dendre

[dendre]

Bele is izzadtam!

Summer here, kids! (GPOYM)

[dendre]

Holnap is felveszem!

Summer here, kids! (GPOYM)

[dendre]

"Sly Stone, the pioneering leader of the funk band bearing his name, Sly and the Family Stone, has died, according to his family..." ...The Stone? Are you stoned?

Sly!

Everybody is a Star:

If You Want Me to Stay:

Time for Livin':

[dendre]

Frank Watkinson: Losing My Relegion (R.E.M.-feldolgozás)

Frank bácsi a párizsi méterrúd. Tényleg mikor lesz már egy Rick Rubin felügyelte lemeze, Mojo címlapja és koncertje Budapesten?

Nem baj, ez is elég.

[dendre]

Norman Cook-timeline (pontosabban Quentin Leo Cook-timeline, valószínűleg hiányokkal, zárójelben az adott művésznév, formáció startja)

Stomping Pond Frogs (1981) - punkhaverság Heatonnal, első sulizenekar, Billy Bragg volt előzenekaruk. Quentox (1983) - dj-zés: indie, dancerock, hiphop, Greg Wilson tanította scratch-elni, a szintén brightoni Carl Cox (!) mixelni. The Housemartins (1984, basszusgitár) - janglepop Heatonnal, album 86, 87, 88, naná, hogy faszaság. Csak őt a dance jobban érdekelte. Double Trouble (1988) - hiphop producerpáros, Eric B & Rakimmal kezdték jó magasan, de unofficial, ami mégis megjelent, sample-heaven, itt és eggyel lentebb kezdődött. Rockaway 3 (1988) - breakbeat, hiphop, egy kislemez, itt is kezdődött, sample-mesterkedés, már ekkor mesterfokon. The Urban All Stars (1988) - egy szám, cut-up/turntableism egy válogatáson - It Began in Afrika a címe, naná broderek figyeltek már, Urban Records-nál jelent meg, fontos gyűjtőpont a késő 80s-ben, Angliában, olvasztótégely az újrafelfedezett soul, funk, rare groove, induló acid jazz-színtéren, nagyon izgalmas, kutatnivaló még. Norman Cook (1989) - kislemezek és egy érdekes breakbeat/loop/sample dj-lemez, az alapok itt is itt vannak, ekkor már hajtott a sztárságra, de ez a két dal még nem volt alkalmas rá, és a szólóproducer, és szupersztár dj-k kora előtt a formáció, a zenekar még könnyebben befutott, úgyhogy jött ez: Beats International (1989) - album 90, 91, rendes zenekarral, legalábbis több énekessel, de Cook a főszakács világsláger (Dunaszentgyörgyön is, a sulidiszkóban), de az első lemez mai füllel is sokat tud (szolid bigbeat-irány), a második jamaica-love, volt egy jó remixlemez is, még nem találta teljesen el mit akar, és a house sokkal nagyobb lett ekkortájt. Mighty Dub Kats (1992) - úgyhogy váltott is és jött a monikerhalmozás, ahogyan kell. Sok house-maxi, az árikikiki 95-re lett világsláger. Freak Power (1993) - acid jazz-szerű album 94, 96 jók, groove-os chill, Ashley Slaterrel és egy másik nagy slágerrel, a Tune In, Cop Out szarrájátszva MTV-n valami reklámban Pizzaman (1993) - house-techno album 95, Underworld light nagyrészt, de jó, egy másik house moniker, kisebb klubslágerek, nem jó irány, jelezte a műszere... Chemistry (1994) - house, 1 single, Kravitz-cover handbag house-ban, a b-oldal jó Cheeky Boy (1995) - breakses house, bigbeat felé ez is, egy EP, jó Fried Funk Food (1995) - breaks, downtempo, bigbeat - egy "lemez" a Freak Power-es Slaterrel, 30 perc, de jó Sunny Side Up (1995) - Southers Fried House válogatás Pizzaman és Mighty Dub-számokból, + hozzácsapott még két új álnevet Yum Yum Head Food (1995) - Southers Fried House válogatáson ez is egy számmal, az viszont a Bird Of Prey-hangminta első megjelenése, még persze máshogy, de az ötlet már megvolt. Fatboy Slim (1995) - album 1996, 98, 2000, 2004 - A Social klubban kezdőtt: "It wasn’t called Big Beat for ages, it was Brit Hop or Trip-no, but we were of the same ilk.  It was a very close-knit gang with the Chemical Brothers, Death In Vegas, Monkey Mafia, Bentley Rhythm Ace, FC Kahuna.  We were breaking rules and feeding off each other, it was a very productive time. We started the Big Beat Boutique in Brighton so I didn’t have to drive up to London.  Big Beat got it’s name from there, that’s really cool if you think how house came from the Warehouse club in Chicago, garage came from the Paradise Garage." The Feelgood Factor (1996) - housefunk-bigbeat, 2 kislemez, a második már a Fatboy Slim-befutás után. Eleinte azért nem volt egyértelmű, hogy ez beüt, de utána arra használta ezt meg a következő nevet, hogy gőzt ereszthessen ki, azt, ami nem fér bele a Fatboyba. Son Of Cheeky Boy (1997) - house, disco, Daft Punk-poén, cheeky bastard The Brighton Port Authority (2008) - Fatboy Slimezés után nagyon nehéz lehet folytatni, szóval, ez egy must lehetett, hogy így továbblépni Fatboy Slim & David Byrne (2010) - abból jött a Byrne-s haverkodás, Byrne után meg még kivel kellene folytatnia mégis? Ugye? Meg egyáltalán, eddig semmi nagyon ciki visszatérés, minek? Ha tartja, nagyra becsülendő.

