vilagnyito - Tumblr blog

[vilagnyito]

Az új cikkeinket valamint a régieket archiválva már az új oldalon találjátok!

http://vilagnyito.wordpess.com

[vilagnyito]

Kiruccanás Szerbiába, azaz Nick Cave and the Plejskavice Bár épp két nagy utazás közt vagyunk, mondhatni várakozó állásban, mégis éreztük, hogy jó lenne kicsit mozogni valamerre. Annyit voltunk már Nyugat és Dél-Európában, anno pedig annyival többet adott nekünk grúziai utunk, hogy régóta tervezünk egy balkán körutat. Most csak Szerbiába jutottunk el és vonattal, de azért összegezzük az élményt :) Van köztünk egy kimondatlan egyezség: Fruzsinak élete az utazás, nekem a zene, szerencsére kellően szeretjük a másik hobbiját is, de ezért utazunk gyakran úgy, hogy egy jó koncerthez igazítjuk a kiruccanást. Tavalyi egyik közös kedvenc lemezünk volt Nick Cave megható, Skeleton Tree albuma, mostanában pedig többször feldobta a facebook, hogy ez vagy az érdeklődik bécsi koncertje iránt. Bécset már jópárszor megjártuk és nem is mérték túl olcsón a jegyeket. Megnéztük a turnét és szemet szúrt a belgrádi állomás (arról ne is beszéljünk, hogy miért nem érinti ez a turné sem Budapestet). A jegyek sokkal kellemesebb áron mozogtak, aludtunk rá egyet, másnap azonban már nem lehetett venni. Néztük mindenhol, már teljesen el is temettük az egészet, végül valószínűleg megnyitottak még szektorokat és így jutottunk jegyhez. Vonattal mentünk tehát Belgrádba, egy izmos 8 órás út. Indulás előtti napon sikerült jó szar árfolyamon vàltani dinárt, majd rosszul beállítani az ébresztőt, ezzel lekésni a tervezett reggeli vonatot. Mindegy, gondoltuk, megyünk a máv oldalán 12:04-re kiírt vonattal, ami amúgy 11:50-kor indul, de mi szerencsére 47-kor már a Keletiben voltunk... nem indult jól ez az egész, na. Innentől szerencsére minden jóra fordult már. Kivettünk egy szobát egy családtól. Teával és rakijaval (pálesz) vártak minket, a nő nagyon jól beszélt angolul, a fickó nem, de óriási forma volt. Az anyukája magyar volt, de csak olyan dolgokat tudott magyarul, hogy "esik a hó, fingik a ló" meg "az anyád picsáját" :)) nagyon kedvesek voltak, szerencsénkre baromi jó kajáldákat és pubokat ajánalottak, buszt, stb. Reggel kávét kaptunk, a nő pedig elkísért a kedvenc burekes reggeliző helyükre (Dalmatinska utca - Ljupče Mihajlovski a hely neve). Tényleg nagyon jó volt, friss ropogós tészta, csöpög a zsírtól, hagymás hússal vagy sajttal töltve, hozzá joghurt. Na ez után esett volna igazán jól az a rakija. Napközben várost néztünk, ebédre cevapot és plejskavicét ettünk a Walter nevű helyen (ajánlották, mi is :). A lakással szemben volt két pub, az egyik egy élő zenés klub nagyon jó helyi kraft sörökkel. És kb 10-től éjjel 2-ig ingyenes koncertek voltak pénteken és szombaton is. Nem irigylem a lakókat, mert simán lehetett a szobánkban is hallani. Érdekes, hogy elméletben ott sem lehetne 11 után már hangoskodni. Furcsa volt amúgy már, hogy ezeken a helyeket dohányoznak. Este busszal mentünk a Száva túloldalán található Kombank Arénába. Egy szép nagy stadion volt, sokkal kisebbre számítottam. Furcsálltam, hogy Belgrádban ennyi embert érdekel ez a koncert és féltem attól is mennyire illik ez a zene arénába. Itt és most bocsánatot kérek az előítélet miatt, fantasztikus közönség gyűlt össze és baromi jól szólt a koncert. A halk, finom dalok alatt síri csönd, a zajos zúzásnál megőrülés és végig együtt éneklés. A zenekar 2,5 órában lejátszotta a teljes Skeleton tree lemezt, valamint olyan klasszikusokat mint a Weeping song, a Mercy seat, Into my arms vagy a Stagger Lee, ami alatt Nick Cave a közönségbe mászott, majd vagy 30 embert felhúzott a színpadra. A banda zseniális volt, Warren Ellis szanaszét torzított hegedűvel zúzott, zongorázott, Nick Cave pedig az egyik legmenőbb frontember és rocksztár. Baromi jól áll neki ez a 60 év, akárcsak a kigombolt ing, a fux meg az öltöny. Jó fej volt, aláírást adott koncert közben, az emberek kezébe adta a mikrofonját, a "Can you feel my heartbeat" alatt a szívével hajolt a magasba tartott kezeknek. Teljesen lenyűgözve jöttünk el a koncertről. Minden a helyén volt, azóta is dúdolunk. Másnap részt vettünk egy ingyenes Belgrad touron, így sikerült megnéznünk nevezetességeket, a bohém utcát, az erődöt és többet megtudni a város történelméről. Nem nehéz egyébként még lebombázott épületekbe futni. Amit még "érdekességként" kiemelnénk, hogy majdnem mindenki (elég jól) beszélt angolul. Ez valószínűleg annak is a következménye, hogy a tv-ben minden film, külföldi műsor eredeti nyelven, feliratozva megy. Mi otthon a múltkor végig kapcsoltuk a több azáz csatornát és csak a cnn vagy bbc híreket találtuk angolul. Hétfő reggel átutaztunk Novi Sadba azaz Újvidékre, hogy még egy napot eltöltsünk, semmi extrát nem tudunk nyilatkozni erről, van egy kellemes sétálós rész de nagyon fújt a hideg szél és fáradtak is voltunk, úgyhogy pár óra után a szálláson pihentünk. Vettünk ezt-azt a boltban, érdekes, hogy alapvetően nem, hogy nem tartottuk olcsónak de sok terméket kifejezetten drágábbnak mint otthon.

