#vonatok

[drezesezgeza]

lichthof

“Átkozott erotikus évszázad! Minden agyon van erotizálva!  Erotikus izgatószerek! Suhancok és kisgyerekek beleszeretnek a  libapásztorlányokba! Könyvekből és erotikus filmekből ellesett szerelmi  tragédiák! Bíróság elé a nevelőkkel, a pornográf könyvek meg képek szerzőivel  és eladóival! Le az ifjúság elfajult képzeletével! Feldarabolta a tejesasszony  hulláját, és biztosan  feldarabolta volna az unokahúg hulláját is, ha meg nem  zavarják. [...] Huj! Csupa hús! Kéjgyilkosságok a látóhatáron! A vádlottak padjára azokkal a tanítókkal, akik megtűrik a nemi felvilágosítást az iskolákban! Minél  több erkölcstelenség és élvhajhászás, annál kevesebb bölcső, annál több  koporsó! – hörögte a főnök  úr a konyhából a lichthofon keresztül le a forgalmi irodába.”

[kgyst]

Teljesen elképesztő helyen dolgozom

Foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, hogy szoftverfejlesztőként bejárjak a világ faszára.

A falak remegnek, mert mellettünk van kb. az ország legnagyobb vasúti pályája, állandóan jönnek a vonatok

A kertészek folyamatosan berregtetik a berregőket az ablak alatt, az asztalomtól 5 méterre

Az alatt az egy év alatt, amióta itt vagyok, a kb. 200 négyzetméteres épületünk folyamatos felújítás alatt áll. Vésnek, bontanak, dübeleznek, mindegy, csak hangos legyen.

Fölöttünk van a ferihegyi 13R siklópálya is, de az nem zavar.

[zeroz2ro]

"A Telexnek, egy a területre rálátó szakértő azt mondta, a hibák hátterében az is állhat, hogy a működő pályán évtizedek óta mindig egy irányba mentek a vonatok, most viszont hirtelen két irányba mennek. „Nem volt idő tesztelni, hibákat javítani Reggel kétszer volt Ácson sorompózavar, elsőre fél órát bírt ki” – mondta." Nyomorult MÁV.

[kanizsakulturzenekar]

Szembesülni azzal hogy 1980-ban már 200-al jártak a vonatok Japánban durva volt. Sokat vonatozunk akkor -igaz vidéken- és amit itt láttam az meg a Pirx kapitányban sem szerepelt.

Maga a múzeum elképesztően tiszta, ami a szigeten átlagos, de tekintetbe véve hogy technikai múzeum, nekem megis szembetűnő. Ami tetszett hogy át lehetett menni a pár vonatok alatt. Bizonyos mechanikus működések plexi panelek mögött láthatóak voltak, amikor az ember a sebességet váltotta, az áramszedőt feltolta, az ajtót nyitotta. 

[angelofghetto]

Nincsenek viccesebb dolgok, mint a jóslatok. Amikor piacra dobták az első Singer varrógépeket, azt beszélték, soha nem fog elterjedni, mert a hölgyeknek nagyon illetlen mozdulatokat kell tenni, ahogyan a pedállal hajtják azt. Úgy gondolták, a vonatok utasai a hatalmas, 30 km/h sebesség mellett mind megfagynak majd a menetszélben. Csaucseszku álmában sem gondolt arra, hogy egyik erkélyről előadott tömegbeszéde közben némi zúgolódással kezdődik majd a romániai forradalom, és végül kivégzéséhez vezet majd. Ötvenhat is csak egy békésnek indult felvonulással kezdődött, a Márciusi Ifjak pedig nyilván nem számítottak komplett földindulásra, mikor a Pilvaxban gyülekezni kezdtek. Sosem tudhatjuk, miből mi lesz.

