta alakú csüngőiről szóló írásunk itt olvasható.)

Balta alakú bronz csüngő a Bükkábrány-bánya XII/B lelőhelyről

(3D modell hamarosan, látogass vissza később)

11. századi mellkereszt

A honfoglalás előtti magyarság hitvilága a sámánizmuséhoz volt hasonlatos, azonban a Kárpát-medencébe érkezésük előtt, vándorlásuk során -más vallási irányzatok mellett – már találkoztak a kereszténységgel is. Ezek egyes elemei beépültek hitvilágukba is. Letelepedésük után, mint ismeretes, már Géza fejedelem elkezdte a magyarság kereszténység felé terelését, fia, Szent István király pedig kialakította az egyházi intézményrendszert. Hazánkban azonban még ezek után is párhuzamosan éltek tovább a pogány hagyományok, többek között a babonákban, temetkezési rítusokban és ékszerekben. A kora Árpád-kori Sály-Lator, Örsúr- vára lelőhelyen 2014-ben előkerült balta alakú csüngő is ezt a párhuzamos vallásosságot bizonyítja. A keresztek megjelenése a sírokban még nem jelentette azt, hogy a benne fekvő elhunyt valóban keresztény volt, mivel mellkeresztek a honfoglalás és államalapítás korában gyakran még ékszerként, amulettként szolgáltak, nem, mint vallási jelképként. Ezt alátámasztja az is, hogy gyakran egyértelműen pogány rítusú temetkezésben találják a feltárók. Nem kerülnek elő túl nagy számban még a már biztosan keresztény temetők sírjaiból sem, így viseletük nem volt túl elterjedt. Az S-végű hajkarikák és a félhold alakú csüngők sokkal gyakoribbak. A kereszténység államilag elrendelt felvétele és a hittérítők hatására később kezdett fokozatosan, már valóban a Megváltó szenvedésének jeleként megjelenni a temetkezésekben.

Rásonysápberencs- Szőlő alja lelőhelyen 2014-ben ásatás során szórványként előkerült 11. századi, apró mellkereszt

A Rásonysápberencsen talált kereszt tipológiai besorolás szerint azok közé tartozik, melyeket még leginkább bajelhárító célból viseltek.  Egyszerű, lapos, ónból öntött, díszítetlen kereszt. A párhuzamok alapján a 11. század második felére keltezhető, de már a 10. századot megelőzően az avarokhoz köthető leletanyagban is felbukkannak hasonló darabok.

3D modell:

https://skfb.ly/onn6o

Szerzők: Horváth Antónia, Kertész Gabriella Nikoletta, Németh Attila

Stúdió és 3D Fotó: Baranczó Benedek

3D modell: Honti Szabolcs, Kiss Dániel

Felhasznált irodalom:

Gulyás Gyöngyi: A balta alakú csüngők a szarmata leletanyagban. – Axe shaped pendants among Sarmatian finds. Hadak Útján XXIV. 1. kötet. Bupapest-Esztergom. 2015, 129-163.

LANGÓ Péter – TÜRK Attila:  Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához) in: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_EK_Sa_10/?query=SZO%3D(Erd%C3%A9lyi%20Attila)&pg=368&layout=s (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

Sudár Balázs szerk.: MAGYAR ŐSTÖRTÉNET 6. A honfoglalók műveltsége 2018. http://arpad.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/6-a-honfoglalok-muveltsege.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

Türk Attila szerk.: Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 2. kötet https://www.arpad.btk.mta.hu/images/e-konyvtar/turk-attila/axe-shaped_amulets_among_the_11th-_and_1.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

VISY ZSOLT szerk.: MAGYAR RÉGÉSZET AZ EZREDFORDULÓN 2003. http://www.ace.hu/curric/elte-archeometria/irodalom/Magyar_regeszet_az_ezredfordulon.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

[transforming-the-tunes]

Románia Európa legvallásosabb országa. Itt a legmagasabb a felekezeti kötődéssel rendelkezők (97 százalék), a rendszeresen templomba járók (31 százalék), a rendszeresen imádkozók (81 százalék) és a magukat vallásosnak tekintők (85 százalék) aránya.

