tavozasomegybenerkezesem - Tumblr blog

[tavozasomegybenerkezesem]

Admit it to yourself, they say. If you can stop ignoring these kind of injustices in your life, if you can face these kind of monsters under your bed, then you finally free yourself. Say it. Sing it. Draw it. Write it. It doesn't matter how you choose to express your feelings, just do it. Express all of those nightmares that kept you awake every damn night. Express all your fears that painted shadows around your thoughts making a messy cobweb in your head that you couldn't break out from. You could have done literally anything that brings you joy if your deepest thought weren't rotted inside those labyrinth of chaos. You weren't able to see anything through that cage. You were feeling so much fear, so much guilt that blinded you. On the outside you seemed like you were doing well in your life. You worked, you did the housework, drank wine with your friends and went on some dates. You even found the love of your life, your husband. No one could see the real you drowning in your own sticky, filthy marsh. No one expect him. He, who couldn't do anything about it. He, who wanted to do everything about it. Save you from your own kind of hell and give you the peace what you have been dreaming of since you were that little girl who couldn't have a childhood. In a way, he succeeded. But you were the one who needed to save her. So you did. And you did well. You worked so hard to make the life you have ever wanted. You were so much stronger than you have ever imagined it. And now here we are. Came home to see the hell itself from a different angle. See it . Feel it. And realize. Realize that it really wasn't you. It was this house. These people. Him and her. With their own hell to keep up the "good work" in their family. They have never understood. But you do now. You see it now. All you could do was to survive and surviving needs a whole bunch of sacrifises that always come with a certain amount of price. Your price you have to pay was to kill that little girl's childhood. But it never comes back. It's gone. For good. I can't ignore it anymore. I can accept it the way it is. I just can't hold these heavy clouds of anger on my shoulders anymore. I want to fly careless not inspite of the dark clouds but alongside with them. So I shall fly. With him. Not to run away or disappear. Just fly. After all, even if you are not ready for the day, it can not always be night.

[tavozasomegybenerkezesem]

Nem megoldani kell a problémát, hanem meghaladni. Mindenáron megoldani szerettem volna, semmissé tenni és kitörölni az életemből ezt az élményt. Kitörölni mindazt , ami történt, mindazt, amit okozott, és mindazt, aminek történnie kellett volna. Borzalmas erővel küzdöttem mindezek ellen, minden erőmet és figyelmemet bevetve küzdöttem. Ellened. Én nem vagyok ilyen, én nem érzem ezt, én tiszta vagyok és makulátlan. Senki sem az. És ez így van rendjén. Emberek vagyunk. Érzünk és hibázunk. És egy tehetetlen gyermek a káosz közepén egyet tud tenni, hibázni. Különben nem éli túl. Most meg már hiába küzdök, nincs miért. Legyőzni nem foglak tudni sohasem. Mindig velem leszel, és mindig jelen leszel. A részem vagy. Nem tudlak kitörölni. Nem tudlak visszacsinálni. Megtörténtél. Egy dolgot tudok tenni, meghaladlak. Nem hadakozom tovább, elfogadlak. Elfogadom, hogy nekem ilyen gyermekkorom volt. Elfogadom azt, hogy nekem ez jutott. Hogy emiatt az lettem, aki. És enélkül nem is lehetnék az,aki. És szeretem magam , szeretem, aki vagyok. És iszonyatos erőm és tehetségem van ahhoz, hogy meggyógyítsam magam és a környezetem is . Az egész a világot. A világot magam körül, a társam körül. Jobbá tehetem. Ahelyett, hogy kitöröljelekk , együtt élek veled, elfogadlak és ezáltal valójában minden hatalmad elveszem fölöttem. Megtörténtél. Borzalmas volt. Meggyászoltam mindent, amit elvettél tőlem . Sírtam, zokogtam, gyűlöltem magam. De most már nem érdekelsz. Itt vagy és maradsz is. Ahogy én is. Rengeteg jót is kaptam általad. Az lehetek, aki mindig is akartam. Legyél hát itt. Megengedem. Nem számít már. Ennél csodálatosabb életem nem lehetne, mint amit megadok magamnak. Mert én megteszem. És ugyanezt megteszem a férjemért, és a leendő családunkért is. Mert nincs nálam erősebb. Mert boldog vagyok. Mert szabad vagyok!