Lehet hogy nem Magyar Péter váltja meg a jövőnket, bár komoly igény volna rá, hogy úgy egyáltalán valaki. Így volt ez az SZFE-nél, a pedagógus bosszútörvénynél, és most itt nem kezdem el sorolni, mindenki tudja. A népharag már igencsak emelgeti a fedőt, mint a forrásban lévő leves a fazékét. Nem tudni, mikor fut ki, és mit visz magával. Az emberek várják, hogy végre történjen valami, mert borzasztóan elegük van. Csak azt a személyt várják, aki kitart, aki bírja szuflával, aki hiteles tud maradni az ígérgetések, fenyegetőzések és kiábrándulások özönében, aki mögé végre be lehet állni, akivel erővé lehet szerveződni végre. Hatalmas erő van ebben a nemzetben, ezt már rég elfelejtettük, kinevelték belőlünk a tudatát, folyamatosan tréningeznek bennünket, hogy ez így is maradjon, és közben röhögnek rajtunk a döbrögiek.

Mikor váltam, a pszichológusom elképedt, micsoda energiák szabadultak fel bennem, miközben még a templom egerénél is csóróbb vagyok. Azt mondta, a nők többsége összeroskad, depresszióba süpped a válás után, de én úgy viselkedem, mintha mázsás kő gördült volna le rólam, és gejzír tört volna fel alóla. Pedig mondtam neki, hogy bántalmazó kapcsolatban éltem, amit évekig nem tudtam lerázni magamról. Ez az ország ugyanígy találna magára, ha a mázsás kövek végre legördülnének mindannyiunkról, és az ereinket kivéreztető vámpírjainktól megszabadulhatnánk. Rengeteg pénzünk és energiánk maradna értelmes dolgokra, és hogy minőségibb életünk legyen.

A sok szerencsétlen agymosott fidesznyiknek meg csak annak a férfinak az esetét tudom felhozni, aki kalapáccsal püföli a farkát, egyszer melléüt, elélvez. Majd meglátjátok.

[spraystory]

Blanes

Éppen 20 évvel ezelőtt, 2003-ban csináltuk az azóta már eléggé ismert junk-drink Mountain Dew üdítőital kampányát, Tish 76-al és Rapával, ahová rengetegszer elkísért minket System Imi barátunk is. Amint azt egy korábbi bejegyzésben írtam, az volt a dolgunk hogy a Mountain Dew “MD” logóját fessük ki különböző legális és félig-illegális helyszínekre, szóval egyfajta gerilla-kampányszerűség volt. Hónapokon át festettük a cuccokat országszerte, a végén pedig megkaptuk az első “egymilliónkat” ami valójában valamivel kevesebb volt.

Mindenki a maga részét úgy osztotta be ahogy akarta de volt egy közös tervünk, utazzunk. Ezért aztán Raskával összenéztünk hogy hová menjünk - nyilvánvalóan olyan helyre ahol fújni is tudunk. És révén hogy akkoriban nagy vonatfújós korszakunkat éltük, így nyilván olyan helyet kerestünk ahol festeni is lehet.

Barcelona , mondtuk ki mindketten.

Kisült hogy Barcelona nem jó hely vonatfújka szempontjából, túl van járatva, minden turista ott próbálkozik, az őrök éberek stb , egyszóval ahhoz hogy fessünk egy jót, bizony el kell utazni egy kicsit arrébb. Ezzel kapcsolatban kaptuk a fülest hogy Barcától nem messze Blanes egy jó működő yardot tartogat.

Elindultunk hát hárman, Tish 76, Metax és jómagam. Természetesen kamu interrail vonatjeggyel mentünk - szerintem ha a bármennyi pénzünk is lett volna, konkrétan ciki lett volna igazi jeggyel menni, merthogy az nem méltó egy writerhez - amihez Metax csórt valamelyik menetjegy irodából egy valódi Mávos pecsétet. A jegy igazi volt, pecsétünk is volt, egyedül a hologram volt kamu rajta illetve nem kamu hanem MÁV hologram helyett bor zárjegy volt. Mindegy volt mert végülis működött.