[vilagnyito]

Lisszabon - Lisbon - Lisboa

Nevezzük akárhogy Portugália fővárosát, valamiért nem lopta be magát igazán a szívünkbe. Lehet, hogy velünk volt a baj, de Porto vagy Milfontes után nem sok izgalmat leltünk itt. Rengeteget sétáltunk, majdnem 4 napot töltöttünk el, de leginkább az maradt meg, hogy turisták és végtelen kisutcák mindenütt. Biztos rányomta a bélyegét erre a kis “nyaralásra”, hogy volt némi gondunk a szállással, hogy sehol nem tudtunk szinte kártyával fizetni és, hogy egy kirablás-fless is összejött, szerencsére időben lépve ki amegy nyilvános wc-ből, megúszva.

Mindenesetre, hétfőn eljutottunk egy igazi veterán rock zenekar stadion koncertjére (ismét). Az Aerosmith amolyan búcsúturnét tart, nem azt mondják ők sem, hogy többé nem lépnek fel, de 70es emberek már, ki tudja… nekünk igazán nagy élmény volt közelről látni őket, ahogy puritán módon, minden cécó nélkül, jó hangosan nyomják a rockot. A koncert 2 órás volt, előtte a RavenEye nevű banda nyitott, érdemes őket lecsekkolni! Steven Tyler rohadt jól énekelt és nagyon jó fej volt, Joe Perry alig tud menni de amit a gitáron művel, hát, azt a lazaságot csak ő tudja. Tom és Brad persze nagypapásan hátul álltak, szegény dobos, az öreg Kramerdog pedig egész koncert alatt az életben maradásért küzdött. Viszont hiba nem volt, jammeltek és baromi jó setlistet nyomtak. A nagy slágerek (Cryin, Dream on, Walk this way, Rag doll…) mellett elővettek ritkább kedvenceket is (Nine lives, Eat the rich…) aminek én rohadtul örültem. Ebből kifolyólag azonban megfigyelhető volt az a tendencia ami szinte a teljes közönséget jellemezte: a legtöbben konkrétan a buli alatt a telefonjukat basztatták, facebookra töltötték a fotókat, majd amikor jött egy sláger, feltartva a kezüket kameráztak… szörnyen passzív volt mindenki, miközben a golden circleben álltunk. A koncert a közepén leült kicsit, volt egy technikai szarakodás, ST fülmonitorját kellett szerelgetni többször is. Én hiányoltam pár dal (jöhetett volna Mama kin, Janie’s got a gun, Back in the sandle…) de sebaj, igazán jó élmény volt látni őket, ha már nem tehettük meg 20-30 éve, fénykorukban.

Lisszabonban egyébként jókat kajáltunk. Ajánlottak egy kis helyi éttermet, ahol naponta változik a kínálat. Kisebb várakozás után halat és borjúmájat kóstoltunk, de szardíniás szendvicseztünk is, ahogy azt kell :)

Ezt a posztot nár Katowicéből, Lengyelországból írjuk. Vicces ez a váltás, eddig kicsiket buszoztunk, most meg repülővel teljesen más helyre kerültünk. A lisszaboni reptéren találkoztunk Ninaval akivel együtt dolgoztunk még Portugáliában az első helyen. Ma körülnézünk kicsit itt, aztán “let’s go van haver”. :) Seeyasoon!

[vilagnyito]

Eltelt egy hét Vila Nova de Milfontesben és sokat nem unatkoztunk. Egy kedves kis családnál töltöttük az időt, a szabályok korrektül le voltak fektetve. Heti 5 nap x 4 óra munkát kértek, kiadtak néhány feladatot, amiket pont be is fejeztünk ennyi idő alatt. Egy nagyobb területen fákat, bambuszokat vágtunk, kertészkedtünk, leraktunk egy tégla utat, lecsiszoktunk egy asztalt és padokat... a meleg idő miatt általában reggel dolgoztunk, néha csak 2 órat kora reggel és 2-t este mikor már lehűlt a levegő. A család nem mindig volt otthon, néha csak magunkra főztünk vagy ettük ami maradt, egyébként jó kajákat készítettek. Egyik nap Hortobágyi palacsintát készítettünk, bejött nekik, mondjuk tényleg baromi jól sikerült. Napközben általában tartottunk egy sziesztát, 12 és 16 között halál volt kimozdulni. Délután 5-6 körül szinte minden nap bringára pattantunk és kitekertünk az óceánhoz. Teljesen lenyűgözött minket és a folyton változó táj, a néhol homokos, másutt sziklás part, a hullámok. Néha csak ültünk kint és néztük ezt az egészet. Egyik este színházba mentünk közösen, egy varsói pantomimes társulat előadására. Nagyon érdekes darab volt, kicsit nehéz volt követni beszéd és tárgyak nélkül, de egy háború alatti időkben játszódó sztori volt egy parfüm készítőről. Végigterveztem, de valahogy utolsó napra szántam rá magam, hogy elmenjek egy surf-órát venni. Nincs kifejezetten bakancs-listám de azért van pár dolog amit szeretnék látni/kipróbálni, és a szörfözés köztük volt. Fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb. Reggel kivittek egy kicsit távolibb beachre, először csak a homokban gyakoroltunk aztán több mint két órát már a vízben. Az első óra eléggé kudarc volt, nem sikerült elkapnom a pózt aztán amikor meglett, hát, az maga a csoda. Teljesen beleszerettem ebbe a sportba, alig várom, hogy újra deszkára álljassak :)

[vilagnyito]

Porto

Gyorsan elröpült az a 3 éjszaka Portoban. Városnézés, turistáskodás, rengeteg séta, hangszerboltozás, helyi kaják kipróbálása (pulled pork, nata süti, francesinha - ez látható az alsó képen, ez egy szendvics több féle húsréteggel, kolbásszal, stb. tükörtojással, sajttal, leöntve paprika szósszal). Pénteken buszra szálltunk és átutaztunk Lisszabonba, ahol találkoztunk új hosztunkkal, Pedroval. Szerencsére ott volt dolga, így autóval hozott el a házához, mely Vila Nova de Milfontes-nél van. Ez egy jó másfél órás út volt Lisszabontól délre, amiz laza 42 fokban tettünk meg…

