wulfor

[wulfor]

☆ My soul is free

[wulfor]

A viszonzatlan szerelem.

APOLLÓN & DAPHNÉ ♡

A nappalt éj követett, az éj pedig akkor csak nem akart elmúlni. Éjjel megpihennek az állatok és a természet egésze. A halandók többsége is nyugovóra tér. Csak a Parnasszosz csúcsa közt az istenek között a legszebb, fürkészte sóhajtozva a lent lévő alvó világot buzgón a szerelmet keresve. Az igaz szerelmet, amely ennek az istennek a életeleme és legfőbb vágya volt. Hisz mi a tiszáltalan szerelem igazság nélkül? És mit ér az igazság tiszta szerelem nélkül!? De hol keresse? Hol találja? Hiszen apja Zeusz is folyton a szerelmet kereste… De a fény urának nem kell holmi egyszerűség, sem oly gyönyörűség, amelyet már kéz érintett, amelyen a múlt már megpihent. Amit a vágyak kiélveztek, és továbbálva elfeledtek.

A tiszta szűziesség és a szépség kellett ennek az istenségnek. Hisz ez az isten Apollón a tizenkét olümposzi isten egyike volt. De mind közül a legfényesebb és legtisztább lelkű. És ha egy lélek tiszta, és még isteni is annak nincs párja a világegyetemben. Ő a fény és a nap istene, állandó jelzője a "Phoibosz" azaz "ragyogó". Az arany bőrű, fényes szemű az aranyvérű isten. Az élet és a rend védelmezője. A nyájak és a pásztorok, íjászok, a gyógyítás, az ékesszólás és a művészet, legfőképpen a zene istene. Az igazság megtestesítője. Szerette és jutalmazta a jót. Bűntette a gonoszt. Szépsége ellenére a szerelemben nem mindíg talált szerencsére. Pirkadat után az isten végül Erósz kegyelméből (bosszújából) megpillantja szívének végzetét. Az első "Igaz" szerelmét, vágyai otthonát a gyönyörüséges Hegyi nimfát Daphnét. Daphné. - Péneiosz folyóisten leánya, az egyik legszebb nimfa.

Érósz nyíla megsebzi a fény urát szerelemfakasztó nyilával, és ezután az olthatatlan vágyat érez e nimfa iránt. Nincs hegy, se patak, se fenyő, se semmi amely elrejtené ezután előle e szépséget. Nincs mégegy nimfa amely elcsavarná a vágyát legyen az akár szebb, jobb, ügyesebb. Mert neki már ő a tökéletes és a legszebb. Az akiért hadba vonul ha kell, és kit isteni ajándékokkal halmozna el. Az az arc és az a szem, az a test számára felejthetetlen. És az a tekintet! Csak a legszebb fejtheti és értheti azt meg. A legszebb zene nem józaníthatta volna ki őt e szerelemből.

De Erósz Daphnét oly nyillal lövi meg amely megöli a szerelmet. Daphné tehát nem viszonozza Apollón szerelmét. Hiába a legszebb az istenek között, inkább meg akar halni, mint sem az isten szeretője legyen.

-️ A csillagok fényét is elhozom neked, jobban szeretlek mint igaz szívemet Daphném! - mondta Apolló… -️ Nem leszek a tiéd mert nem érzek irántad semmit, légy akár az istenek között a legfényesebb.

- Az üldöző szerelem lesz akkor a végzetem. Atyám kérem! Adjon nekem más külsőt! Könyörgöm.

- Rejtsen el… Hisz szeplőtlenségem az egyetlen erényem.

- E istent szeretni nekem túl nagy teher. Félek a szerelemtől mely oly erőszakos, és ami tőlem folyton követel. Nyugalmat, feloldozást, menedéket ettől lelnem kell.

- E gyönyörű férfiútól elbújnom muszály. Lelkemen nagy a teher, mely szépségem miatt reám átokként nehezedik. S nem hagy élni-se, bizony már lenni sem. Így élni nem lehet. Hiányozni fognak a fák és a hegyek. De nimfaként halok meg.

- Árva lélek ne hagyj el! Karomba fuss ne tőle messze el!

