itisnotdowninanymap - Tumblr blog

[itisnotdowninanymap]

Sri Lanka 2. resz

Az egy hetes szorftanfolyam erdekesen indult, nem igazan tudtam mit kezdeni magammal, raadasul Malajzia utolso napjaiban belazasodtam, a kezem tele lett valami ekcema szeru izevel, es talpam is rettenetsen fajt, amit a bucsubulimon toreno mezitlabas betonon tancolasnak tudtam be. Kesobb megfejtettem, hogy a talpamon is ugyanazok az ekcamas tunetek jelentkeztek, mint a kezemen, miutan 4 nap mulva se mult a fajdalom. Nem volt mit tenni, elsetaltam Ahangamaban a legkozelebbi gyogyszertarba es vettem antihisztamint a viszketesre, meg szteroidos kremet az ekcamara, es vartam, hogy elmuljon, ekozben minden reggel 7.30-kor kezdodott a szorf, delutan 4-kor pedig joga. Kozt pihentem, amit nem igazan bantam ebben az allapotban. A masik dolog, amit nem tudtam hova tenni, az a szinten taborban tartozkodo arcok. Ugy latom, most nagyon nagy divat lett a tudatossag kereses, meg jogazas, es fenntarthatosag, de sokszor van olyan erzesem, hogy ezt nem igazan meggyozodesbol csinaljak. Itt is sokan szerintem csak nem tudtak mit kezdeni magukkal, vegigutazzak Indiat meg egy kicsit Sri Lankat, olyan helyeken maradnak, ahol szinten szolo europai utazokkal talalkozhatnak, kiprobaljak a meditaciot, jogazgatnak, ketnaponta veganokka valnak, es minden masnap este elmennek bulizni valami iszonyuan tipikus szorakozo helyre, ahol isznak, es osszekavarnak masokkal, amibol masnap nagyon “vicces” sztorik lesznek.

Igazabol ezzel nincs is bajom, csak valahogy nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ehhez eljonnek egy totalisan mas szokasokkal biro orszagba, ugyanazt csinaljak, amit Europaban, ugyanugy viselkednek az itteni sracokkal, mint az otthoniakkal, aztan szuletik egy csomo felreertes es a hatlmas ignoranciajuk miatt kb semmit nem vesznek eszre abbol, ami valojaban tortenik. Ha kinossa valik a buli, akkor visszamenekulnek a tobbi europai frissen szerzett barathoz. Sokszor van olyan erzesem is, es nem tudom, hogy tulreagalom-e, hogy idejonnek, otcsiallagos szolgaltatast varnak a penzukert, es azt, hogy mindenben maximalisan ki legyen szolgalva, ha mar egyszer fizetnek, de azon mindig kiborulnak, ha valaki at akarja verni oket, ha valami nekik tobbe kerul, vagy valamiben meg vannak kulonboztetve a helyiektol. Ami szinten furcsan hatott ram, hogy ezek a par napos kenyszer egyuttletek szulte mesterseges kotodesek mennyire tavolt allnak tolem, igy nem igazan tudtam beszelgetni senkivel. Ezt en egyaltalan nem bantam, de neha felmerult bennem, hogy en vajon mennyire szamitok itt furcsanak.

A szorfozes poen volt, egy sri lankai oktatom volt, akinek az instrukcioit neha keptelen voltam megerteni, de nagyon turelmes volt velem, es nagyon jo fej volt, mindig mindent elmagyarazott akar huszszor is ugyanugy, ha nyelvi nehezsegekbe utkoztunk. A viz minosege ebben az idoszakban nem a legoptimalisabb, ha nehany hettel hamarabb erkezem, akkor a tenger sokkal kekebb, szorf szempontjabol talan ez nem sokat szamit, szoval nekem mindegy volt, foleg kezdokent. Ez az egy het nekem kb arra volt eleg, hogy megtanuljam az alapokat, tudok balra meg jobbra fordulni, es olykor elkapni egy-egy hullamot. A kepek lehet inspiraloak, de igazabol a szorfozes kb. 80%-a abbol all, hogy mesz az arral szemben, befele a hullamok koze, aztan probalod elkapni a megfelelo hullamot, mikozben folyton dobal valamilyen aramlat, vagy az arcodba csap egy csomo viz. Ez az a resze, ami igazabol nekem rohadt faraszto es nem maga a szorf, de a vegere ezt is megszoktam, javult a koncentraciom, es egyre kesobb faradtam el.

A jogat is elveztem, bar ezzel kapcsolatban nem volt meglepetes, hiszen jogaztam korabban is valamennyit. Meg is kerdeztek, hogy tancoltam-e regen, mert nagyon hajlekony vagyok, amin jot nevettem, mert amikor el kezdtem sportolni kb. a terdemet se ertem el nyujtott labbal, es a csoportos orakon is altalaban mindig en voltam a legkevesbe hajlekony, szoval csak az otthoni edzomnek tudhato be a fejlodesem, aki mindig nagy figyelmet szentelt a nyujtasokra is (koszonom Helga :) )

A kaja is isteni volt, mondjuk amiota Sri Lankan vagyok majdnem minden nap rice and curry nap van, amitol tegnap eszrevettem, hogy curry parolog az boromon keresztul, curryt izzadok gyakorlatilag.

Satorban laktam egy hetig, es hatalmas esok voltak, fogalmam sincs hogyan, de a sator egyszer sem azott be, viszont a ruhaim se szaradtak meg soha, plusz  semmilyen borserules nem gyogyul meg gyorsan, igy az ekcamam sem. Az utolso napokban el kezdtunk AJ-vel viberezni ujra, tudni akarta merre megyek ezutan, es valamiert minden aron azt szerette volna, ha o visz korbe autoval. Nekem tobb szempontbol nem tetszett az otlet, egyreszt busszal olcsobb sokkal, meg ha lenyegesen lassabb is, masreszt alig ismertem, es nem volt kedvem a maradek 5 napot egy olyan emberrel tolteni, akivel lehet nem is fogunk kijonni, harmadreszt taszitott a gondolat, hogy van egy soforom, aki odamegy, ahova mondom, raadasul meg azt se se tudom, hova akarok menni. Vegul megis beadtam a derekam, kialkudtam egy viszonylag barati arat, mert tenyleg alig maradt par napom, es jo lett volna meg egy-ket helyre eljutni. 

Igy az utolso napon vartam a soforomre, aki kesett 3 orat, mert az utat elmosta egy csomo helyen az eso. Ezt aztan en is megtapasztalhattam szemelyesen is, amikor elindultunk, es az egyik kozeli nemzeti parkba szerettem volna eljutni elefantokat nezni. Sajnos nem jott ossze, mivel az odavezeto osszes ut egy toban vegzodott elobb-utobb, igy tervet kellett valtoztatni. Masnap tudtam meg a testveremtol, hogy a hatalmas eso katasztrofakent volt talalva a hirekben, pedig ez a problema allitolag minden evben jelentkezik, mivel kinaiak, kinai penzbol epitettek az utakat, nem torodve a csatornazassal. A vizpartokon epitett hazikok termeszetesen megszenvedtek a hirtelen esoket, de azert brutalis katasztrofa szerintem tortent. Ana szerint az egesz nemzetkozi panikkeltes azert van, hogy erkezzen sok tamogatas az orszagba.

Masnap Kandyben kotottunk ki, ami az orszag kulturalis kozpontja, es talan az egyetlen varos, ahol tenyleg varos erzese tamad az embernek, lehet setalni es nezelodni. Erdekes, de fotokoat alig keszitek mostaban, valszeg azert, mert nem erdekel :)

Utkozben megtudtam AJ-tol egy csomo mindent a csaladjarol es a hindu szokasokrol. A csaladban a legertekesebb dolog a lany, gyakorlailag babakent bannak veluk, burokban elnek, es ovjak az artatlansagukat a hazassagig. A csaladban a legidosebb fiu felelossege, hogy minden lany testver jo csaladba hazasodjon be, ezert neki is kell felkutatnia a ferjet. Lanytestvernek szamitanak a lany unokatestverek is abban az esetben, ha lany unokatestvereknek nincsen fiu testvere, ha jol ertettem. AJ-nek igy van 18 novere, akinek ferjet kellett talalnia. A ferj jeloltet a szuloknek el kell fogadnia, es a ket csaladnak meg kell ismerniuk egymas csaladtortenetet es csaladfajat, hogy meltoak-e az egyesulesre. Ha igen, akkor a lanynak jova kell hagynia a ferjet (erre csak egy fajta jo valasz letezik, ha jol sejtem). Utana elmennek egy horoszkop szakerto es numerologushoz, aki kiszamolja a szuletesi datumokbol egy 100 pontos ertekeli rendszerben, hogy a leendo par mennyire illik ossze. Csak a 85 pont felettiek mennek at. Ha ez is osszejott, akkor meg lehet kezdeni az elokeszuleteket az eskuvore, de meg vannak mas kitetelek, de nekem eddig tartott a sztori, en mar ennyitol elfaradtam. Nagyon fontos az elovigyazatossag, a valas ugyanis ki van zarva. Ha megis van valas, vagy barmilyen konfliktus, akkor az is a rangidos fiu felelossege. AJ iden adta ferjhez a 18. noveret. A csaladban a rangidos fiu, addig nem hazasodhat, amig az osszes lanyt ferjhez nem adta. O mar eppen hazasodhatna, de ezek utan nem igazan akar, azt mondja.

Voltam teaultetvenyen is, lattam, hogyan keszul a tea, plusz vettem valami meregdraga arany teat, amit csak a kiralynonek exportalanak Sri Lankabol, egyebkent export kereskedelmi forgalomba nem hozhato. Angolok...

Aztan ultem elefanton, ami nagyon fura volt, igazabol en csak latni akartam oket, nem akartam rajuk ulni, de amikor kikotottunk egy helyen minden olyan hirtelen tortent. Aztan egy masik helyen lattam, ahogy egy otthonbol viszik le oket eppen a folyora furdeni.

Ez meg valami komodoi sarkany...

Voltam buddhista templomban.

Masnap csatlakozott hozzank Ana, es atmentunk a keleti partra Trincomalee kornyekere, ahol buvarkodtam, es masnap megneztuk a napfelkeltet, elotte pedig megalltunk Sigiriyaban, es felmasztunk ide.

O itt Ana

Voltam ketszer merulni, es buvar oktato, akivel eloszor beszeltem angolul, egy jol megtermedt ferfi, megfejthetetlen akcentussal. Megkerdezi honnan vagyok, aztan azt mondja, hogy akkor miert nem beszelunk magyarul. A nagymamaja 56-os magyar volt Amerikaban, az apja meg nagykovetsegeken dolgozott a vilagban csomo helyen, most meg buvar shopokat uzemeltet Sri Lankan es Thaifoldon.

Tegnap jottunk vissza Negomboba, ahonnan indultam. Az itteni vezetesi moralrol is lenne mit irnom, de mar nincs olyan sofor aki mellett ne lennek nyugodt Indonezia es Vietnam utan.

Ezt mar Dohabol fejezem be, nehany ora mulva otthon vagyok, izgi.

[itisnotdowninanymap]

Sri Lanka 1. resz

Ejjel 10 korul landoltam Sri Lankan. Az elso dolog ami emlekeztett arra, hogy eggyel kozelebb kerultem Azsiahoz, hogy a repteri duty freekben nem parfumot, csokit, body shopot, meg Michael Korst lehet kapni, hanem hutot meg mosogepet. Nagy meglepettsegemre egy elottem setalo srac figyelmeztetett, aki hatrafordult, amikor kifakadt belolem egy MIVAN - ezek szerint hangosan. Megprobaltam tobbfajta modon modellezni, az ember milyen korulmenyek kozott vasarol haztartasi gepet egy repteren.

1. Kulfoldi befekteto vagyok, aki eppen targyalni jon Sri Lankara, epp megerkeztem, a taxi mar kint var, de mikor meglatom a mosogepet, eszembe jut, hogy az enyem epp elromlott 3000 km-rel arebb, szoval veszek egyet? Nem, ez nem valoszinu.

2. Epp haza ertem valahonnan, en voltam mondjuk uzleti uton, vagy nyaralni kulfoldon. Tok faradt vagyok, egy gyerek vegig uvoltott a jaratomon, igy aludni se tudtam, nincs kedvem egy vagyont kolteni taxira, szoval azon agyalok hol foghatnek egy tuktukot a kozelben, es akkor jonnek szembe a jobbnal jobb hutoajanlatok. Nem birok ellenallni, megveszem, bar a tuktukra ez epp pont nem fog felferni. Ez se valoszinu.

Tobb lehetoseg is van meg persze, de magatoktol is kitalaljatok ezeket szerintem, es mindegyiknek ugyanannyi ertelme lehetne, mint a fentieknek, szoval nem folytatom.

A vizummal szerencsere nem kellett sokat bajlodni. Ezt elozoleg online megigenyeltem, egybol meg is adjak, es amikor megerkezel, akkor csak kitoltesz egy arrival form-ot, odaadod az utleveled, megnezik, hogy igenyeltel-e elore vizumot, bergasztanak valami QR kodoos matricat es mehetsz.

Airbnb-n foglaltam szallast, es a hazigazdam elvileg kuldott is elem egy taxit, de a tablaval varakozok kozott nem ismertem fel a nevem sehogyse. Indulas elott azert leirtam a hazigazdamnak, hogy miben leszek, es hogy nezek ki, ha en nem is ismerem fel ot, neki azert legyen konnyebb dolga. Kerestem egy ATM-et, vettem le penzt, es mar majdnem el kezdtem gondolkozni, mi legyen, de akkor leszolitott valami fuvarszervezo ember, hogy akarok-e taxit. Ilyenkor persze bevillan az osszes keleti palyaudvar kornyeki taxis hienas kalandom, nem igazan vagyok nyitott az uzletkotesre, most megis jobbnak lattam beszelgetni. Mondtam, hogy szerintem engem var valaki, de fogalmam sincsen hogy ki az, es hogy hol. Wifit nem talaltam a repteren. Megkerdezte ez a csavo, hogy hova megyek mutattam a cimet, megkert, hogy kovessem, elfaradtunk egy PC-hez, leguglizta a cimet, kerdezte, hogy ez az? Hat mondom, ha ezt adja ki a cimre, akkor ez az. De biztos? Es kozben mutogat egy kepet a helyrol. Mondom nem tudom, olcso volt, es kozel repterhez, szoval ejszaka erkezoknek idealis, de bevallom nem nezegettem meg a kepeket. De akkor is mondjam meg, hogy ide megyek-e. Mondtam neki, hogy nyilvan ez, ha ezt adta ki, kb. 5 km-re van innen, ennyit tudok meg.  O akkor sem tagitott, mutassam meg egyszer a cimet, mutatom a telefonom a visszaigazolast, ami magyarul jott, tehat az elso sora az az, hogy CIM. Cim? Mi ez? Kerdezi. Adress - monom, magyarul az adress, az cim. Beirja a google mapsbe, hogy CIM, plusz a cimet, nem hiszem el. Mondom neki, ne irja be azt, hogy CIM, mert ez egy magyar szo. Jo, de akkor is erositsem meg, hogy ide akarok-e menni, amit mutat a terkep. Visszakerdeztem, hogy miert kell ezt ennyiszer vegigcsinalnunk? Erre azt mondja, hogy azert, mert lehet van masik hely is ilyen cimmel. Na, nagynehezen elfogadta, hogy ez a cim valoszinuleg egybeesik azzal a cimmel, amit en keresek. Adott egy arat taxira, ami ugyannyi volt, mint amennyiert az en szallasadom vitt volna. Mondom ok, de en meg mindig nem tudom, hogy varnak-e engem. Igazabol faradt voltam, es nem is nagyon tudtam mit kezdjek most, mert valahogy biztos voltam benne, hogy varnak, de ha megsem, akkor meg csak el kene mennem ezzel a taxissal. Szerencsere magatol ajanlotta fel, hogy felhivja nekem a csavot, igy aztan minden megoldodott, mert kiderult, hogy mar kint varnak valami posta elott. Kimentem, balra fordultam, kerestem a postat, es egy kelet-europai alkatu, hideg kek szemu lany oroszos akcentussal leszolit, hogy te vagy Veronika, ugye? Erre nem szamitottam. O volt Ana, eso vart ram, meg a sofor. Ana ormeny, de 2 eve Sri Lankan el, es a szallasadom, AJ lakotarsa. Hajnaig beszelgettunk a vegen, AJ-vel nem talalkoztam aznap. Ana befogadott egy haldoklo kiscicat parhete, vele hulyesekedtunk egesz ejjel, ugy nez ki, mint Borbala nagyon kicsiben. Masnap emiatt viszonylag keson indult be a nap, raadasul folyton jott az eso, aztan elvonult, jott, elvonult, megint csak csomot dumaltunk Anaval, igy ott ragadtam megy egy ejszakara. Tole kaptam valaszt a haztartasi gep duty freek jelenletere is. Sri Lanka ezekbol behozatalra szorul, es ezeknek magasabb az afaja is emiatt, igy ha valaki kiutazik, es visszajon, akkor viszonyag sokat sporol egy ilyen korrel. 

Ana ugy kerult Sri Lankara egyebkent, hogy utazgatott  meg onkenteskedett Azsia jonehany orszagaban, es Indiaban egyszer csak besokallt, amikor 2 cseszenyi mocskos vizben kellett volna elinteznie a napi mosakodast, es mivel Sri Lankat elso nekifutasra ugyis megutalta, visszajott ide, hogy kbeket kossenek. Ez igy mokasnak tunik, de Uj-Zelandon talalkoztam egy angol pasival, aki Kinaban el es akinek olyan a szeme, mint David Bowienak, es nekem o volt az elso, aki azzal indokolta azt, hogy Kinaban lakik, hogy elsore annyira gyulolte, amit tapasztalt, hogy egyszeruen ki kellet probalnia, es megertenie ezt az egesz rendszert. Ana mindenfele melokat elvallalt itt, dolgozott szakacskent olasz etteremben, a legdragabb alapanyagokkal dolgozott, csak epp az alapanyagok megfelelo homersekleten tartasara nem maradt penz (ertsd, nem volt normalis huto). Ebben az idoszakban Colombo egyik otvar kulvarosi lakasaban lakott vagy husz indiai, pakisztani meg sri lankai melos fiuval, aminek a konyhajaban rohangaltak a patkanyok, es ekkor megszuletett benne a felismeres, hogy tulajdonkeppen mi a szarnak csinalja ezt magaval? Ekkor felmondott es elkoltozott. El kezdett gondolkozni mit tegyen, mi az amihez ert? Ekkor allt ossze AJ-vel, a hazigazdammal, es alapitottak egy ceget. A biznisz nem mas, mint turizmus, ami Sri Lankan egyre jobban viragzik. A koncepcio az, hogy lepattant szallodakba jarnak be, elmagyarazzak a tulajdonosoknak, mi lenne az europai standard, felupgradelik a szobakat, bevezetik a tisztito szereket, megreformaljak a konyhat, bevezetik az online foglalasi rendszert, es egyszer csak el kezdenek jonni a vendegek, ok pedig minden foglalas utan jutalekot kapnak. Megintcsak rohadt nagy mazlim van, hogy talalkoztam veluk, mert tok sokat tanultam maris toluk, es meg az is lehet, hogy a jovoben tudunk egyuttmukodni ezen a teruleten, plusz az utazasom lebonyolitasaban is rengeteget segitenek.

Ami fix volt, hogy meg Malajziaban beiratkoztam egy egy hetes szorftanfolyamra. Az a helyzet, hogy kiegtem az A-bol B-be, B-bol C-be valo vandorlastol, es ugy ereztem be is lustultam, ezert el kezdtem agyalni, hogy milyen uj perspektivaba helyezhetnem a nyaralasom, ami feldob, es ekkor rajottem, hogy csak a szorf lehet az. Ez a dolog annyiban modosult, hogy szorf es joga lett belole. A negomboi airbnb-zesem utan bucsut intettem Ananak es AJ-nek, elmagyaraztak hogyan jutok el a vasutallomasra toluk es onnan Ahangamaba kora reggel, ami az elso tuktuk megtalalasaig egeszen egyszerunek tunt. A tuktuk elvitt a buszmegalloba, ahol egy express buszra kellett varnom. Az expressz busz miutan 20 perc utan sem jott, a helyiekre biztam magam, akik biztattak, hogy csak nyugodtan varjak tovabb. De 65 perc utan elvesztettem az osszes onbizalmam. Ekkor odajott egy korabban leszolitott lany, hogy van olyan, hogy itt nem all meg az expressz busz, menjek at valami masik buszmegalloba. Ekkor mar teljesen mindegy volt, mert a gyorsvonatot mar ugyis lekestem. Ekkor leszolitott egy tuktuk sofor, aki mondta hogy elvisz a vasutallomasra, de aztan megegyeztunk, hogy inkabb vigyen mostmar buszallomasra, mert az gyorsabb lesz, mint a vonat. Termeszetesen a tuktuk sofor ketszer annyit kert tolem, mint amennyi lett volna a fuvar, de 70 perc varakozas utan nem maradt jelenletem alkudozni. A buszallomasra eljutottam, es fel is ultem egy buszra, ami Mataraba tartott, onnan pedig egy masik busszal kellett volna eljutnom Ahangamaba a szorftanfolyam helyszinere. Kozben AJ-vel viberen kommunikaltam, aki mint kiderult eppen Mataraban van. Felajanlotta, hogy felvesz a buszallomason es elvisz Ahangamaba. Milyen mazli, hogy egy, azaz egy darab ismerosom van Sri Lankan, es az pont ott van, ahol en. Mondta, hogy eleg erdekes utvonalat valasztottam, mert Mataraban varhattam volna orakat, hogy eljussak Ahangamaba, es a busz megall minden bokorban, szoval az egy ujabb tortura. Nem tudom mennyire tulzott, mert idokozben rajottem, hogy o kocsi nelkul nem megy sehova. Egyebkent egy menyasszonyt szallitott elottem az autoban, igy az ennek megfeleloen is volt kidekoralva, nem azt mondom, hogy nagy latvanyossag voltam, de azert ereztem magamon a tekinteteket.

De a lenyeg, hogy megerkeztem a szorf taborhoz, es egy hetig nem csinaltam semmit, csak reggel 7.30-tol 2 orat szorfoztem, aztan delutan 4-tol meg jogaztam. Ezert nincsenek is nagyon kepek, csak ilyenek:

Itt laktam egy hetig:

Es talaltam teknost is udvaron az egyik felhoszakadas utan

[itisnotdowninanymap]

Tioman  - az uj torzshelyem

Timonara egy 12 oras taxi-repulo-taxi-busz-seta-komp komboval sikerult eljutnom, es bar egy ilyen 12 oras utazasnak a 35 fokban megvannak a maga melypontjai, de ezert a szigetert megerte. A kompjegy jellegzetessege, hogy veszel egyet online, es a visszaigazolason rajta van, hogy adomentes, ezt nem erted, de a kikotoben megerted, mert nem eleg, hogy van egy online jegyed, elmesz egy ablakhoz, ahol egy a4-es spiralfuzetbol ellenorzik tenyleg nem csak photoshoppolt jegyeket mutogatsz a telefondorol. Aztan kapsz valami cetlit, amivel visszakuldenek ugyanahhoz az ablakhoz, ahol legeloszor mutogattad a telefonodon levo e-jegyet, ott adnak egy masik jegyet, es kerik, hogy fizess be 30 ringgit adot. Ezt befizeted, es atiranyitanak egy szomszed ablakhoz, ahol kapsz egy ujabb jegyet, ez 20 ringgit, ami a nemzeti parkba (mert egesz Tioman az) valo bejutasod garantalja. Azt hinned kesz vagy, de nem, mert visszakuldenek a spiralfuzetes lanyhoz, aki ad neked egy beszallokartyat, amit a beszallaskor elvesznek.

Tiomanra nem foglaltam szallast, mert online tul draganak talaltam, es ugy voltam vele, hogy ugyis talalok valamit. Ez nem teljesen igy lett, mivel valami nemzeti talalkozo volt a szigeten, igy egy csomo mindent befoglaltak. Vegul kivettem egy fahazat, amiben csak hideg viz volt, mosdokagylo nem, es a wc-t nem lehetett lehuzni. Alapvetoen ezzel nem is lett volna bajom, de tul messze volt a legtobb helytol, ahova szerettem volna jarni, igy 2 nap mulva elkoltoztem, miutan amugy bereltem 24 orara egy biciklit egy olyan helyrol, ahol osszesen 8 bringa volt. Lealkudtam, es ki akarom valasztani az egyiket, mondja a csavo, hogy ne ezt vigyem, hanem a rozsaszint. Modnom jolvan, otthon is hasolnlo gusztustalannal jarok, ide is jo lesz ez. Elindulok, es alig birom tekerni, mert ferde a fogaskerek, es lejt a pedal, visszafordulok, de addigra mar sehol az elado, csak a masik srac, es mondom neki, hogy csereljunk mar. Csak ezutan esett le, miert a rozsaszin. A masik 7-nek, valami olyan fatalis hibaja volt, amivel elindulni se lehetett. Az is ironikus volt, amikor masnap estefele a falu masik vegeben eppen az alkohol boltot keresem, es jon ez a srac, hogy lejart a 24 ora (nem tudom, hanykor kezdhetett el keresni, es hogy tenyleg keresett-e vagy az egesz veletlen volt), de mondtam neki, hogy mivel nem lehet ugyse rendeltetes szerint hasznalni, ezert legyen mar az, hogy majd ejszaka visszaviszem. Nezett, en ramosolyogtam, es ott hagytam szegenyt.

Egy ilyen kis hazban laktam elso ket nap, majd atkoltoztem kempingezni a Cabanas moge. 

De ne szaladjunk ennyire elore. Ami a legelejen feltunt, hogy mindenki meg a szokasosnal is jobban be van lazulva, mindenki mosolyog, es tenyleg egy minimalis feszultsegre utalo jelet nem lehet latni az emberek arcan. 

A tervem az volt nagyjabol, hogy a tengerparton szeretnek lenni, es esetleg buvarkodok. A masodik napon epp befoglaltam egy masik resorthoz tartozo napagyat, es majdnem elmelyedtem a meditacioban, amikor valaki eleg hatarozott hangon megkerdezte, hogy en itt lakom-e. A csavo eleg sokaig hagyta, hogy belezavarodjak a sajat magyarazatomba, miert is foglalom masnak az agyat, amikor vegre kinyogte, hogy o csak a szobak araira lett volna kivancsi.  Igy talalkoztam Mike-kal, aki amerikai ausztral, 66 eves, sajat bevallasa szerint buvaroktato, iro (1 db konyvet irt) es vagabond. Az en meglatasom szerint ennyi nap tavlatabol viszont buvar partizan, eroszak beszelo es antiszemita.

Miutan kipanaszkodta magat a kempingjeben ejszakankent uralkodo muezim es karaoke uralta allapotokrol, el kezdtunk beszelni a buvarkodasrol, es egybol felajanlotta, hogy o hozta magaval a felszerelest Ausztraliabol, es ha talal olyan helyet, ahol lehet palackot berelni, elvisz olcsoert. Nekem nem nagyon tetszett ez az attitud, mert ez azt is jelenti, hogy elveszi a bizniszt az itteni buvar boltoktol, igy illedelmesen megkoszontem a lehetoseget, es valami kitero valasszal bucsut intettunk egymasnak egy idore. A kovetkezo talalkozas nehany oraval kesobb volt, amikor egy kedves francia parral dumaltam, akiket elozoleg o vitt el buvarkodni, kerdeztem milyen volt, tul lelkesnek nem tuntek, de mondtak, hogy rendben volt. Ekkor megerkezett Mike is, aki felajanlotta, hogy meg van annyi levego a palackban, hogy meruljunk egyet. Eleg spontan volt, es a franciak is tuleltek, hat rabolintottam. Innentol mar adta magat, hogy odakoltozhetek melejuk egy masik satorba az uj helyukon, ami olcsobb, es joval kozelebb van mindenhez, mint az elozo szallasom, es masnap megint elmentunk buvarkodni. Ettol fuggetlenul Mikeot nem kedveltem meg jobban, sot minel jobban megismertem, annal tobb ellenerzesem alakult az iranyaba. A csavo egy percre sem birja befogni a szajat, amikor ebren van, es ezzel nem tulzok, ugyanis ha az ejszaka kozepen felebredt az uj torzshelyemrol, a Cabanasbol szurudo hangzavarra, nem atallott felebreszteni a feleseget, hogy megossza az ezzel kapcsolatos erzeseit, es beszelt addig, amig ujra el nem aludt. Gondolhatna valaki, hogy buvarkodni azert megsem lehet olyan szornyu vele, hiszen a viz alatt nem lehet beszelni, viszont ami a viz alatt nem valtozik az az ember attitudje. A viz alatt mindent megfogott, ami nem mergezo vagy veszelyes, mindent megzavart, folyamatosan felkavarta a homokot, ez elso nap meg nem volt annyira egyertelmu, ahhoz tul keves volt az ido, a masodik alkalomra viszont ez is vilagossa valt, igy megkoszontem, es tobbet nem mentem vele. Az elso dolog kabe, amit megtanitanak egy tanfolyamon egyebkent, hogy ne erints meg SEMMIT.