Itt vagyunk már egy kedves kis családnál egy gyönyörű nemzeti parkban, minden okés, lenyomtuk az első munkanapunkat, hamarosan indulunk az óceánhoz, ami kb egy negyed óra bringával :) azt hiszem most egy hétig az lesz a menet, hogy kora reggel munka, aztán pihi és délután meg szabadnapokon irány a beach :)

[vilagnyito]

Immáron Portoból írunk, de még egy csomó minden történt az előző helyen, amiről nem volt időnk blogolni. Az utolsó napokra annyira meleg lett, hogy szinte semmire nem voltunk képesek. A tipi szaunaként működött napközben, a legyek folyamatosan körülöttünk zümmögtek. A munka kemény volt, főleg ebben a hőségben. Egy fa-épülethez használt rönkökről távolítottuk el a kérget. Ez néha könnyebb, máskor igen hard meló. Péntek este hatalmas telihold köszöntött ránk. Fogtuk a gitárokat, néhány sört és átmentünk a szomszéd, Bob telkére zenélni, énekelgetni. Bobnál is volt 4-5 önkéntes, így jó sokan voltunk, ütőhangszerek kerültek elő, èn Trevorral gitároztam, ír kocsmadalokat, Pink Floydot stb. Trevor elmeaélte, hogy a tipi amiben laktunk, állítólag Roger Watersé volt régebben (Pink Floyd basszusgitárosa). Hétvégén kiràndultunk kicsit ketten, vagy a többiekkel kártyáztunk, ilyenek. Érkezett egy új lány a csapatba, Nina angliából, közben többen pedig továbbálltak. Ő vele jól elvoltunk, jó hangulat volt. Alapvetően kimondhatjuk, hogy nagyon szerettük ezt a helyet, viszont ebben a hőségben nem bírtuk volna tovább ott. Sem a munkát, sem a sátrat, sem lesétálni a bárba... sajnos ehhez az időhöz több komfort, kisebb távok, több árnyék kell. Kedden átbuszoztunk Portoba, ahol kivettünk egy nagyon mini airbnb lakást. Tulajdonképpen ha kinyitjuk az ágyat, nem lehet elférni, olyan kicsi a szoba, de amúgy kellemes, felújított, van kis konyha, fürdő, légkondi. Porto nagyon tetszik, gyönyörű épületek, templomok, csempézett házak, kis utcák. Kellemes az idő, a délutánok elég melegek, de folyamatosan jár a levegő. Igyekszünk a helyi finomságokat kipróbálni, felfedezni mindent.

[vilagnyito]

Eltelt már pár nap itt Portugáliában, itt az ideje némiképp összegeznünk.

Szóval, ahogy már írtuk, igencsak nomád körülmények közt, mondhatni vadregényesen lakunk most. Az alap szitu az, hogy egy Tony nevű fickó annak idején felvásárolt itt egy hatalmas területet, majd angol barátainak kezdte eladni a telkeket, akik itt építkeznek, új életet kezdenek, így egy kommuna szerű közös élettér jön létre. Ennek vannak anyagi, politikai vagy éppen csak időjárási okai (értsd: Portugália olcsóbb, nyugisabb és jobb az idő mint angliában).

Trevor, akié itt ez a hely, bodywork-el, pontosabban TRE-vel foglalkozik, valamint Chi-Kunggal és Tai Chivel. Ő egyébként egy idősebb angol fickó, kedves, jókat lehet vele dumálgatni. Ő is velünk dolgozik délelőttönként. A felesége, Yasmine elutazott erre a hétre. Az elmúlt napokban leginkább az erdőben dolgoztunk, mi halomszámra gereblyéztük össze a tűleveleket és a száraz, gyúlékony ágakat, majd azokat vasvillával, talicskával, vagy kézzel hordtuk az utánfutóra. Nem egy izgalmas meló, de egyrészt, szerencsére árnyékban voltunk, másrészt együtt dolgozunk másokkal, így gyorsabban is telik az idő és valahogy jobb látni, hogy más is szenved velünk :D Az idő egyébként nagyon meg van őrülve. Az első napokban olyan hidegek voltak az éjszakák, hogy pulcsiban, hálózsákkal ÉS takaróval aludtunk, most meg alig lehet megmaradni a melegben, már reggel 7-től tűz a nap. És természetesen rohadt sok légy hemzseg nappal, este meg előkerülnek a szúnyogok. Az egész itt létünknek van egy Sziget Fesztivál hangulata. Különböző nemzetiségű emberek egy erdőben, sátrakkal, szól a zene, volt, hogy gitároztunk, énekeltünk együtt, valahogy mindig előkerül egy rekesz sör vagy néhány üveg portugál bor.

Hétvégén együtt néztünk meccset a helyi bárban, aztán éjszaka a tábortűznél iszogattunk, pizzáztunk. A bár egyébként baromi olcsó, alapvetően egy spanyol kávézóhoz képest fele annyiba se kerülnek a dolgok. Egyik nap elgurultunk a folyóhoz úszni egyet, tegnap pedig lángos-t sütöttünk 10 embernek.

A “farm” területén nincs net, így viszont sokkal közösségibb az egész, nem a telefonját basztatja mindenki, hanem olvasunk, kártyázunk, együtt főzünk. A konyhai feladatok táblázatosan le vannak osztva, ki mikor főz, mosogat, pakol, stb.

A projekt maga tehát, hogy egy “retreat center” jöjjön majd itt létre, ahova emberek jönnek kikapcsolódni, feltöltődni, jógázni, tai chizni, stb. A víz forrásvíz, a konyha alatti kis barlangból szivattyúzzák fel, fűtéshez van fa, fürdéshez meleg vizet fával melegítünk, napelem az áramhoz, és alternatív technikákkal építik a házaikat (pl. szalmabála ház a fürdő - komposzt wc épülete). Amíg meg a házak még nem állnak, lakókocsikban, jurtákban, tipikben laknak. Minden nap szinte előkerül valami új arc, szomszéd, barát, családtag, szóval nagy itt a pörgés.