A felmérés eredményei szerint az erdélyi magyarokat is a romániaihoz hasonló, európai összehasonlításban kiugróan magas vallásosság jellemzi. Így az erdélyi magyarok 99 százalékának van felekezeti kötődése, 34 százalékuk templomlátogató, 83 százalékuk imádkozik rendszeresen, 89 százalékuk tekinti magát vallásosnak. 

Onnan nézve, ahol Zsolt van, nyilván az mindegy is, hogy az egy másik vallás. Bemegy a temploma, bemegy a templomba.

Csak azt nem tudom, hogy miért a románok, amikor tulajdonképp az erdélyi magyarok "értékrendje" így aztán a szélsőségesen vallásos arab terroristákra is "a legjobban hasonlít az európai országok közül".

[algebraicvarietyshow]

elég érdekes lenne arról olvasni, hogy az evangéliumi protestáns mozgalom egyre egyértelműbb politikai aktivitása az elmúlt évtizedekben vajon milyen módon függ össze azzal, hogy a protestánsok közben egyre inkább kiszorultak a politikai pozíciókból. melyik melyikre való reakció? vagy csak így alakult? mindenesetre: az egyesült államok elnöke katolikus, az alelnöke baptista (de semmiképp sem wasp), a képviselőház elnöke katolikus, a szenátus többségi vezetője zsidó. a biden kabinetjébe jelölt politikusok többsége szintén katolikus, kisebb részük zsidó és van egy protestáns jelölt (fekete nő szintén). a legfelsőbb bíróságban már jó ideje katolikus többség van (és erős zsidó kisebbség), jelenleg az anglikán vallású gorsuch az egyetlen protestáns (de igazából ő is katolikus neveltetést kapott). 

ez azért érdekes csak ennyire, mert mindenféle tanulmányok mutatják, hogy a bőrszín mellett a vallás és a vallásosság az egyik legfontosabb politikai törésvonal amerikában - mivel a fehér protestánsok többsége republikánus, érthető, hogy amikor a demokraták kerülnek hatalomra, akkor kevésbé reprezentáltak. de ez így is durva, főképp figyelembe véve azt, hogy itt azért kétpárti tendenciák is vannak, hiszen a legfelsőbb bíróság tagjainak többségét például republikánus elnökök jelölték.

[csehtomi]

Akik úgy gondolják, nem hisznek

Nem tudom biztosan, hol lehet meghúzni a hit határát, vagyis azt, hogy mitől lesz valaki hívő ember. Leginkább ezt tudom mondani. Ez nem egy intellektuális, tudáson alapuló vonal. A vallásosság kevés hozzá, jobban mondva irreleváns. Találkozom olyannal, aki a vallást racionális, materiális kérdések megválaszolására használja, és ez lehet akár fundamentalista keresztény és akár ezoterikus aurasebész is, de néha ők is olyan hitelesen számolnak be a biztos tudásuk mögött felsejlő irracionális transzcendenciáról, hogy az ámulatba ejt. Ha lefejtem a tudásukat, akkor releváns vallásfilozófiai gondolatmorzsákat fedezek fel Isten megtapasztalásáról. Ebben az esetben őket hívőnek és nem csak vallásosnak tudom tekinteni. De úgy, ahogy itt nem számít a tudás, úgy annál az embernél sem számít, aki úgy tudja nem hisz. Aki szorong a véges világ keretei között, és elégedetlen vele, annak nem marad más lehetősége, mint a transzcendencia felé tekinteni, azt már negatív-hívőnek tartom, még akkor is minden eszközével, gondolatával és reményével a véges világ értelmét akarja bebizonyítani. 

A hit nem tudás. A hit a kegyelem megtapasztalása, vagy a kárhozat perzselő fájdalma.

de lehet tévedek

[hicapacity]

A vallás egy kellemetlen helyen lévő barna folt a gatyán. Szimbolikusan és profán 🤣

Az ateizmus letisztít, felvilágosít.