A felesege az a fajta no, aki szerintem egesz eleteben szenvedett, ezert fogalma sincsen milyen lehet az, amikor jol erzi magat, valoszinuleg igy tudja elviselni ezt a helyzetet, de persze mindenkit mas tesz boldogga, nem akarok iteletet nyilvanitani, nekem ez volt a benyomasom. A nonek egyebkent borrakja volt az arcan, amit mutottek, ezert nem nagyon lehet napon, buvarkodni nem igazan szeret, vizben nem lattam egyszer sem azon az egy alkalman kivul, amikor Mike megis elvitte buvarkodni, es harmadik napra sebesre kaparta az osszes csipest a laban, amivel aztan amugy se mehetett volna vizbe, szoval az egesz napjat a sator melleti szekben toltotte. Van egy tippem, hogy ez a nyaralas nem az o otlete volt.

Cherry, a hazigazdank, egy 40 eves filippino holgy, aki szerintem a vilag legcukibb es talan legartatlanabb lenye eleg sokat stresszelt Mike miatt, hiszen minden panaszt neki kellett elviselni. Cherrynek ket gyermeke van 9 es 11 evesek, akik a Fulop-szigeteken elnek, Cherry 8 eve dolgozik Malajziaban, mert egyedulallo anyakent, ha nem keres eleget elveszik a gyerekeket tole. Eleget viszont csak itt tud keresni, otthon nem, ezert a gyerekek a nagybatyjara vannak bizva. Sokat beszelgettunk es nagyon megszerettem.

Mike allando antiszemita megjegyzeseivel nehez volt mit kezdenem, amik leginkabb a muszlimok altalanos utalataban nyilvanult meg egy muszlim orszagban. Adta magat kerdes, hogy miert itt nyaral, de erre direkt valasza nem volt, azt viszont nem is tudta titkolni mennyire skot, szoval ausztraliabol itt lenni gazdasagosabb, mint otthon maradni, ha sok idore jossz. Rajta keresztul ismertem meg Bent is, a franica freedivert (ezt vajon hogyan forditjak?) es szobraszt, aki 2 eve Penangon el. Az angolom akarmennyit is fejlodik vannak akcentusok, amivel meg a mai napig nem tudok mit kezdeni, ilyen pl a francia. Ben raadasul minel jobban belelendul a beszelgetsbe, annal jobban el is akarja magyarazni, emiatt lelassul, en pedig egy ido utan keptelen vagyok kovetni. Azert volt egy-ket jo delutanunk, sokat meg tudtam rola, arrol, hogy Franciaorszag milyen szar, hogy a kormany, csak a sajat muveszeit penzeli, az ellenzekieket nem, es dumaltunk a 70-es 80-as evek amerikajanak alter zenejerol, meg arrol is, hogy van egy 20 eves fel-japan lanya, aki csak partizni akar, sokkolo.

Ahogy teltek a napok, Mikekal annal kevesebbet erintkeztem, es ezt nem is hagyta szo nelkul, allandoan jott, hogy mi van, es az nem volt valasz, hogy semmi, csak szeretnek egyedul lenni. A vegso valaszomban mar kitertem ra is, hogy szerintem az a baja, hogy nem kapja meg a szerinte ot megilleto figyelmet tolem, es ezzel nem tud mit kezdeni, ekkor vegre nem volt tobb kerdese.

A Cabanas egyebkent egy intezmeny. Malaj sracok uzemeltetik a helyet, a kaja a legjobb a szigeten, jo, a kave szornyu, de az elmult 2 honapban ezzel mar inkabb nem is foglalkozom. A hely elmelkeztett a Kahura, mert ezek a sracok is kb. ugyanabban a munkataborban vannak, mint amiben mi. Ott elnek, a hely a nappalijuk, minden ott tortenik, nincs hova menni, es altalaban nem is nagyon akarsz. Foleg emiatt ereztem magam otthon az elso naptol kezdve.

Voltam meg ketszer buvarkodni az utolso teljes napomon nem Mike-kal, hajoval. Az oktaton es a kapitanyon kivul ott volt egy cseh par. Gyonyoru korallokat lattam, bar a latasi viszonyok most nem voltak a legjobbak, viszont eros aramlatok voltak, ami miatt olyan volt a viz alatt, mint amilyen az urben lehet, ez nagyon tetszett.

Utolso este koncert volt a Cabanasban, egy ideje szinte egyaltalan nem iszom, de most raszetek a sracok, hogy igyak mar, aminek az lett a vege, hogy orakat ugraltunk mezitlab a betonon a 35 fokban, es az, hogy elhagytam az utolso napra kiberelt szobam kulcsat. Az utobbi megoldodtt, mert meg az ejszaka kozepen kinyittatam valami ott tevezo sracokkal, akik jamesbondosan, plasztik kartyaval tettek ezt, de a talpam...

Masnap nehany ora alvas utan, gyors osszekaptam meg, vartam Cherryt, hogy odaadjam a maradek penzt, es kifizessem a kulcsmasolas koltsegeit. Megkoszontem mindent, majd bucsut intettem, es rohantam a komphoz, eddigre elegge beutott a masnap. Nehany ora mulva rajottem, hogy ez nem is egyszeru masnap (csodalkoztam is, mert nem vittem tulzasba az ivast), hanem inkabb laz. A komp utan 6 oras buszut, buszut elott viz vasarlas, buszon felismeres, hogy a vizes palack ujratoltott, igy ket es fel ora varakozas lazasan ujabb viz vasarlasig, ezuttal ellenorzom a palackot. Mazli, hogy a buszon a klima forditottan aranyosan dolgozott a busz teljesitmenyevel igy nem fagytam halalra. A buszallomasrol meg be kellett a kozpontba vonatoznom, de ott felszedett Maziah kocsival, aki haza vitt, adott paracetamolt, es masnapra megjavultam nagyjabol. 

Utolso nap Maziahval logtam, akit elkisertem egy munkamegbeszelesre, aztan a nagymamajahoz aztan az orvosahoz, ebedeltunk, es dumaltunk, ugy nez ki augusztusban meglatogat Magyarorszagon. Este elrepultem Sri Lankara.

[itisnotdowninanymap]

Gerogetown

Kuala Lumpurbol elrepultem Penangba. Ahogy leszalltam meg mindig arra keszultem, hogy nehez lesz tajekozodnom, de tenyleg rengetegen beszelnek angolul teljesen jol. Egy kedves utbaigazito neni elmondta melyik busszal kell mennem, szoval vartam, aztan kisvartatva fel is szalltam. Azokon a reszeken, ahol kevesebb a turista a helyiek mindig beszelgetni akartak. Igy volt ez a buszon is. Mindig tema az is ilyenkor, hogy hogy lehet, hogy egyedul vagyok, es utana az is, hogy ferjnel vagyok-e. Az elozo evek tapasztalatai alapjan rajottem, hogy egyszerubb ha azt mondom, hogy igen, mert az, hogy egyutt vagy valakivel, de nem vagytok osszehazasodva az legalabb akkora sokkot okoz, mint az, hogy egyedul utazol.

Egy ora mulva Georgetownba ertem, elsetaltam a szallasomig, es ennyi ido is eleg volt, hogy beleszeressek a varosba. Tortenelem minden negyzetcentimeteren, viragzik a streetart, es a kaja csak egyre jobb es jobb.

Egy dormban aludtam, ahol egyedul voltam az elso este nagy szerencsemre, a masodik estere kaptam ket masik lanyt, de elviselheto volt. Ezutan atkoltoztem az indiai varosreszbe mert talaltam egy nagyon olcso sajat szobat.

Az olcsosaga mondjuk abban rejlett valoszinuleg, hogy az agynemut csak alkalomadtan cserelek, a lepedo egyertelmuen hasznalva volt mar alattam, de ezt csak keso este vettem eszre. Masnap reggel udvariasan es mosolyogva megkertem a recepciost, hogy csereljek le, indokot nem fuztem hozza, mert nem sertegetni akartam, csak megoldast szerettem volna a problemamra. Mikor visszaertem a szobaba lattam, hogy ugyan be lett agyazva, de a lepedo ugyanaz. Ez az a helyzet, amikor nem nagyon tudom altalaban, hogy mit tegyek. Nem akarok  a first world problemaimmal egy ujabb hisztis kulfoldi tursita szerepbe kerulni, de mas hasznalt agynemujebe se szeretnek fekudni, ha egy mod van ra. Igy ujabb mosolyt eroltettem az arcomra, es lementem megint. Kertem egy lepedot es egy parnahzatot. A recepcios ertetlenu nezett ram, hogy de hat le lett cserelve az agynemum. Mondtam, hogy en biztos vagyok benne, hogy nem, de semmi gond nincsen, szivesen megcsinalom, csak adjon egy lepedot es parnahuzatot. Igy is tett, es kozben valamilyen idegen nyelven tudositott a szobatakaritonak is, aki elojott, es probalt meggyozni, hogy o igenis athuzta az agyat. Nem kedvelem a konfliktusokat, foleg nem ket ferfival, akik szerint nyilvanvaloan idiota vagyok, de mar felvallatam, nincs mit tenni. Mondtam, szerintem meg nem, de semmi gond, megcsinalom, es mindenki boldog lesz.

Ezutan barmiert lementem, szegeny recepcios szerintem kapott egy kisebb fajta szivrohamot, es azt hiszem alig vartak, hogy megszabaduljanak tolem.

Nem nagyon tudok mit irni Georgetownrol, mert nem csinaltam ott semmit, bereltem bringat, es neha megalltam, aztan tovabb is mentem, meg olvastam.

A varos tagoltsaga nagyon erdekes. Maszkalsz egy varosreszben, teljesen europai epuletek, aztan betevedsz egy utcaba, es hirtelen indiaban talalod magad. Az indiai lemezboltokbol bombol az indiai popzene, sutik a roti canaiokat az utcan, oriasi a szmog es a forgalom, mindenki utanad szol valamit, aztan atsetalsz egy kis utcan, es a kovetkezo mar a kinai negyed, a szmog egy vagassal megszunt, az utcakep sokkal tisztabb, az ember kevesebb, dizajnerboltok es europai vendeglatohelyek mindenhol.

Ez a legerdekesebb varos ahol eddig voltam azt hiszem.

Es a streetart:

Aliexpress 2017 spring/summer collection divatfozotas, hatterben a biciklim.

Azota elhagytam Georgetown-t, eltaxiztam, elrepultem, elbuszoztam, majd elkompoztam Tioman szigetere. Nem volt egyszeru, de itt vagyok, a tengernel, ez mindig csodas.

[itisnotdowninanymap]

Kuala Lumpur és Melaka

Tehát üdvözlet Malajziaból, ahol a levegő olyan párás, hogy eső után még az én szögegyenes hajam is hullámos lesz, érthetetlen. Az első dolog ami feltűnt, mint kulturális különbség Új-Zeland es Malajzia között az az időjárási körülményekhez való hozzállás. Új-Zelandon a négy évszakot képes vagy akár egy nap alatt megtapasztalni, itt meg van az esős évszak meg a száraz, de ez esős évszak is legtöbbször azért csak futó záporok, zivatarok formájában mutatkozik meg, itt valamiért az emberek mégis cunamiként élnek meg minden egyes napot ilyenkor. Már kétszer megtörtént az egy hét alatt, hogy a programomat inkább megváltoztattam, mert többen el kezdtek riogatni, hogy jön az eső, ma nem alkalmas erre mag arra az idő. Legutóbb tegnap volt ilyen, és este kezdett el esni körülbelül 20 percre, viszont ma reggel óta kisebb megszakításokkal folyamatosan esik, szóval dzsungelbe ma sem megyek eddig úgy néz ki. Az ideindulás előtti órában még elrohantam hátizsákot vásárolni, mivel rájöttem alig lesz cuccom, és teljesen beférnék egy kicsi, iskolatáska méretű hátizsákba is, nálam meg Aucklandben csak a nagy túrahátizsákom volt a fent leírt négyévszakos problémakörből kifolyólag. A kevés cuccal utazás radikálisan megkönnyíti az életet, mert egyrészt nem kell annyit logisztikázni, ha várost váltasz, kilométereket kényelmesen végig lehet stálni 4-5 kg-val a hátadon, másrészt nem vagy annyira nyilvánvaló célpont a helyiek számára, akik belőled szeretnének megélni, mivel fogalmuk sincs, hogy csak most érkeztél-e vagy már több hete, esetleg hónapja itt vagy. Mosni meg itt úgysem nagyon tudsz mosógépben magadra, itt mosnak rád, és a tarifa kg-onként van megadva, úgyhogy teljesen mindegy milyen sűrűn veszed igénybe a szolgáltatást. Vietnám és Indonézia után arra készültem, hogy majd azért itt is lesznek nehézségek, és nagyon észnél kell lennem főleg most, hogy egyedül vagyok, de mivel szinte mindenki beszél angolul, és a legtöbb embert egyáltalán nem hozza lázba, hogy fehér turista vagy, ezért hihetetlenul biztonságban érzem magam. Mondjuk én figyelek az öltözködésre is, rövidnadrágot egyáltalán nem hordok, és trikót is csak a nagyon turistás helyeken. Amikor nem tudom, mire kell számítani egy új helyen, akkor inkább rövidujjút. Nem hiszem, hogy egyébként bárkit érdekel a dresscode a vallási intézményeken kívül, de mivel a helyieket sem látom nagyon lengén a kínaiakon kívül, ezért én is inkább alkalmazkodom. A lakosság nagyrésze maláj, akinek a fő vallása a muszlim, de jelentős számban vannak kínaiak, akik a 19. században jöttek ide a bányászat miatt, és ugyanebben az időben viszonylag sok indiait is telepítettek be a britek az vasútépítésekhez. Így a második legnagyobb vallás a buddhizmus, de elvétve vannak keresztények, hinduk, taoisták, konfuciánusok, és egyéb népi vallásúak is. Nekem úgy tűnik, hogy nem nagyon asszimilálódnak, de teljesen jól el vannak egymás mellett, a vallást mindenki kizárólag a saját egyéni életfilozófiájának tekinti. Malajzia gyors gazdasági fejlődésen ment keresztül a 90-es években a nagyarányú külföldi tőkebefektetéseknek köszönhetően, így sokkal fejlettebb, mint Indonézia vagy Vietnám, vagy mint Magyarország. Kuala Lumpurban szálltam le, és az első két estére foglaltam szállást, ebből az elősre teljesen fölöslegesen, ugyanis reggel 9 körül értem be Kuala Lumpurba taxival, de valahogy sierült benéznem az érkezési időpontomat. A tömegközlekedés amúgy kiváló, és egyértelmű, de a 14 órás repülés után azt se tudtam már merre vagyok arccal, és az expressz vonat nem került sokkal kevesebbe, mint a taxi, úgyhogy inkább azt az opciót választottam, hogy vigyen el valaki háztól házig vállalva a dugót, és a lassabb haladást. Mivel két éve volt a kávézóban egy nagyon aranyos maláj vendégem és kontaktot is cseréltünk, ezért adta magát, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, amikor jövök. Nem biztots, hogy bárkivel ezt tettem volna, de jó érzéseim voltak ezzel a lánnyal kapcsolatban. Maziah 26 éves pakisztáni felmenőktől származó muszlim malajziai, aki a Dechatlon beruházási osztályán dolgozik, ő keres helyeket, hol lehetne új Dechatlonokat nyitni az országban. Amikor ráírtam, hogy megérkeztem, egyből átköltöztetett a haverja lakásába (szegény fiú), aki az egyetemen oktat orvosi jogot, és épp nála lakott az indiai-pakisztáni szülőktől származó olasz ismerőse is, Saema, akivel együtt jártak Angliába egyetemre. Saema most Hong Kongban él és dolgozik, és átugrott egy hétre nyaralni ő is. Ez már a második napon történt, addig egyedül mászkáltam főleg a Bukit Bintang városrészben, ahol a hotelem volt, felmentem a KL toronyba, ami drága volt, de legalább semmi értelme, meg voltam a Petaling utcai KGST piacon, ahol vettem egy eredeti Ray Bant, mivel indulas előtt pont elhagytam Aucklandben valahol a napszemüvegem. Az alkudozasi módszerem vagy drasztikusan javult, vagy itt sokkal lazabbak az emberek, de az utóbbi időben csak megkérdezem mennyi, átváltom fejben, és ha rájövök, hogy ez az ár nem felel meg, akkor mondok egy másikat, ami szerintem mindenkinek jó, és nem kérdezem meg, hogy lehetne-e, csak kijelentem, hogy ennyit adok. És eddig még soha senki nem ellenkezett egy másodpercre sem, amin mindig meglepődök, mert eddig ez nem ment ilyen könnyen máshol. Egyik este ettem a kaja piacon. A lakossági összetételből kifolyólag nem nehéz kitalálni, hogy ez az ország az ázsiai ízek rajongóiak kánaán. Sorban egymás után malaj, indiai és kínai standok mindenhol, csak tudd eldönteni, hogy mit ennél a legszívesebben.

Ejszakai piac

Petrona ikertornyok

Másnap délután találkoztam Maziahval munka után, aki felvett kocsival a városban, és elvitt az egyetemi kampuszba, ahol a haverja Fridaus lakott, akivel akkor még nem sikerült találkoznom, mert nem volt otthon, de Saemaval igen. Miutan Maziah átöltözött imádkozáshoz, és elvonult az egyik szobába, este elmentünk Bangsarba elvileg azért, hogy bevásároljunk gulyáshoz, ugyanis Maziah nagyon szerette volna, ha azt főzök. Én nem tudom mi ez a gulyás kultusz külföldön, számomra a legunalmasabb egytálétel kategóriába tartozik a magyar gasztronómiában, és nem is szeretem megcsinálni, mert sokan keverik szertinem a pörkölttel, és sosem tudom mi az elvárás, de szerettem volna valahogy viszonozni azt a rengeteg segítséget, amit addig is kaptam, szóval alap volt, hogy megcsinálom. Kicsit azért bizarrnak éreztem, hogy itt vagyok talan a világ legnagyobb kaja mekkájában, és este gulyást kell, az hagyján, hogy főznöm, de ennem is. Szerencsére megmenekultem. Saema is jött velünk, mert ő épp Bangsarban találkozott egy ismerősével. Amikor Arna is becsatlakozott (Saema) baratnője, Arna, akkor a semmiből jött egy ötlet, hogy menjunk el banán levelet enni. A banán levél evés nem az, aminek elsőre tűnik. Ez egy indiai étterem volt, ahogy kiterítenek eléd egy banán levelet, rendelsz magadnak valamilyen curryt, vagy frissen sültet ha akarsz, de ezt nem is muszáj, és egy pincér jár körbe,  és a banánleveledet megpakolja mindenfélével, rizzsel, chutneyval, sult zöldségekkel, parolt zöldségekkel, dhalal, amit csak kérsz. Miközben kajaextazisba kerültem igyekeztem megtudni többet a nemzetközi kompániánkról. Arna izlandi lány, akivel még Angliából ismerik egymást Siemaval, aztan Arna KL-ba jött megcsinálni az MBA-jét, és most itt ragadt még két évre dolgozni. Saema Hong Kongban él két éve, és jól érzi ott magát, de az élelmiszer alapanyagok minősége kritikán aluli, ezért inkább vegán lett odakint. Még a lakásban kiderült, hogy Saema is muszlim, de saját bevallása szerint ő lusta, ezért ő nem gyakorolja a vallást. A napi ötszöri imádkozás es az egy hónapig tartó Ramadan mondjuk tényleg nagyon nagy elhatározást igényel. Maziah pedig Genfben tanult egy évet, de ezt leszámítva mindig is Kuala Lumpurban élt, de kezd kiégni a munkájában, ami nagyon stresszes, és szeretné kipróbálni milyen máshol is boldogulni. Próbál rengeteget utazni, szilveszterkor összejött egy sráccal Bécsben, aki szerb, és most a távkapcsolattal próbálkoznak, de fogalma sincs hogy lesz, mert ő csak muszlimhoz mehet férjhez, a vallását pedig nem akarja elhagyni, mert azt mondja minden, amit gondol, minden ahogy cselekszik az ebből fakad. Lehet, hogy csak nekem furcsa, de én nagyon meglepődtem azon is, hogy itt ez a lány, teljesen önálló, nagyon okos, hihehetlenül talpra esett, és valószínűleg ötször annyit keres, mint a rendőr apja, és még mindig otthon él, ezért is volt az, hogy a haverjánál tudott csak elszállásolni. De elmagyarázta, hogy itt ez a szokás. Amíg nem mész férjhez, addig a szüleiddel élsz, nincs ilyen, hogy kipróbálod magad egyedul egy albérletben. Bekajáltunk, aztán ittunk még egy teát máshol, Saema rendelt egy ABC nevű édességet, ami egy nagyon bizarr jégkása szerű, a szivárvány minden színében pompázó tejes izé, KUKORICÁVAL a tetején. Megkóstoltam, mindenképp próbáljátok ki, ha erre jártok (NE!). A lányokkal megbeszéltük, hogy szombaton, amikor Maziah nem dolgozik, elmegyünk Melaccaba, ami Kuala Lumpurtól délre van, Malajzia egyik legtörténelmibb városa.

Másnap fél 5-kor az egyetemi müezzinre keltem, ami igazából nekem egyáltlán nem kellemetlen, nagyon emlékeztet a meditációs 4-es kelésekre, és valójában az ima is a meditácó egy fajtája, csak ott nem magadban keresed a válaszokat, hanem áthelyezed a felelősséget egy nálad nagyobbnak tűnő hatalomra. Ettől függetlenul mondjuk jól visszaaludtam még pár órára, mivel mindenki más is így tett körülöttem. 

Délelőtt Siemaval bementünk a központba, ahol szétváltunk, és én elmentem a Batu Caveshez, ahol micsoda meglepetés, találkoztam egy csoportnyi magyarral.

A barlang annyira nem látványos, mint interneten, a majmok viszont itt is kirámolnak, ha nem figyelsz, átnézik a zsebeid, leveszik a napszemüveget a fejedről.

Ennyike.

Ezután még egy kicsit bóklásztam a városban, majd visszavonatoztam a kampuszba, hogy megfőzzem a gulyást, ami ugyanolyan unalmas lett, mint mindig. Este megérkezett Maziah hulla fáradtan, vacsiztunk és Bollywood filmet néztünk, és amikor rájöttem, hogy ez komoly, akkor angolosan elvonultam aludni.

Másnap korán elindultunk Melakaba, hogy elkerüljük a dugót, indiait reggeliztunk, és bóklásztunk a városban, a többi, javarészt kínai turista között. Maziah elképesztően zavarbaejtő dolgokra képes.  Az egyik ilyen az volt, amikor egy hölgy épp szelfizni próbált a barátnőjével, és Maziah mintegy észrevétlenül odaállt melléjük a lehető legközelebb, és a hölgyek ezt csak a telefon kijelzőjén keresztül vették észre, amitől nyilvanvaló sokkot kaptak. A másik ilyen az volt, amikor felértünk a St Paul templomhoz, és épp az ott található kőtábláról próbáltunk meg tájékozódni, hogy mi a templom története, amikor egy fél méter magasra dauerolt hajú kelet-azsiai hölgy valami végtelenül harsány kendővel a tetején és egy XXL-es Gucchi napszemuvegben intett Maziahnak, hogy arrebb lehet állni, mert ezt a kőtáblát neki bizony azonnal le kell fotóznia. Erre Maziah másodperc töredéke alatt annyit reagált, hogy ¨I think you are beautiful¨. Na most én alapvetően NAGYON nem vagyok pókerarc, szóval ennél a pontnál nagyon eltört bennem valami, és kontrollálhatatlan röhögés tört ki belőlem Saemaval együtt.

Egy helyi utcai művész, aki minden nyelven tudta, hogy békét a földön, elmondta nekunk izlandiul, magyarul, urduul és angolul.

Nem tudom mennyire látszik, de ilyen riksákba akarják beletaszigálni a jóhiszemű turistákat. Ja, zenél is.

Melakat viszonylag hamar meguntuk, hihetetlen meleg volt, és pára, így autóba ültünk, és Maziah elvitt még minket Putrajayaba, ami a kormányzati negyed KL mellett, és mivel Maziahnak imádkoznia kellett, ezért bementünk egy mecsetbe, ahova csak muszlimokat engedtek be. Nem tudom mennyire jó belépő imádkozás előtt közvetlenül hazudni, de Maziah azt mondta az őrnek, hogy mi itt mindannyian muszlimok vagyunk. Azt mondta az őr, hogy rendben, akkor reméli nem bánja, ha tesztel minket. Erre senki sem számított.

A teszt:

-As-salāmu ʿalaykum -mondta

erre hangzott a jó válasz Saematól először:

- waʿalaykumu s-salām 

És akkor ezt még kétszer Ardaval és velem, haha. Ez nem volt túl nehéz.

Muszlim nővérek

Ez a miniszterelnöki iroda egyből a mecset mellett.

Estére megéheztünk, és libanoni étterembe mentünk egy óriási plázába, ahova jött velünk Maziah barátnője és kislánya is. A kaja több, mint fenomenális volt megint.

A parkolóhoz tartván hirtelen megtámadott minket egy hokimeccs.

Mi? A malajok es a hoki? Dehogyis, ez Finnorszag-Kanada.

Másnapra vettem egy repjegyet Penangba, mivel nem volt sokkal drágább, mintha buszoznek, és azóta is itt vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy találkoztam ezekkel az emberekkel, nagyon nagy élmény volt, még ha a végére kicsit kellemetlenül is éreztem magam, ugyanis Maziah egy kavén kivül kb. semmit nem engedett fizetni, de remélhetőleg meglátogat ő is engem valahol egyszer, és visszaadhatom mind azt az önzetlenséget, amit tőle kaptam. A  kampuszban lakást is rettenetesen élveztem, kicsit megint egyetemistának éreztem magam.

[itisnotdowninanymap]

Yoda és a szezon vége

Az utazást április elején kezdtem meg, mint ahogy azt már írtam az előzőekben is. Előtte 6 hónapon keresztül kő keményen dolgoztunk, azt hiszem elég jól sikerült ez a szezon a kávézóban. Az idei volt az első év, amikor azt éreztem, hogy nagyjából tudom mit csinálok, az esetek nagyobb részében jól szervezett voltam, es higgadt tudtam maradni a legtöbb szituációban, és az első négy hónapban annyira nem is éreztem keménynek a napi 12 óra munkát teljes szabadnapok nélkül. Plusz idén extra sok emberrel dolgoztam együtt az előző évekhez képest, akik rengeteg terhet levettek a vállamról, és azt hiszem nagyon jó csapat voltunk a legtöbbször, ezert nagyon hálás vagyok.

Es, ami a legfontosabb lett egy macskám, Yoda, nagyon aranyos, de beszéljenek a képek magukért. (Az eredeti neve Lucky, de szerintem csak lovakat hívják így, azokat is minek. Yodanak Évi, egy kint megismert barat nevezte el, mivel átlag feletti intelligenciával rendelkezik, ő volt a spirituális tanítónk is, napszakonként jártunk hódolatunkat kifejezni.)