Mivel kamu jeggyel utaztunk, igyekeztünk kerülni a nagyforgalmú, official járatokat hiszen ezeken a kalauzok sokkal jobban vágták a nemzetközi vonatjegyek kinézetét és jellemezőit mint a kisebb, regionálisabb vonatokon így hát mi a kisebb, átszállogatós verziót választottunk. Ezért az odautunk sajnos 4 teljes napig tartott. Eközben egészen fura helyeken tudtunk éjszakázni, pl ha jól emlékszem - Perpignan-ban vendégmunkások szállóján kaptunk szobát, ami tök üres volt amikor berendezkedtünk de éjszaka megérkeztek a vendégmelósok, emiatt reggelre olyan szag lett a szobában mint egy istállóban és mindenfelé furcsa, kétes külsejű alakok horkoltak.

Megérkeztünk Barcelonába. Végre jó szállás, mediterraneum, narancsfák és papagájok az utcán. Először láttunk ilyet. Jól emlékszem, az állandó kispénzű, csöveskedő graffiti turnéink után itt csúcsosodott ki, mennyire elegem volt már az állandó yardok melletti lepukkant helyszínekből, a vonatok utáni erőltetett menetekből és mennyire vágytam arra amit láttam a belvárosokban : hiába voltunk firkászok, én is a csinos kávézó teraszán akartam üldögélni, jéghideg sört vagy finom kávét kortyolgatva, mint aki jól végezte dolgát és bizony már ekkor nem is éreztem annyira a firkászélet nélkülözéseit. Ezt a puccosodást aztán innentől kezdve később fokozatosan útról-útra betartottam magamnak.

De vissza a tripre és csakhamar zötyögtünk is Blanesba.

Blanest álmos, halott kis tengerparti városkának láttunk. Nyilván nyáron pezsgő turistaparadicsom, de mi áprilisban voltunk amikor egyáltalán nem voltak turisták, ez később majdnem a vesztünket okozta. Eljött az időnk, megfestettük a vontunkat. Más, korábban itt járt writerek felhívták a figyelmünket hogy semmiképpen se fotózzunk helyszínen akció után mert az őrök ugyan lustán nem igazán jönnek “hátra” a vonatok közé de a vakuvillanást éjszaka azonnal kiveszik és máris buktunk. Mi azonban valamilyen makacs indokból, ezt mégsem tartottunk be. Nem festettünk többet 20-25 percnél de nem hagyott nyugodni minket a helyzet és csakazért is rögtön a szettek elkészülte után, a kannákat elrejtettük, minden bizonyítéktól megszabadultunk és lefotóztuk a cuccainkat, természetesen vakuval, hiszen éjszaka volt. Ezután nagyon gyorsan leléptünk a helyről.

Nem tudtuk érkezett-e bejelentés a graffitikről, és ha igen akkor mikor de amint a belvárosba értünk, megjelent mellettünk egy rendőrautó ami iszonyú nyomasztó módon, jött mellettünk, sétálásunk tempójában és egész hosszan követett. Egy lélek sem volt az utcán és minden bizonnyal szokatlan látványt nyújtottunk hárman, kelet-európai fejű turistaként. Talán igazoltattak is - erre nem emlékszem pontosan, de mivel sem kannák nem voltak nálunk, sem semmi - akkoriban nem léteztek okostelefonok, mindannyiunknak a legendás firkász gépe volt, az Olympus Mju II, amit mivel filmes gép, nem lehetett ellenőrizni - így nem lehetett cseszegetni minket. Így hát a rendőrök nyomasztottak ugyan egy ideig de aztán egérutat nyertünk, és mint aki az életéért küzd, futottunk le a tengerpartra azzal hogy ott majd jól elerejtőzünk.

Blanes tengerpartján, van egy tengerbe benyúló sétány-féleség aminek a végén egy egész magas sziklakupac van, amolyan kisebbfajta hegy, ennek a tetejére mentünk fel. Itt töltöttük az éjjelt, és innen néztük ahogy a rendőrautó, a legnagyobb valószínűséggel minket keresve, cirkál a város utcáin. Meglehetősen nyomasztó várakozás volt. Különösen emlékezetes volt a Földközi-tenger jéghideg kora-tavaszi szele ami szakadatlanul fújt, megkeserítve minden pihenésre vonatkozó próbálkozásunkat. Talán életemben nem fáztam úgy mint ott, akkor.