Az ateizmus a mentálhigiénia.

A vallásosság a mentalitás ápolatlansága.

Az ateizmus letisztít, felvilágosít. Az ateizmus a mentálhigiénia. A vallás a mentalitás ápolatlansága

[konyvekkozt]

kézfogás

mikor kicsi voltam (alsós), anyám mániája az volt, hogy menjünk Szegedre fagyizni. most jutott eszembe valamiért

vasárnaponként megvolt a szigorú napirend. korán reggel keltünk, legalábbis kelteni kellett. elmentünk misére. fogalmam sem volt, mi történik, mindig bal oldalt leghátul álltunk, sosem mentünk előre és anyám sosem engedett előre. szóval kívülálló voltam. ráadásul olyan sután hirtelen jött ez a vallásosság, még az anyám sem tudta, mikor mit és miért kell csinálni

a dolog úgy kapcsolódik a szegedi fagyizáshoz, hogy a mise után kellett szaladni a szegedi vonathoz

de nem ez most a fókusz. hanem hogy ott voltunk misén, igyekeztem időben térdelni, állni, válaszolni a formulákat, úgy, hogy tudtam, anyámtól sosem tudom meg, minek kell térdelni, állni, stb. és ott van a pillanat, ahogy a Miatyánk után kezet kell fogni. és ahogy a mellettem álló nő rámnéz és megkérdi, nem tudom-e, hogy jobb kézzel kell kezet fogni. nem tudtam. sőt, azon is gondolkodnom kellett, melyik a jobb kezem. és végtelenül szégyelltem magam, hogy ekkora hibát vétettem. és féltem is a sosem értett dolgoktól, hogy az egyházközség, vagy maga az Isten ítél el és hord le, hogy még a kézfogás rendjét sem tudom

ma már tudom, hogy nem kellett volna tudnom, aenki nem tanította meg

az anyám a mai napig úgy jár misére, hogy térdel, áll, amikor kell, a dolgokat dörmöli, mint aki titokban tartja. én ha misére megyek, szinte kiabálom, mert vállalom a szavakat

na, a lényeg, hogy az anyám és én mások vagyunk. ez számomra öröm. és mint megannyi dolgot, a kézfogást sem tőle tanultam. a szégyenem, amiért ezt sem tudom, viszont tőle volt

[korkep-blog]

Ján Figeľ: Az életben fontos győzni önmagunk felett, az egó felett és az álnokul elénk gördülő akadályok felett

Az ember ugyan nem szívesen fogadja a betegséget, ám a betegség mégis sokat adhat neki – megismeri önmagát, és azt is, hogy kik a valódi barátai.

Ján Figeľ 1960-ban Csáklyón (Čaklov) született, és a Kassai Műszaki Egyetemen végezte tanulmányait. Ő volt az EU-ba lépés kiegyezője, az első szlovák EU biztos, közlekedésügyi miniszter, a parlament elnöke és a kormány alelnöke, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) vezére. 2016 májusától az Európai Unió első vallásszabadságért felelős különmegbízottja. Pozsonyban él, nős, négy gyermek édesapja.

  Hogyan érzi magát?

  Köszönöm, jól. A jót szívesen észlelem, átélem és meg is osztom. Ezért is szomorít el, hogy nagyon gyakran hiányzik a közösségi jó megteremtéséhez szükséges érzékünk.

  Az utolsó két év nehézségekkel teli volt az Ön számára. Hosszú ideig sikeres volt, tapasztalt diplomata, aki jelentős tisztségeket töltött be. Egyszer csak jött a KDH mélyrepülése – nem jutott be a parlamentbe, többé nem Ön vezette a pártot, a bulvár pedig szétkürtölte az állítólagos hűtlenségével kapcsolatos információkat. Ha  mindez még nem lett volna elég, akkor kiderült, hogy rákos. Mit érzett, amikor hirtelen minden kicsúszott a kezei közül?

