cassie-still

[cassie-still]

“Belefulladtam a hazugságaimba”

De volt valakid, aki a legnagyobb hazugságodat és bűnödet is megbocsátotta. Volt valakid, aki hitt benned, és nem hagyott el, amikor nehézzé vált maradni. Volt valakid, aki szerette a legrosszabb oldaladat is. Nem tudhatod, hogy a másik is szeretne-e úgy, ha átvinnéd a poklok poklán úgy, ahogyan engem is.

Először bánj vele úgy, ahogyan velem bántál, és utána nézd meg kinek nagyobb a szíve.

[cassie-still]

Kép rólad

Edina készített egy fotóalbumot Attila születésnapjára a közös emlékeikről. (Már az első évben tudtam, hogy ilyet szeretnék én is készíteni neked az 5. évfordulónkra, ami sosem jött el.) Volt benne egy fénykép, amin rajta voltál. A 18. születésnapom. Rögtön kikaptam az albumot a kezükből, hadd nézzem meg. Az az érzés, amit éreztem, bár el tudnám mondani.. Olyan volt látni az arcodat, mintha 1000 éve ismernélek. Ami részben igaz, viszont mintha még régebb óta tudnám ki vagy. Mintha előző életünkben is együtt lettünk volna, mintha akkor együtt öregedtünk volna meg. Az arcvonásaid, a ruhád, a karod, a mellkasod. A szemöldököd íve, a szemednek színe és a szádnak a formája. Magamat láttam benned. Nem azért mert annyira hasonlítanánk, hanem azért mert tudom hogy valahol a lelkünk egy. Ismerős vonások, ismerős tekintet, ó, a lelki társam, a másik felem, aki nélkül nem vagyok egész. És ha nem csak arról beszélünk, hogy milyen érzés volt látni vagy hogy mennyire rándult görcsbe a gyomrom egy képtől.. Bárcsak látnád magadat a szemeimmel. Csodálatos. Tökéletes. Minden vonásod. Még mindig te vagy a leghelyesebb, édesebb, szexibb férfi, akit valaha láttam. Sosem volt nálad jobb, bár tudtad volna. Bárcsak tudnád, hogy ha évekkel később találkozunk, akkor tökéletesek lehettünk volna együtt. Szemeim könnyeznek, pedig csak egy régi fotó. De álmaim férfiját ábrázolja, ki darabokra törte a szívem. Minden apró darabja érted dobban. És ha egyszer azon kapjuk magunkat, hogy szívem többé nem érted dobog, az csak egyet jelenthet. Kihűlt, nem dobban többé. Szeretlek.

[cassie-still]

“a gyerekkori énem mindig rólad álmodott”

talán a felnőtt éned már nem, de remélem tudod, hogy ezzel nem csak az én szívemet, hanem a gyerekkori éned szívét is összetörted

[cassie-still]

Sokszor a kezembe akarok venni egy üveg alkoholt, vagy rágyújtani egy cigire. Sokszor el akarok menekülni, és elindulok a semmibe. Van, hogy csak innék, csak hogy jobb kedvem legyen, és van, hogy meg se akarok állni az üveg aljáig, mert a józan gondolataim fájnak, és el akarom felejteni, hogy létezek, vagy azt, hogy te létezel.

De hónapok óta alig ittam és alig gyújtottam rá. Csak párszor kezdtem el elmenekülni a semmibe. Ami furcsa, mert előtte minden napos volt.

Nem önszántamból kezdtem el ezeket mellőzni, hanem azért mert Ő nem hagyja. Nem engedi. Mindig dühös voltam, mert nem hagyta, hogy azt csináljak, amit akarok. Miért nem hagy békén, miért jön utánam, ha elindulok valahova és amúgy is, miért nézi a lokátort. Miért baj, ha iszok. Miért nem hagy magamra egy percre sem, egyedül akarok lenni és komfortot találni a saját fájdalmamban. Mindig ott van ahol én, nem tudok előtte semmit csinálni, mert kiveszi a kezemből. Sosem mondtam el neki, hogy kiborít azzal amit csinál.