Ez a kék takaró volt barátnője, minden reggel tarkón ragadta, és házastársi kötelességére emlékeztette.

Nem tudom ki emlékszik Nielsre, aki a megmentőnk volt a kétsgébeesett stoppolós kalandunkkor Nyugat-Ausztráliaban. Nos, Niels idén Uj-Zelandon working holidayelt, es úgy adódott, hogy meglátogat minket. A látogatás 4 hónapig húzódott, velünk lakott a szomszéd lakókocsiban, meg nekünk is dolgozott ez idő alatt. A felső tábált Niels gyártotta. Az alsó ábrát Milan rajzolta Yodanak a folyamatos gyíkmészárlások es fészekfosztogatásoknak köszönhetően, de olyan is volt, amikor bébinyuszit nézett saját háziállatának.  A bal oldali oszlop egy egeret és egy patkányt hivatott ábrázolni, ezek a jó prédák. A bal oldalon a madár, gyík, nyúl, ezek a rosszak. Nos, lehet tippelni a szezon végére melyiknél volt több strigula... Azt hiszem szegeny Yoda sose értette meg teljesen a koncepciót.

Yoda igazság szerint a szomszéd hotelből költözött át, szerintem egy idő után jobbnak látta menteni a bőrét a buszokkal érkező kínai csoportok garmadájától. A költözés olyan jól sikerült, hogy rövidúton már semmiért nem kellett visszamennie oda, a kávézó és a reptér sokkal jobb alternatívának ígérkezett. Jártunk sétálni, fogalmam nincs miért, imádta, ha megyek vele. Eleinte kergetett, futnom kellett előle, aztán amikor untam, hogy szet van karmolva a lábam, akkor rászoktattam a setálásra, eleinte ő követett, aztan ő találta ki az útvonalakat és én mentem utána. Néha meg fel kellett vennem, és cipelnem, mert rájött, hogy így is simán el lehet jutni A-ból B-be.

És hogy mi lett vele? A szezon végefelé el kezdtem megint a hotelba vinni, és ott etetni, hogy ha jön a tél, ne maradjon itt. Nagyon szomorú voltam, de tudom, hogy úgyse érdekli ez az egész 2 napnál tovább, szóval biztos vagyok benne, hogy mostmár jól van.

És, akkor néhány fotó a közös kirandulásról Petivel meg Milannal. Ez az Ahuriri-völgyben volt, nem messze Omaramától.

Ehhez a gleccsertóhoz másztunk fel iszonyat meredeken, kijelölt útvonal híján. Felfele még rendben van, ilyenkor semmi esetre sem szabad belegondolni, hogyan lesz a lefele, ezen aggódni teljesen ráér később is. Peti annyira szereti például a kihívásokat, hogy még külön megnehezítette az életét nagyjából 6 kg fotós cuccal (2 kamera, es egyéb tartozékai). Egy kicsit jobb képeket is készitett, mint én a telefonommal, akit érdekel, itt lehet megnézni:

https://www.instagram.com/frikille/

Honnan tudtuk, hogy ott van a tó? Milán látta fentről, repülés közben.

Ez már az utolsó nap, Milan mutogatja, hova másztunk fel.

Ezután pár nappal elmentünk Chrischurchbe, először Milan repült haza, mert ment versenyezni. Másnap Peti ment haza Londoba. Azt következő nap pedig én repültem Aucklandbe a kiwi pótszüleimhez.

Volt még kicsit több, mint egy hetem a Vipassanaig, és mivel Brucék nagy mentegetőzés után kölcsön adták a régi autójukat azt magyarazva, hogy sajnos ez egy elég régi kocsi, de megbízható, csak sajnos a hangcucc nem valami jó benne. Egy kb. 15 éves Lexus Sedanról beszeltunk.

Egy hetet utazgattam északon, sok minden nem történt. Meglátogattam az egykor edzőmet még Druryból, aki azóta elköltözött Kerikeribe, és nyitott egy ilyen retreat félét, ahol életmódváltásra vágyó emberekre főznek, eddzenek, és viszik őket különböző outdoor programokra. Mikor megerkeztem Philippa teljesen rosszul volt, nagyon fájt a háta, es 6-tól bootcampet kellett volna tartania. Nem hezitált sokáig megkérni, hogy mi lenne, ha én tartanám inkább. Sok időm nem volt, átöltöztem, és kitalaláltam pár gyakorlatot egy köredzéshez. Állítólag imádták az emberek, mivel több férfi volt, mint nő az órán, így nem volt nehéz dolgom. Én nem nagyon vagyok az a szószátyár, barátnőzős edző, inkább csak próbálok figyelni mindenkire, hogy helyesen végzik-e a gyakorlatokat, es ha nem, akkor odamegyek kijavítani. Ezt sokan utálják, főleg azok, akik csak egy újabb szociális programot látnak a sportolásban, és úgy látom ez inkább a nőkre jellemző.

Ezen kívül más nem történt, mivel végig egyedül utaztam, es nem nagyon beszéltem senkivel azon kívül, hogy szóvá tették milyen király autóm van, én meg kínomban nem győztem magyarázkodni, hogy csak kölcsön kaptam egy baráttól. Azt hiszem ezzel még gyanúsabbá váltam, hehe.

Ja és egyszer aludtam egy kempingben, mikor már majdnem 3 napja nem zuhanyoztam, és a többi ott tartózkodó valószínűleg úgy értékelte, hogy nagyon magányos lehetek, amiért egy macskával barátkozom, így odahívtak magukhoz.  A tízperces smalltalk után csendben hallgattam a párbeszédet, majd megkértem Milant, hogy hívjon fel, es sűrű elnézések közepette kivontam magam a társasági életből mondván, hogy ezt most muszáj felvennem.

90 mile beach, itt lehet sandboardozni, mondanom sem kell, mindened tiszta homok lesz.

Cape Reinga. Új-Zeland úthálózata rettenetesen összetett, előre nehéz is megérteni. Van az 1-es út, ez elindul északon, és levezet teljesen délre, a déli sziget legdélibb részébe. Persze ebből ágazik egy pár egyéb számjelzéssel ellátott út, de mindig is érdekelt hogyan van vége az 1-es útnak. A válasz teljesen kiábrándító volt, volt egy körforgalom, amit végképp nem értettem mire volt hivatott, majd az út egy parkolóban végződött. Azert a látványért megérte.

Ez nem tudom minek szamít még, itt találkozik valahol a Tasman-tenger és a Csendes-óceán, a következő szárazföld nyugatra Ausztrália vagy északra Új-Kaledónia.

Ez már visszafelé van, szintén a 90 miles beach része

Az időrendet most összezavartam, mert ez még a Vipassana előtt történt.

Vipassana után 2 nappal indultam Malajziába, holnap lesz egy hete, hogy elindultam. Erről is rövidesen beszámolok mostmár tényleg.

[itisnotdowninanymap]

Vipassana - az elet muveszete

Durvan egy honapja szabadsagon vagyok, de a fejem annyira tele volt, es a munkaban annyira kiegtem, hogy meg csak nehany napja erlelodik bennem az a fajta kesztetes, hogy irjak. Egy honapja meg itt volt Peti baratom, es vele meg Milannal lenyomtunk egy ketnapos turat az Auhriri-volgyben. Igazi szabadsag volt, vadkempinggel, kovon sutott steakkel meg jeghideg patakban furdessel. Szamomra ez eleg nagy kihivas volt, mert a turautvonal nem a legegyszerubbek koze tartozik, es evek ota ovatoskodo onsajnalattal es tulporgetett nyafogassal kezdek bele minden fajta magassagvaltoztatassal jaro outdoor tevekenysegbe (orom velem elindulni) a szar, instabil, tartoszalagokrol mentes terdem miatt. De most valahogy minden mashogy volt, most elhataroztam, hogy nem foglalkozom ezzel, nekem nem szar a terdem, csak kicsit jobban kell figyelnem, hogy hova lepek, amikor lefele jovok, es hat igy is tettem, koncentralt voltam, es semmi baj nem volt, de hogy idaig eljuassak fejben, ahhoz az elozo 9 honap munkaja kellett. Es igazabol ez az, ami miatt megint el kezdem a blogot.

Augusztusban, amikor otthon voltam, akkor elmentem Salgotarjanba egy 10 napos vipassana meditacios elvonulasra, amit meg evekkel ezelott ajanlott egy szamomra nagyon fontos, es inspiralo baratom, az elhatarozas viszont csak kesobb erett meg bennem, hogy vegig is csinaljam, mert a szabalyok meglehetosen szigorunak tunnek elsore. A vipassana arra tanit, hogy a dolgokat ugy lasd, ahogy azok valojaban vannak. Ez nagyon egyszeruen hangzik, intellektualis szinten a legtobb embernek talan megy is, viszont a meditacion keresztul valo gyakorlas alltal egyszer csak el kezdenek bevillanni azok a sehova sem vezeto, de boldogtalansagot eredmenyezo jatszmak, amiket napi szinten csinalunk magunkkal es masokkal anelkul, hogy eszrevennenk. Sok fajta meditacios techinka letezik, egyiket sem szeretnem minositeni, mert nem ismerem, es soknak bizonyitott az elettani hatasa, de a vipassana annyiban mas, mint az osszes tobbi, hogy a gyakorlas altal nem feltetlenul az a lenyeg, hogy hipnotizald onmagad nyugalmi allapotba, hanem azokat a rossz berogzodeseinket is kepes megvaltzotatni, amik napi szinten a tudatalattibol a felszinre kerulnek, es boldogtalansagot generalnak szamunkra es/vagy a kornyezetunkre nezve.

A viselkedesi szabalyzat alapja a sila, vagyis az erkolcsos magatartas. Ez a fajta magatartas kepes megteremteni azt az allapotot, ami a tudat koncentraciojanak fejlesztesehez szukseges - ez a samadhi. A panna, vagyis a belatas bolcsessege csak igy erheto el. A fogadalmak, amiket 10 napon keresztul tartani kell:

- tartózkodás bármilyen élőlény elpusztításától; - vagyis nincs hus, es a szunyog/patkany/madarpok a baratod - tartózkodás a lopástól; - tartózkodás minden szexuális aktivitástól; - tartózkodás a hazugságtól; - a tanfolyam 9 napjan keresztul tartani kell a nemes csendet, az elme csak igy tud lecsendesedni, illetve ez abban is segit, hogy tavol tartsuk magunkat a hazugsagoktol. A tanarral lehet beszelni minden nap meghatarozott idoben, illetve van egy kinevezett menedzser, aki felmerulo szuksegletekben tud segitseget nyujtani. A 10. napon veget er a nemes csend, lehet beszelgetni a meditalo tarsakkal, ez segit akklimatizalodni a kinti vilaghoz tartózkodás a tudatmódosító szerek használatától.

Van további három szabály, amelyet a régi tanítványoknak (azaz azoknak, akik legalább egy tanfolyamot elvégeztek S.N. Goenka vagy segédtanítója vezetésével) be kell tartaniuk a tanfolyam teljes ideje alatt:

- tartózkodás a dél utáni evéstől; - az ebed 11-kor van, ezutan mar csak folyadekot lehet inni. - tartózkodás érzékszervi élvezettől és testi díszítéstől; - hat sosem voltam az a karacsonyfa tipus, igy ezt nem volt nehez megallnom, erzekszervi elvezettel pedig az erdoben eltoltott setak alkalmaval volt eselyem valamelyest talalkozni, ilyenkor azonban igyekeztem tenyleg nem torodni a kulvilaggal, es seta kozben is csak befele figyelni. - tartózkodás magas, luxus ágy használatától - erre nem tudom mit mondhatnek. Salgotarjanban egy het agyas szoba emeletes agyanak emeleten nyikorogtam egesz ejjel, ezzel kiseretet biztositva az alattam alvo lany szamara. Magasnak magas volt, luxusnak nem mondanam, ehhez kepest az uj-zelandi kozpontban sajat szobam volt szuperkenyelmes agymatraccal, ahol ugye mar regi tanitvanynak szamitottam.

Elsore ezek a szabalyok es a korulmenyek szigorunak tunnek, peladul az, hogy 4-kor szol az ebreszto gong, es fel 5-re mindenkinek el kell foglalnia helyet a meditaciohoz, az elsore, masodjara, sot harmadjara sem baratsagos. Van aki alkohol nelkul nem bir elkepzelni 10 napot, van aki dohanyzas, van aki hus vagy beszed nelkul, ez egyenenkent valtozo, de az szinte biztos, hogy mindenki talal valami kifogasolni valot. Amikor alairod a fogadalmad, arra is megkernek, hogy semmilyen vallasi ereklyet ne vigyel magaddal, illetve semmilyen vallasi ritualet ne gyakorolj a 10 nap alatt. Europaikent ezen en nagyon jot mosolyogtam, de itt Malajziaban teljesen megertettem ennek fontossagat. Amikor az itteni muszlim ismerosomnek ajanlottam a modszert, akkor o azon akadt fent, hogy dehat neki muszaj imadkoznia. A dresscode lehetoleg vilagos, nem attetszo, bovebb ruhanemukbol all, amik a labakat, vallat takarjak. Napi 3x1 ora az, ami kotelezo kozos meditacio a teremben, a maradek meditacios idoben szabadon valaszthato, hogy a szobadban, vagy a teremben szeretned folytatni. Az etkezesek utani szabadidoben lehet setalni, de semmilyen mas testmozgas nem ajanlatos. Az etkezeseket olyan onkentesek biztositjak, akik minimum egy tanfolyamot mar teljesitettek, vagyis regi tanitvanyok.

Az elso harom nap az ugy nevezett ana pana meditacioval kezdodik, ami semmi masbol nem all, mint a legzes megfigyelesebol. Ez a gyakorlat elcsendesiti az elmet, es koncentralja annyira a tudatot 3 nap alatt, hogy el lehessen kezdeni a vipassanat, ami a negyedik napon veszi kezdetet. Ezalatt a 3 nap alatt az ember hajlamos es kepes az univerzum eddig meg nem fejtett rejtelyeinek feltarasara, es tezisenek bizonyitasara, a multban tortent esemenyek osszefuggeseinek komplett halozatos abrazolasara, de a jovore vonatkozo, emberfeletti hatekonysaggal es precizitassal kidolgozott ot tiz es huszeves tervek sem ritkak. Ezeknek termeszetesen a 90%-at a tanfolyam vegere elfelejti, a maradek 10%-nak pedig az 5%-a amugy is hulyeseg volt. A vipassana meditacio soran kezdetben tetotol talpig, talptol tetoig folyamatosan vizsgaljuk testunket testreszenkent, szisztematikusan haladva, milyen erzeseket tapasztalunk. A megfigyelesben ugyanolyan fontos a semlegesseg erzese, mint az eberseg. Az egyik nem mukodik a masik nelkul, vagyis hiaba vagyunk 100%-ban tisztaban az aktualisan tapasztalt fejfajasunkkal, vagy hatfajdalmunkkal, ha kozben azt mantrazzuk magunkban, hogy szunjon mar meg, szunjon mar meg, mert az mar nem egy semleges reakcio. Illetve forditva is igaz, hiaba vagyunk sztoikus nyugalomban a fajdalmunkkal, ha kozben azon gondolkozunk, hogy mit fogunk csinalni, ha vege a tanfolyamnak, vagy a multban mi az, amit mashogy kellett volna. Igy mar kozel sem olyan egyszeru a meditacio, foleg amikor a negyedik naptol kezdetet veszi aditthana a kotelezo 3x1 oraban. Az aditthana azt jelenti, hogy ules eros elhatarozassal, a lenyege pedig az, hogy a testhelyzeteden abban az egy oraban ne valtoztass.

Az elso tanfolyamomkor sulyos figyelemzavaraim voltak, nyilvan az egesz 10 nap a befele fordulasrol kell, hogy szoljon, ennek ellenere folyamatosan probaltam osszehasonlitgatni magam masokkal. Ugy ereztem, hogy en az atlagnal fegyelmezetlenebb vagyok, nehezemre esett csukva tartani a szemem, nem valtoztatni a testhelyzetemen, es annyit agyaltam a kinti dolgaimon, vagy azon, hogy hogyan mukodik ez az egesz modszer, hogy abszolut meggatoltak a az eberseg fenntartasaban a legtobbszor. Persze voltak olyan percek, amikor egeszen sikeresnek ereztem magam a meditacioban, de ezek gyorsan el is multak. Most a masodiknal mar sokkal eredmenyesebbnek ereztem magam. Ez sok mindennek koszonheto, egyreszt alapbol a tanfolyamot megelozo 2 hetet meglehetosen ingerszegeny kornyezetben toltottem, masreszt a modszerben mar nem ketelkedtem, le volt tesztelve, es ha nem is ertettem mindennel egyet, teljesen elfogadtam, hogy ez a modszer pragmatikus, szisztematikus, univerzalis, es mukodik mindenkek. Raadasul ez az Auckland melletti kozpont tobb, mint luxus, itt sajat szobaja van mindenkinek, a kaja fantasztikus, a helyszin egy esoerdo kozepen terul el, es mivel en mar regi tanitvanynak szamitottam, kaptam egy pagoda cellat fent a dombon a 6. naptol, ahol a szabad meditacios orak alkalmaval elvonulhattam, es nem volt semmilyen zavaro hanghatas vagy feny. A harmadik es negyedik ejszaka elkepeszto almaim voltak. Az egyikben a regi lakasomban laktam, ott voltak a szuleim, ok is odakoltoztek, es kozoltek, hogy jon hozzam Trump es Putyin megegyezni Sziriarol, es menjek, vegyek baranybordat, mert azt kell csinalnom nekik vacsorara. En ertetlenul alltam, fogalmam sem volt, hogy keverdtunk mi bele ebbe az egeszbe, probaltam kerdeseket feltenni, de nem volt ra ido, mert mennem kellett baranyobordat venni. Mire visszertem a lakashoz mar ENSZ-es (!!!) tuntetok buszokkal jottek tiltakozni a lakasom ele, es a kapucsengorol vki eltavolitotta a nevem, a helyen csak egy pont allt. Alig birtam visszajutni a lakasomba, es mire felertem vettem csak eszre, hogy a baranyborda lent marad a kocsiban, ugyhogy meg egyszer at kell verekednem magam a tunteto tomegen. Kozben mar Putyin es Trump is megerkezett. Amit megtudtam Putyinrol: nagyon rossz a humorerzeke, de folyamatosan viccelni probal, es nagyon hosszu a laba. Volt a lakasnak galeriaja, es olyan hosszu laba volt, hogy a galeriabol egy lepessel ugras nelkul lent volt a foldszinten. Az alom itt megszakadt. A masik almom az volt, hogy kompozom. Leparkolom a kocsit a kompon, kiszallok, hogy nezelodhessek a komrpol. A komp elindul, es az auto meg en is a vizbe zuhanunk, kiderul, hogy nem sikerult a parkolas, valahogy a komp es a felhajto koze alltam, es ahogy elindul a komp, elveszik a talaj. A vizben elkezdek sullyedni, fujom ki a levegot folyamatosan, mert a viz alatt ezt kell csinalni, de ettol egyre lejjebb sullyedek, es egyszercsak rajovok, hogy sosem erem el a viz aljat, ahonnan visszarugaszkodhatnek, es annyi levegom mar nincs, hogy visszajussak a felszinre, szoval itt fogok meghalni. Ami a legfurcsabb volt, hogy ez nem volt felelmetes, beletorodo voltam. De itt is megszakadt az alom, felebredtem. Az, hogy a meditaciobol mit lehet meriteni, arrol nehez beszelni, mert igazabol ez egy tapasztalas. Annak a megtapasztalasa, hogy mennyivel kiegyensulyozottabban lehet elni. Annak a megtapasztalasa, hogy semmilyen szel nem tud ugy elragadni a foldtol, hogy aztan ejtoernyo nelkul, tele zuzodasokkal zuhanj vissza. A szenvedes minden emberben ott van, mindegy hol jarsz a vilagban, az emberek mindenhol nyomorusagosak ilyen vagy olyan okokbol kifolyolag. Buddha arra jott ra, hogy az emberek ket okbol boldogtalanok: a sovargas es az elutasitas miatt. Ha valami jo dolog tortenik velunk, akkor a tudatunk azon resze aktivizalodik, ami a kellemes erzesekert felelos, ez pedig sovargast alakit ki, meg tobb kell belole. Ez mindenfele szinten megjelenhet egyenenkent eltoren es kulonbozo kombinaciokban, materialisan, exisztencialisan, szenvedelybetegsegeken vagy szimplan szocialis kapcsolatokon keresztul stb. Ha pedig valami rossz dolog tortenik velunk, akkor attol szeretnenk szabadulni, a tudatunk ignoralni akarja, meg nem tortentte tenni a kellemetlen esemenyeket, es ezzel egyutt egy csomo negativitast generalunk magunk korul. A nyomorusag ott van mindenhol, ott van mindenkiben, mint ahogy a sovargas erzeset kelto dolgok is, ezeket a jelensegeket eltorolni, megvaltoztatni nem lehet, de tudatunk, es az ehhez kapcsolatos kepzettarsitasink kondicionalhatoak. Azaltal, hogy a testerzeten keresztul gyakoroljuk a semlegesseget, valahogyan egy ido utan megvaltozik a berogzott reakcionk is bizonyos dolgokra. Abban a pillanatban ahogyan el kezdjuk semlegesen figyelni a minket ert negativ dolgokat, el is kezd gyengulni az erejuk. Termeszetesen az olyan absztrakt dolgokat, mint harag, duh vagy szenvedely nehez semlegesen vizsgalni, de ott a termeszetes legzes, ami szinten folyton valtozik az erzeseinkkel szinkronban is. Ha testunk ezen jelzeseinek folyamatosan tudataban vagyunk, akkor osztonosnek gondolt reakcionkat is kepesek vagyunk kontrollalni. Ez a 10 nap mindenkinek es mindig mas elmeny, egyenenkent valtozo, ki mit profital egy ilyen vallalasbol, de az az egy biztos, hogy mindenkinek csak a javara valhat. En rengeteget tanultam belole magamrol, es ugy erzem, hogy ennek meg csak nagyon az elejen vagyok, van hova tovabb. Nekem sok minden csak kesobb esett es esik le. Az elso utan azt mondtam, hogy azt hiszem ertem a modszer lenyeget, de vannak fenntartasaim, es orulok, hogy kiprobaltam, nagyon hasznos volt, de nem hiszem, hogy lesz masodik kor. Aztan eltelt egy honap, es mar azt nezegettem, mikor tudok elmenni a kovetkezore.

Fotozni nem fotoztam, mivel nyilvanvaloan a telefonom sem lehetett nalam, de itt van par ket foto az uj-zelandi kozpontrol:

Hatterben a foepulet, ahol az etkezesek zajlottak, bal oldalt az eloterben pedig a kabinok.

Ez a meditacios terem. Balra a ferfiak, jobbra a nok foglalnak helyet, kulon bejarat vezet a terembe. Kozepen fent a tanarok, ferfi es noi tanar kulon, toluk oldalra pedig a ferfi es noi szolgalok es menedzserek. Regi tanitvanykent en az elso sorban balrol a negyedik helyen ultem.

Ezt csak azert irtam le, hatha mas is kedved kap, nyar vegen lesz ket tanfolyam is Magyarorszagon, meg azert is, mert eddig ez volt az osszes kozul a legmereszebb es leghasznosabb utazasom az eddigiek kozul.

Akit erdekel a modszer bovebben, vagy jelentkezni szeretne, azoknak ezeket a linkeket ajanlom:

https://www.dhamma.org/en/about/art

https://www.hu.dhamma.org/hu/

Mar Malajziaban vagyok egy hete, es rengeteg minden tortent, le vagyok maradva az utinaploval, de holnap megprobalom utolerni magam.

Csok

[itisnotdowninanymap]

Da Nangtol A Ha Long-obolig

Volt egy hetnyi idonk, amit el kellett utnunk Da Nangban, amig az orosz vizumunk elkeszul. A tengerparton foglaltam szallast egy total uj kornyeken, ahol egesz nap epitkezesek tomkelege folyik. Sorra huzzak fel egymas utan a hoteleket, tarsashazakat, rengeteg penzt olnek bele a turizmusba. Da Nang egy egy teljesen elheto egymillios varos, de valahogy sokkal kisebbnek tunik. Vannak kifejezetten fejlett varosreszek, ahol nincs tumultus az utcan egyaltlan, a kevesbe kiepitett reszeken mar sokkal nagyobb a zsibongas, de azert az sem egy Saigon. Az elso napok egyiken bereltunk robogot es elmentunk a varos szeli zoldovezetbe, vegig a tengerparton, ahol tenyleg hihetetlenul zold, es minden viragzik. Feher viragu bozot boritja be a tengerpart menti volgyeket. Sokfele kilyukadtunk, elkavarodtunk valami hazhoz, ahol belepot kellett fizetni, hogy setalhassunk egy parkban. 

Ez meg eppen egy nemzeti park, ahol a szerintem a vilag leghangosabb kabocai elnek, es nem ertem hogy, de tobb torzs no ki a foldbol, ami egy fahoz tartozik, es az agaknal fent osszekapcsolodnak.

Elmentunk egy vilagito toronyhoz, ahol szinten kb. 250 Ft-nak megfelelo belepot kellett fizetni, viszont kaptunk egy idegenvezetot, aki felvitt minket a vilagito toronyhoz. Meg tudtuk tole, hogy hiaba gyonyoru ez a hely, nincs wifi es aram, igy nem olyan jo az elet. Ottjartunkkor epp kis kertipartit csaptak a fonokevel es barataikkal. A fonoknek annyira szimpatikusak voltunk, hogy meginvitaltak minket asztalukhoz. Eloszor sorrel kinaltak, majd meg is ebedelhettunk. Ez epp jokor jott, mert kezdtunk nagyon ehes lenni, es a kozelben sehol nem volt olyan hely, ahol etelt arultak volna. Az idegenvezeto fiu oromkonnyekkel a szemeben nezett Milanra, aki onzetlenul kisegitette a sorivasban, mivel a o tuzo napon mar nem birt volna tobbet, a fonoke viszont elvarja, hogy valaki vele tartson. Ott ultunk, es probaltunk kapcsolatot letesiteni 5 masik emberrel, akibol neggyel semmilyen közös nyelvet nem beszeltunk, de legalabb ott volt idegenvezetonk, aki néha forditott. Kozben megerkezett ket ujabb turista, azsiaiak. Oket nem engedtek be, igy elhajtottak. Mikor visszault az idegenvezetonk mondta, hogy mi rendben vagyunk, ezert mi itt lehetunk, de amazok ott kinaiak voltak, ok akarmennyit fizetnek, nem johetnek be. Ezzel mindenki bologatva egyet ertett az asztalnal. Kinainak lenni Vietnamban ezek szerint szivas. Megkerdeztuk, hogy amerikainak nem gaz-e lenni a vietnami haboru miatt, azt mondtak, hogy nem, az mar elmult, de Kinainak lenni szivas. Nem tudtam hova fog vezetni ez a bandazas, mikor allhatunk fel ugy, hogy ne tunjon ugy, hogy az ebed vegeztevel azonnal elhuzunk onnet, de szerencsere a tarsasagot nem nekunk kellett szetrobbantani, hanem egyesevel elszivargott lassacskan majndem mindenki korulottunk. Kozben meg is erkezett egy ujab turista par, akik kanadaiak voltak, de termeszetesen a lany felig magyar volt, Erdelybol koltoztek nagyon kicsi koraban Kanadaba, a sracnak meg bosnyakok a szulei. Ok mar nem kaptak ebédet, viszont az idegenvezetonk megkert engem, hogy tartsak nekik gyors eligazitast az itteni helyzetrol. Elmondtam, hogy 20.000 Dong a belepo, hogy mit lehet latni, hanyan dolgoznak itt, hogy nincs itt wifi es aram, ezert megsem olyan jo ez a hely, es hogy holnaptol en leszek az idegenvezeto, majd bucsut intettunk mindenkinek, es mi is tovabballtunk. Visszafele lattunk majmokat is.

Meglatogattuk lady Buddhat is, ide mar en is bemehettem.