Igazából, jól elvagyunk, de a körülmények azért mégis olyanok, hogy várjuk már a portói szállásunkat :) Net nélkül nehéz tovább szervezni az utat, valamint üzeneteket váltani, az időjárás, a nagy távok amiket lesétálunk és a munka pedig eléggé lefáraszt. Délután az ember csak döglene egy hüvös szobában, jégkockákat kocogtatva a jegeskávéjában, de ez még pár napig várat magára.

Ma leléptek a dán lányok, így kettővel kevesebben vagyunk, jövő héten jönnek új önkéntesek, de mi tovább állunk, az itt létünk alatt csak óceánpart közelében leszünk :)

[vilagnyito]

Amikor egy (angolul nem beszélő) portugál bácsi csak úgy behív a kertjébe két, az utcán sétáló (portugálul nem beszélő) világnyitót, hogy jöjjenek cseresznyét enni, mert rengeteg van a fán, finom, de ő már tele ette magát :)) 1. Életünkben nem ettünk ilyen finom cserkót. 2. Azt mondta, ha máskor erre járunk és nem látnánk, csöngessünk be :) 3. Ezt épp a kocsmából írom ahol helyiekkel és a többi workawayessel nézzük a Bajnokok Ligája meccset, miközben egy tündérien nevető portugál babával integetünk egymásnak :))

[vilagnyito]

Megérkeztünk Portugáliába!

A bilbaoi koncert után, Baszkföld dimbes-dombos, vakítóan zöld tájain keresztül leutaztunk Salamancába egy éjszakára. A város szép, de ez az első spanyol város, amibe nem szerettünk elsőre bele. Nyilván elég magasan van a léc a többi miatt :) Baromi fáradtak voltunk, mivel a bilbaoi hostelben pár órát aludtunk (elvesztettük a dorm szüzességünket: 10-en aludtunk egy szobába emeletes ágyakon :D ). Pár óra városnézés után lefeküdtünk aludni és 11 óra múlva keltünk fel. Másnap indultunk dél körül Portugáliába, Guardába ahol Jasmine, az aktuális angol hostunk felvett minket.

Érdekes helyre érkeztünk, ennyire hippie helyen még mi sem voltunk. Konkrétan egy erdőben lakunk, ahova nem is tudjuk pontosan miért jöttek ők, talán csak végre elhagyni a szar angol időjárást és teljesen lecsatlakozni minden “normál” rendszerről. Egy hatalmas erdős területen egymástól viszonylag nagyobb távokra lakókocsikban, tipi sátrakban vagy jurtákban élnek itt. Internet nem nagyon van, mi moat egy 1 km-re lévő kocsmából írunk. Jó olcsó hely :)) Egy nap alatt találkoztunk egy csomó (féle) emberrel. A host angol, de Írországban élt, a férjével még nem találkoztunk, de az ő fia, Isaak olyan forma mintha a Blöffből vagy a Trainspottingból jött volna. Van itt rajtunk kívül 4 workawayes: 2 dán lány, egy californiai és egy angol csávó. Este megjelent egy másik hippie család is, gyerekekkel, a fickó angol, a csaj dél-afrikai. Szóval durva multikulti van és baromi sokat lehet angolul tanulni. Az áram napkollektorral megy, mindent maguknak állítanak elő, száraz komposzt wc van, szalmabála épület, stb. Egy retreat center építésén dolgoznak, ahova lehet jönni kicsit eltűnni a világból. Eddig nagyon pozitív nekünk ez az egész. Tök új minden, olyan érzés mint egy nyári tábor. Egy tipiben lakunk, madárcsicsergésre kelünk, az erdőben dolgozunk, együtt eszünk, a délután és hétvége szabad.

Most kicsit mi is elbújunk a világ előtt, nem netezünk majd hanem csak élvezzük a vadont :)

Ui.: elbaszott hangosak a portugálok itt a kocsmában, azaz a “kávézóban”.

[vilagnyito]

Ez most egy kissé rendhagyó cikk lesz, inkább koncert kritika/beszámoló, mintsem utazás. Az történt ugyanis, hogy egyrészt elindultunk Portugáliába, José-Louisnál befejeztük két hetes Workaway-ünket. Az utolsó napig is tök jól éreztük magunkat, egy nagyon kellemes időd tölthettünk együtt, jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk, szerettük Zaragozat is. Reméljük, majd vissza tudunk jönni JL-hoz pár év múlva az új helyére már.

Szóval, elindultunk, de tettünk egy kis kitérőt, kicsit észak felé, Bilbao-ba egy estére, hogy megnézzük a Guns N’ Roses-t. Ha már néhány órás busz távra játszik tőlünk egy ekkora legenda, akkor azt nem hagyhattuk ki. Bilbao egyébként egy csodás kis város, van egy romantikus hangulata, de azért a nagyvárosi jellemzői is megvannak. Furcsa, hogy itt adtak koncertet, Spanyolországban még Madridban is játszanak pár nap múlva. Baromi hangulatos volt, hogy egész Bilbao tele volt Guns pólós emberekkel, a stadion körül minden kocsma előtte rengetegen álltak, sörözve, tapasozva készülve az esti bulira.