Aztán rájöttem, hogy hálás lehetek neki. Amiért nem hagyta, hogy jobban tönkretegyem magam valaki miatt. Azokat az embereket akikkel ittam, szívtam, sosem érdekeltem. Mert ők nem csak társaságra találtak, akivel lehet ezt csinálni, hanem végignézték ahogyan tönkreteszem magam. Végignézték ahogyan egy ártatlan lányból egy roncs lesz. Senki nem figyelt rám eléggé, de Ő igen. És ő miatta vagyok most itt.

[cassie-still]

[cassie-still]

[cassie-still]

jó ember vagy

valakinek a jó barátja

valakinek a jó testvére

valakinek a jó fia

valakinek a jó unokája

valakinek a jó nagybácsija

valakinek a jó keresztapja

elég vagy

de valahogy hozzám mégsem tudtál jó lenni, pedig nekem is elég voltál.

[cassie-still]

your nosebleed is still on my bedsheet. the stain didn’t come out in the wash, but i don’t think i’ll ever try to remove it again

[cassie-still]

Emberek, akikkel rég beszéltem, és nem követik az életem minden lépését, csak néhány dolgot tudnak.

Láttak egy képet ő róla, amit posztoltam, hogy együtt programozunk, kirándulunk, utazunk.

“Újra együtt vagytok?”

Oh a szívem szakadt meg, hogy azt hitték te vagy a képen. Szeretek vele lenni, ő az oka, hogy tudok újra mosolyogni és nevetni, de mélyen legbelül szerettem volna, hogy valóban te legyél azokon a képeken.

Senki sem tud pótolni, hisz te voltál minden.

[cassie-still]

El sem tudom mondani, hogy mennyire gyűlölök az exednek lenni… mindezt könnyes szemekkel. Azt hittem, a világ legszerencsésebb nője vagyok, amikor izgatottan, csillogó szemekkel mondtam, hogy mennyire várom azt, hogy ne a barátnődnek, hanem a feleségednek hívhass. Azt hiszem, ezt te is vártad. Erre nem lettem más, csak egy ex, akitől elvették az összes álmát.

Végülis félig meddig összejött, hiszen már nem a barátnődnek hívsz. Bár nem így képzeltem el.

Csak fájdalmat érzek, ami nem múlik, ó hát hogy is múlna mikor egy világ omlott össze.

[cassie-still]

Emlékszem, magánnyomozókat néztünk. Délután volt, szorosan átkaroltál. Egy idő után feltűnt, hogy már nem reagálsz és válaszolsz. Ott realizáltam, hogy elaludtál közben. Lehalkítottam, nehogy felébredj. Mozdulni sem mertem. Onnantól már én sem a filmmel foglalkoztam, imádtam, ahogy alszol. Pedig tudtam, hogy nem voltál álmos előtte, de talán csak annyira biztonságban érezted magadat. Bárcsak visszamehetnék az időbe, hogy újra érezhessem milyen a karjaidban lenni.

[cassie-still]

A legszebb bók, amit kaptam tőle, az nem a “csinos vagy” vagy a “gyönyörű vagy”.

Hanem az, amikor meglepődik azon, ahogyan reagáltam bizonyos dolgokra.

Valami nem jött össze, valami tönkrement, véletlenül valamit rosszul csinált, félreértett valamit, késett egy találkozóról, hibázott.

“Nem is vagy mérges rám? Más ezért nagyon kiakadt volna, de te sosem csinálsz problémát ezekből, pedig még én is szégyellem magam, amiért így sikerült. Biztos nem haragszol? Hálás vagyok azért, hogy ilyen vagy.”

És itt jövök rá arra, amit eddig nem értettem. Nem is vagyok rossz ember, csak valaki más mindig rossznak akart látni.

[cassie-still]

Nem abban hiszek, hogy egy nap visszatalálunk egymáshoz, hanem abban, hogy újra találkozunk. És újra megismerhetjük egymást. Nem folytatjuk, hanem mindent elölről kezdünk. És olyan lesz, mintha mindig is ismertelek volna, de a lelkünk olyan más lesz. Tisztább.

[cassie-still]

Veled álmodtam.