[tavozasomegybenerkezesem]

Bátorság

Bátran élni annyit tesz, mint szembenézni önmagunkkal. Szembenézni vele és szeretni azt, amit és akit látunk. Minden mélységével és magasságával együtt. Elfogadni azt, akik vagyunk és megérteni , miért lettünk ilyenek. Milyen hatások értek, mit tettek azok velünk, megérteni ezáltal tetteinket és saját belső működésünket. Türelmesnek lenni, időt hagyni feldolgozni a léleknek és a testnek egyaránt a traumákat és azok velejáróit. Szeretni azt, akikké lettünk és segíteni magunkat az úton. Támogatni mindabban, amiben szükséges. Szembenézni a félelmeinkkel, a szorongással, amik gyötörtnek bennünket nap , mint nap. Azt mondani a tükörképnek, bátor vagyok, nem vagy már rám hatással. Elfogadni, hogy nem tudjuk irányítani a sorsunkat, aminek jönnie kell, jönni is fog. Ha félek tőle, ha nem. De ha félek tőle, akkor biztosan. Egyet tehetünk, hátradőlünk, megtesszük, amit tudunk. És megnyugszunk. Szeretjük magunkat, figyelünk magunkra, és mindent megadunk magunknak, ami tőlünk telik. Időt, energiát, figyelmet, élményeket és kedvességet. Mindent, amihez nem kell pénz. Mindent, ami megfizethetetlen. Szeretni magunkat és hinni, hogy minden rendben lesz. Meglépni azokat a lépcsőfokokat, amiket meg szeretnénk lépni. Amire vágyunk, azért tenni.Csak mi adhatjuk meg a szabadságot magunknak ahhoz, hogy boldogok legyünk!

[tavozasomegybenerkezesem]

Érzek

Milyen lehetett Neked te egyetlen fénylő csillag. Ragyogtál, egyedül, önmagad a sötét éjszakában és próbáltál megvilágítani mindent. Mindent, amit csak fényed engedett, minek határa a végtelenséggel versenyzett. Nem láttál mást, csak a többi embert. Az ő akaratuk, az ő igényeik, az ő világuk. A Te világod nem számított, jóformán nem létezett. Elnyomtak, eltiportak, és Te így is szeretted őket. Mert nem volt más választásod. Kénytelen voltad ezt szeretni, kénytelen voltál erre hazamenni, kénytelen voltál emiatt epekedni, kénytelen voltál így élni, kénytelen voltál valahogyan túlélni. Számodra ez volt a norma. Az elsődleges közeg. A család. A biztonság. Ültél az autóban, s tekinteted a házak esti fényeit fürkészte. Mindenhol otthont láttál. Mert volt fény a sötétségben. Meleg a hidegben. Illat a szobádban. Túltéltél. Néha megdermedten bár, de túléltél. Próbáltad megszeretni azt, amit az élet Neked adott. Próbáltál minden elfogadni úgy, ahogy azt kaptad. Csak egy dolgot nem, önmagadat. Bántottad magad, és addig farikcsáltad önön valód éles kardokkal, míg nem maradt más mint egy csonka lény, mely koránt sem emlékeztetett régi önmagadra. Olyan volt ez, mint egy megtépázott baba. Aki sehogy sem volt jó. Még így sem, szülők és testvérek által megcsonkítva. Ők tették ezt veled, mégsem volt elég jó sohasem a végeredmény. Bármit is tettél, az sosem volt elég. Bárhogy akartad, sosem voltak elégedettek. Nem voltál más csak egy boxzsák, aki tűrte az ütéseket. És bár szertefoszlott az évek alatt, sosem tapasztotta be senki a rajta ejtett foltokat..Így hát most megteszem én, te csodás gyermek. Nézz rám két szép barna szemeddel, ragyogj újra, te tiszta csoda, se sose feledd ki voltál, s ki vagy. Örökkön tiszta tünemény, vakító fény a sötétségben, ragyogó fény az ég terében. Nem vagy más, mint áldozat. Nem haragudhat rád senki. De legfőképpen én nem. Te csak reagáltál, te csak éreztél, te csak szerettél. Te csak túléltél.  

