kaici

[kaici]

HINNA DA ZE!

Borzalmasan érzem magam amiatt, hogy ennyit csúszik az alábbi bejegyzés, de semmiképp nem akartam veszni hagyni. Jöjjön most egy háromnegyed éve létrehozott írásom, ami 2024 májusa óta várja, hogy képeket szerkesszek hozzá és végleges formába öntsem. Téma az élőszereplős Golden Kamuy feldolgozás-sorozat első állomása, a mozifilm.

2024. május 19-e óta a 'Mi a kedvenc filmed?' kérdésre is végre azt válaszolhatom, hogy Golden Kamuy! Ezzel a dátummal startolt el a Netflixen a japán mozikban 2024. január 19-étől vetített élőszereplős, 2 óra 9 perces Golden Kamuy live action film. Több országban is tartotta magát a Netflix napi Top 10-es listájában, Magyarországon például 2024. május 25-én a 6., Indonéziában a 4., Görögországban és Thaiföldön a 2., Németországban és Ausztriában a 7. helyen állt. A Golden Kamuy volt életem első végigolvasott mangája, és most a Golden Kamuy-ból készült mozifilm az, amit életem első live action-jének tudhatok. Nekem nem okozott csalódást.

Nézzük, hogy áll most a Golden Kamuy mozifilm alapanyaga: a Noda Szatoru által rajzolt manga 2022. április 28-án véget ért a 314. fejezettel, a belőle készült, folyamatban levő anime sorozat pedig a 4. évadot zárta a 49. epizóddal 2023-ban. A kétórás live action sokkal lassabb tempóban halad, mint amire számítottam, az alapjául szolgáló anime 1. évadjának első 5 epizódját dolgozza fel csupán. Elég nagy volumenű alkotásba vágtak bele a készítők, belegondolni is nehéz, hogy mennyi szereplő, helyszín és esemény vár még leforgatásra. Hány év múlva jutunk el ahhoz a pillanathoz, mikor a barnamedve felkapaszkodik a zakatoló gőzmozdonyra!…

Nyáron a WOWOW bejelentette a film folytatását, melyet 2024 őszén láthatunk sorozat formájában Golden Kamuy - Hokkaidó Irezumi Súdzsin Szódacu-hen - (ゴールデンカムイ―北海道刺青囚人争奪編―) címmel. Ebben fogunk megismerkedni a film végén bevágott új arcokkal, és ahogy nézem, ennek a cselekménye túl fog nyúlni az 1. évadon, belekóstolhatunk a 2. évad zavarba ejtő jeleneteibe is Edogai-kun társaságában. Az itt megtekinthető ajánlóból kiderül továbbá, hogy kamerák elé vittek egy olyan epizódot is, mely az évadokból kimaradt, és csupán OVA formájában láthatták a nézők. Ez a képkocka mutatja a tetovált lábú Ojabunt (Főnök), akit "A szörnyeteg" című harmadikként elkészült OVÁ-ban láthattunk:

Rögtön felcsillant a szemem és eszembe jutott a rajongói táborban Fake Ainu village arc ('A hamis ainu falu') néven emlegetett történetszál, mely az animéből egy az egyben kimaradt, a mangában viszont az egyik kedvenc részem. Van remény, hogy ha pontosan követik a képregény sztoriját, akkor végre képernyőn is láthatjuk ezt az epizódot - csakúgy, mint Hokkaidó Bonnie és Clydeját, O-gint és Szakamotot, akik szintén kimaradtak a rajzfilmből. Pedig O-gin a sörétes puskájával üde színfolt lett volna a maroknyi női Golden Kamuy szereplők palettáján.

IRÁNY HOKKAIDÓ!

A film több jelenetét a képregény eredeti helyszínén, Japán északi főszigetén, azaz Hokkaidón forgatták és fényképezték. A készítőknek olyan szempontból egyszerű dolga volt, hogy egyrészt rendelkezésükre álltak a fenséges hokkaidói tájak, a másrészt Noda a manga rajzolásánál korhűen a XX. század elején valóban létező épületeket használt fel, melyek még napjainkban is állnak, megőrizve eredeti formájukat. Ilyen például az Abasiri börtön…

… mely ma múzeumként működik - a történet szerint itt raboskodott Nopperabó és a 24 tetovált fegyenc, vagy az Otaru Romankan…

… mely ma üzleteknek ad otthont - a valóságban viszont akkoriban egy bank épülete volt, ahonnan a sztori szerint Hidzsikata visszaszerezte a kardját.

A Golden Kamuy története szerint az 1900-es évek elején járunk. Történetünk bölcsője Hokkaidó egyik nyüzsgő kereskedelmi és pénzügyi központja, Otaru (小樽). Japán 1868-ban megkezdett, évtizedeken át tartó társadalmi és politikai átalakulása idején (Meidzsi-restauráció) 1899-ben egy császári rendelet Otarut az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal való kereskedelem egyik kikötőjeként jelölte ki. A manga egyik kis jelentéktelen paneljén így jelenik meg a korabeli város, háttérben a Tengujama hegyvonulatával…

…a filmben azonban már teljes képernyőn láthatjuk, minden apró részletével együtt. Nagyon tetszik, hogy a nagy számlapos óra is feltűnik:

A Nyugatra nyitó Japán modern elemei, kalapok, öltönyök és aktatáskák keverednek a valaha bezárkózott Japán rizspapír ernyőivel, hanten kabátjaival és taligáival. Kedvenceim a korabeli vízszintesen íródott japán boltfeliratok és hirdetőtáblák, melyek a mai vízszintes japán írással ellentétben még nem "európaiasan" balról jobbra, hanem pont fordítva, jobbról balra olvasandók (akárcsak a sorok a hagyományos függőleges írásmód esetén). Ez is jól példázza, hogyan ízlelgette Japán az akkoriban betörő Nyugatot, hogyan próbált megoldást találni a kultúrák ütközéséből fakadó nehézségek áthidalására. Otarunak a mai napig megvan a sajátos hangulata, íme egy XXI. századi utcakép a városból, némi századfordulós érzéssel:

(Az Otaru-csatorna, mely ma a város jelképe és fő turisztikai látványossága, csak 1923-ban került megépítésre, ezért a Golden Kamuyban korhű módon nem szerepel.)

Ahogy megláttam a 29. perc végén Asirpát és Szugimotót a film szerinti Otaruban sétálni…

…rögtön tudtam, hogy ez nem otarui helyszín, hanem a Szapporó külterületén található Hokkaidó kaitaku no mura (北海道開拓の村). Ez egy szabadtéri skanzen közel 60 eredeti épülettel, melyek reprezentálják a Meidzsi és Taisó-korabeli (1868-1926) ugrásszerűen fejlődő, nyugatiasodó Hokkaidót. A Golden Kamuy sztorija 1907 elején kezdődik, Noda tehát abszolút hitelesen választott, mikor a mangában az itt található épületeket tette meg az események helyszínéül, s a Kaitaku no Mura fog még szolgáltatni bőségesen épületeket az eseményekhez.

Kiemelném még Asirpa szülőfaluját, melyhez egy turistáktól és nyilvánosságtól elzárt helyszín, Nibutani városának Kankan kotan nevű ainu házakból álló gyűjteménye szolgáltatott helyszínt.

AINU KULTÚRA

Még el sem kezdődött a film, máris éreztem, hogy minden részletre figyelnek, és megadják azt, amit egy Golden Kamuy-rajongónak meg lehet adni. A legelső jelenet előtt egy ainu közmondást látunk a képernyőn: "Kanto orwa yaku sak no arankep sinep ka isam", melynek jelentése: "A Mennyekből semmi sem érkezik hasztalan". Nos, valahogy a legelső mangakötet is így kezdődött: mielőtt olvasni kezdtük volna a fejezetet, rögtön a kötetborító belső fülén találkoztunk ezzel az ainu bölcsességgel, és ez így történt mind a 31 kötet esetén. Nyilván egy egyszeri filmnézőnek ez az ainu közmondás nem biztosít semmilyen többletet, egy mangaolvasó számára azonban igencsak hozzáad az összképhez.

A live actionben szép sorjában visszaköszönnek a mangában és az animében megismert "golden kamuys" fogalmak, fejben pipáltam ki a jellegzetes kifejezéseket. Mivel a képregény eredetileg egy vadászat-témájú mangának indult, Noda Szatoru különös gondot fordított a zsákmányejtés ainu módszereinek bemutatására. Meghökkentő, hogy ezt a hatalmas tudást egy, a XX. században kisebbségként sem elismert, lenézett származású ainu lány, Asirpa kezébe adta, aki ugyanolyan természetességgel végzi az állatok nyúzását és feldolgozását, mint a mérgezett nyilak vagy a gyógyfőzetek elkészítését.

Az is Nodát dícséri, hogy Asirpa személyét és a feltárt ismeretterjesztő anyagot képes volt összekapcsolni az 1905-ben véget ért orosz-japán háborúval, tette mindezt saját dédnagyapjának emléke előtt fejet hajtva. A másik főhős, Szugimoto Szaicsi alakját ugyanis két létező ember ihlette. Az egyik Noda dédnagyapja volt, akit szintén Szugimoto Szaicsinak hívtak, s aki valóban harcolt a japán hadsereg 7. hadosztályában. A másik Funaszaka Hirosi második világháborús japán katona, aki szívóssága miatt kiérdemelte a "halhatatlan" jelzőt, és lőtt nyaksérülést is szerzett, akárcsak a film elején a mi Szugimotónk.

A live action nézőit sem kímélik a furcsán hangzó ainu szavaktól. Számomra ez adja a Golden Kamuy egyik báját, hogy míg nyomon követhetem Asirpa és Szugimoto küzdelmeit, akaratlanul is megismerhetek egy olyan kiveszőben levő kultúrát, mint az ainu. (A hiteles ábrázolást már a manga megjelenésekor garantálta a Chiba University professzora, Nakagava Hirosi.) Az animéhez hasonlóan a filmben is elhangzik a matakarip, a wen kamuy, a kotan, a menoko makiri, az ohaw, a pukusa, az OSOMA, a CITATAP, a HINNA-HINNA, mi kell még? HINNA DA ZE.

Százszor láttam már, ahogy az animált Asirpa (majd Szugimoto, majd Siraisi, majd Ogata, majd Hidzsikata katanával (!)) citatapot készít, és az openingben is többször megjelennek a szaporán aprító kések, mégis olyan megmosolyogtató volt valódi emberekkel, valódi hússal, valódi késekkel látni a jelenetet… Javarészt a párbeszédeket is meghagyták, voltak részek, ahol együtt mondtam az anime sorait a live action színészeivel.

NÉHÁNY SZEREPLŐ

Nem is tudom, kit emeljek ki… Kezdem a főhősökkel: Asirpa és Szugimoto. Ugyanúgy működik köztük a kémia, mint a rajzfilm esetén (ha ott egyáltalán van ilyen), kapcsolatuk itt sem nélkülözi a minden nehézséget felülíró kötődést és a másik iránti tiszteletet. Ugyanazt érzem, mint az anime esetén is, hogy őket nem lehet nem szeretni. Anno az anime elején, naiv Golden Kamuy nézőként majdnem dobtam a sorozatot (CGI medvétől függetlenül), de valahogy az ainu kultúra iránti érdeklődés és Szugimoto-Asirpa párosa vitt előre, epizódról-epizódra fokozva az érdeklődésemet.

Az animált Szugimoto hangja, Kobajasi Csikahiro egy interjúban elmondta, hogy egyik kedvenc mangája a Golden Kamuy, ő maga is hétről-hétre olvassa, és ha megkérnék, hogy játssza el a főhőst, azonnal rábólintana az ajánlatra. Roppant megható látni, hogy egy férfi így kötődik a karakteréhez, a választás azonban nem rá, hanem egy hasonlóan szimpatikus, fiatal színészre, Jamazaki Kentóra (山﨑賢人) esett, aki szemtelenül hitelesen alakítja a néha gyerekes csínyekben részt vevő, néha vakmerően gyilkoló Szugimotót. Jamazaki szemében is ott van az a melegség, aminek köszönhetően az eredeti manga és anime több fegyence is döbbenetében csak azt tudja mondani: Jaszasii! ('De kedves!').

Egy észrevétel: a manga első fejezetében Szugimoto már sebekkel az arcán készül a lövészárokban az oroszok megrohamozására, a filmben azonban még sértetlen az arca. A live action verzió nekem azért tűnik frappánsabbnak, mivel azt sugallja, hogy Szugimoto a lelki sebeivel együtt olyan testi sérüléseket is szerzett abban az ütközetben, melyeket egy életre magával kell hordoznia.

A 2001-es születésű tehetség, Jamada Anna (山田杏奈) alakítja Asirpát. Kerek arcával, tiszta tekintetével, fantasztikus grimaszaival és 159 cm-es magasságával remekül játssza a tizenéves ainu lányt. Képes gyermeki érdeklődéssel és elfogadással figyelni a természet dolgait, ugyanakkor felnőttként száll harcba ha szükséges, állat és ember ellen egyaránt. Hímzett fejpántját (matanpushi) és kézvédőjét (tekunpe) japán származású, ainu folklórban jártas művészek készítették.

A castingot gondolom a grimaszaival nyerte.

NIKAIDÓ FIVÉREK

Meglepő módon másodjára szeretném kiemelni a Nikaidó ikreket, akiket a valóságban egy színész játszott el, Janagi Suntaró (柳俊太郎). Nem gondoltam volna, hogy sikerül úgy filmre vinni őket, hogy ugyanúgy kirázzon tőlük a hideg, mint az anime esetén is.

A rajzfilmben ők voltak a legvisszataszítóbb szereplők, akiket a legszívesebben minden egyes alkalommal áttekertem volna, mikor megjelentek a képernyőn. Olyan kellemetlen alakok, és olyan megszállottság van a fekete szemükben, amit a filmvásznon is remekül sikerült hozni. És! Mindezt úgy, hogy még megvannak az életben maradt fivér fülei és végtagjai! Bele se merek gondolni, mi lesz ha már…

A filmben természetesen minden színész a rajzfilmkarakter stílusában igyekszik beszélni, de Janagi szerintem ebben is kiemelkedő teljesítményt nyújt.