Remixelőként, producerként még egy rakás másik moniker... Lehet fankszólbráderozni, de itt van egy életmű, ami tiszteletre méltó. Jó kis széria, egyszer még meghúzom az összekötő vonalakat, és a következtetéseket is levonom. Ha szupersztár dj leszel és van ennyi előéleted producerként is - és ő Fatboyként 98-tól lett szupersztár dj -, akkor erős alapokra építettél, és jogosan táncoltattál százezreket egy tengerparton, szemben a pendrive-os nemhaverjaiddal, de ez persze ma már senkit nem érdekel.

[dendre]

Én meg megvettem a Pizzaman albumot a minap, ami jó. Underworld light, de jó, a Beats International másodikat is nemrég vettem meg, az is oké, az első abból nagyon jó, már azon vannak bigbeat-szerű hajtások. Freak Power első elég jó. Mighty Dub Kats-slágermaxi, örökzöld. Housemartinst rég hallgattam. És még mi mindent lehetne mondani, van egy vázlatposztom az életműről, ki is teszem.

Csodás kordokumentum ez a film Fatboy Slim Big Beach Boutique bulijáról! Anno sokat hallgattam ezt a szettet, meg az Armand Van Heldenes boxmeccs felvételét is. És hát Fatboynak azért is van örökké helye a szívemben, mert a Rockafeller Skank volt az első zene, amit letöltöttem az internetről ever, még '98-ban!

[dendre]

Damien Dempsey: St. Patrick Day (2005)

On Paddy's Day, For my sanity I'll pray

[dendre]

God damn, pure confusion! Csodálatos.

[dendre]

Erre az interjúra úgy emlékeztem, hogy nem sikerült túl jól, de most, hogy visszaolvastam, ez nem igaz. Nagyon is jó volt! Ekkora legendával ilyen lazát beszélgetni. Persze ő volt a jó és szórakoztató és a lazává tevő.

Kedvenc válasz:

(közbevág) - ��� Beszélj kicsit hangosabban, mert épp a fodrászom dolgozik a hajamon, és át kellett tennem a telefont a rosszabbik fülemhez! Nagyon szeretem a gyerekeimet, de utánuk legjobban a Vagabond Ways albumomat szeretem! 

[dendre]

A húszas években hatot tudok ebből, úgy látszik. Húszas évek. Beszarás, hogy ezt a kifejezést kell használni. A húszas években a rádiót találták fel, meg a jazzt. És most megint itt van. Szóval idén is hatot találtam el. A sötét ló bejött, hogy bejöhet, de megint nem voltam bátorak, hogy betegyem. Annak örülök, hogy a Mannequin 11. maradt, és persze a 11. helyig azt hittem, hogy 7/10 lesz, mert a Vampire, a Magdalena és a Still House szerepelt top 10-en kívül. Erre a Smile 50-be sincs, ilyen pancserséget sem csináltam még asszem. A 7.akárhányas obskúrus bónusztipp is bejött, a Kim Gordonra akár gondolhattam is volna, a Bladee vagy mi meg alezanc kimaradt (vagy már elfelejtettem), elsőre azt hittem metaaaal. Viszont a top 2 most helyre stimmel. Ezért csak jár valami pluszpont.

