debateviabooks

[debateviabooks]

There are some people whose dread of human beings is so morbid that they reach a point where they yearn to see with their own eyes monsters of ever more horrible shapes. And the more nervous they are - the quicker to take fright - the more violent they pray that every strom will be... Painters who have had this mentality, after repeated wounds and intimidations at the hands of the apparitions called human beings, have often come to believe in phantasms - they plainly saw monsters in broad daylight, in the midst of nature. And they did not fob people off with clowning; they did their best to depict these monsters just as they had appeared.

Osamu Dazai - No Longer Human

[debateviabooks]

I don't understand: if my neighbours manage to survive without killing themselves, without going mad, maintaining an interest in political parties, not yielding to despair, resolutely pursuing the fight for existence, can their griefs really be genuine? Am I wrong in thinking that these people have become such complete egoists and are convinced of the normality of their way of life that they have never once doubted themselves?

Osamu Dazai - No Longer Human

[debateviabooks]

Kialakítottál egy képet az életről, hittél, követeltél, kész voltál tettekre, szenvedésre, áldozatra, mígnem lassan ráébredtél, hogy az élet nem hősköltemény, nincsenek hősszerepek, csak polgári szobák, és az emberek elégedettek, ha ehetnek-ihatnak, kávézgatnak, [...]

[debateviabooks]

Egy másik jegy alapján öngyilkos volt. Rögtön le kell azonban szögeznünk, hogy tévednénk, ha kizárólag azokat tartanánk öngyilkosoknak, akik kezet emelnek magukra. Sokan mintegy véletlenül lesznek öngyilkosok, nem pedig lényegükből fakadóan. Néhány jellegtelen személyiség és erős sors nélkül élő ember, tudat- és csordaember végez magával, pedig ismertetőjegyüknél és jellegüknél fogva nem öngyilkosok, míg nagyon sok, talán a legtöbb igazi öngyilkos, soha nem vet véget az életének. [...] Az öngyilkost azt jellemzi, hogy énjét - mindegy, hogy joggal vagy sem - a természet rendkívül veszélyes, kényes és veszélyeztetett csírájának érzi, és azt képzeli, hogy mindig előtérben áll és mindenünnen veszély leselkedik rá, tűhegynyi sziklacsúcson egyensúlyoz, és egyetlen könnyed külső taszítás vagy belső megingás a feneketlen mélységbe taszítja.

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

A hatalmon lévő a hatalomba pusztul bele, a pénzember a pénzbe, a szolgalelkű a szolgaságba, az élvhajhász az élvezetekbe. Így pusztult bele a pusztai farkas a függetlenségbe. Elérte célját, egyre függetlenebb lett, nem parancsolt neki senki, nem függött senkitől, szabadon, egyedül rendelkezett önmagával. Mert minden erős ember csalhatatlanul eléri, amit igaz ösztönének parancsára követ. A megszerzett szabadság közepette azonban Harry rádöbbent, hogy ez a szabadság nem más, mint a halál; magára maradt, a világ félelmetesen békén hagyta, immár semmi köze az emberekhez, sőt önmagához sem, lassan megfullad a kapcsolattalanság és elmagányosodás egyre ritkább levegőjében.

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

Milyen nehéz is megtalálni ezt az isteni nyomot ennek az életnek a sűrűjében, ebben az önelégült, polgári, szellemtelen korban, ilyen architektúra, üzletek, politika és emberek között! Hogyan is ne lennék hát pusztai farkas, rongyos remete egy olyan világban, amelynek egyetlen céljában sem osztozom, melynek egyetlen öröme sem az enyém!

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

Szép, szép az elégedettség, a fájdalomnélküliség, szépek ezek az elviselhető, alamuszi napok, amelyeken nem mer hangoskodni se fájdalom, se öröm, amelyeken minden suttog és lábujjhegyen jár. Csakhogy én sajnos épp ezt az elégedettséget nem tudom sokáig elviselni, hamar meggyűlölöm és megundorodom tőle, és lehetőleg az örömök, de szükség esetén akár a fájdalmak útján is kétségbeesve menekülök más éghajlatra. Ha [...] az úgynevezett jó napok langyos, poshadt elviselhetetlenségét szívom magamba, gyermeki lelkem szenved és gyötrődik [...].