OGATA HJAKUNOSZUKE

Maeda Gordon (眞栄田 郷敦) kapta az egyik legnépszerűbb karakter, Ogata szerepét, és bár egyelőre nem láthattunk sokat belőle, érzem hogy jó színészre esett a választás. A 24 éves Maeda apja az egyik legnagyobb japán filmes harcművész, Sonny Chiba (szül. Maeda Szadaho). 2019 óta bontogatja színészi karrierjét. A Golden Kamuy mozifilm közönségtalálkozóján elhangzottak alapján Maeda nagy rajongója volt már a mangának is, és Ogatának is egyaránt. Őt nézzük meg most kicsit bővebben.

Ogatában mint karakterben az egyik egyedi dolog amit imádok, azok a kéztartások. Nézzünk két későbbi példát a mangából:

A filmbeli pár perces szereplése alatt már kaptunk egy tökéletesen kidolgozott "ogatás" kézmozdulatot Maedától, miközben tölti meg a puskáját Szugimotoékra tüzelve az erdőben, és remélem, sok hasonló lesz még a továbbiakban is. Az ikonikus hajsimító mozdulat még várat magára.

A fiatal színész mellett szól az is, hogy nem tudom kiverni a fejemből Maeda "Dore dake kiken na bakucsi ni te o dasiteiru no ka vakatteoran no da" indulatosan végződő mondatát (bunyó közben mondja Szugimotonak, jelentése: "Fogalmad sincs arról, milyen veszélyes hazárdjátékba keveredtél."), úgyhogy szerintem nem lesz nehéz hozzászokni a hús-vér Ogatához.

A Maeda által alakított, még a hadsereg kötelékében álló mesterlövész egyébként a történet elején kíváncsisággal vegyes gyanakvással szemléli Szugimotot. Jót mosolyogtam, mikor hozta a leengedett kezes "semmilyen" ogatás állást…

…a film végén azonban már frissen összevarrt állkapoccsal, sötét tekintettel ül a kórházi ágyon:

Akár azt is hihetnénk, hogy tetteit ezentúl a Szugimoto iránti bosszúvágy fogja hajtani, erre igazából nincs indoka, mert ő teljesen másfajta démonokkal fog majd megküzdeni a sztori során.

Noda jellemzése szerint a mesterlövész kezdetben beszédes karakter volt, amire a mangában sok bizonyíték is akad, Szugimotóék harsányságát ellensúlyozva azonban egyre szótlanabb, s egyben egyre fenyegetőbb karakterré válik. Ogata a történet során fokozatosan fordul magába. Van egy célja, amire fény derül majd, de igazából ő is nagyon jól érzi, hogy ez számára egyre elérhetetlenebbé válik, miután a történet folyamán fokozatosan olyan szakadékokat váj maga köré, melyek ellehetetlenítik nemcsak célja elérését, hanem emberiességének megtartását is. Vajon képes-e nem szörnyeteggé válni egy mesterlövész, aki kiirtotta a teljes családját, és már fiatal korában megalapozta saját erkölcsi romlását?

Bonyolult karaktert kell megformáznia Maedának, kíváncsi vagyok, hogyan veszi majd az akadályokat! Ogata rajzfilmbeli szinkronhangja, Cuda Kendzsiró hatalmasat alakított a 3. évadban, érdeklődve várom, mit hoz majd ki a karakterből Maeda.

OGATA HANGJA IS BEKÖSZÖN

Az anime-Ogata nem lenne Ogata Cuda Kendzsiró hangja nélkül, ezért sok rajongó próbálta elképzelni őt a mesterlövész bőrébe bújva, én azonban mellőztem ezt a gondolatot, mert a szerep egy fiatalabb színészt kívánt, és hittem abban, hogy ez az Ogata az animében megismert hangja nélkül is tud működni. Cuda tökéletes például az ex-jakuza Tacu szerepére a Gokusufudóban, és remélem, hogy hasonlóan nyilatkozhatok majd Maeda Gordonról is a Golden Kamuy folytatása során. Azért a rajongók nem maradnak Cuda duruzsoló hangja nélkül a live action során sem, ő ugyanis a film narrátora, aki felvázolja a történelmi hátteret és elkalauzolja a nézőt az új helyszíneken.

TANIGAKI GENDZSIRÓ

Az "élő" Tanigakiban egyelőre nem sikerült meglátnom a nagy, buja matagi mackót, aki elérzékenyülve járja majd a kislányok táncát a cirkuszban, sőt, sokkal idősebbnek is tűnik rajzfilmbeli önmagánál. És nem csak tűnik, hiszen maga a színész is jóval idősebb az 1994-es születésű Jamazaki Kentónál vagy a 2000-es születésű Maeda Gordonnál, ha a katonatársait játszó színészeket vesszük. A Tanigakit alakító színész, Ótani Rjóhei (大谷亮平) 1980-ban született, tehát már túl volt a negyvenen a forgatás ideje alatt is. A Golden Kamuy rajongói kézikönyv szerint is Szugimotoval egykorúnak kellene lennie. Köztudott, hogy Tanigaki karaktere a mangarajzoló Noda Szatoru kedvenc figurája, így biztos nem véletlenül esett a választás Ótanira. Később talán majd kidomborodik, hogy mit látott meg benne a mester (és ezt szó szerint is értem :)).

ÉS A TÖBBIEK

Ohh, ha Hidzsikata Tosizón az a paróka és a szakáll kicsit szolidabb lenne… Műszőrzettől eltekintve az 1950-es születésű Tacsi Hirosi (舘ひろし) még az öreg róka járását is tökéletesen hozza, ennek ellenére valahogy úgy érzem, nincs összhangban a színész a karakterrel. Az anime-Hidzsikata egyébként egyik kedvenc figurám hangban, megjelenésben, kisugárzásban egyaránt, meglátjuk, hogyan alakul a színész által megformált karakter a továbbiakban, nekem eddig kicsit lehangoló.

Curumi Tokusiró főhadnagy tüneményesen gonosz és manipulatív jellemét remekül adja vissza a határozottan jóképű Tamaki Hirosi (玉木宏). Nem csak a katonáit képes az ujja köré csavarni, hanem a nézőket is. Vele is úgy vagyok mint a Nikaidó fivérekkel, hogy a live actionben nagyságrendekkel jobban élveztem a képernyőn töltött idejét, a szivárgó agyvíz és a fogcsattogtatás ellenére.

Asirpa nagyanyja, Huci valami elképesztően jól sikerült a filmvásznon! A rajzfilmben valahogy sosem érintettek meg az apró öregasszony jelenetei, de a live action érzelmi oldalához nagyon sokat tesz hozzá a karaktere, nagyon szeretem!

Akiben kellemesen csalódtam, az a komikus szabadulókirály Siraisi Jositake karaktere, akit az animében túlzottan erőltetettnek éreztem, a filmben viszont Jamoto Juma (矢本悠馬) hangban és mimikában is fantasztikusan jól hozza a bohókás, közvetlen karakterét. Siraisit személy szerint az animében csupán egy kellemetlen, kopasz figurának láttam, aki nem ad pluszt a történethez, a live actiont viszont el sem tudnám képzelni nélküle. Ajánlom az instagram oldalát is, neki valahogy jelleméből fakad a Siraisi-vibe!

Nem gondoltam volna, hogy az anime után a live action színészeihez is így kötődök majd, remélem, adnak okot rá a folytatásban is!

[kaici]

Dragon Kamuy

Nagyon régen írtam, de most meghozta a kedvem egy Golden Kamuy témájú újévköszöntő :) Az anime hivatalos oldalán megjelentek a jól megszokott újévi lapok, s mivel 2024 a Sárkány éve lesz, az illusztrációk ezt az állatövi jegyet idézik meg valamilyen formában. Miért is lenne olyan egyszerű japán értelmezésben a sárkányokról beszélni? Csupán három különböző írásjegyet használnak erre a szóra, tegyük helyre ezeket!

龍 (tacu / rjú): ez jelöli a kínai mitológiában megjelenő hatalmas, tekergőző testtel bíró sárkányalakokat, melyek a hatalom és a jó szerencse jelképei. A Tacu név többeknek ismerős lehet a Gokusufudó c. animéből, melyben a főszereplő ex-jakuza is ezzel a kandzsival írja a nevét.

竜 (tacu / rjú): a fenti írásjegy megreformált, egyszerűsített, ún. sindzsitai változata, mely a modern korban használatos. Jelentésben nincs különbség. A XIX. században született író, Akutagava Rjúnoszuke (芥川 龍之介) nevében például a tradicionális írásjegy lelhető fel, míg az 1992-ben született szinkronszínész, Jamagucsi Rjúnoszuke (山口 竜之介) már ezzel a modern kandzsival használja a nevét.

辰 (tacu / sin): ez a kínai horoszkóp Sárkánya, az egyetlen fiktív lény a tizenkét állatövi jegy közül.

ドラゴン (doragon): bár nem kandzsival írják, eltérő értelmezése miatt idevettem a listába. A doragon jelöli az európai mondakör esetlegesen többfejű, szárnyas sárkányát.

Annyit hozzátennék még, hogy általában zavarja a szemem a japán szavak ü-ű betűs átírása, azonban a rjú mint sárkány egy kimondottan olyan elegáns szó, amit érdemes lenne a kiejtést jobban tükröző ű betűvel írni – rjű.

Nagyon sok dolog megesik a Golden Kamuy-ban (még az is, aminek nem kéne), de sárkányoktól épp nem nyüzsög a történet, ezért kíváncsi voltam, melyik rajzfilmkarakterek jelennek meg az idei üdvözlőlapokon. Lássuk őket!

Első kép Ogata Hjakunoszuke és Szugimoto Szaicsi híres tavalyi illusztrációja a spoon.2Di magazin 92. számának hátsó borítójáról. Gasó! (賀正) – áll az ábra közepén a nagybetűs ’Boldog új évet!’ üdvözlőkártyákon használt felirata, s első ránézésre semmi nem utal sárkányra, el is gondolkodtam rajta, mi lehet a megoldás. A titok szerintem a kettejüket beborító kamélia (椿, cubaki) virágban rejlik, a növény egyik fajtáját ugyanis unrjú-cubakinak (雲竜椿) nevezik – ebben felfedezhetjük a sárkányra utaló rjú szócskát, és ott van a 竜 kandzsi is. Ez a fajta kamélia természetesen ívelt, felfelé törekvő tővel és ágakkal rendelkezik, akárcsak a felhők magasságába törő, kecsesen tekergőző égi sárkány.

A második illusztráción a történet veretlen dzsúdó-bajnoka, Usijama Tacuma (牛山 辰馬) látható harcra hívó pózban. Az ő nevében aztán minden grandiózus megjelenik, sorrendben ’bivaly – hegy – sárkány – ló’. Meg is van a megoldás, hogy miért ő kapta a főszerepet ezen a képen, mivel hivatalos nevében megtalálható a kínai horoszkóp Sárkányának írásjegye: 辰. És még a zöld szín is jól áll neki :) Az üdvözlőlap négy sarkán a Golden Kamuy alkotóinak jól bevált Kinga sinnen! (金賀新年), azaz ’Arany új évet!’ köszöntése áll.

Az újévi köszöntők készítői is játszottak az írásjegyekkel, elővették a harmadik kandzsit is, melyhez a történet kiváló vadászkutyáját, Rjút hívták segítségül:

Bár a mangában Rjú nevét katakanával írják (リュウ), most a Sárkány évének apropóján megkapta az üdvözlőkártya bal oldalán látható, hagyományos írásmóddal kalligrafált 龍 karaktert. Dögönyözés közben kicsit hasonlít is a mitológiai lényre.

Én azért játszottam volna a történetben Hercegnőként emlegetett Nakazava Tacuja (仲沢 達弥) nevével is, még akkor is, ha a profi szerencsejátékos jakuza nevének ’tacu’ kandzsija nem is a sárkányt jelenti. A manga 69. fejezetborítójának apropóján szerintem ők is helyet kaphattak volna az újévi köszöntőn valamilyen formában, bár tény, hogy nincsenek a legfontosabb szereplők között. Tacuja látható a fejezetborító bal oldalán, félig sárkányos kimonóban, félig mellbimbóban:

Jómagam is Sárkány vagyok, úgyhogy hajrá 2024!

[kaici]

if an autumn kokeshi meets an early hungarian 'kalocsai' embroidery

[kaici]

Golden Kamuy Official Fanbook // Retar bemutatkozó oldalának nem hivatalos magyar nyelvű fordítása.

Fordítás és szerkesztés: Kaici, 2023. 10. 23.

[kaici]

Golden Kamuy Official Fanbook // Asirpa bemutatkozó oldalainak nem hivatalos magyar nyelvű fordítása.

Fordítás és szerkesztés: Kaici, 2023. 10. 22.

[kaici]

Korai japán puskatörténelem a Golden Kamuy tükrében: Murata, Ariszaka és a 38-as típus

Az Elfnet.hu rendkívül informatív cikkét hívom segítségül, hogy betekintést nyújtsak a japán puskagyártás korai évtizedeibe. Olyan fegyvereket mutatok be, melyek a Golden Kamuy c. mangában és animében is többször megjelennek. A történelmi ihletésű, orosz-japán háború után játszódó Golden Kamuy katonák, dezertőrök és vadászok útját követve emel ikonikussá egy-egy puskatípust. Az Elfnet cikkét olvasva általános képet kapunk a századforduló Japán Birodalmának puskagyártásáról, de a Golden Kamuy miatt három fegyvernek szentelek különös figyelmet, melyek a 18-as Murata, a 30-as Ariszaka és a 38-as típusú puska.

Murata, az első japán gyártmányú puska

Bejegyzésemet teljesen az Elfnet cikkére hagyatkozva írom, ezért szeretném az említett weboldal saját soraival bemutatni a japán gyártmányú puskák korai történelmét, Golden Kamuy-ból vett mangapanelekkel alátámasztva az információkat. Kezdjük is el!

„A japánok az 1840-es években szembesültek rendkívüli elmaradottságukkal, ezért (elsősorban Hollandiából) kovás puskákat vásároltak. (…) Az 1800-as évek közepétől azonban nyugaton robbanásszerű fejlődés ment végbe nemcsak a hajógyártásban, de a kézifegyver-fejlesztésben is, ezért a japánok (a nyitás részeként) kénytelenek voltak továbbra is európai fegyverekre támaszkodni.

