zzzzzsssss

[zzzzzsssss]

a nyárnak valahogy mindig mindenhol ugyanolyan szaga van. erre gondoltam reggel, amikor az orromba tódult a levegő, aztan azóta is folyamatosan bebizonyosodik, hogy soha nem ugyanolyan semmi es nem is lesz, lehet az, mégis enyhén groteszk módon belehelyeződik ezekbe az ugyanolyan illatokba.

[zzzzzsssss]

egy király utcai kapualjban keringőzött a hisztérikus sírás és nevetés

[zzzzzsssss]

[zzzzzsssss]

Zöldre festett fém karosszékben ülsz, lábfejed a szökőkút peremén. Eltitkolt mosolyokat görget a szél. Át fehér kőből épített hidakon. Gránitszobrok tövében narancssárga tulipánok nőnek. Mozdul egy ág. Három lassított szárnycsapás. Holló száll el.   Bármily messze is légy, már nem számít. Valami menthetetlenül ott maradt belőled, ahol újratanultad, hogy hogyan kell élni. Az utcák, amelyeken nap mint nap jártál, idővel lépteidhez simultak. Pedig a lépteidnek mérhetetlen súlya van. Mutatóujjadat innentől a város ütőerén tartod. Kilométerekről is érzed a lüktetést, látod a fényeket, ahogy tükröződnek, a folyóban világítanak. Víz alatti világok felszínre kívánkozó jelzései. Elcsitul benned a szűkölés, elapad a siránkozás. Hogy hová és kihez tartozol, most már végképp viszonylagos.

Bende Tamás: Tuileirák

[zzzzzsssss]

[zzzzzsssss]

[zzzzzsssss]

[zzzzzsssss]

[zzzzzsssss]

legyél egy széf amibe magamat rakhatom és akkor senki nem nyúlhat hozzám és elfogyni sem fogok és elbújhatnék minden elől ami most a nyakamat karmolja hiszen acélajtódon nem fognának a körmök de még az interkontinentális ballisztikus rakéták is éppen hogy csak megrezegtetnék lesz nálam egy kislámpa néhány könyv meg régi megfakult fényképek a külvilág helyett és azthiszem boldog lennék de legalábbis rendben főleg hogyha az első sorban halkan ordító szexuális utalás is teret nyerhet néha meg néhány sör is jó lenne meg hogy szeress

[zzzzzsssss]

asszem most összepakolok és átköltözöm a nappalokba

[zzzzzsssss]

[zzzzzsssss]

kinőhetetlen, vissza-visszatérő

[zzzzzsssss]

napok óta árnyékként követ, belepofátlankodik minden beszélgetés közötti résbe, elcsábít a koncentráció kényes pillanataiban, a legváratlanabb helyzetekben aláfestő zeneként bekapcsolja magát a fejemben ez a kedves kis dallamáradat

[zzzzzsssss]

Woodstock 1969.

[zzzzzsssss]

©Natasha Adrastea

“I’m not so interested in how they move as in what moves them.”  ~ Pina Bausch