Mikor azonban nem tudott már kitérni, újra megkérte atyját adjon az neki más külsőt. Péneiosz teljesítette leánya kérését: Daphné testét kéreg borította be, kezei ágakká, hajszálai levelekké változtak. Így lett Daphné nimfából babérfa, melynek örökzöld levelei övezik első szerelme emlékére Apollón homlokát.

( A kép Lorrenzó Berrini szobra: Apollón & Daphné = 1622.

Ma a Római Villa Borghesében látható.)

[wulfor]

A PÜTHAGOREUS TANOK LÉNYEGE:

Püthagorasz vallota, hogy a test és a lélek egységet alkot. A test keletkezik és folyamatosan pusztul, (öregszik) a test nem más, mint a „lélek sírverme”. Az egyensúly miatt az élet után halál jön, és a halál után újra élet. De az előző élet összessége kihatással van az azt következőre. Vagyis "rossz" ember rosszabb környezetbe születik újjá, míg a jó majd jobb körülmények közé. Ezért van, hogy valaki szerencsésebb helyre születik és gondatlan az élete, míg mások szenvednek.

Így tehát a lélek örök és szellemi, büntetésből került a testbe, halhatatlan, s képes átalakulni az élő dolgok más fajaivá. Nő-Férfi-Hermafrodita-Növény-Állat. Ezzel megalapozta a lélekvándorlás tanát. A lélek örök de nem isteni. Minden élet magában hordozza az előző élete tapasztalatait.

Minden, ami a létbe jön, az különböző ciklusokban újra és újra megszületik, A lélek tapasztal és ami undort kelt a lélekben azt az előző életből (ciklusból) hozza. A ciklusok teljesen azonosan ismétlődnek, de a bennük lévő dolgok különböznek.️

A lélekvándorlásról szóló tan lényege az, hogy az emberi lélek büntetésből a test fogságában szenved, azonban abból kitörni igyekszik. (Megvilágosodást keresi) Ez a kitörés, a megszabadulás a test fogságától, akkor válik lehetségessé, ha az ember az erényes élete során az istenekéhez való hasonlatosságra törekszik. Ezt megvalósítani úgy lehetséges, ha az ember elfordul a földi dolgoktól: Pénz, birtok, hatalom, tárgyak, gonosz bűnök stb… És a szellemi dolgokat tartja igazi értéknek. Tiszteli és szereti az isteneket. Elismeri hatalmukat. "Az istenek többre becsülik az erényes szegényt az erénytelen gazdagnál aki nem az igazságot és az Apollóni örök fényességet megvilágosodást keresi."

A legfőbb nevelési feladat tehát az, hogy a mértéktartás segítségével kifejlesszük magukban az erényességet, majd elérjük az Isteni Apollon áldását. Tehát muszály a testi létezésünket folyamatosan eloldani a földi kötötségektől mindaddig, amíg a lelkünk ki nem szabadítja önnmagát a test örökös fogságából és körforgásából.

Ehhez szükséges az önuralomnak a folytonos gyakorlása és megtartása. A cél elérni az Apollóni tisztaságot, ezért olyan figyelemmel és szeretetel kell a másik ember felé fordulni, ami segítő és támogató. A gyilkosság a lelnagyobb bűn. Ez az a tett amely eltávolítja az embert az Apollóni tisztaság elérésében. Apollón a zene és a harmónia istene is. A lelki eredetű bajokat pedig a zene segítségével lehet gyógyítani. Az emberi testet Püthagorasz Apollón hangszeréhez hasonlította. Ha a lelket bántalmak érik, az azt jelenti, hogy meglazultak vagy túlfeszültek benne a húrok. Ezt az elhangolódást a zene harmóniájával helyre lehet állítani. És így a halandó folytatni tudja az életciklusát.

[wulfor]

Az elveszett szerelem.

Kübelē: I.

Cybele (Más néven Kübelé) Zeusz leánya görög majd kédőbb latin (római) istennő, akit nagy anyjaként is ismertek az örök városban. Kübelé az újjászületés, a természet, a termékenység, az eskük, a hegyek, a fenyők, a barlangok és a hegyek körüli erdők istennőjeként tisztelték. A Khioszi Kübelé lett az egyetlen ismert istennő az ókori kisázsiában akinek imádata átterjedt az ókori Római Birodalomba, ahol hamar a római állam védelmezője lett.