1880-ban készült el a Murata puska: egy egylövetű, 11 mm-es fekete lőpor-töltetű töltényt használó fegyver, a francia Fusil Gras Modéle 1874 helyi másolata. A fegyver hivatalos elnevezése 13-as típus volt, mivel a Meidzsi császárság modernkori uralkodásának 13. évében született. E fegyvert a japánok igyekeztek modernizálni: 1883-ban megjelent a 16-os, majd 1885-ben a 18-as típus…”

Így néz ki a valóságban…

…és a Golden Kamuy mangában:

A 18-as típusú Murata puska a 22. fejezetben bukkan fel először. Hivatalos nevén a dzsúhacsinen-siki-muratadzsú (十八年式村田銃) a történet szerint eredetileg a legendás hokkaidói vadász, Nihei Tecuzó fiának birtokában van, aki ezzel harcol az első kínai-japán háborúban (1894-1895). Miután a fiú elesik a harcmezőn, a fegyver édesapjához kerül, aki félelmetes medvevadász hírnevet szerez vele:

Bár a kor előrehaladtával jelennek meg modernebb puskamodellek, a tapasztalt Nihei az újabb típusú ötlövetű puskák helyett ezt az egylövetű Muratát használja a vadászatokon.

„Oi, jobi no tama va daszenai no ka?”

„Hé, nem vesz elő tartalék lőszereket?”

…kérdezi Tanigaki Gendzsiró a legendás vadászt. Északi matagi vadásznép tagjaként Tanigaki jól tudja, hogy egylövetű puskák használatakor tartalék lőszereket szoktak az ujjak között tartani, hogy a puskák újratöltése szükség esetén minél hamarabb megtörténhessen:

Nihei megmagyarázza, életfilozófiája szerint miért nem tesz így:

„Gohacu areba gokai sóbu dekiru to kancsigai szuru. Ippacu de kimeneba koroszareru. Ippacu dakara hara ga szuvaru no da.”

„Ha öt lövésem lenne, azt hihetném, öt esélyem van eldönteni a játszmát. Ha egy lövés nem dönt, megölhetnek. Mivel egy lövésem van csak, azt higgadtan és eltökélten adom le.”

A medvevadász halála után a Murata puska a 7. Hadosztály becsületes dezertőréhez, a fent említett Tanigakihoz kerül, aki ereklyeként vigyáz rá és később egy ainu kisfiúnak, Cikapasi-nak adja, mikor elválnak útjaik:

Ez a 18-as típus tehát a Japánban elsők közt gyártott puskák egyik modellje, ami még további korszerűsítésre szorult. A Murata puskák esetén „érdemi változtatást csak az 1889-es 22-es típus hozott, mivel ez a típus már 8 mm-es füst nélküli lőport tüzelt és csőtárral rendelkezett”.

A fentebb említett régebbi 18-as típus és annak korábbi modelljei ugyanis feketelőport tüzeltek, melynek története az ókori Kínába nyúlik vissza. Ez az általános értelemben vett puskapor: salétrom, faszén és kén keveréke. A lövés leadása után a feketelőpor kisebb része hamuként rakódik le a csőben, nagyobb része azonban füstként távozik onnan. A régi Murata elavult lőporával kapcsolatosan is találunk utalást a Golden Kamuy-ban, ahol a sorozat japán mesterlövésze, Ogata Hjakunoszuke a lövés hangjából következtet arra, hogy Tanigaki, aki épp a régi típusú Murata tulajdonosa a nyomába ért és keresztbe tehet neki:

„Furui dzsú de cukavareru jó na kokusoku-kajaku no manobi sita dzsúszei ga hitocu mazatteita…”

„Mintha lett volna a lövések közt egy hosszabb, ami feketelőport tüzelő régi puskából származik…”

A lőszerek kapcsán itt van egy nagyon jó összefoglaló ábra a mangából:

„A lőszerek alakján kívül a másik nagy különbség az, hogy a Murata puska feketelőport tüzelt, míg a 30-as típus füst nélküli lőport. A 30-as típusban használt füst nélküli lőpor az addig megszokott feketelőporhoz képest nagyobb tűzerőt és hosszabb lőtávolságot produkált. Ha a Murata lőszerébe füst nélküli lőport töltenének és úgy sütnék el a fegyvert, akkor a túl nagy nyomás hatására a puska tönkre menne, vagy ha sikerülne is elsütni, a nagyobb kezdősebességhez nem passzoló gyújtófej alakja és a légellenállás miatt romlana a pontosság mértéke.”

A 30-as típusú Ariszaka

A Murata után haladjunk a modernebb puskák felé, nézzük tovább az Elfnet cikkét!

„(…) hamarosan a (Murata) 22-es típus is elavult, ezért a japán Császári Hadsereg egy új puskát igényelt. A Murata puskát tervező Murata Cunejosi (jav.) tábornok közbenjárásával egy másik tiszt, Ariszaka Nariakira megtervezett egy fegyvert, amelyet a japánok 30-as típus néven rendszeresítettek (1897-ben). A 30-as típus többek között a német 1893-as Mauser ismétlőpuskán alapult és részben új tölténye miatt hatékonyabbnak bizonyult a Murata puskánál, azonban maga a fegyver bonyolult volt (…), érzékeny volt a szennyeződésre és (...) gyakoriak voltak a különböző működtetési problémák.”

Ogata első kedvenc fegyvere, a 30-as típusú gyalogsági puska (japánul sandzsúnen-siki hoheidzsú, 三十年式歩兵銃, ) már egy ötlövetű ismétlőpuska volt, melyet a Japán Birodalom szárazföldi hadereje használt rendszeresített fegyverként olyan háborúkban mint az orosz-japán háború (1904-1905), az I. és II. világháború vagy a második kínai-japán háború (1937-1945). A 3950 g tömegű puskát 554.000 darabszámban gyártották, tervezője, Ariszaka Nariakira pedig Ariszaka Narizó néven a Golden Kamuy-ban is vissza-visszatérő epizódszereplő:

„Vatasi va nanimono ka to na? Vatasi va kimi ga kata ni kacuideiru sódzsú o cukutta mono de aru!”

„Hogy én ki vagyok?! Én vagyok az az ember, aki azt a puskát tervezte, ott a válladon!”

Így nézett ki valójában, megmosolyogtató a viselkedésének kifigurázása:

A 30-as típus a képregény elején kap főszerepet, ehhez a fegyverhez szokott Ogata, és a sztori elején szereplő japán katonákat és dezertőröket is mind ezzel a puskával felvértezve ismerhetjük meg. Főszereplőnk, Szugimoto Szaicsi is kezdetben ezt a fegyvert birtokolja, és már az első kötetben részletes bemutatóábrát kapunk a 30-as típusú Ariszaka puskáról és tartozékairól (lőszerek, szurony, tölténytáska):

A 30-as típus jelenik meg az első kötet és az első fejezet színes borítóján is, utóbbi itt látható:

A 30-as típus technikai jellemzőire most nem térnék ki, mert az Elfnet cikke aprólékosan összehasonlítja azt utódjával, a 38-assal. Inkább átadnám a szót a mesterlövész Ogatának, aki eleinte beszédesebb karakterként így jellemzi a 30-as típust, egy egész oldalon keresztül:

„Kono szandzsúnen-siki hoheidzsú Rosia-hei no sódzsú jori tama ga csíszaku ni-szanpacu atetemo sinan node fuszecu-dzsú nado to ivareta ga, satei-kjori to meicsú-ricu ni oite va kocsira ga ue datta. Júsú na dzsú da ga, nami no heisi de va hjaku métoru szaki to naru to aite ni csimeisó o ataeru no va muzukasii. Demo ore va szanbjaku métoru inai nara kakudzsicu ni atama o ucsinukeru. Ore to aisó ga au to iu vake da. Daisicsi-sidan va hórui kara Makusimu kikandzsú o uttekuru Rosia hei ni tekozutta. Ore no jó na szeimicu-sageki o tokui to szuru butai o cukutteokeba, anna ni sinazu ni szunda hazu da.”

„Ez a 30-as típusú gyalogsági puska az orosz puskáknál kisebb lőszerrel rendelkezik, és még két-három lövés sem feltétlen gyilkolja meg az ellenfelet. Ezen okok miatt nem tartották halálos fegyvernek. Azonban lőtávolság és találati arány tekintetében meghaladta a többi puskát. A 30-as típus kiváló fegyver, azonban egy átlagos katona száz méteren belül sem képes vele halálos sebet ejteni az ellenfelén. De én még háromszáz méteren belül is garantáltan átlyukasztom a koponyáját. Ezt a puskát nekem találták ki. A 7. Hadosztály alulmaradt a bunkerekből Maxim géppuskával tüzelő orosz katonákkal szemben. Persze ha felállítottak volna egy hozzám hasonlóan precíz mesterlövészekből álló egységet, az a sok halál nem történt volna meg.”

A puska lőtávolságára vonatkozó információkat szintén Ogatától tudjuk meg, aki a 95. fejezetben egy szökött fegyencet fenyeget meg a 30-as típussal a kezében:

„Szuzukava Kijohiro jo. Kono szandzsúnen-siki hoheidzsú no hjósijaku o miro. Niszen métoru de memori ga aru na? Niszen métoru szaki made dangan ga todokutte koto da. Niszen métoru idzsó ore kara nigekireru ka tamesite miru ka?”

„Figyelj, Szuzukava Kijohiro. Vess egy pillantást az irányzékra ezen a 30-as típusú gyalogsági puskán. Egészen kétezer méterig mennek rajt a fokok, ugye? Ez azt jelenti, hogy a kilőtt golyó elér kétezer méterre is innen. Teszel egy próbát, hogy el tudsz-e menekülni előlem kétezer méternél messzebbre?”

A 38-as típus

Nézzük meg a 30-as típus továbbfejlesztett változatát, a Meidzsi császár uralkodásának 38. évében, azaz 1905-ban kifejlesztett 38-as gyalogsági puskát (japánul szanpacsi-siki-hoheidzsú, 三八式歩兵銃)! Így néz ki a valóságban…

…és képregényben:

„Ezt a fegyvert már nem Ariszaka Nariakira, hanem tanítványa, a legendás Nanbu Kidzsiro tervezte, akinek több pisztolyát, puskáját, géppisztolyát és géppuskáját is használta a japán hadsereg.”

Ennek ellenére, főleg Nyugaton, gyakran emlegetik Ariszakaként ezt a modellt is. A 38-as típust használták a japán katonák az I. világháború, a második kínai-japán háború (1937-1945) illetve a II. világháború alatt is. A Golden Kamuy-ban legtöbbször egyszerűen szanpacsi-sikinek (三八式) hívják ezt a puskát. Azonban nem ez az egyetlen anime, amiben a 38-as megjelenik, a Sódzso Súmacu Rjokóban (少女終末旅行, A lányok végső utazása) az egyik főhős, Júri keze ügyében is állandóan ott van az említett fegyver:

Folytassuk az Elfnet oldalán részletezett műszaki adatokkal:

Típus: ismétlőpuska

Megjelenés éve: 1906

Tervező: Nanbu Kidzsiro

Fegyver tömege: 4190 g

Teljes hossz: 1275 mm

Működési elv: forgó-tolózáras

Tárkapacitás: 5 lőszer

Lőszer: 6,5 mm Ariszaka

Tűzgyorsaság: 10-15 lövés/perc

Hatékony lőtávolság: 366–457 m

Maximum lőtávolság: 2.37 km

A Golden Kamuy-ban is említésre kerül a lőtávolság. Természetesen ismét Ogata foglalkozik vele, aki az időközben megszerzett 38-as típussal a kezében villantja meg szaktudását a 114. fejezetben Szugimotonak:

„Sz.: Szono szaisin-siki no sódzsú va ore ga kikjú noru toki ni Daisicsi-sidan kara ubaitotta jacu dzsan. Kaesze jo.

O.: Kore va szanpacsi-siki hoheidzsú da. Kono hjósijaku o miro. Niszen-jonbjaku métoru made memori ga aru na? Omae no szandzsúnen-siki va niszen métoru made…”

„Sz.: Hé, az nem a legújabb puskamodell, amit a 7. Hadosztálytól nyúltam le, mikor elkötöttük a léghajót? Add szépen vissza.

O.: Ez egy 38-as típusú gyalogsági puska. Vess egy pillantást erre az irányzékra. A fokok egészen kétezer-négyszáz méterig mennek, látod? A te régi 30-asodon csak kétezerig voltak...”

A puska részletesebb bemutatásához nézzük újra az Elfnet írását!

„Meglepő módon a 38-as típus nehezebb XIX. századi elődjénél: e fegyver tömege 4,19 kg, hossza 1275 mm (800 mm-es csővel), szemben a 30-as típus 3,95 kg-os tömegével, 1280 mm-es hosszával és 797 mm-es csőhosszával. Technikailag a 38-as típus a 30-as típus leegyszerűsített változata, de a változtatások olyan mélyrehatóak, hogy a kész típus már egyáltalán nem emlékeztet elődjére (kivétel az átemelt fa házat).

Érdekes, hogy a Murata ismétlőpuskát váltó 30-as típussal szembeni egyik fontos kritika az Ariszaka által tervezett, gyenge 6,5 mm-es lőszert érte, ezért a japánok szinte azonnal megkezdték egy erősebb, 7,7 mm-es töltény tervezését, de mivel a fejlesztés rendkívüli mértékben elhúzódott, ezért csak a 38-as típus utódjánál, a 99-es puskánál alkalmazták. A hosszú cső és a relatív kis kaliberű töltény miatt a 38-as típus elsütése gyakorlatilag nem hoz létre torkolattüzet, ami ideális mesterlövész-puskává teszi.

A 38-as típus technikailag ugyanazt a töltényt tüzelte, mint a 30-as típus (a félperemes, 6,5x50 mm-es Ariszaka-t), de a korábbi gömbölyű hegyű töltényt hegyes, ún. spitzer töltényre cserélték és kisebb tömege ellenére növelték a lőpor mennyiségét, ezáltal nőtt a fegyver torkolati sebessége és pontossága.”