Megfejtésem semmi nincs, öreg vagyok és szar a popzene, de továbbra is nagyon érdekel.

Pitchfork Top 50 albums, 2024, 6/10, csákány.

Pitchfork Annual Tippmix 2024

Ahogyan az már régi hagyomány, a dallista után, albumlista előtt szánt szándékkal eltalálom a könnyen belőhető, pontosan mégsem meghatározható év végi picsfork top 10-et.

Még sose sikerült 10/10-re (a top 10-ben lévő lemezeket kell eltalálni, nem a pontos helyezéseket), mert bármennyire is kiszámítható az internetek zenemagazinja, azért mindig van egy kis csavar. 

"Idén folytatódott az elmúlt években szokásos gyal��zatos lemaradásom (lemezhallgatás, zenei világ követés, tippelési hatékonyság). És szinte sorminta, hogy annyi dolgom van, hogy szinte véletlenül veszem észre, hogy megint kikerült a kislemezes lista, tippelni kell. Jó, azért idén is ránéztem néhány naponta az új megjelenések miatt a Pitchforkra, és azért hallottam is ezt-azt. De nagyon hasraütésszerűen fogok tippelni, őszintén szólva fel is merült, hogy hagyom a fenébe."

Írtam tavaly, 2023-ban, és írhatnám idén is ugyanezt. Azt látom, hogy a vezetőségváltás, átszervezés után a Pitchfork egy identitásvesztett magazin, teljesen ad-hoc a dalos listájuk. Azt is látom, hogy borzalmas a dalos lista, hogy alig választottak rá elviselhető zenét, hogy az év slágerei gyalázatosak Sabrina Carpentertől nem is mondom meddig, mert senki kedvencét nem akarom gyalázni (kivéve ezek szerint a Sabrina Carpenter-eseket). Szóval aligha lesz olyan kiszámítható az idei albumlista, mint szokott lenni, tehát még annyira sem várom, hogy eltaláljam, de nem akartam megszakítani ezt a szép hagyományt.

A lista:

Cindy Lee: Diamond Jubilee

Charlie xcx: Brat

MJ Lendermann: Manning Fireworks

Jessica Pratt: Here In The Pitch

Waxahatchee: Tigers Blood

Vampire Weekend: Only God Was About Us

Still House Plants: If I don’t make it, I Love You

The Smile: Wall Of Eyes

Magdalena Bay: Imaginal Disk

Mount Eerie: Night Palace

Biztos lesz a 10-ben valami tuti hülyeség, de lövésem sincs milyen 7.2-esre értékelt lemezt kaparnak elő, a Mannequin Pussy és a Mount Eerie között vacilláltam még. És a Nala Sinephro: Endlessness lehet a nem is annyira sötét ló. "Gondolom nem fogsz eltalálni túl sokat" - hangzott el most, utalva arra, hogy a dalos listán nagyon sok mindent nem ismertem, úgyhogy ennek fényében, az esélytelenek nyugalmával, jónapot! Nálam mi az év lemeze? Nem tudom! A Pet Shop Boys-ot megvettem vinylen is. Meg a Beth Gibbonst is. Meg Kim Gordont is. A Cassandra Jenkinst meg tervezem.

Tippeljen más is, ha van kedve!

Az előzmények:

a 2023-as tipp és a végeredmény (6/10)

a 2022-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2021-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2020-as tipp és a végeredmény (8/10)

a 2019-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2018-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2017-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2016-os tipp és a végeredmény (8/10)

a 2015-ös tipp és a végeredmény (8/10)

a 2014-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2013-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2012-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2011-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2010-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2009-es tipp és a végeredmény (9/10)

a 2008-as tipp és a végeredmény (9/10)

a 2007-es tipp és a végeredmény (7/10)

meg volt a 2010-es évek tipp és végeredmény (5/10) :(

meg volt ez a félévtizedes hülyeség, ami ilyen lett (7/10)

meg volt a hatvanas évek, ami ilyen lett (7/10)

és volt az utólagos 1998, ami ilyen lett (6/10).

[dendre]

Pitchfork Annual Tippmix 2024

Ahogyan az már régi hagyomány, a dallista után, albumlista előtt szánt szándékkal eltalálom a könnyen belőhető, pontosan mégsem meghatározható év végi picsfork top 10-et.