Aztan voltunk valami nagyon bena felnott Disneyland szeru komplexumban. Az ugy kezdodott, hogy mondtam Milannak, hogy vannak valami Marvany hegyek Da Nangban, es elrobogozhatnank oda megnezni, erre o talalt valami libegot, amirol kesobb kiderult, hogy a vilag leghosszabb es legmagasabb felvonoja es, ami felvisz minket egy hegyre, ahol nagyon jo lesz. Ez nagyjabol olyan 40-50 perces ut volt a Ba Na Hills-hez, ugyanist ezt igy hivjak. Sok infomraciot nem tudok megosztani rola, beszeljenek helyettuk a kepek.

Ez volt alattunk felvonozas kozben:

Lefele peddig ennyit lehetett latni:

Mikor elindultunk volna haza, fent el kezdett esni az eso, de gondoltuk, hogy lent a volgyben biztos nem fog. Igazunk lett, ott szakadt. Azsiai turistak menekultek fejfesztve a szivarvany minden szineben letezo olcso egyszerhasznalatos esokabatokba, mi pedig alltunk a foldbe gyokerezve, es sopankodtunk, honnan lehet ilyen esokabatot szerezni. Meg 3 orank volt sotetedesig (sotetedeskor nem poen robogozni az orszaguton), igy az en strategiam az volt, hogy varjunk, amig elall. Milannak nem tetszett a strategiam egy ora utan, az eso tovabbra is szakadt, igy hosszas unszolasta ravett, hogy robogozzunk haza az esoben. A parkoloig elerven mar borig aztunk, viszont ezt latvan egy ott tanyazo holgy elohuzott egy narancssarga esokabatot, hogy nem vennem-e meg. Termesztesen megvennem, mondtam neki, de adjon meg egyet az uramnak is. Megkotottuk az uzletet, beolvadtunk az azsiai monszun divatba, es elhajtottunk. A kamionok kozti esoben rallizas tuleleset egy kaveval unnepeltuk volna meg a szokasos helyen. A kavezok es ettermek elott gyakran all egy alkalmazott, aki leparkolja neked a robogodot, es elore hozza, ha mesz el, itt ez a szokas. A mienk is szaladt seged kezet nyujtani ahogy leszaltunk a robogorol, es elozekenyen egy hatalmas esernyot helyezett fejunk fole. Mivel ezt komolyan csinalta, es nem viccbol, miutan 40 percig robogoztunk a szakado esoben, muszaj volt el kezdenunk hangosan rohogni., de azert ertekelni kellett volna a gesztust. Lehamoztuk az esokabatunkat, leultunk, es kozoltek, hogy kavet nem kerhetunk, mert elment az aram. Ettol eleg szomorua lettunk, rendeltunk mast, aztan hirtelen visszajott az aram, szoval megis kaptunk kavet, es abban a pillanatban, ahogy felszolgaltak, az aram ujra elment, szoval megiscsak szerencsenk volt. 

Vegul voltunk a marvany hegyeknel is, meglepo mondon nagyon es kevesbe ronda marvany szobrokat es teljesen felesleges mini szuvenireket arulnak mindenhol a kornyeken, na meg gusztustalan nyakba akasztos asvanyfuzereket.

Amennyire idegesito neha, hogy egyedul nem oldhatsz meg, es nem allhatsz meg egy percre sem az utcan anelkul, hogy ne kezdjenek el megszolitani, annyira hasznos tud lenni ugyanez neha. Igy volt ez akkor is, miikor egy masik napon felrobogoztunk egy hegytetore, hogy megnezzuk a naplementet, es 200 meterrel a cel elott kaptunk egy durrdefektet. Lepattantunk a robogorol, meg a bukosisakot sem volt idonk levenni, maris ott volt 6 rendror. Ez Magyarorszagon nem feltetlen jelentene sok jot, de ezek segiteni jottek. Az egyik eloszedve az osszes angol tudasat probalta elmagyarazni, hogy le kell vinnunk a robogot megcsinaltatni a varosba (mintha erre magunktol nem jottunk volna ra), es annyit valahogy kisilabizaltunk, hogy segitenek lemenni csak nem ertettuk hogyan. Szerencsenkre epp jott egy vietnami lany egy nemet sraccal arrafele, akit ismertek a rendorok, es megkertek, hogy forditson. A vege az lett, hogy felpattantam a vietnami lany moge, Milan pedig a nemet srac moge az o robogojukra, a mi robogonk vezetesere pedig kineveztek a legkonnyebb testsulyu rendor fiut a tarsai. 

Nem akartam pofatlanba tolni a fotozast, ezert igy csak messzirol diszkreten probaltam meg tokumentalni az esemenyeket:

Igy ertunk el teljes rendori felvezetessel egy motor szerelo muhelyhez, ahol gyerek muanyag szekkel kinaltak minket, helyet foglaltunk, es megvartuk a javitast, addigra pedig a renorok is bucsut intettek. Da Nangbol pontosan egy het utan birtunk elszakadni, amikor penteken kesz lett a vizumunk, taxit fogtunk, es a nagykovetsegre siettunk a hatizsakjainkkal egyutt, hogy utana egybol felulhessunk a kovetkezo vonatra. Mint kiderult az orosz nagykovetsegre nem mehetunk be nagy hatizsakokkal, igy en kint maradtam, mig Milan bement az utleveleinkert. Onnan elsetaltunk a vasut allomasra, de meg temerdek idonk leven ittunk egy kavet a kozelben. 40 perccel az indulas elott akartam jegyet venni Donh Hoiba, es akkor derult ki, hogy a jegyvasarlashoz sorszamot kell huzni. Ez meg nem is lett volna baj, ha en nem a 431. lettem volna, es ekkor epp a 401-es jarult a kettobol a masodik kiadoablakhoz. A vonat befutott a 413-as tajekan, igy azt gondoltam nincs mit tenni, eleget vartam, es bepofatlankodtam az egyik ablakhoz, ahol kiderult, hogy nincs is mar hely erre a vonatra, csak a masfel ora mulva jovore. Nem baj, legalabb volt jegyunk valamire.

Dong Hoiban a szallasunk nagyon kiraly volt, egy homestayben aludtunk, ahol voltak kutyak meg macskak, es mar reg voltunk ilyen bekes helyen amugy is.

Ferfi. Kave elott. Macskaval.

 A tengerpart kozel volt, es az egesz varos tele van halettermekkel. Vegig bringaztunk a parton, ahol egymast erik az ettermek, sosem lattam meg ennyi helyet egymas hatan, es mindegyik ures. Kesobb megtudtuk, hogy a nemregiben tortent halmergezes miatt (valami gyar ismeretlen eredetu dolgot engedett az elovizbe) senki nem mer halat enni, habar elvileg mar lehetne, de az emberek felnek. Ez a regio pedig a tengeri kajakrol hires, azert jar ide nyaralni sok helyi, de most minden etterem kong az uressegtol. Dong hoi mellett van a vilag legnagyobb barlangrenszere, 5 napos turakat szerveznek oda, allitolag van akkora terme, amiben elferne egy felhokarcolo, de ez a tura 3000 USD es 2 evre elore kell foglalni. Ezert, es masert is mi az ezzel szomszedos Paradise barlangba latogattunk el, es berobogoztuk a kornyeket, ami szinten gyonyoru. Eszmeletlenul hatalmas es komplex cseppkovekbol allo vilagot lattunk. Nem igazan ertem 38 fokban, es honapokig tarto szarazsagban hogyan maradhatnak ezek a csepkovek ebben a formaban meg, de a geografia sosem volt az erossegem. Mondjuk azt se ertem miert nem szaradt ki itt minden, mar tobb, mint egy honapja itt vagyunk, es csak egyszer esett eddig, es minden zold. Milan probalja beadni, hogy a paratartalom miatt, de akkor en miert vagyok folyamatosan szomjas? 

Ezek meg furdozo tehenek:

A barlangaszasban es helyek megtalalasaban rendesen elfaradtunk, es jo sokat motoroztunk a legnagyobb melegben, de megerte, es hazafele csak haromszor allt meg alattunk a robogo. Szerencsere csak valami nagyon fontos kabel huzodott ki, es szerencsere Milan ert az ilyenekhez, igy vissza is birta operalni oda, ahonnan kiesett mind a haromszor. A motorozasaink egyebkent ugy szoktak kinezni, hogy o vezet, en pedig fogom a telefonjat a kezemben, es navigalok. Eleinte felelotlennek ereztem, hogy nem kapaszkodok ket kezzel, de amikor lattam hogy a hatul ulo miniszoknyas lanyok oldalt ulve szelfiznek, mikozben a srac, aki vezet sms-ezik, akkor rajottem, hogy nem tudok eleg veszelyesen elni hozzajuk kepest. Dong Hoibol elhataroztuk, hogy elmegyunk Hanoiba, es onnan a Ha Long-obolbe hajokazni. Amikor mar majdnem lefoglaltattam a hotel recepciossal a vonatjegyunket, akkor Milan hirtelen ranezett a terkepre, es kitalalta, hogy ne menjunk el Hanoiba, csak Thanh Hoaig, mert Hanoi kitero, es majd ott keresunk egy buszt, ami elvisz minket Ha Longba. Hirtelen kellett dontest hozni, es logikusnak tunt valamennyire, amit mondott, igy belementem, bar semmit nem tudtunk a varosrol. A vonaton egyszercsak szoba elegyedett velem egy lany, aki kesobb szallt fel, es tobb, mint masfel oran keresztul szoval tartott. Itt ugy tunik bevett szokas, hogy ha kulfoldi vagy, megkerdezik, beszelgetnel-e veluk, hogy gyakoroljak az angolt. Ez a 19 eves lany nem sok angolt beszelt, de nagyon akart, es ezt ertekeltem. Nagyon okos volt egyebkent, ez erzodott, es megtudtam, hogy az angolon felul japanul es kinaiul is tanul, es hogy onkenteskent jarjak a kozeli halaszfalvakat, ahol olyan szegeny kisgyereket tanitanak meg alap dolgokra, akiknek a szulei nem engedhetik meg, hogy a gyerekek iskolaba jarjanak. Azt mar a hajon dolgozo idegenvezetotol tudtam meg, hogy mar altalanos iskolatol kezdve van havi tandij, amibol megveszik az iskolaszereket a gyerekeknek, ami kb. 7000 Ft, ami itteni viszonylatban nem keves. Aki nem engedheti meg, annak a gyereke nem jar iskolaba. Szerencsere megerkezett a vonatunk Dong Hoiba, mert nem birtam volna tovabb cernaval a kommunikaciot. Egyreszt tul messze ult a lany ahhoz, hogy halljam mit akar mondani, vagy nem is ertettem az egeszet, nekem pedig le kellett minden mondatomat butitani alapszintre, hogy ertse, es a folyamatos ujrafogalmazasokba rettenetesen elfardtam. Minden tiszeletem a nyelvtanaroke (es zenetanaroke), komolyan. Az elso meglepetes Thanh Hoaban egybol a leszallaskor ert, amikor is a peronon varakozo taxis hiena urak kozul egyik sem mutatott erdeklodest az iranyunkba. A terv az volt, hogy eloszor eszunk es pisilunk, mert mindkettot nagyon kellett mar, es aztan keresunk szallast. A delutan 4 ora egy szerencsetlen idopont, ebedelni mar keso, vacsorazni meg tul korai, igy nem is volt olyan egyertelmu kajalos helyet talalni egy olyan varosban, ahol szerintem csak fenykepen lattak a legtobben turistat. Talaltunk egy kavezot, ahova mindenkepp be akartam terni, mert mar kozel volt a pillanat, hogy bepisilek. Berontottam, ledobtam a taskam, a pincerno egybol levagta, hogy nekem pisilni kell, es megmutatta az iranyt. Bementem a pult mogotti hatso sotet raktarszobaba, aminek az egyik sarkaban egy bizonytalan felvalaszfal jelezte a wc helyet, ami egy lyuk volt. A wc olyan diszkret volt, hogy ha nagyon nyujtogattam volna a nyakam, mikozben ott guggolok, akkor vegig nezhettem volna hogy keszul a kavem, amit beerkezven gyorsan megrendeltem. Kezmosot itt nem talalni, csak egy nagy hordot vizzel, benne egy tal, amivel leontheted a wc-t. Furcsan kezelik a higenes szokasokat.  A vonaton peladul mindenki a foldre szemetel, vehetsz fott tojast is peldaul, meghamozod, a hejat a foldre dobalod. A kalauz pedig jon orankent, es osszesopor. De a kedvenc jelenetem, mikot jott a vonat legiutaskiseroje (nem tudom hogy hivjak azt a szemelyt, aki kajat osztogat olyan gurulos kocsival a vonaton) teat osztogatva ujrahaszonsitott muanyagpoharakbol, es amikor nem birt szetszedni ket osszeragadt muanyag poharat, akkor a fogsoraval valasztja szet oket, ezutan mosolyogva kitolti a teat. Ezen rajtam kivul senki nem lepodott meg. Egy kozepesen rovid setaval talaltunk egy ettermet, ahova beultunk kajalni, es wifizni, hogy rajojjunk hol vagyunk pontosan. Nemi kutatomunka utan rajottunk, hogy rajtunk kivul ebben a varosban tenyleg csak megszamlalhato mennyisegu kulfolfi ember jarhatott itt, igy nem jutottunk sokra. Talaltam vegul egy oldalt 2013-bol, ahol valaki leirta, hogy este 18.40-kor van valami busz Ha Long iranyaba, de ezutan meg az is fel ora volt, hogy megtalaljam a buszallomast a google mapen. Ez mar 6 utan lehetett, igy gyorsan fizetni akartunk, es taxiba pattanni, es itt jott az elso rossz elmeny, hogy majdnem haromszor annyit akartak fizettetni, mint az etlapon szereplo osszeg. Ezert el kezdtunk reklamalni, de kozos nyelv hianyaban nem sikerul megegyezni, es nem birtak elmagyarazni a kulonbseg okat. Egy ido utan muszaj volt rajuk hagyni, mert a lehetoseget, hogy talalunk buszt, nem akartuk elmulasztani. Az etterem elott volt egy taxi, bepattantunk, egesz olcson elvitt minket a buszallomasra, ahol mazlinkra volt ket fiatal lany, akik kicsit beszeltek angolul, es forditottak, amikor ket ferfi mindenaron el akart minket vinni robogoval valahova onnan. Kiderul rossz allomason vagyunk, at kell mennunk egy masikra. Ott allunk tok benan, cuccokkal, gps-szel a kezben, nezzuk milyen buszok vannak itt, azok meg magyaraznak vietnamiul, es persze egybol arrol, hogy mennyiert visznek el minket azt se tudom hova, es hogy akarunk-e egyaltalan odamenni, ami azt se tudom hol van, kitort belolem a nevetes. Idokozben egy taxis is becsatlakozott, aki 40.000-ert akart elvinni minket oda, bevallaltuk vegul, megkertem az egyik lanyt, hogy mondja meg a taxisnak, hogy utkozben alljon meg egy ATM-nel. Termeszetesen nem allt meg, de legalabb elvitt. 28.000 volt a taxioran, de o ragaszkodott a 40.000-hez hiaba mutogattam a taxiorara, nem tort meg. Hat jo, adtam neki 50.000-et, es gondolom senki nem lepodik meg azon, hogy pont nem birt visszaadni. Addigra persze ujabb harom baratot kaptunk, akik mire elengedtem, hogy ez a taxis bizony nem fogja osszetorni magat, hogy felvaltsa az 50.000-es bankjegyemet, amazok mar kivettek a csomagtartobol a csomagjainkat, es atraktak egy buszra. Legalabb annyit mar lattunk, hogy valoban ott all egy busz, es ugy tunik egyenesen Ha Longba elvisz minket. Ekkor mar 7 ora volt, fogalmam nem volt, mikor akartak indulni, de mondtam, hogy eloszor keszpenzt kell levennem, mashogy nem tudom kifizetni a buszjegyeket. Mondjak, hogy jovan menjek csak, elindulnek gyalog (ott volt egy bank szemben), de erre mutogatnak, hogy nem, nem, menjek ezzel a faszkalap taxissal megint, haladni kell. Mikozben ez tortenik, probalunk Milannal is megegyezni mi legyen, mert a csomagokat se akartuk otthagyni, hiszen benne volt mindenunk, igy hirtelen azt a dontest hoztuk, hogy szetvalunk, en megyek a taxissal, o marad a csomagokkal. Hiaba probaltam hatni a stop felszolitassal soforomre,mikozben elhaladtunk NEGY bankautomata mellett is, o nem hitt a vezenyszavakban, es amugy is elhatarozta, hogy a buszallomastol levo legmesszebbi bankautomataig fog elvinni. Sebaj, a taxi ora meg mindig ketyegett, es mikor visszaertunk a buszallomashoz meg mindig csak 48.000-en allt. Kipattantam, addigra Milan a helyi trafikos meg lacikonyhas arcokkal kvaterkazott a gyerek szekeken, epp valami rohadt undorito dohanyt szivattak vele egy oriasi fa pipabol, mikozben teaval kinaltak. En is leultem, hatra nezek es az a taxis meg ott all, es mutogat, hogy adjak neki meg 50.000-et. Rohadtul kirohogtem, es jeleztem, hogy lehet innen elmenni, en mar kicsit unom ezt a lehuzast. Kicsit zavarba jott azt hiszem, hogy visszautasiottam a fizetest, de nem tagitott. Akkor elmeseltem Milannak magyarul felhabaordva, hogy mennyi automatanal nem alltunk meg, a taxi ora meg az 50.000-et se erte el, es idejon meg nekem, mikor az 50.000-bol se akart visszaadni. Nem akartam sokaig feszkozni, eloszor alkudozott, hogy akkor legyen csak 40.000, a vegen a kezebe nyomtam meg egy huszast a semmiert, fintorgott egyet, beprobalkozott meg egy 30-cal, aztan mikor latta, nem figyelek ra, tovabballt. A busz 19.30-kor indult a szokasos tancdalfesztivalos csinadrattaval a teveben. Ha Longba hajnal 1-kor erkeztunk, ujabb taxis lehuzas utan eljutottunk egy “cheap hotelba”. Nem tudom emekeztek-e a Szaz ev maganynak arra a reszere, amiben Marquez igen szemleletesen leirja, hogyan nez ki az a szoba, milyen szag van, es hogyan csavarjak ki a lepedot egy egy kuncsaft utan az alatt a kislany alatt, akit Aureliano felesegul akart venni, es akinek minden ejszaka 70 ferfival kellett halnia, hogy visszafizesse adossagat, amiert felgyujtotta a nagyanyja hazat. En azt hiszem ebben a hotelszobaban ugyanolyan szag volt, mint ott. Alig vartam, hogy reggel legyen, es kicsekkoljunk. Masnap tanacstalanul bolyongtunk a taskainkkal Ha Longban, nem igazan tudtuk hol vagyunk, hol a kikoto, hol lehet hajoutat foglalni, es hol lehet a legolcsobb, de megse a legszarabb. Vegul bementem egy utazasi irodaba, ahol lealkudtunk egy harom csillagos (azt olvastam elozoleg, hogy a ketcsillagosok mar nagyon bizonytalanok, es a hajo se biztos, hogy atmenne egy muszakin) 2 ejszaka 3 napos utat, es delben elvittek minket a kikotobe. Az idegen vezetonk nagyon mulatsagos volt, es szerencsere nem az a nyomulos fajta, azt is egybol elfogadta, hogy senki nem szeretne a csapatbol vacsora utan karaokezni, ezert buvesz trukokkre probalt minket tanitani helyette. Tizen voltunk a hajon, a kaja isteni volt, talan az egik legjob miota itt vagyunk, es gyonyoru helyeken jartunk. A masodik nap szetvalt a csoport, akik csak egy ejszakara jottek azoknak mas program jutott, mint azoknak, akik 2 ejszakara. Negyunket, egy ir part, es minket atraktak egy masik hajora, napkozben elmentunk egy barlangba, kajakoztunk, es furodtunk, ebedre pedig mettem egy tonna rakot, mert rajtam kivul senki nem akarta megpucolni oket, igy az enyem lett az osszes. Lattunk orias meduzakat, eletemben nem lattam ekkorat, es boldog vagyok, hogy hamaarbb kint voltam a vizbol, mint ahogy elert hozzam. 

O volt az idegenvezetonk, Kuon, itt egy gyongy farmon farmon voltunk. A gyongyhalaszat tobb, mint undiroto szamomra. Nem ertettem kristalytisztan a koncepciot, de mivel az igazgyongy nagyon ritka, itt kihalasszak az osztrigakat, szetszednek egyet, amibol kiszedik az “anyat”, es atrakjak egy masik osztriga hazba, igy ha jol ertettem ketten fognak ott lakni, majd beepitenek egy sima gyongyot, amibol ha minden jol megy kb. ket ev mulva igazgyongy szeru ize lesz, mivel a beepitett gyongyot a gazdatest szennyezodeskent erzekel, elekezdi termelni ezt a gyongyhaz bevonatot. Ehhez persze meg az is kell, hogy ez a bevonat egyenletes legyen, ami a legtobb esetben nem is szokott sikerulni. 

A kepen egyebkent a hatterben az ugynevezett uszo falu lathato, ezek az emberek a hajon elnek, es halasztabol elnek. 

Naplemente a leszallo sarkany obleben, ami 1969 szigetbol all. 

Estere uj csoporttal kerultunk ossze, es uj idegenvezetot is kaptunk, aki mar egyaltalan nem volt jo arc. Plusz volt 4 utasttarsunk, 2 majnem nagypapa koru szingapuri-kinai maffiozo es 2 vietnami huszoneves lany szemelyeben. Igazabol a vegere inkabb voltak szorakoztatoak, mint zavaroak, de az elejen furcsa volt az osszetetel, foleg amikor otosevel teritettek meg az asztalokat vacsorahoz, mikozben mindenki parban volt. Harmadik nap ujabb barlang vizit, furodni mar nem lehetett, ami netto hulyeseg volt, mivel siman lett volna ra ido, delben meg kaptunk ebedet, aztan visszahoztak minket Hanoiba. Az ir parral tartottunk, akik visszamentek a hoteljukba, hogy felvegyek a vonatjegyuket. Itt nekunk is sikerult ejszakai vonatjegyet intezni egybol Sa Paba, idetartunk eppen most. A hotelban annyira jo fejek voltak, hogy megengedtek, hogy letusoljunk, es par orat naluk dekkoltunk a lobbiban. Az irek elindultak del iranyaba, mi pedig valami puccos vonaton robogunk eppen Sapa fele, ahol allitolag 18 fok lesz.

[itisnotdowninanymap]

3/3, avagy megyunk Moszkvaba

Nemi felelemmel irom ezt le, de ugy nez ki, annyi burokratikus viszontagsag utan megvan az orosz vizumunk.

Laoszban 3 napot toltottunk el, pontosabban tulzas lenne azt allitani, hogy Laoszban voltunk, hiszen Savannakhetben maradtunk vegig, aminek talan a legkevesebb koze van Laoszhoz. Savannakhetet affele tranzit varoskent tartjak szamon Thaifold kozelsege miatt, mivel a ket orszagot csak a Mekong-folyo valasztja el egymastol. A Mekong partjan allva a laoszi oldalrol atlatsz Thaifoldre (gondolom ez forditva is mukodik, nem probaltam ki). Akinek lejar a thaifoldi tartozkodasi engedelye, csak atsetal a hidon, aztan visszamegy, amikor zold jelzest kap.

Emiatt talalkoztunk elso kavefelderito reggelunkon egy kanadai Bukowskival egy vendeglato egysegben, mivel a hotelunk nyujtotta ingyen haromazegyben nem hozott lazba, akarmennyire szeretettel marketingelte nekunk a recepcios neni. Reggelikent elfogyasztott ikszpluszegyedik sore kozben odemas, zordon kulseje mogul elobujt a baratsagos enje, igy tudtuk meg, hogy kanadai, de Thaifoldon el mar senki se tudja miota, Kanadaban mar mindenet eladta, es mar nem sok valasztja el attol, hogy hajlektalan legyen, de semmi szin alatt nem menne vissza Kanadaba. Mire kikerte a kovetkezo soret, mi mar befejeztuk a reggelit is, ugyhogy sok sikert kivantunk neki, es tovabballtunk.

Ezutan robogot akartunk berelni, hogy bejarjuk a kornyeket, mivel azt gyorsan megallapitottuk, hogy Savannakhet onmagaban nem a legvonzobb, korlatlan lehetosegeket kinalo hely. A robogo berles itt nem olyan szuperegyszeru, mint Vietnamban, azert nem is tul bonyolult. Szerzodest is kellett alairni, ket nyelven. Vietnamban csak fogod, es viszed. Eleg kontrasztos a Vietnambol erkezo turistanak az, amit Laoszban tapasztal. Egyreszt sokkal rendezettebb, es letisztultabb a varoskep, es az emberek nem elnek az utcan. Mindenki kedves, es udvarias, de nem tolakodoak, Vietnamban akkor is odamennek, es segiteni akarnak, ha epp nincs szukseged segitsegre, csak mondjuk megalltal pillanatra, es nem mennek el onnan, amig el nem indulsz valamerre. Ebben nincs semmi offenziv, egyszeruen csak ilyen a kultura. A masik kontraszt az a robogok hianya. Nincsenek motorosokkal megtomott utak, persze Europa legnagyobb reszehez hasonlitva meg igy is sok robogos van az utakon, de Vietnamhoz kepes veteran felvonulas. Aranyaiban pedig meglepoen sok a draga terepjaro az utakon, amin en meglepodtem egy olyan helyen, ahol az emberek egy harmada el melyszegenysegben es a minimal ber kb. 30 000 Ft. A korrupcio viszont viragzik, Laosz a vilag egyik legkorruptabb orszaga, ugyhogy ez magyarazatot adhat a nehol jelentkezo latszat gazdagsagra. Az utcan itt talan meg nagyobb aranyban vannak egyenruhasok, mint Vietnamban, pedig ott se semmi. Altalaban 6-os csoportok strazsalnak az ut szelen, figyelik a forgalmat, meg arrebb pakoljak a parkolo robogokat, ha nagyon unatkoznak. Egyszer vacsoraztunk egy helyen, ahol megjelntek, odamentek a parkolo robogokhoz, erre az ott tartozkodo osszes fiatal odagyult, adtak valamennyi penzt az egyenruhasoknak, akik arrebb pakoltak a robogokat, az osszeset, kiveve a mienket, majd alldogaltak tovabb. Ultunk, soroztunk, neztuk mi tortenik, de nem mentunk oda. Vacsora utan setaltunk egyet, majd visszamentunk a robogohoz, meg mindig ott alltak, de nem szoltak hozzank. Felpattantunk a robogora, es elhajtottunk, sose ertettuk meg a koncepciot. 

Egyebkent ez a hely volt az. Itt a robogon utazo zenekart akartam volna lefotozni, harman ulnek rajta, gitarral. Mogotte pedig a helyi taxi, a tuktuk. A taxisoknak nincs penzuk autora, igy ezzel szallitjak az utasokat. Leulsz hatra egy fadeszkara, es gyonyorkodsz a kilatasban. A viteldij nem olcsobb, mint egy normal taxi, legalabbis turistaknak tuti nem, de az elmeny mindenert karpotol.

Egyik reggel talaltunk egy nagyon puccos helyet, ahol kavezni akartunk, aztan vegul reggeliztunk is.

Imadom, hogy majdnem mindenhez adnak egy csomo friss zoldet. MIndig van benne valamilyen salata, menta, koriander, zsalya, es meg par fajta noveny, amirol fogalmam nincs mi, de az izuk elegge intenziv.

Itt is 20 meterenkent talalsz valami utcai kaja arust. Egyszer robogoztunk, es hirtelen beindult a nyalelvalasztasom, ahogy megereztem a faszenen sult husok illatat, igy megalltunk bevasarolni. Volt csirkelab, valami vilagosabb szinu nyarson sult hus, es egy sotetebb, belsoseg szinu nyars. Vettunk negyet a vilagosabb szinubol, es jo izuen elfogyasztottuk. Nagyon finom volt, valamilyen csilis, gyomberes, citromfuves pacban volt, de a hus izere sehogy sem tudtam rajonni. A csirkecombhoz hasonlitott, de egyresz sotetebb is volt annal, es kicsit zsirosabb. Kesobb, amikor megneztem tobb etterem angol nyelvu menujet jottem ra, hogy valoszinuleg beka lehetett, mivel minden etlapon megtalalhato ez a fogas.

