tokyoghoulkanekikenstuff-blog - Tumblr blog

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Keresd meg azt az embert aki mosolyt csal az arcodra,mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz,hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt akitől a szíved mosolyogni fog.

Paulo Coelho (via love-life-and-more88)

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

pótolni a pótolhatatlant

Volt úgy, hogy azt érezted, nem fogsz tudni szeretni senkit? Hogy talán neked nincs is szíved, mert nincs erőd ahhoz, hogy beleszeress valakibe, úgy igazán, mindennél jobban? Aztán miután ezt szinte elkönyvelted magadban, jön Ő? Az  igazi, nagy szerelem. A nagybetűs Ő, és minden megváltozik. Megváltozik, amit magadról gondoltál, megváltozik minden. Megszereted, és vele együtt magadat is. Ami csodálatos érzés. Minden tökéletes lesz. Aztán telik az idő, és elveszted Őt is. Mit addig mindenkit. Ő tovább volt az életedben, talán évekig is, mégis elveszted. Majd az idő elteltével megtanulsz élni az űrrel, amit maga után hagyott… És megint azt gondolod, amit előtte, hogy nem fogsz tudni újra szeretni, hiszen nincs olyan aki pótolni tudná Őt. És… tudod… mikor nem számítasz rá, akkor fog jönni… Akkor fog jönni valaki, aki nem pótolja életed szerelmét, de elfeledteti veled. Úgy érzed, hogy az űr a szívedben egyre jobban kezd megtelni örömmel és boldogsággal. És ez csodálatos érzés. Boldogan nézel a világra. Mosolyogva. Értelmet nyer minden, ami addig unalmasnak tűnt. Színes lesz minden eddigi szürke dolog, és úgy érzed, ezt most nem ronthatja el semmi. De akkor miért romlik el? Miért romlik el minden? Mert ami elromolhat, az el is romlik, de miért épp azok a dolgok, amit végtelen boldogságot okoznak? Miért pont azok az emberek hagynak el, akiket szeretünk? Akit évek után végre tudunk szeretni? Szeretem a kihívásokat, de nem szeretem egyedül végigcsinálni őket. Talán te is csak egy lecke voltál az életemben, illetve vagy még mindig. Azt mondják, ha valakire minden nap gondolsz, akkor ne hagyd elmenni, küzdj érte, ameddig tudsz. De hiába küzdesz olyanért, aki nem akarja, hogy küzdjenek érte. Nemde?! Hiszen ez most kétszer annyira fog fájni, mint azelőtt.. Tudod, mégis vállalnál minden fájdalmat Miatta. Elfeledtette veled, akiről azt hitted, sosem fogod tudni elengedni, most pedig Őt nem tudod elengedni. Hát nem nevetséges? ….. Rengeteg dolgot mondanék neked azokon az estéken, mikor kicsit berúgva, még talán 10 ember társaságában ülünk a víz mellett, és csak hallgatjuk, mindenki milyen boldog. Mindenki milyen szerelmes, és mennyire jó nekik az élet. Aztán egymásra nézünk és azon nyomban el is fordítjuk a fejünket, nehogy a másik meglássa azt a kínos tekintetet, amivel néztük, miközben arra gondoltunk, akár mi is lehetnénk ilyen boldogok. Ilyen undorítóan, nyálasan boldogok. Mindenki irigykedne ránk, és mi ezt pontosan tudnánk. Emlékszel, mikor egy néni mosolyogva ment el mellettünk a parkban, miközben mi éppen egymást piszkáltuk, mégis látta a szemünkben azt a boldogságot, amit semmiért nem adtunk volna oda? Még mindig így nézünk egymásra… Emlékszel, mikor kaptam egy rossz üzenetet és sírva rohantam ki, te pedig futottál utánam, hogy megölelhess, és azt mondhasd, mindig itt leszel nekem? Hát persze, hogy nem emlékszel. Mert megváltoztál. És talán én is. Talán én is más lettem, mióta nem azért kelek fel reggelente, hogy lássalak. Mióta nem a plüssel alszom, amit adtál nekem, tudod, aminek a történetét csak mi ismerjük, és még mindig boldogan gondolok rá vissza.. Mióta nem hordjuk a karkötőinket, amiken egy végtelen jel van, hiszen „eddig akarok veled lenni”… Mióta nem vagy, minden más egy kicsit. Lehet inkább nagyon. Látod? Még azt sem tudom eldönteni, mennyire hiányzol. Még a vitáink is hiányoznak, hiszen “szerinted ha nem érdekelnél, akkor vitatkoznék veled már másfél órája?” Van, mikor alig gondolok rád, percek, mikor eszembe sem jutsz. Aztán mikor tudom, hogy aznap látni foglak, akkor kicsit összetörök, de rájövök, hogy “mindegy hol leszek, csak te legyél ott”, és soha nem kerülném el, hogy lássalak, hiszen ez erőt is ad, hogy kibírjam a vizsgákat, az idióta embereket, a tömeget a buszon, a pasit, aki tegnap reggel kétszer is rálépett a lábamra, és még csak bocsánatot sem kért, az egyszerű hétköznapi dolgokat, mint a matek egyes, meg a lecseszés, amit Anyától kapok érte, mikor reggel nincs időm kávét inni, aztán veszek egyet a pékségben, de azt is a fehér ingemre öntöm a sietségben, az unalmas töriórákat, és amikor fáj a fejem…Te segítettél mindenben, hogy kibírjam, és nem tudom, hogy fog ez menni tovább. Persze: egyszerűen. Nem áll meg az élet, csicseregnek tovább a madarak, nő tovább a fű, és Apának majd le kell nyírni, ettől még ugyan úgy kinő a gaz a kert végében, akárhányszor is kapálom ki. Lehet így kellene éreznem magam, mint az a gaz. Mint az a kis növény, a kertben, aki nem akar rosszat senkinek, egyszerűen csak látni akarja a napfényt, de senki sem engedi neki. Egyszerűen csak szeretni akartalak, és te is engem, de Isten se tudja miért, nem sikerült. Viszont ha ennek tényleg nem lenne értelme, akkor nem akarnánk még mindig egymást. Akkor nem látnám a szemedben azt a csillogást, amit először, akkor nem látná senki, milyenek vagyunk egymással. Pótolhatatlanok. Lehetnek itt százan meg ezren, ha aközött a szár meg ezer között is csak azt az egyet keresem. Kedvesek az emberek, akik próbálnak a helyedbe lépni és befoltozni a szívem, amin még nagyobb lyuk lett amiatt, aki azelőtt befoltozta. Ezek szerint ők még nem tudják, hogy nem lehet pótolni a pótolhatatlant. - 2017. 06. 09. Gősi Zsófi -

