versesnotesz - Tumblr blog

[versesnotesz]

Mesterházi Mónika: Könnyű, nehéz, könnyű

Könnyű úgy tapintatosnak lenni, ha az egész egyáltalán nem érdekel. Könnyű úgy nem faggatózni, ha nem vagyok kíváncsi senkire. Könnyű úgy nem beleszólni mások életébe, ha mások életéről semmit nem gondolok. Ha csak annyit gondolok az életükről, amennyit mondanak, amennyit mutatnak. Könnyű úgy elfogulatlannak lenni, ha megvagyok nélkülük, ha mindenkit fel tudok címkézni.

Igen. Tapintatlan voltál, faggatóztál, beleszóltál, elfogultan. Gondoltál róla valamit, és mondtad. Én meg igyekeztem keveset mutatni. Az volt a mélypont, felnőttkorom legelején. Aztán évekig titkolóztam. A részleteket nem ismerted, teljes féltékenységeddel mégis tudtad az egészet. Jobban, mint bárki más. Rossz helyre tájoltad, mintha tőled vennék el valamit. Ezért tompítotam, miattad is, nemcsak önvédelemből. Később egyre kevésbé. Aztán a sötét év, közös kétségbeesésünkben mind többet beszéltünk. Szerettél és szerettelek, és talán soha nem mondtuk ki, soha nem léptük át félszegség korlátait. És amikor ott feküdtél, ki tudja, milyen tudatállapotban, csővel a szádban, akkor is csak úgy mondtam: szeretünk.

És soha nem felelhetsz már semmit, csak a hirtelen hiányoddal, az elvett figyelmeddel, elmozdított tanúm.

*

De: máshogy se könnyű. Nem ez az egy ellentét van. Bár te ebben éltél. Ha fontos, az a nehéz. Akkor is csak tehetetlen kívülálló lehetsz, mert a másik ember sohasem a tiéd. A tapintat pedig nem hazugság. Életem második felében, amikor élt az izzás, ahol a féltékenység értelmezhető, ezeket tanultam meg, mostanra teljesen fölöslegesen, hiszen itt maradtam idegenek közt bemtatkozni, egyre kérgesebben, egyre kevésbé a körömön belül, ahol megvagyok nélkületek, és ezekről emlékezetből beszélek. Így aztán most már könnyű nekem is.

[versesnotesz]

Gergely Ágnes: Visszhang

Voltál-e megbűvölt bogár? Függtél-e férfi mondatán? Éltél-e páfrány-életet az aljnövényzet oldalán?

Vertél-e képzelt gyökeret egy képzelt patakpart felett? Nem volt gyökér, csak léggyökér, azt hitted-e, a földig ér?

A föld mélyén, kuszán, vadul, a lélek-dzsungelt szelve át, mikor kidől a képzelet, érezted-e a szél fogát?

Hallottál hamis híreket, hogy a szántóvető rokon? És nemcsak az, ki itt rekedt, s akinek háza tiszta rom?

És tudsz-e még statisztikát, hogy merre jártak őseid, kit és mit fogsz követni hát, népszámlálást vagy Kölcseyt?

Ki lesz és hány lesz a legény? Mondják: „jelöld”, mondják-e: „öld”? Tudják-e, Istentől való lábad alatt a honni föld?

Tudod te is? És merre jársz? Azt hitted, megvált a halál? Holt mondataid ágain függök, mint megbűvölt bogár.

És október és március, és álmok és országhatár. „Ha lőnek, én rád zuhanok.” És ha a fegyver nem talál?

Mert nem talált, az nem talált. Golyóként égnek a szavak. De köszönöm a zuhanást. Seb nélkül is megáldalak.

2011.

[versesnotesz]

Gergely Ágnes: Egy firenzei konyhában

Már csontja sem tapintható. Ma már csak árnyék az a kéz. Végtelen téli éjszakán repedt falú bögrédre nézz.

Kannádra nézz, ha végtelen a tágas téli éjszaka. Ma már csak árnyék az a kéz. Már csontja sincs – hogy érsz haza?

A polcok széle védtelen. Itt csipke volt. A földre nézz. Elhagyott téli éjszakán árnyék csak, árnyék az a kéz.

Csak szeretetből ér vagyon. Ott van minden a polcokon. Csontja sincs, árnyék az a kéz. Az égre nézz, az útra nézz.

1999.

[versesnotesz]

Pilinszky János: A mélypont ünnepélye

Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenő nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útrakelni, akárhová?

Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztető, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud nyugodt szívvel belesimúlni az álomba, mely túlcsap a gyerekkor keservein s a tengert marék vízként arcához emeli?

[versesnotesz]

– Tabaki megpróbált beszélni róla. Nem az ő hibája, hogy egyetlen szavát se hitted el. Még csak meg se próbáltad megérteni. – Mert szamárságokat fecsegett. Mi az oka, hogy az ő szemete nem bosszant téged Szfinx? Tabaki fecseg, be nem áll a szája. Ha minden szava csikké válna, már rég eltemette volna a Házat. Csak egy óriási csikkhegy maradt volna. – Tévedsz. Ez csak azoknak tűnik csikkhegynek, akik nem tudják hallgatni. Tanulj meg hallgatni, Bagós, könnyebb lesz az életed. Tanulj akár a Sakáltól. Hallgasd figyelmesen. Figyeld, hogyan kérdez. Csak azt választja ki, amire szüksége van. Ami pedig a fecsegést illeti… Igen, tényleg fecsegő. És szeret lódítani. De a szavai szemetében mindig ott rejlik a becsületes válasz. Akkor pedig az már nem szemét. Egyszerűen tudni kell, hogyan kell hallgatni Tabakit. Ne mondd, hogy lehetetlen. Másoknak sikerül. A Bagós felháborodottan néz a Szfinxre. – Szfinx, ne csinálj Tabakiból nagy gurut, kérlek! Ismerd be egyszerűen, hogy kivételezett helyzetben van. Hogy neki szabad, amit másnak nem. A Szfinx bólint: – Helyes. Tabaki kivételezett helyzetben van. Neki szabad, amit másnak nem. Most elégedett vagy? Szerintem nem. Mit akarsz valójában?