Egyik nap berobogoztuk Savannakhet kornyeket is, elmentunk egy tajvedelmi korzethez aztan egy buddhista kolostorhoz.

Milan gyors eligazitast tartott, mit kellene csinalnom, ha kigyoval talalkozom, es bementunk az erdobe. Nem voltam nyugodt, de szerencsere megusztam. Orias mutans legyen es doglott skorpion kivul semmi artalmassal sem talalkoztunk, egyszer ugyan mozgott valami mellettunk a bozotban, de nem lattuk mi az.

A kolostor elott vennem kellett egy szarongot, ugyanis nem mehettem be rovidnadragban (Milan igen...).

Itt tartjak Buddha egyik csontjat. Sajnos nem latszik ilyen kicsiben, de az van kiirva, hogy “Gentlemen please take off hat and shoes before entering, ladies are not permitted to pass this gate, thank you”, vagyis Urak, belepes elott kerjuk vegyek le kalapjaikat es cipojuket, holgyeknek a kapu atlepese tilos, koszonjuk.

Buddha mindenkit szeret*

*akik nem nok

A kirandulas utan vennunk kellett egy buszjegyet vissza Vietnamba, ezert elmentunk a buszallomasra. Fogalmam sincs, hogy miert, de Laoszban sokkal egyszerubb buszjegyet vasarolni, mint Vietnamban. Itt nem kell megbizni mindenfele embereket magad helyett, hogy intezzek el neked, az allomason minden ki van irva angolul is, meg az ar is, ami egyebkent fele annyi, mint Vietnambol Laoszba, es a menetido is lenyegesen rovidebb.

A buszut sokkal nyugodtabb hangulatu volt, mint idefele.  A soforok higgadtabbal voltak, hogy ezuttal nem kellett mindenfele termekekkel seftelni, es ide-oda pakolni, a buszban nem volt 17 fok, es az egesz atmoszfera emlekezetett azokra a szombat reggelekre, amikor Szegeden a Mars teren felszallok az oroshazi buszra 3 ora alvas utan. Egyetlen egy negativum a maximum hangeron lejatszott azsiai tancdalfesztival felvetelek vegtelenitett valtozata, amiket sugaroznak a fedelzeti tv-n. Fel nem fogom, miert kotelezo elem ez minden egyes buszutnal, de rendesen probara teszik vele az ingerkuszobomet. Nincs olyan opcio, hogy ha mondjuk csak mersekelt rajongoja vagy az effele showmusoroknak, akkor te a busz hatuljaba ulsz, mert ott nem olyan hangos, mivel a buszokon adnak a hangtechnikara is. Minden 8 ulesre jut ket beepitett, viszonylag nagy meretu hangszoro, amit a fejed folotti csomagtartokon helyzetek el.

Ez egy utszeli kifozde, ahol megalltunk ebedelni. Rendelsz, megeszed, a maradekot leszorod a foldre, amit megesznek a kozelben tanyazo kutyak, majd visszaszallsz a buszra, es mehetunk tovabb.

Befutott a vietnami busz, folyik a logisztika.

Lao Bao hatar elott mar magabiztosan pattantunk le a buszrol, es jarultunk a laoszi ellenorzo ponthoz, ahol meg a lazunkat is megmertek egy homero pisztollyal. A vietnami ellenorzo pontnal sokaig nezegettek a papirjainkat, a vizum meghivo levelet, az utlevelet. Ez korulbelul 7 percet vett igenybe, a busz ekozben mar a vietnami oldalon hangos tulkolessel adta tudtunkra, hogy mar csak rank varnak. Az ellenorzes utan atiranyitottak egy masik ablakhoz, ahol beragasztottak a vizumot. Itt az ujabb hivatalnok a fiokbol eloturt egy vizum matricalapot, amit 5 percen keresztul vizsgalgatott a feny fele tartva. Ekkor segitsegere sietett egy ujabb hivatalnok, aki bekapcsolta az UV lampat, amin konnyebb ellenorizni a vizjelet a sajat fiokjukbol elokotort vizumlapon. Az uv lampa nem kerul hasznalatra, de a hivatalnok fogta az utlevelem, lefenymasolta, aztan a fenymasolatot kidobta a kukaba(?). Ezutan a vizumlapot behelyezte a nyomtatotalcaba, es ranyomtatta az adataimat. Addigra a busz mar haromszor tulkolt odakint, ha jol emlekszem. Ujabb 10 perc utan korulbelul megkaptam a vizumomat, amivel vissza kellett faradnom az elozo ablakhoz, ahol ervenyesitettek is. Itt ujabb legalabb 5 perces adategyeztetes kovetkezett, szerencsere idom az boven volt, ugyanis most Milan allt annal az ablaknal, ahol a vizumot ragasztjak. Cirka fel ora leforgasa alatt mindketten sikeresen atmentunk az osszes ellenorzesi ponton, de addigra sajnos eltunt a buszunk a csomagjainkkal egyutt. Setaltunk kb. 500 metert, es megnyugvoan vettuk tudomasul, hogy szerencsere a benzinkutnal megvartak minket.

Este Hueben aludtunk meg, mivel csak idaig ment el a busz, masnap reggel pedig a rutinosak magabiztossagaval felszalltunk egy Da Nangba tarto vonatra, hogy a vegre megszerzett 3 honapos vietnami vizum birtokaban elintezhessuk az orosz vizumot is vegre. 

Kilatas az etterembol Hueben.

A da nangi konzulatus honlapjan tajekozodva megtudtam, hogy ugyfelfogas hetfon, szerdan, es csutortokon van 10-tol delig. Mi csutortokon, valamivel 12 utan ertunk oda. Nem akartam hetfoig varni, de talaltam egy olyan informaciot, miszerint dokumentumokat penteken is lehet leadni, igy kinyomtattam mindent pentekre, amit csak lehetett. Volt vizum meghivolevelem, kitoltott jelentkezesi lapom, igazolvany kepem, kinyomtatott nevre szolo jaratszamom Moszkvaba, es onnan Budapestre, biztositasom, es meg bankszamla egyenleget is nyomtattam, nehogy azt higyjek egy moszkvai hajlektalan szallon vegzem penz hianyaban. 

Bereltunk egy robogot es 10 perccel 10 elott megerkeztunk a konzulatushoz. Egy draga autobol kiszolo segitokesz ott dolgozo azt mondta, hogy bemehetunk, de csak 10 mulva. Belepve az ugyfelfogado terembe Putyin arckepe udvozli az orosz kapcsolatokat epiteni kivano embert. Beadtuk a papirokat egy ukran kekre festett szemu, arany-ekszer rajongo holgynek, aki aztan hivott nekunk egy angolul beszelo ugyintezot. Varatlan fordulatok azert itt is ertek. Peldaul amikor azt mondta, hogy ot nem annyira erdekli hany honapos vietnami vizumunk van. Mindenhol azt irjak kell a 3 honap, sot o is azt irta korabban e-mailben, es meg azt is megkerdeztuk utana, hogy nem lehetne-e ettol eltekinteni, amire nem kaptunk valaszt, holott mosolyogva meg is kerdezte az iment, hogy ugye mi voltunk azok, akik irtak neki. A vizum meghivo levelet pedig eredetiben szerette volna kerni, de elmagyaraztam, hogy ez egy online ceg, akik meghivo levelek kiallitasaval foglalkoznak (az orosz konzulatus honlapjan iranyitott erre a linkre), igy csak e-mailben kuldik el a dokumentumot, nem postan. Ekkor leellnorizte a ceget, es jovahagyta a masolatot. Az igazolvany kep sem volt megfelelo, mivel tul nagy volt, hiaba ajanlkoztam, hogy szivesen levagom az arcom felet, ez nem volt opcio, igy elmentunk ujabb igazolvany kepet csinaltatni valamikor negyed 11 es fel 11 kozott. Mondta az ugyintezo holgy, hogy hetfon vigyuk be az uj fotot meg a vizum dijat, ami 85 USD/fo. Mondtuk, hogy mi ezt meg ma nagyon szeretnenk elintezni, szoval penzvaltas es fotozas utan jovunk. Erre a holgy mondta, hogy rendben, de nehogy 5 perccel 12 elott jojjunk vissza. Eszunk agaban sem volt visszaelni ertekes munkaidejevel, igy egy ora alatt elinteztunk mindent, sot kozben utana neztek, es csak 40 dollarba kerult a vizumunk, ami most pentekre lesz kesz.

Az egy hello kittys bukosisak a kezemben. Viszketett alatta a fejem.

Azota Da Nangban kalandozunk, de errol kesobb szamolok be, mivel ezt a posztot ketszer irtam meg, az elso kitorlodott veletlen, es ideges is voltam, most pihennem kell.

[itisnotdowninanymap]

Hoi Antol Savannakhetig

Eltelt jo sok ido, mi leragadtunk Hoi Anban, ezt a posztot pedig mar egy buszrol irom, ami eppen Savannakhetbe tart, vagyis mar Laosban vagyunk. Szoval ott tartottam, hogy Hueben vagyunk, ahol meg robogval egyik nap lementunk egy tengerparti faluba, ahol annyira meg nem lehettek hozzaszokva a turistakhoz, mert egybol fotozkodni akartak velem, ahogy leultem a homokba. A parton vegig halaszhajok voltak amerre a szem ellat, es ilyen fura tanyer alaku csonakok, amit gondolom szinten halaszathoz hasznalnak.

Nagyon bejon nekem ez a robogozas, mondjuk ugy konnyu, hogy csak beulok Milan moge, es neha megijedek ugyan egy ket helyzettol, de alapvetoen a passzivitas nyugalmaval szemlelem a korulottunk zajlo forgalmat.

Itt megelozott minket nehany tucat liba. Eloszor azt hittem, hogy valakinek olyan dudaja van, ami gagog. Sajnos eleg tavoli a kep, es meg az ujjam is lathato.

Hueben vettunk egy buszjegyet Hoi Anba, ami egy Szentendrehez hasonlithato zsibvasar, amit itt nemlehet kapni, az nem letezik, legnagyobb szazalekban azert a szabaszat es a bor-diszmu reprenzentalja magat azt hiszem. Tulajdonkeppen a nem letezo utitervunknek semmilyen logikai ertelme nincsen, mivel Hue eszakabbra volt, mint Hoi An es mi megis eszak fele tartanank, viszont Hoi Anban tudtunk buvarkodni, es remenykedtunk, hogy mivel elegge turistacelpont, valakivel el tudjuk intezni a 3 honapos vizumot, valamint az ovarosa tenyleg nagyon szep, ha el tudsz vonatkoztatni attol, hogy folyton mindenki vegzal, hogy nala vasarolj, nala bulizz vagy nala egyel. A vegen tudatosan csak azokra a helyekre mentunk be enni, es inni, ahol nem szolitottak le, hogy menjunk be. Igy jutottunk el egyik nap peldaul egy kocsmaba, amirol leulven kiderult, hogy csak kulfoldiek, velhetoen csak ausztralok dolgoznak. Nem tudom miert eri meg nekik ez, de olyan erzesem tamadt, hogy idejottek nyaralni, boldogok voltak, hogy minden milyen olcso, elbuliztak az osszes penzuket, a maradekbol meg nyitottak maguknak egy kocsmat, hogy a pia legalabb ingyen legyen. Rendeltunk ket sort, es kozben azt is megtudtuk az egyik pincerlanytol, hogy ha a pulthoz jarulunk, akkor a tomeny ingyen van. Ebben a pillanatban el is kezdem erezni, milyen kozel vagyok a B oldlahoz, ugyanis ez egyaltalan nem hozott lazba. Az elso ket ejszakat egy olyan vendeghazban toltottuk, amit azert kellett felmondanunk, mert amikor a masodik ejszaka arrol beszelgettunk, hogy maradhatunk itt meg itt par napot, akkor lentrol hangosabb csattanasokra es artikulaltlan kiabalasra lettunk figyelmesek. Az egesz szituaciot meg furcsabba tette az, hogy ezelott korulbelul 3 perccel ertunk haza, es a recepcional, ami egyben nappali csak az apuka henyelt egyedul, jo kedvuen odakoszont, es nezte tovabb a tv-t. A csalad tobbi tagja, es egyeb vendeg sehol. A felszurodo csatahangokat egyszercsak felvaltotta a cellux hangja, a cellux folytonos ragasztgatasanak hangja. Erre mar nem birtam kivancsisagommal, ki kellett mennem megnezni mi tortenik, es hogy valakinek szuksege van-e esetleg segitsegre. Leneztem az emeletrol, es az apukan uldogelo ket gyermek, valamint anyuka apu ket labanak ossze celluxozasanak latvanya tarult a szemem ele.. A foldszinten is vannak szobak, sot elozo este az egyik foldszinti szobaban laktunk, ahonnan azert kellett kikoltoznunk, mert jott oda egy tobb fos tarsasag. Valoszinuleg ok is kinezhettek mi tortenik, mert hallottam, hogy valakinek odamondja az anyuka, hogy it’s okay, it’s okay. Ez az a helyzet, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Ha meg forditva tortenik, hogy anyat kotozik le, akkor nyilvan meg probalsz beleavatkozni, de ha a gyerekek ulnek apan, aki rugdosodik, anya pedig lathato rutinnal szigszalagozik, akkor mit kell csinalni? Raadasul a nyelvi korlatokat, amik fennalltak, meg nem is emlitettem. Masnap atkoltoztunk egy masik vendeghazba, ami messzebb volt a varosto, de azert is jo Hoi An, mert szinte az osszes szallasado ad bringat is a szobahoz, szoval lehet menni korbe korbe. Nagyon jol megy nekem mar a vietnami kozlekedes, egyreszt visszaszoktatott a jobb oldalra, masreszt viszont nagyon ugyesen felvettem az itteni dinamikat. Ha elozni keszulsz, mindig csengetni kell, hogy ha esetleg van valalki mogotted, aki szinten elozni fog, akkor tudja, hogy ki fogsz terni. Ilyenkor hatra nezni semmikeppen nem szabad. Akkor is csengetni kell, ha belathatatlan kanyarban vagy, hogy ha szembol jonnek, a te oldaladon, akkor legyen reakcioido kiterni. Keresztezodesben is csongetni kell, elsobbseget adni pedig udvarias gesztus ugyan, de akkor orokre a keresztezodesben maradsz. A gyalogos forgalmat a belvarosban is kotelezo lecsongetni, itt senki nem varja el, hogy leszallj a biciklidrol azert, mert akkora a tomeg, hogy temposan gyalogoloni sem lehet, es igy legalabb az arusok vegzalasat is nagyjabol kikerulheted.

Ketszer vettem angol nyelvu napilapot utcai arusoktol. Mindkettoszor ki volt szedve pengevel a valodi ar. Ez az ar kb. 500 magyar Forint. Az elso arus azt mondta, hogy 50 000 Dong az ujsag, es az ujsagot gondosan behajtva adta oda. Amikor kiforditottam, es lattam, hogy “csak” 40 000, akkor csunyan raneztem. A kezebe nyomtam 100 000-et, es visszaadott 40 000-et. Ott alltam, neztem ra hosszan sokaig (ez bevalt modszer, altalaban hiaba szolalsz meg angolul, mindenki csak annyit ert belole, amennyit az adott helyzet nagyon megkivan). Azt mondta, later, later. En meg, hogy no, now. Elsetal, hogy later later. En meg ott allok egy darabig, nezek utana, hogy vajon tenyleg szerez-e visszajarot. Visszaultem a helyemre a kavezoban, es csak visszahozta a penzem. Mindenki jol jart, engem csak annyival vagott meg, amennyi az eredeti es modositott ar kozotti kulonbozet, o pedig pont ennyit kereshetett rajtam.

A kutya feleseg udvozli a kutya ferjet, aki vegre haza tert a munkabol. Lehet azonos nemuek, nem tudom.

Jarkaltunk le a tengerparta is, ami kb. 3 km-re volt a varostol, igy esett meg egyszer az, hogy talalkoztunk Lilivel, egy ismerosommel Szegedrol. Pontosabban azt mar leegyeztettuk, hogy veletlenul pont egyszerre leszunk Vietnamban, es ezen belul is Hoi Anban, de ha ezt nem tesszuk meg, akkor is osszefutunk akkor es ott a strandon. Este elmentunk vele, es Charleyval sorozni, amikor is bemutatkozott nekunk Mr. Phong. Elohozott nekunk mindenfele vendegkonyvet, amibe magyarul is volt irva, es nagy nehzen megertettuk, hogy masnap el akar minket vinni a varosaba 15 km-rel arebb, hogy elmagyarazza nekunk a vietnami tortenelmet, es mindennapokat, plusz a felesege foz nekunk ebedet. Eleg sokaig tartott megerteni is, hogy pontosan mit szeretne, es azt is, hogy szerintunk mennyit er ez a szolgaltatas es szerinte mennyit, de a vegen megkottetett az uzlet, es reggel 9-kor jott ertunk a taxi. Erdekes tapasztalat volt minden estere a Mr. Phongnal tolott nehany ora. Milan nem tudta eldonteni, hogy az eloadast vietnami nyelven hallja, csak van benne nehany angol szo, vagy idokozben megtanult Vietnamiul annyira, hogy megert nehany kifejezest mar. Elegge remenytelen volt az egesz. A haborurol nem lettem okosabb sajnos, mint amennyit eddig is megtudtam az internetrol. Annyit viszont osszeraktunk a minden napi elettel kapcsolatban, hogy mivel a kommunizmus kizarja a vallast, ezert mindenki titokban vallasos. A fo vallas a konfucionizmus, sokat torodnek a halottakkal, minekinek van valami siremelke a haz korul, vagy a halott csaladfo hazaban alakitajak ki, es oda pakoljak a jarulekos csaladtagok oltarat is. Az ebed nagyon finom volt, kaptunk paradicsomos halat, meg rizst, tavaszi tekercset, valamilyen toklevest rakkal, es morning gloryt, ami ilyen zold noveny jo sok fokhagymaval, leginkabb talan a spargahoz hasonlithato az ize, es nagyon finom.

Beultunk Liliekkel egy ilyen helyi showmusorra is. Az elejen enekelgettek valamiket, amitol transzba esel. Azt hiszem korabban mar irtam a vietnami intonalo jellegerol. Mivel ez enekles kozben hatvanyozottan kihangzik, a kivulallo fulnek a hallotak nagyon eroszakosnak es emeszthetetlennek tunik. Az enekles utan tombola huzas volt, amit egy kulfoldi csavo nyert, szerencsere szoltak neki, hogy o nyert, mert ugy lattam, legalabb annyira nem tudja kovetni az esemenyeket, mint mi.

A halottak kegyhelye Mr. Phongnal.

A rizspalinka fozes egyik folyamata

Mr Phong nagyon jo szivvel kinalta kostolasra a rizspalinkat nekunk, de valahogy a 38 fokos diszno szar szagban sikerult megallnom, hogy ne igyak belole.

Piac

Mr. Phong bevezet minket a fultisztitas szakszeru folyamataba.

Mr. Phong annyira leszedalt minket, hogy mind a negyen siestat szavaztunk meg a delutanra, es aludtunk egyet a hotelunkban. Liliek masnap visszarepultek Thaifoldre, mi pedig elmentunk buvarkodni. A buvarkosas egy kis szigeten volt, ami hajoval egy ora volt Hoi Antol. Egesz napos program volt az egesz gyakorlatilag, mert buvarkodas utan a szigeten kaptunk ebedet, utana siesta a tengerparton es csak fel 5 korul ertunk vissza Hoi Anba. A viz nagyon hideg volt, 22 fok. Amikor kezdtunk keszulodni, akkor kaptunk fejenkent ketto darab wetsuitot, egy hosszut, es ra egy rovidet. Visszakerdeztem, hogy biztosan kell mindketto, es mondtak, hogy ha nem akarok fazni, akkor bizony kell. Indoneziaban a fazas volt az utolso, ami eszembe jutott buvarkodas kozben, annyira kellemes volt a viz, itt viszont 20 perc utan vacogtam. Azt is mondtak, hogy ilyenkorra azert mar valamivel melegebbnek kene lennie a tengernek, ez eleg szokatlan homerseklet.

Ingyen instant kave a hajon.

A wetsuit feleroszakolasa utani elegedettseg

Do not fish by dynamite, electricity or chemicals, vagyis ezen a szigeten szigoran tilos a dinamit, elektromossag vagy vegyszer altali halaszat.

A buvarkodas utan mar nem volt hova halasztani a dolgot, igy keresnunk kellett valakit, aki elintezi nekunk a 3 honapos vizumot. Annyit mar tudtunk, hogy az egy honapos vizumunkat 3 honapra meghosszabbitani tobbe kerul, es bonyolultabb, mint elhagyni az orszagot, es visszajonni egy harom honapos vizummal. Lilitol pedig azt is megtudtuk, hogy ok Kambodzsabol Ho Chi Minhbe vizum nelkul jutottak be. Semmit nem ragasztottak az utlevelukbe, kaptak egy pecsetet, es nem fizettek 25 dollart se. Azt a kovetkeztetest vontam le, hogy csak es kizarolag a beengedo orszagon mulik, hogy bejutsz-e vizum nelkul Vietnamba. Ha mar sorban allsz a pecsetedert vizum nelkul, mar tul nagy veszodseg lenne visszaforditani, ezert inkabb atengednek. Minden esetre a varosban bringazva eszre vettem egy ekszerbolt oldalan kialitott fa tablat, amin az allt, hogy tourist meg visa information. Ez a hirdetes annyira bizonytalannak tunt, mint az egesz eddigi vizumokkal kapcsolatos ismereteim, ugyhogy odamentem megkerdezni, hogy tudnanak-e segiteni. Az ekszerboltos neni keszsegesen felhivott nekem valakit, akinek a telefononban elmondtam, hogy szeretnenk egy 3 honapos vizumot Laoszon keresztul beerkezven az orszagba. Megebszeltuk, hogy egy ora mulva talalkozunk, elviszi az utlevelunket, es 35 Dollar fejeben intez nekunk vizum levelet. Az uzlet megkotese utan nem voltunk biztosak benne, hogy jo otlet az utleveledet odaadni egy tok ismeretlen csavonak, aki megigeri, hogy masnapra visszahozza, de ez Vietnam, itt mashogy nem lehet egyrol a kettore jutni kulfoldikent. Az utlevelunket masnap tenyleg visszakaptuk, es a vizum levelet is, igy aztan a ra kovetkezo napon fogtunk egy taxit Da Nangba, onnan pedig egy buszt Laoszba, Savannakhetbe.

Da Nangban is eltoltottunk egy ejszakat, ahol miutanl robogot bereltunk, es szereztunk buszjegyet Laoszba, meg penzt valtottunk, bejartuk a kornyeket, amennyire tudtuk sotetedesig. VIetnamban robogot berelni annyiba telik, hogy szolsz valakinek, aki beszel angolul, hogy kell egy robogo, es 5 perc mulva hoznak egyet, adsz neki kb. 1000 Ft-ot egy napra, es mar viheted is.

Itt kitakarom a tajat:

itt nem

Masnap reggel 6-kor vettek fel minket egy mikrobusszal, ahonnan elvittek minket egy nagyon biszonytalan karaoke barba. Itt minden utcan legalabb ketto karaoke bar van. A karaoke bar egy tobb szobas letesitmeny. A barataiddal kiberelsz egy szobat, vagy akar egyedul is, bemesz a szobaba, es enekelsz a sajad kedvedre. Ebben a tersegben a karaoke legalabb annyira divatos, mint otthon a levendulas rozefroccs. Szoval a mikrobusz lerak minket a karaoke barnal, a soforunk odaul egy pasihoz, nekunk int, hogy uljunk le mashova. Ulunk, varunk. A soforunk lelep, az altalunk elozoleg atadott keszpenzert meg nem kaptunk semmit se. Szerencsere 2 perc mulva hoznak nekunk ket buszjegyet. A busz tudtunkkal 6 es fel 7 kozott indul, de 8-ig nem tortent semmi. Fel 8-kor mar ehes voltam, igy szereztem valami streetfoodot, amit itt Banh mi-nek hivnak, ez ilyen molnarka szeru zsomle vagy kifli, amit megtoltenek mindenfelevel. A legaltalanosabb, amiben van oldalas, mentas salata, csili paprika es szojaszosz. Itt is persze ket fele ar van kiirva. Az egyik 5000 Dong, a masik 10 000. Tippelhettek, hogy ram melyik ar vonatkozott. 

8 utan valamivel megint visszajott a soforunk, visszaultetett minket, es meg nehany varakozo tarsunkat a mikrobuszba, es elvitt minket kb. 300 m-rel arrebb, ahol vegre felszalhattunk a rendes buszra. Itt a hosszu utakra ket szintes fekvo buszok vannak kialakitva, es az arcodba kisebb hurrikankent todulo 16 fokra beallitott klima pedig alapkovetelmeny. A felettem levo ket fuvokat az egesz ut alatt azt hiszem negyszer kapcsoltam ki, az egyik buszon dolgozo uriember pedig haromszor be. A csomagjaidat nem rakhatod az erre kialakitott csomagtartoba, mert a buszon dolgozok az ezekre kialakitott helyisegeket amolyan futarszolgalatkent uzemeltetik. Feladod a csomagodat A-ban, es valaki leveszi B-ben. 

Az ut Da Nangbol Savannakhetbe ugy tudtuk, hogy 24 oraig fog tartani. Nem ertettuk hogyan, mikor az egesz nincs 500 km. A csomagfelvevesekkel ugyan eleg sok ido elment. Egyszer pedig meg Vietnamban megalltunk ebedelni. A buszon csak mi voltunk turistak. Ez ugy nez ki, hogy megall a busz, mindenki leszall, bemegyunk az etterembe, ahol mar megvan teritve, tanyerokon ki vannak rakva a kajak az asztalokra. Mindig van hus, altalaban sertes meg csirke, es van hal, rizs, valamilyen salata, leves, es omlett. Leulsz az asztalhoz nyolcad magaddal, es szedsz, amibol szeretnel. Az ebed mindenkinek ingyen volt, vagyis ha jol lattam, kaptak a buszjegyhez ebedjegyeket. Mindenkinek, kiveve nekunk. Valamilyen szinten megertem, hogy bizonyos szolgaltasokert fizesennek tobbet a turistak a normal arakhoz kepest, de ez volt az a pont, amikor ugy ereztem, hogy ez mar kicsit sok. Alapbol a buszjegyet biztos vagyok benne, hogy ketszer dragabban tudod megvenni turistakent, es amikor leszallsz ebedelni te vagy az egyetlen, akinek fizetnie kell. Szerencsere most mar hamar elengedem az ilyen dolgokat, csak az a baj, hogy szerintem pont az ilyen dolgok miatt sok turista nem fog visszajonni Vietnamba. Indoneziaban is folyamatosan alkudni kellett, nem ez a baj, hanem valahogy itt kapasbol rad eroltetnek valami szabalyrendszert, amit sose fogsz megerteni, hirtelen donteshelyzetekbe hoznak, nincs idod merlegelni, es sokkal rosszabb szajizzel tavozol.

A hatar elott megallt a busz, es mindenki leszallt megint. Nagy mazlink volt, hogy az elottunk ulo laoszi fiu beszelt valamennyire angolul, es elmagyarazta, hogy most itt par orat allni fog a busz, amig seftelnek a felvett csomagokkal, addig nekunk at kell setalnunk a hataron, es ott felszallni ujra a buszra. Ez is annyira bizonytalan volt, hogy tanacstalanok voltunk, de ugy voltam vele, tegyunk egy probat, legfeljebb nem kapjuk vissza a nagyhatizsakjainkat, es veszunk par ruhat, az osszes ertekesebb dolgok nalunk volt, igy elindultunk a hatar fele.