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

Az emberi élet akkor válik igazán szenvedéssé, pokollá, amikor két kor, két kultúra és vallás keresztezi egymást. Az ókor embere nyomorultul elpusztult volna a középkorban, mint ahogy a vad ember is megfulladna civilizációnk dzsungelében. Néha azonban egész nemzedékek szorulnak két kor és életstílus közé, ilyenkor megszűnik az egyértelműség és az erkölcs, a védettség és az ártatlanság. Ezt persze nem mindenki élet át egyformán. Egy olyan természet azonban, mint Nietzsche, már egy nemzedékkel korábban megszenvedte korunk nyomorúságát - amin ő társtalanul, meg nem értve ment keresztül, attól ma ezrek szenvednek.

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

Voltaképpen csak hátrahagyott följegyzéseiből tudtam meg, hogy alkatánál és sorsánál fogva mennyire mély magányosságba élte bele magát, s milyen tudatosan saját sorsaként fogta ezt föl [...].

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

Ha a beszélgetés közben nagy ritkán megfeledkezett a konvenciókról és idegenkedésből kilépve személyes, közvetlen hangon beszélt, a magamfajtát rögtön lenyűgözte, mert másokkal ellentétben szárnyaltak a gondolatai, a szellem világában olyan, szinte hűvös tárgyilagossággal, megfontoltsággal és tudással mozgott, amelyre csak az igazán szellemi emberek képesek, akikből a hiányzik a becsvágynak még a csírája is, és akik sohasem csillogásra, mások meggyőzésére, vagy saját igazuk bizonygatására törekednek.

Hermann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

[...] nemcsak a közönség várakozását és hangulatát, az előadás fontoskodó címét ironizálta, intézte el - nem, [...] pillantása áthatolt egész korunkon, öntelt, sekély szellemiségünk pökhendi nyüzsgésén, törtetésén, hiúságán és felszínes játszadozásán - és jaj, bizony még korunk, szellemiségünk, kultúránk fogyatékosságainál és kilátástalanságainál is sokkal mélyebbre, sokkal távolabbra hatolt. [...] - Lám, mind ilyen majmok vagyunk! Íme az ember! - mondta a pillantás, és a szellem minden dicsősége, felvillanása és vívmánya, az emberi lét magasztosságára, nagyságára és halhatatlanságára való törekvés egy csapásra összeomlott és majomkodássá vált!

Hemann Hesse - A pusztai farkas

[debateviabooks]

Az akkori gyermeki szívet szorongató érzések azóta sem változtak: ma is sokszor kételkedem magamban, ingadozom önbecsülés és reményvesztettség, világmegvető idealizmus és közönséges érzékiség között - s miként akkoriban, azóta is számtalanszor hol hitvány kórságnak, hol kitüntetésnek éreztem lényemnek ezt a vonását, [...].

Hermann Hesse - Gyermeklélek

[debateviabooks]

Nem kérnék bocsánatot, nem aláznám meg magam, nem esdekelnék kegyelemért, és semmit sem bánnék meg! S ha megkérdezné: - Te tetted ezt és ezt? - Így kiáltanék: - Igen, én tettem és nem bántam meg, s ha lehetne, megtenném újra és újra. Öltem, gyújtogattam, mert élveztem, és gúnyolni, bosszantani akartalak téged. Igen, mert gyűlöllek, és köpök rád, Isten. Megkínoztál, meggyötörtél, törvényeket alkottál, melyeket képtelenség megtartani, és ránk szabadítottad a felnőtteket, hogy pokollá változtassák az életünket.

Hermann Hesse - Gyermeklélek

[debateviabooks]

Ide-oda szárnyalt fantáziám, egyszer én győztem, máskor az Isten, egyszer kérlelhetetlen gonosztevő voltam, máskor védtelen gyermek.

Hermann Hesse - Gyermeklélek

[debateviabooks]

[...] elképzeltem, amint pöffeszkedve, komótosan, fütyörészve ballag hazafelé, anélkül, hogy bármilyen vágyak vagy sejtelmek megzavarnák. [...] Én viszont, akit sejtelmek gyötörtek, akinek azonban bizonyosság nem jutott osztályrészül, magányos, határozatlan, örök kívülállóként tengettem életem.

Hermann Hesse - Gyermeklélek

[debateviabooks]

Nagyon hiányoznak már a gyakori posztjaid. Igazi értékek voltak a sok összevisszaság között. Remélem minden rendben van veled.

Köszi szépen! Lassan, de visszatértem. Egyenlőre még pár összevisszaság várható, utána Hesse és Dazai. :-)

[debateviabooks]

Senki sem bámul téged, Jeanie. Mindenkit túlságosan leköti, hogy magára gondoljon.

Claire Fuller - Elveszetten