tilosovezet-blog

[tilosovezet-blog]

2.rész

     Dori az ágyon feküdt és bámulta a fehér takarót és a szintén fehér gipszet,  miközben a szülei beszéltek hozzá, de ő mintha meg sem hallotta volna. 

    Clauval ültünk egymással szemben és beszélgettük.. Mesélt új barátjáról. Nem mintha nagyon érdekelnének a fiúk, de ő.. Ő kivételesen jól néz ki.. Pár óra elteltével elment a húgom, gondoltam minek üljek egyedül a társalgóba, így bementem a korterembe. Dori aludt a szülei pedig őrizték az álmát. 

   Elővettem a telefonomat, hogy blogoljak, semmi nem jutott eszembe így gondoltam nézegettek kis inspirációs képeket/idézeteket Pinteresten. Pár perccel később elfáradtam így gondoltam lefekszek tv-zek picit.. Másodpercek, percek, órák estek ki az emlékezetemből, amikor arra riadtam fel, hogy zokogok. Körbe néztem körülöttem a Stone szülök.

-Azt mondogattad papa miért, pap miért mentél el? - mondta Dóri apukája..

Na, már csak ez hiányzott még jobban sírtam, úgy ömlött a könnyem, mint mikor a folyónál felengedik a gátat és áttör a víz gyorsan és hirtelen sok..

-Gyere mosd meg az arcod, segítek.- Szólt Dori anyukája és megfogta a kezem.

Végre lenyugodtam két szipogás közt megköszöntem és vissza sétáltam az ágyamhoz, majd lefeküdtem és elfordultam, hogy bámuljam a fehér falat.

       Délután 4 óra volt, amikor meghallottam apu mély hangját az ágyam mellett. Megfordultam, kerestem az arcát miközben rájöttem ,hogy a kezében lévő virágcsokor eltakarja az arcát. Keresett kis széket, majd oda hozta az ágyam mellé és közben kicserélte a virágot a vázában. 

-Mi a baj apu? - kérdeztem, láttam rajta, hogy valami nincsen rendben.

-Megint összevesztünk anyáddal..- hangzott a válasz 

-Már megint miért?- szinte meg sem lepődök rajta..

-A számlákon..- lehajtotta a fejét és nézte a “tiszta” padlót.

Miért, miért nem lehet egyszer nem veszekedni?- Gondoltam magamban.

-Már a váláson is gondolkozunk..- felnézett és kereste a kezem. 

Sikerült megfognia, de én kihúztam  a szóritásából és elfordultam. Egy könnycsepp  csordult a szememből.. Apu felállt, hallottam a szék nyikorgását. 

-Figyelj kicsi lányom, majd holnap jövök hozzád és megbeszélünk mindent. Látom most nem vagy olyan állapotban.- Majd hallottam lépteit és az ajtó nyikorgását, mikor becsukta maga után.

Megfordultam, hogy megnézzem a Dorit, szüleit nem láttam sehol..

-Iza jól vagy? - kérdezte.

-Igen jól vagyok. - még egy pici mosolyt is tudtam erőltetni, hogy tényleg hihető legyen. 

Gyors megfürödtem, úgysem tudok már semmit sem csinálni, nem mintha eddig sikerült volna a négy fal között. Az óra már este 8-at ütött hallottuk a nem messze lévő Templom harangját. Fürdés után kis nasit majszoltunk, közben újra beszélgetni kezdtünk. 

Rá kellett jönnöm,hogy a titkomat nem tudom sokáig magamban tartani. Valakinek el kell mondanom. Dori pont alkalmas volt rá, mert tudtam hogy megfogja őrizni. 

-Aztán a fiúkkal, hogy állsz? -kérdeztem.

-Volt egy kapcsolatom, de megcsaltak.. - szomorodott el a hangja.

Gondoltam nem faggatom róla, ha szeretné elmondja.. 

-U, sajnálom ne  haragudj nem tudtam.. - honnan is tudhattam volna.

-Te hogy állsz a fiúkkal? - a titkot nem tudja, úgyhogy kérdezi. 

[tilosovezet-blog]

1.rész

-"napfény járja át a szívem, újra csak egy szál bikinit hoztam el az útra"- hallatszott az utca felől. Ez az ismerős hang, Emma! Beköszönt a kapun és énekelve tovább is "repült". Gondoltam utána szólók, hogy jöjjön vissza beszélgetni, de mire oda értem addigra ő már eltűnt az utca végén. Vissza kullogtam és folytattam a görkorcsolyám megcsinálását. 1 óra múlva kész lettem és gondoltam kihívom  Emmát is, mert tudom nagyon szeret ő is korizni. Át mentem az úton, hogy ne előttük keljen át menni. A fülembe hangosan szólt a "basszus". Csak lefele bámultam és elbambultam, mert elgondolkodtam. Már csak arra emlékszem, hogy anyu és apu áll mellettem én meg egy fehér ágytakaróba burkolózva egy tűvel a kezembe, amibe folyik az infúzió. Elhiszem, hogy furcsán néztem anyura, de nem tudtam, hogy mi a franc történt/történik velem. Apu elment a nővérkével beszélgetni. Anyu hozott egy széket és leült. Elkezdte mesélni, hogy mi történt vagyis amit ő hallott. 

-Amit nekem is elmesélt az autóvezető azt most én is elmesélem neked.- kezdte a mondani valóját.