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Olyan szinten tele vagyok hangulatingadozásokkal, hogy egyik pillanatban mosolygok, a másikban meg már bőgni tudnék

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Te voltál a mosolyom

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

“akinek nincs önbizalma az élőként is halott ember.˝

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

John Green -Alaska nyomában

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Ne várd, hogy józan legyek. Nem vagyok rá képes, ha rólad van szó.

(via kisertenek-a-hazugsagaid)

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Az ember arról talán nem tehet, hogy kicsoda, de arról tehet, hogy mit csinál.

Paula Hawkins: A lány a vonaton (via idezetekesmindenegyeb)

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

nem tudom, hogy most mik vagyunk de hiányzik az, amik voltunk

(via vigyaznek-rad)

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Három egyszerű szabály az életben:

1. Ha nem mész azután amit akarsz, sosem lesz a tiéd. 2. Ha nem teszed fel a kérdést, a válasz mindig NEM lesz. 3. Ha nem teszel egy lépést előre, mindig egy helyen maradsz. 

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Tudom, milyen akarni valakit.. De mégsem lehetsz vele. Hogy azt kívánod, bár más lenne a helyzet, de nem lehet.

(via allando-hianyerzetet-okozol)

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

akkor, és most is tudom hogy egy meghatározó ember voltál az életemben

[tokyoghoulkanekikenstuff-blog]

Simán elsétálni egy olyan ember mellett, akivel a legtöbb emléket takaró múltatok van.

(via csakmer)