  Semmi sem történik véletlenül. Ezek a megpróbáltatások éretté tesznek, valamint segítenek abban, hogy rendszerezzük azt, hogy számunkra mi az elsődleges, de az élet mélyebb értelmezéseihez is hozzásegítenek. Ezt nem csak üres frázisként mondom. Amikor a KDH éppen a vonal alatt végzett és nem jutott be a parlamentbe, akkor a megismerés rendkívüli módon segített nekem. Rájöttem, hogy az ember útja két szakaszból tevődik össze – az első a fontos, a második pedig a döntő.

  A törés az élet megterhelő és összetett eseményeinél következik be – a baleseteknél, krízisekénél és a tragédiáknál. Ezekben a helyzetekben Richard Rohr: Emelkedő zuhanás c. könyve segített válaszokat keresni és adni.

  Milyen választ talált?

  Hogy az élet második részének értelme a szeretet, ami a legszebb olyan tulajdonság, amit az ember képes tovább fejleszteni. Fontos felismernünk azt, hogy szertve vagyunk és nekünk is szeretnünk kell. Az a két év, amiről érdeklődött, valóban nagyon nehéz volt. Mélyebbek, nehezebbek, de az egész értelmet adott számomra.

  Konkrétabban?

  Több új ismeretre tettem szert. Tartom magam ahhoz, hogy aki nem tud tisztességesen veszíteni, az arra sem képes, hogy tisztességgel győzzön. Az életben nagyon fontos győzni – önmagunk felett, az egó felett és az álnokul elénk gördülő akadályok felett. Mindig egy felszólítás lebeg előttem: soha ne add fel!

  Ön mélyen vallásos. Volt olyan pillanat, amikor kételkedni kezdett a vallásban, amikor az Urat vádolta azzal, hogy miért pont Ön?

  Szemrehányást nem tettem az Úrnak, fájdalmas szemtől szembe állítást viszont tettem a valóságnak. A valláshoz az észre, az értelemre is szükség van, az ész pedig abszolút, ezért van szükségünk önreflexióra. Ahogy a kis hercegen keresztül Antoine de Saint-Exupéry is mondta: Jól csak a szívével lát az ember.

  Paradox módon minden, ami politikailag és egészségügyileg történt velem, az elmélyítette a vallásomat. Lehet, hogy különösen hangzik, de minden negatív tapasztalatért hálás vagyok. Az ember ugyan nem szívesen fogadja a betegséget, a betegség mégis sokat adhat neki – megismeri önmagát, és azt is, hogy kik a valódi barátai.

  A politikában sok társa és sok ellensége volt egyaránt. Eszükbe jutott a betegsége alatt?

  Valakiknek igen, valakiknek nem. A komoly betegség jó módszer arra, hogy megtudjuk azt, ki volt a valódi barát, és ki volt csupán a kolléga. Tényleg okos mondás, hogy bajban ismerszik meg a barát. (…)

  Fel tudná őket sorolni?

  Rögtön az elején bátorított Andrej Kiska államfő, Bugár Béla, Ivan Uhliarik, Ján Čarnogurský, Alojz Hlina és még néhányan. Nem szeretném ezt a felsorolást véglegesnek nyilvánítani, lehet, hogy valaki még jelentkezik. A politikai éveim alatt nem győztem az összes telefonhívásra reagálni. Most ritkán csördül meg a mobilom, de hálás vagyok érte.

  (…)

  Jelenleg mik a prioritásai?

  Segíteni a világ szenvedőinek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a vallásszabadság fontos. Emellett szeretném elérni azt is, hogy a jelenlegi pozícióm ne csak ideiglenes legyen az én személyemmel összekötve.

  Azt hittem, hogy azt tartja elsődleges prioritásnak, hogy túléljen. A többit utána is csinálhatja.