A laoszi vizum konnyen ment. Eloszor a vietnami ablaknal kicsekkolsz, utana bemesz egy szobaba, ahol lehet vizumot igenyelni, kitoltod a papirokat, adsz egy igazolvany kepet magadrol, fizetsz 35 Dollart (az interneten mindenhol 30 volt, de mindegy), kapsz egy ujabb matricat az utleveledbe, atfaradsz az 1-es ablakhoz, ott is pecsetelnek, es bent is vagy Laoszban.

Ezutan a buszunkat lattuk elhaladni mellettunk. Gyorsan kiderult, hogy szerencsere nem is az volt a buszunk, mikor meglattuk a tobbi utastarsunkat uldogelni a gyermek muanyagszekes bufeknel. A nagy ijedtsegre gyorsan ittunk egy sort.

Nehany ora mulva ismet megalltunk, most vacsorazni. Itt meg tobbett kellett csak nekunk fizetni. 

Jo hir volt azonban, hogy mar nagyon kozel voltunk Savannakhethez, igy rajottunk, hogy nem kell az egesz ejszakat a buszon tolteni. 

Savannakhet elott kb. 25 km-rel rakott le minket a busz. Ott az egyik buszsofor a kezunkbe nyomott, ha jol lattam 20000 Kip zsebpenzt fejenkent, ami nagyjabol 600 Ft, es elhajtott. A zsebpenzt oda kellett adnunk egy mikrobusz sofornek, aki vegul elvitt minket a celig. Valamivel 10 elott erkeztunk Savannkhetbe, ami Vietnamhoz kepest a nyugalom szigete. Laosban csak 6 millioan elnek, es sokkal visszafogottabban elnek. Alig hallasz dudalast, sokkal kevesebb a robogos, viszont meglepoen sok a nagyon draga terepjaro. Talaltunk egy hotelt viszonylag gyorsan, es itt ejtozunk most is, mikor ezt irom. Mar bereltunk robogot, es nem sokara elindulunk barangolni, ha kicsit huvosebb lesz. Par napot itt leszunk, aztan visszaindulunk Vietnamba. 

[itisnotdowninanymap]

Ho Chi Minh - Hue

Mint minden rendes varosban, Ho Chi MInhben is osszefutottunk magyarokkal. Az hotelunkban is volt ketto, de a legnagyobb meglepetes az volt, amikor betertunk egy peksegbe enni par falatot vacsora elott, es egy neni megallitott minket, hogy de jo magyar szot hallani. Bevallom eloszor azt hittem valami kultursokkban szenvedo turistatol fogunk valamilyen panaszaradatot hallani arrol, hogy milyen nagy itt a kaosz, de sosem az jon, amire szamitasz alapon kiderult, hogy a holgy, Andrea mar 3 eve itt el. A ferje vietnami, itt vietnamban ismerkedtek meg 30 evvel ezelott, aztan Magyarorszagon eltek 3 evvel ezelottig, majd megunva az otthon helyzetet, visszajottek szerencset probalni. Otthon multinal dolgozott, most pedig ettermeketnek a minoseg ellenore. Halas vagyok, hogy osszehozott minket a sors, mert sajnos nagyon kevesen tudnak itt minimalisan is angolul, igy nagyon nehez, nemhogy erdemi beszelgetest, de valamilyen fajta kommunikaciot is folytatni a helyiekkel, igy pedig sok mindent nem ertek a dolgok mukodesevel kapcsolatban.

Nem ertettem peldaul, hogy miert van mindenki 38 fokban a robogokon hosszu nadragban, es dzsekiben vagy kapucnis puloverben, mikor este meg csomo lany van rovidnadragban vagy miniruhaban, de most mar tudom, hogy azert, mert ok nem akarnak lebarnulni, itt a feher bor a meno.

Az ingatlan arak brutalisan elszalltak Ho Chi Minhben, es gondolom Hanoiban is, majdhogy nem budapesti alberlet arak vannak. A fiatalok mind fel akarnak koltozni a nagyvarosba, sokan ket muszakban dolgoznak, es itt alapbol a hetvege 1 szabadnapbol all. A minimal ber 3,5 millio vietnami dong Ho Chi Minhben, ami 40 000 Forint korul van, de a szegenyebb regiokban ez az ertek 2 millio korul van. A fiatalok, akik videkrol koltoztek fel dolgozni, altalban sokadmagukkal berelnek egy nagyon kicsit szobat, amiben kb. csak egy agyni helyuk van, es ott elnek. Az effele kizsakmanyolo kapitalizmus mellett ugyanakkor tenyleg harapni lehet a kommunizmust is. Minden 20 meteren dolgozik legalabb ketto parkoloor, aki megmutatja hova rakhatod a robogodat, mindenhol van portas, vagy valamilyen bizonytalan egyenruhas biztonsagi or, akinek ha nincs jobb dolga, lemossa a szomszed etterem tulajdonosanak az autojat a jarda kozepen. Vagy majus elsejen a forgalmas pontokon noveltek a rendori jelenletet, ugyhogy a rend orei furtokben uldogeltek a padokon a felesegeikkel a munka unnepen lathatoan jokedvuen. Ugy tunik mindenkinek van mindene, ami a 21. szazadban, es Vietnamban elengedhetetlen, robogo, okostelefon, es annyi penz, hogy beulhess valameyik sarki restibe ebedelni vagy kavezni. Nehanyan meg bicikliznek, de szerintem oket mindenki szanja, ja es nagy divat a fixie is bizonyos korokben. Az egesz varos ugy nez ki, mintha tobb ezer kulonallo falut egy oriasi gereblyevel osszegereblyeztek volna.

Az utolso ket napunk Ho Chi Minhben azzal telt el, hogy kitalaljuk, merre indujunk tovabb, es mikor, valamint azzal, hogy beadjuk a papirokat az orosz vizumunkhoz, ami juniusra kellene, de hol mashol tartanak egy hetig munka unnepet, ha nem Oroszorszagban, igy az iroda zarva volt. Vonatjegyet viszont sikerult vennunk, talaltunk egy annyira cuki lanyt az egyik turista irodan, hogy Milan meg akarta tartani. O segitett nekunk a vonatjegy vasarlasban is, es vegre talaltunk valakit, aki egeszen kompetens volt az angol nyelv hasznalataban. Indoneziaban sem volt mindig egyszeru, de legrosszabb esetben ha nagyon kozolni akartam valamit, akkor azt ki tudtam fejezni azzal a 30 szoval, amit ott megtanultam. Viszont itt hiaba a szotar, es az igyekezet, mivel a vietnami egy szotagolo, tonalis nyelv, kizart hogy sikeruljon ugy kiejtenem valamit, hogy megertessem magam.

Aztan voltunk piacon, tok veletlen. Rottuk az utcakat a legnagyobb melegben annak remenyeben, hogy talalunk egy hasznalt bickli boltot, ahol realis aron tudunk venni bringakat erre az egy honapra, amikor belepontlottunk egy igazi autentikus piacba. Ekkor volt delutan 1 ora.

Serteshus:

Azok ott jobbra bekak. Nem akartam nagyon pofatlanban fenykepezni, ezert sajnos nem eleg kozeli.

Ezek meg rakok, osszekotoztek az olloikat.

Szerencsetekre a szagok nem jonnek at a foton.

Milan a harom nap alatt annyira belebetegedett az ablkatalan szobankba, hogy a negyedik ejszakara airbnb-zett is egy masikat, kilatassal, ezt:

Az a nagy hatranya, ha kiraly a szallasod, hogy sokkal nehezebben hagyod ott. Velunk is ez tortent, de legalabb elinteztunk olyan dolgokat, amik meghatarozasa a munkahoz all a legkozelebb.

Ejszaka meg ilyen:

Este bementunk a varosba megint

Ejjel az utca szokas szerint egybefuggo forgatagga valtozott, amibol neha kitunt egy par maskaras integeto horror mikieger, vagy gyerekek, akik valami Marty Mcfly ihlette magatol mukodo gordeszkaszeru cuccon kozlkedtek, meg persze minden tomeg elengedhetetlen tartozeka a szelfizo tinedzser. Logikus, es egyben kozhelyes is talan, de azt veszem eszre, minel szegenyebb egy globalizalodott tarsadalom, annal jobban adnak a kulsosegekre. A lanyok es fiuk itt is ugyanugy nagyon kioltoznek pentek estere, es valahogy nem is tartjak cikinek, hogy 15 percre blokkoljak a forgalmat egy jol sikerult szelfi kedveert. De olyan is volt, hogy az AirAsia baggage drop-nal a fiu nem tudott a csomagoddal foglalkozni, ameddig a gondosan belott frizurajanak minden tincse a helyere nem kerult a telefonja kijelzojenek visszatukrozodeseben. Persze ilyen nyilvan van mindenhol, itt valahogy ugy erzem, megis jobban kifejezodik az emberi hiusag. Visszaterve az utcara, a teren ahol epp setaltunk, nagy hangszorokon szolt valami kevesbe jo azsiai pop zene, es a ter vegebe erve vegre meghallottam valamit, ami jolesoen hatott erzekszerveimre. Epp a zebran akartunk atkelni, mikor meglattam, hogy az ut tuloldalan, egesz pontosan jarda hianyaban az ut szelen jatszik valaki valami citera szeru hangszeren. Eleg megrenditoen hatott ram az egesz ugy unblokk, a tomeget kisero a silany zene a hangszorokbol, a tok egyforma szelfizo emberek, a megvasarolt boldogsag, es akkor ott ul az elszaguldo robogoktol fel meterre az erositojen egy nagypapa koru utcazenesz, es edesbus zenet jatszik igazabol senkinek. Errol is van video, amit nyilvan kulon fogok felrakni sajnos.

Ez valami ejszakai delikatesszen:

Masnap igazi vietnami reggelivel ebresztett minket a szallasadonk, Dung ami a leghatalmasabb adag kaja volt eddig, amiota itt vagyunk, en csak a felet birtam megenni. Alapvetoen minden helyen kb. a felet kapjuk annak az adagnak, amihez altalaban szokva vagyunk, amit en egyaltalan nem banok, meg ha neha ugy is erzem, hogy birnek meg enni, mert 15 perc utan kiderul, hogy eppen eleg volt, Milan viszont eleg csalodott szokott lenni, miutan felkesziti magat egy jo kajalasra. Mindent osszegezve en imadtam Ho Chi Minh varost. Azt mondjak Ho Chi Minht vagy utalod vagy imadod. Teny, hogy folyton paranoiasan vigyaznod kell az ertekeidre, vagy hogy en nem hordanam a kamerat a nyakamban, vagy nem hordanek oldaltaskat, sem ekszert, mert kitepi egy robogos a nyakadbol egy keresztezodesben allva, ha nem figyelsz. Teny, hogy at akarnak verni majdnem mindehol, es hogy a turistak teljesen mas arakat fizetnek szinte mindenert, mint a helyiek, de eezket el kell engedni. En imadtam, hogy a nap minden perceben el a varos, es hogy az utcakat tenyleg arra hasznaljak, amire valo. Nem csak eljutnak rajta A-bol B-be, hanem maximalisan kihasznaljak. Ha jol esik, leulnek a foldre, de leginkabb orakat kepesek guggolni, de ott esznek, ott alszanak, ha epp ahhoz van kedvuk, es ott szorakoznak.

A vonatunk este 9-kor indult Ho Chi Minhbol, az utazasi irodaban a lany, akinel foglaltunk rabeszelt minket a fekvo helyre az ules helyett. Engem sokaig nem kell gyozkodni, mivel 21 ora ut elott allt elottunk Hue-ig, ahova tartottunk. El kell mondjam a vonat lassu, de sokkal kellemesebb meglepetes, mint otthon MAV-ozni. Van masodosztalyu ulohely, ami szo szerint fapados, itt leginkabb helyiek utaznak es tyukok, de lattunk egy kiabrandult europainak kinezo hatizsakos part is, akiket valoszinuleg nagyon atvertek az utazasi irodaban. Aztan van elsoosztalyu ulohely, ami sokkal kulturaltabb, mint egy Bekescsaba-Szeged vonal, van a kemeny agyas 6 fekvohelyes kabin, itt laktunk mi, ez nem bizonyult jo dontesnek, mert az agyak kozott olyan szuk a hely, hogy ulni nem tudsz, tenyleg csak fekudni, emiatt en ugy ereztem magam, mintha korhazban lennek. Vegul pedig a puhaagyas 4 fekvohelyes luxus dorm, ami valoszinuleg a legjobb dontes hosszu uton. Klima minden osztalyon van. A bufekocsi pedig feler egy idoutazassal. Amikor mar nem birtam a fekvest, javasoltam Milannak, hogy nezzuk meg. Ez kb. reggel 9-kor volt, frissito dontesnek tunt a kave-sor kombinacio, ami hallatara a bufekocsiban tartozkodo mind az ot kalauz meglepetesenek adott hangot oly modon, hogy egymas utan megkerdeztek, hogy coffee and beer together? A bufe kocsi mogott helyezkedik el a konyha, ahonnan folyamatos kotkodalas kiserte a serpenyo sistergeset, ez is egy mondja az aru folyamatos frissen tartasanak.

Delutan 5 korul erkeztunk meg Hueba, ahol megdobbenessel tapasztaltuk, hogy nincs Uber, ami azert is rossz, mert a taxi ketszer annyiba kerul, mint az uber, miutan lealkudtad a felere. Ittunk egy szornyu kavet az egyik gyerekuleses restiben, addig lett is egy onkentes soforunk, aki elvitt minket a belvaorsba. Ott talaltunk gyorsan egy olcso holtelt, most megneztem a szobat, mielott kivettem, hogy van-e ablaka, es bekoltoztunk. Epp valami fesztival vegere ertunk oda, ugyhogy Hue hiaba lenne Szeged meretu varos, itt is megdobbento tomeg fogadott minket. A kovetkezo napokban robogot bereltunk, es csak mentunk korbe-korbe a varosban, meg lementunk a tengerpartra, es kis halaszfalvakba, ahol az emberek meg kedvesek a turistakkal. Ezen kivul pedig probaljuk intezni az orosz vizumot, ami nagyobb probatetel, mint annak idejen bebizonyitani az uj-zelandi bevandorlasi hivatalnak, hogy egy par vagyunk Milannal. Az Oroszorszagba valo turista vizum megszerzesehez az alabbi dokumentumok kellenek: -Ervenyes utlevel -Meghivolevel egy utazasi irodatol (ha nem utazasi irodan keresztul mesz Oroszorszagba, ami az internet felfedezese ota valljuk be, eleg gyakori, akkor leteznek meghivo level kiallitasara szakosodott utazasi irodak, akik 40 Euro fejeben szivesen kiallitanak neked meghivo levelet) -Hotel visszaigazolas -Oroszorszag altal akkreditalt utas biztositas

Nekunk ebbol mar megvan a hotelen kivul minden, persze csak ha elfogadjak, illetve egy apro baki azert megis van, mint kiderult, hogy ha nem a sajat orszagodban adod be az orosz vizum kerelmet, akkor a tartozkodasi orszagban az eloirt minimalis tartozkodasi engedely hossza 3 honap. A mi vizumunk 1 honapos, nem 3. Ebbol logikusan kovetkezhetne az is, hogy meghosszabitjuk 3 honapra, de ugy nez ki, ilyen opcio nincs. Az az opcio, ha kiutazunk Vietnambol, es visszarepulunk egy 3 honapos vizummal. Ez egyreszt jo, mert akkor tobb orszagba eljutunk, masreszrol viszont nem annyira olcso. Nem gondoltam valamiert, hogy Oroszorszagba lesz a legnehezebb bejutni, amikor ok jottek hozzank, nekik vizum sem kellett. Most megprobalunk terneszetesen alkudozni a konzulatussal, hogy tekintsenek mar el ettol a 3 honapos vizumtol, ami racionalisan vegig gondolva nyilvan nem alku targya, de mindent meg kell probalni. Amennyiben ez nem jon ossze, ugy rovidesen vagy Kambodzsa es/vagy Thaifold fele vesszuk az iranyt. Maradjanak velunk.

[itisnotdowninanymap]

Ho Chi Minh es az ide vezeto ut

Mostanaban egyre gyakrabban erzem azt, hogy beleptem a nyugdijas korba az informatikat illetoen, amikor megprobalok megszervezni valamit az interneten. Ugy emlekszem, persze lehet ez csak a regenmindenjobbvolt erzes, es az idovel megszepulo emlekekkel van osszefuggesben, de ha ki akartam valamit fizetni online, vagy foglalni akartam valamit interneten keresztul, vagy feliratkozni valahova, akkor viszonylag gyorsan sikerult, es 10 perc mulva legkesobb mar mentem tovabb a dolgomra. Ehhez kepest mostanaban el akarok intezni valamit es 2 ora mulva azon kapom magom, hogy duhrohamot kapok, nem latom a kiutat abbol, amibe belekezdtem, es ha nem volt olyan nagyon fontos, akkor inkabb ra is hagyom, na de ki adja vissza nekem azt a 2 orat, amiben legalabb 2 evet oregdtem? Igy nem tudtam ebookot venni ket kulonbozo bankkartyaval, telepiteni a frissiteseket a macbookra, mert elfelejtettem a jelszavam, es amikor ujat kersz, nem lehet megadni az elozo 200-at, es ezek szerint mar ketszazszor megvaltoztattam, nem tudok becsekkolni a jaratomra online, mert megint nem mukodik a bankkartyam, amikor szeretnek fizetni helyfoglalast pluszban, es a rendszer nyilvan ugy van kitalalva, hogy ha parban utazol, akkor veletlen se egymas melle szoljanak a jegyek. Es igy nem tudok reptereken hotspotra csatlakozni, mert mire bejelentkezem, addigra mar kihullott az osszes hajam es el is felejtem, miert akartam racsatlakozni a wifire, es nem is biztos, hogy er annyit az egesz. Ezek azok az apro, viszont annal idegesitobb first world problemak, amiken a mai napig nem tudom tultenni magam. Ezt igazabol nem tudom miert irtam le, valoszinuleg azert, mert az indulas elotti nehany napban jo sok idot toltottem a laptop elott a vietnami utunk zokkenomentesse tetele erdekeben. Hogy az ut a legkevesbe sem zokkenomentes, arrol majd kesobb szamolok be.

Sosem voltunk meg annyira elovigyazatosak, mint ez alkalommal, ami abban nyilvanul meg, hogy kotottunk utasbiztositast most eloszor. Altalaban Milcsi az, aki felhuzott szemoldokkel nez ram, ha kiejtem a biztositas szot, de ezuttal az volt a teoriaja, hogy szerinte akkor lehet magas lorol nagyot esni, ha az ember konzekvensen ugyanazokat a dolgokat folytatja rutinszeruen. Vagyis tavaly szerencsenk volt, es nem kotottunk ki egy szupi kis indonez korhazban biztositas nelkul, iden viszont ha kotunk, akkor azert nem fogunk korhazba kerulni, de ha megis, akkor meg hogy fogunk orulni, hogy van biztositasunk.

Magyarorszagrol kijelenkezett allampolgarkent, es mas egyeb orszagban meg nem letelepedett embernek lenni a biztositasi piacon nagyon rossz. Neztem uj-zelandi biztositokat, ott nagyon gyorsan kiderult, hogy letelepedesi engedely nelkul nem kothetek semmit. Aztan neztem a magyart, amellett hogy dragabb, legalabb rosszabbak is a feltetelek, de meg mindig volt par olcsobb, mint egy nemzetkozi biztosito, akit talaltam, es kothetek veluk fuggetlenul attol, honnan szarmazom. Mar majdnem kitoltottem mindent mar nem tudom hanyadjara, amikor beletekinthettem az ASZF-be, ahol kiderult, hogy csak TAJ szam terhe mellett fognak fizetni, ha baj van. Na es kinek nincsen TAJ szama? Nekem (es Milannak). Igy voltam kenytelen megkotni a nemzetkozi biztositoval az utas biztositasunkat. Ott is atfutottam az aprobetus reszeket, es nem volt benne semmi fondorlat elvileg, de az is lehet, hogy akkorra mar annyira elegem lett, hogy nem vettem eszre, de ez majd kiderul a maga idejeben, ha kiderul.

Aztan az utolso napjaink Druryban a pakolasrol szolt nyilvanvaloan. Eloszor azzal szembesultunk. hogy ugy nez ki nem tudjuk hova lerakni az autot erre a par honapra Auckland kornyeken, de aztan ez megoldodott. Meg persze ott volt a biztositasi mizeriam, amit rettentoen utaltam, es minden percben arra gondoltam, hogy barcsak ezt valaki elintezne helyettem. Utolso nap mar csak a ruhakat szortiroztuk, mennyi cuccot vigyunk, mi legyen a feladott poggyaszban. Rajottem, hogy meg mindig nem vagyok eleg rutinos utazo, mindig felek a low cost legitarsasagok csomaglimitjen, ezert aztan mindig fizetek extra feladott poggyaszt, aztan mindig kiderul, hogy total felesleges, mert konkertan 3 valtas ruha van nalam, meg egy nesszeszer es papucs, furdoruha meg egy kistorolkozo. Igy lett a feladott poggyaszom 5 kg. Csendben megjegyzem, hogy Milan 3x elismetelte pakolas kozben, hogy “Vercsika, nagyon felek, hogy neked nagyon sok cuccod lesz” es az ove 9!!! kg lett, pedig a fotos cucca, laptopja mind a kezipoggyaszba ment. Utolso este kihasznaltuk, ha mar luxus hazban lakunk, hogy van szauna, es athivtuk Kata baratnomet is, hogy osztozzon oromunkben, aztan megvacsoraztunk, Katat utjara engedtuk, es fel ora mulva hivott, hogy belerohantak kocsival, amikor neki volt zold, es vigyuk mara haza, mert a kocsija nyilvan osszetort. A katasztrofa turizmus adta lehetosegeket kihasznaltam, es csinaltam egy ket gagyiminosegu fotot Katarol a baleset utan, de nem merem megosztani inkabb, mert lehet olvassa.

Aztan masnap kitakaritottunk, meg az utolso pakolnivalo dolgokat elinteztuk, Bruce kivitt minket a repterre, es bealltunk a sorba a baggage drophoz. Ott a cirka 30 perces sorban allast kovetoen a mosolygos ugyintezo lany megkerdezte, hogy van-e vizumunk. Milan pedig magabiztosaggal mondta, hogy nekunk nem kell (mivel nekem is ezt mondta ketszer, meg azt, hogy utana nezett, ezert bevallom, elhittem, hogy ez igy van), az ugyintezo meg, hogy de igen, erre meg Milan, hogy de nem, de az ugyintezo meg, hogy jo, akkor megint leellenorzom, es akkor felhivott valakit, aki mondta, hogy DE IGEN. Jo, bevallom, ott ideges lettem. Leginkabb magamra, hogy hogyan lehettem ennyire bena, hogy en nem neztem meg, biztos nem kell-e.

Uj-Zelandon sok minden jo, de a wifi az nem. Szinte mindehol meg mindig fizetos, es ahol veletlen nem, ott csak fel orat hasznalhatod. Na nekunk az kb. epp lejrart, es nem tudtunk visszacsatlakozni, mikor kialltunk a sorbol, hogy akkor megnezzuk mit lehet tenni. Vegso ketsegbe esesemben el kezdtem teblabolni a service desk nevu pultnal, es probaltam alkudozni ott egy kedves lannyal , hogy oke hogy low cost legitarsasag az Air Asia, de esetleg akkor talan Kuala Lumpurig nem mehetnenk, ha mar kifizettunk 1000 Dollart a ket repjegyre? A lany kedves, es ugyanakkor lesajnaloan csovalta a fejet, amikor a semmibol moge pattant egy kedves fiatalember, hogy vizum kene Vietnamba? Megkaphatod egy ora alatt. Ebben a ket mondatban akkor en jobban el kezdtem hinni, mint masok azokban a hirdetesekben, ami egy bizonyos testresz meghosszabitasat igerik. A fiu a kezembe nyomott egy tabletet egy honlappal es INETERNETTEL, hogy itt regisztraljak be es egy ora mulva lesz vizumunk, ugyan joval dragabb, mint normalisan, de kit erdekel? Az utolso kattintasoknak persze, hogy lefagyott az egesz tablet a kezemben, de addigra Milan csinalt valahogy internetet a laptopra, es gyorsan ujra kitoltottem mindent es vartunk. Kb. 20 perc mulva jott egy level, hogy koszi az applikaciot, de vietnami idozona szerint 3-ig szunetel az iroda, igy vagy atfoglaljuk a jaratot vagy rafizetunk meg vagy 500 USD-t a vizumra, es lesz negyed ora mulva vizumunk (remelem erzitek az ellentmondast a zarva, es a negyed ora mulva kozott). Odarohantam a megmentomhoz, hogy nezze meg ezt a levelet, hat nem szemetseg? Elolvasta, nagyon sajnalkozott, de ugy tunik nincs mit tenni, fizetnem kell meg. Ezutan minden pofatlansagomat eloveve eloalltam a kerdessel, hogy nagy problema lenne-e, ha most vizum nelkul atengedne, hiszen mire Kuala Lumpurba erek mar meg lesz a vizum levelem. Es csoda tortent, belement. Nem tudom ebbol lehetett volna-e barmi baja, de ez mar mindegy is.

Kuala Lumpurba hajnal 4-re ertunk ottani ido szerint, addigra megjott a vizumigenylo level, amibol kiderult, hogy Vietnamig meg szereznunk kell ketoszor ketto darab utlevel kepet (egy volt a penztarcamban veletlen...) es ki kell nyomtatni par dokumentumot. 6-kor kinyitott a Nikon bolt is, ahol csillagaszati aron csinaltak fenykepet rolunk, nyomtatni is sikerult, aztan eszrevettem, hogy a vizumlevelben elirtak az utlevel szamomat. Irtam megint az ugynokunknek, hogy ki kene akkor ezt javitani, de nem jott valasz. Egy eletem egy halalom, rossz utlevel szammal odaadom a papirjaim a check in-nel. A check in-nel Malajziaban semmit nem kertek el az utlevelen kivul, szoval ezen kar volt aggodni. Mikor mar majdnem kovetkezett a beszallas, akkor vettem eszre, hogy az e-mailem nem kuldte el a rendszer, mert a fel ora utan ledobos internet itt is mukodik. Akkor irtam egy ujabb e-mailt, es meg is kaptam a javitott dokumentumot gyorsan, de mar nem tudtam kinyomtatni. A beszallas csuszott tobb, mint egy orat, de a beszallokartyam kertek ott is csak el, es a kutyat nem erdekelte, hogy van-e vizum igenylesunk, vagy nincs. Mar a csapban voltunk (ertsd ekezttel, angolul gateway), ahol allt ket hataror, az egyik Milan utlevelet vette el, a masik az enyemet, de Milan ert oda hamarabb, igy ot kezdte el faggatni az egyik, hogy milyen utlevelunk van, es honnan jovunk, valamit kinezett a beragasztott uj-zelandi vizumunkbol (vagy leginkabb ugy csinalt, mintha abbol kinezett volna vmit), es felengedtek. Ezzel a reszletes tortenettel csak azt akartam erzekeltetni, hogy amennyire egy 9000 km-reltavolabb eso orszagban, peldaul Uj-Zelandon torodnek azzal, van-e vizumod Vietnamba, ugy egy szinte szomszedos orszagban lazan felengednek nelkule, pedig latszolag az atvizsgalas sokkal hosszab procedura, mi legalabb 5 checkpointon atmentnuk szerintem. Ha jol emlekszem Ho Chi Minhben leszallva  a tranzitban mar sehol nem lett volna eselyunk fotot csinaltatni, se nyomtati, nemhogy surgossegi vizumot intezni hirtelen, ugyhogy lehet, sokkal dragabb volt ez a procedura, mint normalisan, de meg igy is jol jartunk.

Az elso mondatok, amiket elhallottam a tranzitban magyarul folytak ket srac kozott, es ez annyira sokkoloan hatott ram, hogy valamiert csendben tovabb mentunk. A vizumigenylesunket durvan fel ora alatt elfogadtak (a rossz utlevel szammal), ekozben kiderult, hogy a magyar nyelv viseloi egy minimum 6 fos csoport.