Kübelé volt az első görögországi istenség, akit istennőként tiszteltek és imádtak a rómaiak. Kezdetben az Itáliai görög városok által, majd később Pergamon királyság Rómához való csatlakozása után ismerték és szerették meg jobban az istennőt. A második pun háború (a Róma és Karthágó között vívott három háború közül a második) idején Kübelé a csatába induló katonák védelmezőjeként vált híressé. Minden márciusban nagy ünnepséget tartottak Kübelé tiszteletére. Kübelé igen népszerű istennő lett Itáliában, sokan imádták. Kultuszát sok pap hírdette nagy befolyással. A nőies férfiak (androgünök) homoszexuálisok, hím prostituáltak, transzszexuálisok védelmezője.

A Római Birodalomban a világ összes istenségei közül őt tisztelték a legszélesebb körben. Rómában saját templomot kapott i.e. 191. évében a Palatinuson. Kübelé papjai a birodalom hatalmát is rövid ideig formálhatták mikor … császár némileg a befolyásuk alá került. A Császár számtalanszor kért tanácsot az Istennő templomában amelyet elhalmozott ajándékokkal. A Császár félelmet nem ismerve transzexualitását bátran felvállalta a birodalom egy igencsak veszélyes korszakában. Amely végül a kicsapongó császár vesztét okozta. A császár Kübelét a kisázsiai tartózkodása idején kezde el imádni majd újította fel tiszteletét új szintekre Rómában. Sokszor Jupiter (Zeusz) elé helyezte azt amit a szenátus és a római patríciusok befolyásos rétege nem nézett jó szemmel.

Kübelé eredete: Az istennő görög eredetű, a kisázsiai görögök (ionok és aiolok) legfontosabb istennője, és egy hermafrodita születést foglal magában. Akárcsak Hermafroditosz (Aphrodité és Hermész fia.) Kübelé édesapja az isteni Zeusz aki teherbe ejtette Dionét. (Dionét sokan tévedésből Aphrodité anyjának tartják.) Aki valójában Uranosztól származik. Szent növényei: A fenyő és a mandulafa. Szent állatatai és kísérői: Hegyi oroszlánok, párducok, hegyi démonok.

Egy hermafrodita anyaistennő születése: Amikor Kübelé megszületett, az istenek az Olümposzon felfedezték, hogy hermafrodita, vagyis férfi és női szervei egyaránt vannak. Ez megrémítette az isteneket. Egy ilyen teremtmény potenciális hatalma fenyegetést jelent az istenek számára, és így gyorsan kiherélték Kübelét. A hímivarszervet ledobták az Olümposzról és a kimetszett nemi szervek a földre hullottak. Idővel egy mandulafa nőtt ki belőle. Kübelé természetesen ezután is Zeusz szeretett leánya maradt, és az Olümposzon maradhatott számtalan fél testvére között.

Kübelé és Attisz: Ahogy telt-múlt az idő, a mandulafa tovább nőtt, és gyümölcsözni kezdett. Egy nap Nana, egy Naiad-nimfa, Szagáriosz lánya, a fához ért, és a gyümölcsök láttán elcsábult. Leszedett egyet, és azt elfogyasztotta. Később Nana rájött, hogy terhes lett. Nana a nimfa végül fiút szült, akit Attisznak nevezett el, aki idővel jóképű fiatalemberré cseperedett. Egyesek szerint szép pásztor volt. Kübelé mikor meglátta beleszeretett Attiszba, és megígértette vele, hogy mindig az övé lesz, és soha nem hagyja el. A pillanat hevében Attisz is megígérte neki, de belül nem vette túl komolyan az istennőnek tett ígéretét. Később Attisz találkozott Pesszinusz király gyönyörű lányával, akibe beleszeretett. Teljesen elfelejtette a Kübelének tett ígéretét, és megkérte a hercegnő kezét.

Amint Kübelé rájött, hogy Attisz megszegte a neki tett ígéretét, feldühödött, és elvakította a féltékenység. Attisz esküvőjének napján megérkezett, és mindenkit megőrjített, köztük Attiszt is. Ekkorra Attisz már rájött, milyen szörnyű hibát követett el azzal, hogy megszegte eskűjét és, hogy elhagyta az istennőt, majd mindenkitől elmenekült a hegyekbe. Körbe-körbe csapkodott és sikoltozott, átkozta magát az ostobaságáért, és aztán Attisz csalódottságában kiherélte magát, és egy nagy fenyőfa tövében végül elvérzett, véréből ibolyák nőttek.

