helen-price

[helen-price]

Van egy nagyon nehéz része annak, ha egy idős beteg emberért vagy felelős amire nem lehet felkészülni. Hogy egyszer úgy ébredsz fel vagy úgy érsz haza, hogy halott. Amikor maradtam vállaltam ezt a felelősséget mindünk közül és nem engedem felszínre törni amíg meg nem történik, remélhetőleg nagyon sokára. Felszínre jön ez a félelem bennem úgy, hogy felriadok mert úgy hallom álmomban, hogy szólít. Felszínre jön úgy, hogy nem indulok el munkába reggel amíg nem látom hogy mozog a mellkasa a légzéstől. Tarthat gonosznak, erőszakosnak és makacsnak amiért úgy érzi ráerőltetek dolgokat, de egyszer én leszek az aki arra ér haza hogy ő már nincs.

[helen-price]

Szükségem van rátok

[helen-price]

Nem bírom az egyedüllétet. Szükségem van kapcsolódásokra, emberi kapcsolatokra. És minél több ideje vagyok egyedül, annál jobban érzem úgy, hogy végérvényesen elpárolgott belőlem az, ami ahhoz kell, hogy megismerjek valakit, hogy érdekes legyek számára, hogy ismerni akarjon.

[helen-price]

Nem ünneplem meg a huszonharmadik születésnapomat. Egy dolgot akarok csak tenni, kimenni hozzád és gyújtani nekünk egy-egy cigit. Nem akarok egy idős lenni veled.

[helen-price]

Egyre jobban érzékelem mennyire nincs rám jó hatással, hogy egy olyan ember sincs a környezetemben aki legalább minimálisan olyan lenne mint én.

[helen-price]

Te üzented, csillagom

Hosszút és vékonyat, mondtad valaha

Remélem rám mosolyogsz egy villám villanásában

Titokban szemed mindig rajtam tartva

-

Egyedül vagyok az erkélyen

Cigarettám félig szívom

Másik fele számban

Csókod íze

-

Mondd, jő-e még egy szebb korszakunk ?

Megvesszük a Budai hàzat?

S ha máshogy alakul mondd,

Jössz-e te utánam?

-

A világ húz magához

A szívem messze völgyekbe vágy

S ketté szakad

Mert te maga vagy a világ

[helen-price]

Szeretem, ha két felnőtt ember felnőtt módjára tudja rendezni a dolgait

[helen-price]

Mindennél jobban szeretném, ha itt szeretnél lenni.

[helen-price]

"-Nehogy addig hitegesd még ezt majd nem te döntöd el"

[helen-price]

Mérhetetlenül kétségbe estem és ezzel egy időben lettem üres belül. Több vagy mint egy barát, kevesebb mint a szerelem, de bármit megadnék neked, amit csak kérsz. Puszta kézzel folytanám meg. Nem akarok szembenézni az elvesztéseddel és szerencsére most még nem is kell, de ott volt az a kevés bizonytalansággal töltött idő. Sosem akarlak eltemetni. Nem akarlak mellette látni, nem akarom a te sírodat is gondozni. De ha otthon lettetek volna, ha nem reagálnak időben az emberek, a mentősök, a helikopter. Egy hajszálon múlt. Reméltem, hogy biztonságban leszel kint, én tényleg azt hittem. Egyszer még újra látlak.

[helen-price]

Talán legközelebb tényleg megtaláljuk a kis göncölt. Remélem hamar visszatérsz.

[helen-price]

Sírodnál térdre ereszkedem. Minden szál gaz mit kihúzok egy itthagyott pillanatod amit nem éltél meg. Remélem boldogabb vagy onnan fentről, tudom hogy érzed, mosolyom megtört a fejfádon.

[helen-price]

Szerelmes vagyok abba a mosolyba. Álmomban megvertem, mert nálad aludt és mondott valamit anyára vagy nem tudom már, zavaros. Még így is féltékeny vagyok, hogy egy hónapja nem beszélünk. Még így is álmodom rólad. Még így is szerelmes vagyok.

[helen-price]

"He conjured up the image he’d been toying with - of him and Remus, in a house by the sea, reading books and eating breakfast in bed and going for walks into town. Getting older, making new friends. If they had a big enough house, they could begin fostering - Grant had been interested in doing that for years; he wanted to take care of kids no one else wanted, and if he was going to be a social worker then he’d be a perfect candidate.

He let the fantasy wash over him one last time, and then he began to dismantle it. Because deep down Grant knew that Remus would never have left London, anyway, and Remus would never want to foster children - he’d be too afraid he’d hurt them on a full moon. That future had always been a bit of wishful thinking; it was more about Grant than Remus. "

- ATYD, Grant

[helen-price]

Megálmodtam a halál utánt. Sokáig fel sem tűnt. Megnézhettem hogyan haltam meg. Hogyan gyászolnak. Szép fekete koporsót kaptam. Csak gondolnom kellett arra amit szeretnék és már nálam is volt. Többen voltunk, de kiderült, hogy ők nem valódiak. Ők csak az én érzelmi kivetüléseim egy kivételével. Te igazi voltál, mert hozzád is tartozott valaki.

[helen-price]

Négy-öt éves lehettem az elsőnél. Legalábbis az elsőnél amire emlékszem. Most 22 vagyok és még mindig nincs vége. Még én vagyok számonkérve, hogy miért nem hagyom )

[helen-price]

Búcsúztatlak, mint a Hold búcsúzik a Naptól

Képzeletem szőtt világában ölellek holtomiglan

Mámoros pillanatomban te vagy a csillagok

Ragyogás mosolyom tükrében

-

Lehetnél a por mit naponta belélegzek

Vagy szemhéjam rózsaszín vászna

Lehetnél egy medence tele foszlányokkal

Mibe bele fullad mindenki álma

-

Lehetnél a hegyek vonala

Lehetnél minden emlékem

Lehetnél a báli ruhám

Vagy a kéz mi tartja fodrát

-

Te mégis a a körvonalak fölötti éjszaka vagy

Mindenhol ott, de sehol sem egészen

Minden álmomból riadás

Mikor túl sokat vennék belőled észre

-

Örök fodor örök éjszakában

A bársony repedése

Kiteljesítetlen sötétbe rajzolt fényvonal

Vagy csak nem veszlek eléggé észre?