Még sose sikerült 10/10-re (a top 10-ben lévő lemezeket kell eltalálni, nem a pontos helyezéseket), mert bármennyire is kiszámítható az internetek zenemagazinja, azért mindig van egy kis csavar. 

"Idén folytatódott az elmúlt években szokásos gyalázatos lemaradásom (lemezhallgatás, zenei világ követés, tippelési hatékonyság). És szinte sorminta, hogy annyi dolgom van, hogy szinte véletlenül veszem észre, hogy megint kikerült a kislemezes lista, tippelni kell. Jó, azért idén is ránéztem néhány naponta az új megjelenések miatt a Pitchforkra, és azért hallottam is ezt-azt. De nagyon hasraütésszerűen fogok tippelni, őszintén szólva fel is merült, hogy hagyom a fenébe."

Írtam tavaly, 2023-ban, és írhatnám idén is ugyanezt. Azt látom, hogy a vezetőségváltás, átszervezés után a Pitchfork egy identitásvesztett magazin, teljesen ad-hoc a dalos listájuk. Azt is látom, hogy borzalmas a dalos lista, hogy alig választottak rá elviselhető zenét, hogy az év slágerei gyalázatosak Sabrina Carpentertől nem is mondom meddig, mert senki kedvencét nem akarom gyalázni (kivéve ezek szerint a Sabrina Carpenter-eseket). Szóval aligha lesz olyan kiszámítható az idei albumlista, mint szokott lenni, tehát még annyira sem várom, hogy eltaláljam, de nem akartam megszakítani ezt a szép hagyományt.

A lista:

Cindy Lee: Diamond Jubilee

Charlie xcx: Brat

MJ Lendermann: Manning Fireworks

Jessica Pratt: Here In The Pitch

Waxahatchee: Tigers Blood

Vampire Weekend: Only God Was About Us

Still House Plants: If I don’t make it, I Love You

The Smile: Wall Of Eyes

Magdalena Bay: Imaginal Disk

Mount Eerie: Night Palace

Biztos lesz a 10-ben valami tuti hülyeség, de lövésem sincs milyen 7.2-esre értékelt lemezt kaparnak elő, a Mannequin Pussy és a Mount Eerie között vacilláltam még. És a Nala Sinephro: Endlessness lehet a nem is annyira sötét ló. "Gondolom nem fogsz eltalálni túl sokat" - hangzott el most, utalva arra, hogy a dalos listán nagyon sok mindent nem ismertem, úgyhogy ennek fényében, az esélytelenek nyugalmával, jónapot! Nálam mi az év lemeze? Nem tudom! A Pet Shop Boys-ot megvettem vinylen is. Meg a Beth Gibbonst is. Meg Kim Gordont is. A Cassandra Jenkinst meg tervezem.

Tippeljen más is, ha van kedve!

Az előzmények:

a 2023-as tipp és a végeredmény (6/10)

a 2022-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2021-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2020-as tipp és a végeredmény (8/10)

a 2019-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2018-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2017-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2016-os tipp és a végeredmény (8/10)

a 2015-ös tipp és a végeredmény (8/10)

a 2014-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2013-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2012-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2011-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2010-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2009-es tipp és a végeredmény (9/10)

a 2008-as tipp és a végeredmény (9/10)

a 2007-es tipp és a végeredmény (7/10)

meg volt a 2010-es évek tipp és végeredmény (5/10) :(

meg volt ez a félévtizedes hülyeség, ami ilyen lett (7/10)

meg volt a hatvanas évek, ami ilyen lett (7/10)

és volt az utólagos 1998, ami ilyen lett (6/10).

[dendre]

The Soul Lads: Funny (1968)

Rocksteady <3 Duke Reid <3

[dendre]

Primal Scream: Love Insurrection (2024)

Napok óta hallgatom, ami egyrészt egyértelmű jele, hogy tetszik, másrészt az is benne van, hogy nem hagy nyugodni. A Primal Scream vagy tökéletesen, vagy átlagosan tudott idézni, koppintani, modorában írni, pastiche-t gyártani. Amikor jó volt ebben, akkor inkább nem is jó, hanem briliáns. Ez is briliáns Curtis Mayfield, ahogyan azt mindenki megállapítja. Közben Screamadelica beállt árnyalata is. Kill all hippies? Not anymore. De ez se igaz, a Give Out... is hippi volt, sőt a Screamadelica is, ha nagyon akarjuk, meg ez mit sem számít. Kurva jó groovy, vibey, creepy szám, nagyon kicsit boomer szöveggel.