[tavozasomegybenerkezesem]

Ülj a másik székébe

Helyet cserélek hát Veled. Te izgő, mozgó kis angyalka. Apró fürtjeid, hatalmas barna szemeid csodálatot árasztanak és egyben ébresztenek a másikban. Úgy csillognak, mint a legfényesebb csillag a sötét éjszakában. Mindent megvilágítanak és széppé tesznek. Mindent látnak és értenek. Mégis mindig a legszebb és legjobb formáját látják és láttatják mindennek, mindenkinek. A legszebb kislány vagy, akit valaha láttam. Vidám, okos, kreatív, boldog. Az a képességed, hogy mindenkit képes vagy szeretni, elfogadni és mindenkinek képes vagy megbocsájtani. A legszebb és legragyogóbb csoda vagy, akit valaha láttam. Tőled ragyog a szoba, tőled fénylik az összes csillag. Te vagy a mindenség, az egyetelen fényesség,amitől ez a család képes működni. Nem érdemelted mindezt a sötétséget, ami beárnyékol téged. Egyáltalán nem haragszom rád, hiszen semmiről sem tehettél te fekvő angyalka. És ne hidd, hogy a sötétség téged is befeketített. Nem tud. Próbál és ködöt von köréd, de Te annyira fényes vagy, hogy ezt nem tudja elrontani semmi sem. Hiába félsz ettől, nincs Nálad csodásabb ember a világon. Te vagy az, aki mindenkit megóv, megvéd és megment a szeretetével. A fényességed beragyog mindent és további fénycsóvákkal tölti meg az embereket. Felnőttél kicsi lány és a csoda, ami benned él, ugyanúgy ragyog körülötted. Erős vagy. És a sötétség még mindig próbál körbelengni. Talán most azt érzed sikerül. Mert megértetted ezt a sötétséget. Oly rég van már Veled, szinte szokatalan is lenne nélküle élned. Most már érted és látod. Minden bugyrát,  fájdalmát, mocskos lényét. Ettől olyan, mintha a bőrödre tapadna és bevésné magát tudatallatid legmélyebb rétegeibe. De igazából nem képes erre. Ennél gyengébb lényt még nem is láttam és Te mintha észre se vennéd ezt. Pedig Te ragyogsz. Még mindig. Úgy ragyogsz, olyan fényes csillag vagy, amit az éjszaka nem tud elnyelni. Lepereg rólad minden.  Nyugodtan küld hát el és fordíts hátat neki hátat. És ragyogj tovább. Nyugodtan legyél Te a magad fényességében. Mert ez nem a Te mocskod és nem kell befogadnod azt. Küld vissza ahhoz, akihez tartozik. Nem kell magadra vállalni. Neked ehhez semmi közöd nincs. Ez egy rajtad kívülálló tócsa az utca közepén. Ha véletlenül bele is lépsz, vagy rád is csöppen, attól még nem kerül a véráramodba. Csak a cipődre. Vagy a bőrödre. De a bőröd ragyog. Fényes. Nem képes megtapadni rajta a kosz, csak lepereg róla. A belsőd tiszta. Te magad tiszta vagy. És fényes. Nem tud megfertőzni semmi. Te magad vagy a csoda. Csak észre sem veszed. Pedig így van. A sötétség nem tud áthatolni semmin. Nem véletlenül vagy itt. Szeress. Szeress úgy, ahogy csak Te tudsz, adj önzetlenül, ölelj szorosan, nevess hangosan, és csókolj mélyen. Gondoskodj úgy, ahogy csak Te tudsz és teremts csodát mindenhol. Mert Te magad vagy a csoda. És a sötétség sosem érhet utol, igazából nem is kerget, mert szépen lassan feladja azt, hogy a közeledbe férkőzzön. Nyugodtan légy az, aki vagy. Téged nem lehet nem szeretni. És hidd el, hogy a legcsodálatosabb édesanya is leszel.Nyugodtan fogadd be ezt a gyermeket. Általa talán végre meglátod Te is, ki vagy és mindent megadhatsz neki, amit anno Te magad nem kaptál meg. Ragyogj hát. Ragyogj hát, mint régen. Szeress, úgy, ahogy csak Te tudsz. Űzd el és küld vissza a mocskot oda , ahova való, ne aggódj, elég csak ragyognod és magától elmegy. Légy önmagad. A ragyogó , fényes kis angyalka, aki mindig is voltál. A csoda. 