Kübelé bánata: Amikor Kübelé megtalálta Attisz holttestét a fa alatt feküdni, magához tért, és nem érzett mást, csak szomorúságot és bűntudatot azért, amit tett. Apjának Zeusznak az istenek királyának fejezte ki érzéseit, és a fellegrázó Zeusz meghalgatta. Megsajnálta, és azt mondta neki, hogy Attisz teste örökre megmarad, anélkül, hogy elrohadna, és a fenyőfát, amely alatt meghalt, mindig szent fának kell tekinteni. Jelképe lett az ujjászületésnek. Mivel a fenyőt a tél (a természet elhalása), az ibolya pedig a tavasz és az élet visszatérésének szimbóluma. Így idővel a fenyő és az ibolya Kübelé szent fájává és virágává vált és a várakozó viszonzatlan szerelem mintapéldájává is kezdett válni. Attiszt egy phrügiai domb lábánál temették el.

Kübelé templomai és a papok: Kübelé kultuszának papjait "galli"-nak nevezték. A források szerint a galliak kasztrálták magukat Kübelé és Attisz tiszteletére, akik szintén kasztráltak voltak. Az istennőt fenyőtobozokkal díszítve, hangos zenével, hallucinogén növények használatával és tánccal imádták. A szertartások során papjai megcsonkították a testüket, de nem éreztek fájdalmat. Kübelé rítusait Rómán kívűl Khiosz szigetén gyakorolták ősidők óta. Mivel az volt az istennő szent szigete. A rituális orgiák és a megtisztulás, többek között a bika vérében való megmártózás rítusai igen híresek voltak. Kübelé papjai fenyőfa ágak füstölésével tisztították meg azoknak a lelkét a szigetre érkezőknél akik elárulták szerelmüket vagy akik mások felé tett esküjüket megszegték és feloldozást kerestek.

Kübelé utódai: Kübelé istennő androgünsége a fékezhetetlen és vad természetet szimbolizálja, ezért az istennőnek fiai sem áltak olyan távol tőle. Marszüasz a szatürosz igen tehetséges fuvola játékos hírében ált. Aki később beképzeltségében kihívta Apollónt a felülmúlhatatlan lant játékost egy zenei versenyre. A versenyt végül a fény istene nyerte meg. Mert míg Marszüasz csak fújta a sípot addig Apollón nem csak lanton játszott de még gyönyörűen énekelt is. Marszüasz szó szerint vásárra vitte a bőrét. Apollón elevenen megnyúzta őt. Így érte Kübelét újabb fájdalom. Másik fia Gordiosz király gyermeke az aranykezű Midasz volt. Akinek Dionüszosz teljesítette kívánságát. Azt kérte tőle amihez hozzányúl változzék arannyá. A áldás végül teherré vált és gazdagsága okozta bukását.

[wulfor]

Reszketve, majd csodálva nézd Hegyeknek hegyeit, ők itt vannak újra S bár nem úgy ahogy emlékedben él El nem hagytak soha, és most egyik-másik számon kér Merről jöttél s merre tartasz halandó egyén?! Miért reszketsz, hisz nem vagy más csak mulandó lény Ember maradtál, de felénk hűtlen üres személy Álmodban már felkészültél de mit sem ért. Erőtlen vagy, és benned már nem maradt egy cseppnyi hűség Árulásod el nem visz téged soha-soha oda   ahová mindig is lelked mélyén eljutni vágytál furcsa lélek halálod közeledtén reszkető semmi vagy halandó! Lásd hegyeknek hegyeit, hatalmasságok arcait Meg nem érinthetnek soha már, bármekkora könnyeid tengere pedig árulásod előtt ezért küzdöttél és most elszállt minden Szolgáld csak kihez menekültél bizonytalanságod idején, kereszted elvette tőled a titkok válaszát melyet kértél a hatalmasaktól Ne várd amiben reménykedtél, lásd tovább csak hegyeknek hegyeit Hiszen már csak ez maradt neked te elveszett halandó személyiség Ennyit még megengednek neked mert árulásod előtt te voltál az utolsó igaz reménység de feljutni nem fogsz csak messziről csodálhatod a hatalmasak hegyeknek hegyeit