A lőszereket a Golden Kamuy mangában is kiemelik, az alábbi oldalon kitérnek a fent említett gömbölyű és spitzer töltényekre is. Egyik kedvenc mozzanatom az alábbi, mikor Ogata nem engedi, hogy Szugimoto kivegye a kezéből az újdonságnak számító 38-ast, melyet dezertálása idején rendszeresítettek a katonaságban, így csak utólag jut hozzá. Ahogy a fentebbi mangapanelen is olvasható, az új puskamodellt nem tudatosan, ám valóban Szugimoto szerezte, de valljuk be… Ogatának igaza van:

„O.: Kono dzsú kara szaijó szareta szentódan no szanpacsi-siki dzsippó nara niszen-jonbjaku métoru szaki ni made tama ga todoku…

Sz.: Dakara nan da jo.

O.: Omae ga cukattemo buta ni sindzsutte koto da.

„O.: Ez a puska 38-as típusú hegyes fejű lőszereket használ, amelyek kétezer-négyszáz méterig is eljutnak…

Sz.: Mire akarsz kilyukadni?!

O.: Arra, hogy nagy kár lenne* nálad hagyni ezt a puskát.”

Az Elfnet cikkével zárnám soraimat. Japánban ez „a fegyver jelentős példányszámban készült: 1923-ig több, mint 2 millió 38-as típusú ismétlőpuska készült el. (…) Mindössze két hátrányos tulajdonsággal rendelkezett: korai rendszeresítése miatt a két világháború között, de különösen a második világháború alatt már túlságosan nagynak és nehéznek számított, emellett 6,5 mm-es töltényét nem tartották kellően erősnek. Az Ariszaka töltény valóban gyengébb volt más országok kortárs töltényeinél, 1000 méteren túl már elvesztve az erejét, ugyanakkor a legtöbb összecsapás 500 m-nél kisebb távolságon zajlott le, ahol a 6,5 mm-es töltény megfelelően teljesített, miközben kisebb hátrarúgást és torkolattüzet produkált. (…) A 38-as típus hosszú szolgálati ideje ellenére még a második világháborúban is megfelelőnek bizonyult, könnyű használata és tartóssága miatt (nagy mérete ellenére) általános megbecsülés övezte.”

#

* Ogata egy Újszövetségből vett bibliai szófordulatot használ itt: ’gyöngyöket a disznóknak”, azaz nem érdemes értékes dolgot adni annak a kezébe, aki nem becsüli meg eléggé.

[kaici]

MENNYDÖRGÉSES tavaszi haikuk

Nagyon hiányoztak a haikuk, ezért úgy gondoltam, keresek egy tavaszhoz köthető különleges évszakszót. Talán mondanom sem kell, hogy sikerült olyat találnom, ami némiképp a Golden Kamuy c. mangához is köthető, ezért sok idő után végre újra egy hibrid poszt következik!

Kezdjük a Golden Kamuy-val. A 6. kötet 50. fejezetének címe Sunrai (春雷), magyarul tavaszi mennydörgés, tavaszi villámlás.

A szó két írásjegyből áll, az első a haru (春) vagyis a tavasz kandzsija. A második kandzsi a kaminari (雷), mely a japán nyelvben jelentheti a mennydörgést és a villámlást is, amit a magyarban két külön fogalommal jelölünk. Japánul láthatjuk a kaminarit – ekkor villám jelentésben szerepel, és hallhatjuk is a hangját – ez pedig a mennydörgésre utal.

A mangában a sunrai szó egy nő bőrébe bújt tetovált fegyenc, Ienaga Kano szájából hangzik el. Ő a történet Dr. Hannibal Lecter-e, aki a börtönből megszökve fogadósként dolgozik. A munkát remekül összehangolja a szórakozással, ugyanis a messziről érkezett vendégeket nemcsak titkos átjárókon és lyukakon keresztük figyeli a horror-hotel falain belül, hanem gyilkos étvágyát is kielégíti velük.

A manga 50. fejezetében az elbűvölő fogadós így üdvözli a házaspárt, akik a kiszámíthatatlan tavaszi időjárás közepette érkeznek az általa vezetett Szapporo Világszállóba:

- Konna dzsiki ni kaminari nante mezurasii na. Mizore ni furarete hidoi me ni atta.

- Sunrai desu ne… Maru de haru no otozure o cugeru góhó no jó de... Oheja go-annai itasimaszu.

- Micsoda égzengés, ritka ilyenkor. Havas esőbe is keveredtünk, rémes volt.

- Tavaszi mennydörgés. Akárcsak a tavasz beköszöntét jelző ágyúlövés... Jöjjenek, mutatom a szobájukat.

Ez a párbeszéd nagyjából ebben a formában el is hangzik az anime 10. epizódjának utolsó másodperceiben. A zivatar és a villámokkal szabdalt égbolt a rajzfilmen kívül a képregényben is megjelenik, csaknem egy teljes oldalon:

A zivatar megjelenítésénél a bari-bari (バリバリッ) hangeffektet használják, mely az égen cikázó villám elektromos kisülésének hangja.

Hogy mi történik a házaspárral, azt mindenki legrosszabb fantáziájára bízom, térjünk át inkább a tavaszi égzengés irodalmi vonatkozására! Bár a Golden Kamuy-ban a váratlan zivatar egyértelműen baljós előjelként jelenik meg, a haikukban korántsem drámai ennyire a helyzet. Sőt, a tavasz első mennydörgése inkább pozitív jelentéssel bír: az idő enyhülését és a tél végét jelenti. A már említett sunraion (春雷) kívül többféle elnevezéssel illetik ezt a fogalmat:

haru no rai (春の雷): ha a sunrai írásjegyeit szétválasztjuk, a haru no rai olvasatú évszakszót kapjuk. Jelentése ugyanúgy ’tavaszi villámlás, mennydörgés’.

hacurai (初雷): jelentése ’első mennydörgés’, az év első dörrenésére utal, mely azt jelzi, közeleg a felmelegedés. Japánban a XIX. század második feléig mérvadó holdnaptár szerint az új év februárban kezdődött, ezért a tavaszi zivatarok valóban az új esztendő első mennydörgéseit hozták el.

musidasi (虫出し): jelentése ’rovarok előbújása’. Azt jelzi, hogy a hangos zivatar és az enyhe időjárás közeledte sok rovart zavar elő téli rejtekéből.

Bár a tavaszi zivatar hanghatása nem olyan drámai, mint a forró nyári napok mennydörgéseié, mégis képes megzavarni az újjáéledő természet nyugodt nappalait és éjszakáit. Mivel ebben az időszakban kevésbé gyakori az esőket kísérő égzengés, érthető, hogy egy-egy váratlan dörrenés és villámlás megihleti a haiku költőket is. Sok költő írja le a tavaszi zivatart kísérő égi jelenséget úgy, mint az éjszaka csendjét váratlanul kettészelő, álmokat szétszaggató mennydörgést. Nézzünk rá két példát:

春雷の闇より椎のたちさわぐ SUNRAI NO / JAMI JORI CUCSI NO / TACSISZAVAGU (飯田龍太)

Tavaszi égzengés kalapácsa dörömböl a vaksötétből.

#

不意打ちの真夜の春雷夢砕く FUI-UCSI NO / MAJO NO SUNRAI / JUME KUDAKU (中上馥子)

Nem várt támadás. Éjféli mennydörgések álmomat zúzzák.

A másik véglet az, mikor a költő észleli az eső közeledtét, nem érné meglepetésként a mennydörgés, azonban a zivatar mégsem érkezik meg hozzá:

春雷や耳遠くして光るのみ SUNRAI JA / MIMIDÓKU SITE / HIKARU NOMI (渋沢小枝)

Tavaszi zivatar moraját fülelem, de fényét látom csak.

Mivel a tavaszi zivatarok intenzitása általában elmarad a nagy hőmérsékletkülönbség okozta nyári felhőszakadásokétól, ezért nem mindig járnak rendkívüli csattanásokkal, és hamarabb abba is maradnak. Könnyebben keverednek a mindennapi élet zajaival. Hasonló körülmények között születhetett kedvenc költőm, Maszaoka Siki költeménye:

初雷の汽車の響に紛れけり HACURAI NO / KISA NO HIBIKI NI / MAGIREKERI

Első mennydörgés gőzmozdony robajának visszhangjába vész.

A fülön kívül több haikuban szerepet kap egy másik érzékszerv, a szem is. Ezzel észlelhető ugyanis a fény változása, a hirtelen nappali szürkeség vagy a villámlás után éjszaka még mélyebbnek érezhető sötétség. A nappali félhomály olyan mindennapi tevékenységeket zavarhat meg, mint például a főzés Mizuhara Súósi költeményében:

春雷や暗き廚の桜鯛 SUNRAI JA / KURAKI KURIJA NO / SZAKURA-DAI

Kint zivatar döng. Bent a sötét konyhában tavaszi sügér.

Éjszaka pedig, egy villám vagy váratlan dörrenés után nem marad más, mint a minket körülvevő nyomasztó feketeség. Hoszomi Ajako népszerű haikuját hoztam példának:

春雷や胸の上なる夜の厚み SUNRAI JA / MUNE NO UE NARU / JO NO ACUMI

Tavaszi villám. Mellkasomat vastag éj- takaró nyomja.

A haikukban más természeti jelenségekkel is összekapcsolódhat a mennydörgés. A tavasz beköszöntével a szilvavirágok bontják leghamarabb a szirmaikat, ezért több költeményben megjelennek a korai zivatarok szele által sodort virágszirmok, például Hino Szódzsó haikujában:

にはかなる梅の嵐や春の雷 NIHAKA NARU / UME NO ARASI JA / HARU NO RAI

Hirtelen támadt szilvavirág vihara. Megdörren az ég.

Néhány haikuban a lila színt társítják a tavaszi zivataros égbolthoz, ennek épp nemrég voltam én is szemtanúja. Bár magyar földön, de sejtelmes lilás-rózsaszínes árnyalatot kapott a délutáni márciusi ég a zivatar után. Hino Szódzsó másik költeménye jól illett a jelenséghez:

春雷のむらさきはしる雲居かな SUNRAI NO / MURASZAKI HASIRU / KUMOI KANA

Tavaszi vihar égboltján a felhők lilán szaladnak.

Egy érdekes haikut találtam még az elemzés végére, amelyben két dolog is utal a tavasz közeledtére. Minakava Banszui költeménye így hangzik:

春の雷とどろく海へ河豚供養 HARU NO RAI / TODOROKU UMI E / FUGU-KUJÓ

Tavaszi dörgés moraja óceánba gömbhalat temet.

Ebben a költeményben a ’tavaszi mennydörgés’ évszakszón kívül a fugu-kujó, vagyis a ’gömbhal-megemlékezés’ is a tél végét jelzi. A fugu-kujószai (ふぐ供養祭), azaz a gömbhalak jelképes temetésének, megemlékezésének ceremóniája Simonoszeki városából indult. Simonoszeki a gömbhalfogyasztás fővárosa, az emberek pedig buddhista hagyomány szerint szertartásos módon adtak hálát az elmúlt hónapok jó fogásáért. Mivel a fugu jellegzetesen a téli időszak hala, ezért a szezon végét jelző búcsúzás tavasz idejére esett.

Nagyon megszerettem ezt az évszakszót, úgyhogy hoztam még néhány magyarra fordított haikut. Vegyes költők művei következnek, Maszaoka Sikivel az élen:

初雷や蚊帳は未だ櫃の底 HACURAI JA / KAJA VA IMA DA / HICU NO SZOKO (正岡 子規 - Maszaoka Siki)

Első dörrenés! Szekrény aljában van még a szúnyogháló.

#

初雷の二つばかりで止みにけり HACURAI NO / FUTACU BAKARI DE / JAMINIKERI (正岡 子規 - Maszaoka Siki)

Első égzengés! Kettő dörrenés után abba is marad.

#

秘め事の一つ春雷鳴り渡る HIMEGOTO NO / HITOCU SUNRAI / NARIVATARU (柳生千校千)

Árva tavaszi mennydörgés titkot zeng a messzeségben.

#

春雷の一発に天革まる SUNRAI NO / IPPACU NI TEN / ARATAMARU (高橋悦男) 

Tavaszi dörgés egyetlen lövésétől felbolydul az ég.

#

春雷に覚めて早起き誕生日 SUNRAI NI / SZAMETE HAJAOKI / TANDZSÓBI (品川鈴子)

Korán ébredek. Tavasz dörgése köszönt születésem napján.

#

雨呼びし夜の春雷のあまたたび AME JOBISI / JORU NO SUNRAI NO / AMATATABI (松尾緑富)

Esőt hívogat tavaszi égzengés éji morajlása.

#

春雷の遠きひびきや鯉沈む SUNRAI NO / TÓKI HIBIKI JA / KOI SIZUMU (���倉喜久恵)

Tavaszi dörgés messzi moraja. A ponty is alámerül.

#

初雷や流れゆく雲むらさきに HACURAI JA / NAGAREJUKU KUMO / MURASZAKI NI (保田晃)

Első mennydörgés a hömpölygő felhőket lilára festi.

#

春雷や仁王の腹に罅走る SUNRAI JA / NIÓ NO HARA NI / HIBI HASIRU (須田紅三郎)

Tavaszi dörgés. Templomőr szobrok hasán repedés fut át.

#

春雷や落花もろとも雨の粒 SUNRAI JA / RAKKA MOROTOMO / AME NO CUBU (草間時彦)

Tavaszi ég zeng. Hulló szirmok, esőcseppek kavarognak kint.

#

春雷に一瞬目覚夢うつつ SUNRAI NI / ISSUN MEZAME / JUME-UCUCU (太田富美子) 

Tavaszi ég döng. Pillanatnyi éberség. Félálom vár rám.

Források:

https://japaneseparticlesmaster.xyz/thunder-in-japanese/

https://shikitari.net/shikitari/nijushisekki/season/3299/

https://www.haiku-kigo-ichiran.net/shunrai/

https://happyhaiku.blogspot.com/2006/04/spring-thunder.html

https://michinaka.jp/blog/1434

[kaici]

Golden Kamuy Official Fanbook // Sugimoto Saichi bemutatkozó oldalainak nem hivatalos magyar nyelvű fordítása.

Fordítás és szerkesztés: Kaici, 2023. 03. 30.

[kaici]

Giovanni szigete

Úgy érzem, írnom kell kicsit egy újonnan látott 2014-es animefilmről, melynek címe Giovanni no Sima (ジョバンニの島, Giovanni szigete). Úgy találtam rá, hogy a Golden Kamuy anime 3. évadán fellelkesülve Szahalinon játszódó rajzfilmek után kutattam, és egy fórumon olvasott ajánlás alapján felkeltette az érdeklődésemet. Noha a történet kicsi, de fontos mozzanata játszódik csak Szahalinon, a fő helyszín egy még érdekesebb térség, az orosz-japán kapcsolatokat beárnyékoló Kuril-szigetlánc egy (orosz szempontból déli, japán szemszögből északi) szelete.

