destroymee - Tumblr blog

[destroymee]

““That’s how you know you love someone, I guess, when you can’t experience anything without wishing the other person were there to see it, too.” - Kaui Hart Hemmings”

—

[destroymee]

[destroymee]

Undorito vagy

[destroymee]

Muszaj kibirnom hogy ne keresselek

[destroymee]

Barcsak ne ismertelek volna

[destroymee]

Es folyamatosan csak arra kesztetsz, hogy gyuloljelek. Kozben minden csak faj..

[destroymee]

Elintézted, hogy többé ne legyek éhes

[destroymee]

[destroymee]

💖

[destroymee]

Örök igazság

Egyszer régebben beszélgettem valakivel a megbánásról, azt mondta, hogy, ha kicsit is mosolyogtam közben, nincs mit megbánni.

[destroymee]

[destroymee]

[destroymee]

Nem tudom, hogy akarok e még valaha valakit teljes szívvel szeretni...

[destroymee]

Néha úgy érzem, hogy kiöltétek belőlem a szavakat. Hogy már semmi mondanivalóm sincs, mert olyan üres vagyok belül, mint amilyenek az ígéreteitek meg a szemeitek voltak, amikor néztétek hogyan hullok darabokra.

Azóta persze összeférceltem magam - többé-kevésbé ép vagyok megint, de már nem hiszek. Magamban, másokban, szerelemben, barátságban, felsőbb hatalomban, nemes célban. Semmiben.

Csak lebegek.

Egyik napból a másikba, percről-percre és évről-évre és már meg se próbálok lépést tartani a világgal. Inkább egy helyben szobrozok és nézem, hogyan változnak körülöttem az évszakok és a csillagképek és hagyom jönni-menni mindazokat, akik átutaznak rajtam.

Néha álruhába bújok nekik. Beöltözök a régi önmagamnak - csak úgy, a játék kedvéért. Olyankor mosolygós és fecsegős leszek és elmagyarázom, hogy meg fogom menteni a világot és hogy mellette akarom a kertvárosi idillt is, fehér kerítéssel és négy gyerekkel. És olyan jól hazudok, hogy senkinek se tűnik fel, mennyire megkoptam a csillámporos jelmez alatt.

Hogy igazából nem is tudom megmenteni a világot.

Hogy már nincsenek bennem szavak.

[Pedig olyan nagyon szeretem őket...]

[destroymee]

[destroymee]

[destroymee]

“S régen volt egy ember aki miatt meg is haltam volna. Majd mikor porrá vált és elveszítettem, elkezdtem élni.”

/2020-04-10/

-Az élet paradoxonja