[tavozasomegybenerkezesem]

Nyár

Szemem előtt van a mosolyod, a szemed, a kacérság, a szerelem, a szenvedély, amit nekem üzen. A rejtett dolgok, amik akkor születtek, amikor senki sem látott minket. A csendes kapocs, a titkos kötelék, amit megfogadtunk, sosem adunk másnak. A kezed, ami belesimul az enyémbe.  Az ölelésed, ami elnyel és felemészt. Az illatod, ami örökbe egybeolvadt bőrömmel. A puha ajkad, amin minden percben újjászülettem. A mellkasod, ami menedéket nyújtott, a karod, ami támaszt adott, amikor eldőlni látszottam. Te vagy az, akihez mindig visszataláltam. Te vagy az, akit nekem teremtettek és akinek engem szántak az égiek. Hiszek abban, hogy ennyi év után nem véletlen az, hogy ilyen magas fokon lángolunk egymás iránt. Még mindig. Nem véletlen ,hogy nem halt meg közöttünk semmi sem. Nem véletlen, hogy csak Te nevettetsz meg igazán. Még mindig. Csak Te érzel engem. Csak Te tudod, ki vagyok én, ahogy azt is, hogy ki lehetek. És én csak melletted akarom megélni a legjobb önmagam. Én csak melletted akarok lenni az, aki lehetnék még. Csak Neked akarom adni mindazt, amit adhatok. Mert nekem mindig is csak Te voltál, csak Te leszel. Sosem engedtem be mást az életembe mióta ismerlek. Sehogy sem. És nem is fogok. Mert nekem csak Te vagy. Csak Te. 

[tavozasomegybenerkezesem]

[tavozasomegybenerkezesem]

Minden hiba helyrehozható és valami hasznosra tanít. Nem a listával volt a baj. Egyszerűen nem jó dolgokra vágytam akkoriban. De nem bánom, hiszen az hozott el idáig, ahol most tartok. Ez nyitotta fel a szemem, hogy mit is akarok igazán. Te nyitottad fel a szemem, hogy mi az, amire valóban vágyom. A leghálásabb vagyok ezért a kapcsolatért, mert most már meg tudtam írni a valódi listám. De leginkább magamnak vagyok hálás, hogy megtanultam, azt, amit meg kellett tanulnom. Köszönöm.

[tavozasomegybenerkezesem]

Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek és elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk, feltétel nélkül. Tiszteljék, amiket elértünk ,legyenek büszkék arra, amit képviselünk. Szeressék minden porcikánk. Ennek csak egy hátráltató tényezője lehet csupán, mi magunk. Méghozzá igen egyszerűen módon szabunk gátat mindennek.

