feledhetetlen-emlek

[feledhetetlen-emlek]

Már teljesen meghaltam belülről

[feledhetetlen-emlek]

Egy perc néma csend érted mert még mindig itt vagy és csinálod és a sok szar után sem adtad fel.

[feledhetetlen-emlek]

én nem értem, hogy hogy lehet,

ilyen lassan zuhanni

[feledhetetlen-emlek]

Tudod.. várni fogok rád, és nem azért mert ezt kérted volna, hanem azért mert úgy érzem hogy amióta megismertelek veled lenne teljes az életem

[feledhetetlen-emlek]

Igen, fáj, hogy nem szeretnek. De nem fogom hagyni, hogy ez elvegye a hitem abban, hogy egyszer valaki fog.

[feledhetetlen-emlek]

Miután közöltem veled az utolsó szarságod után, hogy többet nem bírok, ennyi volt, és pont ezért ahonnan tudtalak töröltelek, éreztem a döbbenetet a hangodon. Mégis mire számítottál? A könnyen lecsúszó bugyid nem gyógyír semmire.

[feledhetetlen-emlek]

[feledhetetlen-emlek]

Nem mindig tudom, mi bánt.

Néha csak üres vagyok belül,

mint egy levél, amit elfelejtettek megírni.

[feledhetetlen-emlek]

Nagyon nem bírom már elviselni ezt az egész helyzetet

[feledhetetlen-emlek]

A Nap lassan lebukott a Wilden Kaiser mögött, rózsaszín és narancs árnyalataival megfestve az égboltot. Néhány madár még halkan dalolt az erdő lombjai között, elnyomva a halk zenét ami a rádióból szólt. A Jeep hátuljában ült, én mellette feküdtem combjára hajtva a fejem. Oly’ melegen nézett rám jeges kék tekintetével, mint az előtt senki más. Gyengédes végigsimította az arcom és azt mondta:

Nincs szükség arra, hogy gyakran találkozzunk. — Keze óvatosan a mellkasomra csúszott, mutatóujjával a szívemre bökött. — A fontos az, hogy soha ne veszítsük el egymást a szívünkből.

[feledhetetlen-emlek]

Aki most szívtelennek tűnik az egyszer túl sokat törődött.

[feledhetetlen-emlek]

... és abban a pillanatban érezte, hogy valami megváltozott kettőjük között, mintha a levegő forróbb, a pillantások és mosolyok egyre hosszabbak és bujábbak lettek volna ... A szemei a legnagyobb tömegben is őt keresték még akkor is, ha tudta ő máshol jár éppen... Az esti öröm szerzéshez többé már nem kellett felnőtt film elég volt, ha rá gondolt és a fantáziája szárnyra kapott... Napról napra egyre jobban érezte, hogy meg kell szereznie őt...

De végül rá jött, hogy ő nem másmint egy délibáb...

[feledhetetlen-emlek]

Tudod, annyira szívesen leszarnám.

Olyan szívesen hátat fordítanék neked.

Nektek.

Nagyon szívesen mennék tovább és fejlődnék,

De folyton visszafordulok.

És ebben az a szép, hogy már nem maradt miért.

[feledhetetlen-emlek]

07.25

Ha lehunyom a szemem még mindig Téged látlak. Mélybarna szemeid szikrázva játszanak keringőt az eszemmel, elönt a mámor és elvesztem a fejem, de már nem is próbálok ellenállni az érzésnek. Elfogadtam, hogy szelíd mosolyod örökre beleégette magát az elmémbe, és nem hagyott választási lehetőséget. Biztosra tudom, az utolsó lélegzetvételemig szeretni foglak, feltétel nélkül. Bárcsak láthatnád rajtam keresztül magad, és akkor megértenéd miért sírom el minden éjjel a világot is Érted...értünk. Remélem, hogy minden rendben Veled.

[feledhetetlen-emlek]

Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.

Lev Tolsztoj

[feledhetetlen-emlek]

Megtanultam élni a hibáimmal együtt, és elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok. Hogy sikerült e megszeretnem magam? Nem. De elfogadnom igen. Persze ettől még saját magam legnagyobb kritikusa vagyok.

[feledhetetlen-emlek]

Bárcsak tudtam volna valaha annyira szeretni magam, mint azokat szerettem, akik meg sem érdemelték.