Nyár volt, nem voltunk együtt, neked más volt. Találkoztunk, sok idő után először. Megöleltelek. Sokat beszélgettünk, emlékszem, sok mindent elpanaszoltál nekem. Próbáltalak megnyugtatni, simogattam közben az arcod, a hátad. Engedted. Eltelt az idő, menned kellett. Nem tudtad, hogy hogyan köszönj el, végül csak nyomtál egy puszit a homlokomra, majd azt mondtad, nem találkozhatunk többet a nyáron. De megígérted, hogy a születésnapomon meglepsz valamivel. Azt mondtad, hogy aznap elmegyünk valahova és megünnepeljük, mert tudsz egy helyet. Egyébként dolgoztál, itthon. Csináltam neked ebédet a munkába. Rizibizit rántotthússal. Azért pont ezt, mert egyszerű és nagyszerű. Nem mertem túl extra dolgot készíteni, de tudtam, hogy a rizst szereted. Először n��ztél rám furcsán, majd végülis örültél és megköszönted. Éreztem, hogy nem engem szeretsz, tudtam, hogy még nem jött el a mi időnk. De azt is éreztem, hogy el fog a jövőben. Csak találkoznunk kellett ahhoz, hogy tudjuk, még mindig van parázs. Csak mégegyszer látnod kellett hozzá.

Álom vagy megérzés? Bármit is jelentsen, még nem találkozhatunk. Még több időnek el kell telnie, tudom. Még múlnia kell, változnunk kell ahhoz, hogy egy nap másképp tekintsünk egymásra. Amikor egy nap nem azt az embert látjuk majd magunk előtt, aki megbántott, hanem azt, akit egykor szerettünk, csak még túl fiatalok voltunk és nem tudtunk hogyan is kell. Amikor realizáljuk, hogy nem is voltunk olyan rosszak, mint aminek gondoltuk, és amit éreztünk igazi volt. És ott lesz bennünk talán újra az az érzés.

[cassie-still]

Levizsgáztam

Adóbevallás 60%

Könyvelés 72%

Szóbeli 95%

Egy korszak sikeresen és véglegesen lezárult. Hogy mi a vicces? Senkinek sem sikerült azok közül, akik nem hittek bennem. Most mindenki csak néz, hogy mégis hogy csináltam. Hogy? Nem hallgattam rájuk. Minden nehézség és akadály ellenére megcsináltam. Kinevettek, nekik nem sikerült. Megcsináltam. Nem csak megcsináltam, de én értem el az egyik legjobb eredményt. Hamarosan kézhez kapok mindent, majd végignézem ahogyan ők újra nekifutnak az egésznek. Nem az a baj, és nem az a szégyen, hogy nekik nem ment, hanem az, ahogyan viselkedtek.

k a r m a

[cassie-still]

Megint veled álmodtam.

Először azt hallottam, ahogyan az emberek azt kiabálják nekem, hogy “gyűlöllek”. Majd hozzád rohantam, éppen ettél. Együtt voltunk. Próbáltam veled beszélgetni, de nem szívesen válaszoltál. Nem értettem miért vagy ilyen rideg felém. Aztán megkérdeztem, hogy miért nem csókolsz már meg. Miért nem látom a szemeidben a csillogást. Miért lettél ilyen velem, szeretsz-e még egyáltalán. Többször feltettem a kérdést, mert sosem kaptam rá választ, vagy csak egy buta kifogást. Tudtam, éreztem, hogy már nem szeretsz. Elmondtam neked, hogy hiányzik az, hogy hozzám bújj. Megkérdeztem, hogy mit szólnál, ha miután ettél, felmennénk és úgy érintenél és csókolnál, mint régen. Rábólintottál. Felmentünk. De nem az várt, mint amire számítottam. Ahogy becsuktam az ajtót, a mosoly eltűnt az arcodról, agresszív lettél és a falhoz nyomtál. Mindezt gyűlöletből. Majd otthagytál és elsétáltál.

Bár tudnám én is, hogy miért álmodok ilyeneket. De úgy hiszem, ha elég mélyen belegondolok, találok rá választ. Remélem te is érteni fogod, ha egyszer elolvasod ezeket a sorokat.

[cassie-still]

People with green eyes can literally destroy my life, I don't make the rules.