NOT IN THIS LIFETIME Ez a turné neve, utalva gondolom arra, hogy régebben Axl és Slash is azt mondták, ebben az életben talán soha nem játszanak újra együtt. Aztán 1-2 éve jött a hír, összeáll a klasszikus Guns. Az eredeti csapatból valójában csak hárman, a “front” emberek borultak össze: Axl, Slash és Duff. Izzy-nek szerintem semmi kedve turnézni, bármennyire is az egyik legfontosabb háttérkaraktere volt a bandának, Sorum, Adler meg szerintem nem is nagyon lett meghívva. A triász mögött a 90’ óta a bandában zongorázó Dizzy Reed, a 2001 óta pengető indián-gitáros Richard Fortus, egy baromi jó feka dobos, Frank Ferrer és egy fiatal szintis csaj, Melissa Reese hozta a vérprofi hátteret. A banda előtt, Mark Lanegan zenekara nyitott, akit bármennyire is szeretek, sajnos nagyon nem működött. A lassú, depis zenéje és karaktere egyáltalán nem illett se a Guns elé, se egy ekkora stadionba… Az egész show kegyetlen profi volt, már az intro, a vetítések, a hatalmas 3D rózsák, fegyverek, animációk is lenyűgözőek voltak. A bolondos dallamok zenéjére bevonuló banda pedig kerek 3 órán át nyomta a rock n rollt. Alulra bemásolom a setlis-et, miket játszottak. Az összes nagy sláger mellett előkerültek ritkább dalok is, feldolgozások is, valamint Chris Cornell emlékére előadták a Black Hole Sunt. Csodálatos érzés volt ezt így tőlük, barátaitól hallani, küszködtem a könnyekkel. A show néhány alkalommal laposodott csak el, az olyan daloknál mint a Coma például, én egy 4 dalt kivettem volna, 2,5 óra is elég lett volna, bár tény, hogy dolgozzanak meg az öreg rockerek a pénzért :D Az egész koncert egyébként erről szólt, a közönségről, látszott, hogy most minden rajongót ki akarnak szolgálni. Anno én magam igencsak furcsálltam, hogy Slash miért is megy vissza, az évtizedek óta dísz-pöcs szerepben tündöklő (és bukó) Axl-hez, aki átlagosan késik a koncertjeiről 2-3 órát, stb. Könnyű rávágni, hogy a pénzért, de itt nem erről volt szó. Slash-nek elég korrekt szólókariere van, Axl a Guns neve alatt bármilyen kísérőzenészekkel tudott koncertezni, Duffnak meg szerintem tök mindegy :D Nem, itt arról volt szó, hogy talán rájöttek, az emberek őket együtt akarják látni még egyszer az életben. És igen, biztos nem a legjobb barátok, de alig néhány év alatt képesek voltak együtt egy olyan életművet létrehozni, hogy a gyerekektől a nagymamákig bárki szívesen elmenne megnézni őket, mindenki tud tőlük több dalt is és 25 év után is lenyűgöző amit kreáltak. És most itt volt minden amit szerettünk bennük, It’s so Easy és Welcome to the Jungle féle zúzás, pörgés, November Rain és Don’t Cry féle líra, Paradise City meg Sweet Child o Mine féle sláger lötyögés, feldolgozások, Keresztapa gitárszóló, kígyók, cilinder, stb. Axl kicsit halk volt, vagy csak a közönség énekelt végig hangosan, de a zúzás számok alatt néha keveset hallottunk belőle. Alapvetően elég szarul néz ki a csávó, Fruzsi egyáltalán nem ismerte fel :D Ha valaki a 25-30 évvel ezelőtti klipekben látta utoljára, tényleg elmenne mellette az utcán. Néha pihent kicsit, de alapvetően kemény meló lehet futva végig énekelni, ráadásul az ő stílusában 3 órát. Slash hozta amit kell, bőrgatya, cilinder, Les Paul és sok másik gitár. Természetesen fantasztikusan végigszólózta az egész koncertet, nem iszik vagy 20 éve, szóval a klasszikus, egy üveg Jack Daniels / koncert aztán beleesés a dobba már a múlté. És ott volt Duff, aki ebből az egész bagázsból engem a legjobban lenyűgözött. Ő az a fajta jóarc, laza csávó, akihez odamehetsz az utcán, ráadásul úgy basszusgitározik, mint aki életében nem tanult vagy gyakorolt volna egy percet sem, csak szimplán a nyakába akasztanák a hangszert és vérprofin tudna rajta játszani. Ráadásul kurva jól elénekelt egy Misfits nótát, a basszusgitárján pedig Prince szimbólum volt festve. A többi zenészre nem lehet panasz, hozták a kegyetlen groove-okat, a másik gitáros pedig lehet, hogy igazából sokkal jobb zenész Slash-nél.

Szóval, legendákat láttunk, akik még időben észbe kaptak és baromi jól érezhettük  magunkat a bulijukon, mi élveztük a showt, ők újra élvezték a sikert. Sokan soha nem látták még őket és azért, mások újra láthatták őket, azért voltak boldogok, de tegnap Bilbaoban senki nem jött ki csalódottan a San Memés Stadionból.

Setlist Looney Tunes The Equalizer (Harry Gregson-Williams song) 1. It’s So Easy 2. Mr. Brownstone 3. Chinese Democracy 4. Welcome to the Jungle 5. Double Talkin’ Jive 6. Better 7. Estranged 8. Live and Let Die (Wings cover) 9. Rocket Queen 10. You Could Be Mine 11. Attitude (Misfits cover) (with “You Can’t Put Your Arms ) 12. This I Love 13. Civil War 14. Black Hole Sun (Soundgarden cover) 15. Coma 16. Speak Softly Love (Love Theme From The Godfather) (Nino Rota cover) 17. Sweet Child O’ Mine 18. My Michelle 19. Wish You Were Here (Pink Floyd cover) (Slash & Richard Fortus guitar duet) 20. November Rain 21. Knockin’ on Heaven’s Door (Bob Dylan cover) 22. Nightrain

Encore: 23. Sorry 24. Don’t Cry 25. The Seeker (The Who cover) 26. Paradise City You Know My Name (Chris Cornell song)

[vilagnyito]

Beköszöntött a Spanyol nyár. Az éjszakák még kellemesek, a reggel is, déltől baromi meleg van, tűz a nap, estére fülledt meleg gyűlik össze és ha nem jön szél vagy vihar, nem mozdul semmit. Általában elhúzódnak az éjszakák, későn vacsorázunk, beszélgetünk vagy megyünk valahova, így nem is szoktunk korán kelni. 9 körül, aztán  10 is van, mire dolgozni kezdünk, bár az ebéd meg 15 körül szokott lenni. Délelőtt általában festegetünk az udvarban, már tök friss, vidám hangulata van az egésznek, szép színesek a falak. Ebéd után szieszta :-) Enélkül tényleg nehezen is lehetne megmaradni. Futni este 9 körül érdemes, vacsi általában 10-11 körül van. Kb. 3-4 órás eltolódásban az otthoni életünkhöz képest :D Néha este segítünk a kertben José-Louisnak. Na, itt álljunk meg egy fontos gondolatra.