-Na szóval.. Nem tudom hol kezdjem..- kicsit zavarban volt..

-Jaj anyu kezd az elején, de mondjad már, mert nagyon érdekel..- remélem eszembe jut minden.

-így mondta idézem:,,lefele nézett,dudáltam,de olyan sebességgel mentem,hogy fékezni nem tudtam a kormányt tudtam csak egy kicsit félre húzni így csak oldalról "súrolta"..nagyon sajnálom!"- fejezte be anya a mondani valóját. 

-Emlékszem, emlékszem mindenre.- anyu felnézett. 

Néma csend kerekedett a kórteremben. Apu törte meg a csendet mikor bejött, hogy pár nap, pár napot próbáljak itt kibírni. Az egész nap elment, kimentünk beszélgetni a társalgóba anyuékkal. A fél napot ott töltöttük beszélgettünk, nevettük a régi családi emlékeket idéztük elő. Voltak megható pillanatok mikor anyu elsírta magát és én sem bírtam sokáig és belőlem is kitört. Beszéltek arról, hogy ismerték meg egymást. Milyen volt náluk az első randevú. Milyen volt akkor az esküvő.Mi volt akkor a szokás. Este 7 fele lehetett mikor elmentek. Próbáltam aludni egyet,de nem sikerült a fal felé voltam fordulva mikor be jöttek az orvosok és a mellettem lévő ágyhoz mentek. A hangjukból ítélve. Egy lányt hoztak be. Mikor kimentek az orvosok, megfordultam. Szegénynek a lába el volt törve és fel volt kötve. Felültem az ágyon, mert így jobban láttam az arcát. 

-Szia. Mi történt veled? - lassan kiszálltam az ágyból és mellé álltam. 

-Leestem a lépcsőn.- nézett a fal felé a hangja, oly hidegen futott át rajtam.

-Szabad megkérdezni, hogy hívnak?:)- remélem nem titok..

-Persze Dora Stone vagyok. Na és téged,hogy hívnak?- pici mosolyt tudtam már ezzel csalni az arcára.

-Izabella Parker.- vissza ültem az ágyamra így is tudunk beszélni. -De gyönyörű neved van gondolkodtam már rajta, hogyha majd egyszer lesz egy lányom akkor neki is Izabella lesz a neve.

-O hát köszönöm szépen.- ez nagyon jól esett tőle, hogy ilyen fiatalon már ilyeneken gondolkodik pedig előtte van még az élet. Persze nem mintha előttem nem, de én még nem gondolkodtam rajta. 

-Van testvéred?.- természetes kérdés volt jobban meg akar ismerni ha már csak így ismeretlenül leszólítottam.

-Persze egy húgom van. Neked?

-Nekem egy nővérem van. Hogy hívják húgod?.

-Claudia Parker. A te nővéredet?- érdeklődtem.

-Anne Stone. - ismét a fel felé nézett  és lecsukta a szemét..

-Mi történt vele vagy miért lettél szomorú?

-Elköltözött mikor betöltötte a 18-at a barátjával. Leléptek.  Előtte nagyon sok veszekedés volt miatta. Részegen járt haza.. Nagyon rég nem láttam. Utoljára 3 éve láttam én próbáltam vele fel venni a kapcsolatot, de azt mondta tuti anyu kért rá magadtól nem kerestél volna soha..- alig tudta befejezni, mert a sírástól elcsuklott a hangja. Ismét oda mentem hozzá és megöleltem. 

-Ne aggódj rá fog majd jönni, hogy nem anyukád akarta hanem te magadtól csináltad. Lehet, hogy még nem döbbent rá, mert rosszul ismert ki pedig egy nagyon jó szívű kis csajszinak tűnsz. Látod ott rontották el, hogy fiatalon el engedték bulizni.

Mire mindent kiveséztünk .Több mint hajnali 1 órát mutatott az óra. Mondtam, hogy most itt az ideje aludni holnap folytatjuk a beszélgetést addig is jó éjt. Egy kis időbe bele telt mire eltudtam aludni.

Reggel mikor felébredtem üres volt Dora ágya.. Elővettem a telefont folytattam a blogolást amit pár hónapja elkezdtem. Egy kis idő elteltével Dorat latjak szemeim az ajtóba. Szüleivel együtt. Bemutatott nekik. Elmondta, hogy este nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon jól eshetett neki, hogy lelket öntöttem belé. Mivel szombat volt és a kocsink szerelőnél és a buszok is csak nagyon ritkán járnak körübelül reggel 6-kor meg délután 4-kor megy. Így nem számítottam rá, hogy valaki meglátogat. Dél körül lehetett mikor betoppant a húgom. Bemutattam Dorinak, hogy róla beszéltem tegnap ő a húgom, Clau. Félre vonultunk Clauval beszélgetni. Vagyis inkább ő húzott félre,hogy honnan ismerem. Elmeséltem neki mindent, amit tegnap beszéltünk. Ahogy meséltem neki eszébe jutott, hogy az unokatestvérével nagyon jó barátságba vannak igaz én se tudtam mindent így megkérdeztem.

-Hány éves?.- ja igen ezt tegnap elfelejtettem..

-16.- mondta két nevetés között.

-fejezd be.Ne ilyen hangosan,Kórházba vagyunk!.-jó testvérhez méltóan leszidtam.

A társalgóból egyenesen a mi szobánkra lehetett látni.