Tipikusan olyan rajzfilm ez, ami élen szerepelhetne a "Milyen animét nézetnél meg először a szüleiddel?" kérdésre adott válaszok listáján. Időbeli hátterét a második világháborút lezáró japán fegyverletétel adja, térben azonban az atombombáktól és a Tokiói-öbölben aláírt feltétel nélküli kapitulációtól messze járunk. Az anime kezdőhelyszíne ugyanis a déli Kuril szigetcsoport, egészen pontosan Sikotan szigete.

Kuril vagy mégsem?

Már a bevezetőben kitérnék a Kuril-szigetek helyzetére, mert az azokat övező vita mind a mai napig érzékeny és a II. világháború óta (!) lezáratlan pontja a japán-orosz kapcsolatoknak. Maga a Kuril-szigetek egy 1300 km hosszú szigetlánc a japán Hokkaidó és az orosz Kamcsatka-félsziget között. A vitatott terület ennek csupán töredéke, a szigetlánc négy legdélebbi, stratégiailag fontos szigete: Kunasir, Iturup, Habomai és Sikotan.

Egy jóval hosszabb bejegyzésben tudnám csak leírni a Kuril-szigetek történetét, de igyekszem most a film miatt fontos információkra törekedni. A Kuril-szigetek jelentős része a II. világháború óta orosz terület, a négy legdélebbi szigetet viszont Japán magáénak tudja, Hoppó rjódonak (北方領土), vagyis Északi Tartománynak nevezi őket. Japán úgy értelmezi, hogy bár a világháborút lezáró jaltai megállapodás szerint a Kuril-szigetek szovjet fennhatóság alá kerültek, azonban a Kuril-szigetek soha nem foglalták magukban a kérdéses négy szigetet, mivel azok nem képezik a szigetlánc részét. (Ezt némiképp alátámasztja a két ország által aláírt első egyezség, az 1855-ös simodai megállapodás, melyben a két állam ideeső határvonalát hasonlóképp jelölték ki.) Oroszország azonban a mai napig másként értelmezi a jaltai megállapodást, és kivétel nélkül igényt tart az összes szigetre egészen Hokkaidóig.

Geológiailag is elképzelhető, hogy a vita tárgyát képező négy sziget Hokkaidóhoz tartozik, a Nagy Medve azonban nem engedi át a területet, jelenleg is orosz ellenőrzés alatt áll a térség.

Annyit hozzátennék még, hogy ne felejtsük el az ainukat, akik a térség őslakosai voltak (ezt jól mutatják a szigetek nevei is!), de a nagyhatalmak közti szenvedő félként méltatlanul felőrlődtek a Kuril-szigeteken (és Szahalinon egyaránt).

Kicsoda Giovanni?

Az animefilmben egy fiatal fiú testvérpárral ismerkedünk meg, akik szerény körülményeik ellenére élvezik az egyszerű falusi életet. Édesanyjuk elhunyt, édesapjuk pedig a sziget védelmi erőinek parancsnoka. Iskola után sziklát másznak, úsznak, madártojást gyűjtenek, vonatosat játszanak, olvasgatnak. Szeretett könyvük néhai édesanyjuk kedvenc olvasmánya, Mijazava Kendzsi 1927 körül írt és 1934-ben posztumusz kiadott Ginga Tecudó no Joru (銀河鉄道の夜, Egy éjszaka a Galaktikus Vasúton) c. fantasztikus novellája.

A mű ismerete választ ad a testvérpár nevére is. Az idősebb gyermek, Dzsunpei a novellában szereplő Giovanniról kapta a keresztnevét, fiatalabb testvére, Kanta nevét pedig a másik főszereplő, Campanella mintájára választották.

Giovanni szigete tehát Dzsunpei otthonát, Sikotant jelenti, ahol első meghatározó gyerekkori élményei születtek, s ahonnan a világpolitikai helyzet kiszakítja őt.

Mijazava Kendzsi műve egyébként évtizedekkel később is sok embert megihletett: manga, anime, színházi darab is készült belőle, de több modern előadó is merít a történetéből vagy a szövegéből. Kiemelném Utada Hikaru Heart Station c. albumának Take 5 c. számát, amit újra felfedeztem én is, remekül visszaadja a Giovanni no sima és a novella hangulatát is, amivel épp ismerkedek.

A filmben a gyermek Dzsunpeit és Kantát is magával ragadja a történet, miután apjukkal közösen számtalanszor elolvasták már a könyvet. Hol mozdonyvezetőnek, hol utasoknak képzelik magukat, de hogy hova is tart a galaktikus szerelvény, az csak a rajzfilm végén fog kiderülni.

Sikotan megszállása

1945. augusztus 15-én a helybéliek az egyetlen készüléken döbbenten hallgatják azt a rádióadást, melyben a császár személyesen jelenti be, hogy a Japán Birodalom vesztes félként teszi le a fegyvert a második világháborúban.

A fordulat az életükben akkor következik be, mikor a kapituláció után két héttel szovjet katonák jelennek meg a szigeten és fegyveres erőikkel megszállják a területet. Együttélésre kényszerítik a japánokat, sőt, a katonai tisztek családjukat is magukkal hozzák, a falubeliek így élelmüket és házaikat kénytelenek megosztani velük. A főszereplő fiúk házába is beköltözik egy parancsnok a családjával, ezért ők a melléképületben, lovuk társaságában folytatják tovább életüket.

Megfelezik az iskolát is: egyik fél a japánoké, másik az oroszoké. Az elválasztó falon túl eleinte dacosan próbálják túlénekelni egymást az énekórán, így egyszerre szól a torkokból az Akatonbo és a Katyusa, de idővel a semlegesség megszűnik a gyerekek közt, és önfeledt közös fogócskázásra is sort kerítenek. Elgondolkodtató az együttélésre kényszerített japán és orosz gyermekek látványa, akik mindenféle ellenségeskedés nélkül fogadják a másik társaságát. Akaratlanul is elsajátítják például egymás dalait, így előfordul, hogy az iskola falain belül oroszok éneklik az Akatonbot és japánok a Katyusát. Erős barátság (talán még annál is több) szövődik a főszereplő Dzsunpei és egy kék szemű orosz lány, Tanya között.

Karafuto, most már Szahalin

Tanya és Dzsunpei barátságának vége szakad, mikor két évvel később, 1947-ben a szovjetek Sikotan sziget (plusz ugye a vita tárgyát képező másik három sziget) lakosainak kitelepítésébe kezdenek. Dzsunpei és Kanta tanárnőjükkel és nagybátyjukkal együtt viszontagságos tengeri hánykolódás után egy szál hátizsákkal érkeznek meg a kitelepítés első állomására, Szahalinra. Maoka városában kötnek ki, azonban legnagyobb megdöbbenésükre mindenfele orosz feliratot látnak, a kikötők raktárépületein is a megszállók cirill betűi sorakoznak. Maoka (真岡) városát a szovjetek a többi elfoglalt szahalini településhez hasonlóan átnevezték, azóta Holmszk (Холмск) néven szerepel a térképen.

Itt kicsit kitérnék Szahalin történelmére, mely nem hagy nyitott kérdéseket, mint a Kuril-szigeteké. Az orosz-japán háború győztese, a Japán Birodalom 1905-ben tette rá kezét Dél-Szahalinra, és a háborút lezáró portsmouth-i békeszerződés kettéosztotta a szigetet az 50. szélességi fok mentén. Ez az állapot szolgáltat hátteret kedvenc anime sorozatomhoz, a Golden Kamuy-hoz. A japánok ekkor Karafuto (樺太) néven ismerték a területet, a japán vezetés pedig külön közigazgatási egységként, ún. prefektúraként csatolta azt a birodalomhoz. Hogy a Szovjetunió hogyan szerezte vissza a területet, már a Giovanni no Sima idősíkjába tartozik. 1945-ben ugyanis a jaltai megállapodás azt is kimondta, hogy a Kuril-szigetek mellett Szahalin déli része is a nyertes szovjetek fennhatósága alá kerül. Így lettek a végül kitoloncolt japánok nemkívánatos személyek a legészakibb szigeteken, amelyeket eddig magukénak tudtak.

Szahalin nemcsak az animében szereplő fiúk, Dzsunpei és Kanta életének egyik állomása, hanem a novellában szereplő gyerekek, Giovanni és Campanella úgymond szülőhelye is. A novella írója, Mijazava Kendzsi ugyanis szeretett húga 1922-es halála után tett egy vonatos kirándulást Szahalinra, és ez a hely adott neki ihletet ahhoz, hogy fájdalmát a már említett Egy éjszaka a Galaktikus Vasúton c. művébe öntse. Megható az anime és a novella összefonódása.

El az anyaországba

Vissza a történethez. A kitelepített japánok fűtetlen épületben kapnak tömegszállást. Itt kell várakozniuk, amíg értük nem jön egy újabb hajó, mely már ténylegesen a japán anyaországba viszi őket. Dzsunpei és Kanta azonban megtudja, hogy édesapjukat egy közeli munkatáborban helyezték el, és elhatározzák, hogy megkeresik őt.

Az éj leple alatt kilopóznak és felkapaszkodnak az éjszakai tehervonatra. Bár képzeletükben már számtalanszor felszálltak Giovanni és Campanella galaktikus járatára, a valóságban most először utaznak vonaton. Merész tervüket siker koronázza, a testvérpár a szovjet védelmet kijátszva elér édesapjukhoz egy rövid, de annál érzelmesebb találkozóra. Egy napra rá a fiúk elérik azt a kitelepítetteket szállító hajót, mely tanárnőjükkel és nagybátyjukkal együtt visszaviszi őket a Japán Birodalom határain belülre, az anyaországba. Míg szállnak fel a hajóra, Dzsunpei a Mijazava Kendzsi által megálmodott galaktikus kaland sorait meséli fejből öccsének, s az ég napsugarakkal fogadja őket a fedélzeten. De valami más is rejtőzik még ott a napfényben.

[kaici]

Golden Kamuy Official Fanbook // Tsurumi Tokushirou bemutatkozó oldalainak nem hivatalos magyar nyelvű fordítása.

Fordítás és szerkesztés: Kaici, 2022. 12. 16.

[kaici]

Golden Kamuy Official Fanbook // Ogata Hyakunosuke bemutatkozó oldalainak nem hivatalos magyar nyelvű fordítása.

Fordítás és szerkesztés: Kaici, 2022. 11. 30.

[kaici]

Golden Kamuy 4. évad 6. rész

42. AMAI USZO

Keserű szájízzel írom most az összefoglalót, mert a Golden Kamuy nemrég indult friss évada kényszerszünetre megy a 6. epizód után. A Brain's Base stúdió egyik nélkülözhetetlen embere halálozott el november 1-jén, s ez nemcsak meglátszik a 6. rész animációján, hanem hátráltatja is a további epizódok elkészültét. Amíg a rajongók a folytatásra várnak, addig az évad korábbi epizódjait, illetve az OVA 1. részét fogják sugározni Japánban. Így alakul a tervezett műsor:

2022. nov. 14: OVA 1

2022. nov. 21 - dec. 26: 4. évad 1-6. részének ismétlése

A kilátások szerint tehát idén nem látunk több Golden Kamuy epizódot, s ez a kétéves várakozás után némileg elkedvetlenít, ugyanakkor lehetőséget teremt olyan blogbejegyzésekre, melyet régóta szeretnék megvalósítani.

Térjünk rá az Édes hazugságok (Amai uszo) c. legújabb epizódra, mely összességében a sorozat 42. része. A manga 207. fejezetétől kezdve a 211. fejezet első pár oldala adta az alapot a történethez.

A híres fürdővárosban, Noboribecuban járunk, ahova megérkezett Curumi főhadnagy is tetovált bőrgyűjteményével együtt. Kikuta zászlós és az ainu katona, Ariko számol be a főhadnagynak Toni Andzsi elkapásáról és bemutatják a frissen megszerzett bőrt is. Egy csavar van a történetben, ugyanis Ariko nem Toni Andzsi, hanem a méregkeverő Szekija bőrét adta oda Curuminek, amihez szövetségese, Hidzsikata Tosizó révén jutott.

Curumi pedig nagyon jól tudja, hogy a bőr nem Toni Andzsié, hiszen Toni bőrének másolata már a birtokában van: az abasirii küzdelem után elvette Szugimototól. Színpadiasan hitetlenkedve meg is dicséri Arikot, amiért a lavina hótömege alatt sikerült megtalálnia Toni testét.

Megkezdődik tehát a hazugsághullám. Ariko finoman tudakolja, hogy a szálláson kiterített bőr-e az összes ami Curumi birtokában van. Curumi persze igennel felel, mert tudja, hogy Ariko el akarja lopni a bőröket és át akarja azokat adni Hidzsikatának. Fel is készül arra, hogy kirabolják majd. A büszkén kiterített bőrök, melyek felett tanakodnak, valószínűleg mind hamisak.

Később, az éjszaka közepén egy ablakon kirepülő, összevert alakot látunk, akinek a kabátját (a jé! életben levő!) Toni Andzsi megragadja, majd húzni kezdi befelé az erdő mélyére. Az összevert alak nem más, mint Ariko, akit az éjszaka közepén Curumi és csatlósai valóban lopáson kapnak, ezért Curumi gyorsan meg is fenyegeti azzal, hogy bántódás érheti a családját és megteszi kettős ügynöknek. Feladata, hogy a (hamis) bőröket eljuttassa Hidzsikatának, megnehezítve ezzel a riválisok dolgát a kódfejtéssel kapcsolatban. Hogy a “küzdelmes lopás” hiteles legyen, a mániákus Uszamival kegyetlenül össze is vereti a férfit.

Hidzsikatát sem kell féltenünk. A dörzsölt öreg szamuráj előre sejti Curumi cselekedetét és valószínűsíti, hogy az öt bőr, melyet Ariko hozott neki, mind hamis. Szánja is Arikot, mert tudta, hogy Curumi jól elbánik majd vele, de ez volt az ára annak, hogy a hamis bőrök, amik felfordulást okozhattak volna a későbbiekben, a kezébe kerüljenek.