Eddig is tudtuk, írtunk is biztosan róla, de most tényleg sokat gondolkoztunk ezen. Szóval, ki kell jelentenünk: MINDEN TISZTELETÜNK AZOKÉ, AKIK (BIO-) GAZDÁLKODÁSSAL FOGLALKOZNAK. Tényleg. Akik kint dolgoznak a földeken, akár csak, hogy maguknak, családjuknak termeljenek, akár megélhetésből. Most itt nem is az a lényeg, hogy mekkora a különbség egy irodában ülő munkavégzéshez képest, mert mindennek megvan a helye és szükségessége, hanem, hogy ezt a munkát hajlamosak vagyunk kevésbé értékelni. Sőt, gyakran hallottuk, hogy DRÁGA a bio gyümölcs, zöldség, vagy, hogy nem olyan szép, mint a teszkóban kapható (gyakran külföldről utaztatott, lakkal befújt fényes gyümölcs...). Csak hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy ezek az emberek hidegben/melegben/esőben kint dolgoznak, a megélhetésüket befolyásolja az időjárás, betegségek, állatok. Hogy ha nem használnak vegyszereket, műtrágyát, akkor bizony kézzel szedegetik le többször is a krumplibogarakat a krumpliról, kézzel húzogatják ki a fűszálakat vagy gazt a paradicsom mellől, stb. Ahogy mi is tesszük, amikor segítünk egy farmon vagy kertben. Mert csak így lehet, cserébe egészséges, friss idényzöldséggel-gyümölccsel látnak el embereket. IDÉNY!? Igen. Ez fontos része a fenntarthatóságnak. Mert itt egyrészt szó van a saját egészségünkről is persze, de másrészt a fenntarthatóságról, azaz arról, hogy mennyi dolgot termelnek a föld bizonyos részein, hogy eltartsanak belőle más országokat (ez kifejezetten az olyan trendi import dolgokra igaz, mint a pálmaolaj, avokádó, stb...), ezzel elvéve a helyet az ott élő emberek egyéb termelési lehetőségeitől. Szóval, tényleg fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy érdemes lenne úgy gondolkodnia minél több embernek, hogy nagyobb többségben venni helyit, termelőit, jelen esetben magyart, és ha nincs télen paradicsom, akkor kár venni otthon Spanyolországból utaztatott, üvegházban termelt, éretlenül leszedett íztelen parit. Ezt az egészet pont olyan megérteni és elkezdeni mint mondjuk a szelektív hulladékgyűjtést. Az elején kicsit kellemetlen, néha a tökünk ki van az egésszel, de aztán az ember könnyen megszokja, és ha sokan csináljuk elérünk vele valamit, vagy talán észre sem vesszük, egy picit mégis jobb hely a Föld, tovább marad meg nekünk használatra.

Ez most némiképp nyilván okoskodásnak hat, és biztos sokatokat nem is érdekel, sokan meg tudják mindezt, mi viszont fontosnak tartjuk és ezt a blogot nem csak egy selfiekkel teli úti-naplónak terveztük régen sem, hiszen, mikor több mint 3 éve létrehoztuk, akkor is úgy kezdtük: "Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk."

Egyébként, ha már itt tartunk, maga az utazás is elég komoly ökológiai lábnyomot tud hagyni, ezt tudjuk, ezért is utazunk csak busszal vagy vonattal, ha elérhető akkor pedig autó megosztással. Nyilván nem sikerül ez mindig, függ a távtól, a pénztől... mint ahogy mi is eszünk sokszor olyat, amit tudjuk, hogy nem kéne. Nem vagyunk szentek, de az arányok fontosak.

Na, de! Vissza kicsit a naplózáshoz: Eltelt ez a hét, dolgoztunk, jókat ettünk, dumáltunk, chilleztünk, futottunk, napoztunk. Bejártuk a környéket. Tök érdekes, itt a környéken minden ház hasonló, kívülről nem szépek, sőt eléggé lepukkantak, ennek egyik oka, hogy Spanyolországban a vidéki házakra, telkekre nem ad hitelt a Bank, csak városi házakra/lakásokra. Viszont törvény tiltja, hogy ezeket a házakat bontsák, átépítsék, hozzá építsenek. (???!!!) Éljen mindenki városban, lakásban, véletlenül se akarjon lecsatlakozni a közműről, stb. Ezzel viszont teljesen kicsinálják a vidéket, ha így megy tovább, hamarosan senki nem él itt, a házak összeomlanak. Szóval, kívülről nem szépek, hatalmas falak, be sem látni sehova, nincs kerítés, csak fal, és középen udvar, onnan nyílik több élettér. A környéken földek, kukoricamezők, stb.

Péntek este José-Louis meginvitált minket egy szíriai kajáldába, tele volt a hely, majdnem egy órát vártunk, mire végül a pulthoz tudtunk ülni. Jó kis hummuszt, falafelt, kebabot ettünk, aztán átmentünk egy pubba, ahol elcsíptünk még néhány dalt egy gitáros-énekes koncertjéből. (2. fotómontázs)

Szombaton pedig végre, megkóstolhattuk a híres, annyiszor emlegetett José-Louis féle vega-paellát! (3. fotómontázs) Nagyon jól sikerült, egy hatalmas paellás edényben készítette az udvaron, ahogy azt kell. Articsóka, padlizsán, hagyma, gombák, babok, borsó, stb... Isteni volt, tényleg nem csalódtunk. Délután bementünk a városba, múzeumoztunk, valamint megnéztük a 2008-as Világ Kiállítás ittmaradt szobrait, épületeit. Egyrészt nagyon tetszettek, viszont furcsa, hogy hatalmas, irodaház-szerű, vagy kulturális központként üzemeltethető épületek azóta teljesen üresen állnak. (utolsó 4 képmontázs) Szombat este, Yolanda (JL barátnője) is beteljesítette ígéretét és vacsorára tortilla patata-t készített, ami tulajdonképpen egy mindkét felén megsütött vastag krumplis rántotta. Baromi jó volt ez is, friss salátákkal, habzó borral.