Milan kezdemenyezesere itt porbaltuk ki eloszor az Ubert. Ami mindamellett, hogy itteni telefonszam hianyaban kicsit problemasan indult, mivel nem talaltuk meg egymast, megerte, mert kb. fele annyi volt, mint a taxi lett volna. Gyorsan kiderult, soforunk egy szot sem tud angolul, es en hanyag modon most egy szot se szotaraztam ki vietnamiul elore, ezret soforunk az embereket osszekoto kozos nyelvhez, a zenehez fordult. A kocsiban maximum hangeron nosztalgiazhattunk a legszivszaggatobb 80-as es 90-es evekben keszult szakitos slagerek garmadan. A teljesseg igenye nelkul: George Michael: Careless Wisper es persze a Last Christmas, Emilia: Big Big World, Toni Braxton: Unbreak my heart. Irtam mar Indoneziaban egyszer egy soforrol, aki mellett halalfelelmem volt, ez most sem lett volna maskent, ha akkor ott es elotte Sziciliaban nem erosodtem volna meg. A forgalomnak nevezett kaoszon mar nem csodalkozom, tenyleg, sot, mar elvezni is tudom akar gyalogosan is, de ez a sofor extra sportosan tette a dolgat, amikor behajtott a kizarolag robogosoknak fenntartott savba vagy az igen keskeny negy savos uton o kepzett egy otodik savot is, vagy amikor bekanyaradott balra cirka 150 robogos es 45 egyenletes tempoju auto ele, akiknek zold volt.

Foglaltunk “hotelt” az elso harom napra, hogy amig akklimatizalodunk az omaramai miert eppen alaszka eleterzesbol, szallas keresesre legalabb ne legyen gondunk. A szobankon nincs ablak, de ennyi penzert azt hiszem nem all modomban panaszkodni a kilatas hianyara, es az 5 ora idoeltolodas okozta zavart a szervezetemben csak viccesebbe teszi, amikor felalomban kinyitom a szemem, es meg csak megtippelni se tudom, hany ora lehet. Tegnap keso delutan, maszkaltunk a kornyeken kicsit, ma pedig gyakorlatilag egesz nap, szoval ennyi szovegeles utan lovok par fotot is.

Ilyen furcsa oriasi csavaros vattacukorfelhok voltak Malajzia felett, amit a foto sajnos nem ad vissza, de meg Milan is rajuk csodalkozott, aki mar evek ota probalja a fejembe verni a kulonbozo legkori jelensegek latin neveit elegge sikertelenul.

Ho Chi Minh, avagy Saigon felulrol

itt igy vezetekelnek, ez egyben a kilatas az etterembol.

Kilatas a hotelbol (nem a szombankbol)

Ma valami nemzeti unnep vagy munkaunnep van, ezert nagyon mersekelt a forgalom a korulmenyekhez kepest, amiert mi mondjuk halasak vagyunk.

Delben mar nagyon meleg van, nem tudom pontosan mennyi, de 16.45-kor 37 fok volt. Itt is van szieszta, bar nem olyan formalis, mint az europai mediterran orszagokban. Itt ha jol esik, alszol, ha epp a templom egyik termeben munka kozben tamad meg a tavaszi faradtsag, akkor ott alszol:

Vagy a bejaratnal, akkor ott:

Vagy, ha robogozas kozben erzed ugy, hogy pihenned kell, akkor nem erolteted tovabb az utadat:

Voltunk a vietnami haborus muzeumban, ami nem a leginteraktivabb hely a Foldon, de attol meg atjott, amit ott lattunk, es nagyon sokkolo. A bejaratnal a vegyifegyverek aldozatai ultek egy sarokban, egy szemek nelkuli fiu zongorazott, a tobbiek meg valamilyen kezmuves tevekenyseget folyattak, de mindegyiknek volt valami visszamaradottsaga.

Voltunk meg a szepmuveszeti muzeumban is, ahol nem jottunk ra hol kellett volna belepot fizetnunk, de ez senkit nem zavart.

A kezdeti nagyon sok input egyszerre tenyleg nagyon sok volt, de most mar Milan is kezdi elvezni. Ami itt is ervenyes, sot meg hatvanyozottan, hogy mindenki az utcan el. Az a benyomasom, hogy akinek nincs penze uzlethelyisegre, az csinal valami oljasutot a biciklije csomagtartojara, es azon sut valamit vacsorara a tobbi utcan elo embernek. De konkret szakuzletek vannak. Van, ahol csak taviranyitot lehet venni. Olyan sorban egymas mellett, hogy nem tudod elkepzelni, hogy minden napra jut legalabb egy vasarlo. Az utcai arusok is arulnak mindent. Van, aki csak kiall egy kosarnyi kiskutyaval, a kosar korul pedig rohangal a boldogsagos kismama. Az ki se derul, hogy abban remenykedik-e, hogy eladja valakinek, vagy csak nem volt epp nala mas, amivel kivonulhat. Fozni mindenhol lehet. Minden negyedik hely valamaifele streetfoodos garazsuzlet, es ha epp kifogytak a gyermek meretu muanyag kertisamlikbol, ami amugy minden 20 meteren van, akkor gyekenyre ulnek, es ott esznek. Rengeteg fajta gyumolcs van, a legtobbet meg eletemben nem lattam. Ezt meg melyebben at kell tanulmanyoznom. Ma akartam venni kezdesnek ket fajtat, kizarolag tesztelesre, de olyan pofatlanul sok penzt le akart rolam gombolni a lany, hogy meg alkudozni se volt kedvem (50 000 vietnami Dongot kert volna, ami 620 Ft). A kaja amugy mindenhol nagyon finom, ahol eddig ettunk, reggel 10-kor meleg etelt rendelni itt teljesen normalis, ami nekem kulon hatalmas aldas, hogy nem kell sem gusztustalan peksutemenyeket, vagy muzlit, amit kb. sose kivanok, sem pedig orias szalonnas tojas adagot magamba eroltetni, hanem kezdhetem ebeddel a napot, ami legtobbszor rizs, es csirke, hal vagy rak.Ma este elmentunk vacsorazni egy helyre, ami egy jo fel oras setanyira van a szallastol. Kicsit tul volt hajpolva a hely ugyan, ami a kajat illeti, de a dizajn kiraly volt, es meg Richard Hell is szolt. Estere felebredt a varos, olyan forgatagban hompolyogtunk, hogy arra sem volt idom figyelni, hogy az iszonyatos szmogtol megfajdult a fejem. Csinaltam egy videot az itteni forgalmi viszonyok erzekeltetese vegett, de ide nem birom feltolteni, mert bena vagyok, szoval majd facebookra megprobalom kesobb.

[itisnotdowninanymap]

Eszaki trip.

Az elmult ket hetben nem nagyon volt indittatasom irni, mert visszaerkeztunk Aucklanbe, vagyis inkabb Druryba, ahol az elet abbol all, hogy meglatogatunk mindenkit, akit megszerettunk itt tartozkodasunk alatt. Ezekrol irni pedig masoknak unalmas lehet, nekem meg tul szemelyes.

Az utolso posztom utan Wellingtonban meg maradtunk egy napot Tobyek hazaban, akivel tavaly meg egyutt laktunk Omaramaban, de most mar meno Air New Zealand pilotakent Welligntonba helyezte at a szekhelyet. Nem reg szereztek ket kiscicat, akik rettentoen szorakoztatoak voltak, Milan egy dornnal probalta oket hipnotizalni.

Masnap autoba pattantunk, es Paraparaumuba mentunk, ahol par napra megkaptuk Phil tengerparti hazat. Itt nagyjabol semmi masbol nem teltek el a napjaink, csak elveztuk egy tengerparti haz elonyeit. Neha lementem futni a partra, mert az ocean tul hideg es a kinti homerseklet sem eleg meleg ahhoz, hogy magamtol csak ugy csobbanjak, futas utan kimelegedve viszont egeszen kellemes volt a viz. 

Kilatas a teraszrol.

Amikor mar majdnem termeszetesnek vettem, hogy agyban alszunk, es reggel nem az auto melle kell pisilnem, akkor elindultunk New Plymouth iranyaba, mert Milan vett egy laptopot a vateran, ami ott varta. Elso este valahol Whanganui kornyeken szerettunk volna csovezni a kocsiban, de ugy tunt, mindenhol meredek, sziklas tengerpart van az orzaguttol nem messze, tehat ezek a helyek alkalmatlanok arra hogy pihentetoen aludj a kocsiban feltunes nelkul. Egyetlen egy helyet talaltunk a terkep alapjan a kornyeken, ahova sotetedes elott meg tudtunk erkezni, igy odamentunk. Ez volt Kai Iwi beach egy tengerparti parkoloja. Mar epp atrendeztuk alvashoz a kocsit, berkatunk egy Family guy reszt, amikor jon valaki zseblampaval az auto fele, rajtunk kivul sehol senki, igy teljesen egyertelmu volt, hogy jo esetben el leszunk zavarva innen, rossz esetben egy rendorrel fogunk talalkozni, aki penzbirsag mellett fogja nekunk megmutatni a kijaratot. Nagy csodalkozasunkra egy gator erdeklodott csupan, hogy itt kivanjuk-e tolteni az ejszakat, mert most lecsuk valami sorompot, es a sorompo csak reggel 6-kor lesz ujra felnyitva, ha ki akarnank menni. Engedelyt adtunk a sorompo lecsukasara, es folytattuk Peter Griffin kalandjait. Masnap reggel setaltunk egyet a tengerparton, es elindultunk New Plymouthba

New Plymouthrol nem lottem sok kepet, es azok se tul erdekesek, voltak a belvaroshoz igen kozel olyan indusztrialis reszek, amik egeszen megkapoak voltak nekem, de ezen felul nem sok mindent tudok elmondani a helyrol. A turizmusban erdekelt emberek altalaban a nem messze talalhato hegy, a Taranaki miatt jarnak erre.

Van egy ut, a Forgotten World Highway, ami New Plymouthtol nem messze kezdodik, ezt mar 2 eve is meg akartuk csinalni, de egeszen eddig nem volt ra lehetosegunk, ugyhogy aznap este neki indulutnk. Vettunk vacsoranak valot az egyik boltban, es nekiindulutnk, amikor mar epp sotetedett. Az lett volna a terv, hogy valahol megalszunk az ut elejen, de ahogy elindultunk realizalodott, hogy a kornyeken az orszagut menten farmok vannak majdnem mindenhol vagy erdok, igy kihivas volt talalni egy viszonylag felreeso helyet, ahol nyugodtan megalhatunk. Nagy nehezen talaltunk egy ilyen helyet, megvacsoraztunk, es lassan elaludtunk. Reggel arra ebredtem, hogy Milan mozgolodik mellettem, azt mondta kimegy kavet fozni, negyed ora mulva en is kikaszalodtam a kocsibol, de o nem volt sehol. 20 perc mulva visszajott a szomszed erdobol, hogy latott egy kiscicat, es el akarta hozni nekem, de elszokott... kave meg sehol, igy nekem kellett megcsinalni.

Nehany kep a Forgotten Highwayrol.

Milan atvaltozasa gombava:

1. Milan

2. Atvaltozas

Ezutan Taupoba mentunk, ahol a repteren aludtunk egy lakokocsiban. Itt volt az elso nap rossz idonk, hideg, es esos. Szerencsere a forro vizes vizesest a hidegben is lehet elvezni, igy welness-szel toltottuk a delutant.

Masnap Druryba mentunk, azota is itt vagyunk, es holnap este indulunk Vietnamba. Saigon vagyis mai neven Ho Chi Minh city az elso hely, ahonnan majd becsekkolok, onnan mar sokkal izgalmasabb lesz az eletem. Nem tudom meg pontosan micsinalunk, de sok minden tervben van. Annyi a fix, hogy junius 9.-re van egy repjegyunk Moszkvaba Hanoibol.

[itisnotdowninanymap]

Ujabb szezon vege.

Husvet utan egy nappal, ami mar nem is annyira mostanaban volt bezartuk a kavezot es par nappal kesobb utnak indultunk roadtripezni Csabival, azaz az itteniek szerint Casabaval es Evivel. A szezon jo gyorsan eltelt, de epp idoben, mielott vegkepp kiegtem volna a napi 14 oras sutes-fozes kave csinalas kiszolgalas arurendeles szallitokkal veszedekes adminisztralas es kedvesnek leves buvkoreben, amibol a legutobbi emesztette fel a legtobb energiamat a vegefele valamiert. Az elozo szezon rovid volt, karacsony elott vettuk at a kavezot, es aprilis elejig tartott, ez meg oktober kozepetol indult. Sokat tanultam, de semmit sem tudok meg errol a szakmarol, tokre elmennek mashova dolgozni, de nem tudom mikor, mert szezon elott a sajat uzletem kell fejleszteni, szezon vegen meg keptelen vagyok ravenni magam, hogy egybol alljak be dolgozni valahova, a vizumom meg majus kozepen lejar. Ja, beadtuk letelepedesire, vagyis inkabb Milan beadott minket, en nem csinaltam semmit, de elutasitottak, mert nem volt annyi pontunk, mint amennyi Milan szerint volt. Letelepedesi engedelyt nagyobb procedura megszerezni, mint elsore latszik, es mire belejon az ember gyereke mar konnyen a fenekere lehet nezni jopar szaz dollarnak. Jovore beadjuk ujra, addigra tobb pontunk lesz, es mi is elelmesebbek leszunk. A szezont egyebkent sikeresnek ertekelem, tenyleg van hova fejlodni, es van csomo dolog, amirol fogalmam nincs hogyan kene jobban csinalni, de idovel erre is biztos rajovok. Voltak itt baratok latogatoban, egesz sokan, vettunk egy lakokocsit is ennek az apropojabol, aztan loptunk egy masikat, amikor egy kevesnek tunt. Volt a repteren tobb lakokocsi egy senkifoldje teruleten, ott allnak elhagyatva sok-sok eve. Kivalasztottuk a legszebbnek kinezot, bementunk, talaltunk mogyorvajat 2004-es szavatossaggal, ujsagot 2005-bol, es levontuk a konzekvenciat, hogy itt mar 10 éve nem lakott senki, es elhuztuk a kavezo moge. Par hettel kesobb Milan probalt jo utra terni, megkeresni a lakokocsi gazdajat, ami sikerult is, hivogatta is az irodajaban, uzeneteket hagyott, h a repterrol keresi, es szeretne vele beszelni a lakokocsirol, de sose hivta vissza, szerintem fel, h azert hivjak, hogy takaritsa el onnan. Nem sok sztorira emlekszem az elmult par honapbol, annyit dolgoztunk, hogy csak mentek egymas utan a napok, es nem szamitott hetvege van-e vagy hetkoznap.

Itt azert par kep az elmult felevrol, nem sokat talaltam, amit erdemes lenne megosztani, de itt van peldaul a nyitas elotti terasz allapot. Uj teraszt kellett epiteni, mert tavaly kiderult, hogy nincs engedely a regire kb. 10 eve, szoval el kellett tavolitani a szep fateraszt, es helyette kaptunk egy ronda betont. Amikor megerkeztunk Omaramaba, akkor konkretan csak romhalmaz volt a kavezo korul, a lerombolt terasz maradvanyai nemkeves kifagyott, kiszaradt bokorral es faval alkotva rekviem-szeru kompoziciot. A tartos minusz husz fokos tel, ami 60 eve nem volt a regioban elegge betett egy csomo novenynek, es a kavezo uj teraszanak megepiteset is hatraltatta.

Ez mar a felkesz betonterasz:

Kicsit jobban kesz betonterasz (itt meg szebb, mint amikor kesz lett)

Belso munkalatok

Uj setup a konyhaban:

Ez meg a wanakai szemettelep direktora, a hatterben egy fekete,  gyemant nyakorves papir kutya ad masszazst

A roadtrip hetfon indult, vagyis pont egy hete, elotte a hetvegen Milcsivel flementunk egy kunyhoba a Monument hutba, ami Omaramatol nem messze volt a Hopkins-volgyben. Itt mindenhol vannak kunyhok, ahol lehet turazni is, es gyakorlatilag ingyen alhatsz benne (5 dollar a legtobb hely egy ejszakara). A nagyon turistas helyek persze dragabbak, es zsufoltabbak is, de van egy csomo, ahol tenyleg senkivel se talalkozol. Ez is egy ilyen kunyhonak igerkezett, epp mar tuzet raktunk a kalyhaba, vittunk magunkkal ket szelet steaket, amit a folyo parton gyujtott nagy lapos koveken terveztem megsutni a kalyhaban, amikor bejott ket arc. Elsore annyira nem voltunk boldogok, de utana kolcsonos  megnyugvasunkat kifejezve egymasnak, amiert egyikunk sem valami redneck vadasz nagy egyetertesben beboroztunk es megvacsoraztunk uj baratainkkal.

Masnap reggel lesetaltunk vissza a kocsihoz, az eso epp a nyomunkban jart, de megusztuk pont a nagyjat.

Mink a kunyhoban:

Kilatas

A roadtripunk Csabival es Evivel tobb, mint fantasztikus volt, egyetlen negativ tulajdonsaga az, hogy tul rovid volt. Mire rendesen belejottunk a ciganyeletbe, pont vege is lett. Ket kocsival mentunk, hogy tudjunk aludni benne, plusz bepakoltunk mindenfele kempingcuccot, hogy tudjunk fozni, ha szukseges, illetve Evi kogyujtemenyenek is kellett a hely, ami eppen uton van Magyarorszagra a China Airlines 40 kg-os poggyaszlimite jovoltabol.

Itt megtekintheto az utvonalunk korvonala:

Elso este egy baratunknal aludtunk Haweaban, mert Csabinak masnap meg kellett csinaltatnia a kocsijat a szomszedos Wanakaban, hogy el tudjon menni vele Aucklandig, es ne essen szet alatta. Aznap turaztunk a Mount Aspiring Nemzeti parkban, ahol eloben lathattam wingsuitosokat ugrani. Mar attol felment az adrenalin szintem, hogy neztem oket.

Csabi uj baratjaval

Vicky, Milan, Csabi, Evi

Milcsi tanitja Csabit elengedett kezzel biciklizni, egyelore bicikli nelkul

A tura utvonala egy gleccserhegybe vegzodott, amirol valamiert nem csinaltam fotot. Ezutan elundultunk Haasthoz, ami mar a nyugati parton van. Igyekezni kellett, mert mar itt is volt ora atallitas, es koran sotetedik, es mivel a kocsiban akartunk aludni a tengerparton, ezert valamennyire erdemes vilagosban erkezni hiszen sotetben szivas atrendezni az auto beltartalmat. A nyugati partra erkezve egybol egy teljesen mas  novenyzetbe erkezel, az utat esoerdok ovezik mindenfele, hihetetlenul gyonyoru, es nagy mazlink volt, mert vegig nagyon szep idonk volt, eso nelkul.

Haast tengerpartjara erkezven tuzet raktunk, boroztunk, majdan kicsit kesobb nyugovora terunk, mert masnap jo sokat kellett vezetni.

Ez mar masnap a Ferenc Jozsef Gleccser egyik oldala

A kis cigany karavanunk megerkezett az ujabb tengarpartra Punakaikihez, ahol majd megalszunk, es steakeket is sutunk.

Ez a madar zavarta meg fesztelen etkezesunket, a tok sotetben valami mozgast hallottam kozel magamhoz, amire haromszor is felhivtam tarsaim figyelmet, akik valoszinuleg a bormamor kovetkezteben, vagy mert altalaban nem mondtam erdekeseket nem figyeltek ram. Sajnos nem latszik jol, nincs szarnya, csak ugy jarkal, mint egy tyuk, es nezi mi mozdithato. Tegnap a muzeumban megtudtam, ez a Weka, es szarkahoz hasonlithato rajongassal gyujti a fenylo targyakat, igy arra is magyarazatot kaptam, hova lett a negy villabol ketto. Reggel is meglatogatott minket, akkor a szatyorban levo avokadoert kezdett ell rajongalni, de szereti a rizssalatat is, es Csabiek kocsijaban is majdnem tartott egy gyors lomtalanitast.

Masnap Csabinak olyfele specialis igenyei tamadtak, hogy most mar jo lenne igazan lezuhanyozni, igy megprobaltunk keresni egy kempinget, ahova beenged minket jutanyos aron. Sajnos ez nem jott ossze, helyette megneztuk a Palacsinta sziklakat (Pancake rocks).

Ezutan az Abel Tasman Nemzeti Park volt uticelunk, elvileg Takakahoz mentunk volna, de Vickyvel esemeszven elteritodtunk Marahauba, mert volt ott egy kedves kavezo, amit egy cseh baratja uzemeltet, es feltlen meg kell neznunk. Itt Milan legnagyobb banatara egy kempingben voltunk kenytelenek aludni, ahol viszont lehetett tusolni (be kell valljam, elotte mar egy benzinkuton letusoltunk, igy kicsit urizalasnak tunt a napi ketszeri lehetoseg).

Este belevetettuk magunkat a marahaui ejszakaba, ahol a fent emlitett kavezoban affele jammeles ment, Csabi az ujja kore csavarta helyi lakossagot olyannyira, hogy masnap felaron a rendelkezesunkre bocsatottak ket turakajakot, igy a delolttot egy massziv tengeri kajakturaval inditottuk.

Eskuszom olimpikonokat megszegyenito szinkronban eveztunk java reszt, csak itt nem latszik.

A kajakozas kozben kikotottunk kis rejtett tengerpartokon, lattunk fokakat sziesztazni a sziklakon, es kozben vegig oszt meghazudtolo napsutest elvezhettunk. 

Milan azt hitte, hogy melegvizet talal, ha sokaig as.

Az utolso kb. masfel ora visszafele igen massziv volt. Bejott egy hidegfront, beborult, logott az eso laba, feltamadt a tenger pont mikor mar mindenki elegge kimerult fizikalisan, es fel 5-re vissza kellett vinni a kajakokat. A Ben Hur jelenetei jatszodtak a fejelmben, mikozben a Moby DIckbol ideztem, Evi pedig a Titanicot enekelte a masik kajakban, de megcsinaltuk, odaertunk idoben, es a vihart is megusztuk eppen. A vegen a sracok kiszamoltak, hogy 25 km-t letoltunk, ejszaka mindketten Milcsivel arra keltunk, hogy csontighatolo fajdalom van a karunkban, es nem tudunk aludni tole. Izomlaz semmi, csontfajdalom viszont annal inkabb. Szerencsere masnap mar semmi baj nem volt. Este kerestunk megint egy vadkempinges helyet, ismet steak sutes mar a to parton, borozas, melyalvas.

Masnap sok kedvunk nem volt turazni az a helyzet, de azert egy rovidet nyomtunk a Nelson-to koruli erdoben, ami igazabol jot tett mindenkinek. Itt valtak szet utjaink, mi ott aludtunk a tonal Milcsivel, Evi es Csabi pedig atkompoztak Wellingtonba, mivel Evinek ment a gepe haza Magyarorszagra masnap. Este halat sutottunk, gyorsan megettuk, mivel rengeteg volt a sandfly mar megint, megneztuk a tomeny Ausztral barbarizmust a Proposition c. film formajaban, es nyugovora tertunk. 

Nelson-to

Masnap mi is kompoztunk Wellingtonba, ahol Milan baratjanak, Philnek a vendegszeretet elvezhettuk. Ok nem voltak meg otthon, mikor mi megekeztunk, mivel Aucklandbol vezettek haza, igy vacsoraval vartuk oket a sajat hazukban.

Komp ut

Tegnap a sracok elmentek bringazni, en pedig elmentem a Te Papa muzeumba, ami a masodik kedvenc muzeumom mostantol. Olyannyira tetszett, hogy Milant elvittem ma, hogy ezt neki is latnia kell. Eltunt az en fotom, amin jobban latszik, hogy mekkora ez az allat, azon Milan volt a referncia, itt meg semmi.

Ez a kolosszalis polip, korulbelul haromszor akkora volt, mint az ember, itt mar formalinban szegeny. Mikor megtalaltak, remenykedtek, hogy him, mivel meg sosem talaltak himet, de sajnos ez is nosteny. Ez a vilag legnagyobb puhatestuje.

A mai nap meg ket erdekesseg tortent, az egyik, hogy foldrengesre ebredtunk, es meg sosem tapasztaltunk ilyet. Nem volt eros annyira, epp csak megmozdult alattunk a haz. A masik pedig, hogy Phil bedobott ket szelet kenyeret a piritoba, nagyon budos lett hirtelen, igy lekapcsolta, es ez ezt talalta:

Szep napot mindenkinek, en ezzel a keppel bucsuzom aludni.

[itisnotdowninanymap]

A Gili trilógia és egy kis Bali

Van valami Gili-szigetekben, amit miatt nehéz otthagyni, igy történt meg hát, hogy a Balira történő utazásunk folyamatosan napolódott. A vulkán túra után jó öt napba is beletelt, mire lett kedvünk megmozdulni. No jó annyit megtettünk, hogy a zajos, partizós Trawanganról áthajóztunk a csend és nyugalom szigetére, Gili Meno-ra.

Trawangan tényleg nagyon nagy parti hely, es a rossz értelemben véve. Én ugyan fel nem fogom mit élvez a mostani húsz éves korosztály még mindig a Hot in here-ben Nellytol, a Miss Jackson-ben (nem, nem Johnny Cash), de tény, hogy olyan zenék szóltak ki a helyi diszkóklubból, amire Siófoktól Nagyszénásig már tiz éve is ciki lett volna bulizni.

Béreltünk bringákat Trawanganon, azt hiszem ez az egyetlen emitésre méltó program, es tekertünk körbe-körbe a szigeten, ahol nem volt térdig érő homok.

Valameyik posztomban irtam már a mecsetekről, de szerintem nem volt elég részletes. Mecset mindenhol van Lombok körül, mindenhol, mert az nem lehet a véletlen műve, hogy állandóan mellette lakjunk. Trawangan volt ugyan az első hely, ahol felébredtem 3-kor, viszont az rendesen rémisztő volt. Addig ha hallottam ezeket a dalokat, mindig mondtam Milánnak, hogy ez az igazi punk, de a trawangani mecsetből szóló “daljátékhoz” képest egy rekviem az kakaóbár. Második este is ugyanaz szólt, sőt utána napközben is, ekkor csalódottan vettem tudomásául, hogy ez nem is élőben megy, hanem valószinűleg felvételről. Furcsa is volt monjuk, hogy a gyerek kórus mennyit turnézik iskolaidőben, járnak faluról falura előadni ugyanazt pont akkor, amikor én is ott vagyok. Itt egyébként egy nagyon olcsó szobát béreltünk, vagyis inkább egy macskát szobával, Marcipánnak hivtam.

Trawanganról nagyon kevés a fotó, viszont egyre behatóbb étteremi kutatáson vagyok túl, annyira szuper szinte minden hely, ahova betérünk, hogy csomót inspirálódom. A baj csak az, hogy Omaramában nyilván nem állnak rendelkezésre ugyanazok az alapanyagok, de jó látni, máshol hogy tálalnak, meg mit csinálnak máshogy, sok ötletet lehet meriteni belőle. 

Vol egy hely, ez még Senggigin volt, ahol a pincér megkérdezte, hogy honnan vagyunk, mondtam, hogy Hungary. Erre nevet, és mondja, hogy oké oké, nem soká jön a kaja. Az mondjuk nem volt inspiráló, márcsak azért sem, mert elképzeltem milyen goromba, hisztis turistának gondolhat, aki azt válaszolja arra a kérdésre, hogy honnan jöttél, hogy éhes vagyok.

Na jó, még egy pincéres sztori, ez már Meno-n volt. Jönne felvenni a rendelést a srác, mondom neki, hogy ne haragudjon, de én még mindig nem tudom, mit kérek, erre azt mondja, semmi baj, és az ilyenkor szokásos reakció helyett, hogy később visszajön, ő inkább leült velem szemben az asztalunkhoz, és türelmesen várt. Ez annyira tetszett, hogy szertinem alkalmazni fogom a Kahuban is.

Trawangan után Meno valóban lakatlan szigetnek tűnt, de azért itt sem intézheted az életed egyedül, minden ember tud szállást, és ilyenkor felis teszik a szokásos rumrum? kérdést. Szereztünk egy király szobát a tengerparton, és a következő napokban csak strandoltunk. Ja, és találkoztam egy igazi tengeri beteg csajjal, aki amikor kiszállt a hajóból azt hittem, minimum szivrohama van. Elképzeltem magam 9 napig ilyen állapontban útban ide a hajóval, és hálás voltam, hogy minden rendben volt. 