Hogy Ariko végül kinek az oldalán áll, és hogy Curumi fenyegetéssel képes-e felülkerekedni rajta, az kiderül majd a későbbiekben.

Az anime helyszíne ezután Enonoka, az ainu kislány falujára vált. Enonoka és nagyapja biztosították Szahalinon Szugimoto csapatának szánhúzó kutyáit, s most eljött a búcsú ideje. A csapat indul tovább dél felé, és egy Ódomariba tartó lovasszán fogja őket elvinni. Enonoka érthető okok miatt rosszkedvű, hiszen a szahalini kalandok során összemelegedett a hokkaidói ainu kisfiúval, Cikapasival.

Könnyes búcsút vesznek és megígérik, hogy nem feledik a másikat és várni fognak egymásra. Cikapasi férfiasan tűri a búcsúzást, azonban mikor indulás után hátrafordul, hogy utolsó szót váltson a kislánnyal, leesik a szán széléről és földbe gyökerezett lábakkal áll a távozó szán és Enonoka között.

Tanigaki érzi, hogy Cikapasi már lelke mélyén döntött a sorsáról, ezért utána megy. Szavak nélkül is megértik egymást: a férfi tudja, hogy a kóbor kisfiú végre megtalálta azt a helyet, ahová tartozni szeretne. Emlékképekkel tarkított könnyes búcsút látunk, majd Tanigaki átadja Cikapasinak Nihei Tecuzó egylövetű puskáját, melyet jómaga is ereklyeként őrzött és használt a kalandok során.

Nem csak Cikapasi marad Szahalinon. A nagy medvevadász, Nihei Tecuzó tapasztalt kutyája, Rjú is Szahalinon véli megtalálni új hazáját. Már ki is vívta, hogy a szánhúzó ebek vezérkutyája lehessen.

Miután Ódomariba érkeztek, Koito négyszemközti beszélgetésbe kezd Cukisimával. Felébredt benne a gyanakvás, melynek magját Ogata hintette el azzal, hogy Akóban, fegyvert tartva Koito fejéhez ugyanazt az orosz szót mondta, amit évekkel korábban a fiatal Koito megrendezett elrablása idején is: barcsonok. Ráadásul most tudjuk meg azt a részletet, ami a 3. évadból nem derült ki. Ogata a szökése előtt még egy dolgot mondott a földre tepert Koitonak: "Ha majd újra találkozol Curumivel... kérdezd a Mantecuról". Koito okos férfi és rájön, mire utalhatott Ogata.

A Mantecu a Dél-Mandzsúriai Vasúttársaság (japánul Minami-Mansú Tecudó Kabusiki-gaisa) nevének rövidítése. A vállalat 1906-ban jött létre azért, hogy az orosz-japán háborúban az oroszoktól elfoglalt mandzsúriai térség vasútvonalait működtesse. Ám Japán nem elégedett volna meg csak a vasút működtetésének jogával, előbb-utóbb a térségre is rá akarta tenni a kezét. A Golden Kamuy szerint ennek a terjeszkedési tervnek egy nagy ellenzője volt a hadseregben, nem más, mint Ogata vér szerinti apja, Hanazava Kódzsiró altábornagy, a 7. Hadosztály akkori parancsnoka.

Curumiről tudjuk, hogy szereti tisztességtelen módszerekkel eltenni láb alól a feletteseit, akik kicsit is akadályozzák őt a terveiben. Hanazava esetében sem történt másképp, ráadásul megölésével eldobott fiát, Ogatát bízta meg, aki Curumi tervének megfelelően öngyilkosságnak álcázva hajtotta végre az aljas tettet. Hogy miért akarta Curumi ennyire eltávolítani a terjeszkedést ellenző Hanazava parancsnokot? A választ Koito is tudja, hiszen Curumi számtalanszor hangoztatta már: a meghódítandó Mandzsúria területét japán földnek akarja tudni, hogy elesett japán bajtársaik japán földben nyugodhassanak. Később fogjuk megtudni, hogy ez még nem a teljes igazság, Curumi belső indíttatása kicsit másabb, személyesebb.

Koito rájön tehát, hogy Curumi gyilkoltatta meg Hanazavát, Cukisima pedig felvilágosítja, hogy az akciót Ogata hajtotta végre. Koito ekkor jön rá a barcsonok-leleplezés igazi értelmére: Curumi ugyanúgy rá tudta szedni a korábban megrendezett emberrablással őt és apját, mint ahogy kihasználta Hanazava és Ogata apa-fia kapcsolatát is.

Az epizód zárójelenetében Szugimotot láthatjuk a részeg Siraisi és ideiglenes partnere, egy korosodó prostituált társaságában. Siraisi provokálja Szugimotot, hogy egy elpuhult fazon lett belőle, aki Curumi főhadnagy ölebe lesz azáltal, hogy kezére játssza Asirpát. Szugimoto persze felháborodik, de a kijózanító igazságokat fejéhez vágó ittas Siraisival nem tud vitába szállni. 

Vajon mennyire hatottak Szugimotora Siraisi szavai? Továbbra is támogatja-e Asirpát az igazságért és az ainu népért való magányos harcban, vagy a lány átadásával veszni hagy mindent, amit eddig elértek?

[kaici]

Golden Kamuy 4. évad 5. rész

41. SINEMATOGURAFU

A meglepő múltbéli összeesküvés után egy félig szórakoztató, félig szomorú epizódot láthatunk a Golden Kamuy anime készítőitől. A történet sajnos ezúttal sem halad előre, viszont a címben említett sinematogurafu, magyarul kinematográf segítségével apró betekintést nyerhetünk Asirpa és Wilk múltjába.

Nagyon szeretnék már a Szahalinról távozni készülő Ogatáról írni, de ebben az évadban egyelőre csupán visszaemlékezés-foszlányokat kaptunk róla. Az évad indulása óta láttuk fiatal katonaként és többször is bevillant a kép, ahogy puskát szegez a jégen Asirpára. Mivel a jelenleg feldolgozás alatt álló 21. mangakötetben egyáltalán meg sem jelenik, azt hiszem, még várnunk kell rá egy kicsit. Képregényben a 22. kötet 215. fejezetben láthatjuk újra a felépülése után.

A Koito hadnagyról szóló 200. fejezetbeli túszejtő visszaemlékezéssel ért véget az előző epizód, a jelenlegi pedig a 204-206. fejezet eseményeit tartalmazza. Szugimotoék csapata Cukisima és Koito utasítására mozog, akik a találkozót szervezik Curumi főhadnagy és Asirpa között. Curumi parancsa szerint két hetet kell várakozniuk Szahalin délebbi felén, a kényelemre vágyó Koito pedig a jobb fogadók miatt erre az időszakra Tojoharába helyezi a főhadiszállásukat. Asirpáék kedvük szerint tölthetik el ezt az időszakot, de Cukisima őrmester a bztonság kedvéért a távolból szemmel tartja őket. Még mindig makacsul követi a csapatot az Ogata által megsebzett Vaszilij is, aki riválisa felbukkanására vár.

Szinte tapintható a feszültség Szugimoto és Cukisima között, előbbi ugyanis nem örül a főhadnaggyal való találkozásnak, nagyon is jól tudja, hogy Asirpa nem lesz hajlandó csak úgy elmondani az arany megtalálásának kulcsát Curuminek. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy Curumi milyen eszközöket alkalmazhat arra, hogy kiszedje a lányból a rejtély megoldását.

Szugimotoékkal tart Siraisi, Tanigaki és az ainu fiú, Cikapasi, sőt, velük van még a kutyaszánokhoz állatokat biztosító ainu lány, Enonoka és nagyapja is.

Tanigaki és Cikapasi a helyiek előtt családtagoknak adják ki magukat, ahogy hokkaidói utuk során is tették, a fiú pedig egyre jobban kötődik a szőrös matagihoz becsületes katonához.

Asirpa és Szugimoto kettesben rozsomákvadászatra indul, mert a lány még nem ismeri az állatot és szívesen megkóstolná (elsősorban az agyát, ugye, nyersen). Mielőtt indulnának a hegyekbe, Asirpa rituálisan tüzet gyújt ahogy ősei is tették, hogy a veszélyt rejtő magaslatokban nyugodt elmével tudjon a vadászatra összpontosítani. Bár van gyufájuk, az ainuk hagyományos tűzgyújtó eszközeit használja és el is tűnődik azon, hogy vajon ki fogja megőrizni a vészesen fogyatkozó ainu nép tradícióit a jövőben.

A havas hegyoldalon hirtelen két alak bukkan fel, és megkérik Asirpát, ismételje meg a tűzgyújtást folyamatát, hogy meg tudják örökíteni a kinematográffal. Magyarázkodásra nem marad idő, mert hirtelen rozsomákok támadják meg őket. A szakállas operatőr halálnyugodtan filmezni kezdi, ahogy Asirpa és Szugimoto közös erővel öli meg a két fenevadat.

A kinematográf a francia Lumière fivérek által feltalált képrögzítő- és vetítőeszköz. 1895-ben fejlesztették ki, így méltán szerepel a Golden Kamuy korhű történetében. Működési elve az, hogy rengeteg képet rögzít egymás után, melyek visszajátszva visszaadják az emberek mozgását vagy az idő múlását. Hangot azonban nem tud felvenni. A szerkezet által rögzített képsorozatot egy lámpa segítségével kivetíthették egy nagy vászonra is, amit egy komplett közönség megtekinthetett, mint a mai mozikban.

A két filmkészítő szereplő, a francia Girel és a japán Inaba több felvételt is készítettek már a hokkaidói ainu népről, és most a Szahalinon élő ainuk szokásainak megörökítése miatt érkeztek a félszigetre, de a két szahalini ainu férfi, akiket megfigyeltek volna, egyszerűen odébbálltak. Asirpa rendkívül lelkes lesz, nagyon sok ötlete támad, amiket mozgókép formájában szeretne megőrizni az utókornak. A szerepek kiosztása után a lány rendezésében megkezdődik a forgatás.

A képzőművészetben jártas Vaszilij is részt vesz a háttérmunkálatokban, ő festi meg például az egyik jelenethez díszletül szolgáló várkastélyt.

Asirpa komolytalannak érzi az első rendezését, ezért forgatnak egy újabb mozgóképbe öntött ainu népi legendát is, amely talán kicsit mélyebb mondanivalóval bír. A forgatás után vetítésre invitálják a csapatot, a büszke Koitonak hála kibérelnek egy igazi színházat, és nagy csodálkozások közepette megnézik saját mozgóképüket. 

Rögtön utána a vászonra vetített helyszín átvált egy Asirpa számára különösen ismerős ainu falura. Az operatőr, Girel szerette volna a lánynak megmutatni ezt a több mint tíz évvel korábban rögzített mozgóképet. Asirpa a saját falujára ismer rá, a házak között pedig a felvételen feltűnik a fiatal kékszemű édesapja, Wilk. Szugimotoék is rácsodálkoznak, hiszen ők arctalan, lenyúzott bőrű Nopperabóként látták eddig a férfit. Ahogy pörög tovább a felvétel, több meghökkentő dolognak lehetünk szemtanúi.

Rájönnek, hogy a Wilk mellett álló fiatal ainu nő nem más, mint Asirpa édesanyja (név szerint Riratte), akiről a lánynak semmilyen emléke nincs, mert a nő a szülés után röviddel meghalt. Asirpa mozdulataiban és mimikájában is rettentően hasonlít rá. A másik meghökkentő dolog az, hogy kiderül: Asirpa is szerepel a felvételen, csecsemőként.

Ezt a képkockát láttuk már a Golden Kamuy 4. évadjának ajánlójában. Ám a felvétel egy harmadik meglepetést is tartalmaz: a fiatal Kiroranke is feltűnik egy jelenetben Wilk oldalán. Hogy miért és hogy miként következett be változás a kapcsolatukban, azt sok-sok epizóddal később fogjuk majd megtudni.

A mozi közben egy balszerencse folytán a filmtekercs hirtelen lángra kap, mert a vetítés fényét adó szikrák meggyújtották a nitrocellulózból készült filmet (ez a vegyület a puskapor egyik alapanyaga). Az egyetlen emlék Asirpa édesanyjáról semmivé lesz. A tűz gyorsan terjed, ezért Szugimotoék kimenekülnek a színházból.

Az eset után Asirpa elvonul a csapattól, és a látottak hatására eldönti, hogy továbbmegy az apja és Kiroranke által megkezdett úton és harcolni fog a népéért. Szugimoto a kezdetektől fogva dühös Wilk-re, amiért ekkora felelősséget tett az ártatlan lánya vállára, ráadásul veszélybe is sodorta őt, mert Asirpa az egyetlen kulcs az arany megtalálásához. A férfi ezért ellentmond a lánynak és emlékezteti, hogy nem kell egymagának megvívnia a harcot egy egész népért, sőt, harcolnia sem kellene, mert az emberölés olyan pokolba taszítja az ember lelkét, ahonnan nincs visszaút. Tudjuk, hogy Szugimoto tapasztalatból beszél.

Ezzel ér véget ez a könnyedebb epizód, de készüljünk fel a jövő hétre, mert Curumi főhadnagy édes hazugságai következnek!

[kaici]

[kaici]

Golden Kamuy 4. évad 4. rész

40. BONBON

Magyarul elég viccesen hangzik az epizód címe, ezért tisztázzuk, mit jelent a japán bonbon szó! (Az egyik. A másik a francia eredetű édességet jelöli, ahogy nálunk is).

Az animében több szereplő szájából is elhangzott már ez a kifejezés, a legtöbbször Koito Otonosin hadnagyra utalnak vele. A bonbon gazdag szülők által elkényeztetett fiúgyermeket takar, magyarul talán az aranyifjú adja vissza legjobban a jelentését: "Gondtalan életű fiú vagy fiatalember, aki gazdag polgári környezetből származik." (wikiszotar.hu). Fordíthatjuk még ficsúrnak vagy piperkőcnek is, bár ezek a szavak inkább a külcsínre használatosak, de visszaadják a gazdag ifjak önimádó stílusát.