[vilagnyito]

Íme néhány fotó a környékről, a helyről, a hostunkról José-Louisról, a próbaterméről, valamint zaragozai élményeinkről. Na, de kezdjük az elejétől... szóval, lassan egy hete már itt vagyunk, Uteboban, Zaragoza mellett. Egy nagyon régi házban, aminek a nagy része tulajdonképpen rom. JL ezt ingyen bérli, cserébe újítja, rendben tartja, de most készül venni saját helyet. Nyáron lesz itt egy bulija, kertiparty, fellép a zenekara. Mi most tulajdonképpen erre az alkalomra festjük, újítjuk a helyet, de meg nem szakadunk. Kicsit amolyan house-sitting feelingje van az itt létünknek, aminek mi most baromira örülünk. Olyan mintha egy nyaralóban lennénk. Vigyázunk a házra, az állatokra, megetetjük őket, játszunk a kutyával, főzünk... a kutya, Lilly egésznap játszani akar, a macskák meg, akárhányszor kinyílik a hűtő, jönnek nyávogni... na de cserébe tényleg azt csinálunk amit akarunk, bármeddig aludhatunk, bárhova mehetünk... azt gondoltuk, JL magányos fickó és azért, de igazából van felesége valahol, meg barátnője is :)) barátai, koncertre jár stb... Csütörtöktől szombatig mindennap bementünk Zaragozaba. Csütörtökön tapasoztunk és elmentünk egy baromi jó banda koncertjére. Mocskos déli USA bluest nyomtak, a faszi mindenféle összerakott gitárokon, erről töltöttünk is fel videót. Péntek este vacsizni vitt minket a barátnőjével, Jolandával négyesben. Mindenféle helyi kajákat rendelt és megosztottunk mindent. Hétvégére elutaztak, mi pedig körbenéztünk Zaragozaban. Nagyon szép város, arab hatással, hatalmas katedrálissal, gyönyörű terekkel, party negyeddel. A többi szabadidőnkben napozunk, olvasunk, futunk, szervezzük a továbbiakat, én gyakorlok a hangszereken, stb.

[vilagnyito]

undefined

Tegnap este Josè-Louissal bementünk Zaragozaba. Csütörtök az tapas és élőzene nap ott. Söröztünk, aztán elmentünk egy nagyon hangulatos Rock&Blues klubba, ott futottunk bele ezekbe az amcsi redneckekbe. A gitáros fickó óriási volt, nyomta szivardoboz gitáron de játszott egy fejszén is ami gitárrá lett alakítva, a videón ez látható. Utána éjjel még egy jazz jamsessionbe is belenéztünk egy másik helyen. Zaragoza nagyon fain kis helynek tűnik, hétvégén körülnézünk jobban.

[vilagnyito]

Heyhey! Mi már el is hagytuk Catalonia-t és Zaragoza környékén vagyunk egy új helyen, de egy kicsit beszélgessünk az utolsó napjainkról... Az a helyzet, hogy sajnos félig keserű szájízzel jöttünk el. És most nem azért, mert annyira maradni akartunk volna. Szar érzés, mert tök jól elvoltunk és kedveltük őket, aztán egy csapásra tönkrement a hangulat. Hosszú a sztori, a lényeg annyi, hogy mi éppen szerveztük előre a portugál utunkat, amikor is belefutottunk egy workaway hostba, akik szerintünk igencsak inkorrekt feltételekkel fogadtak volna minket. Nincs ezzel nagy gond, mármint mindenki azt csinál amit akar, aki akar mehet olyan helyre, ahol konkrétan dolgoztatják őket, de azért vegyük számításba, hogy ez az egész amit csinálunk inkább egy adok-kapok szituáció, ahol közösen jól érezzük magunkat, és nem rabszolgaság. Szóval, mi éppen kicsit idegesen szervezkedtünk, ezt meg valamiért Ian annyira felvette, mintha csak róla lenne szó, pedig igazából semmi köze nem volt a szituhoz, ő mégis elkezdett ezen pörögni, mintha kb. mi hálátlanok lennénk vagy nem akarnánk dolgozni, vagy számolnánk az órákat folyamatosan. Szó sem volt ilyenről, nem is értettük ezt az egészet, de innentől kezdve valami eltört és nem tudtunk sem mi, sem ők visszarázódni. Beatrix egyébként egyértelműen a mi oldalunkon állt és mondta, hogy Ian ilyen, nem bírja a stresszt és szarul kezeli azt is valaki a környezetében stresszes, na de basszameg, azért nem egy óvodás gyerekről beszélünk. Innentől viszont mi is távolságtartóbbak lettünk, ráadásul úgy éreztük, hogy szúrkálódik is. Van ilyen, egy munkahelyen is, egy albérletben is, bárhol... Na mindegy, mi ezennel lezártnak tekintjük ezt a dolgot, de sajnos, úgy jöttünk el, hogy NA VÉGRE...

Kedden elbuszoztunk Zaragoza-ba, onnan pedig ide, Utebo-ba. Az új hosztunk egy 50 körüli fickó, José-Louis (de nem Torrente!). Első fél órában sikerült bebizonyítania, hogy baromira tud főzni. Egyébként óriási jazz- és bossa-nova rajongó, szaxofonozik és itt a telken van egy fullosan felszerelt próbaterme. Dob, gitárok, basszus, erősítők, fúvós hangszerek... nagyon hangulatos. Egyébként ez egy bérelt hely, ahol akad némi gondja a tulajokkal, de most néz új helyet magának, venni szeretne egy telket és passzív-házat építeni. Szimpatikus ember, kutyával és macskákkal él, napközben egy iskolában dolgozik, tanár, elektronikát tanít. A vicc az, hogy nem igazán van munka, de ezt ő is mondta, megkért, hogy fessünk le pár falat, amíg itt vagyunk, játszunk a kutyával, akár vigyük el sétálni, meg ilyenek. Szóval, itt most kicsit lazaság van, főzünk, kipróbáljuk a hangszereket, dumálgatunk, dobáljuk a kutyának a botot :D Aztán ki tudja, lehet, hogy pár nap és szörnyű lesz a hangulat :)) De azért, bízunk benne, hogy nem fordul elő többet ilyesmi. BTW, 30-án átcsusszanunk Bilbao-ba, megnézzük a Guns N Roses-t, aztán irány Portugália.

