Dark nails > any other color
105 notes
·
View notes
…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant…
De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.
Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
…amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.
…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.
(Sohonyai Attila)
55 notes
·
View notes
Te már értékesnek tartod a napot,ha látsz színeket?
(via savlekoto)
5 notes
·
View notes
Tudni fogjátok, hogy merre mentem, mert
a kulcsomat közben végig a falhoz nyomom.
Lehet, hogy mire hazaérek, már nem nyitja a zárat,
de lehet, hogy többé nem is akarok hazamenni.
Egy végtelen gondolatjel jön mellettem,
ennyi időt kérek, amíg kitalálom,
hosszú távon mit lehetne kezdeni velem
vagy egy magamfajta emberrel.
A fém lassan felmelegszik annyira,
hogy a bőrhöz érintve maradandó nyomot hagyjon.
Hogy örökre megjegyezzem ezt a sétát,
a kulcsomat végig szorosan a falhoz nyomom.
Sosem értettem, a koordináta-rendszert
hova kell elképzelni a világűrben.
Most ez itt az x tengely,
és a mínusz végtelen felé tartok.
Túl közelről látom magam és túl részletesen ahhoz,
hogy segítőkész, naiv kívülállóknak higgyek.
Új viszonyítási pontokat találtam
a sötétség definíciójához, ezért
akármit is mondtam eddig, most visszavonom.
Egyetlen vízszintes vonallal húzok át mindent.
Kettévágom az eltelt időt, lassan pereg,
lazúrfesték a lécekről, vakolat puhán a földre.
Derékmagasságban kettévágom a világot,
lassan megyek, alig érthetően, és közben
a kulcsomat végig szorosan a falhoz nyomom.
755 notes
·
View notes