Hajnalban aztán leszenvedtük magunkat a szilákról és a vonatállomásig lopakodtunk utcáról-utcára, ahol én még visszarohantam a kannákért a rejtekhelyre, mielőtt a Barcelonába menő vonatra felugrottunk volna. A kannák nélkül, nem is voltunk writerek ezért nem akartam veszni hagyni őket, holott Raska kérte hogy hagyjam a fenébe, én csakazért is elszaladtam.

Itt történt az ami végül a Sick Business 2. részébe is belekerült, Raska felvette ahogy ülve elalszom a vonaton és hosszú cseppekben csorgott a nyálam az ájult alvás közben. Az én voltam. De megvoltak a cuccok, elégedettek voltunk. És milyen jól tettük hogy fotóztunk! A korábban itt jártak mondták hogy bármit csinálunk Blanesban, másnap be fog jönni a barcai főpályaudvarra. De nem így lett. Egy egész napon át minden egyes szerelvényt megnéztünk ami csak Barcelonába a blanesi vonalon érkezett de a cuccainkat soha többé nem láttuk, pedig rengeteg traincucc futott. Így aztán csak az éjszakai fotóink maradtak ezekről az amúgy szerintem semmi különös cuccokról és az emlékek, hogy négy napot utaztunk oda és hármat vissza, menekültünk és dideregtünk mindössze 25 perc eufóriáért. Hogy mekkora energiát fektettünk bele ebbe az őrültségbe.

Ezért voltak szépek ezek az évek.

[newlifeprojects]

na ma ejjel megtudtam, hogy hogyan lehet kodolni a vonatok es villamosok sinparjainak csoportositasat (sajnos nem tudom szakszavakkal elmondani, mert nem ertek hozza, de tenyleg nagyon izgalmas, annyira, hogy miutan elmagyaraztak nekem, visszamentem, es egyedul is megprobaltam megfejteni.) kozben lattam a sinfek mukodeset is, es a valtokat valtani. most eloszor nem volt para sem a sinek mellett gyalogolni, es a peronszigetek is eleg szelesek voltak.

[sztivan]

én értem, hogy az emberek tudnak hülyék lenni, ha a közlekedésről van szó,de új kedvencem:

kitört a hiszti, amiért az Ultrabalatonon kizárják azokat, akik lehajtott sorompó mellett futnak át

de komolyan, ezek mennek: miért nem dönthetik el felnőtt emberek, mennyi kockázatot vállalnak / melyik az a verseny, ahol meg kell állni, ha jön a vonat (erre kommentelte be valaki a helyes választ, hogy Tour de France) / miért nem beszélik meg a MÁV-val, hogy a két napig, amíg verseny van, ne járjanak vonatok a Balatonnál

[diogenesz2020portugal]

Lisszabon titkai

Vannak napok, amikor az Április 25. hidat szinte teljesen lebontják. Ez a szokás még az 1500-as évek elejéről, I. (avagy Szerencsés) Manuel király idejéből származik, amikor az indiai gyarmatokról visszatérő vitorlások fűszerekkel dugig megrakodva érkeztek meg Lisszabon kikötőjébe. Ezen alkalmakkor természetesen minden akadályt el kellett hárítani a hazaérkező flotta elől. Ilyenkor immár több mint ötszáz éve sem a vonatok, sem autók nem közlekednek a hídon.

[adolftmblr]

@praesensperfectum

Ezt nézted? Lettek 160-as szakaszok.

[petrany]

Az egyik régi vasutas mendemonda, hogy Rákosrendezőt azért nem újítja fel az állam az újnak számító KISS-vonatok folyamatos használata és lassítása ellenére sem, mert a terület tele van fel nem robbant világháborús bombával, és kármentesíteni az isten pénze lenne.