Ez itt Gili Air Menorol.

A bolt.

3 napja jöttünk át Ubudra, ráadásul Airról, ahol nagyon örültek, hogy visszatértünk, még ha csak néhány órára is. Lealkudtam gyorsan két hajójegyet transzferrel Ubudra, bedobtunk egy igazi kávét a szokásos helyünkön, és 1 órás késéssel felszálltunk a hajóra. Szerencsétlenségemre a hajón olyan örökzöld szerelmes számokat halgathattunk pánsipon, amikről méltán feltételeznéd, hogy a pánsip már nem rontja el jobban, mint például az amnéziás szerelmesek himnusza, az I am your lady Celine Diontol.

Balin egyből támadtak az árusok, vegyél gyümölcsöt, szarongot, üditőt, szarongot, gyümölcsöt, szarongot, üditőt, szarongot. Kedvencem a számtingszámting felszólitás, amire az a következetes válaszom, hogy nátingnáting.

Ubudról sok szépet hallottunk, és tényleg menő hely, régen ez volt Bali művészeti központja, most már inkább csak egy zsibvásárra emlékeztet. Nem azt mondom, hogy nem tudtam volna felvásárolni a cuccok felét kapásból az áru jellegére való tekintet nélkül, de ha nem shoppingolni mész oda, akkor csak a majomerdő marad.

Rizsföld az étterem mögött:

Rohadt sok jó majmos képet csináltunk. Az a legjobb, hogy ki van irva a bejáratnál, hogy ne etesd a majmokat, majd harminc méterrel arébb van egy banán árus stand. Aranyosak meg minden, de rohadt pofátlanok is.

Érdekes, hogy alig jöttünk valamit, és máris teljesen más az atmoszféra, mint Lombokon. Bali szinesebb, szabadabb, es az uralkodó vallás a hindu. Az utca tele van virágokkal, minden úgy néz ki, mint a gimi ballagáskor. 

Voltam tradicionális balinéz masszázson is, az minden képzeletet felülmúlóan csodálatos volt. Majdnem sirtam, amikor lejárt az egy óra, hogy máris vége.

Ma eljöttünk valahova Denpasar keleti részébe mintegy véletlenül, ugyanis foglaltam egy szobát airbnb-n, amiről kiderült, nem is az, amelyiket le kellett volna foglalnom. Ez legalább nem annyira turistás hely, itt vannak körülöttünk a rizsföldek, és hihetetlenül barátságosak az emberek. Az előbb elmentem egyedül pénzt levenni, bemegyek a boltba, hogy megkérdezzem, hol van atm, 5 perc mólva pedig már eg robogón ülök, amit egy kb húsz éves lány vezet, aki a boltban dolgozik. Azt már sajnos nem értette, hogy meg is kéne várnia, viszont amikor tanácstalanul álltam az ATM előtt, akkor megkérdezte egy srác, hogy mi a szitu, természetesen a hely nevét sem tudom, ahol lakunk, de ő tudta. Elindultam gyalog visszafelé, és 3 perc múlva megáll mellettem ugyanez a srác, hogy ááá, inkább elvisz. És itt tényleg mindenki ilyen kedves, lenne mit tanulni tőlük, de tudom, tisztelni kell a kultúránkat..

[itisnotdowninanymap]

Rinjani, avagy szenvedesem igaz tortenete.

Logok a fotokkal a buvarkodasrol.

Gili Air-t nagyon fajt elhagyni, ugyanakkor idoszeru volt, ezt onnan vettem eszre, hogy csoman mar nev szerint koszontek, es megismertek az utcan. Ez persze jo is, de van meg egy csomo mas latnivalo. A kenyelem okozta lustasag elkerulese vegett panikszeruen befizettunk a Rinjani vulkan turara meg Gili Airen, es elhataroztuk, hogy atmegyunk Senggigire szorfozni. A vulkan turat szervezo csavo eleg necces volt, de addigra mar az ezer tripadvisoros ertekelestol zsongott a fejunk, pozitiv es negativtol egyarant, szoval azt ereztuk, hogy cselekedni kell. Leperkaltuk neki a tura felet, es remeltuk, hogy tenyleg felvesznek minket Senggigin 3 nap mulva, ahogy megigertek.

Bangsalba atmentunk a helyi tomegkozlekedessel, ami egy menetrend nelkuli hajo, akkor indul el, amikor tele van. Keresd meg a kakukktojast:

Imadom az itteni taxi maffiat, meg egyaltalan mindenkit, aki a turizmusbol el. Milan a hajon osszehaverkodott egy holland parral, akiknek volt mar fuvarjuk Senggigibe, ahova mi is tartottunk, igy felajanlottak, hogy elvisznek minket, de ez nem igy mukodik. Oket ott varta a parton a sofor nevtablaval, el akartuk magyarazni, hogy minket is el kene vinnie , mondta, hogy azt nem lehet. Mondtuk, hogy de fizetunk kicsit tobbet. Nem, azt nem lehet, es a a legjobb resz az mindig ilyenkor jon, mert ugyan angol szavakat hasznalva kezdik el magyarazni, hogy miert nem lehet, de ugyse erted, szoval rahagyod. 

Alkudozasnal a legjobb strategia az, hogy amikor mondjak az elso arat, akkor nagyon gunyosan el kell kezdeni rohogni. Utana azt mondjak, hogy jo, akkor mondj te egy arat. Ilyenkor el kell felezni az osszeget, fuggetlenul attol, hogy tudod-e az aru vagy szolgaltatas realis erteket. Akkor ok majdnem elajulnak, hogy ezt megis hogy gondolod, ilyenkor mondod, hogy oke no problem, es elmesz. Utana utanad kiabalnak egy kicsit magasabb osszeget, es ha akarsz, belemesz. Megerkeztunk Senggigire egy ujabb orult soforrel, keresni akartunk szallast, de elotte igyunk egy sort. Ahogy kiszalltunk a taxibol, folyamatos vegzalas kezdodott, minden elado, mindent elinteznek neked. De komolyan. Ha odamennek az utcan barkihez, hogy kene egy gepfegyver, mindent felre dobva (itt az sem szamit, ha mondjuk epp dolgozol egy abc-ben) el kezdenenek kisergetni, es maximum 3 kezen atadva eljuttatnak a gepfegyveremhez.  Szoval bementunk egy szuk zsakutcaba, ami egy lacikonyhas helyben vegzodott sok helyi fiatallal. Kertunk sort, azt nem arulnak, de ez sem gond, az egyik kihidrogenezett haju srac elszaladt a legkozelebbi helyig, ahol volt sor. Par perccel kesobb megjelent egy csoves, mogorva feju felmeztelen Hemingway, aki csatlakozott az akkor mar kb. 6 fos tarsasgunkhoz. Kiderult, hogy az egesz pereputty az az o csaladja ott, es Hollandiabol koltozott ide sok eve. A kover, bajszos mamma sutotte nekunk a sult banant egyiket a masik utan, mikozben kimert, tavolsag tarto beszelgetest folytattunk a titokzatos holland Hemingway-jel. 

Mivel Indoneziaban tenyleg semmit nem csinalhatsz egyedul, ezert Hemingway egyik fia a sor utan ragaszkodott hozza, hogy o keressen nekunk szallast. Ez meg is tortent, az mar mas kerdes, hogy az irdatlanul terjengo naftalin szagtol nem birtunk aludni, amit a csotanyok ellen hasznaltak. A szallashelyet egy holland no menedzselte. Megtudtuk, hogy a legtobb befekteto itt kinai, es ami meg feltunt, hogy ha egy europai kinezetu ember dolgozik valahol, lathatoan menedzser statuszban, es megkerdezed, hogy tied ez a hely? Akkor csuklobol azt valaszoljak, hogy nem, nem, a ferjeme, felesegeme (aki persze indonez) vagy en itt csak dolgozonom, egyszoval erzed, hogy senki nem meri bevallalni, hogy neki itt barmije is van. 2 nap mulva kiderul miert van ez.

Masnap akartunk szofozni, de valamiert lustak voltunk, ezert ehelyett csak doglottunk a tengerparton, es orakig bamultam egy ket gyerekes kinai csaladot, akik levonultak az egyik hotel ettermebe ebedelni ket halvany rozsaszin egyenruhat viselo indonez bebiszitterrel. Anyu ketszer magahoz hivta a gyerekeket egy-egy foto erejig, utana visszadta oket a bebiszittereknek, akik alazatosan��homokoztak tovabb a gyerekekkel.

Aznap talaltunk egy szorf shopot, ahol ket indonez srac megigerte, hogy holnap elvisz minket szorfozni. Reggel 10-re jottek ertunk  egy-egy robogoval. A szallas fent volt egy dombteton, kis sikatorokon at lehetett feljutni, ahol eppen elfer egyas mellett ket robogo. Nem volt mit tenni, felpattantunk a hatuk moge, es imadkoztunk az eletunkert. Visszamentunk a szorf shopba, a robogora felfer a szordeszka is, es elindultunk a tengerparta. Azt hittem a szorfozes lesz az izgalmas, de az oda vezeto ut nagyobb kihivas volt szamomra.

Az en egyensulyerzekem azt gondolom, hogy az atlagnal sokkal rosszabb, igy vagtam bele a szorfos kalandba, de ket ora utan mar tudtam egyensulyozni a deszkan egeszen magabiztosan. Kezdesnek nem rossz, es belelkesultem annyira, hogy Uj-Zelandon majd folytassam a probalkozast, ha lesz ra idom. Amikor jott a dagaly, visszamentunk a szorf shopba, es eldumaltunk a tulajdonossal, aki egy ausztral srac volt, amig vartuk a fuvarnkat Senaruba, ahonnan indult a vulkan tura masnap. Tole tudtuk meg hogy hivatalosan Indoneziaban kulfoldikent semmit nem birtokolhatsz, vagyis nem alapithatsz ceget, nem vehetsz hazat, semmit (ennek ellenere a helyi turista magazinban az osszes fold, uzlet es nyaralo hirdetes angolul van, az ar pedig amerikai dollarban). A gyakorlat pedig az, hogy veszel egy hazat mondjuk ingatlancegen keresztul, a haz az ingatlanceg neven lesz, akivel kotsz egy kolcsonszerzodest, aminek a fedezete a haz. Vagy valami ilyesmi. A szorfshopot meg ugy nyitotta a srac, hogy a ket oktato srac neven volt, persze valamilyen feltetellel. 

Utana elmentunk inni egy kavet, amihez meg kolcson is adta a robogojat. Ahhoz kepest, hogy egyaltalan nem akartam robogozni ebben az orult varosban, ketszer is sikerult, raadasul egyszer Milan vezetett, aki vegkepp nem akart vezetni eleinte.

A fuvarunkat Senaruban 4-re kertuk, de 5-kor se volt meg sehol, igy felhivtuk az ugynokunket, hogy ugyan mi van. Uton van a sofor, hangzott a valasz, hat vartunk, es dumaltunk tovabb. Kb 15 perc mulva megallt mellettem egy robogos, aki megkerdezte, hogy en vagyok-e Veronika. Mikor mondtam, hogy igen, akkor mondta, hogy a sofor nem sokara itt lesz. Mondtam, hogy rendben, koszonom. 10 perc mulva megismerlodott hajszal pontosan ugyanez, csak egy masik robogos srac volt a hirhozo, ujabb  30 perc mulva pedig megjott a sofor, aki szerintem az elso indonez volt a vilagtortenelemben, aki nem mosolyog. Ennek into jelnek kellett volna lennie. Epp naplementekor indultunk el, az ut nagyjabol 2 ora volt Senaurba. Eletem leghosszabb ket oraja. Sotetben elozgeti a kivilagitatlan robogsokat, mikor jonnek szembol is. A robogosok nem gyakran 10-12 eves gyerekek, es a robogon minimum ketten szoktak ulni. Nem hittem, hogy tuleljuk, de megerkeztunk a szallasra. A naplemente legalabb szep volt az odavezeto uton.

Vacsoraztunk egyet, kozben azt az informaciot kaptuk, hogy fel nyockor lesz eligazaitas a turaval kapcsolatban, szoval 7-kor jojjunk reggelizni. Tudni kell, hogy ez a tura azert fizetos, mert a 3 napra biztositanak napi 3x etkezest, turavezetot, a belepot a nemzeti parkba, fuvart a tura utan, satrat, es halozsakot, es serpakat, akiket itt lekicsinylo modon it csak hordaroknak neveznek. Ok cipelik a satradat, a halozsakod, a kajat, a fozos cuccokat, es a sajat cuccaikat. Mi nagyon nem akartunk ilyen jellegu szolgaltatast, de itt ez az egyetlen modja annak, ha fel akarsz menni 3700 meter magasra.

Reggel ket francia sraccal negyen vartuk az eligazitast, mikozben majmok lopkodtak az asztalokrol a maradek reggliket. Az eligazitas 7.40-kor az volt, hogy a fonok megkerdezte, hogy keszen allunk-e, en mondtam, hogy azt igertek, adnak nekem cipot, mivel nekem nincs, 5 perc mulva hoztak harom parat, felvettem egyet, es elindultunk a nemzeti park bejaratahoz, a fonok leadott minket a hordaroknal, es elindultunk az egyikkel a francia sracokkal. Neztunk, hogy hogyan lesz ez, megyunk a 90%-os paraban a 30 fokban a hordarral, aki le le marad a flipflopjaban, angolul beszelo turavezeto meg sehol. Az elso pihenonel megalltunk, es vartunk kicsit, megerkezett ujabb 5 hordar, kiderult, hogy ok is velunk vannak, szinten flip-flopban, mindegyik lancohanyzik kozben, engem meg cigi nelkul is fulladasos rohamok kisertenek. 

El kezdtek kipakolni az ebed fozeshez, az eso pedig el kezdett omleni, kb masfel oran at. Elegge ketsegbe estunk, mert az elkovetkezendo napokra viharos esoket igert az idojaras elorejelzes, de a helyiek kozul mindenki azt mondta, hogy nem, nem lesz semmi, nyugi. Kozben meg persze vagy szaz meggyotort, ketsegbe esett arcot lattunk lefele jovet, akik az ellenkezo iranybol indultak el 3 napja. 

Megerkezett az esoben a turavezetonk is  8 ujabb emberrel, igy vilagossa valt, hogy 12 emberre jut 6 hordar, plusz egy turavezeto, aki tenyleg beszel angolul. Megebedeltunk, nasi goreng volt a menu, ami ilyen zoldseges rizs tukortojassal, megvartuk az eso veget, es tovabb indultunk. Ezek a sherpak nem szaroznak. Felcipeltek a cuccokat, a szakado esoben felallitottak egy ponyvat a fejuk fole, hogy tudjanak alatta fozni, osszedobtak a kajat nekunk, kitalaltak, de olyan izlesesen, hogy szeletelt zoldsegekkel diszitettek a tanyer szelet, osszeszedik a tanyerjaid, elmosogatnak, elpakolnak, es viszik tovabb a cuccaid. Gyonyoru esoerdon keresztul vezetett az utunk, mindenfele csimpaszkodo, kivancsi majmokkal. Sotedes elott letaboroztunk kb. 2000 meter magasan, akkor felalitottak a satrainkat, es megagyaztak nekunk, majd felallitottak a sajat satrukat, ami a fozeshez hasznalt ponyvateto volt ismet ket bottal alatamasztva, majd el kezdtek ismet fozni rank. Olyan rohadt hideg volt, hogy mi, a puhany feheremberek bemenekultunk a satrainkaba a halozsakok biztos melegebe, amig ok foztek. En ketszer bealudtam, mikor ebresztettek, hogy kesz a vacsora, a satorhoz hoztak, hogy ne kelljen kimennem a szelfuvasba. Kozben kiderult, hogy Milan meg belazasodott nagy valoszinuseggel, nem is johetett volna jobbkor, de szereztem lazcsillapitot, es szerencsere hatott is. 

Masnap reggel gyonyoru napfelkelter ebredtunk, es ugy nezett ki Milan is megmarad, es mehetunk tovabb reggeli utan, ami palacsinta volt, meg valami piritos kenyer pink dzsemmel.

A masodik nap igeretesebbnek tunt Egyreszt nem volt rohadt paras meleg, mareszt nem akartuk minden meteren kikopni a tudonket, es viszonylag gyorsan meg is tettunk 600 m-t felfele, ahol ez a szurrealis latvany fogadott.

Itt azert visszajott a turaba vetett hitunk (hatterben balra a csucs, ahova tartottunk). Sajnos ezutan le kellett menni 2000 meterre megint, de ezt is megbocsatottuk, amikor egy melegvizes forrasban furdozhettunk.

Igy viszik fel a cuccokat a serpak, atlagosan 20 kg van a a vallukon a ket kosarban. A legfiatalabb a porter a mi csapatunkban 16 eves volt, es fele akkora, mint en.

A helyiek feljarnak a tora horgaszni. Megeri, mert lehet fogni kb. 15 cm-es pontyokat, es fel kell jonni hozza 2000 m magasra 800 meterrol.

Balra Vadi, a turavezetonk, es a csapat egy resze. Vadi 25 eve csinalja ezt atlagosan havonta 6-8x, es szinten lancdohanyos, de szerinte az indonezek olyanok, mint az auto; ha nem fustol, nem dolgozik.

A furdozes utan kaptunk ebedet, es tovabbmentunk 2600 meteres magassagba, ahol megint rohadt hideg volt, de mire odaertunk a francia sracok raktak tuzet.

Vacsora utan ismet gyorsan bebujtunk a halozsakjainkba, mert masnap kezdodott csak az igazan hardcore nap, felharmas kelesessel, harmas indulassal fel a csucsra, hogy napfelkeltere odaerjunk. A fajdalom, amit ez ido tajban erzel leirhatatlan, de nem fogsz hisztizni a hordarok jelenleteben, akik gyakran heti 2x lenyomjak ezt a kis egeszsegugyi setat. A csucs 3 orara volt, meg 1000 meteres emelkedo vulkanikus talajon, az ut tobb, mint fele olyan, mintha hoban jarnal, egy lepes felfele, egy vissza, mindekozben pedig kb. 80 km/h-s szel simogatja az arcodat. Szivesen bogtem volna, de ha fogcsikorgatva nyomja a nalam 30 evvel idosebb japan neni is, akkor en is csak kibirom, nem? Ha a szel nincs, akkor az az 5 fok lehet nem faj annyira. A hordarok tovabbra is flip flopban, de legalabb a cuccokat lent hagytak, es van aki egy zoknit is felvett vegre. Neha megallnak pihenni, ilyenkor altalaban fogalmam nincs hogyan, de sikerul az orkan ereju szelben meggyujtani egy cigit, es nyarfalevelkent elszivni.

Az utolso fel oraban egyik pillanatrol a masikra elszakadt bennem a cerna, es el kezdtem hisztizni, hogy en ezt nem csinalom tovabb. Nem mintha ez erne valamit, mert megfagysz, ha megallsz. Valahogy felertunk a csucsra, keszult par foto a jegcsap ujjainkkal.

Alig vartuk, hogy lent legyunk, ami gyorsabban ment, mert csak le kellett sielni, es szerencsere mar a nap is sutott.

Reggeliztunk a bazison, boldogok voltunk, hogy tuleltuk, utana sajnos folytatni kellett az utunkat, hiszen aznap le kellett erni.

Elmondhatatlanul faradt voltam, es amikor kiderult milyen meredeken, csuszoson es milyen sokaig kell lefele menni nekem, a szar terdemmel, akkor megint behisztiztem, elfogyott a turelmem, lefele pedig nagyon kell koncentralni. Valahogy csak osszeszedtem magam, kaptunk meg ebedet is, ami utan el nem tudtam kepzelni, hogy birok meg jarni, de valahogy ez is sikerult, es csak leertunk 4-re. Ittunk egy sort a csapattal, aztan feltessekeltek minket egyteherauto platojara, es vegig tepve a szerpentinten kb. 1 ora mulva meg is erkeztunk oda, ahonnan elindultunk harom napja. 

Mozgo parti az utcan, mi meg a platon:

Epp azon gondolkoztunk, hogy mi mar nem megyunk sehova, ott maradunk Senaruban egy ejszakat, es utana atmegyunk Trawanganra, ami egy masik Gili sziget, de se nem volt szallas, es jott az auto is ertunk, hogy elvigyen minket ahova kerjuk. Igy jutottunk el megis este Trawanganba, es azota itt rekrealodunk. Holnap irany Bali, aztan 10 nap mulva haza.

Koszonet Milannak a fotokert, es ezert a posztert, nelkule sose jottem volna a hegyrol.

Csok

[itisnotdowninanymap]

Gili Air es a buvar karrierem

Telnek a napok Gili Airen is, neha szep komotosan, neha meg jo gyorsan. A kezdeti prekoncepciom a szigettel kapcsolatban tovaszalltak, nem tudom mi tortent velem, de most mar totalisan nem akarok elmenni innen. Ez egy olyan kicsi sziget, hogy kb egy ora alatt korbe lehet setalni, nincsenek autok egyaltalan, csak ponis kocsi, meg biciklisek mindenhol, tele europai, meg ausztral turistakkal. Ez most itt pont az off season, vagyis relative keves a turista, amit egyaltalan nem banok, mert azt hiszem teljesen mas impressziom lenne a helyrol, ha a minden reggel ervenyesulnom kene a reggeli kaveert (talaltunk egy helyet, ahol igen jo a kave, igaz ugyanannyiba kerul, mint egy vacsora egy kozepes arkategoriaju etteremben, de igazi kave, es igen, neha mar szanalmasnak tartjuk a kave iranti ragaszkodasunkat). Vegig a parton ettermek sorakoznak, amiknek nagy resze kong most az uressegtol, valamelyik meg tele van mondjuk, de gyanitom csucsszezonban valodi kihivas lehet asztalt vagy szallast talalni barhol. A kaja igazan pazar, en egesz nap seafoodon meg riszen elek, es nem is hianyzik semmi mas, valtogatom a halas curryt a rakossal, meg a kulonbozo fajta sult tengeri halakat. Szerencsere palacsintat es pizzat is lehet kapni majdnem mindenhol, igy Milan sem szenved hianyt semmiben.

Az elso ket estere foglaltam szallast egy hotelban, ahol szobatarsunknak szegodott egy gekko, de ez csak villanyoltaskor derult ki mindig. Az elso este Milan valtig allitotta, hogy ez csak a klima (ami ki volt kacsolva,), de masodik este mikor haza ertunk, akkor egy pillanatra lathatova is valt, igy vegre elhitte o is, hogy ez egy gekko. 

Az elso nap elmentunk egy fozotanfolyamra, ami nagyon kiraly volt, a vegen pedig megettunk mindent, amit foztunk nyilvan.

A kovetkezo ket nap a lustalkodase volt, ha jol emlkeszem, lazultunk a tengerparton, meg sznorkereztunk, ittunk soroket, kerestunk olcsobb szallast, meg rabeszeltem Milant, hogy iratkozzunk be egy buvartanfolyamra.

Korrekciot igenyel az elozo bejegyzesem, ugyanis a macskak farkat nem vagja le itt senki. Ezt a sztorit egy holland srac hitette el velem, de itt megtudtam a helyiektol, hogy ezek a macskak igy szuletnek. Ezutan le is guglizta Milan, es a lenyeg, hogy valami genetikai modifikacion estek at itt a macskak, miutan behoztak oket ide. Indonezian kivul meg egy orszag van, ahol ilyen idetlenul neznek ki a macskak, az pedig Szingapur. Egyebken teljesen valtozo a farok hosszusaga, van akinek csak egy pamacs no ki a fenekebol, van akinek a fele nincs meg, de ennek pl. megvan a teljes hossz:

MInden etterem meg kavezo nagyon igenyesen nez ki, es majdnem mindenhol vallalhato zene szol, az alkohol draga, mert magas az ado, viszont van mas alternativa, haha.

Nem tudom, hogy van ez. Sokaig legalis volt a gomba fogyasztasa , mivel itt nagy hagyomanya van, de aztan szigoritottak a drogtorvenyt es ezzel egyutt a gomba hasznalata is tiltolistara kerult, viszont itt az ettermek 50%-a meg mindig a menun tartja. Ez csak azert megdobbento szamomra, mert amig Ausztraliaban voltunk, addig az un. Bali 9-tol volt hangos a sajto. 2006-ban 9 ausztral allampolgart fogtak el Inondeziaban heroin csempeszet miatt. Ezek kozul ketto 9 evnyi borton, egy kihirdetett eletfogytiglan, es egy kormanyvaltas utan azzal szembesult, hogy az uj kormanyzo rehabilitalta az iteletet, es ki fogja vegeztetni oket. A kivegzes meg is tortent, ha jol tudom egy halalra iteltre jutott 12!!! fegyveres, akik aprilis 29.-en szitava lottek oket.  Azota az ausztral kozulatus ki is vonult Indoneziabol ezzel protestalva, ami mondjuk szerintem egy kapitalis diplomaciai baromsag volt, de mindegy. Ehhez kepest par szigettel arrebb itt van ez a sziget, amit a turistak csak “legal” szigetnek hivnak, persze nyilvan normalis korulmenyek kozott nem esik egy megiteles ala a heroin es a gomba haszanalat, de itt azert eleg ambivalensnek tunik ez az egesz.

Nagyon tetszik ez a hely, es nem csak azert mert gyonyoru, hanem mert mindenki boldognak tunik. Mindenki mosolyog, es mindenki baratsagos. Dumaltam egy helyi pincer sraccal, miutan az egyik bankautomata megroviditett 250 000 000 Rupiaval, ami kb 50 000 Ft lehet. Elmagyaraztam neki mi a szituacio, es o az mondta, hogy hu, az sok penz, o masfel honap alatt keres ennyit. Kicsit rosszul is ereztem magam, hogy pont neki panaszkodom, ez Uj-Zelandon kb. ket napi minimal ber, persze ettol fuggetlenul azert kicsit aggaszt, mert a bankom meg mindig nem reagalt erdemben, az indonez bank meg az uj-zelandi bankra mutogat, na de valami majd csak lesz.

Ezek a kislanyok orakat szorakoztak azon, ahogy odaszaladtak, majd elmenekultek a hullamok elol.

Amire panaszkodnak paran, persze nyilvan nem az itteniek, hogy hajnal 4-kor is van ahitat az egyik mecsetben, es ugy tunik olyan itt nincs, hogy valaki ne tudjon rola. En meg sose ebredtem fel ra, de lehet ez a buvarkodas miatt van, halalosan melyen alszom, pedig szerintem kb. 100 meterre van tolunk a mecset. 

Es most nehany szo a buvar karrieremrol. Megvan a buvar vizsgank, szoval mostmar barhol a vilagban buvarkodhatunk 18 m-ig, es ami a legjobb, hogy vegre van egy kozos hobbink. A buvaroktatok nagyon professzionalisak, es minden nyelven beszelnek, van koztuk nemet, francia, spanyol, belga, norveg, filippino, oke magyar nincs. Viszont nekem is van szenzorom a magyarok, vagy majdnem magyarok kiszurasara, nem csak tesomnak (amikor vele utaztam, o mondta meg egyetlen egy elejtettet angol kifejezesbol, hogy ki a magyar, most en). Igy elegyedtem szoba egy holland pasival, akinek magyar volt az apukaja, es vacsoraztunk egyutt egy temesvari roman sraccal, aki urjogasz, igen, van ilyen szakma, es egyebkent o is buvarkodott.

Csomo fantasztikus dolgot lattunk a vizben, kis halakat, nagy halakat, rajat, teknosoket, tengeri kigyot es korallokat. Sajnons nincs rola foto meg, de az utolso meruleskor az egyik buvartarsunknal volt gopro, es probaljuk megszerezni a kepeket. Teljesen egyedulallo erzes lelegezni a viz alatt, es kozben sulytalannak lenni, uszkalni a halakkal. Ugy nez ki, most kettokor meg merulunk egy utolsot, mielott elmegyunk innen vissza Lombokra szorf tanfolyamra, vagy lehet nem. 

Csok