foafo

[foafo]

Ismét világomban.

Üvegbe zárt kellem és idő.

A só tartósít, megőriz.

[foafo]

Igen.

Hosszú idő után ismét a Földön vagyok. Alárendelem magam a nehézkedés törvényének, mert pillanatnyi érdekeim ez irányozták elő.

Bármilyen nehéz is az Űr könnyedségét az anyag megtartó erejével felváltani, van amiért megéri idejönni.

Szeretni.

Kenyeret enni.

[foafo]

Űrutazásom egyik utolsó állomása.

Az almák itt óriási gömbökben nőttek. A gömbök lüktettek, gurultak. Úgy látszott saját akarattal bírnak, éltek.

Belsejükből egy-egy harapás nyomán fényfehér édes nedű patakzott államra.

[foafo]

Hát velük kezdem. 

Még egy másik életemben találkoztam velük.

Bolygóközi vándorként a cukorképződés titkait kutatva jutottam el otthonukba. Mármint nem igazán az otthonukba, mert Karesznek nincsen otthona. Ő egy bolygóközi zsivány. Leharcolt betyár. Nem tudom honnan jött. Annyit tudok róla, hogy a Béla legjobb barátja, és körülötte lakik. Namost a Bélának van egy bolygója. Ez a bolygó egy vándor bolygó. Hol itt tűnik fel, hol ott. Nem igazán lehet tudni, hogy a Béla, hogy tett szert erre a bolygóra, de most van neki. Valójában egy kivert bedőlt bolygó, olyan semmilyen, de Bélának és Karesznak valami. Vagy most éppen minden. Amíg a kiskocsma zárva, addig éppen minden. Aztán lehet, hogy ezt is lelkiismeretfurdalás nélkül fogják odahagyni, mint feltehetőleg korábbi sokezer másikat.

Na de most nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy feketecukorér haladtam az Űr azon szektorában, amikor egy hirtelen napfuvallat hozzájuk sodort. Ezen a képen egy tipikus helyzetükben láthatók ők, már megitták a két dobozos sörüket, és valami újat próbálnak. Valami újat próbálnak megalkotni, valami szépet. Mindig. Keresik a szépséget. És nem a külvilágban, hanem egymásban. Mert ők barátok, és látják a szépet egymás szemében. Tükröződve a saját szemükben. Nem a sivárságot, a félelmet kutatják, hanem azt, ami érték minden marcipánegyszarvúban. Az isten megnyilvánulását.

Jó barátokká váltunk. Igazából nincs mit írnom róluk, mert egy szó sem hangzott el köztünk. Csak ültünk egy darabig, lógtunk, hintáztunk. De jó volt velük lenni.

Béla, Karesz, remélem látjuk még egymást!

[foafo]

Így.

Mi lesz belőle, az még eldől.

Bennem már érik egy ideje.

[foafo]

Mert valakinek a szomorúsága ne legyen visszhang nélküli!!

Ez a visszhang, más mint a hang mi hozza. Hozzátesz.

Ezért indulok.

Így.