Ne feledjük, hogy a bonbon orosz megfelelője a barcsonok! Utóbbi szó elhangzott a 3. évad 12. részében a földre tepert Koitora fegyvert fogó Ogata szájából, valamint a 4. évad előző részében Koito szájából, aki megpróbálta előhívni memóriájából az Ogatától hallott idegen kifejezést. Hogy miként köti össze kettejüket a barcsonok szó, az a jelenlegi részből fog kiderülni.

A manga 197. fejezetének megfelelően Kagosima városában járunk, Japán déli főszigetén, Kjúsún. A helyiek autentikus beszéde is mutatja a helyszínt, a későbbiekben Szacuma-benként (Szacuma dialektus) utalnak az innen származó szereplő jellegzetes nyelvjárására. A mai Kagosima prefektúra néhány évtizeddel a Golden Kamuy cselekménye előtt jött létre, Szacuma a térség egyik kisebb egységének régi elnevezése. A megye székhelye, Kagosima 1889-ben alakult várossá.

A 14 éves fiatal Koito Otonosint látjuk, amint egy motorszerű, háromkerekű járgányon szeli beképzelten az iskola udvarát, kiérdemelve a tanárok és tanulók megbélyegző pillantását: „Ano bonbon me.” (Az az átkozott ficsúr.)

Otonosin engedély nélkül hajtott járműve nem más, mint édesapja ajándékba kapott francia gyártmányú motorizált triciklije a De Dion-Bouton vállalattól. 1897 és 1905 között gyártották, így a Golden Kamuy idején még javában újnak és a maguk nemében úttörőnek számítottak ezek a járművek. Így néz ki teljes egészében:

A fiatal Otonosin tehát ezzel közlekedik Kagosima utcáin, s annyira fennhordja az orrát, hogy az egyik sarkon gondatlanságból elüt egy férfit. A fiú nem is sejti, mekkora hatással lesz ez a véletlen baleset későbbi életére. A férfi ugyanis, akit fellökött motorjával, a fiatal Curumi Tokusiró, az anime későbbi halálosztó főhadnagya. Otonosin udvariatlan hangnemben ráordít a férfira, mire az kiprovokálja, hogy a forrófejű fiú egy öregember botját fegyverként használva rátámadjon Curumire. Curumi blokkolja Otonosin ütését, s ezzel párhuzamosan egy hatalmas pofont is lekever a fiúnak. Otonosin meglepetten a földre huppan és meg is szeppen, életében nem kapott még pofont senkitől.

Az állítólag városnézőbe érkező Curumi ezután barátságosabb hangnemben közelít a fiúhoz, Otonosin pedig vidáman felajánlja neki, hogy járművén elkalauzolja Szaigó Takamori, a Meidzsi-restauráció egyik nagy alakjának síremlékéhez. A temetőben aztán Curumi gondol egyet, és Cukiszappu anpannal kínálja a fiút.

A Cukiszappu anpan egy hokkaidói anpan, azaz zsemleszerű, babpasztával töltött péksütemény. Nevét Szapporó város egyik térségéről, Cukiszappuról kapta, melynek mai neve Cukiszamu (月寒). Különlegessége, hogy készítéséhez több tojást használnak fel, tésztája laposabb és szárazabb, ezáltal jobban tartósítható, ezért a hideg Hokkaidón állomásozó katonák tartalék élelmiszere volt.

A temetőben étkezve Otonosin hirtelen félbetöri az anpanját, odalép tengeri ütközetben hat évvel korábban elesett bátyja sírjához, és a fél péksüteményt felajánlja az elhunyt lelkének. Curumi együttérzően odalép hozzá, Otonosin pedig megnyílik előtte. Elmeséli bátyja halálának történetét és elhangzik az epizód egyik kulcsmondata is: „Nekem kellett volna meghalnom helyette”.

Otonosin két évvel később, 16 éves korában édesapja, a haditengerészetnél szolgáló Koito Heidzsi kapitány munkája miatt a hokkaidói Hakodatéba költözik. Modora mit sem változik, beképzelten szeli az utcákat háromkerekű járművén, mikor hirtelen három eltakart arcú bandita keríti be, akik elfogják őt és ismeretlen helyre viszik.

A kikötözött Otonosin a rövid párbeszédekből rájön, hogy fogvatartói oroszok, akik úgy tűnik, nem akarják, hogy bántódása essen. Nemcsak vízzel kínálják, hanem a szekrényből előkerül egy régi, száraz Cukiszappu anpan is, melynek ízét Otonosin rögtön felismeri és eszébe jut az ismeretlen férfi Kagosimából.

A gyermekrablás hírére a Koito rezidencián a fiú szülei Nakajama tengerészhadnaggyal tanácskoznak. Ekkor belép Curumi, és megkezdődik a Koito családnak szánt színjáték. Curumi mint oroszul kiválóan tudó szárazföldi haderők tisztje, határozott tervvel áll elő a fiú megmentésével kapcsolatban. Szerinte azért pont Koito kapitány fiát rabolták el, mert váltságdíj helyett az oroszok követelése a következő lesz: Koito kapitány vonja ki a Hakodatéval szemben, Óminatonál állomásozó torpedóhajó csapatokat, hogy azok ne jelentsenek fenyegetést az oroszok számára.

A banditák a kapu előtt hagyott triciklivel azt sugallják, hogy Koitot a Hakodatei Orosz Konzulátus elhagyatott épületében tartják fogva. A fiú azonban máshol van, és egy jól időzített telefonhívás által kiderül, hogy a bűnözők figyelik a helyet. Mikor Curumi, Koito kapitány és Nakajama az éjszaka közepén újra a konzulátusra mennek, azt akarják elérni, hogy a reggel 6:00 órától működő telefonközpont segítségével bemérjék a korai hívást, azonosítva ezáltal az elkövetők és a fiú valódi helyzetét.

Amíg a három katona az üres konzulátus épületében beszélget, történik valami, amit a manga ismerete nélkül lehetetlen megérteni. A kapitány háta mögött egy puskát előreszegező alak hallgatózik az ajtónál. Személy szerint ezen a ponton éreztem, hogy egy fantasztikusan színvonalas anime vár még ránk a továbbiakban. Annyit elárulok, hogy az ajtón beleső alak nem más, mint Asirpa édesapja, Wilk. Hogy mit keresett ott és hogy egyedül volt-e, arra sok-sok epizód múltán fog fény derülni.

Ebben a jelenetben tudjuk meg azt, hogy az öreg Koito mennyire kemény katona. Rezzenéstelen arccal kijelenti, hogy kész feláldozni a fiát a haza érdekében, vagyis nem fog engedni az oroszok követelésének, és megóvva országát egy esetleges háborútól, nem fogja eltávolítani a hadihajókat a hakodatei és óminatoi kikötőből.

Eljön a reggel és láss csodát, minden Curumi tervének megfelelően alakul. Cseng a telefon, jelentkeznek az orosz túszejtők, akik valóban a támaszpont eltávolítását kérik. Curumi Otonosint kéri a telefonhoz, aki apja kegyetlen döntésével szembesülve vállalja sorsát. „Elnézést apám, hogy nem voltam olyan kiváló fiad, mint a bátyám! Tégy úgy, mintha meg se születtem volna!” – kiabálja a beszélőbe.

Otonosin drámája közben láthatunk egy érdekes mozzanatot az egyik zsarolótól, amit társa sem tud mire vélni. Az elkendőzött arcú férfi megsimítja a fiú hátát, mikor az rájön, hogy nem veheti fel a versenyt elhunyt fivérével, s beletörődik abba, hogy apja épp az imént mondott le róla. Hogy együttérzésből vagy gúnyból teszi-e ezt, az jelenleg nem derül ki, a mangarajzoló Noda Szatoru mindenesetre utólag annyit nyilatkozott, hogy az illető közben mosolygott. Csak nem az egyik jól ismert Golden Kamuy szereplőt rejti a kendő, akinek a múltban gondjai voltak fivérével és apjával?

Otonosin ahelyett, hogy összeomlana, küzdeni kezd. Lefejeli a hátát megsimító túszejtőt, majd hátrakötözött kézzel birkózni kezd a másikkal is.

Hogy mi váltotta ki nála ezt a lendületet? Talán a Cukiszappu anpan ízéből és a rég látott kagosimai idegennel való találkozni akarásból merített erőt ahhoz, hogy férfiként küzdjön a maga érdekében és férfiként is veszítse életét.

Miután Curumi és Koito kapitány is meggyőződött arról, hogy Otonosin életben van, a telefonközpont segítségével beazonosítják a kimenő hívás helyét, ami nem más, mint a hakodatei csillag alakú Gorjókaku erőd egyik üres katonai kiképző épülete. A hely 144-es melléke még a telefonkönyvben sincs benne, Curumi azonban fejből mondja a megoldást, hát nem érdekes, hogy keni-vágja a hakodatei telefonmellékeket…?

A lovak a lejtős talajviszonyok miatt nem tudnának hamar odaérni a helyszínre, ezért Koito és Curumi segítségül hívja a motorizált triciklit és az sem zavarja őket, hogy a jármű egy ütközés következtében szétesik, mindent beleadva hasítanak egészen a Gorjókaku erődig.

Útközben kiiktatják az őket üldöző egyik emberrablót, aki leesik a lováról. Az öreg Koito apai ösztöne ezek szerint mégsem hagyja a zsarolók kezén egyetlen életben maradt fiát. Közben kiderül, hogy a harcias Otonosin egymaga kevés ahhoz, hogy legyűrje a két emberrablót. „Öljenek meg!” – ordítja dühösen a földre tepert fiú. Az emberrablók pillanatnyi tétovázása közben tépi fel az ajtót az elszánt Koito kapitány, valaki azonban leüti hátulról. Jó kérdés, hogy ki lehetett az, ha az egyik zsarolót már eltették láb alól, a másik kettő pedig épp a szobában volt.

Hogy egyre jobban összeesküvés-gyanús legyen a történet, egy ismerős jelenet következik, visszacsatolunk a 3. évad 12. epizódjához.  A földön fekvő Otonosinra pisztolyt szegez az egyik bűnöző, és elhangzik szájából a barcsonok szó. Nézzük csak meg!

4. évad 4. epizód

3. évad 12. epizód

Tényleg az oroszul beszélő Ogata lenne az egyik emberrabló? Rajta kívül egy Golden Kamuy szereplőről tudjuk, hogy folyékonyan beszél oroszul, aki nem más, mint Szahalinon a csapat tolmácsaként tevékenykedő Cukisima őrmester.

A banditák megerősítik a fiú kötelét és elvonulnak az egyik ajtó mögé. Mindenféle előzmény nélkül lövöldözés kezdődik, és ahogy a pisztolylövések elhalnak, az ajtó kitárul, és a fényből előlép a hős megmentő, Otonosin elfeledett Cukiszappu anpan barátja, Curumi Tokusiró:

Újra összeér tehát Curumi és Otonosin sorsfonala. Azt már az anime 1. évadában megtudtuk, hogy Curumi kiválóan manipulálja a fiatalokat. Nincs ez másképp Koito Otonosin esetében sem.

Curumi bekíséri Koitoékat a ház elülső helyiségébe, ahol felfedik a fejbe lőtt banditák arcát, és közösen meggyőződnek arról, hogy valóban európai vonású oroszokat takarnak a kendők. Mivel Curumi egyikőjüket kiiktatta vágta közben, kettőt pedig lelőtt a házban, így a veszély elhárult, nincs aki jelentsen az orosz kormánynak, a Koito család ezek után biztonságban lesz. Curumi ezzel a manőverrel két szövetségest is szerzett: az egyik Koito kapitány, aki ezek után tengeri haderővel is kész támogatni őt, a másik pedig fia, akit a férfi iránti nem titkolt rajongása kiváló katonává tesz majd. A jó hangulat garantált.

A vidámkodás közben a fejbe lőtt orosz támadók hulláját két katona, az akkor még őrvezető Ogata és tizedes Cukisima takarítja el. Melléjük lép Kikuta is, így már hárman vannak a képben. Három katona, akiknek Curumi irányítása alatt kellett elvégezni a piszkos munkát. Hölgyeim és Uraim! A Curumi alakulat három színésze, akiket az orosz emberrablók szerepében láthattunk: Kikuta Mokutaró! Cukisima Hadzsime! Ogata Hjakunoszuke! Nagy tapsot nekik!

Változik a helyszín. Aszahikavában járunk, a 7. Hadosztály főhadiszállásán. Curumi szívélyesen fogadja az öreg Koito kapitányt és Otonosint, aki immár a japán hadsereg szárazföldi erőihez szerelt fel a haditengerészet helyett. Annyira izgatott, hogy Curumi alatt szolgálhat majd, hogy elkezd a védjegyévé vált Szacuma dialektusban hadarni, s ezt a beszédstílusát sokáig megtartja majd a főhadnagy társaságában.

Curumi mindig gondoskodik arról, hogy az általa manipulált történések támadhatatlanok és komplettek legyenek. Az ajtóból visszafordulva a kapitány informálja arról, hogy fény derült a három orosz bandita kilétére. Szökött fegyencek voltak, akiket korábban Otaruban tartóztattak le gyilkosság és lopás miatt. Igen, hogyne. Curumi bajsza alatt mosolyogva elégedetten nyugtázza, hogy hamis információi célt értek.

Ahogy Koitoék elhagyják a főhadiszállás épületét, a lépcsőfordulóban elhaladnak a megrendezett emberrablásban részt vevő Ogatával, aki jövőbeli kölcsönös ellenszenvük jeleként nem túl kedves pillantást vált a leendő Koito hadnaggyal.

A képregény 200. fejezetéig jutottunk ezzel a visszaemlékezős epizóddal.

A Golden Kamuy történetében számomra a legnagyobb jellemfejlődést Koito éri el, s ez javarészt Ogatának köszönhető, aki jókor elhintett bizalmas információkkal szakítja ki őt az elvakult Curumi-imádók sorából. Ogata képes volt arra, hogy egy jól időzített szóval (barcsonok) leleplezze Curumi egyik múltbéli összeesküvését, de nem áll meg ennyinél.

[kaici]

Golden Kamuy 4. évad 3. rész

39. IÓ NO NIOI

Elérkeztünk az új mellékszereplőket felvonultató 3. epizódhoz, mely egyben a sorozat 39. része. Az epizód címe Ió no nioi, vagyis A kén szaga:

A kén az egyik rég látott szereplőre utal, aki az Ió-hegyi kénbányában töltött kényszermunka közben a mérgező gázok miatt elvesztette a látását. A 2. évadban találkoztunk vele és vak sorstársaiból álló bandájával egy éjszakai rajtaütés során. Akkor Asirpa nagy hatást gyakorolt a férfira, s végül Hidzsikata Tosizó szövetségeseként láttuk utoljára. A neve Toni Andzsi, nemsokára ismét lesz róla szó.