  Hiszen élek, annak ellenére, hogy néha vannak rosszabb napjaim. Az eredményeim változóak, némelyik jobb. A kemoterápiás kezelés negyedik ciklusát fejeztem be, meglátjuk, miképpen alakul tovább az életem. Az onkológiai osztályon egyre több ember fordul hozzám. Segítséget kérnek, beszélgetünk, úgyhogy ez is a része a jelenlegi állapotomnak és megismerésemnek. Mindent a reménnyel hozok összefüggésbe.

  DenníkN, Ján Figeľ: Schytal som to

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič

[mezeiemesezs]

Behatóbb kutatás

után pedig még azt is be fogjuk látni, hogy ez állapot leple alatt az igazi vallásosság erős ösztöne maradt ébren. (...) Hogy általában a vallás az elfajult és zsarnokilag fentartott egyházi tannal szemben megint inkább az egyes embernek és az ő külön felfogásának lett az ügye, elkerülhetetlenné vált s a mellett bizonyított, hogy az európai szellem még életben van. Persze ez nagyon különböző módon nyilatkozott; míg az észak mystikus és asketikus felekezetei az új érzelmi világ és gondolkodásmód szá­mára azonnal új disciplinát is teremtettek, addig Olaszországban mindenki a maga útján haladt és az élet magasan járó tengerén ezren és ezren sülyedtek vallásos közönbösségbe.

Jacob Burckhardt: Die Kultur der Renaissance in Italien (1860). Magyarul: A renaissancekori műveltség Olaszországban (Ford.: Bánóczi József; Budapest, 1895; A reneszánsz Itáliában (Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978)

[magyarmalter]

ez hiába van lefényképezve, ilyen nincs és nem is lehet, egy templom (jó, kápolna) nem lehet akkora, mint másfél betlehemes jászol. (ha jól látom, az van jobbra tőle). erről a makettről jut eszembe, hogy egy időben gondolkodtam a vallásosság csökkenésén, és arra jutottam, hogy felfújható templomokat kéne csinálni, hogy mindig arányosak legyenek a hívek számához. ha ünnepekkor többen vagyunk, kicsit fújunk még bele. de ennél is jobb ötletnek tűnt, hogy egy készházas céggel mindenféle méretű (s, m, l, xl) mobil templomokat lehetne üzemeltetni, és ha miklós bácsi meghalna és ötről négyre csökkenne a hívek száma, jönne az autó, és az s méret helyett letenne egy xs méretűt. 

Őrhalom, Nógrád

https://www.google.hu/maps/@48.0758716,19.4109746,3a,75y,182.93h,87.15t/data=!3m6!1e1!3m4!1s39H_l_XonOMPEIdJJ2zwag!2e0!7i13312!8i6656

[secret-anomalies]

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma.

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom bibliámat és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.

A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.

A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.

A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.

A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.

A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival.

Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.

A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.

Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben.

Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.

A szeretet nélküli igazság: kemény.

A szeretet nélküli okosság: gőgös.

A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.

A szeretet nélküli rend: kicsinyes.

A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.

A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.

A szeretet nélküli adakozás: képmutató.

A szeretet nélküli vallásosság: bigott.

A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.

A szeretet nélküli remény: fanatikus.

A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.

Forrás: CREDO 1999.1-2.

[gyulaszabo]

Vallásosság.

Lehet vallásosnak lenni úgy is, hogy a történelmi egyházak hitvilágát elhagyva, saját és egyedi Istenhez kapcsolódunk. Az ő társaságát nem a mennyekben kell keresni mert bennünk van, megértő, nem ítélkező, soha nem rendelkezik, de mindig rendelkezésre áll. Ám lehet hívője lenni egy szabadon választott egyház, igaznak minősített istenének is amennyiben kételkedés nélkül elfogadhatóak azok az alaki és tartalmi követelmények melyeket a hívek közössége jogosan elvár.

A választás szabad, egyik isten sem büntet azért, ha nem őt választjuk, hacsak nem saját magunkat az általunk hibásnak minősített döntésért. Az Istenek ugyanis a hibát nem ismerik. /1966/