De basszus tényleg az van, hogy ilyen jó számot alig ír valaki mostanában, vagy még inkább, hogy ilyen jó számot karrierje negyvenakárhányadik évében alig írt valaki. Relative alig. Szóval a hullámvölgy most talán fent dobja ki őket az őszi lemezzel. Várom.

[dendre]

Toumani Diabate (1965-2024)

A világ legjobb kora játékosa – ez volt az eposzi jelzője. De hát a világ a kora világában szinte, túlzással, de csak az ő családját jelentette, szóval generációjában, főképp mióta ő volt a családfő, tényleg ő volt a legjobb kora zenész. Lehet, hogy tényleg mindenkit figyelembe véve ő volt a legjobb kora zenész. Nekem biztosan.

Az biztos, hogy a legalább 800 évre visszanyúló hangszertörténetben (kora = pengetős, 21 húros, hárfa-lant keresztezésű „szerű” nyugat-afrikai csoda), zenészcsalád történetben (a jelik/griotok, azaz a mandinka, mandé etnikai, kulturális csoport hagyományos történetmesélő, énekes-zenészei sorában leginkább a Diabaték családjáé a kora megszólaltatásának kötelessége, hivatása, legalább hetvenegynéhány generáció óta) az övé az a szerep, hogy a hangszert világszerte ismertté, népszerűvé tette. Apja, mint ahogy tehát a családban mindenki visszamenőleg szintén korás volt, és igazság szerint ő kezdte azt a munkát, hogy ismertté tegye a hangszert a világ számára, egyszerűen, mert a világ (egyenlő nyugati világ) az ötvenes-hatvanas évektől kezdett érdeklődni szűkebb körben a más kultúrák zenéi iránt olyan módon is, hogy elkezdtek zenei felvételeket készíteni Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a többi. Szóval Toumani apja, Sidiki Diabaté és egy másik kora-zenészcsalád, a Sissokókat képviselő Djelimadi Sissoko közös korazenéjét 1970-ben rögzítették az első olyan lemezsorozat részére, ami Mali hagyományos zenéjét mutatja be. Pazar hatlemezes kiadvány Premiére Antologie de la Musique Malienne, aminek a Cordes Anciennes című 1971-ben kiadott darabján - Batourou Sekou Kouyate mellett, szintén ősi zenészcsalád, mai képviselői inkább a rokon ngoni hangszerről ismertek, de Batourou Sekou korás volt – Sidiki Diabate és Djelimadi Sissoko zenéje mutatta meg a hangszer erejét. Mármint a nyugati világnak. Meg nekem is, mert én is ezen a lemezen hallottam először korát, a kilencvenes évek elején, kollégiumi nevelőtanáromnak köszönhetően (akinek amúgy még annyi minden más zenét is a new wave-től a tradicionális zenékig). És elsőre és nagyon meghatározóan szerelem lett a kora.

Mali zenei, és a jelik történetéről Weyer Balázs Tranquilo Playlistsjében jóval többet lehet olvasni erről.

Szóval az apuka Sidiki volt az egyike az elsőknek, akiknek a kora játéka lemezre került, őt is szokták „a kora királyának” hívni, de ezt innen nagyon nehéz megállapítani, főleg, hogy ezután a ’71-es lemez után a hangszer mások albumain jelent meg gyakrabban (kora-lemeztörténet máskor Djelimadival, Djeli Moussa Diawarával vagy egy másik Sidiki Diabatéval, hogy még bonyolultabb legyen a történet, akinek 1978-ban jelent meg egy csudás kiadványa). Tőle, a Toumani apuka Sidikitől pedig 1987-ben jött ki a következő, abban az időben, amikor a nyugati világ immár szélesebb körben is elkezdett kitekinteni anglofóniából és hamarosan kitalált erre egy szót, azt, hogy világzene. Szóval a lemez Angliában jelent meg az apuka Sidikitől, pontosabban a Sidiki Diabate And Ensemble-től a Ba Togoma címmel, amin már a fiatal Toumani Diabate (1965-ös születésű, ekkor tehát 22 éves) is játszik (meg talán az öccse, az 1982-ben született Mamadou Sidiki Diabate szerepel a borítón egy játék-korával – de az is lehet, hogy régi a kép és Toumani az fiatalabb korában). Mellesleg a tesó Mamadou is nagy korás lett, meg Toumani fia, szintén Sidiki is, akivel van remek közös lemeze, igaz a fiú Sidiki elcsábult a popzene felé is.