A 2. epizód a 176. mangafejezet feldolgozásával ért véget, és most egy nagyobb ugrással folytatjuk a 3. epizód történéseit. Ez a rész a képregény 191-196. fejezeteinek történéseit jeleníti meg, s így igazából utol is értük a Szahalinon zajló eseményeket, mert ezzel párhuzamosan viszik Szugimotóék kórházba a szemen lőtt Ogatát, akinek menekülésével ért véget az előző évad. Bár a jelen történés szálai hamarosan összefutnak, lesz még egy múltba visszatekintő epizód, aztán az animáció haladhat a manga által megjelölt úton.

Az epizód nyitóképe egy térkép, melyen nagy piros kör jelöli a jelenlegi helyszínt. Hokkaidó Noboribecu (登別) városában járunk, a sziget legnagyobb melegvizes forrásainak területén. A narrációból megtudjuk, hogy a japán 7. hadosztály sérült katonái számára ez kiemelt helyszín, mert az orosz-japán háború után itt folyt a sebesültek rehabilitációja a gyógyvíznek köszönhetően.

A pontos helyszín a forró gőzöktől párás Dzsigokudani, azaz Pokol völgye, azon belül pedig a lezúduló víz erejét kihasználó Taki no ju fürdőhely. Uszamival és Nikaidóval találkozunk, akik sajátos módon élvezik a melegvíz nyújtotta kényeztetést, mikor feltűnik a Golden Kamuy két új szereplője, Kikuta Mokutaró zászlós...

...és az ainu származású Ariko Rikimacu őrvezető:

Kikuta említést tesz Ariko előző esti megfigyeléséről. Az ainu katona a hegyekben egy geta (japán fatalpú papucs) csattogását vélte felfedezni, holott szalmacsizma nyomokat talált csak a hóban, és egy alakot is látott elfutni a sötétben. Elmondása szerint az alak furcsa mintázatú ruházatot viselt. A sztori felkelti Uszami és Nikaidó figyelmét is, akik egy új tetoválás levadászásával szívesen elkápráztatnák felettesüket, Curumi főhadnagyot.

Más okból, de Curumi főhadnagynak akar kedvezni Kikuta és Ariko is, akik jobban utánajárnának a furcsa mintázatnak, ezért Kikuta visszaküldi az ainut a falujába, hogy érdeklődjön a különös alak után. Ariko itt szerez tudomást arról, hogy amit a férfi hátán látott, valójában egy tetoválás. Mialatt távol van, Kikuta felfegyverkezve felkeresi azt a helyszínt, ahol Ariko a furcsa férfit látta. A Karuruszu onszenben (カルルス温泉) járunk, Noboribecu magasan fekvő peremterületén, ahol alkonyat után Kikuta nemcsak meghallja a furcsa geta-hangot, hanem meg is pillantja a hozzá köthető gyanús alakot, ezúttal egy petróleumlámpa társaságában.

Kikuta megszólítja, és ekkor válik nyilánvalóvá, hogy a titokzatos alak Toni Andzsi, a vak abasirii fegyenc.

Hogy mire kellett neki a gázlámpa? Azzal szoktatta volna hozzá ellenfele szemét a világossághoz, hogy aztán a leoltása után az hátrányba kerüljön. De Kikután nem fogott a csel, a kalózok szemfedős módszerét alkalmazva tűnik fel a zászlós: ahogy sötét lesz, Kikuta szemfedőjét felhúzva tüzel, és el is találja a vak fegyencet, mivel a korábban letakart szemével tökéletesen lát most a sötétben.

Toni és társai megijednek és a ködös-párás völgybe menekülnek, ahol azonban Uszami és Nikaidó várja őket, ezért az életben maradt Toni újra menekülőre fogja. Közben visszaér Ariko, aki megerősíti Kikutának, hogy a furcsa minta amit látott, egy tetoválás volt. Kap is egy rejtett fenyegető pillantást Uszamitól.

Toni nyomait követve Ariko, Kikuta és Uszami egy sötét bányaalagútra bukkan. Kiderül, hogy Toni nem véletlenül választotta ezt az alagutat rejtekhelyéül. Nemcsak koromsötét van benn, hanem a szinte embernagyságú jégsztalagmitok is gondoskodnak arról, hogy a vak bandita be tudja azonosítani a rossz helyre lépő katonák helyét és tüzelhessen rájuk.

A katonák sorra hibáznak, Uszamit lábon is lövik, majd a szorult helyzetben Kikutának támad az az ötlete, hogy mi van, ha a korábban őket masszírozó Toni Andzsi tényleg teljesen vak, olyannyira, hogy a fáklya fényét se látja meg. A játszma eldőlt, Kikuta vállon lövi Tonit, aki kimenekül a járatból. Ariko kéri, hogy egyedül követhesse a hegyen.

Ariko ugyanis egyike volt annak az ainu felderítő csapatnak, mely a Hakkóda-hegyen fagyhalált halt Aomori 5. hadosztály katonáinak holttestét életveszélyes körülmények között lehozta a hegyről. Ariko most sem hibázik: egy lavina veszélyzónájába csalja a vak férfit, akit a lövések dördülésével elindított lavina maga alá temet. Toni az utolsó pillanatban rádöbben, hogy veszített.

Ariko az eset után néhány napra eltűnik, Kikuta talál rá az ainu faluban. Ariko beszámol felettesének az elmúlt napok eseményéről: megnyúzta Tonit, kifeszítette a bőrét és bár a pisztolyát nem találta a lavina alatt, bizonyítékként Toni kendőjét hozta magával. Kikuta rögtön a nyakába köti és halála napján is viseli majd.

Változik a helyszín és a megjelenített mangarészlet is, a 201. fejezetre ugrunk hirtelen. Szahalinon vagyunk egy ainu faluban, ahol Szugimotóék csapata némi alkohol társaságában élvezi épp a vendéglátást. A vendéglátó, egy idős hölgy rizssüteményt készít nekik. De nem is akárhogyan. Létezik egy tisztázatlan eredetű Obácsan no kucsikami dango (Nagyi rágott rizssütije) recept, melynek alapja a vízbe áztatott, formázás előtt átrágott rizs. Ennek megvalósulását a gyakorlatban is láthatjuk. Nagymama rág, köp és kever...

...férfihad megbotránkozva néz...

...rizssüti sül...

...a két legittasabb pedig befalja és kér még.

Az epizód végén a gondolataiba merült Koito hadnagyot látjuk, amint épp Cukisimát kérdezi, hogy mit jelent az orosz szó: barcsonok. A barcsonok kifejezést többször hallotta már Ogata szájából Koito. Egyszer, mikor a frissen műtött félszemű Ogata a szahalini klinikán fegyvert fogott a letepert hadnagyra, a másik alkalomra pedig fény derül az anime következő epizódjában.

[kaici]

Golden Kamuy 4. évad 2. rész

38. MAJU

Az évad második része (összességében a sorozat 38. része) folytatja az eltűnt Hidzsikata rejtélyének felderítését. Az epizód címe Maju, azaz Selyemgubó.

Szeretném bemutatni röviden az epizód címét adó 18 vonásos írásjegyet, ami nagyon találó egyébként:

Az első ránézésre bonyolult, maju olvasatú kandzsi könnyen megjegyezhető a két 6 vonásos gyökről, melyek képírásszerűen utalnak a gubóban (keret) levő selyemhernyóra (糸 mint selyem + 虫 mint rovar).

A manga 172-173. fejezeténél járunk. Az epizód nyitójelenetében az eltűnt Usijamát látjuk, akit a méregkeverő fegyenc, Szekija csattanó maszlaggal kábított el, hogy a föld alá áshassa. A verhetetlen dzsúdóbajnok azonban kábult állapotban is ereje teljében van. Kitör a padló alól, kilép a házból és elindul a nagyvilágba. A szeme fehérje árulkodik arról, hogy a szereplő nincs teljesen magánál.

Rajongók jól tudják, hogy Usijamát mi motiválja általában. Esze helyett inkább a nemi vágyára hallgat, ami most is nőkeresésbe hajszolja, hörgő OBEEEN-CSOOO hangot hallatva járja a környékbeli partvidéket. (Az obencso egy Aicsi megyei nyelvjárásban használt szleng kifejezés a női nemi szervre).

Ezután Csijotaróval, a korcsolyázó kisfiúval találkozunk újra, akit társai szekálnak. A kábult Usijama képében érkezik a megmentője, akit a leleményes kisfiú szárított barackszeletekkel tud sikeresen irányítani.

Hogy van-e összefüggés az obencso és az epizód záróképeként külön kiemelt aszalt barack között, azt mindenki döntse el maga. Usijama szerint vélhetően van némi hasonlóság:

Új helyszín következik, Szekiját láthatjuk egy elhagyatott épületben, aki épp a gömbhal méreggel megmérgezett Hidzsikata életfunkcióit figyeli, majd rémülten veszi észre, hogy Usijama kitört a fakoporsóból.

Kadokura reggelre virradóan megkapja Szekija fenyegető levelét Hidzsikata mellékelt kardjával együtt. A fegyenc tetovált bőröket kér azért cserébe, hogy elárulja, hova temette Hidzsikatát.

A bőrök azonban épp nincsenek náluk, ezért Kadokura és Kirawus az idővel versenyezve indulnak, hogy csellel elkapják Szekiját, mielőtt Hidzsikatát eléri a végzet. Az Akan-tó jegén történik meg a találkozó. Kadokura mindent bevet, hogy becsapja Szekiját, még a Kirawus által nagy becsben tartott makiri kést is...

Szóval a börtönőr sikeresen rászedi Szekiját és a tervüknek megfelelő irányba tereli, hogy a rejtekében bújó Kirawus titokban követni tudja majd tovább a szárazföldön.

Szekija egyébként felkészült a menekülésre, lábbeli helyett egy kezdetleges korcsolya, ún. geta-szkéto (下駄スケート), bizonyos helyi nyelven gerori van a lábán. A pengével megtoldott fa geta papucsot már korábban feltalálták, de a Meidzsi-korban lett újra népszerű. Szekiján kívül Csijotaró és Usijama is piruettezik vele az epizódban.

Kadokuráék tervébe hiba csúszik, mikor a jég alól felbukkan Usijama, akit a kisfiú Csijotaró próbált elővigyázatosságból meggyilkolni (!), miután a férfi a védelmére kelt és túlzottan megszorongatta a szekáló gyerekeket. A kábító maszlag felszívódott a szervezetében és újra tudatánál van. Szekija megijed tőle, ezért teljesen más irányba menekül, mint ahogy azt Kadokuráék szerették volna, és nem tudják követni. Usijama levetett vizes zakójából kigurul egy selyemgubó, amit Kadokura Sherlock-módra újra megvizsgál:

...és bár érzi az összefüggést, használható ötlete Kirawusnak támad: rájön, hogy Szekija a tó egyik oldalán levő selyemhernyó tenyészetben rejthette el Hidzsikatát. A kép átvált a selyemhernyó tenyésztő farmra, mely épület a valóságban is létezik. A rajzoló, Noda Szatoru a hokkaidói Kaitaku no mura (開拓の村) szabadtéri múzeum egyik valódi épületéről mintázta a farmot, mely 1905-ben épült selyemhernyó tenyésztési céllal Urauszu városában, Japánban ugyanis ekkoriban (a Meidzsi-korban) virágzott a selyemhernyó tenyésztés, Hokkaidót is beleértve.

Kadokura Szekijával egyidőben ér a farmhoz, Szekija pedig vérre menő harc helyett próbára teszi kettejük sorsát. Egy érdekes szerkezethez vezeti Kadokurát:

Ez egy gubómérleg, melynek segítségével szét lehet válogatni a hím és a nőstény hernyóbábokat. Szekija remek szerencsejáték eszközzé varázsolta a szerkezetet, melybe hol mérgezett, hol ártalmatlan gubók kerülnek egymással átellenben. A fegyenc a combjába szúrt kés ellenére ragaszkodik hozzá, hogy erőszak helyett mérgezett gubókkal döntsék el a játszmát: ha neki jut méreg, halála előtt elárulja Hidzsikata tartózkodási helyét. Ha Kadokura választ mérget, Szekija megy és kiássa Hidzsikatát.

Ki más vette volna be a mérget mint Kadokura. Izzadni kezd, majd elterül a földön, s végső kétségbeesésében, hogy ne tartson sokáig a szenvedése, lenyel még két pirulát találomra. És láss csodát, kis idő múlva felül és meglepetten pislog mint valami jóllakott medvebocs:

A mérgek fajtáját nem szeretném most részletezni, halálos mérgekről van szó és tudományosan az sem alátámasztott, hogy egyik méreg hatástalanítaná a másik fajtát, de fogadjuk el, hogy a Golden Kamuyban ez megtörtént :)

Szekija tartja a szavát, s mialatt Kadokura szenved, elmegy kiásni Hidzsikatát, aki azonban legnagyobb meglepetésére ahogy eltűnik a földréteg, kitör a fakoporsóból és egy pulton hagyott bárddal halálos sebet ejt Szekiján.

Ezután következik az epizód legfontosabb kérdése: létezik-e Isten? Vajon Isten intézte úgy évekkel ezelőtt, hogy Szekija lányába belecsapjon a villám? Vajon Isten segítette hozzá a fiatalon gyógyszerárusítással foglalkozó Hidzsikatát, hogy a véletlenül választott méregre be tudjon venni két olyat, amely kioltja az előző hatását?

Szekija élete utolsó pillanatában megtalálni véli a választ. Ezúttal a képregény 176. fejezetéig jutottunk.

Összességében jó kis rész volt, nagyon tetszett a fegyenc Szekija elegáns gyilkolási stílusa és háttértörténete, szépen a manga vonalán haladt a sztori minden apró részletével együtt. Szeretem, mikor a börtönből szabadult fegyencek valódi indítékait is megérthetjük.

Források:

https://ja.wikipedia.org/wiki/下駄スケート

https://www.kaitaku.or.jp/assets/pdf/language/en_guide.pdf