[vilagnyito]

Mostanában kicsit ritkásabban adunk hírt magunkról, ennek egyrészt az is az oka, hogy összetorlódott egy csomó tenni, intézni való, és kevesebb időnk akadt a gép előtt, ráadásul tök jó kis társaságba kerültünk, másrészt jobbnak érezzük már akkor írni egy új helyről, ha kicsit leülepednek az érzések. Néha van ami elsőre izgi, aztán mégis unalmasnak érezzük, most meg például elsőre kissé furcsa volt minden, mostanra meg baromira élvezzük. Na de nézzük az elejétől... kb 10 napra jöttünk ide, Spanyolország, Barcelonatól másfél óra, Villafranca del Penedès mellett, 600m magasan: Can Pla. Természetesen kib----tt kanyargós hegyi út vezet fel ide... Híres borrégió, szomszéd alig akad, gyönyörű kilátás, medence és egy mókás házaspár, Beatrix (Spanyol) és Ian (Ausztrál). 60 körüliek lehetnek, de csak pár éve házasodtak össze. A legjobb szó rájuk egyszerűen, hogy LAZÁK. Tök jófejek, imádják egymást, szivatják egymást, sportosak és vidámak. Első napokban Bea lánya, Lucia is velünk volt valamint Bea három páciense is itt töltötte a hétvégét, akikkel egyfajta intenzív terápiát tartott. Egyrészt egyfajta fizio/masszázs/gyógyítással, másrészt makrobiotikus táplálkozással foglalkozik. Hétvégén Fruzsi segített az ételeket készíteni, én meg Iannal utat építettem, ástam, stb. Ettől a diétától egy kicsit féltünk, mi lehet, de jelentjük: nemcsak hogy tök jókat eszünk, de sokkal jobban is érezzük magunkat, sokkal több energiánk van. Quinoa, couscous, magvak, árpa, barnarizs, hal, zöldségek, avokádo... nincs zsír, vaj, tej, fehérliszt és nem is hiányzik. Az első pár napban a vendégek és rohanás miatt nem volt sok lehetőségünk megismerkedni velük aztán megtört a jég. Egyik este egész éjjel gitároztam és énekeltünk a teraszon, dalokat kértek, csomót beszélgetünk, hangos zenét hallgatva dolgozunk együtt, meghívtak minket egy ismerősük színdarabjára (végzős diákok játszották angolul a Szentivánéji álmot) aztán tapasozni mentünk egy bárba Sitges-ben, ami egy tengerparti gay-town. Nagyon jól éreztük magunkat, söröztünk és pinchokat ettünk. Ezek kis szendvicsek, különböző ízekben, a tortillastól a chorizóson át a lazacoz-camembertesig, tojásos-szardellás, jamonba csavart articsókás stb. Mindegyik baromi jó volt, alig tudtunk választani. Ezeket a kis sörkorcsolyás helyeket mindig hiányoljuk otthon. Szabadidőnkben amúgy csak kifekszünk napozni, olvasni, futni megyünk, élünk a szieszta lehetőségével, én pedig már 2*2 percet eltöltöttem a 17 fokos medencében :)) esténként együtt a nézzük a sense8 c. sorozatot. Egyik nap főztünk egy elég jól sikerült gulyást. Direkt egy kicsit lightosra csináltuk és nagyon bejött nekik de kissé kifeküdtek tőle így is. Hiába, ha magyar kaját akarnak azt nem lehet kókuszzsírral meg tofuval, na! :))

[vilagnyito]

Egy laza kis hét Barcelonaban Két hónap workaway után már éreztük, hogy fáradunk, úgyhogy kivettünk egy szobát Barcelonaban és öt napig csak jártuk a várost, pihentünk, kimentünk a tengerhez, piacoztunk, churrosoztunk, calamariztunk, meg ilyenek :) fantasztikus város, szinte alig használtunk tömegközlekedést, pedig nem kicsi, de olyan jó volt egy ilyen tiszta és szép városban mászkálni, hogy napi 10-15-20 km-eket is megtettünk. Szerencsére még pont a nagy meleg és a túrista szezon elején voltunk, de a nevezetességek körül így is rengeteg ember forgott. Ami érdekes sztori: anno a Fördős Zéék (brrr...) forgattak egy "Felszabáltuk Barcelonat" (grrr... ezt a címet utáljuk...) videot, ami alapján elmentünk egy agyonajnározott régi halas étterembe, ami tökre nem volt Jó :)) A lakás nagyon pofás volt, 3 srác lakott ott külön szobákban de alig találkoztunk velük, amúgy jóarcok voltak. Eljutottunk az Error!Design galériájába, ami tök jó élmény volt. Ez egy Xavi nevű kis rocker fickó műhelye ahol szitanyomott koncertplakátokat tervez. Tök jó arc volt, kaptunk tőle egy-egy táskát ajándékba meg dumáltunk vele a munkáiról. Hát ez volt Barcelona :)) ilyen gyors-posztokkal próbáljuk behozni magunkat mert valójában már napok óta egy új helyen vagyunk :))

[vilagnyito]

Utolsó franciaországi esténken elmentünk egy kis helyi sörfőzdébe. Élő zene, egy csomó hippi mindenfelől, jó sörök, kártya, ilyesmi :) szombat reggel pedig neki indultunk Spanyolországnak. Ruth hajnalban kivitt minket Quillanba, onnan buszoztunk Perpignonba, onnan pedig autoval jöttünk Barcelonaba. BlaBlaCar-on foglaltunk egy utat, egy nagyon szimpi fiatal német srác vezetett. Végig dumáltuk az utat, kb. 3 óra lehetett. Barca-ban pedig egy Airbnb szobát vettünk ki, szóval most kipróbáltuk a közösségi utazás és lakás verzióit. Tök szuper a pecó, 3 srác lakik itt bár nem nagyon találkozunk. Van egy polcunk a hűtőben, több mint két hónap után magunknak vásároltunk, főzünk. Vicces ilyenkor milyen kis apró dolgoknak örül az ember, még vásárolni is tök jó érzés :)) Barcelonaról majd írunk külön, csütörtök estig vagyunk itt, turistáskodunk, utána pedig le van szervezve a következő bő egy hónap.