brok3ndreamss-blog1

[brok3ndreamss-blog1]

“Nem löksz el magadtól, de nem is harcolsz azért, hogy megtarts.”

—

[brok3ndreamss-blog1]

reblog this if you miss someone

[brok3ndreamss-blog1]

Talán, ha leírom jobb lesz…

Tudod, megértem, hogy ha, nincs rám időd és energiád, na meg kedved.

De kérlek akkor ne várd el, hogy törjem magam a figyelmedért.

Nem fogom.Fölösleges. Annak érzem.

És ez bánt.

Bánt, hogy a péntek esti kimenős éjszakák helyett már csak a csend van közöttünk.Na meg az a távolság.Ami ironikus azt nézve, hogy tényleg egy helyen lakunk.

Nem is tudom, hogy írjam.

Tudod…kibaszott fájdalmas, ha az embert az egyik pillanatról a másikra leszarod. És szomorú is.

Én értem, hogy nem én vagyok az egyetlen.És, hogy nem is leszek soha ő, még hozzá hasonló sem.De én nem érzem, hogy ezt érdemelném.

Tettem rossz dolgokat, kívántam rosszakat.Na de most őszintén…Ki nem csinál ilyeneket?

Én úgy érzem ott voltam melletted, mikor szétmentetek az exeddel.(Javíts ki, ha nem.) Én próbáltalak támogatni.Pedig minden nap jobban összetörtem emiatt. De tudod nem érdekelt.Azt akartam és most is azt akarom, hogy neked jó legyen.Ígyhát mondom, megértem, ha le vagyok szarva.

Vagyis…ezt nem.

Negatív vagyok…

Lássuk csak mikor lettem az?

Tudod az, hogy előtérbe helyeztelek akkor…Az tönkre tett.

Azóta próbálom magam felhúzni.Nem mondhatod, hogy nem.De nem könnyű.

Nincs témánk…

Én próbálok vagyis próbáltam felhozni, de te letudtad egy aha-val, ja-val vagy ezekhez hasonló egyszavas válaszokkal.

Ne csodálkozz, hogy feladtam.

Én szeretnék veled beszélni, de ennek így nem nagyon van értelme.

Csak egy megszokott beszélgetés vagyok a messenger listádon.Olyannyira megszokott, hogy fura lenne, ha eltűnnék onnan.Bár, kétlem, hogy bánnád.Nem lenne ott neked a negativitásom.

Vagdosás…

Nem tudom leírjam e.Habár, ha már elkezdtük, legyünk őszinték.A legtöbbet mostanában miattad ejtettem.

Nem írok…

Nem, azért mert, nem akarok.Én csak…Azt hiszem érdekel keresel e majd bármikor is.Nem tudom…

Eltört valami..

Mikor összejöttetek.Engem csak két dolog bánt nagyon ezzel kapcsolatban:

1.„Nincs okod a féltékenységre.Rá is ugyan olyan barátként tekintek mint, rád.” Azthiszem ezen nem kell mit magyaráznom.

2. Leszarsz.Nem érzem, hogy bármilyen baráti kapcsolat lenne köztünk.

Bár lehet nem is lehetne.

Már nem tudok rólad semmit.Nem ismerlek.Mintha idegenek lennénk.Többször észre se veszel.Bár, ez mindig is így volt.

A kimenős emlékeim annyira másak veled.Ha nem lettem volna ott soha nem hinném el, hogy mi voltunk valaha ilyen jóban.

De ezt elbasztam, mert beléd szerettem.

És félek megkérdezni, de tuti voltatok aznap a foci pályánál vagy a hídnál…

Nekem azok fontos helyek voltak, jó élményekkel.Szerettem oda menni sírni vagy máshogy kiadni a feszültséget. De így nem tudok…Voltál vele ott.Vagyis gondolom.Ergo neked már más élményeid vannak a hellyel kapcsolatban.Nem akartam, hogy bárki is legyen arra…

Nem mehetek többet oda…

Ezt írva elgyengültem…Hiányzik, hogy beszéljünk basszus.

Hogy sokáig fent maradj miattam.

Hogy keresd a társaságom.

Hogy jóban legyünk.

De azt hiszem bennünk csak ennyi volt.

Sajnálom…

És ha bárki is a monológom végére ért.Szánt rám annyit, hogy elolvassa.Azoknak köszönöm.

Bár nem lepne meg, ha senki se olvasná el. Nem egy happy endes story.

[brok3ndreamss-blog1]

Volt már valaha?

[brok3ndreamss-blog1]

I really hate my life

:)

[brok3ndreamss-blog1]

A szavak fájnak. Oh, de még milyen kegyetlenül...

@sotetsegben-a-visszhang

[brok3ndreamss-blog1]

A legrosszabb érzelmi dolog az a pillanat, amikor sajnos elkell fogadnunk, hogy mégsem vagyunk annyira fontosak másoknak, mint azt hittük.

[brok3ndreamss-blog1]

Néha csak fekszek az ágyamban és próbálom megérteni épp min megyek keresztül.

A belső hangom után hallgatózok.

[brok3ndreamss-blog1]

001

Ha úgy döntenél, hogy mégis bejössz. Neked mindig lesz egy titkos repedés.

[brok3ndreamss-blog1]

Majd keresel ha rá(m) érsz..

[brok3ndreamss-blog1]

Egy rohadt nagy csalódás

Igen, ez vagyok én.

[brok3ndreamss-blog1]

Nem írtal napokig, hetekig

Vártam rád, de nem kerestél.

Keserű ízzel a számban megfogadtam

Ha én nem kellek neked, akkor nekem sincs szükségem rád.

Egy időre kiszálltál a fejemből.

Aztán egyik nap írtál s a vergődő pillangóim életre keltek, újra táncra perdültek s arcomon a rég nem látott boldog mosoly újra szétterült.

Még mindig nem hiszem el, hogy ekkora hatással vagy rám.

[brok3ndreamss-blog1]

[brok3ndreamss-blog1]

Buta

voltam azt hinni, hogy különleges vagyok számodra

[brok3ndreamss-blog1]

Sok mindent ki se néznek belőlem.

-

[brok3ndreamss-blog1]

És most kurvára eldöntöttem, hogy befejezem az utánad való sírást és sokkal jobb leszek. Olyan akarok lenni, akit minden egyes alkalommal, ha meglátsz arra gondolj, "hogy hagyhattam elmenni ezt a lányt"

De úgysem lesz ilyen💔

[brok3ndreamss-blog1]

Feküdtem az ágyban,

Néztem a plafont és éreztem,

hogy belül haldoklom.