[sonnenscheinmano]

Vonatos kalandjaim

Tegnap délután négyre megérkeztem a szolnoki vasútállomásra. Az előzetesen megnézett infók szerint 16.27-kor indult volna a vonatom a Keletibe. De már akkor 4 perc késést írtak ki. Aztán pár perc múlva bemondták, hogy 15 perc késésre számítsunk. Háromnegyedkor begördül a vonat, fülketársam a másfél órás úton bevágott három sört, egy energiaitalt és egy ice teát. Én ennyi folyadékot három nap alatt iszom meg. Rossz volt nézni. Negyed hétkor beérkeztünk Keletibe, s elmetrózom Kelenföldre, mert pályajavítás miatt onnan indultak a vonatok. 18.53-ra beérkezem, veszek jegyet, megtalálom a vágányt, sínen vagyok. 19.20-kor indulunk. Elszundítok. nyolckor felébredek, hogy a kalauz néni bemondja, hogy besz@rt a vonat, előreláthatóan 50 percet késünk. Kinézek, Bicskén vagyunk. 20.50-kor elindulunk, hurrá. 23.06-kor megérkeztünk Sopronba. 21.40 helyett. Busz már nincsen, taxizom. 23.45-re hazaértem. Tízig aludtam.

[kgyst]

Ez azért érdekes, mert mi anno az inverz tervezés mintapéldájaként tanultuk az egyetemen a pánikgerendát vagy mit, mai tengeralattjáróknál vagy inkább batiszkáfoknál ez nyilván nem egy nagy gerenda, hanem fémsörét.

Ez egy plusz nehezék, a tengeralattjáró ezzel merül. Ha nagy gáz van, akkor leoldják, a tengeralattjáró meg feljön a felszínre. Azért inverz, mert a súlyt mágnessel rögzítik a hajóhoz, mégpedig elektromágnessel.

Ha gáz van, lekapcsolják az áramot, a súly leold, a tengeralattjáró jön föl. Ha még annál is nagyobb gáz van, az áram előbb-utóbb elmegy, nincs, mi a helyén tartsa a súlyt és a hajó jön föl.

Hasonló a vonatok (pneumatikus) fékje: a levegő nyomása nem nyomja a fékpofákat, mindnek van saját rugója, ami teljesen befékez, hanem szétfeszíti őket. Ha elmegy a légnyomás (hiba, szivárgás esetén, vagy ha a kocsik egyszerűen lekapcsolódnak), minden kocsi azonnal fullra befékez.

Mindegy, ezek szerint ennél a hajónál lespórolták ezt is.

[zeroz2ro]

Sinkanszen

Most megy egy dokufilm a Sinkanszenről. A vonatok pontosan 12 percet töltenek a tokiói pályaudvaron. 2 perc alatt leszáll az 1050 utas. Pontos 7 perc alatt egy 22 fős csapat fullra kitakarítja a 16 kocsit és az összes ülést visszafordítja menetirányba - nem utaznak háttal. 3 perc alatt felszáll az 1050 utas. Másodpercre pontosan elindul a vonat. Bámulatos.

[algebraicvarietyshow]

szerintem ha ezeken az embereken múlik, holnap már járnak vonatok herszonba. eközben magyarországon egyetlen nyári vihar után megcsúszik a hegyoldal és hónapokig áll zebegény és nagymaros között a vonatközlekedés

[angelofghetto]

Gépfegyveres portaszolgálat, a területre belépés nőknek csadorban vagy burkában, férfiaknak 10 méternél hosszabb limóval, közvetlen helikopterjárat a MOL toronyhoz, a penthausokban luxuslakások a nerészebb cimboráknak háremmel?

Eszem megáll. A vonatok többet késnek mint a menetidő, mert hol felsővezeték szakad, hol a biztosítóberendezés száll el. Inkább ezekkel kéne kezdeni valamit. És mi lett a "fajtiszta Magyarország" koncepcióval?