És akkor innentől tényleg látványosabb a hazájában már nagy együttesekben játszó, nagy énekeseket kísérő Toumani útja, akit már eddigre is többen tehetségesebbnek hallottak az apjánál. Első lemeze Kaira címmel a következő évben, 1988-ban jelent meg, szóló kora lemez, elvileg nem volt ilyen korábban, és a tradicionális szálat egy sajátos játéktechnikával és zenei világgal egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy valami egészen más szint, hogy zeneileg ez valami új, valami egészen eredeti, örökérvényű. És még ebben az évben megjelent a korabeli világzenei hévnek megfelelően egy világok keresztezése lemeze is, a flamencót eleve frissítve, „világzenésen” játszó spanyol Ketamával (és a világzenébe belezúgó folkrocker bőgőssel, Danny Thompsonnal) közös Songhai, ami minden esély ellenére nagyon is működő zenetársítás. Szóval hogy ki is Toumani, az ebben az évben kiderült, mert későbbi szólólemeze (a talán nekem legjobb kora album), a 2007-es The Mandé Variations, vagy a minden más későbbi, valószínűtlen kollaborációi is elképesztőek. Hogy egy benjóssal is tud jót zenét csinálni? Vagy egy brazil formációval? Vagy egy jazztrombitással? Vagy blues-zenészekkel? Vagy iráni hegedűssel? Az ő kora játéka arról szól, hogy zene. Hogy zene. És nincs semmi más kérdés. Ballaké Sissokóval – akinek az apukája a történet elején zenél Toumani apukájával az 1971-es startlemezen – 1999-ben megcsinálták az ősök albumának a modernebb verzióját és a Nouvelles Cordes Anciennes is pazar lett. De tényleg bármi és minden. Nem kellett olvasni a hozzá szóló búcsúzásokat, hogy tudjuk, mennyire nagy ember volt, hogy a zenészen túl is mennyire nagy. Pár éve szinte egész nyáron csak őt hallgattam, hőségben is hűsít, akkor raktam össze ezt a hogyan hallom a lemezeit sort, amit most kiegészítettem az újabbakkal. Tényleg nincs olyan, amit ne ajánlanék jó szívvel, mind jó (na jó, tán az utolsót kivéve).

Toumani Diabaté: Best to worst (worst egyenlő még mindig jó)

1. Toumani Diabaté: The Mandé Variations 2008 2. Toumani Diabaté with Ballaké Sissoko: New Ancient Strings 1999 3. Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra: Boulevard de L’Indépendence 2006 4. Ali Farka Tour�� & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon 2005 5. Toumani Diabaté: Kaira 1988 6. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani 2010 7. Toumani Diabaté: Djelika 1993 8. AfroCubism: AfroCubism 2010 9. Ketama, Toumani Diabaté & Danny Thompson: Songhai 1988 10. Toumani Diabaté & Symmetric Orchestra: Shake The Whole World 1992 11. Toumani Diabaté & Sidiki Diabaté: Toumani & Sidiki 2014 12. Toumani Diabaté & London Symphony Orchestra: Korolén 2021 13. Béla Fleck / Toumani Diabaté: The Ripple Effect 2020 14. Ruswell Rudd & Toumani Diabaté: Malicool 2002 15. Kayhan Kalhor and Toumani Diabate: The Sky Is The Same Colour Everywhere 2023 16. VA: Mali Music 2002 17. Arnoldo Antunes Edgard Scanturra & Toumani Diabaté: A curva da cintura 2011 18. Taj Mahal & Toumani Diabaté: Kulanjan 1999 19. Ketama, Toumani Diabaté & José Soto: Songhai 2 1994 20. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali 2017 21. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali Airlines 2017 22. Toumani Diabate: Toumani, Family and Friends 2022

[dendre]

Épp kezdtem fogalmazni, hogy mit csináljak? Mosogassak?

Leviszem a szemetet,

addig se kell nézni a meccset.

[dendre]

Megragasztom a szennyeskosár fogantyúját, addig se kell nézni a meccset.

Leviszem a szemetet,

addig se kell nézni a meccset.

[dendre]

Leviszem a szemetet,

addig se kell nézni a meccset.