Rosszul állunk a társkeresés kérdéséhez. Sőt összességében rosszul állunk magához a fogalomhoz. Társkeresés. Mintha nekünk kellene minden követ felforgatni ahhoz, hogy találjunk valakit. Nem. Nem a társkeresést kellene erőltetnünk, és lépten nyomom figyelni, mikor botlunk bele a nagy Ő-be. Maga fogalom téves. A jó megfogalmazás önmagunk keresése lenne. Vagy önbeteljesítés, vagy önazonosság. Amikor ugyanis színültig felvállaljuk magunkat ízig vérig úgy, ahogy nekünk jól esik, mindennemű tulajdonságunkkal egyaránt, akkor történik meg a csoda. Nem , nem az a csoda, hogy rátalálunk életünk szerelmére. Mármint az is. De arra gondoldok, amikor saját magunkba szeretünk bele, mert végre megadjuk mindazt magunknak, amire mindig is vágytunk és mindig is mástól vártuk. Elvisszük magunkat azokra  a helyekre, ahova mindig is menni akartunk, megtesszük végre azokat a programokat, amiket folyton emlegettünk, nyitunk a világ felé és afelé, akik mi vagyunk. Ezáltal olyan emberekkel fogunk találkozni, akik ehhez az önazonos emberhez illenek. Olyan emberek lesznek ott, mint mi. Akiket ez érdekel, akiknek ez fontos, akiket ez tesz boldoggá. Nevess hát, táncolj, énekelj, olvass, utazz, kirándulj, biciklizz, fuss, fess, rajzolj, ami csak jól esik! És igen, előbb utóbb ott lesz Ő is. Akinek már nem megfelelni akarunk, vagy bizonyítani. Aki szeretni fog minket feltétel nélkül, úgy, ahogy vagyunk.

[tavozasomegybenerkezesem]

Ki mondta, hogy egyedül nem lehet élvezni az életet. Hogy egyedül nem mehetek kávézóba, vagy nem ihatok meg egy pohár bort. Hogy egyedül nem sétálhatok a Fő téren vagy ülhetek a napsütésben. Hogy egyedül nem biciklizhetek ki az erdőre és tekinthetem meg a növényeket. Én vagyok a világ legjobb társasága. Nagyon is szeretek magammal lenni, ezt miért kéne palástolnom bárki előtt?

[tavozasomegybenerkezesem]

Tudom, hogy szerettél.

Tudom, hogy szeretsz. Tudom, hogy sajnálod. Tudom, hogy nem direkt csináltad.

Tudom, hogy bánod.

Tudd, hogy nem haragszom.

Tudd, hogy elkezdett fontos lenni, hogy nekem is mi a jó.

És tudd, hogy nem téged nem választottalak többé, hanem magamat választottam életemben először.

[tavozasomegybenerkezesem]

Belső hang

Kérlek, hallgass rám, ne söpörj félre többet. Ha ez rossz nekünk, akkor rossz. Kérlek, legyek én az első! 

[tavozasomegybenerkezesem]

Találkozni magaddal olyan, mint egy igazán jól sikerült első randi. A mámor keveredik az adrenalinnal, az életkedvvel, a felhőtlen vidámsággal és a szeretettel. Önbizalmunk az egekben, hiszen végre szeretve vagyunk valaki által, feltétel nélkül , rajongva, ködben úszva. Amitől ez sokkal nemesebb pedig az, hogy végre attól kapjuk meg ezt az élményt, akitől mindig is kellett volna. Önmagunktól.

[tavozasomegybenerkezesem]

Többé senkinek sem kell megmentenie és én sem akarok senkit sem megmenteni. Én azzal, hogy mindezt hátrahagytam mentettem meg saját magam.. Felelősséget vállalok magamért, szeretem magam és megadok magamnak mindent, amit valaha szerettem volna kapni. Én, magamnak. Nem mástól várom el, nem máshoz fordulok menedékért és oltalomért. Magamnak vagyok magam megmentője, segítője, támogatója, támasza és mindene. Magam vagyok minden, amire valaha szükségem lesz. 

[tavozasomegybenerkezesem]

I need a safe place to land.

[tavozasomegybenerkezesem]

Az a fajta szívfájdalom volt, amit már melletted is éreztem.

[tavozasomegybenerkezesem]

Az új szokásokhoz tér kell, energia és idő. Ha a régi, megrögzött dolgaid teszed, ez a három pólus nem fog megvalósulni. Mit szeretnél magad körül kialakítani, mi a fontos? Tegyél érte! Szánj rá időt, tegyél bele energiát és teremts neki teret.